Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-03 / 149. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. június 3., csütörtök VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET Baranyai szem A tulajdonreform újabb kérdőjelei A gazdasági rendszerváltás egyik legfontosabb mozzanata a tulajdonrendszer átalakítása. A kérdés újabban a politikai viták ütközőpontját is jelenti, s ma már nemcsak a végrehajtó hatalom és a parlamenti ellenzék között, hanem a koalíción belül is. A tulajdonviszonyok mélyreható változása azon túl, hogy magas hőfokú politikai kérdés, egyben alapvetően fontos köz- gazdasági jelenség is. A téma jelentőségét az is igazolja, hogy a napokban megtartott XXXI. Közgazdász Vándorgyűlés külön szekcióban foglalkozott a tulajdonreform és a gazdasági recesszió összefüggéseivel. Eredmények és kudarcok Gazdaságunkban negyedik éve tart a korábban kizárólagos állami-szövetkezeti tulajdonön alapuló rendszer vegyes tulajdonúvá alakítása. A kissé leegyszerűsítő módon privatizációnak nevezett folyamaton belül végbemegy a társas vállalkozási formák nagyarányú térhódítása, a magántulajdon szerepének-arányának jelentős növekedése, az állami tulajdon részarányának nagy fokú mérséklése. A tulajdonviszonyok átalakítása a korábban is létezett tulajdonformák (állami, szövetkezeti) tartalmi megújulását is jelenti. Három-négy év tulajdonrendszerbeli fejleményei egyaránt mutatnak eredményeket, kudarcokat, javulást és feszültségeket. Az a tény, hogy a tulajdonviszonyok mélyreható átalakítása a szakmai és politikai viták középpontjába került nem igényel külön magyarázatot. A ma folyó átrendezés hosszú évtizedeibe meghatározza gazdaságunk tulajdonviszonyait, s ezen keresztül a gazdasági működés kondícióinak javát is. Szakmai értelemben a hazánkban folyó tulajdonreform a régió országai közül az egyik legprogresszívebbnek tekinthető kísérlet. Bár kétségtelenül kritikus vonásaként tekinthető a reprivatizáció elutasítása és annak sok tekintetben következetlen kárpótlással helyettesítése, határozottan pozitív jellemzője a piaci módszerek meghatározóvá tétele. A termelő vagyon- javak ingyenes osztogatása helyett az ellenérték fejében végrehajtott elidegenítés vált uralkodóvá. A tulajdonosváltás folyamatának kétségtelen eredménye, hogy az eddig eltelt idő alatt a korábban állami tulajdonban volt vagyonjavak mintegy 16-18%-a magántulajdonba került. Ennél természetesen nagyobb a magángazdaság (vagyonalapon kimutatott) mérete, hiszen az elmúlt három-négy évben számos olyan új vállalkozás létesült, amely eleve magántulajdonban van. Az állami tulajdon elidegenítése során magántulajdonba került vagyonjavak új birtokosainak háromnegyede külföldi. A tőkeforrások felélése A tulajdonrendszer átalakításának egész folyamatát, szinte a kezdetektől, jogos és szerteágazó kritika kíséri. Attól kezdve, hogy a tulajdonreform vezérlése a parlament hatásköréből a kormányzat kizárólagos kompetenciájába került, s azon keresztül, hogy a tulajdonosváltás technikai lebonyolítása és az állami tőketulajdonosi szerep világos elválasztás helyett ösz- szekeveredett, egészen addig, hogy a privatizációs döntések átláthatatlanná, kontrollálhatat- lanná és megfellebbezhetetlenné váltak, az egész folyamat társadalmi elfogadottsága és támogatottsága egyre kétségesebb lett. Csak nagyon lassan tudatosul az a felismerés, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása, a privát tulajdon szerepének növelése nem cél, hanem eszköz. A politika meg-megújuló kísérletet tesz arra, hogy a tulajdonreform valamennyi lényeges mozzanatát a maga érdekei alá rendelje. A társadalom rendelkezésére álló termelővagyonja- vak hosszabb távú működőképességének, értékének és in- taktságának megőrzése olyan nemzeti érdek, amely nem rendelhető alá a kormányzat szükségképpen rövid vagy középtávú érdekeinek. Három év mintegy 120 milliárd forintos privatizációs bevételét a kormányzat döntései eredményeként a társadalom felélte, s nincs jele az olyan felismerésnek, hogy itt tőkejavak, a jövő hozamait előállítani képes tőkeforrások fogyasztási célú felemésztése történik. E jelentős bevétel töredéke sem szolgált ugyanis reálgazdasági produktív célokat. Abban, hogy a tulajdonreform sok oldalról bírált folyamattá vált, bizonyára nagy szerepe van a privatizációs kampány doktriner szemléletének. A tulajdonváltás nem automatikus és nem mágikus erő, amely varázsütésre megteremti a tőkejavak virágzó működését. A modern piacgazdaságban a professzionális módon végbevitt tőkeműködtetés és a magántulajdoni gyökereken nyugvó társas vállalkozás a tulajdon és a működtetés szerepét egyenrangúvá teszi. A tulajdonrendszer jogformális átalakítása csak egy (kétségtelenül nagyon fontos) lépés a hatékonyan működő piacgazdaság megteremtése útján. A kistulajdon nagyon széles köre, nemzetgazdasági viszonylatban mégis csekély összsúlya arra mutat, hogy a bonyolult felépítésű nagyvállalkozás a tulajdon szerepét relativizálja, a tőkeműködtetés súlyát viszont jelentősen felértékeli. Szerep- és funkciózavarok Hiba az, ha a magántulajdon arányának kampányszerű, a reális piaci lehetőségeket figyelmen kívül hagyó erőltetett növelése folyik: gond az, ha a privatizáció sebessége kizárólag a költségvetési bevételek növelése szempontjából fontos; tévedés az, hogy a tulajdonosi jogbiztonság és felelősség ma tapasztalható hiánya mellett tartósan szilárd tulajdonviszonyok teremthetők; politikai hiba az, ha a tulajdon társadalmi kontroll nélküli osztogatásával sérülnek a társadalmi méltányosság követelményei. Megalapozott a veszély, hogy a tulajdonrendszer átalakításának eszközeit, céljait, intézményeinek kompetenciáját túlfetisizálják. Ha egy gazdaságban olyan helyzet alakul ki, amelyben a vagyon (tulajdon) igazgatásával, transzferálásával, kezelésével, a csődök tömeges lebonyolításával, az államháztartás pénzelésével, a tulajdonosi szerep puszta gyakorlásával, a gazdaság adminisztratív működtetésével lehet elsősorban jövedelemhez jutni és sokkal kevésbé a gazdasági reálműködéssel, akkor ott olyan szerep- és funkciózavarok keletkeznek, amelyek a nemzet- gazdaság stabilitását alapjaiban rendítik meg. A privát tulajdon nemzetgazdasági szerepének növelése vitán felül progresszív törekvés, amit azonban sosem szabad tértől és időtől független célként tekinteni. A tulajdonrendszer jogformális átalakításának úgy kell végbemennie, hogy annak nyomán teljesértékű (megbontatlan és sértetlen) tulajdonosi kompetenciával felruházott tulajdonosok jelenjenek meg. A magántulajdonos legfőbb jellemzője az, hogy az üzleti műveletekben maga vállalkozván, vagy tőkéjét (használati díj ellenében) átadva az üzleti lehetőségek kihasználására a saját tőke kockáztatásával törekszik. A magántulajdonú gazdaság újabb keletű térhódítása alig javított a munka társadalmi produktivitásán, a vállalatok puha költségvetési korlátja alig keményedéit. A takarékosságon, a kitartó piacépítésen, a vállalati hírnév megalapozásán nyugvó vállalkozói modell helyett a hedonista költekezéssel kitűnő, a fizetési kötelezettségek teljesítéséről elfeledkező, a kétes pénzügyi manipulációkat preferáló, a megalapozatlan és gyors meggazdagodást előnyben részesítő típus lett a minta. Nincs átfogó törvényi alap Gazdaságunkban az igazi kudarcot nem az jelentené, hogy ha az évtized közepére nem szorulna 50% alá az állami tulajdon súlya, hanem az, ha a privát tulajdonon alapuló gazdasági rend egyébként progresszív ideája lejáratódna. A tulajdonrendszer átalakításának mindezideig nincs olyan átfogó törvényi alapja, amely a tulajdonviszonyokat a maguk teljességében meg tudná alapozni. Résztörvények és jogszabályok egész sora e súlyos problematika egy-egy vonatkozását kezeli, s mindmáig nem teremtődtek meg a tulajdoni jogbiztonság hosszabb távon is szilárd alapjai. Tulajdonosi részjogosítványok felelősséget nem tartalmazó delegálására kerül sor, amely a vagyon felélését, alacsony hatékonyságú működtetését eredményezi annak hosszabb távú megőrzése és gyarapítása helyett. Bélyácz Iván egyetemi tanár Amit a minőségi kifogások intézéséről tudni kell (2.) A fogyasztók figyelmébe A két héttel ezelőtt megjelent „Vállalkozások - Üzlet” rovatunk 12.‘oldalán - a fo- gasztók figyelmébe ajánlva - ismertetőbe kezdtünk arról, mit kell tudni a minőségi kifogások intézéséről. íme a folya- tatás. Tisztázást igényel az a helytelen gyakorlat, amikor kisebb minőségi hibája miatt (szépséghiba, konfekcionális hiba, javított áru stb.) a termék csökkentett áron kerül értékesítésre és a kereskedő úgy tájékoztatja a fogyasztókat, hogy e miatt nincs a termékre reklamációs lehetőség. A jogszabály előírása szerint a kereskedő szavatossági felelősségének kizárása csupán a megjelölt, a vásárlóval ismertetett és a csökkent értéket eredményező hibára vonatkozik. A termék egészére a mentesség nem alkalmazható! Például a zománchibás lábos csökkent értékű ugyan, de rendeltetésszerű használatra még alkalmas, ha e miatt leárazták és azt a vevővel közölték a vásárláskor, úgy erre a hibára nem érvényesíthető minőségi kifogás. Ugyanakkor ha - rendeltetész- szerű használatot figyelembe véve - rövid idő alatt letörik a lábos füle, (mivel anyaghibás volt) ezt a kifogást nem utasíthatja el a kereskedő azzal, hogy csökkentett áron vásárolta a vevő a terméket. Vagy - más esetben - a vásárolt pulóver azért lett leértékelve, mert szálhibás volt, ezt a hibát jelölték meg, illetve a vásárló tudomására hozták, úgy erre a hibára nem érvényesíthető kifogás, azonban később ha a használat következtében a varrások elengedtek (mivel nem megfelelő cérnát használtak a gyártásnál) ezért már minőségi kifogás bejelentésének és érvényesítésének van helye. A vételár visszafizetése Tudnunk kell, hogy a vételár visszafizetésénél az áru visszavétele mellett a ténylegesen kifizetett vételárat kell visszatéríteni. Kijavítás, árleszállítás vagy az áru visszavétele és a vételár visszafizetése helyett a kereskedő az árut természetesen csak akkor cserélheti ki, ha erre a minőségi kifogás bejelentésekor lehetősége van. (Nem kötelezhető a vásárló arra, hogy majd akkor cserélje ki az árut, ha a kereskedő a gyártótól ugyanolyat beszerez, de ha a vásárló ezt elfogadja akkor lehet élni ezzel a lehetőséggel is.) Ha a cserére nincs lehetőség, a vevő kívánságára (a vételár különbözet elszámolása mellett) a kereskedő köteles más árut eladni. Amennyiben árleszállítással rendeződik a kifogás, annak mértékét az eladáskor adott fizetési jegyzéken fel kell tüntetni. Itt jegyezzük meg, hogy ha az áru kicserélésére kerül sor, a kicserélt árura a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidő (6 hónap stb.) újra kezdődik. Fentiektől részben eltérő szabályok vonatkoznak egyes áruféleségekre, így a minőséghibás élelmiszert, háztartási, vegyiárut és kozmetikai készítményt a vásárló választása szerint azonnal ki kell cserélni, vagy vissza kell venni és a vételárat visszafizetni. Ezen termékek esetében minőség- vizsgáló szerv szakvéleményének beszerzésére a kifogás elintézése után, a kereskedő tájékozódása céljából kerülhet csak sor! Bár nem közvetlenül kapcsolatos a minőségi kifogások témakörével, de gyakran hivatkoznak a vevők a vásárlástól számított 8 napon belüli csere lehetőségére. Valóban jogszabály írja elő, hogy a vásárló kívánságára a kereskedő az üzletben megvett árut minőségi kifogás nélkül is köteles kicserélni, amennyiben az áru hibátlan és azt a fogyasztó még nem használta. Ezen az alapon viszont egészségügyi, kozmetikai, alsóruházati cikkek, gyermekjátékot - a sértetlen csoma- golásuak kivételével - valamint élelmiszert kicserélni tilos! Rendszeres ellenőrzés Egyébként a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség az egyes ellenőrzések során, valamint a fogyasztói panaszok, bejelentések kivizsgálása alkalmával rendszeresen ellenőrzi a vásárlók minőségi kifogásának intézéséről szóló jogszabály előírásainak betartását és szabálytalanság esetén felelősségre vonást alkalmaz. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint aki a vásárlónak, illetve a megrendelőnek az áru (szolgáltatás) minőségére vonatkozó kifogását nem az előírtaknak megfelelő módon és határidőben intézi el, úgy a „minőségi kifogás szabálytalan intézése” szabálysértést valósítja meg és húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Amennyiben tehát úgy érzik, hogy minőségi kifogásukat nem, vagy nem megfelelően intézték el, úgy panaszaikkal, bejelentéseikkel forduljanak hozzánk személyesen, vagy levélben (Pécs, Rákóczi út 30. I. em.), illetve telefonon a 410-604-es számon. Baranya Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség obit Kötvénykibocsátás Több pénz kellene a falusi turizmusra Szűkös anyagi lehetőségei ellenére hazánknak is az eddiginél többet kell költenie a falusi turizmus fejlesztésére, támogatására - mondta Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének elnöke az MTI munkatársának. A magyar érdekképviselet vezetője annak kapcsán fejtette ki véleményét a szóban forgó idegen- forgalmi terület sajátosságairól, hogy a németországi Weiden- ben - az EK kezdeményezésére - tanácskozást tartottak a témáról. Az eszmecserére a magyar falusi turizmussal foglalkozók képviselőit is meghívták. Csáky Csaba tapasztalatait összegezve rámutatott: a fórumon egyértelműen kiderült, hogy az EK az agrártúltermelés levezetésére - helyenként alternatívaként, helyenként kiegészítő jövedelemszerzésként - különösen alkalmasnak tartja a falusi turizmus fejlesztését. A lehetőség kihasználására nemzeti közösségi programokat dolgoztak ki. A vendéglátó Bajorországban például 10 millió márkás nagyságrendű összeget költenek erre a célra, ami 35-50 százalékos szubvenciót jelent a falusi turizmussal foglalkozóknak. Az EK egész területén a támogatást mértéke eléri a 100 millió ECU-s nagyságrendet. Állásbörze diplomás pályakezdőknek Több mint 700 állásajánlat várta a diplomás pályakezdőket a szerdán megrendezett első állásbörzén Szegeden. A börzét a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ és a szegedi Munkáért Alapítvány szervezte annak a kétnapos regionális konferenciának záróprogramjaként, amelyen a szakemberek az önkormányzatoknak kívántak segítséget nyújtani a munkanélküliség csökkentéséhez. A megyeháza aulájában a fiatalok paravánokon elhelyezett listákról válogathattak a munkahelyek közül, számos cég pedig elküldte képviselőjét is, hogy a helyszínen adhassanak információkat az állást keresőknek. Az ország minden részéből érkeztek ajánlatok, legtöbb állás - mintegy 500 - a pedagógus végzettségűeket várta. Vállalkozó orvosi rendszer Ezekben a napokban 3000 orvos dönti el - egy most életbe lépett kormányhatározat rendelkezése alapján -, hogy a továbbiakban közalkalmazott ma- rad-e vagy önálló vállalkozóként folytatja a gyógyító munkáját. A választás megkönnyítésére az SZDSZ Önkormányzati Titkársága szerdán Százhalombattán regionális tanácskozást szervezett önkormányzati vezetők részére. A rendezvényen Szolnoki Andrea, a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Sportbizottságának elnöke vázolta fel a vállalkozó orvosi státusz előnyeit és hátrányait. A mérlegelésnél mindenképpen fontos szempont, hogy a vállalkozó orvos akár megkétszerezheti eddigi jövedelmét, ám ennek fejében az önkormányzat feladatát átvéve, maga kell, hogy gondoskodjék a rendelés technikai, adminisztrációs feltételeinek megteremtéséről. E szerteágazó munka meglehetősen időigényes, így fennáll a veszélye, hogy az orvos kevesebb energiát képes fordítani a betegre. i i I i i
