Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-30 / 174. szám (176. szám)

10 uj Dunántúli naplö 1993. június 30., szerda Az tJj DN vitafóruma FIDE(1)SZ? N em lankadó érdeklődéssel olvastam Kőhalmi Andrea független újságírónő, alias: Fi- desz-sajtófelelős írását e lap „politkai vitafórumában” (06. 23.) A cikk a Fidesz országos és pécsi felsőoktatási elképzelései­ről szólt. Buzgalmam jutalma­ként egyszer csak saját nevemet látom (egy Fidesz-koncepció- ban?!), mint aki fő-fő késlelte- tője a pécsi felsőoktatási ösz­töndíjrendszer megvalósulásá­nak. Ezt én úgy követtem el, hogy a közgyűléssel levétettem napi­rendről a Fidesz ez irányú elő­terjesztését, s visszautaltattam a költségvetési bizottsághoz, mi­által jelentős késedelmet szen­vedett, etc. etc ... Nos kérem, ez - finoman fo­galmazva - nem pontos. A pécsi közgyűlésnek van egy érvényes határozata, misze­rint a városi költségvetés bevé­teleit csökkentő, vagy kiadásait növelő kihatású előterjesztések csak a költségvetési bizottság véleményezésével kerülhetnek a közgyűlés elé. Nem formaság­ról van szó, ugyanis ilyenkor forrást kell teremteni az előter­jesztésekben szereplő költség- igényeknek. Jelen esetben: a költségvetésben ugyan el van különítve ez évre 3 millió Ft ösztöndíjakra, ám az előterjesz­tés 10. pontja a következő évekre szólóan is automati­kussá, tartós elkötelezettséggé tette volna e kiadást. Egy ösz­töndíj-rendszernél ez rendjén való lehet, ám e pont már előze­tes bizottsági tárgyalást igé­nyelj volna). Erről feledkezett meg Kő­halmi Andrea (Fidesz) cikke írásakor, s ami nagyobb baj: er­ről feledkezett meg az előter­jesztő (Fidesz) a közgyűlés elé bocsátáskor. Az így előálló szörnyű kése­delemről még annyit: azóta a beterjesztő eljuttatta a költség- vetési bizottsághoz a tervezetet, a bizottság soronkívül megtár­gyalta, véleményezte, s - ennek már vagy két hete - egyre váija, hogy előterjesztője, immáron előírásszerűén, a közgyűlés elé bocsássa... Van ennek a „napirendről le­vételnek” egy elgondolkodtató mozzanata: tudni kell, hogy eh­hez a képviselők minősített többségének egyetértése (min. 26 fő) szükséges. A javaslato­mat követő szavazáskor meg­volt ugyan a többség, ám né­hány fővel elmaradt a minősített többséghez szükségestől. Jog­végzett fideszes képviselőtár­saim azonban bölcsen eltekin­tettek attól, hogy érvényesítsék e szavazás jogszerű következ­ményét: hogy napirenden tart­sák tervezetüket. Vélhetőleg a minden oldalról elhangzó kriti­kus észrevételek motiválták őket ebben. így múlt el a közgyűlésről a Fidesz nagylélegzetű (akár 25, sőt 30 diákot is érinthető) „pécsi felsőoktatási ösztöndíj- és tá­mogatási rendszeréről alkotott koncepciója.” De (!), folytatása következik. Remélem! Molnár Tamás önkorm. képv. (SZDSZ) költségvetési bizottsági tag Az Európai Nőunió tanácskozása Budapesten Nők a közéletben A toleranciát tanítani kell Kölcsön külföldiek Milyen külföldinek lenni? Nem vastag pénztárcájű, hi­telkártyákkal ellátott turistá­nak, aki jön, lát és távozik, hanem szerencsét próbáló vendégmunkásnak vagy ott­honát elhagyni kényszerülő menekültnek. Egy nürnbergi középiskola diákjai, - hiszen Németországban többmillió az ilyen külföldiek száma - egy napra vállalták ezt a sze­repet. „Elfeledkeztek” német anyanyelvűkről, úgy igyekez­tek tájékozódni, vásárolni, közlekedni, élni, mintha ak­kor érkeztek volna Boszniá­ból