Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-21 / 165. szám (167. szám)

1993. június 21., hétfő uj DunöntüU napló 3 Olcsóbbak, mint a magyar szakmunkások Lengyel vájárok az ércbányában Bajban van az ércbánya. A Paksi Atomerőműnek több tonna érc szállításával tartoz­nak, adósságukat nem tudják kiegyenlíteni, mert - furcsa módon - szakmunkáshiány- nyal küszködnek. Ördögi körbe kerültek: ez évi megállapodásuk ugyanis 434 tonna volt, ennek kitermelésére azonban munkaerőhiány miatt nincs lehetőségük. Emiatt vi­szont csökken megközelítőleg 300 millió forinttal az árbevéte­lük, s hogy fizetőképességük megmaradjon, radikális költ­ségcsökkentő megoldásokra kényszerülnek. Az is elképzel­hető, hogy a béreknek csak egy részét tudják egy idő után kifi­zetni. .. Szakmunkásokra égetően szükségük lenne, mert az ato­merőművel kötött szerződés- módosítás alapján a 380 tonnás dúsítmány kitermelést is csak úgy tudják megoldani, ha még az idén 80 vájárral bővítik a föld alatti létszámot. A szénbá­nyászat leépítése miatt az ember azt gondolná, az állás nélkül maradt vájárok áramlanak majd a szakmai szempontból nem sok különbséget jelentő érctermelő munkahelyekre, ám ez nem így történt. A szenesektől kikerült szak­munkások legtöbbje vagy közel áll a nyugdíjhoz, vagy pedig olyan betegségekkel terheltek, hogy jobbnak látták vállalni a rokkantnyugdíjaztatást, mások meg a végkielégítésből vállal­kozásba kezdtek, messze elke­rülve a nehéz fizikai munkát je­lentő, és nem túlságosan jól fi­zető föld alatti kitermelő mun­kahelyeket. így azután az ércbánya hiába hirdetett a bányászkörzetek me­gyei lapjaiban, az országos saj­tóorgánumokban, jelentkező nemigen akadt. A megyében lévő csaknem 20 ezer munka- nélküli közül szinte senki sem lelkesedett az ércbánya ajánla­táért, aminek következtében, végső megoldásként a kft. kény­telen volt engedélyt kérni a munkaügyi központtól külföldi munkavállalók alkalmazására. Fel is vették a kapcsolatot a lengyelországi KOPEX céggel, amely azután a PEBEKA bá­nyászati vállalattól közvetített szakmunkásokat. Pécsett viszont az terjedt el, hogy az ércbánya legfőképpen azért foglalkoztatja a lengyele­ket, mert azok jóval olcsóbbak, egyszerű gazdasági megfonto­lásokból nem hajlandók fel­venni a magyar vájárokat. Ráa­dásul olyan híreket is fújdogál a szél, a külföldieket azért tudják szinte „bagóért” alkalmazni, mert nem kell utánuk tb-járulé- kot fizetni, amely igencsak megdrágítja a hazai munkaerő árát. Bánik Jenő ügyvezető igaz­gató nagyon meglepődik, ami­kor meghallja, vállalkozásukról a városban milyen hírek terjed­tek el. A lengyel vájárok után valóban nem kell társadalom- biztosítási járulékot fizetniük, de ez nem is az ő dolguk, hanem a közvetítő vállalaté, nevezete­sen a KOPEX-é. Az ércbánya nekik fizet a munkásokért, akik úgy állapították meg a díjazást, amelyben benne van a biztosítás összege is. Az viszont igaz, mindemellett egy lengyel föld alatti dolgozó bruttó költsége (60-70 ezer forint havonta) ke­vesebb, mint magyar társáé (ez körülbelül 90 ezer forint), ám nem emiatt alkalmazzák a kül­földi munkaerőt, sokkal inkább azért, mert hazait nem találtak. Jelenleg 43 lengyel dolgozik az ércbányában, rajtuk kívül még ugyanennyire szükségük lenne. Az igazgató abban bízik, hogy a helyi szénbányák felszámolása majd a gondjaikat is megoldja. Mert ha nem, kénytelenek lesz­nek további külföldi munkaerőt alkalmazni, máris megkezdték a tárgyalásokat egy ukrán mun­kaközvetítő irodával. A lengye­lekkel december 31-ig van szer­ződésük, de ha csoda folytán pécsi vájárok tömegesen jelent­keznének az ércbánya munka­erő felvételi irodájában, azonnal szerződést bontanának a KO- PEX-szel. B. G. Megvédik a Romlott­várat Mátyás korabeli várkas­tély romjait foglalja magá­ban a nagykanizsai Szent- györgyvári-hegy oldalában található Romlottvár, ame­lyet három évvel ezelőtt, nagyrészt önkéntes munká­val tárt fel a város történelmi emlékbizottsága. Egy bás­tya, a pincefalak és a kas- télykút védelmére volt ele­gendő az akkori pénz - a fel­tárt várrom többi része pusz­tulásnak indult. Az 1480-as években épült várkastély maradványainak megőrzé­sére és fenntartására nemrég 300 ezer forintot szavazott meg a képviselőtestület, s hamarosan elkezdődik az épületrészek konzerválása. „Falun, tanyán nyaraltam” Falun, tanyán nyaraltam címmel hirdetett pályázatot fia­talok részére a Magyar Fa­lusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. Bizonyára sok gye­rek tölti vakációjának egy részét falun vagy tanyán: amennyiben élményeiket leírják, s elküldik a szövetségnek - 1360 Budapest, Pf.9.), úgy esélyük van arra, hogy a legjobb pályamunkák szerzőiként egy hetes jutalom üdülésben részesüljenek. Be­küldési határidő: 1993. szep­tember 15. Vendégek vélemény­kártyája A hazai idegenforgalomban újszerűnek számító ötletet való­sít meg szombattól Zalakaros önkormányzata: a neves gyógy­fürdőhely szállodai és magán­vendégei érkezésükkor egy-egy véleménykártyát vehetnek át. Honnan és kinek vagy minek a biztatására, hatására érkeztek, újra ott töltenék-e szabadságuk egy részét és mit hiányoltak, min kellene javítani az üdültetés során - ezekre a kérdésekre várnak választ a nagyközség és a gyógyfürdő vezetői. A kártya kitöltői között hetente tíz érté­kes ajándékot, a szezonzáró ün­nepélyen pedig 540 ezer forint eszmei értékű, öt évre szóló pá­ros gyógyfürdő bérletet sorsol­nak ki. Ekkor ítélik oda a „Za­lakaros díszvendége” címet és a vele járó 100 ezer forintos aján­dékot a bizonyíthatóan legré­gebbi törzsvendégnek, s további jutalomban részesítik a 10-25 év óta rendszeresen ott pihenő­ket. A kezdeményezéstől a szol­gáltatások fejlődését és a gyógyvendég forgalom további növekedését remélik. (MTI) Mérje föl vállalatát! Irány az EK - Mérje föl vál­lalatát címmel új kiadványt je­lentetett meg a Magyar Gazda­sági Kamara. A mostani kiad­vány olyan megválaszolandó kérdések gyűjteménye, amelyek alapján az egyes cégek felmér­hetik, hogy mennyire felkészül­tek a közös piaci játékszabá­lyokra, illetve termékeik meny­nyiben felelnek meg az ottani követelményeknek. A héten avatják fel az EK ál­tal kezdeményezett és létreho­zott úgynevezett BC-NET üz­leti partnerkereső rendszert. Ez a számítógépes hálózati rend­szer tulajdonképpen egy adat­bázis, amelyben jelenleg 18 ezer ajánlatot tárolnak. Általuk partnereket lehet keresni pénz­ügyi, kereskedelmi és műszaki együttműködésre. Ötven éve ballagtak az első végzős felsőiparisták Pécsett „Derűs szívvel megöregedni... ” Ötven év után újra az iskolában Fotó: Kóródi Gábor Kevesen vannak közöttünk; az élet rendje ez. Aki ötven esz­tendeje érettségizett, annak már az unokája is a felnőtté válás küszöbén. Elrohant mellettük a világ, hajtották ők is, maguk. 1942 október 15-én sorozás mi­att hiányoztak az iskolából egy napot, 1943-ban fél év alatt vé­geztek el egy esztendőt, s már karácsonykor elballagtam őket az élet: többségüket azonnal hadiüzemekben állították az esztergák, marógépek mellé. Győrben a repülőgépgyárban, Fehérváron a fegyvergyárban. Meg máshol. Aztán jött a front, s néhány nap, néhány hét dezer- tőrré, hadifogollyá tette, vagy hősi halottá merevítette őket. (Pedig a tanórák előtt minden reggel imádkoztak és a tanrend szerint a tanulók vigyázállásban elmondták a nemzeti Hiszek­egyet.) Aztán megkezdték a demokrácia újjáépítését: igazol­ták magukat, s aki nem vált nép-ellenessé, a jól kitanult szakmával karriert csinált. Bra­zíliában, az USA-ban, Német­országban, Svájcban. (És talán itthon is.) Eseménydús életük volt: a történelem öt-hat emberöltőnek is becsületére váló eseménysor­ral lepte meg ezt a generációt. Éliás János szerint, aki ma is a gépipariban oktatja az ifjúsá­got, legnagyobb művészet derűs szívvel megöregedni. Legyen ez a hétvégi érettségi találkozó mottója, kísérje őket ez a gon­dolat ma is, amint az Ágoston téri templomban elhunyt taná­raik és osztálytársaik emlékére mondatnak egy misét. Igaz lélekkel mondhatom: mind-mind nagyszerű emberek. Érkezési sorrendben, aho­gyan az emlékkönyvben beírták nevüket és címüket. Nagy Béla, Meggyes Lajos, Bálint László, Riba Lajos, Gergely Kálmán, Kőhegyi István, Czink Ferenc, Aubrecht Jenő, Wirsz János, Karsai Tibor, Jozipovics István, Lauly Béla, Papp Gellért, Drá- vavölgyi Valér, Kerényi Imre, Kosztrabszky Artúr, Bátki László, Magosi Károly, Éliás János, Mangolt Zoltán, Kelenfi Károly, Vastagh Károly, Hajnal István, Varga László, Korompai János, Till József, Németh Ist­ván és Rónaky Károly. Őket köszöntötte két egykori tanár: Szilas Karcsi bácsi, ma 93 esztendős, a jelenlétével. És Medovárszky László, szinte a régi diákokkal egykorú: ki ne ismerné őt a régi, mai iparisták közül? Kívánva nekik, vén diá­koknak, egészséget, békességet és hitet a jövőben. Ők emlékez­tek Schindler igazgató úrra, Zá- dor, Andresz, Lőrincz urakra. (Illene nevüket arannyal kiírni.) Hiszen itt a pécsi felsőipariban tisztességét tanítottak, becsü­letre neveltek, s megadtak min­den szellemi muníciót a kézü­gyesség mellett, ami az életre kellett. Sok mindent leírtak már az iskola emlékkönyveiben, kü­lönféle népszerűsítő memoár­ban, de azt talán nem, hogy a háború előtti években az iskola hírnevét megalapozó Schindler igazgató úr a kor legmagasabb technikai színvonalát jelentő gépeket vásárolta meg diákjai számára Németországban, s hogy e miatt a pécsi iparosok is ebbe a műszaki ismereteket ta­nító iskolába jártak be dolgoz­tatni, szerszámokat készíttetni, technikát ellesni. Nem véletlen tehát: a pécsi felsőipariskola jó hírét évtize­dekig őrizhette, a háború után is, az új politikai társadalmi vi­szonyok közepette is. Tanárai, oktatói köré legendák fűződnek. Hisz nemcsak teljesítették az iskola alapító okiratában elvár­takat; emberséggel telítették azt. Sok mindenről szó esett, ami- ről-amikről ilyenkor szólni kell. A nagy családról is, a gépiparis­ták nagy családjáról, akik bár­hol a világon ismeretlenül is ba­rátok. (Szombaton néhány vén diák, a régi felsőiparista címert jubileumi emléktáblába ál­modva átadta az iskolának. Amelyik mit sem változott.) Hi­szen mintha csak ma történt volna. Hiszen ezen a lépcsőso­ron jött le az emeletről, az érett­ségi találkozóra Amerikából is hazatalált Drávavölgyi Valér egykor, kézenállva. Es énekel­hetik meg-megbicsakló hangon újra és újra az 1943 december 22-i ballagási nótát. „Most el­búcsúzunk tőled is, virágos Me­csekünk, szívünk örökké itt ma­rad, ha mi el is megyünk ...” Kozma Ferenc S Értelmiségi találkozó Aranyos­gadányban Immár a hatodik értelmiségi találkozót rendezik Aranyosga- dányban dr. Horváth Csabának, az Értelmiségi Klub elnökének kertjében június 26-ikán, szom­baton délután egy órától. A Találkozó helyszínére való kijutást minden résztvevő maga oldja meg, a menetrend szerinti buszok: 8.30, 12.30, 15.15. (Visszafelé mikrobusz indul este 23 órától.) A program: 13 órakor meg­nyitó. Utána ebéd, majd Kaba­rédélután. Fellépnek: Bach Szil­via, Ayala, Lehr Ferenc. 17 órakor: polgármesteri fogadás, 19-kor: Boszorkány-show, majd 20 órakor vacsora (Babgu­lyás „Toller módra”). 21 órától: tánc, zenélnek: Bathó Bea és Kovács Árpád. 22 óra: manöke­nek fellépése, fehérnemű bemu­tató. Közben: kerti játékok, contry műsor (fellép: a Garden City Boys). Tánc hajnalig. Részvételi díj: klubtagoknak 300, nem klubtagoknak 600 fo­rint. Jelentkezni Bogárdi-Mé- szöly Évánál, a Vasutas Műve­lődési Házban lehet. MOL-részvény Rövidesen a MÓL Rt. rész­vényeit is meg lehet majd vásá­rolni kárpótlási jegyért - jelen­tette be a múlt hét végén Sepsey Tamás címzetes államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kár­pótlási Hivatal elnöke Nyíregy­házán, ahol a Magyar Privatizá­ciós Társaság konferenciáján tartott előadást. „Félkarú rabló” telefonfülkék? A panaszkodó feldúlva mondta el: már a harmadik ötfo­rintost dobta be a pécsi Petőfi utcai telefonfülke készülékébe, de még mindig nem tudott be­szélni feleségével. Ez rosszabb, mint a félkarú rabló, -mondta, hiszen csak nyeli a pénzt. Pásztor Csaba, a MATÁV pécsi üzemviteli osztályveze­tője meg hitetlenkedik. Teljesen kizártnak tartja, hogy a fülkék készüléke nem megfelelően számlázna. Mert az utcai tele­fonállomásokból használat közben érkező impulzusokat a telefonközpont számolja, s sza­bályozza a beszélgetési idősza­kokat.- Az viszont elképzelhető - magyarázza tovább az osztály- vezető -, hogy a panasztevő nem vette figyelembe az új tari­fákat. Mert a nap különböző ré­szében más-más díjakat szám­láznak. A közlekedési, hírköz­lési és vízügyi miniszter 3/1993. (I. 30.) rendelete éppen azért született, hogy a telefoná­lási időszakot „széthúzzák”, s akinek nem annyira fontos, csúcsidőszakon kívül telefonál­jon. Ekkor ugyanis (munkana­pokon 9-től 15 óráig) 5 forintért csak két percig lehet telefo­nálni. A nappali időszakban (munkanapokon 7-től 9-ig és 15-től 18 óráig) 3 percig lehet beszélgetni öt forintért. A ked­vezményes időszakban (mun­kanapokon 5-től 7-ig és 18-tól 22 óráig, munkaszüneti napo­kon 5-től 22 óráig) 12 percen­ként számláznak öt forintot. Arra a kérdésre, hogyan ké­szültek fel az új pénzérmék be­vezetésével az utcai telefonfül­kék átállítására, az osztályve­zető röviden csak annyit vála­szol: sehogy. Erről ugyanis majd központilag döntenek. B. G. Amíg a készülék nyeli a pénzt, várakoznia kell a telefonálni szándékozónak Fotó: Szundi k 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents