Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-22 / 166. szám (168. szám)
1993. június 22., kedd uj Dunántúlt rtapiö 11 Pakracra immár több mint két éve történelmi teher nehezedik. A nemzetiségi és politikai ellentétek tüzében égő szerbek és horvátok itt ragadtak először fegyvert. 1991. március 2-át mutatta a naptár, amikor az utolsó jugoszláv elnök, a horvát nemzetiségű Stjepan Meszics előre bejelentett látogatásakor előkerültek az addig otthon őrzött pisztolyok és puskák. A nyugat-szlavón kisvárosnak azonban van még egy kuriózuma, nevezetesen az, hogy a háború vihara kettévágta az egykor vegyesen lakott települést. Az utcai harcok folytán demarkációs vonal alakult ki a főtértől mintegy 150 méterre. Ma itt húzódik az ún. Szerb Tartományi Köztársaság „határa”. No, de maradjunk még egy kicsit a horvátok által ellenőrzött részen. Annál is inkább, mert itt jobb az ellátás, mint „odaát”. Két élelmiszerbolt is működik, egyik a porig rombolt katolikus templom tövében, másik a Jövő nevet viselő kiégett áruház mellett. Ez utóbbit most próbálják helyrepofozni a helybéliek, ám a bevásárlóközpont derűlátó neve ellenére sem hiszem, hogy mostanában megnyitná kapuit a vásárlók előtt. Belőlük meg aztán végképp nem élnének meg, hiszen ott-tartózkodásom hat órája alatt tizenkét embert sikerült összeszámolnom. Most akár következhetne egy felsorolás is, melyben leírom, hogy mi minden sérült meg és mekkora mértékben. Ám ennek semmi értelme, hiszen Pakrac állapota hasonló a teljes pusztulás etalonjához, amit úgy hívnak Vu- kovár. Az egyetlen - háborúmentes viszonyokhoz képest - elfogadható állapotban lévő építménybe a békefenntartók kanadai egysége szállásolta be magát. A beköltözés óta toldoz- zák-foldozzák saját lakhelyüket. Harcoktól itt egyelőre nem kell tartani, hiszen mindkét körkerül belőle kiszednem, hogy bízik a horvátországi és a boszniai ún. „a szerb tartományok” egyesítésében, valamint az ösz- szes szerb területek felszabadításában.-Ha választhatna egy belgrádi politikust, aki önnek a legszimpatikusabb, kire. szavazna? - fordulok egy beszédesebb parancsnokféléhez.- Ápsolutno Seselj, apso- lutno Seselj! - dörgi kemény szerbséggel.- Egyetért a vajda nagyszerb térképével, mely szerint Szerbia a Karlobag-Karlovac-Ogu- lin- Virovitica-vonalig terjed?- Látja, ezzel az eggyel nem értek egyet, ugyanis Ogulin mögött nyugatra még ott van a Srpske Moravice nevű falu, ennek már a nevéből is látszik, hogy szerb. A továbbiakban elmondja, hogy a horvátokkal mindössze az UNPROFOR-on keresztül érintkeznek.- Élhetnek-e még valaha együtt a szerbek és a horvátok?-Soha!!! - vágják rá egyszerre. A beszélgetést követően megmutatják „szerb Pakracot”. Az épületekről írni itt is felesleges, látszatra nem különböznek a horvátok ellenőrizte részen találhatóktól. Az árak annál inkább elütnek. A szerb relikviákkal teletűzdelt városnegyed egyetlen - szerb lelkesítő harci daloktól hangos - kocsmájában egy üveg sör 220 ezer szerb kra- jinai dinárba kerül. A benzin ára csak valutában van megadva, névlegesen három német márka, de úgy sincsen. Az esti órákban elcsendesedik a vidék, s a jelenleg állítólag kétezer ember által lakott, kettévágott Pakrac sötétségbe burkolózik. Elhagyjuk a szerencsétlen sorsú várost, ahol eközben az egymástól 50 méterre lakó halálos ellenségek nyugovóra térnek. Vujity Tvrtko Fotó: ifj. Kricskovics Antal Pakrac két élete zetben - mármint a horvátoknál és a szerbeknél egyaránt - a kéksisakosok uralják a terepet. Fegyver csak náluk lehet. így aztán a szemben álló felek katonái mostanság zsebre dugott kézzel sétálgatnak.-Interjúra itt ne számítson, itt senki sem beszél - mondja az UNPROFOR központjában a kanadaiaknak tolmácsoló helyi férfi. Aztán hosszú rábeszélést követően jobb híján neki ered meg a nyelve.- Nem rég dolgozom a kanadaiaknál, s mondhatom, kegyetlen dolog naponta átjárni a cset- nikek oldalára, ahol látom, hogyan változik az élet halállá, a virágzás pusztulássá, őszintén mondom, még csak nem is sejtem a megoldást. A tolmács tehát - aki a horvátok közül talán egyetlenként tudja, hogy mi zajlik a barikádok túloldalán - pesszimista. De miként vélekednek a szer- bek? A válasz megismerése érdekében azt javaslom: át kellene menni a szerbekhez. A cél megvalósításához az ENSZ- esek segítségét kérem, s ők - készségesen állnak rendelkezésemre. Fél óra sem telik bele, s máris robogunk a szerbek által ellenőrzött városnegyed irányába. A Pakra folyó felett átívelő hídon túljutva az előbb már említett templom romja mellett suhanunk, ahol egy második világ- háborús jugoszláv emlékmű díszeleg. A hős férfiú bronzszobráról a helyi „művészek” úgy gondolták, hogy igaziból mellbe lőve élethű, ezért szitává lyuggatták. Előttünk egy kastélymaradék, melynek feltételezett végénél már meg is érkezünk a horvátok utolsó ellenőrzőpontjához, ami két zsebre dugott kezű rendőrből és ugyanennyi kempingszékből áll. Innen már jól látom a középen húzódó ENSZ-terület mögött posztoló szerb őröket, tőlem mintegy 50 méterre. Később ők mesélték, hogy a harcok elcsitu- lása után a várossal együtt kettészakadt családok tagjai felsorakoztak a fehér vonalak által határolt mintegy 15 méter széles ENSZ-folyosó két oldalán, s egymásnak át-átkiabálva beszélgettek. A kéksisakosok tőlünk semmit sem kérdeznek, emelkedik a sorompó, hajtunk tovább egy teljesen megsemmisített utcán. Az aszfalton kráterek, cserép- és téglamaradványok, jelzik: a legsúlyosabb harcok itt zajlottak. Velünk szemben váratlanul feltűnik egy autó, később mindössze hármat láttam belőlük. A rendszámtáblákon szerb zászló, s egyik járműről sem hiányozhat a felirat: „Szerb Tartományi Köztársaság”. Kilőtt autók és két elégett autóbusz mellett begördülünk a szerb parancsnokság udvarára. A roskadozó épületben egy magas, őszülő férfi hellyel kínál, majd közli fegyveres kísérőinkkel, hogy géppisztoly .jelenlétében” nem beszélget velem. Kisebb szópárbaj alakul ki a kanadai és a szerb között. Előbbi azt kiabálja, hogy csak a munkáját végzi, utóbbi pedig fel van háborodva, hogy a Nyugat már megint nem bízik a szerbekben. A vita elmérgesedése előtti pillanatban közlöm, hogy én minden félben bízom, csak hagyják már abba a veszekedést. Á kanadai megvonja a vállát és durcásan kimegy. A szerb parancsnok elégedetten dől hátra székében, s közli, kezdődhet az interjú. Gondolatban már elégedetten dörzsölgetem a kezemet, aztán kiderül, előre ittam a medve bőrére. Az első nyolc kérdésemre ugyanis azt a választ kapom, hogy hadititok. Aztán végre siA „márkagyilkos” Soros György ismét a világsajtó címoldalára került: a Németország pénzügyi politikájáról, a német márka szerinte túlzott felértékeléséről vallott nézete meglehetősen viharos visszhangot keltett. Volt, aki rokonszenvvel („végre, egy realista megállapítás!”), volt, aki ellenérzéssel („márkagyilkosságra tör!”) nyilatkozott, csak egyet nem lehetett tenni, figyelmen kivül hagyni a budapesti születésű, hatvanhárom esztendős amerikai bankár véleményét. Hiszen a „devizapiacok nagy mesterének” nevezett Soros 1987-ben egymilli- árd dollárt vesztett akkori tőzsdei spekulációin, de tavaly ősszel már egymilliár- dot nyert a brit valuta, a fontsterling értékvesztésén. A klasszikus vonalú, talán kicsit ódivatú Glen- cheok zakókat és a széles Windsor-mintás nyakkendőket kedvelő pénzügyi szakember, aki - a dolgok fizikai oldalát tekintve - erősen rövidlátó és jellegzetesen halkszavú, nem valami titkos összeesküvést szőtt a német márka ellen. A The Times közölte nyílt levelét, amelyben a tényekből, a német gazdaságot sújtó recesszióból, valamint a túlzott költségvetési hiányból kiindulva helytelenítette, hogy a Szövetségi Bank túl sokáig, túl magasan tartotta a kamatszintet, s kihagyott minden olyan lehetőséget, amikor ezt még viszonylag elfogadhatóbb következményekkel módosítani lehetett volna. Soros úgy véli, a késedelem miatt nagyobb lesz a zuhanás és minél tovább halasztják, annál inkább visszaüt majd. Tehát túlértékeltnek tartja a márkát, s erőteljesebb kamatcsökkenést valószínűsít. A DM helyzete következtében bizonytalannak tartja az EMS-t, az , EK valutáris rendszerét. A bankár kedvezően szólt Franciaországról, ahol szerinte alacsony az inflációs ráta, és sikerült kialakítani egy saját költségszerkezetet. A londoni lapban megjelent Soros-levél nyomán a márka azonnal egy pfenniget veszített értékből a dollárhoz képest. A német Bild Zeitung viszont Soros képét hozta az első oldalon: „Ő az, aki szét akarja rombolni a márkánkat.” Növényvédelmi tanácsadó Új rendelkezések a növényvédő szerekről 1993 február 7-én lépett hatályba a 9/1993. (I. 30.) FM. rendelet, amely többek között módosította a növényvédő szerek forgalmazási kategóriáit, valamint vásárlásuk, felhasználásuk és a vegyszeres szolgáltatás feltételeit. Három kategória Az. I. forgalmi kategóriába tartozó szerekkel való bármely tevékenység felsőfokú növényvédelmi szakképesítéshez illetőleg nagykereskedelmi forgalmazói jogosultsághoz kötött. A II. forgalmi kategóriába tartozó növényvédőszerek gyakorlatilag megegyeznek a korábbi elnevezés szerint „feltételes forgalmú szerekkel”. Ezek már kiskereskedelmi egységekben, árudákban is forgalmazhatók, az eladónak pedig legalább 80 órás szaktanfolyami, továbbá egy méregkezelői (toxikológiai) tanfolyami végzettséggel kell rendelkeznie. II. forglami kategóriába sorolt szert kizárólag saját célú fel- használásra azok vásárolhatnak, akik legalább 80 órás szaktanfolyam anyagából eredményes vizsgát tettek. Akik viszont közép- vagy felsőfokú szakképesítésűek, illetőleg a Növényvédelem című tantárgyból főiskolai vagy egyetemi szigorlatot tettek (függetlenül a további tanulmányok befejezésétől) az e kategóriába tartozó szereket nemcsak saját célra vásárolhatják, hanem vállalkozóként szolgáltatói tevékenységet is folytathatnak. A III. forgalmi kategóriába tartozó szerek a tulajdonképpeni szabad forgalmú termékek. Ezek árúsítása növényvédelmi szakképesítéshez nem kötött, de az áruda tulajdonosának vagy alkalmazottjának legalább méregkezelői (toxikológiai) tanfolyami végzettséggel kell rend- lekeznie. III. forgalmi kategóriájú szert saját felhasználási célra, szakképesítés nélkül, gyakorlatilag bárki vásárolhat. Ezekkel szolgáltatás végzéséhez azonban legalább középfokú növényvédelmi szakképesítés szükséges. Ki mire jogosult? A fentiekből tehát értelemszerűen következik, hogy- felsőfokú növényvédelmi szakképesítéssel rendelkező személy mindhárom forgalmi kategóriába sorolt szert jogosult forgalmazni, - kivéve az I. forglami kategóriás szerek kiskereskedelmi egységből való árú- sításának tilalmát valamint saját használatára illetőleg szolgáltatási céllal vásárolni, alkalmazni,- középfokú növényvédelmi szakképesítésű egyén kiskereskedelmi árudában jogosult n. és III. forgalmi kategóriájú szereket forgalmazni, illetőleg saját célú felhasználásra és szolgáltatásra vásárolni, alkalmazni,- alapfokú növényvédelmi szakképesítésű személy (vagyis legalább 80 órás szaktanfolyamos, illetőleg növényvédelmi betanított- és szakmunkás) jogosult kiskereskedelmi árudában II. és III. forgalmi kategóriájú szerek értékesítésére, de mint felhasználó kizárólag saját célra vásárolhat, vagyis szolgáltatást végeznie tilos,- aki csak méregkezelői (toxikológiai) tanfolyamot végzett kereskedő az kizárólag III. forgalmi kategóriába sorolt szereket árúsíthat, illetve használhat fel saját célra. Szolgáltatói tevékenységet ő sem folytathat,- az a mezőgazdasági vállalkozó, kistermelő, hobby kertész tb., aki semmiféle növényvédelmi szakképesítéssel nem rendelkezik kizárólag III. forgalmi kategóriába tartozó szereket vásárolhat saját célú fel- használásra. Szolgáltatást természetesen ő sem végezhet! A különböző forgalmi kategóriájú növényvédőszerekkel való munkavégzés jogosultságában a fentiektől eltérő lehetőséget teremt a szakképesített irányítás és felügyelet.- Felsőfokú növényvédelmi szakképesítésű irányító felügyelete mellett és felelősségére /. forgalmi kategóriába sorolt szerrel középfokú képesítésűek növényvédelmi munkafolyamatot vezethetnek. Ugyan ezen szerekkel növényvédelmi munkák végrehajtását alapfokú szakképesítésűek - kivéve a 80 órás szaktanfolyamosokat - végezhetik.- Középfokú növényvédelmi szakképesítésű irányító felügyelete mellett és felelősségére II. forgalmi kategóriájú szerekkel is végezhetnek vegyszeres munkát alapfokú szakképesítésűek. (kivéve a 80 órás szaktanfolyamosokat) Vásárlói engedély Az I. és II. forgalmi kategóriába sorolt szerek értékesítésér jogosult kereskedelmi egységek kötelesek meggyőződni a vevők vásárlói engedélyének meglétéről és érvényességéről! A kiszolgáltatott növényvédő szerekről tételes hatósági ellenőrzésre alkalmas nyilvántartást kötelesek vezeti. Az I. és II. kategóriájú szerek vásárlására illetve felhasználására »jogosító engedélyt a területileg illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomásnál lehet - a szakmai képesítés hiteles igazolásával - kérelmezni. Aki már növényvédelmi vásárlási, felhasználási engedéllyel rendle- kezik - más jogszabály alapján - lehetősége van kizárólag a saját nevére és felelősségére meghatalmazást adni vegyszer vásárlásra. A meghatalmazás azonban csak konkrét személyre szóló lehet, és nem irányulhat szezonális illetőleg árú kontingenshez kötött felvásárlásra. Végezetül felhívjuk a figyelmet, hogy a növényvédőszerek tulajdonosai, készletezői, forglamazói és felhasználói kötelesek maradéktalanul betartani a vegyszerek szállításával és tárolásával, valamint a veszélyes hulladéknak minősülő megüresedett göngyölegek megsemmisítésével kapcsolatos jogszabályokat. A Földművelésügyi Minisztérium Agrárkörnyezet-gazdálkodási és Növényvédelmi Főosztálya t á i I I
