Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-19 / 163. szám (165. szám)

1993. június 19., szombat uj Dunántúlt napló 9 Korszerű német esztergagép a MOM forgácsoló műhelyében Fotó: Löffler Gábor STIL(L)szerű váltás a komlói MOM Gépipari Rt.-nél Beszállítói szerződés a Suzukival Dolgozói tulajdonba kerül a vagyon nagyobb hányada Már Hammurabi törvénybe foglalta A fizetés közerkölcse Bős precedens lehet A fiataldemokraták azt köve­telik, hogy a Duna vízmegosz­tásáról - az „ökológiai agresz- sziót elkövető” szlovák féllel - tárgyaló magyar küldöttség ra­gaszkodjon a londoni egyez­ményhez, amely szerint, mivel a víz 5 százaléka elégséges az ol­dalvízcsatornában való hajózás fenntartásához, annak 95 száza­lékát az eredeti mederbe vissza kell vezetni - hangzott el a szerdai sajtótájékoztatón. A Fi­desz tart attól, hogy Bős-Nagymaros példája prece­dens értékű lehet, s Horvátor­szág saját területén egyoldalúan eltereli a Drávát. Különalku Szakértőket is meglepő kü- lönalkut kötött Washington és Bonn arról, hogy feloldják a te­lekommunikációs berendezések kereskedelmére kölcsönösen bevezetett szankciókat. A múlt hónapban az Egyesült Államok szankciókat léptetett életbe nyolc EK-tagállammal szem­ben. Lépését Washington azzal magyarázta, hogy a távközlési berendezésekre vonatkozó ál­lami megrendeléseknél hátrá­nyosan különböztették meg az EK-n kívüli szállítókat. A djurdjeváci vízlépcső A kormányzatnak kell dönte­nie a Mura és a Dráva folyók határszakaszának hasznosítá­sára felállítandó horvát-magyar vegyes bizottság újraélesztésé­ről - mondta Hajós Béla, a Köz­lekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes állam­titkára az Országgyűlés Kör­nyezetvédelmi Bizottságának ülésén. Az egykori Jugoszláviával még 1955-ben írt alá egyez­ményt Magyarország a határvi­zek hasznosításáról. Az évek során jugoszláv részről felvető­dött a Dráván, Djurdjevácnál építendő vízlépcső terve. A ma- gyar-horvát barátsági és együttműködési szerződés 1992 decemberi aláírása után ez év februárjában horvát részről is­mét felvetődött a határfolyók hasznosításának gondolata. Támogatás juhászatoknak A kormány a közös piaci em­bargó miatt külön anyagi támo­gatásban részesíti a juhágazatot. Az intézkedések eredménye­ként az ez év január elseje után született mindegyik jerkebárány után a költségvetésből 1500 fo­rintot, a legalább 30 kilo­grammra hizlalt kosbárányok után 600 forintot igényelhetnek a tenyésztők, ha megfelelnek a feltételeknek. A KGST piac összeomlása az időközben átalakult hazai nagyvállalatok zömét kritikus helyzetbe hozta. Érdekes mó­don a komlói MOM Gépipari Rt. - az elsők között, 1989-ben jött létre a társaság - nem ek­kor került padlóra, hanem egy fázissal később, amikor a keletre exportáló nagy hazai megrendelői felett átcsaptak a hullámok. A cég azonban gyorsan bebizonyította, hogy van kiút. A mélypont A közúti járműalkatrészeket, elsősorban hidraulikus és leve­gős rendszerű fékeket gyártó vállalkozás kezdetben a 86 mil­lió forintos alaptőkéhez képest 20-25 millió forintos nyereség­gel zárta az éveket. Tavaly vi­szont elérkezett a mélypont, hi-. szén a két legnagyobb hazai vá­sárló, a Rába és az Ikarus ekkor került végveszélybe. Bár az rt. időközben szélesítette reperto­árját valamennyi keleti típusú személygépkocsihoz gyártva fékhengereket és más hidrauli­kus elemeket, az új piac sem se­gített. A 340 fős létszámból 100 embert 1992 első felében el kel­lett bocsátani. A részvénytársaság azonban hosszú távra tervezett, így az Rt. közgyűlés a kritikus idő­szakban is 60 millió forintos gépi beruházást szavazott meg. Nyugat-európai kapcsolatok A korszerűbb technikával rögtön akadt partner Nyu- gat-Európában, a világhírű an­gol Lucas fékgyártó vállalat koblenzi részlegével kötöttek a komlóiaknak licenc technológia szerződést. Ennek köszönhe­tően született