Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-03 / 149. szám
1993. június 3., csütörtök új Dunántúli napló 7 Felszámolás után is helyben maradtak az eszközök Kft-k vették meg a mágocsi tsz-vagyonát Harminc-negyven család tart most baromfit a faluban A mágocsi Béke Termelőszövetkezetet felszámolják, mert képtelen volt az adósságait kifizetni. Az elmúlt év augusztusában kezdődött meg az eljárás, mára már majdnem minden gazdára talált. A kilábalás csírái-A felszámolás előtti időszakban a tagok kilenc kft-t hoztak létre, amelyek gyakorolják a tsz teljes tevékenységét - mondja dr. Jámbor Ilona ügyvéd a felszámoló Bross Holding Rt. pécsi irodájának képviseletében. - A társaságok működésük nem egész egy éve alatt fel tudtak nőni a feladathoz, amit meg kell oldaniuk a későbbiekben, és így csírái a térség válságból való kilábalásának. Munkánk során arra törekszünk, hogy az állatállomány, a gépek, egyéb eszközök helyben maradjanak. A kft-ék által a tsz-től bérbe vett vagyontárgyakat csaknem teljes egészében a kft-k vásárolják meg. Néhány vagyoncsoport - a halastavak, a szántó, a keverőüzem, az irodaház, az üzletek - értékesítése még ezután következik. A felszámoló szervezet területi igazgatója dr. Erdősi Éva véleménye szerint a startvonalon álló kft-kben adott a lehetőség, hogy súlyos hitelterheik mellett is életképesek legyenek, működjenek, és amennyiben az agrárpolitika támogatólag fordul a mezőgazdaság felé, fejlődjenek. Kétszázmilliós adósságuk volt Miklóssy Béla a felszámoló biztos helyi megbízottja, a tsz-ben elnök-helyettes volt.- 1992. januárjában jelentettünk csődöt, már februárban megkezdődött a csődeljárás. A három egyeztető tárgyalás eredménytelen volt, ezért 1992. augusztusában megkezdődött a felszámolás. A tsz-nek 200 millió forintos adóssága volt. A csőd előtt még megpróbáltuk a kishitelezőket kifizetni, így a 190 hitelezőből 75 maradt. A kecskeméti BOV 1991. augusztusában már 60 millió forint tőkével, és 6,5 millió forint értékű váltóval tartozott a tsz-nek. Akkor írtak az FM-be is, hogy segítsenek nekik, de nem tettek semmit.- Lehet, hogy nem kellett volna a kecskeméti BOV-val üzletet kötnünk, de sokkal jobb árat ígértek, mint a többiek - mondja Miklóssy Béla. - Az is igaz persze, hogy minden egyre drágább lett, a növényvédőszer, a vetőmag, a műtrágya. A szövetkezetnek azonnal, készpénzzel kellett mindenért fizetni, míg a terményeinkért, sokszor hetek, hónapok múlva kaptunk pénzt. A kft-ék megalakulását a csőd bejelentését követően megtartott közgyűlésen a vezetők kezdeményezték. Arra bíztatták a tagokat, hogy hozzanak létre kisebb egységeket. El is indultak ebbe az irányba, de a kft-ék már a senki földjén alakultak meg, mert mire összerázódtak a csapatok, addigra megkezdődött a felszámolás. Amikor látták .. . Senki nem akarta elhinni a tagok közül, hogy vége, csak talán az árverésen, amikor látták, hogyan hordják széjjel a tsz-va- gyonát. Egykor 780 tagja volt a tsz-nek, a felszámolás előtt már csak 430. Tavaly januárban 100-130 tagnak szüneteltették a munkaviszonyát, aztán munka- nélküliek lettek, és ezt követően folyamatosan a többiek is. A kft-ékben 150-180, legfejlebb 200 ember dolgozik. Valamikor a tsz-nek 1100 tehene volt. Ma a két kft-ében összesen, ha van 500-550. A háztájiban nevelt baromfi is, a réginek csak töredéke. A 400 kocás sertéstelep a felére csökkent.- Kilenc-tíz céggel is tárgyaltunk, hogy hitelezzék meg a növénytermesztést. A bankok is hitegettek bennünket, de nem lett belőle semmi - mondja Miklóssy Béla . - A földeket most a kft-ék bérlik a tulajdonosoktól. A változásnak vannak pozitív hatásai is. A szarvasmarhatelepen, ha az első osztályú tejet tudták produkálni az már jó volt. Most meg már folyamatosan extra és első osztályú tejet adnak a tejiparnak. De ha a kormányzat nem változtat az agrárpolitikáján, akkor hiába próbálkoznak az emberek, a piaci körülmények miatt biztos, hogy csődbe mennek. Mágocs és környéke, fehér folt lesz a térképen, mert se közel, se távol nincs fejlődő ipari üzem.-A tsz felszámolásával jelentősen megnőtt a munkanélküliek száma - mondja Sziveri Mátyásné polgármester. - Sőt ebben az évben 150-en már kikerülnek a munkanélküli ellátás köréből, és jövedelempótló járadékot kapnak. Alig néhány éve még jól éltek az emberek. A második gazdaságnak jelentős szerepe volt. Pulykát, sertést és csibét tartottak. Valamikor 350-400 család foglalkozott ezzel, ma 30-40. A megszűnt családi gazdaságokat egyelőre semmi nem pótolja. A tsz romjain Tizenegy hónappal ezelőtt alakult meg a Béke tsz-tagjaiból és néhány külső emberből a nagyhajmási szarvasmarhatelepen a Mena kft, amelynek tagja a nagyhajmási és a mekényesi önkormányzat is. Csak így tudták összeszedni az alapításhoz szükséges pénzt.-Megműveljük ennek a két községnek a területeit, és a dolgozók is ebből a két faluból járnak a tehenészetbe - mondja Müller Ferenc, a Mena kft. vezetője. - A polgármesteri hivatalok belátták, hogy jobb, ha munkahelyeket teremtenek, mintha a munka nélkül maradt emberek náluk kopogtatnak segélyért. A Mena kft a mágocsi tsz romjaira épült, de amióta létezik, megváltozott az emberek szemlélete. Másképp viszonyulnak az állatokhoz, ezért jobbak az eredményeink is. Az idei év lesz a legnehezebb. Ha most talpon maradunk, talán van remény, arra, hogy megmarad a telep. Hosszú időn át a térségben a Bikali Állami Gazdaság és a mágocsi tsz volt a két meghatározó gazdasági egység. Kincses Sándor 1957-ben került a tsz-be, jelenleg erdészként dolgozik ott.-Mindig is zöld hitelekből gazdálkodott a tsz, nagy volt a pénztelenség - mondja Kincses Sándor. - Aztán a bankok egyik napról a másikra magára hagyták. Az utóbbi három évben már szinte semmire nem tellett. Az emberek is egyre kilátástala- nabbnak látták a helyzetet. Egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni valamit. Magam is szeretnék önállóan gazdálkodni. Növénytermesztéssel kívánok foglalkozni a saját kis egységemben. Javítóműhelyt alakítanék ki, munkagépekkel végeznék bérmunkát. Sz. K. Extra minőségű tej kerül ki a szarvasmarhatelepről Két kell egyetlen mondatban Bank(ó) prés? Nincs igazán szerencsénk a nemzetközi bankvilággal? A két csúcsintézmény - a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap - nemrég ismételten takarékos- sági és gazdaságélénkítő lépésekre ösztönözte a kormányt. Ezeket a lépéseket pedig árgus szemekkel figyelik más bankokban is, hogy eldöntsék, nyújtsanak-e, támogassanak-e Magyarországnak szóló hiteleket, s ha igen, milyen feltételekkel? Nincs szó másról, csupán a nagyvilág üzleti normáinak megfelelő „bankprésről”. Félreérthetetlenül a tudomásunkra hozták, hogy ha Magyarország hathatós gazdasági segítséget óhajt, fontolja meg javaslataikat. Jacques Attali, a földrész keleti felének támogatására létrehozott speciális pénzintézet, a londoni Európa Bank elnöke fogalmazta meg egyértelműen: „Ha a magyar kormány meg akarja őrizni a pénzvilág bizalmát, a költségvetést hozzá kell igazítania a nemzetközi előírásokhoz és végre kell hajtani a fiskális reformot.” Két „kell” egyetlen mondatban: van miért felszisszenni? Berzenkedhet az önérzetünk, de ettől nem változnak sem a tények, sem a velünk szemben támasztott nemzetközi feltételek. Eldönthetjük persze, hogy nem érdekel minket, merre megy a világ, mi megyünk a magunk útján. Csak arra ne számítsunk, hogy a világ - és benne a bankvilág - fog igazodni hozzánk. Higgyünk inkább Margaret