vagy Törökországból. Nem éretlen diákcsíny akart lenni, tanáraikkal együtt va­lósították meg azt a tizenöt pontos programot, amely úgy is tanít a másság elfogadá­sára, hogy egy kicsit belebúj­nak a másik bőrébe. Hogyan lehet megelőzni a bajt? Az ostrom alá vett me­nekült otthonok, a tűzhalál áldozatául esett török gyer­mekek, a náci jelszavakat harsogó bőrfej űek mély lelki­ismeret vizsgálatra ösztönzik a mai német társadalom job­bik és szerencsére jelentősen nagyobbik részét. Ennek so­rán az is nyilvánvaló lett, hogy az idegengyűlölettel szembeni fellépés nem, vagy legalábbis nem elsősorban rendőrségi ügy. Természetes, hogy van egy pont, ahol a ha­tóságoknak a törvény teljes szigorával be kell avatkoz- niok, de ha valóban meg akarják előzni a bajt, a civil társadalomnak kell sarkára állnia. A gyűlölet olyan, mint a dudva, könnyen burjánzik, a toleranciát el kell sajátítani, tanítani s nem lehet elég ha­mar elkezdeni az iskolában vagy már az óvodában. Az európai gazdaság né­met mozdonyát sokan emle­getik irigységgel is vegyes tisztelettel. Figyelmet érde­melnek azok a törekvések is, ahogyan a német társadalom, nem szépítve a helyzetet, szembenéz e nemcsak náluk időszerű kérdésekkel. Utal­hatnánk a német evangéliku­sok legutóbbi lipcsei találko­zójára is, ahol - miközben elitélték az idegengyűlöletet - a terem falán egyetlen fel­irat látszódott: „Isten is kül­földi közöttünk...” A nürnbergi diákok „köl- csönkülföldi” napja bizo­nyára emlékezetes élménye­ket hozott. Legemlékezete­sebb azonban az a töprengés lehetett: mit csináljanak azok, akik másnapra ébredve is külföldiek maradnak? Réti Ervin Az Európai Nőunió (EFU) június 11 és 12-én Budapesten a Nemzetközi Kapcsolatok Inté­zetében tanácskozást tartott. A rendezvény a Hanns-Seidel Alapítvány támogatásával jött létre. A felszólalók között üdvö­zölhettük dr. Marilies Flem­ming asszonyt, volt német szö­vetségi minisztert, az EFU el­nökét. Beszédében utalt a nők problémáinak hasonlóságára Nyugaton ,és Keleten. Ursula Männle asszonytól, a CDU par­lamenti képviselőjétől megtud­tuk, hogy Németországban az egyenjogúság megvalósult. A nők élnek a lehetőséggel, isko­lai végzettségük magasabb, mint a férfiaké. A politika szín­Az úgynevezett csoportos le­válás a szövetkezetekről óriási vihart kavart már születésének pillanata óta, hiszen minden jó­zan gazdasági megfontolást nélkülöz, alig titkolt célja az lenne, amit a tavaly törvénybe iktatott átalakulással nem sike­rült a politikának elérni. Azon már túl vagyunk, hogy a mező- gazdaságot irintő jogalkotásban gazdasági ésszerűségeket ke­ressünk, ezért is volt hihetetle­nül feltűnést keltő a június 25-i MOSZ-küldöttgyűlésen - me­lyet jelenlétével megtisztelt Göncz Árpád köztársasági el­nök - hogy két miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a kormány nem támogatja a szövetkezeti törvény módosítását. Először Szabó Tamás szólt ­„Egy emberarcú, gyermek- és családközpontú társadalo­mért!” - ez a jelszava a Család- és Gyermekvédő Pártnak.- Kikből áll a párt? - kérdez­tük az elnököt, Povisel Józsefet.-Főleg civil szerveződések; az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete és a Kapcsolat Ala­pítvány aktivistáiból, illetve ez utóbbi által működtetett Egy- szülős Klub tagjaiból. Több gyermekvédelmi szakember, pszichológus és pedagógus is található köztünk.