Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-16 / 160. szám (162. szám)

1993. június 16., szerda aj Dunäntült napló ll Orosz-amerikai plazmafegyver-kísérletek? Az űr nem vákuum Három-négy Proton bér-indításával a kozmikus program finanszírozható Nyolc amerikai F117A Lopakodó harci gép érkezett egy holland légitámaszpontra június 8-án. A gépek egy hónapig Európában éjszakai repüléseket végeznek és részt vesznek a NATO évi légvédelmi gyakorlatán. Katonai Kozmikus Erők (KKE) - ez a neve egy új orosz fegyvernemnek, amely mind többet hallat magáról, mióta az amerikai űrprogramokat fogyó­kúrára fogták. Bemutatkozott Moszkva űrhadseregének pa­rancsnoka, Vlagyimir Ivanov vezérezredes is, aki 1979-től tíz éven keresztül volt a pleszecki űrrepülőtér parancsnoka. 1989-ben került a szovjet koz­mikus egységek élére, amelyek közvetlen minisztériumi alá­rendeltségben voltak, akár a mostani orosz Katonai Kozmi­kus Erők. Golicino-2 A KKE háromezer tisztje van éjjel-nappal kozmikus figyelő- szolgálatban. Naponta ezer kapcsolatot létesítenek a jelen­leg pályán tartózkodó 180 orosz katonai és egyéb műholddal, amelyeknek irányítóközpontja, „Golicino-2” a volt Szovjetunió területén elhelyezkedő összes parancsnoki és mérőkomple­xumnak koordinátora. Az űr-tá- bornok legfontosabb munkatár­sai a Mozsajszkij Intézetből, a május 18-án akadémiává előlép­tetett katonai műszaki főiskolá­ról kerülnek ki, amely nyíltan azon munkálkodik, hogy Oroszország vezető kozmikus hatalom maradjon. Az akadé­mia 28 szakterületen képez mérnököket, egyébként jelenleg az egyetlen felsőfokú taninté­zet, ahonnan az orosz Katonai Kozmikus Erők műszaki gár­dája kikerül. Parancsnoka egy űrhajós-tábornok, Leonyid Ki- zim vezérőrnagy, aki ma is há­borítatlanul viseli a Szovjetunió kétszeres Hőse címet. Az egyik moszkvai lap amely a közelmúltban „Könnyű-e szu­perhatalomnak lenni?” cím alatt fdozofálgatott az orosz kato­nai-ipari komplexum jövőjéről, megírta, hogy 1993-ra megkét­szerezték, 51 milliárd rubelre emelték (év elejei árakban) az orosz kozmikus költségvetést. Ismeretes, hogy a Clinton-kor- mányzat február végén fájdal­masan megnyirbálta a Free- dom-programot. Az amerikai állandó orbitális állomás meg­alkotásán egy tucat nyugati or­szág többszáz kutatója, terve­zője dolgozott és a NASA az 1984-ben megkezdett tervezést anyagi okokból kénytelen volt „karcsúsítani”. Az amerikaiak­kal együttműködő külföldi szakemberek kezdtek ismét „Kelet felé fordulni” és a német közreműködők máris elég lát­ványosan érdeklődnek az orosz Mir-2 iránt, amely 1996-ban lesz kész nemzetközi személy­zetet fogadni. Orosz űr-gond, hogy eddig csak Bajkonurból (jelenleg Ka­zahsztán) lehetett olyan nagytel­jesítményű hordozórakétákat indítani, mint a Proton, a Zenit vagy az Energia, továbbá orosz műholdakat geostacionárius pá­lyára juttatni. Pleszeck nem volt alkalmas űrhajósok felbocsátá­sára sem. Most megkezdődött nemcsak Pleszeck új kapacitá­sainak kiépítése, hanem egé­szen új oroszországi űrrepülőte­rek építése is. Ivanov vezérezredes szerint ma a világon az orosz hordozó­rakéta-park a legszélesebb és készülnek a Rusz, a Dvina, az Energia-M új változatai. Bér-indításokat vállalnak a Pro­tonnal, amely szinkron-pályájú műholdak legjobb felbocsátója. Ezzel a típussal eddig 207 sike­res indítást végeztek, míg az „európai” Ariane-nal alig több mint ötvenet. Orosz űr-közgaz- dászok kiszámították, hogy ha évente külföldi megrendelésre három-négy Protont indítanak, a befolyó pénzből a folyó orosz kozmikus program finanszíroz­ható. Márpedig Moszkva számára az űrkutatás és a kozmikus vé­delem továbbra is elsőrendű feladat marad. Az amerikai Ha­dászati Védelmi Kezdeménye­zés (SDI) most bejelentett tetszhalála jelentheti a világűrbe telepített amerikai támadófegy­verekről való lemondást, de Washington rakétaelhárítási programjának folytatása az orosz stratégák szemében to­vábbra is azt jelenti, hogy az Egyesült Államok a megtorló válaszcsapásokkal szemben ke­res védelmet. Clinton 1993-ra 3,8 milliárd dollárt szánt a „csil­lagháborús” program védelmi összetevőjének megvalósítá­sára, de a gyorsan realizálható terveket részesíti előnyben. A földi rakétaelhárító rendszerek „beruházási” előirányzatát 50 százalékkal megnövelik. Moszkvában nem hagyták fi­gyelmen kívül, hogy amikor Les Aspin amerikai védelmi miniszter nemrég a „csillaghá­borús korszak” végéről beszélt, az SDI programra eddig fordí­tott 30 milliárd dollárt egyálta­lán nem minősítette kidobott pénznek, hanem azt utalta a tör­ténészek emlékezetébe, hogy az amerikai űrtechnológia műsza­kilag „mattot adott” a szovjet vezetésnek és ezzel döntően hozzájárult a kommunizmus összeomlásához. Nyugat-európai űrmozgás Franciaország - a Nyugat-eu­rópai Unió azonnali támogatá­sával - késznek nyilatkozott egy európai „antiballisztikus” program felkarolására és egyéb vonatkozásban sem mondható, hogy Nyugaton leállt volna a katonai „űrmozgás”. Április végén a spnyolországi Torrejon légitámaszponton átadták a Nyugat-európai Unió mű­hold-ellenőrző központját, amely katonai műholdak, lege- lőszöris a spanyol-francia- olasz katonai felderítő műhold, a Helios gazdája lesz. Májusban bejelentették, hogy az amerikai kozmikus haderő egy speciális különítménye a hónap közepén Japánban, a miszavai amerikai támaszponton megkezdte az orosz műholdak követését, azok telemetrikus adásainak vételét és elemzését. Hasonló rendelte­tésű követőállomások már mű­ködnek New York államban, a Griffits légitámaszponton és Nagy-Britanniában. Csodafegyver Az orosz űrhatóságok termé­szetesen nem hagyják ki az együttműködésben rejlő lehető­ségeket sem. Április 27-én szerződést kötöttek az IN­MARSAT-3 műhold orosz Pro­ton rakétával való felbocsátá­sára. Nyugati távközlési mű­hold pályára állítását most első­ízben bízzák kereskedelmi ala­pon az oroszokra. Nincs kizárva, hogy a legkö­zelebbi Clinton-Jelcin találko­zón zöld utat adnak a közös plazmafegyver-kísérleteknek. Ezen a légvédelmi és rakétael­hárítási „csodafegyveren” láza­san dolgoznak mind Oroszpr- szágban, mind az Egyesült Ál­lamokban. Egy orosz repülőgép-hor­dozó vinné a berendezéseket a Csendes-óceánra és Kwajalein amerikai támaszpont közelében nagy magasságban elhúzó ame­rikai és orosz rakétákon próbál­nák ki a zömmel orosz eredetű eljárást, amely laboratóriumi és földi viszonyok között bevált. Ha az amerikaiak 300 millió dollár erejéig a zsebükbe nyúl­nak, talán ennél többet takaríta­nak meg a kísérleten, amelynek neve „Trust”, azaz „Bizalom”. Pirityi Sándor Conversion 93 címmel orosz haditechnikai kiállítás nyílt meg Birminghamben. A kiállítás bemutatja Oroszország 8 katonai körzetét. Egyik célja, hogy kapcsolat épüljön ki a két ország hadiipara között. Variációk presszógépre és nosztalgiákra (5.) Hol vagytok ti régi kávéházak? ... A CORSO Kávéház terasza 1993 nyarán Fotó: Tóth László „A kávéházban fény volt és meleg, s ha környezetünk gyer­tyavilágos sötétségéből oda be­léptünk, akkor úgy éreztük, mégsem vagyunk annyira elha­gyatottak. Ótt voltak a baráta­ink, és ott volt minden menedé­künk. ” (Füst Milán) Nemrég arra kértem Antal György karmestert, a Zenemű­vészeti Főiskola pécsi tagozatá­nak ny. igazgatóját, ülnénk le pár szóra emlékezni régiekről, akik egykor kávéházba jártak (amikor még volt). Ahogyan - van már 13-14 éve - találkoz­tunk mi már hasonló céllal, természetesen a Nádorban. Ezúttal az Elefántos tömb Jókai téri kávézójában ültünk le. Mióta újra megnyílt, ehe­lyütt vertek tanyát öten-hatan, régi nyugdíjasok, a délelőtt má­sodik felében.- Nézd - kezdte a ma is fürge mozgású karmester akárhogy van, amióta bezárták a Nádort, nem találjuk a he­lyünket ... Pedig mindent vé­gigpróbáltunk a Széchenyi té­ren, a belvárosban. De minde­nütt zaj, zsúfoltság, levegőhi­ány. A Palatínus sörözőjében viszont, ahol csönd is volna, té­len a ruhatár is kötelező - egy húszasért... így potom 60 fo­rintokért ihatunk egy jó kávét. Hát, ezt nem nyugdíjasoknak találták ki. A Capri? Az megint nem a mi helyünk. Még vi­szonylag ez, az „Elefántos” a legjobb így, délelőtt. Csönd, jó kiszolgálás, újságok. És itt 30 Ft-ból megkávézhatunk, borra­valóval együtt.. . A régiekről kérdezem. Jegy­zetemből neveket olvasok föl, s ő némelyikre rábólint. Szomorú névlista ... Hatan még ma is élnek, a régi nyugdíjasok több­sége azonban eltávozott már: Molvay Vilmos, Kardos György, Miklósi Gyula, dr. Ve­lin István, Brógl János, dr. Pa- kucs Jenő, Novics János, Mé­száros Antal. S akik összejönnek még, ha úgy adódik, a régiek közül: Fischer Dezső, Antal György, Maletics László, Keresztes Pé­ter, Balázs János, Ravasz Fe­renc - és talán senkit se hagy­tunk ki.. . Egy kis csönd ereszkedik ránk. Megkockáztatom: ha se­hol se jó a belvárosban, még mindig ott a Corso, mint nagy hagyományú régi kávéház. Most már terasza is van, mint régen, a század első felében.-Az se nekünk való! ... - válaszolta. - A Nádor viszont ott van öt éve kihasználatlanul. S ha meg is kapják az engedélyt a felújításhoz - ahogy az épít­kezések haladnak ma is ...!? És a pécsi kávéházak „mohi­kánja” csöndes rezignációval nézi a zöld márványlapot. Majd elköszön. „Mennem kell, vi­szem az ebédet...” Pécs egyik, ám lehet, legnép­szerűbb vendéglátó helye a Capri Kávéház. Kínálata szerint inkább cukrászda-fagylaltozó, bár, ha beül és szemlélődik egy kicsit valaki, épp a szecesszióra és a patinás régi kávéházakra utaló stilizált motívumokban gyönyörködhet leginkább. Ezt a részt, kiváló szerkezeti ötlettel, leválasztották az átmenő-fagy- laltozó résztől, így a szeparál­tan, körben és középütt bok­szokban, márványasztaloknál ott időző vendégeknek tökéletes a nyugalma. De úgy is mond­hatnám, ez a rész ragyogó szakmai érzékkel, stílusismeret­tel, belsőépítészetileg egy mai ízléshez igazított hajdani kávé­házra emlékeztet. Az épület tervezője Várnagy Péter volt; a belsőépítész Uher- kovich Ágnes-, a pultok, asztalok és egyéb márványmunkák Ben- csik István szobrászművész; a rézelemek és díszítések Bicsár Vendel ötvösművész nevét di­csérik. A mai Corso felett is ott a tábla: kávéház. De nem az ... Forgalma - finoman szólva - nem emlékeztet a hajdani kávé­házak vagy akár a legutóbbi Nádor látogatottságára... (Igaz, új vezetéssel, viszonylag nemrég kezdett.) Akik fölkere­sik, nem a kávéjáért jönnek. In­kább sörkülönlegessége, a „Bitburger" vonzza ide a ven­déget (olykor külföldieket is) és a többek által, gondolom, mél­tán dicsért konyhája, gazdag vá­lasztéka. Nem olcsó hely. Mindenki tudja: vaskos bukszát igényel. A legolcsóbb étel ára 140 Ft, a legdrágábbé 500 Ft közelében ólálkodik. Szép és exkluzív hely. S ezt nyilván meg kell fizetni. Ma­gam egy kávéért s üveg ásvány­vizén otthagytam 90 Ft-ot. Bor­ravaló nélkül... OSZPRESSZÓ néven már régóta működik, terebélyesedik egy hangulatos vendéglátó hely az Apáczai Nevelési Központ közelében. Söröző, fagyizó te­rasz és lent a szuterénban a ká­véház. Gazdája, Osztermayer István élete nagy álma: egyszer egy igazi kávéházat kialakítani. Ez ügyben rendszeresen iro­dalmi esteket, színművész-kö­zönség találkozókat rendeznek. A közönség, általában 15-20 fő, szívesen támogatja a „tulaj” el­képzelését, ám nagy kár, hogy a hely kiesik a forgalomból - ke­vesen ismerik. A reményt azon­ban nem adják fel... Lehetséges vajon, hogy ez „kávéházabb” lesz a többinél? Rövidesen kiderül. A kör nagyjából bezárult. Vannak újmódi kezdeményezé­sek, van hagyománytisztelet, és üzleti próbálkozások is vannak. Miközben az egykori kávéhá­zak szép lassan visszahúzód- tak-visszahúzódnak a relikviák és anekdoták világába. Miközben mi nagy „rössel” rohanunk a kapitalizmusba. Bekapunk közben egy-egy hamburgert, hotdogot, lehajtva rá egy kávét, sört vagy üdítőt - és rohanunk tovább. Meg-meg- állapítva, hogy bizony, lehet itt sok minden - a régi Nádort nem pótolja semmi, és reményke­dünk, hogy mire elkészül az „új”, többen lesznek, akik oda­járhatnak, mint ma lennének. Merthogy a régi törzsvendég­kor a régi Nádor mai árait - aligha tudná megfizetni. Valaha a több száz pesti és vidéki kávéház főleg a kis- és középpolgárságé volt - de elér­hető áron\... Olyanoké volt, akiknek sötét és kényelmetlen otthonát pótolta a kávéházak ragyogó pompája. Égyszer Füst Milán megkér­dezte Színi Gyulától, ő miért jár kávéházba, amikor egész rendes lakása van? „Mi van odahaza? - vála­szolta a Nyugat köréhez tartozó neves író-kritikus. - Gondok és gondok, számlák, gyereksírás. Am, ha belépek a kávéházba, a fénybe, a zsongásba, minden el- oszlik. Itt egy kis nyugalom van legalább. Iszom a feketémet, rágyújtok egy szivarra és tűnő­dőm ...” A gondolat megállít egy szívverésnyire. Keserű, torok­szorító érzésem van ... Nemcsak hiányérzet ez az évek óta bezárt Nádor, az évek óta bezárt nagyablakos miliő iránt, amiből az utcáról csupán az elkoszlott függönyöket lá­tom a nagyablakok mögött. De egyáltalán. Sóvárgó vá­gyakozás bizony ez az „egy kis nyugalom”, a szivarfelhőben tűnődés, a fénybeli zsongás nyugalma, a hajdani kávéházak oázis-nyugalma; a Színi Gyu­lák, Molnár Ferencek, Szép Er­nők nyugalma iránt, amely, úgy tűnik régen elveszett már. Örökre. Wallinger Endre t * á L 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents