Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-24 / 168. szám (170. szám)
1993. június 24., csütörtök aj Dunántúli napló 11 Még tovább szegényedünk Elkeseredést váltott ki a nyugdíjasokból a pénzügyminiszter bejelentése, miszerint a pótköltségvetés kapcsán a „0” kulcsos árucikkek adómentességét javasolja megszüntetni és a jelenlegi 6 százalékos áfát 10 százalékra emelni. Úgy látszik, az utóbbi években nincs olyan magyar pénzügyminiszter, aki ne hivatkozna a Világbankra, a Valutaalapra, az adott szó becsületére, megdolgozva ezzel a közvéleményt, miközben a lakosság jelentős részének már elviselhetetlenül nagyok a terhei. Ismerve a Parlament eddigi gyakorlatát, már a bejelentéskor sem fért túl sok kétség ahhoz, hogy ezt a javaslatot is - mint oly sok másikat - meg fogják szavazni. És talán ez a magyarázat arra, hogy egyetlen nyugdíjas érdek- védelmi szervezet - sem az országosok, sem a helyiek - nem tiltakozott a nyugdíjasokat különösen sújtó javaslat keresztülvitele ellen. Viszont olyan tevékenységeket, kezdeményezéseket mindig támogatnak, s ki is veszik a munkából a részüket, amelyek elsősorban karitatív és nem érdekvédelmi tevékenységek. Dyen volt a Virágvasárnapot megelőző budapesti, utcai, élelmiszer gyűjtési akció, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy legalább a húsvéti ünnepekre tudjanak valamit juttatni a rászoruló nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek. A szervezők jószándékánál csak a naivitásuk volt nagyobb, mert nem tudni, hogy kiktől várták a támogatást. Azoktól, az egyre szegényedő ma még a középréteghez erőltetett kisemberektől, akik egy részének már munkahelye sincs és a saját lét- fenntartásuk is veszélyeztetve van? Az ilyen akciókra természetesen nagy szükség van, de a gondok megszüntetésének igazi lehetősége nem a gyűjtési akciók számának növelésében van. T. F. nyugdíjas Nyugdíjasok hétköznapjai Egy tábla szalonna egy hónapra „A mi sorsunknál nyomorúságosabb is van ” A tovatűnő fiatalság után mindannyiunk titkos álma a békés, nyugodt öregkor. Elviselni, megélni akkor is lehet méltósággal, ha nincs mellettünk család és az anyagi lehetőségeink is szűkre szabottak. A nyugdíjas hétköznapoknak sem kell szeretet, gondoskodás nélkül elmúlniuk. Mindez együtt van Pécsett, az Egyesített Szociális Intézmény Kassa utcai idősek klubjában, ahol halk csevegés, nyugalom fogad. Itt nyoma sincs a hétköznapok ideges rohanásának.- Szóljon rám, ha sokat fecsegnék, mert egy ilyen öreg ember, már szeret sokat beszélni - mondja Varga Ferenc, aki tíz éve tagja az idősek klubjának. Feri bácsiban - miközben a hétköznapjairól kérdezem - felbukkannak múltjának emlékei. 1929-ben született, húsz éve egyedül él. Két gyermek édesapja, de velük teljesen megszakadt a kapcsolat. A tímár szakmát tanulta de a TITÁN-tól ment nyugdíjba. Közben egy súlyos betegségből lábadozott, újra megtanult járni, beszélni.- Jelenleg egy szoba-kony- hás komfort nélküli lakásban élek. Annak idején ez a Hufná- gel-kocsma beszálló helyisége volt. A víz sincs bevezetve az egész lakásba. A nyugdíjam most 8145 forint, ebből nem sokra telik. A hónap elején a közeli Afész boltban megveszem az egy tábla szalonnámat, ami 1000-1100 forint. Azt eszegetem hétköznap, vasárnap is. Egyszer főzöm, másszor megsütöm, vagy éppen nyersen fogyasztom. Nyáron gazdagítom egy kis paradicsommal, paprikával. Annak nagyon örülök, hogy itt a klubban kitűnő a koszt.