Thatchernek, Anglia egykori miniszterelnökének, aki néhány éve mondta honfitársainak: „Az Európába vezető utak furcsa módon szinte kivétel nélkül fel- sebzik a lábunkat. A kényelmesebbnek látszó utak viszont kivétel nélkül rossz irányba visznek.” De a világot ma már Anglia sem tudja megváltoztatni. Hát még ez a kis Magyarország ... Kocsis Tamás Szolzsenyicin hazaköltözik A Szolzsenyicin-családban eldöntött kérdés a hazatérés Oroszországba, s erre hamarosan, hónapokon belül sor kerül - jelentette ki Rjazanyban Na- talja Szolzsenyicina, az Egyesült Államokban élő, világhírű orosz író felesége. Alekszandr Szolzsenyicin felesége azért kereste fel az ősi orosz várost, mert férje hosszú időn át Rjazanyban élt és alkotott, közvetlenül külföldi száműzetését megelőzően. A Szolzsenyi- cin-család egyébként Moszkva közelében telepszik majd le. Irány az „előszoba”? Keresik a fogódzót Hiábavaló, komolytalan tör- leszkedés vagy újszerű, sokat ígérő megközelítés? Rengeteg, végletesen eltérő értékelés, vélemény látott napvilágot az elmúlt napokban Magyarország NATO-kapcsolatairól, illetve arról az új javaslatról, amely úgynevezett ’’társult tagságot” vetett fel az Észak-atlanti Közgyűlés minapi, berlini tanácskozásán. Ilyen fogalom, ilyen megoldás nincs is a nyugati védelmi szervezetben, s hiába is erőltetnénk bevezetését - így az egyik tábor érvei. Túl kell lépni az együttműködés eddigi, viszonylag szűk szintjén - szól viszont az ellentábor magyarázata s ehhez a társult tagság kiváló forma lehetne: egyfajta „előszobaként” vezethetné hazánkat a későbbi, teljes NATO-tagsághoz. Süketek párbeszéde folyik? Bizonyos szempontból tényleg ez a benyomás támadhat, hiszen hivatalos NATO-fórumok többször is leszögezték, hogy formális biztonsági garanciákra Budapest nem számíthat. Kérdéses tehát, reális-e hasonló igénnyel újra és újra előállni. Jellemző, hogy - a szomszédban pusztító délszláv tragédia veszélyeit elismerve mégis - visszautasító reagálások születtek a berlini indítványra. (,Jelen pillanatban nem lehetséges” - hangzott például a diplomatikus bonni megfogalmazás.) Hogy a társult tagság felvetése mögött milyen hazai, politikai kuszaság és el- lentmondás-özön húzódik, az a végeredmény szempontjából mellékes, legfeljebb nyomaté- kosítja, hogy egy ennyire elsőrendű nemzeti kérdés kezelése a mostaninál gondosabb egyeztetést kívánna meg. S a fokozott biztonság igénye? A törekvés az „előszobába”? Ez voltaképpen teljesen érthető. Nem véletlen talán, hogy más kelet- és közép-európai fővárosokban is keresik a fogódzót: Varsótól Kijevig és Szófiáig jónéhány kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Ám arra ott is, nálunk is vigyázni kellene, hogy e koncepció alapja ne a kirekesztés legyen. Ne feledjük, Európa biztonsága ma már oszthatatlan: ezt a NATO alapelvei is mindmáig világosan tükrözik. Szegő G. Csődmenedzserek kerestetnek Nagyon kemény szakmai és pszichológiai vizsgán kell túljutni Az Állami Vagyonügynökség megbízásából, a PRI-MAN Kft. szervezésében már tavaly októberben megkezdődött a csődmenedzserképzés. 1992- ben majdnem hatvanan szereztek különleges ismereteket a tanfolyamokon. Az idén újabb jelentkezők kezdték meg tanulmányaikat, egy csoport most május végén végzett, és továbbiak indulnak még az év folyamán. A hallgatók közé nem köny- nyű bekerülni. Nagyon kemény szakmai és pszichológiai vizsgákon kell túljutnia annak, aki azt hiszi, hogy belőle eredményes csődmenedzser lehet. Pedig a jelentkezők amúgy sem kezdők a gazdasági életben, rendszerint van már egy-két diplomájuk, beszélnek néhány világnyelvet, és többnyire saját vállalatukat, vagy másokét irányítják már egy ideje. A tavaly végzett hallgatókat 300 érdeklődőből választották ki. A felvételnél szempontnak tekintik a szakmai alapképzettség és a gazdasági életben való jártasság mellett, hogy az illető képviselje az Állami Vagyonügynökség privatizációs érdekeit, ráadásul képes legyen gyorsan dönteni akár súlyos válsághelyzetekben is, jó idegei legyenek a konfliktusok elviseléséhez, és olyan vezető egyéniség legyen, aki képes keresztülvinni szándékait. A tanfolyamokon főleg a gyakorlati élet helyzeteivel és teendőivel ismertetik meg a résztvevőket a tapasztalt hazai és külföldi szakértők. Átfogó képet kapnak a privatizáció alapvelveiről és módszereiről a csődmenedzseléshez kapcsolódó jogi, közgazdasági, piaci, és gazdálkodási tudnivalókról. Esettanulmányokat folytatnak a jellegzetes veszély- és válság- helyzetekben való eligazodás készségének fejlesztéséhez. Nem kétséges, szükségük van rá. Mert a csődmenedzsernek - akit hozzáértők szerint helyesebb lenne inkább válságmenedzsernek nevezni - a normálistól eltérő helyzetben kell megoldani a feladatokat. Ebben látják egyik döntő okát is annak, hogy miért nem a vállalatok eredeti vezetőire bízzák az esetek egy részében a csődmenedzselést. Pedig az tűnne logikusnak, hogy olyan ember vigye az ügyeket, aki a legjobban ismeri. Bár ez ellen gyakran érvelnek úgy, hogy miért bíznák pont azokra, akik csődbe vitték a céget, de azt azért egyre többször elismerik, hogy a csőd nem mindig az adott vállalat vezetésének alkalmatlansága miatt következett be. Ami miatt a csődmenedzserek úgy vélik, ők alkalmasabbak a vállalat ügyeinek rendezésére, az az, hogy speciális tudással rendelkeznek. Őket kifejezetten rendkívüli helyzetek megoldására képezték ki. Ma, ha egy csődmenedzser kézbe kap egy vállalatot, számtalan teendőt kell egyidejűleg és nagyon gyorsan elvégeznie. A folyamat a cég átvilágításával kezdődik, képet kell kapni a vállalat pénzügyi helyzetéről, adósságáról és hitelezőiről. Meg kell ismerni a cégen belüli viszonyokat és azt is, hogy a korábbi vezetők készek-e együttműködni a csődhelyzet megoldásában, az átalakulás és a privatizáció előkészítésében, és vannak-e olyan szakértők házon belül, akiknek a támogatására lehet számítani. Meg kell kezdeni a puhatolózást a hitelezők körében, hogy látni lehessen, milyen esélyek vannak az egyezségre. Mindemellett hozzá kell látni a vállalat átalakulásának előkészítéséhez és a privatizációs elképzelések kidolgozásához. Mindennek nagyjából egyszerre kell megtörténni méghozzá úgy, hogy közben a vállalat működni is tudjon és az emberek se veszítsék el reményüket és munkakedvüket. Nyilvánvalóan kemény tárgyalásokon kell megtalálni a megegyezés lehetőségeit a hitelezőkkel, és ha sikerül az egyezség, már „csak” meg kell valósítani. Hogy ez mennyire nem könnyű, azt jól érzékeltetik egyes szakértői vélemények, amelyek szerint a csődbejutott vállalatok 10 százalékánál sem biztos, hogy sikerül valóban kilábalni a csődből, és amelyeknek sikerül is, azoknál sincs biztosíték arra, hogy hosszabb távon is képesek fennmaradni. A válságmenedzser tehát egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben, ő az, aki szembenáll a hitelezőkkel, rá van bízva a vállalat vagyona, amit, még ha lehet, gyarapítani is kellene, de a vagyonvesztést mindéképpen köteles megakadályozni. Működtetnie kell a céget, hangot kell találni a vállalat dolgozóival, hogy együtt tudjanak működni, és utoljára, de nem utolsósorban, meg kell felelnie a tulajdonos, az állam kívánságainak. Ezek nemcsak nagyon nehéz, de Magyarországon meglehetősen új feladatok is. Ezért azok, akik már némi jártasságot szereztek, megalakították az Első Magyar Csőd- és Válságmenedzserek Egyesületét, amelyben gyakorló és kezdő válságme- nedszerek cserélik ki tapasztalataikat. Peredi Ágnes