-Miért volt indokolt e párt létrehozása, hiszen az ismert pártok programjában is szere­pel a gyermek, a család?-Valóban szerepel. De ho­gyan?! A gyermek, a család, a kisemberek gondjai csak né­hány mondatot érdemelnek programjukban, ha egyáltalán szóba kerülnek ... Mi azonban terén növekedett a nők részvé­tele. A választójog olyan, hogy a lakosság nagyobb esélyt ad a nőknek! A Bundestagban 20 %-os a nők részaránya. A CDU-nak 10 %-a, az SDP. 40 %-a nő. A volt NDK területén az egyenjogúsági törvényterve­zet szeptemberben kerül a par­lament elé, melyben elérni kí­vánják a részmunka szabályo­zását, a férfiak és a nők jogállá­sát a közszolgálatban. Az egye­sítés során elsősorban a nők vesztették el munkájukat, 40 év fölött szinte lehetetlen munkát kapni. Az EFU tagjai sorába felvet­ték 1993. január 8-án a magyar női szekciót, melyben 13 szak- bizottság működik. A szekció a törvény elleni sorozatos tilta­kozások után - és kijelentette kb. 1500 szövetkezeti küldött, meghívott vendégek, valamint a sajtó előtt, hogy a kormány nem helyesli a szövetkezetek újabb háborgatását, nem támogatja a csoportos leválás törvénybe ik­tatását. Nem sokkal ezután Szabó Iván ugyanezt a véleményt a kormány részéről megerősítette, és a felszólaló Nagy Ferenc Jó­zsef tárcanélküli miniszter sem cáfolta minisztertársai kijelen­téseit. Medgyasszay László politi­kai államtitkár pár nap múlva kijelentette, hogy a miniszterek a magánvéleményüket mondták el, és a mezőgazdasági bizott­ság a törvényjavaslat beterjesz­ezt tettük első helyre. Első a gyermek, s a minden irányú fej­lődését biztosító családi kör­nyezet feltételeinek biztosítása. Mi nem valami vagy valaki el­len, hanem valamiért vagy va­lakiért kívánunk fellépni. Cse­lekedni pedig mielőbb kell, hi­szen a 24. órában vagyunk. Az Európai Szociális Charta és az ENSZ gyermeki jogokról szóló egyezménye ad elvi ala­pot tevékenységünkhöz. Hitval­lásunk értelmében politikai és egyéb csatározásoktól mentes parlamenti párt szeretnénk lenni, habár a törvényhozásban kívánunk harcolni a gyermeke­ket nevelő családok és az ifjú­ság érdekeiért. Céljaink világ­szerte időszerűek - nem vélet­lenül éppen az 1993-as év az idősek és a generációk közötti szolidaritás európai éve (az Éu- rópai Közösségek Miniszteri Tanácsa hirdette meg), jövőre társelnökei: dr. Szilágyiné Csá­szár Terézia KDNP-alelnök, va­lamint Filó Katalin MDF nőfó­rum vezető. Úgy a KDNP-t, mint az MDF-et 13 nő képviseli különböző konferenciákon. A társadalmunkban végbe­menő átalakítási és demokrati­zálódási folyamat növeli a Női Tagozat feladatát és felelőssé­gét. A nők politikai közszerep­lését még kissé idegenül fo­gadja a társadalom. Ezt a par­lamentben elfoglalt képviselő­nők kis száma is mutatja. Ha meg akarunk felelni az elvárásoknak, akkor a jövőben célirányos elkötelezett politikát kell folytatnunk. Dr. Kőhalmi Lászlóné Női Tagozat-vezető EFU-tag tése mellett döntött, a parlament pedig eddig talán példátlan gyorsasággal napirendre tűzte. Mindez úgy zajlott, hogy fel sem merült gazdasági megfon­tolás, csupán kizárólag politi­kai. Ezért félő is, hogy a kor­mány megalkuvó lesz a 36-ok költségvetési szavazataiért. A mezőgazdaságban dolgozó szövetkezti tagoknak, a tulajdo­nosoknak nem marad más, csak a remény, hogy végre egyszer, három év után fog születni a szövetkezetét érintő logikus, okos, átgondolt, gazdasági in­díttatású döntés is, amely dön­tés elutasítja a szövetkezeti tör­vény újabb módosítását. De van még remény? Buzássy Lajos Agrárszövetség pedig a „család éve” lesz. Ez utóbbit az ENSZ kezdemé­nyezte és már II. János Pál pápa a katolikus egyház csatlakozá­sát is bejelentette a kezdemé­nyezéshez.- A pártalapítás során voltak negatív tapasztalataik, soroza­tos visszautasítások is...-Az Elvált Apák Érdekvé­delmi Egyesületének téves te­vékenysége során tapasztaltak késztették a tagokat arra, hogy létrehozzák 1992-ben a Kapcso­lat Alapítványt - vette át a szót dr. Kardos Ferenc, a kurató­rium elnöke. - Alapítványunk célja: a felbomlott családok gyermekeinek segítése, a gyer­mektől elszakadt szülők és gyermekek közötti kapcsolat őrzése, javítása vagy újbóli kia­lakítása, illetve az egyszülős családok szülő-gyermek kap­csolatának ápolása. E célokért harcoltam évekkel ezelőtt Tata­Miniszterek mondták - mi elhittük... A csonka család is család Párt a hátrányos gyermekekért A csütörtöki városi közgyűlés elé: Miről is döntenek a városatyák? Közel egyéves vita végére fog (talán) pontot tenni a Pécsi Önkormányzat következő ülése, amikor többek között a Szent István tér 17. sz. épület (a volt Kanonokház, majd Úttörőház, még később iskolának átmeneti­leg helyet adó otthon) sorsáról is döntés történik. De vajon „csak” egy értékes műem­lék-jellegű épületről van itt szó? Egyrészt tényleg a Szent Ist­ván tér egyik legszebb háza a fent említett épület, amely a hozzátartozó nagy kerttel (zöld terület!) együtt a több száz év alatt kialakult tér stílusában is szerves része. A központi elhe­lyezkedésű ház és a mögötte lévő, a városfalig húzódó kert jelen formájában történő meg­őrzésére garancia az lenne, ha a teljes komplexum a belvárosi ill. pécsi polgárok házává vál­hatna, ahol képzőművészeti ki­állítások, a legszélesebb temati­kájú ill. jellegű kulturális ese­mények, kerti hangversenyek kerülhetnének megrendezésre. Ily módon végre a történelmi belváros is rendelkezne egy olyan sokfunkciós épülettel, amelyet a pécsi polgárok köz- művelődési célokra birtokba vehetnének. Ha igaz az a kósza hír, hogy helyére bankot ter­veznek, mi maradna ebből? Ar­ról már nem is beszélve, hogy ebbe a szakrális (bazilikp és a többi egyházi épület), művelő­dési (Leőwey Gimnázium, Me­gyei Könyvtár) és művészeti (Csontváry és a többi múzeum) környezetbe egy ezektől idegen hangulatot-tevékenységet be­vinni nem lenne ésszerű. A tér egyébként is - nagyon helyesen - a gépkocsiforgalom elől elzárt terület, amely ily módon alkal­matlan az élénk üzleti élet kia­lakítására. A Szent István tér 17. sz. házban csírájában már vannak jól működő klubok, egyesüle­tek, öntevékeny közművelődési csoportok, amelyekhez nyilván továbbiak csatlakoznak. Énnél­fogva az épület teljes kihaszná­lása a közeli jövőben várható (az általam ismert csoportokból csak néhányat említenék itt: a Mecsek Fotóklub, az Eu- rópa-hírű Pécsi Kamarakórus, a Finn-Magyar Baráti Társaság, nyugdíjas pedagógusok klubja). Ezen felül - mint számtalan tu­dományos rendezvény szerve­zője és résztvevője - fontosnak tartom azt is, hogy legyen váro­sunkban egy olyan infrastruktú­rát (másoló, fax, telefon) is mű­ködtető központi elhelyezke­désű épület ill. kulturális egye­sülés, amely fontos regionális és városi közművelődési ese­mények előkészítésében és le­bonyolításában venne részt. Erre nagy szükség van, hiszen például a minap véget ért Pécsi Színházi Fesztivált sem egy magánlakásból szervezték, és információim szerint a Pécsi Nemzetközi Kamarakórus-fesz- tivál eddigi sikeres megrende­zése is jelentős infrastruktúrát igényelt és fog igényelni a jö­vőben is. Pécs város gazdag kulturális hagyományait féltő és a legtá­gabb értelemben vett közműve­lődést támogató polgárok nevé­ben szólok jelen soraimmal, és őszintén remélem, hogy váro­sunk önkormányzati testületé a szóbanforgó épület kapcsán olyan döntést fog hozni, amely megfelel egy jelentős vidéki vá­ros valós szellemi értékeinek és polgárai ezzel kapcsolatos igé­nyeinek is. Egy korábbi pécsi nemzetközi zenei esemény megnyitóján hangzott el régi­ónkról, hogy az „nem magyar provincia, hanem magyar Pro­vence”, ennek nemcsak klima­tikus, hanem szellemi légkörére is utalva. Őszintén bízom ab­ban, hogy ezen számunkra hí­zelgő megjegyzésben foglaltak a közeljövőben egyre inkább valósággá válnak. Dr. Flerkó Béla akadémikus, a Pécs-Baranyai Kulturális Kamara elnöke Az ÁV Rt. új vezérigazgatója Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatósága kinevezte Szekeres Szabolcsot a társaság vezérigazgatójává, és megválasztotta - az igazgatóság elnökének a miniszterelnök ál­tal történő kinevezéséig terjedő hatállyal - az igazgatóság el­nökhelyettesévé. Előzménye, hogy Teleki Pálnak, a társaság lemondott elnök-vezérigazgató­jának, amint nyilvánosságot ka­pott a sajtóban; a Magyar-Ame­rikai Vállalkozási Álap évi 100-150 ezer dolláros fizetéski­egészítést folyósított. bányán, ahol 12 éven át a Neve­lési Tanácsadó igazgatója vol­tam és Komárom megyében a nevelési tanácsadók létrehozá­sával folytatódott a munkám. Azt tapasztaltam, hogy az egy­szülős családok gyerekei gyak­rabban problémásak. Ezért a létrehozott klubban egy népmű­velő és pszichológus társaságá­ban a problémás gyerekekkel önismereti csoportok keretében foglalkoztunk, ezzel segítve a gyerekeket a beilleszkedéshez. A vidéki tapasztalatokat feldol­gozva a fővárosban is létrehoz­tuk az Egyszülős Klubot. Itt péntekenként a gyermekeküket egyedül nevelő anyák és apák számára nyújtunk pedagógiai és pszichológiai segítséget kötet­len, klubszerű szabadidős tevé­kenység formájában.- A Kapcsolat Alapítvány székhelyén, az Erzsébetvárosi Nevelési Tanácsadóban pedig szombatonként Kapcso­lat-Ügyeletet tartunk - folytatta az elnök. - A szülők és gyerme­kek közvetlenül is kérhetik se-. gítségünket, előzetes bejelent­kezés alapján. A szülő a játék­szobában találkozik gyermeké­vel. A jelenlévő pszichológus is bekapcsolódik a játékba, ta­nácsokkal látja el a szülőt, ha kell példát mutat a gyermekkel való helyes bánásmódra, a kap­csolatteremtés célszerű formá­ira. Elbeszélget mindkét szülő­vel, közvetítő szerepet vállal, a sikeres kapcsolattartást min­tázva. Szolgáltatásunk ingye­nes, az alapítvány eredményes működéséhez viszont támoga­tókra volt és van szükség. Ép­pen ezért egyéves tevékenysé­günk alatt 11 pályázattal pró­bálkoztunk a profilba vágó mi­nisztériumoknál, nagy, tőkeerős alapítványoknál. Sajnos támo­gatást egyik helyről sem kap­tunk. Úgy tűnik, hogy a felbomlott családok ügyével csak elvi szin­ten, szavakban foglalkoznak azok az intézmények, szerveze­tek, amelyeknek ez feladatuk lenne, és ahol a szükséges anyagi eszközök is rendelke­zésre állnak a célkitűzések megvalósítására. Mérő Éva I » 4 Á

Next

/
Thumbnails
Contents