- Hogy telik egy napja?- Mindegyik egyformán. Hétfőtől szombatig szinte egész nap itt lakom, csak késő délután megyek haza. Otthon beszélgetek egy kicsit a szomszédasszonyommal, elolvasom az újságot, megnézem a híradót. És utána utazom egy kicsit.- Este? Hova?- Régi szenvedélyem az útleírás, különösen Verne Gyula fantasztikus, mesés világát kedvelem. Olvasás közben, kis szüneteket tartok. Becsukom a szemem és velük utazom. Tudja, még ilyen öregen is lehet álmodozni.- Van-e szenvedélye?-De van ám! Pécsett egyetlen futballmeccs sem lehet nélkülem. A pénztáros ismerősként üdvözöl. Elfoglalom a régi állóhelyemet - mert mindig állva nézem végig a meccseket, hogy ne kelljen az izgalomtól örökké felugrálnom - és jól érzem magam. Ez az egyetlen luxusom.-Milyen ma nyugdíjasnak lenni?- Régebben, például karácsonykor annyi ajándék volt itt a klubban a fa alatt, hogy alig győztem hazacipelni. Most már szinte semmi sincs. Kirándulni azon a kis megtakarított pénzen megyünk, amit az asszonyok kézimunkákból megkeresnek. Ma már csak kilométerenkénti elszámolással utazhatunk, no de ki győzi ezt. Nem is olyan régen rendszeresen ellátogattunk a Balatonra, de ma csak az emlékeinkből élünk. Ennek ellenére - amint látja - nem vagyunk szomorúak. Nekünk az valóban örömet jelent, hogy itt a klubban együtt lehetünk, hogy gondoskodnak rólunk. Egyébként sem szabad elkeseredni. Biztos, hogy a mi sorsunknál van nyomorúságosabb is, ami ugyan senkinek nem vigasz, de akkor minek panaszkodjunk. Meg ha marad egy csipetnyi humorunk és megvan a lelki békénk, akkor mindent sokkal könnyebb elviselni. E. É. A véletlenül talált pálya Mindenekelőtt azt tisztázzuk: Huba-e, vagy Hubert? Hát persze, hogy Hubert, de a Huba - a két névnek az első három betű azonosságán kívül semmi köze egymáshoz - már gyerekkorában ráragadt becenévként, s azóta is viseli. Egyébként természetesen tüke, családja egyik ágát okiratok szerint az 1700-as évek közepe már Pécsett találta. „Világéletében” kereskedelemmel, vendéglátással foglalkozott. Elhivatottságból-e? Bőbei Hubert válasza kiábrándító.- 44-ben érettségiztem, 49-ben végeztem a jogi egyetemen, pont akkor, amikor szinte lehetetlen volt elhelyezkedni diplomával. - Évfolyam- társaim közül pl. mindössze ketten kerültek a bíróságra, a többi erre-arra, szakmán kívül lézengett. Jómagam - akár sok mai fiatal - háromnegyed évig tartó munkanélküliséggel kezdtem a pályafutásomat. Amikor megalakult a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat, végre ott jutottam munkához. Hát így kerültem „önhibámon kívül”, tehát teljesen véletlenül, és nem valami érzelmi motiváció hatására négy évtizedes szakmámba. így elég természetes volt, hogy 1952-ben átvették a megyei tanács akkor létesített kereskedelmi irodájához, majd 55-ben, amikor Pécs megyei jogot kapott, s a megyei irodát megfelezték, a pécsi félhez került. Attól kezdve dolgozott nyugalomba vonulásáig a városházán. Illetve:... azóta is. Igaz, aktív korában a harmadik emeletre járt, most meg kell elégednie a félemelettel, ott van a kis irodája a polgármesteri hivatal sajtó-és lakossági kapcsolatok osztályán az utóbbi gondozására, heti 30 órában.- Hát igen, belenőttem a kereskedelem-vendéglátásba olyannyira, hogy amikor korábbi pályázatom alapján megkerestek az igazságügyről, nem mennék-e át a bíróságra, rögtön a fizetés felől érdeklődtem, s a válasz eldöntötte a sorsomat: 500-600 forinttal kisebb fizetést - ez akkor rengeteg volt - nem vállalhattam. Kezdetben kereskedelmi igazgatással, vagyis engedélyek kiadásával foglalkozott. Kézenfekvő a kérdés: mennyi magán- kereskedő volt akkoriban Pécsett? Sokfelé ugyanis teljesen „kiirtották” ezt a kereskedelmi formát. Úgy emlékszik, hogy 200 körül maradhattak a korábbi többezerből, de emiatt is gyakran megrótták a pécsieket, miért voltak olyan puhák. Az- időtájt a forgalom 65 százalékát a tanácsi, 35 százalékát pedig az országos vállalatok bonyolították le, a magánkereskedelem e két százalék közé be sem fért, olyan elhanyagolható volt a részesedése az egészből. Az új gazdasági mechanizmusig tartott az a tervezési szisztéma, amikor a városházáról írtak elő a legteljesebb részletességgel mindent, később már lassan a keretgazdálkodás is leépült, a vállalatok csak egy irányszámot kaptak, amit illet teljesíteni. Előtérbe került a hálózatfejlesztés, az ellátási felelősség terhe a városra hárult, legtöbbször kerül, amibe kerül alapon. És ez már át is vezeti Bőbei Hubertet a mába. Ő, aki igen közelről ismerhette a kereskedelmi viszonyokat, sőt hivatalból bele is illett szólnia mindenbe, ma nagy együttérző elnézéssel figyeli az újjászülető kereskedelem tétova lépéseit. A tétovaságból adódó kétségtelenül meglévő visszásságok nem izgatják különösebben. Ilyeneket mond:„Más zsebébe senki sem beszélhet bele .. ”,vagy „Előbb-utóbb ki kell alakulnia mindenben - ellátásban, bolthálózatban, stb. - a normális egyensúlynak .. .”,vagy „Nem kereskedelempolitikai szempont, hogy pl. a Király utcában, vagy a Ferenciek utcájában milyen boltok legyenek; ha sok egyforma van egymás mellett, az élet úgyis elsöpri az életkép- telent.Ezért engem nem idegesít, ha azt látom, hogy egy boltban tegnap még ezt árusítottak, ma meg azt... ” Beszélhetnénk ezekről napestig, de inkább arról faggatom, hogy a heti 30 órás hivatali munka után mire futja a szabadidejéből?-„Természetesen” a szőlőre a legkevesebb ... Többet kellene olvasni... De sok könyvet raktam félre annak idején azzal, hogy ha majd nyugdíjas leszek és rengeteg lesz a szabadidőm, de hát azóta is mind ott van. Sokat rádiózom, főleg zenét hallgatok - nagyon szeretem a modern zenét - de közben nem tudok mással foglalkozni, számomra nem igaz a háttérrádiózás - vagy a zene, vagy az olvasás. Hobbi? Nem igazán hobbi, de imádom a teát. Alig várom, hogy délután öt óra körül leülhessek a teám mellé: egy csészébe egy púpozott kávéskanál füvet teszek, hogy nagyon erős legyen, s hozzá jöhet egy szelet üres piritós. Hársfai István Tudnivalók a közgyógyellátásról Az érvényes rendelkezések szerint ötszáz gyógyszert, továbbá bizonyos gyógyászati segédeszközöket és szükség esetén gyógyfürdő-kezelést is térítésmentesen kaphatnak a rászorulók. A szolgáltatások iránti igényt jelzi, hogy tavaly például mintegy 5 milliárd forint értékű gyógyszerrel segítette a nehéz helyzetben levő, többnyire idős betegeket a társadalombiztosítás. A közgyógyellátási igazolványt - amelynek kiváltásától éppen a leginkább rászorulók idegenkednek mondván, hogy az elesettségük, szegénységük dokumentuma - a település ön- kormányzata adja ki. Érvényességét évenként meg kell újítani. Az alanyi jogon járó közgyógyellátási igazolvány kiadásához elég csak a jogosultság igazolása, külön kérelem nem szükséges. A jogosultak körébe tartoznak azok, akik-rendszeresen részesülnek központi, vagy önkormányzati segélyben;-hadigondozottként kapnak ellátást;-sorkatonai családi segélyre jogosultak;-intézeti, állami gondozott kiskorúak; rokkant-járadékosok;-I. és II. rokkantsági, illetve baleseti nyugdíjasok;-akik után eltartóik, szüleik magasabb összegű családi pótlékban részesülnek. Méltányosságból azok kaphatják meg a közgyógyellátási igazolványt, akik szociális helyzetük miatt nem tudnák a szükséges gyógyszereket kiváltani. Ők azonban csak külön kérelem alapján juthatnak hozzá az igazolványhoz. A kérelemhez csatolni kell a háziorvos igazolását a rendszeresen szedett gyógyszerekről és azok áráról. Az önkormányzat a kérelem jogosságát minden esetben megvizsgálja és pénzügyi lehetőségeitől függően teljesíti az igényt. Előfordulhat tehát, hogy a kérelmet rászorultság ellenére is elutasítják, mert az önkormányzatoknak minden méltányosságból kiadott igazolvány után évente egyszer az akkori legkisebb nyugdíj felét be kell fizetnie a társadalombiztosításnak. Fontos tudnivaló, hogy csak a népjóléti miniszter külön rendeletében felsorolt gyógyszerek válthatók ki ingyen. A háziorvosok jelzései és a betegek észrevételei alapján a közelmúltban módosították a listát. így elképzelhető, hogy a betegnek legközelebb nem a megszokott, hanem egy másik nevű, de azonos, vagy hasonló hatású gyógyszert írnak fel.- Szabó r Elet a halál után Nem szívesen írok mások fájdalmáról. Most is csak azért látom értelmét, mert az elmesélendő történetben a szomorúságnak és elkeseredettségnek olyan szférái tárulnak fel, amelyek nem csak összefacsarhatják szívünket, hanem elviselhetőbbé tehetik múló gondjainkat. Egy olvasónk keresett meg a minap, kezében gyűrött borítékkal, kockás papírra írt sorokkal. Nehezen kezdett neki mon- dókájának. Elmondta, hogy egy nem túl közeli, ám igen szeretett rokona temetésére egyéb elfoglaltsága miatt nem ment el, jóllehet tán megtehette volna. A levelet az elhunyt felesége írta, mint látni, olvasni fogják szelíd haraggal kérve számon a távol- maradást. Az elhunyt rokon 80 évig élt, éjt nappallá téve dolgozott övéiért, míg egy végbél- rák rútul nem végzett vele. Szenvedéseiről és a történtekről a helyesírási hibáktól hemzsegő, ám tiszta szívről árulkodó levél - amelynek betűszerinti közlését a címzett megengedte -így számol be. „Kedveseim leveleteket meg- kapttam, de leimi nem tudom menyire fájt és fáj hogy nem jóié'/ el mert az nem igaz hogy vonatai el nem jöhettél volna reggel hétkor fel ültél volna és ke- den ötkor itt létéi volna de visza is van jó vonat mert a szomszéd jár pécsre de egy kis fáradságot sem tétéi meg pedig tudod hogy egyedüli rokonom te vagy november elején elviték aput Kecskemétre újból operálni pár hét múlva haza hozták de nem lehetet a sárzacskót megálitani naponta fürdetnem kelet és naponta három négy pizsama nadrág kelet neki van itt a szomszédba egy zöldkereszte nővér átmentem hozd meg kérdezni nem tudna valami ragaszttót mert vált ojan nap hogy hat sárzacskót is fel kelet tenem még sem ért sémit ahogy haza érek nincs apu a rekaméron szaladok ki hogy hol van hát a kiskonyhába a sarokba ál és egy nagy kést épen akor szurtvolna magába oda ugrottam de reszkettem is mert elég hideg volt mondom neki mi tcsinálsz ászt mondja ölöm magam mert már akarok továb élni elég volt már és szégyelem magam előtted ezt a sok piszkot amit neked kel elvégezned ától kezdve elraktam a késeket ollókat minden éjjel napol őrizni kelet úgy hozatom másokkal ami kelet és éjjel mig felbirt kelni mindig botal verte a kájhát a szekrényt mondom neki mit csinálsz ászt mondja hogy ki akar meni széjel nézni mondom neki most éjei van úgyhogy már nem volt rendes ojanokat mondót de nagyon sajnálom nagyon sok dolgom volt vele de volt valaki akihez tudtam beszélni igy az a szórakozásom hogy a temetőbe járok mikor tudok meni mert vanak napok hogy még botal se tudok meni az a baj pestről kértem vegyenek sárzacskót mert az nem volt elég amit adtak és ő már halotvolt mikor megérkezet és most it van nekem kétszáznegyven darab és nem tudok vele mit csinálni, ha te el tudnád valahogy korházba ahol szükség volna rá it a patikába nem veszik át pedig hiány cik legtöbször Szentesen kaptam itt nem volt minden héten le fogyók egy kilót nem esik jó az enivaló és nem tudok aludni igazán azóta el is jöhetetek volna csókolok benettek Keresztanya. ” Ennyi! S ha valaki a levél olvastán engem ró meg, mert mindezt így írtam le, ilyen könyörtelen igazsággal és hűséggel, ilyen vaskosan, ahogy a Keresztanya ceruzájából kiszakadt, az nem érti meg szándékomat. És nem érti meg sem a helyzetet, sem azt a tiszteletet és fájdalmat, csodálkozást és a lélek gazdagsága iránti irigységet, amit ez a levél kiváltott belőlem. Milyen megannyi módon, stílusban, fésülten, érzelgősen, he- roikusabban, díszes jelzőkkel teletűzdelten, drámaibban lehetett volna mindezt leírni. Nem! Drámaibban nem! És mégis ez az a forma és alak, ami a legjobban közel fért hozzám, amely a legjobban hatott rám. Egy ember, aki életútjának végén megkeseredve foggal-körömmel meg akar válni az életétől visszaüzen egy másikon keresztül, aki nem vallja be, de kiérezhető, hogy éppoly szívesen megválna már mindentől, mint halott élete társa. Nincs az a pedagógus, aki erre e levélre helyesírásból ne adna egyest. De nemes egyszerűségű emberségéért ez a levél kitűnőt érdemel. Minek ragozni ezt a drámát? Beszél ez maga helyett. Csak elgondolkodtat, ha ilyen tiszta lélekkel, ilyen mos- datlan, cicomázatlan valóság-emberséggel találkozom. Milyen gránitból faragott példája ez annak, hogy az érzelmek nem csak a könnyes szemekben, a kozmetikázott lelkekben és gesztusokban, a szóvirágokat futószalagon ök- lendező szájakban keresendők, de megtalálhatók, fellelhetők igaz-érzésű, tiszta-szelíd, szenvedélyektől mentes, de őszinte lelkületű emberekben. Lám:mórai-tömörkényi világ ez, s mert az megkapóan egyszerű. Ettől igaz és ettől nemes. De egy kissé félelmetes is. Sőt van, amiben irigylésre méltó. A levelet sokszor elolvastam. Atmoszférája csehovi, s végülis alkotójának elhatározott szándéka nélkül emlékműve egy embernek, akit az élet igaztala- nul nem magasztalt fel soha, s már reménye sem lehet, hogy ezt szeretett feleségén kívül - utódja nem lévén - bárki is megteszi. Ércnél maradandóbb szobra ez a levél az elmúlásnak, reve- renciális főhajtás a halál előtt, apró berzenkedés Isten könyörtelennek tűnő törvényei ellen. Ezért csodálatos! Bokrétás András I 4 J i * r
