Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-16 / 160. szám (162. szám)
1993. június 16., szerda aj Dunántúli napló 5 A trópusi magyar irodalom Ferdinandy György Pécsett Ferdinandy György és az olvasók a könyvtár kertjében Peti Éva fogtechnikus Puerto Rico-ban. Azonban nem erről nevezetes, hanem arról, hogy ő ott a trópusi magyar irodalom egyetlen olvasója. Puerto Rico-ban ugyanis négy magyar él, s a négyből három író. A három íróból pedig egy, aki mindezt elmesélte, Ferdinandy György, akivel hétfőn este a Megyei Könyvtár kertjében találkozhattak a pécsiek. Ferdinandy György mint magyar-francia bölcsész épp 1956-ban, három héttel a forradalom kitörése előtt kapta meg diplomáját az ELTÉ-n. Akkor úgy döntött, hogy rövid időre kimegy körülnézni Franciaországba. Aztán kiderült, hogy elmenni könnyű, visszatérni nehéz. Strasbourgban beiratkozott az egyetemre, megnősült, gyermekei születtek, s ’64-ben Puerto Rico-ba költözött, hogy az ottani egyetemen tanítson. 30 éve tanít Cayey egyetemén nyugati civilizációt délutánonként, míg a délelőtti öt-hat órákat magyar nyelvű irodalom olvasásával és írásával tölti. Szerencsésnek mondja magát, nem szakadt el igazán a hazai magyar irodalomtól, hiszen 1976-ban a Szabad Európa Rádiónál elvállalta a könyvkritikát, és tíz év alatt félezer hazai könyvről írhatott recenziót. 1984-ben szerkesztette meg a nyugati magyar szépírók első antológiáját, s közben megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a kint élő sikeres magyar írók mind magyarul élnek és írnak, az idegen nyelvű íráshoz pedig mindenféle korrektúrát igénybe vesznek. Tehát az anyanyelv maradt számukra az egyetlen igazi eszköz, amely- lyel maradéktalanul ki tudják fejezni magukat. Sok esetben a férjek, feleségek dolgozzák át a műveket, hogy abból francia vagy angol irodalom legyen. A más nyelveken való írás mindig a lektűr felé tolja el egy író munkásságát, hiszen más nyelveken az ember mindig a felszínen marad. Ha erre nem hajlandó, akkor vissza fog térni a magyar nyelvű íráshoz. Ferdinandy György, akinek Nyugaton megjelent harminc kötete után most már az ötödik jelent meg itthon, s akinek egy rendkívül jó hangulatú estet is köszönhetnek a pécsi irodalombarátok, elmondta még, hogy akkor lesz a mi irodalmi életünk teljesen gyógyult, amikor majd az író neve után nem kell hozzátenni zárójelben, hogy hol él. Cs. L. Gábor Éva Mária mohácsi kiállítása Az üvegbe zárt végtelen Szükség van-e a TESZ-re? Az országos központ nem tud pénzt küldeni A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) a Hazafias Népfront jogutódjaként jött létre. A parlament idén is megszavazott a szervezet számára több millió forintos összeget, amelyből más szervezetek jelentős összeget már „eligényeltek”. A TESZ Baranya megyei irodája is anyagi gondokkal küzd. Az országos központtól az előbb említettek miatt sem tavaly, sem idén nem kaptak támogatást. Török Lászlóval a Megyei szervezet elnökével a jelenlegi helyzetről beszélgetünk.-A TESZ mennyiben különbözik jogelődjétől, a Hazafias Népfronttól?- Már a nyolcvanas évek végének népfrontja sem volt azonos a hatvanas évekével, hiszen a népfront biztosított megnyilatkozási lehetőséget a különböző pártkezdemények számára. A TESZ ma már a külön arculattal rendelkező érdekképviseleti szervezetek szövetsége, és elsősorban helyiségeket, telefont fénymásolót, egyszóval infrastruktúrát biztosít számukra. Hozzánk tartozónak a mezőgazdasági kistermelők, a nyugdíjasok, három cigány- szervezet, de néhány új szervezet megalakulását is elősegítettük, s így az Apáca utcai székházban talált helyet többek között természetgyógyászok, a lakásbérlők és az ifjú borászok egyesülete.- Milyen gondjaik vannak?-A volt HNF helyiségek nagy részét megkaptuk, de a működéshez idén már nem mindig elég a pénz. Egyesületeink jelképes tagdíjat fizetnek, támogatás nélkül tehát nem tudunk megélni. A TESZ egyik alapító tagja, a Baranyáért Alapítvány keretein belül a nyugdíjasok szociális helyzetéről végzünk felmérést, a községi önkormányzatokkal karöltve munkahelyek létesítésére törekszünk, de ez sem megy csak saját erőből. A megyében összesen 46 szervezet tartozik a TESZ kötelékébe. A siklósi és a szentlőrinci fiókszervezeteinket, amelyekhez 10 illetve 8 egyesület tartozik a helyi önkormányzatok segítik. Mi is beszéltünk már ez ügyben a pécsi polgár- mesteri hivatal képviselőivel, és egyes szervezeteinket támogatja is az önkormányzat, de szövetséget nem. A pártok kiharcolják szervezeteik támogatását, a társadalmi egyesületeknek azonban ezt már nehezebb elérni. Vagy tényleg támogatni kellene a társadalom szerveződéseit, és a megszavazott pénzt nekik adni, vagy ki kellene mondani, nincs rájuk semmi szükség. P. E. Ülésezett a Munkaügyi Tanács Milliók szakképzésre A meditáció tere az idő - ez a Shunryn Suzuki zen buddhista mestertől származó bölcsesség adja a címét Gábor Éva Mária mohácsi kiállításának. Ezt a címet viseli az a homokból készült kisplasztikái sorozat is, melyet a művésznő tárlata legfontosabb részének tekint. A homok az ő keze alatt vált kisplasztikái nyersanyaggá, ő kísérletezte ki, miként cementálhatók tartós testté a parányi kvarckristályok. Gábor Éva Máriát nem az új technika kihívása izgatta elsősorban. Az ő számára a homok: a tér és az idő metaforája. Korábbi, bronzból, gipszből, fából mintázott plasztikáinak többsége is e kozmikus téma körül forog. Ahogyan mondja: „A végtelen tér és a végtelen idő érdekel. Buddháim a befelé forduló ember szimbólumai, az emberé, aki a világot, a végtelen teret és időt önmagában keresi. Ebből a végtelenségből metszek ki egy-egy szeletet a kompozíciókat magába záró üveglapokkal. A láthatatlant és az érzékelhetetlen akarom valamiképp láthatóvá tenni.” A most a mohácsiak elé kerülő fiatal asszony homok Buddháival a tavalyi szegedi nyári tárlaton a közönség díját nyerte el, mintha bizony mindennapi kenyerünk lenne a keleti miszticizmus, a belső világ irracionalizmusa. Szívesen olvasgatja Platónt, Arisztotelészt, Kantot. Aki közelebbről ismeri, tudja: irigyelhetjük szellemi igényességét, nyitottságát. Ideje ugyanis annyi van, amennyit egy kisiskolás és egy bölcsődés korú gyermek, a háztartás és a köztéri szobrokra szóló megrendelések megengednek. Utóbbiakból élnek férSzociális segítő szerveződések Sásd térségében Az egyre növekvő szociális feszültség mérséklése, lehetőségek szerinti feloldása lehet a célja a másokon segíteni akaró emberek karitatív egyesületeinek. E szavakkal nyitotta meg Kovács Sándorné, Sásd polgármestere azt a szociális kérdésekkel foglalkozó térségi tanácskozást, amelyet kedden tartottak a helyi művelődési központban. Ancsin Pálné, a Vöröskereszt komlói szervezetének titkára a megnyitót követően eddigi tapasztalatait adta közre. Mint mondotta, a családsegítő központok jól szervezettek, komoly múlttal rendelkeznek, és tevékenységüknek az életkörülmények jelenlegi romlása idején igen nagy jelentősége van. Többek között azért, mert akcióik, a rendszeres támogatások egyben lelki erőt is adnak a rászorulóknak. Kertész Tivadar, a Magyar Karitatív Kamara tagja a segítő szervezetek működéséről beszélt. Felhívta a hallgatóság figyelmét a család hallatlan nagy szerepére, majd ismertette a szociális törvény önkormányzatokra vonatkozó részeit, az abban foglalt kötelezettségeket. Az önszerveződő, segítő közösségek tanácskozáson megjelent tagjai elhatározták, hogy rövidesen újabb találkozót rendeznek, addig pedig igyekeznek befejezni a környéken lévő településeken is a karitatív szervezetek megalapítását. Döntenek arról is, hogy az újjászervezett Vöröskeresztes szervezetek utódaiként, avagy valamely egyéb karitatív szervezet mintájára működjenek tovább. Megyeri Tiborné A nyári szünet előtti utolsó ülését tartotta meg tegnap a Baranya Megyei Munkaügyi Tanács. A háromoldalú érdekképviseleti fórumnak ezúttal a szeptemberi tanévkezdés előtt Szakképzési Alapra kiírt pályázat feltételeinek rögzítése adta a legkomolyabb munkát. A pályázat útján elnyerhető Baranya megyére nevesített összeg a tavalyinál lényegesen kevesebb, 23,8 millió forint. A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló pénz arra kényszerítette a pályázat kiíróit, hogy a lehető legpontosabban meghatározzák az igénybevétel feltételeit. Ezek szerint a tanács elsősorban az olyan vállalatok, kisvállalkozások és iparosok pályázatát támogatja, amelyek már korábban is hatékonyan közreműködtek a középfokú szakképzésben, illetve igazolni tudják befizetésüket a Szakképzési Alapba. Előnyben részesülnek, aki tanulóikat teljes képzési időre, a korábbinál nagyobb számban fogadják, korszerű oktatási körülmények között. Hasonlóan fontos szempont, hogy a pályázók megfelelő jövőjű szakma képzési eszközeivel és munkatervével rendelkezzenek. A pályázat szól a gyakorlati képzést is nyújtó középfokú oktatási intézményekhez is. Itt azok a pályázók remélhetnek siker), amelyek oktatási eszköz- fejlesztésre törekszenek, elképzeléseik esetleg több iskola gyakorlati képzésére jelenthet megoldást, illetve saját vagy önkormányzati forrásokkal is rendelkeznek. A decentralizált pályázattal párhuzamosan adta ki az újabb jelentős támogatási forrásokat jelentő központi pályázati feltételeit az Országos Képzési Tanács. Erről, illetve a baranyai lehetőségről a Megyei Munkaügyi Központ munkatársai adnak bővebb tájékoztatást. K. E. jével, Pál Mihály szobrászművésszel a Pest-környéki Gyomron, s kell-e mondani, hogy ez bizony manapság nem könnyű kenyér. Gábor Éva Mária most szülővárosába hozta szborait. A mohácsi Újvárosban cseperedett föl, a szürke betonkockák egyikében, melyeket akkor húztak fel nagy hirtelen, amikor még Mohácsból akartak Sztálinvárost csinálni. Számára azonban ez városszéli telep a színes gyermekkor. Mert a házak mögött, előtt rögtön csali- tos, szántóföld következett, mert „kiléptünk az ajtón, és már játszottunk is . ..” Nekem Baranya a szülőföldet jelenti - mondja. - Ezért van az, hogy ha a Pécsi Kisplasztikái Biennáléra készülődök, valahogy más ízű, ünnepélyesebb bennem a várakozás. Mohács pedig ... Mohács A kiállítás egy részlete minden kövéhez fűz valami emlék. Dunaszekcsőnél mindig elkap a szívdobogás, hogy most haza megyek ...- * (Gábor Éva Mária kiállítása Fotó: Läufer László a mohácsi Kossuth Filmszínház emeletén lévő kamarateremben június 20-ig tart nyitva, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.) Balázs István Az osztrákok tudják, mi a jó üzlet... Akkumulátor-buj ócska A Pannon Volán Rt. korlátlan mennyiségben átveszi! A pécsi Autofit Kft. akkumlátortárolójában most még van egy kis hely Fotó: Läufer László Akkumulátor-ügyben eligazodni fölöttébb nehéz. A tény: az elhasznált, sérült darabok megfelelő kezelés, tárolás hiányában a környezetre veszélyesek. A pécsi Áutofit Kft. arról panaszkodik, hogy a MÉH már nem veszi ál, s bár van tárolóhelyük, de ennek kapacitása véges. Most 200-300 darabot tárolnak, ha az elszállítását nem tudják megoldani, másfél év múlva nem lesz hova tenni. A Környezetvédelmi Felügyelőségen arra hívták fel a figyelmet, hogy az akkumulátorokat csak sav nélkül veszik át az e feladatra vállalkozók. Am ilyen kevés van. Lett volna egy akkumulátor-feldolgozó üzem Gyöngyösorosziban, az építkezés el is kezdődött, de lakossági nyomásra félbeszakították. A felügyelőségen tudtuk meg azt is: egy időben a régióban sehol sem vették át az elromlott darabokat, akkor sok bejelentést kaptak a környezetvédőktől. Most úgy tudják, a MÉH „átveszi, meg nem is.. ”, ám, hogy mit csinálnak vele, a felügyelőségen nem tudják. (Mi sem tudtuk meg: akkumulátor-ügyben csak vezérigazgatói szinten nyilatkozhatnak. O pedig elérhetetlen volt.) Átveszi ellenben a REK0 Környezetvédelmi Kft. A cégnek évente 20 000 tonnára van kiviteli engedélye, de ennyit nem szállítanak Ausztriába. Ott ugyanis tudják: az akkumulátor 55 százaléka újrahasznosítható ólom. Számoljunk csak az utóbbi 10 évre kilónkénti 40 forintos ólom-átlagárat: milliárd fölött jön ki, mert az országban évente 28-32 000 tonna ólom- hulladék „keletkezik”... A REKO-nál úgy vélik: a kereskedelem és a vásárlók érdekeltté tétele nélkül az elromlott akkumulátorokban lévő érték jó része veszendőbe mehet. A Pannon Volán Rt.-nál ugyancsak üzletnek tekintik az akkumulátorokat: most is átveszik, korlátlan mennyiségben, kilónként 3 forintért - de ez is külföldre kerül. Némi bíztató remény: körvonalazódik egy hazai újrahasznosító üzem építése. A szükséges engedélyek már megvannak. És akkor a MÉH ki is maradhat ... Mészáros A.
