Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-19 / 163. szám (165. szám)

1993. június 19., szombat uj Dunántúlt napló 11 Szép magyar vers Mécs László A kirándulás elmaradt Az izgalom megszállta a falut. Száztíz gyerek ma éjjel nem aludt. Száztíz gyermek ma ébren álmodott: valaki vert egy nagy gyerek-dobot. és meneteltek az áldott mezőn, játékra, szabadságra éhezőn, szép volt az erdő, a Latorca-part, mindenki játszott úgy, ahogy akart, sok szív-puzdrán megnyílt a kis lakat s lődöztek arany kacaj-nyilakat, nagy tüzet raktak, lobogott a láng, körültáncolták, s mondták: ispiláng, magas fák mászni hívtak bátrakat, fényből verték az örömsátrakat, volt labdaverseny, volt versenyfutás, csuportöréshez kellett nagy tudás, felhőtlen égből hullt cukorleső: édes lett sok száj, sok cukorlső, egy virágzó vadkörte megörült, mert sok gyermek alája tömörült, a lombok közt is ült pulyácska, sok s Plébános úr Pósából olvasott, fürödtek is, külön lányok, fiúk, apró hajókat vitt a vízi út, ugrált az ötven meztelen kölyök, ötven mozgó test, vízben, víz fölött... így volt... száztíz gyerek így álmodott... így kellett volna lenni s a dolog elromlott: hogy megjött a virradat, esett.... s a szép majális elmaradt. Iskolaudvar. Az eső pereg, az éggel együtt sír száztíz gyerek. Ki érti Istent? Titkos terveit? Miért ríkatja meg kedvenceit? Most millió vetésnek szomja van, ezer erdőnek szomjas lombja van, sok-sok szegénynek kenyérgondja van s az Istennek mindenre gondja van: felhőkannákból mérföldek felett erdőket öntöz, búzát, réteket s elázik közben egy kirándulás, sok örömsátor, ábránd, kacagás. Ne sírjatok, aprócska magyarok, mesénkben mink is így jártunk, nagyok. Akartunk menni szebb jövő felé s viharsövény állt lábaink elé. Isten küldött egy véres felleget, vérzápor hullott, sírtunk eleget, eláztatta az örömsátrakat, zokogás rázott gyávát, bátrakat. Új, szebb tavaszba, mint a madarak, készültünk, s a majális elmaradt. % Ki érti Isten titkos útjait? Kedvenceit miért ríkatja itt? Újabb kirándulásról álmodunk, s elindulunk, ha kivirul botunk. Nők a magyar történelemben Műfaji határok nélkül Beszélgetés Márton Lászlóval Az elmúlt fél év során a Ma­gyar Televízió Magiszter kultu­rális műsorszerkesztősége „Nők a magyar történelemben” cím­mel egy 19 részes sorozatot ké­szített. A sorozat végéhez érve az alkotók, valamint a film el­készítésében szakértői szerepet vállaló Magyar Nők Szövetsége sajtótájékoztatót tartott. As- bótné Thorma Judit, a Magyar Nők Szövetségének elnöke el­mondta: a nők társadalmi szere­pének alakulását elemző tudo­mányos igényességű televíziós produkció elkészítésében 40 ku­tató működött közre. Mint mondta: igen fontos lenne, hogy a sorozat könyv vagy video formájában tovább éljen. A televíziós alkotók (Tárnái Katalin szerkesztő-riporter, Vámos Éva tudománytörténész és Lovas György szerkesztő) ki­tért arra is, hogy a sorozat meg­valósítását nagyban nehezítette, hogy a nőtudománynak ha­zánkban még nincs önálló szak- irodalma. Hegedűverseny 21 pályakezdő hegedűmű­vész részvételével csütörtökön megkezdődött a Flesch Károly hegedűverseny Mosonmagyar­óváron. A Fejes Józsefné Zenei Alapítvány jóvoltából rendezett vetélkedő a város szülöttének állít emléket. Az eredményhir­detéssel összekötött vasárnap esti zárókoncertről a Magyar Rádió és a Televízió felvételt készít. A győztesek pénzjuta­lomban részesülnek. Famüia­musical Mit tervez a Família? Meg­hódítani a színházat is! A tévé­sorozatot szereti a közönség és szeretik a szereplői is. A színé­szeknek azonban nagyon hiány­zott már a színpad, a színház. Mert más az operatőrnek ját­szani és megint más, ha több száz tekintet tapad egy-egy mozdulatra és azonnal értékeli is. A Vajda Katalin-Vajda Anikó szerzőpáros már el is ké­szítette a forgatókönyvet. Musi­cal lévén a zene kap minden ed­diginél jelentősebb szerepet; Döme Zsolt a zeneszerző, de a Rapülők együttes tagjai dalszö­vegekkel és hangszereléssel be­segítenek. A Família-musical- ban - a címe: Eddig, eddig va­gyok - az ikrek szteppelnek, a nagypapa szvingel, a képernyő­ről ismert díszletek előtt, az Operettszínház színpadán. A történet azonban egy kicsit más lesz, a színpadon estéről estére mindig ugyanaz a sztori ismét­lődik. Ebben az évadban száz előadást terveznek. A premier augusztusban lesz. Márton Lászlót azt hiszem, nem kell bemutatni az iroda­lomkedvelő olvasóknak. Rend­szeresen publikál a Jelen- kor-ban, s épp egy éve a folyói­rat kiadójánál jelent meg Átke­lés az üvegen című regénye. Jómagam két éve az Arany Já­nos fordította Szentivánéji álom szövegének „átigzítása” idején ismertem meg személyesen. Azóta jóbarátságban vagyunk, így erre a beszélgetésre sem ki­zárólag az interjú kedvéért ke­rült sor, ezért engedtessék meg, hogy azon közvetlen, baráti stí­lusban jegyezzem le, ahogy az akkor és ott történt.- Ha számba veszem eddigi műveidet: íróként, drámaíró­ként, esszéistaként, fordítóként egyaránt bemutatható vagy. Te hogyan határoznád meg önma­gad?- Ez számomra végtelenül egyszerű. Én elsősorban önma­gam vagyok, egy írástudó, gon­dolkodó ember, aki egyaránt ír prózát, drámát, tanulmányokat. Mindig konkrét feladatokat kell megoldanom, és beszélnem kell olyan dolgokról, amelyekről azt érzem, hogy éppen úgy csak én észlelem őket, s ezeknek meg­keresem a megfelelő kifejezési formát. A témától függően lehet próza, dráma, vagy tanulmány, olykor pedig más írók más nyelven leírt szavaira van szük­ségem, hogy kifejezzem a gon­dolataimat.-A különféle műfajok szá­momra nem csupán külsődleges keretek, hanem a tartalomról Ieválaszthatatlanok, vagyis egy belső mondanivaló kifejezési formái. így nincs arra szüksé­gem, hogy a műfajok szerint ha­tározzam meg azt a tevékenysé­get, amit az írással művelek.- Már középiskolás korodban sokat írtál, s az első szárnypró­bálgatások után már az egye­temi évek elején publikáltál. Mit jelent számodra az írás?- Minden nap újabb és újabb feladatot, új és új kérdéseket. A köznapi gondolkodás az életsz­férának nagyon sok részét ma­gáénak érzi, olyanokat is, ame­lyek nem feltétlenül tartoznak oda. Az írás, a folyamatos rá­kérdezés egyben elkülönítés is, s az írás számomra a világ meg­ismerésének is folyamata.-A műfajok közül melyik áll hozzád a legközelebb?- Külsőleg nézve minden műfajt egyformán fontosnak ér­zek, de a próza születik a sze­mélyiség legmélyebb rejtekhe­lyén, a szív legmagányosabb pillanataiban. Aki prózát ír, nem tud kilépni elszigeteltségé­ből, vagyis a próza izolál, csak én vagyok, és a mű és senki sem tud beleszólni, mert a dolog természete olyan. Ezzel szem­ben a dráma a színház számára íródik, ezért sok más embert, sok egyéb körülményt és szük­ségletet is figyelembe kell venni, nemcsak az írói szándé­kot. így viszont a színház a vi­lág átélhetőségéhez visz köze­lebb.- Vagyis a drámaírás és a próza épp kiegészítik egymást.- Igen. Amennyire magányos tevékenység a prózaírás, any- nyira közösségi műfaj a dráma. A drámát mindig a színház konvencióihoz kell igazítani, s én épp ezt szeretem a színház­ban, hogy rá vagyok utalva má­sokra, s rögtön látom a leírt sza­vak és gesztusok megvalósulá­sát. A drámát az előadás iga­zolja. Ezért én nem tartom a szó igazi értelmében irodalmi alko­tásnak, egy-két remekműtől és néhány szerzőtől eltekintve. A szerzők művészi szándékai ugyanis a színházban vajmi ke­veset számítanak. Elsődlegesen befolyásoló tényező szerintem a politika, a társdalmi közízlés és egyre inkább az üzlet. Ezért jel­lemző, hogy például olyan zse­niális író, mint Weöres Sándor irodalmi értékű drámáit valójá­ban egyszer sem sikerült elő­adni, viszont sok átlagos vagy kifejezetten lapos szerző műve biztos közönségsiker.-Kéziratok hevernek szerte széjjel a szobában, az asztalo­don. Próza, dráma vagy valami más készül?-Jelenleg két nagy munkám van. Az egyik az általános köz­felfogással ellentétben, amely lírai költeménynek tartja, sze­rintem dráma, mégpedig vérbeli színpadi mű. A Faustról van szó. Az Ikon kiadó kért fel az újrafordítására. A másik mun­kám egyelőre és látszólag kon­vencionális értelembe vett dráma, amelynek első részét, A nagyratörőt Kolozsvárott mu­tatták be az idei évadban. To­vábbra is ezen, Báthory Zsig- mond életrajzi drámáján dolgo­zom. Terveim szerint ötrészes lesz, s nem vagyok benne biz­tos, hogy végleges, teljes formá­jában valaha is előadhatónak bizonyul.- Az állami könyvkiadás helyzete a te esetedben szemé­lyes egzisztenciádat is érinti. Hogy éled meg a változásokat?-Ma a fiataloknak mondott szerzők műveit könnyebb meg­jelentetni, mint korábban. A pá­lyakezdő írók számára sokkal több lehetőség van, hiszen sok folyóirat jelenik meg, s az új ki­adók révén a könyvkiadás esé­lyei is kedvezőbbek. így nekem személyesen nincsenek gond­jaim. Á baj azokkal van, akik régi, elfeledett írók, vagy a mai magyar írók közül azokkal, akik nincsenek az irodalmi köztudat előterében. És hiba volna elfe­lejteni, hogy az állami könyvki­adás és könyvterjesztés nagyjá­ból összeomlott, az új hálózat eddig még nem alakult ki. így a középrétegeknek szánt, tisztes, igényes, de egy átlagos közízlés számára inkább megfelelő mű­vek eltűntek, s a szélesebb réte­gek csak silány irodalmat kap­nak. Ezzel együtt azt hiszem, nem feltétlenül baj az irodalom jelenlegi helyzete, sőt azt hi­szem, évekkel ezelőtt csináltak indokolatlanul közügyet belőle. Ennek sok előnye mellett (pl. állami dotáció), megvolt az a je­lentős hátránya, hogy a támoga­tás fejében az állam felülről el­lenőrizte a kultúrát. Ugyanak­kor az irodalom ilyetén való visszavonulásának nem kellene egyben presztízsveszteségnek is lenni, márpedig ez ma azzal jár. Különben nagy baj, hogy a kul­túra a mindennapi életből egyre inkább kiszorul, mert ez a tár­sadalom elszürkülését és barba- rizálódását eredményezheti.- A mai magyar irodalmi életben jelentős szerepe van a pécsi Jelenkornál:, a folyóirat­nak és a kiadónak. Te szoros kapcsolatban vagy velük.- Más vidéki folyóiratok kö­zül, amelyeknek még dolgo­zom, a Jelenkorhoz fűznek a legszorosabb szálak. Prózát például kifejezetten a Jelenkor­ban szeretek publikálni, annak örülök, ha ott jelenik meg. Ta­lán azért, mert ennél a lapnál ér­zem azt, hogy mindig meg tud újulni, s hogy el tudta kerülni a folyóiratokat fenyegető legna­gyobb veszélyt, a megmereve­dést. Olyan folyóirat, amelyet mindig érdemes kézbe venni. Könyvkiadójuk, s ezt nem csak személyes érdekeim miatt mon­dom, úgy érzem, a mai magyar irodalom jelentős egyéniségei­nek ad otthont. S mint kiadó­hoz, is kötődöm, mert eddigi legfontosabb prózai művemet, az Átkelés az üvegen-1 ők adták ki. Mindezen túl pedig vonz ez a társaság, hiszen jó társaságban lenni jó dolog. Talán ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy olykor sok­kal kisebbnek érzem a távolsá­got Buda (ahol lakom) és Pécs, mint Buda és Pest között. Fekete Valéria A Biblia történései nyelvünkben A Biblia örök ihletője az em­beri elmének, alkotóerőnek, csodálatosan szép képzőművé­szeti, zenei, irodalmi alkotások elevenítik fel az Ó- és Újtesta­mentum szellemét és történé­seit, de a Biblia világa jelen van mindennapjainkban, nyelvünk­ben is. Se szeri, se száma azok­nak a szállóigéknek, szólás­mondásoknak, közmondások­nak, amelyek a Bibliából ered­nek. Azt hiszem, eszébe sem jutott a hatvanas-hetvenes évek fiatal­ságának, amely a sikeres tánc­dalfesztiválok korszakában élt, hogy az egyik népszerű feszti­váldal, azAdám, hol vagy? kez­detű sláger kérdése is a Bibliá­ban hangzott el először. Az első emberpár történetéből ismert, hogy Ádám is evett a tiltott gyümölcsből. Érezte, hogy tet­tével bűnt követett el, ezért Évával együtt elrejtőzött az Édenkert fái között. Ekkor hangzott el a kereső szó a te­remtő szájából: Ádám, hol vagy? Az első emberpárhoz kapcsolódik az a mondás is, amely szerint valamennyien Adómról, Éváról rokonok va­gyunk, hiszen a Biblia szerint tő­lük származik az emberiség. Aki valamilyen furcsa jelen­ségtől elborzad, megrökönyö­dik, arra azt szokás mondani, hogy sóbálvánnyá vált. A só­bálvánnyá válás fogalma onnan ered, hogy az Úr Sodorna és Gomora erkölcstelenné, go­nosszá vált lakóit kénköves esővel elpusztította. A két város pusztulásakor csak Lótot men­tette meg. A férfi tanácsot ka­pott, hogy meneküljön a város­ból. Arra is figyelmeztették, hogy ne nézzen vissza a vá­rosra. Lót felesége azonban nem fogadta meg a tanácsot, visszanézett az égő városra, és sóbálvánnyá vált. Kabaréban hangzott el az a megállapítás, hogy kis hazánk a nagy lehetőségek országa. Már csak azért is, mert nálunk a hét szűk esztendő már több évtized tart. Nos, a hét szűk esztendő fo­galma is a Bibliában található. Az egyik egyiptomi fáraó azt álmodta, hogy a folyóból előbb hét kövér tehén, majd hét so­vány tehén jött ki a partra. Má­sik álmában hét kövér gabona­fejet, majd hét kiszáradt, magta­lan kalászt látott. Sokáig nem tudták megfejteni a fáraó álmát. Aztán kiderült: a kövér tehenek, a telt gabonafejek hét bő esz­tendőt jelentenek, a hét sovány tehén, és a hét üres kalász a hét szűk esztendőre utal. Kultúrtörténeti érdekesség, hgoy a budapesti Vérmező neve is a Bibliából származik. A Krisztus elárulásáért kapott ezüstpénzt Júdás vissza akarta adni felbújtóinak, azok viszont nem fogadták el. Júdás a pénzt ekkor szétszórta a templomban, majd végzett magával. A temp­lom papjai összeszedték az ezüstöket, és idegenek számára temetkezési helyet vásároltak rajta. A temetőnek a Vérmező nevet adták. Hazánkban is azt a helyet, ahol Martinovics Igná­cot és társait kivégezték, Vér­mezőnek nevezték el. Számos magyar közmondás is a Bibliából származik. így a vak vezet világtalant, aki más­nak vermet ás, maga esik bele, megy, mint ökör a vágóhídra, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, nyomtató lónak nem kötik be a száját, és így tovább. Rengeteg szóval gazdagította nyelvünk szókészletét a Biblia. A mózeskosár, az ádámkosz- tüm, a pálfordulás, a kálvária­járás, a tejjel-mézzel folyó Ká­naán, a töviskorona, a tékozló fiú - ezek mind a Bibliából va­lók. Naponta használjuk őket, gazdagítva általuk szókincsün­ket. Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents