Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-21 / 165. szám (167. szám)
14 aj Dunántúli napiö 1993. június 21., hétfő In memóriám Drazsén Petrovics Déli szomszédunknál sokan még most, két héttel a tragédia után sem akarják elhinni, hogy a FIÚ többet nem játszik, örökre elment. Zágrábban gyászszalagos képek, és zászlók adóznak a sportoló emlékének. A mirogoji temető a fiú utolsó útja óta valóságos zarándokhely. A Cibona Sportcsarnok előtt gyertyák égnek, az épület előtt emberek imádkoznak. A horvát kosárlabda-válogatott - mely már a kapitány nélkül fejezte be az Európa-bajnoki selejtőző mérkőzéssorozatot - a pontosan két héttel ezelőtti szomorú dátum óta a mezén fekete selyemszalagot visel. Még most sem nyugszik, még most is sír Horvátország, amely feleljthetetlen módon búcsúztatta legszeretettebb fiát, Drazsén Petrovicsot, Soha ennyi ember nem gyűlt még össze a Cibona sportcsarnokában, soha ekkora gyász nem nehezedett a zágrábi sport szentéjére. Hétezer ember tördelte a kezét, törölgette könnyes szemeit az utolsó mérkőzésen, a végső búcsún. 40 percig tartott az örökre szóló elköszönés, miként egy kosárlabda-meccs. A baloldali kosárlabda palánk alatt a pályán egy koporsó állt a ravatalon s a koporsóban ennek a pályának, ennek a palánknak a zsonglőré, mestere, hőse feküdt.- Nem kellett volna elmennie ahhoz, hogy legendává váljon, hiszen már életében az volt, - mondta el-el csukló hangon egykori edzője, Mirko Novosel.-Csodálatos fiú volt, aki sohasem adta meg magát, mindig a legnagyobb harcosként viselkedett. Mindenki ellen tudott győzni, csak a sors tudta megállítani. Mutassuk meg neki, hogy mennyire szerettük, mennyit jelentett nekünk, és mennyire fáj, hogy nincsen velünk. Mutassuk meg ezt az utolsó tapssal. Ebben a pillanatban a stadion nézőközönsége egyként fölállt, és 20 percig tartó fergeteges tapsviharral köszönt el kedvencétől. Dörögtek, visszhangoztak a falak, az emberek szeméből ömlött a könny, a pályán holtan fekvő fiú a legszebb, a legfelemelőbb, a leg- szívbemarkolóbb üzenetet kapta. Az első sorban vigasz- talhatatlnul állt a harcostárs, a barát, a báty, Alekszandar.- Mindenért a bátyám a „bűnös” - mondta egyszer Drazsén a kezdetekről. „Ácó” kosaras akart lenni és én őt követtem. Ha a bátyám vízilabda edzésekre járt volna, akkor feltehetően ma én is a medencében úszkálnék, ha focista szeretett volna lenni, akkor ma én is a füvön kergetném a labdát. Drazsenről hamar kiderült, hogy istenáldotta tehetség, már 15 évesen a Si- benik első csapatában találta magát. A bemutatkozó első osztályú mérkőzésén az 1979/80-as bajnokság 6. fordulójábán 95-80-ra legyőzték a belgrádi „Béka” együttesét. Az ifjú sztár a felhők felett járt a boldogságtól. Akkor még nem tudta, nem is tudhatta, hogy hamarosan a világ legjobbjaival kell farkasszemet néznie. Három évvel a premier után beteljesülni látszott az akkor még csak 19 éves fiú újabb álma. A bajnoki döntőben a „Bosna” csapata ellen 83-82-ra győztek. Két másodperccel a mérkőzés vége előtt még a vendégek vezettek, ám ekkor érkezett Petrovics és fordított. Jött a legtüzesebb si- beniki éjszaka, aztán másnap egy belgrádi értekezelten, ki tudja miért, elvették a sibenik- től a bajnoki aranyat. Az újrajátszandó meccs színhelyére azonban Petrovicsék nem utaztak el. A Dél-Dalmát kisváros, Sibenik büszke volt fiaira. Az első búcsú Aztán nemsokára elkövetkezett az első búcsúzás ideje, Drazsén úgy döntött, a zágrábi Ciboná-ban folytatja.- Hogy miért lettem „Ci- bosz”? Két okból is. Először azért, mert szerettem volna részt venni a Kupagyőztesek Európa Kupájában, másodrészt pedig azért, - és ez volt a fontosabb -, hogy egy csapatban léphessek pályára a bátyámmal, aki akkor már a zágrábiaknál játszott. A Cibonában Európa kosárkirálya lett, az 1984/85-ös szezonban mindent begyűjtött, amit csak lehetett. Csapatával Európa Kupa-győztes, hazai bajnok és kupagyőztes lett. Zágráb ekkor kosárlabdaőrületbe esett. Megdőlt az addig élő tévhit, mely szerint csak a „Dinamó” labdarúgó-csapata tudja lázba hozni a várost. 1985 április 3-án Athénben Európa bajnokává avatták a Cibonát. Napra pontosan egy évvel később a Budapest Sportcsarnokban már másodszor lettek a kontinens legjobbjai. A félelmetes Arvidas Szabonisszal felálló Zsalgiris Kaunas kénytelen volt letérdelni a megállíthatatlan Ci- bona-henger előtt. A második búcsú A sikerek csúcsán érkeztek a jobbnál jobb ajánlatok, s jött Petrovics második búcsúja:- Hogy miért megyek el a Cibonából a Real Madridba? Egyszerűen azért, mert a Real a királyi csapat - magyarázta Drazsén egykori csapata vigasztalhatatlan szurkolóinak. A kosárfenomén egy év alatt a királyi csapat királya lett, s amikor már mindenki azt hitte, hogy innen már nincs tovább, jött az újabb szenzáció s vele együtt a harmadik nagy búcsúzás. Drazsén Petrovi- csot, a sibeniki fiút tárt karokkal várta az európaiak számára mindaddig megérinthetetlen amerikai profi bajnokság, az NBA. A Portland Trail Blazers együttesében sohasem kapott igazi lehetőséget a megmérettetésre. A mérkőzések túlnyomó többségét a kis- padon töltötte. Képességeinek villogtatására azonban nem kellett sokat várnia, egy évvel később a New Yersey Nets csapatában nyújtott játéka miatt az egész kosárlababdavi- lág, az egész profi Amerika a lábai előtt hevert. Ajánlatok tengerében úszott, szerződés- tervezetek érkeztek. Többek között a Boston Celticstől, Olaszországból, Görögországból, Spanyolországból. S ekkor befutott a New Yersey szerződéshosszabbító újabb ajánlata, mely bámulatba ejtette a világot. A Nets 15 millió dollárt kínált Petrovics aláírásáért.- Hová megyek? Nem tudom. Nekem nem sietős - mondta. A kosárfenomén a válogatottban is remekelt.- Több tucat érmet nyertem, mint jugoszláv korosztályos és felnőtt válogatott. Ám semmi sem volt szebb a 92-es barcelonai olimpiánál, ahol ezüstérmet szereztünk Horvátországnak. Akkor játszottam életem legnagyobb döntőjét, a csodálatos és legyőzhetetlen amerikai álomcsapat ellen. Ez volt az olimpiai játékok központi eseménye. A másokat 40, 50 ponttal verő „Dream Team” ellen csak egy válogatott maradt állva, Horvátországé! - mesélte Drazsén. - Sokszor kérdezik tőlem, honnan ez a nagy elszántságom, amikor már amúgyis minden létezőt elértem és megszereztem. Azt is mondják, hogy nekem már nem kell újra és újra bizonyítanom. A válasz mégis egyszerű: amíg játszom, a legjobb akarok lenni. Az utolsó búcsú A legjobb volt, ám mindent ő sem tudott legyőzni. Egy egyszerű, nem gondolkodó és nem számító kamion megálljt parancsolt neki. Félbetörte Európa egyik legfényesebb karri- erjét. Lehet-e élni Drazsén nélkül?- tette fel a kérdést egy zágrábi napilap a 80-as évek második felében, amikor Drazsén búcsút intve Cibonának a Reált választotta. Lehet-e élni Drazsén nélkül?- tette fel magában 100 ezer ember a kérdést a zágrábi Mi- rogoj temetőben a sibeniki fiú legutolsó búcsúján.- „A háborúban meghalt a fiam s most már két halottam van. A gyermekem és Drazsén”- írta be a gyászolók könyvébe egy idős néni. Ebben a könyvben az egész ország nevében az egész kosárlabdát szerető világ nevében, a Drazsén tisztelők nevében sok ezerszer beírták: köszönünk Neked mindent. Ez az üzenet annak a fiúnak szólt, akit most már csak emlékek, filmszalagok, újságok, fényképek idéznek, és egy fejfa. Melyre az van felírva szomorú, kegyetlen betűkkel: Drazsén Petrovics, élt 28 évet % Vujity Tvrtko Sakk-csatározások Lékóék szakítottak Adorjánnal A sakknagymester Adorján András körüli viharok tetőpontjukhoz érkeztek. Az olimpiai bajnokcsapat tagjának fellépései, botrányos megnyilatkozásai a napokban odáig fajultak, hogy a Magyar Sakk Szövetség vezetősége megtagadta Adorján akkreditálását a közelgő szombathelyi korosztályos Eu- rópa-bajnokságra, amelyen szervezői és sajtóteendőket vállalt volna. Sokak szerint Adorján András „kirohanásai”, minősíthetetlen megnyilvánulásai mögött az áll, hogy megromlott a kapcsolat közte és a legnagyobb sakktehetségnek tartott Lékó Péter édesanyja között. A 14. születésnapjához közeledő korosztályos Európa-bajnok a világ legfiatalabb nemzetközi nagymestere lehet, ha a június végén kezdődő lippstadti (Németország) tornán harmadszor is teljesíti a normát.- Mi az igazság a tanítvány és a mester kapcsolatában? - kérdezte az MTI munkatársa Lékó Júliái, Péter édesanyját.- Két hónapja dolgoztunk együtt Adorján Andrással, aki magától jelentkezett, miután olyan nagymester után néztünk, aki segíti Peti felkészülését. Eleinte nem is volt semmi gond, de amikor együtt elutaztunk a leoni versenyre (itt teljesítette Lékó másodszor a nagymesteri normát - a szerk.), a helyszínen kiderült, kivel is van dolgunk. Ezután már itthon történt, hogy Petit nem engedtem el Adorjánnal a korosztályos válogatottak felsőcsatári edzőtáborába. Megjegyzem, habár a meghívás Adorjánnak csak Petivel együtt szól, ő egymaga is odautazott a fiatalokhoz. Azután ott volt az OTSH elnökével, Gallov Rezsővel folytatott tárgyalás, ahol Adorján a magasrangú sportvezető előtt becsmérelte Péter menedzserét Máté Gáspárt, és volt edzőjét, Károlyi Tibort (utóbbival szemben tettleges- ségre is vetemedett - a szerk.). Külföldről sokszor kifejezetten úgy érkezik tornameghívás, hogy az csak Adorján nélkül érvényes. Ezek után - s ezt már Adorjánnak megmondtam - úgy döntöttem, hogy megszakítjuk vele a kapcsolatot.- Mi lesz ezek után Péterrel, mennyire zavarták meg az események?-Megpróbálja magát teljességgel függetleníteni a botrányoktól, idehaza készül az elutazásig - egyelőre magában. Remélem, már nemzetközi nagymesterként jöhet haza Németországból ... - mondta a sakktálentum édesanyja. Adorján válasza Meglehetősen rendhagyó sajtótájékoztatót rendezett Adorján András nemzetközi nagymester. Az egykori olimpiai bajnokcsapat tagja házi sajtófőnökként nyilatkozott arról, mi is az ő igazsága az utóbbi napok viharos történéseiből. Adorján ezúttal azon vádpontokra kívánt reflektálni, amelyeknek ürügyén - meglehet, csak ideiglenesen is, de - megszakadt a munkakapcsolat közte és a legnagyobb jelenlegi magyar férfi sakktehetségnek tartott Lékó Péter között. Részletes történeti hitelességgel kitért arra, hogy két évvel ezelőtt, amikor - s ezt csak úgy mellesleg említette meg - az év legjobb férfi sakkozójának választották, Máté Gáspár, Lékó menedzsere kereste fel, s kérte arra, hogy foglalkozzon az akkor 12 éves kisfiúval. Adorján már akkor igent mondott a felkérésre, de a valós közös munkát csak ez év március 22-től kezdte meg a kétfős team. Adorján elmondta, hogy nem kíván az utolsó pillanatban jött megmentő szerepében tetszelegni, de most sem és a továbbiakban sem hajlandó eltűrni, hogy az általa „manipulátorok és hazug, beteg emberek megrontsák a kivételes képességekkel megáldott ifjút”. Adóiján elmondta, hogy kettejük kapcsolata - még ha egyesek ezt nevetségesnek is találják - valóban apa-fiú viszonnyá alakult, amelyért tiszta szívvel és lélekkel áldozott. Az együttműködés során a külföldi versenyekre való utazás költségeit megkönnyebbítendő Adorján a MALÉV képviselőivel is tárgyalt, és jelentős kedvezményeket kapott. A sakkozó elmondta, hogy Lékó Péter versenyzési lehetőségei a jövőben olyan állomásokon valósulhatnak meg, mint Pamplona, Buenos Aires (mindkettő XIV-es kategória) és végül, de nem utolsósorban a FIDE XVI-os kategóriájú sevillai torna. Lékó Péter édesanyjának korábbi nyilatkozatát, miszerint a Buenos Aires-i meghívás csak abban az esetben érvényes a 13 éves versenyző számára, ha edzője, azaz Adóiján András nem utazik vele, egyértelműen képtelenségnek tartotta, mivel a megelőző pamplonai verseny rendezőivel Adorján és Lékó Julia közösen irt alá egy hónapon belül automatikusan érvényben lévő előszerződést. S erre nézvén azt követeli, hogy mutassák be a rendezők az erről szóló, soha meg nem született aktát. Végezetül kitért arra a külföldi szponzorral kötött szerződésre, amelyet Máté Gáspár menedzser Harry Walter német multimilliomossal kötött meg, s amelyet békeidőben elkövetett hazaárulásként értékelt a magyar tehetség külföldre történő kiárusítása miatt. Hétköznapra kitűnő a teste, korcsolyázáshoz rossz Katarina Witt, az egykori NDK műkorcsolyázó csillaga combja méretét eltúlzottnak tartja. A 27 éves olimpiai bajnoknő ezért most Londonba érkezett fogyókúrázni. Az egyik leghíresebb brit atlétikai edzővel, Frank Dickket dolgozik, aki korábban a németek teniszezőjét, Boris Beckert is áramvonala- sította. Katarina Witt nagy visszatérést tervez a jövő évi lille- hammeri téli olimpián. Ehhez szeretné visszanyerni öt évvel ezelőtti formáját, amelyet az amerikai People magazin a világ ötven legszebbje közé sorol. Akkor 51 kiló 70 dekát nyomott, ám azóta a többlet meghaladja a hat kilót.- Megfelelő a testem a hétköznapi életre, sőt, mondhatom: nagyszerű az alakom, a legtöbb nő meg lenne elégedve vele. De a korcsolyázáshoz rossz Csont és bőr kellene. Ellenfeleim nagyon fiatalok és aprók, s velük kell megmérkőznöm. Én persze eleve erősebb és atlétikusabb alkat vagyok, ez a „műfajom", de azért fogyni kell - mondta a bajnoknő a Daily Mail című londoni lapnak. 4 A