meg a Suzuki gyárral a beszállítói szerződés is, melynek értelmében 1994-től minden hazánkban ké­szült Suzuki személygépkocsi tárcsafékeit itt szerelik majd. Mindehhez igen komoly feltéte­leknek kell eleget tenni, a mun­kákat ugyanis csak úgynevezett „tiszta szobában”, pormentes, szűrt levegőjű, temperált hő­fokú munkatérben szabad elvé­gezni. Az újabb fejlesztés 150 millió forintba kerül, s 1996-ra további 36 új munkahelyet te­remt. Ugyancsak a Lucason keresz­tül folynak már az áralkuk kü­lönböző céggel kis sorozatban (20-50 ezer darabos) készülő nyugati személygépkocsi típu­sok kerékfékhengereinek a gyártására. Nem szűntek meg a jó kapcsolatok Közép-Európá- ban sem, a cseh Károssá autó- buszgyártól, vagy például a LIAZ-tól továbbra is érkeznek kisebb megrendelések. ígéretes üzlet A Lucas mellett azonban újabb nyugati cégekkel is bein­dult az üzlet. A Köln melletti BPW-vel, a világ egyik legna­gyobb tengelygyártójával aláírt középtávú szerződés tavaly má­justól 1994 végéig a komlói tár­saság termelési kapacitásának felét leköti. Még jelentősebbnek ígérkezik a legfrissebb kapcso­lat, a hamburgi Still GmbH. vil­lástargonca üzemrészével. A múlt héten aláírt egyezség egye­lőre 100 ezer márkás megrende­lést jelent - teljesen új termék, hidraulikus hengerfej gyártá­sára -, s a tervek szerint jövőre már 1,5 millió márkás üzletre van kilátás. A piacváltás olyannyira eredményesnek bizonyult a Gépipari Rt. esetében, hogy ez év első felében máris jelentős - több, mint 10 millió forintos - mérleg szerinti nyereséget könyvelhetnek el. Az új tech­nika kvalifikált szakembereket kíván, így a mérnökök, techni­kusok egy része angol, német továbbképzéseken bővíti isme­reteit. Ugyanakkor munkásfel­vételt hirdetett a társaság, 8-10 képzett esztergályost, ügyes szerszámkészítőket keresnek. Július elsejétől 2Ó százalékos bérfejlesztésre is sor kerül, így okkal állítható, a vállalkozásnál jól halad a stabilizálódási fo­lyamat. » . Dolgozói bizalom Ezt igazolja az a tény is, hogy az rt. dolgozóiból és menedzs­mentjéből alakult MRP az idő­közben 225 millió forintra nőtt alaptőke 51 százalékának kivá­sárlására pályázatot nyújtott be az ÁVÜ-höz (meg is kötötték az adásvételi szerződést). Az MRP alapszabály tervezet szerint egy-egy személy - lehet az por­tás, vagy akár igazgató - az alaptőke legfeljebb 2 százalékát birtokolhatja. Az Egzisztencia hitel igény- bevételének segítségével - ez azt jelenti, hogy a cég minden dolgozójának komoly társasági tulajdonszerzésre nyílik al­kalma. Akár 4,5 millió forintos üzletrészre is szert tehet az, aki bízik a vállalkozás további sike­rében. Mészáros B. Endre Az, aki valamit vásárol, ki is fizeti annak ellenértékét. Aki valamit rendel, gondos­kodik arról, hogy az áru le­szállításakor, vagy a kívánt szolgáltatás teljesítése után ki tudja fizetni annak ellenérté­két. Aki kölcsönt vesz fel, időben és a szerződésben ki­kötött feltételek szerint tör­leszti azt. Az adót becsület dolga kifizetni, hiszen ez jel­képezi a polgár hozzájárulását az állam közköltségeihez ... Mindezek olyan régi visel­kedési normák, amelyeket már Hammurabi törvénykönyve és a római jog is kodifikált. Aki - akár jóhiszeműen is - vétett a fizetési kötelezettség teljesíté­sének törvénye ellen, legeny­hébb büntetésként gazdasági egzisztenciájával fizetett érte, súlyosabb esetekben tulajdon­vesztéssel és a társadalom ki­rekesztő döntésével kellett számolnia. Ha nem is köny- nyen, de vissza lehetett sze­rezni az elveszített tulajdont, vissza lehetett kapaszkodni a társadlmi ranglétra adott fo­kára. De akire rá lehetett bizo­nyítani a rosszhiszeműséget, az a legtöbbel fizetett: a becsü­letével. Az adócsalót volt idő, ami­kor kerékbe törték, földönfu­tóvá tették, minden vagyoná­tól megfosztották. A modem polgári társadalmakban is fő­benjáró bűnnek számít, amit a világ számos országában ugyanolyan szigorúan büntet­nek, mint a gyilkosságot. Ugyanakkor rangot jelent a Családiház-gyártó üzemet adtak át Szombathelyen. Az Avance Haus nevű, 100 száza­lékban német tulajdonú kft. elő­regyártott elemekből, cement­kötésű forgácslap felhasználá­sával, a legmodernebb hőszige­telési technológiával építi há­zait. A cég kereskedelmi köz­pontja Berlinben működik. Az új üzemet a határközelség, a biztos alapanyagszállítás és a kellő szakértelemmel már ren­delkező vezetők és dolgozói gárda miatt telepítették Szom­bathelyre. A cég évi kapacitása jelenleg egy műszakban 250 ház, ami az igényektől függően elérheti az ezer darabot is. A vevő által kiválasztott tervek nagy adófizetők közé tartozni - vagy ahogyan ezeket az em­bereket nevezik - virilistának lenni. Sok táján a világnak a városi évkönyvekben megkü­lönböztetett helyen szerepel a gazdag polgárok névsora, de nem alfabetikus sorrendben, hanem az adófizetés rangsorá­ban sorakoznak a nevek! Ez a névsor azokban az országok­ban minden banki garanciánál nagyobb súllyal esik latba, ha a hitelképességet vizsgálják. A kommunista társadal­makban évtizedekig nem a gazdasági törvények diktálták az állam magatartását. Saját tulajdonában lévő vállalatait utasíthatta, felelőssé tehette a külső és a belső piacokon való helytállásért, s mert helyettük döntött, nem is kérhette szá­mon rajtuk a gazdaságtalan termelést, a rossz üzletpoliti­kát, netán a pénzügyi fegye­lem megsértését. S mert a „gazda” szemet hunyt, a válla­latvezetők is félvállról vehet­ték mindazokat az erkölcsi normákat, amelyeket a társa­dalom ezer évek alatt kiépített. Most újra fordult a világ ke­reke. Ha nem is lehet egyik napról a másikra, de vissza kell térni az évszázados törvé­nyekhez. Vissza kell szokni a pénzügyi fegyelemre, a gaz­dasági életbe vissza kell hozni a tisztességet, a polgárok gon­dolkodásába a társadalom dik­tálta közerkölcsöket. Enélkül nincs és nem is lehet sem de­mokrácia, sem modern gazda­ság. Bácskai Tamás alapján 2 hónap alatt teszik lak­hatóvá az ilyen új családi ottho­nokat a németországi vállalko­zás munkatársai. A négyzetmé­terenkénti ár 900-1100 német márka körüli. Dolgoznak a ma­gyar árszint megállapításán, ami valószínűleg ennél kedve­zőbb lesz. Az új házgyár fél év alatt készült el 5-6 millió német márka beruházással, amellyel 110 új munkahelyet teremtet­tek. Céljaik közt szerepel a ha­zai alapanyag felhasználásán kívül a magyar beszállítói kör kialakítása is. Mint a tulajdo­nos, Klaus Chepanick bejelen­tette: a megrendelésektől füg­gően a dolgozói létszám akár 300-ra is növekedhet. Családiház-gyártó üzem Szombathelyen Két hónap alatt teszik lakhatóvá Mekkora a nemzeti jövedelem? Nem mindegy, hogyan mérik Talán semmi sem jellemzi jobban azt a tényt, hogy a köz­gazdaságtudomány egy szűk érdekcsoport tudománya, mint az, ahogy a gazdaságot méri. Egy ország gazdagsága az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem nagyságával mérendő, amit a szakmai zsargon GDP-nek ne­vez. Ez a mutató azonban a je­len formájában csak arra hasz­nálható, amire a nemzetközi pénzvilág szereplőinek van szükségük. A különböző orszá­gok nemzeti jövedelmét dollár­ban fejezik ki, ha össze akarnak hasonlítani. Az átszámítás alapja a valutapiacon kialakult árfolyam. Mi köze ennek azon­ban a valósághoz? Az ugyan minden normális gondolkodású ember számára természetes, hogy az ő jöve­delmét nem azzal kell mérni, hogy pénzben kifejezett jöve­delméért mennyi dollárt ve­hetne, hanem azzal, hogy abból otthon mennyire futja. Az ál­lampolgár számára nem az a fontos, hogy a 'jövedelme mennyit érne Amerikában, ha­nem az, hogy mennyit ér otthon. A közgazdaságtudomány, a népszerű is, és ennek következ­tében a sajtó, a kommunikációs csatornák azt a nemzeti jövede­lemmérést használják minde­nütt, ami nem a jövedelmek vá­sárlóerejét, hanem azt hasonlítja össze, hogy azért mennyi dol­lárt lehetne venni. Minden szakember belátta, ha megkérdezték, hogy a jelen­legi módszer hibás, de nem vál­toztattak rajta. Én évtizedek óta állítottam, hogy a két módszer szerinti adatok szélső eltérései legalább tízszeresek. Ebből fa­kadóan a közgazdaságtan a nemzetközi összehasonlítások­ban mindmáig olyan módszert alkalmaz, amelynél néha a tíze- despont helye is vitatható. Végre a politikusok határoz­ták el, hogy lépnek. Előbb az Egyesült Államok kormánya, majd a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is elhatározta, hogy kidolgozza annak a felté­teleit, hogy a különböző orszá­gok nemzeti jövedelmét a hazai vásárlóerő alapján vethessék össze. Most jelentek meg az első adatok. Kiderült, hogy Kína nemzeti jövedelme közel hétszer nagyobb, ha a hazai vá­sárlóerőt, és nem a dollár árfo­lyamát veszik figyelembe. Ezzel szemben Japáné alig fele. E két ország összehasonlí­tása esetén az általánosan al­kalmazott módszerrel szemben tizenkétszeres lett Kína nemzeti jövedelme, ha nem a devizakur­zus, hanem a tényleges hazai vásárlóerő alapján számolnak. Általában azon országok eseté­ben, amelyek később indultak meg a fejlődés útján, 4-6-szo- rosra kell növelni az eddig használt, dollárban kifejezett nemzeti jövedelmi mutatókat. Egész Ázsia részesedése a vi­lággazdaságból a korábbi mód­szer mellett 7, a reális vásárló­erő alapján 18 százalék. Mindez azonban csak a torzí­tás egyik tényezője. A másik az, hogy a szegényebb országokban sokkal nagyobb az olyan gazda­sági tevékenységeknek a súlya, amit a nemzeti jövedelem szá­mításnál nem vesznek figye­lembe. A befőzés, a mosás, a takarítás, a betegápolás, a gyűj­tögetés, stb. csak akkor nemzeti jövedelem termelő tevékeny­ség, ha vállalati keretek között folyik. Általában a fekete gaz­daság is nagyobb a szegényebb országokban. Ez is jelenthet 20-30 százalékos relatív leérté­kelést a kevésbé fejlett országok tekintetében. Mindezt lefordítva a mi konkrét esetünkre: Évek óta mondom, hogy az egy la­kosra jutó nemzeti jövedelmünk legalább kétszerese a Nemzet­közi Valutaalap és a kormány­unk által használtnak. Ennek tudomásulvétele fontos volna most, amikor a Valutaalap szá- monkéri tőlünk a költségvetési hiány nagyságát, mégpedig úgy,' hogy ne legyen nagyobb, mint a nemzeti jövedelem 6,5 száza­léka. Ha reálisan számoljuk a nemzeti jövedelmünket, akkor a mi hiányunk százalékosan sok­kal kisebb, mint Görögországé, kisebb mint Angsáé vagy Fran­ciaországé. Márpedig, akik ezekhez az országokhoz ha­sonló követelményt támaszta­nak egy teljes politikai és gaz­dasági átalakulás alatt álló, nyugati szomszédaihoz képest az elmúlt évtizedekben gazda­sági téren tragikusan lemaradt ország elé, vagy szakmailag sú­lyosan tévednek, vagy a vesz­tünket akarják. Az első esetben vitatkozni kellene velük, a má­sodikban szembe kell helyez­kednünk. Kopátsy Sándor Agrimill Rt. Az ÁVÜ sikernek és nagyje­lentőségűnek minősíti, hogy a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vagyo­nának háromnegyede egy ma­gánvállalat tulajdonába került, s a tulajdonváltás befejezéseként várhatóan rövidesen eldől a GMV maradékának a sorsa is. A 900 millió forint jelzálog­gal terhelt ingatlanokat az az ajánlattevő - az Agrimpex Rt. - kapta meg, amelyik a legkedve­zőbb ajánlatot tette. A megvásárolt vállalati rész­ből Agrimill néven alakult rész­vénytársaság. Bacsa Vendel, az új békési malomipari vállalat, az Agrimill Rt. vezérigazgatója a sajtótájé­koztatón elmondotta, hogy cé­gének az Agrimpex 1 milliárd forintot biztosított a tevékeny­ség megkezdésére. A vezér- igazgató szerint a gabonaterme­lőknek bizonyára vonzó lesz, hogy a teljesen tehermentes részvénytársaság a felvásárolt gabonáért nyolc nap után kész­pénzzel fizet. i « I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents