Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-12 / 158. szám

1993. június 12., szombat uj Dunántúlt napló 3 Színházi találkozó - Pécs Kossuth üzenete Itt ülünk, szerencsétlen né­zők, bezárva egy szobába. A székek minden irányban össze­érnek, karunkat, lábunkat karba tesszük, hogy elférjünk; ampu­tálni kéne, gondoljuk, az lenne tán a legpraktikusabb. A Kulcs­keresők előadásán vagyunk, a Budapesti Kamaraszínház jó­voltából. Az ajtó zárva, kimenni nem lehet, ahogyan azt Örkény megírta, csak párolódunk saját levőnkben. A Csiszár Imre által megálmodott játéktér mindösz- sze egy halom doboz, kacat, amely ott tornyosul középen, azon egyensúlyoznak a színé­szek. Különösen a túlhevült Kubik Anna (Nelli) szerencsét- lenkedik sokat, azt lessük, mi­kor esik a nyakunkba. Egy idő után már unalmas ez az állandó hegymászás, de az­tán rájövünk előnyeire, há fönt vannak, a hátsó sorokban is le­het valamit látni, egyébként semmit. A nézőtér ugyanis nemhogy emelkedne hátrafelé, inkább még talán lejt is. Néhá­nyan fölállnak a székükre, má­sok jobbra-balra próbálnak be­dőlni, de ez csak akkor lehetsé­ges, ha az egész sor egyszerre dől ugyanabba az irányba, en­nek megszervezésére azonban nincsenek megteremtve a felté­telek. Kimondottan jól jön a második rész elején a rövidzár­lat. Sötét van, a fény nem terje­dése és a hang hullámzása de­mokratikus jellegű, egyformán nem látunk elöl és hátul, viszont mindenki hall mindent. A kö­zönség a nehézségek dacára jól szórakozik, remekül játszik Új­vári Zoltán (Benedek), Bregyán Péter (Fóris), Derzsi János (Bo­lyongó) és Andai Györgyi (Erika). A hangulat egyre emel- kedettebb, hiszen a szereplők szaporán pezsgőznek, s dalra is fakadnak. Az örökzöld volgai vontatódal, az Ej uhnyem ... helyett azonban a Kossuth La­jos azt üzente hangzik fel, és egyre erőteljesebbé válik a da­rab végére, sőt az eddig igen ha- lovány teljesítményt nyújtó Lé­Kubik Anna a pilótafeleség szerepében Fotó: Tóth tay Dóra fh. még rövid népi­táncra is perdül. Mi meg azon tűnődünk itt há­tul a végeken, hogy vajon ki­nek, mit és miért pont most üzen ezzel a jónevű Kossuth- Csiszár szerzőpáros. Cs. L. A rácsos tér fontos eleme volt az előadásnak Fotó: Tóth László Játszótér rácsokkal A romániai magyar színját­szásról kellene írnom, a temes­vári színház művészeivel folyta­tott Művészetek Háza-beli mű­helybeszélgetés alapján. Pedig e témáról (is) a legmegrázóbb ké­pet a Temesvári Állami Csiky Gergely Színház Moliere-elő- adása adta, a Scapin furfangjai. A játék, mely egy rácsokkal elkerített, lakatokkal zárt játszó­téren folyt, félelemmel, bizony­talansággal teli világot festett, ahol a rettegésnek már nincs is oka, csak egyszerűen rettegni kell. S végül a taps. Amiről nem szoktunk írni, de itt muszáj, mert az előadás része lett, mint emlék a félmúltból. A fölzúgó taps addig a pillanatig nem tudta mutatni a közönség őszinte elragadtatását, amíg a pattogó parancsszavak el nem halkultak. Csak azután olvadtak egybe néhány varázslatos pilla­natra a lelkek, nézőtéren és színpadon. Ahogyan kell.. . Laurian Oniga rendező, a Scapint játszó Makra Lajos, a Geronte-ot alakító Mátray László, és Higyed László (Ar- gente) a magyar társulat igazga­tójával, Székérnyés Jánossal együtt sok mindent elmondtak a romániai színjátszásról az elő­adás utáni találkozón. Arról, hogy fesztivál címen sokáig csak a „Megéneklünk Románia” seregszemlét ismer­hették. Arról, hogy 45 év után csak most lehet egyéni hangon megszólalni, idáig „túlélni vagy élni” kellett. Arról, hogy két év előttig évente színművészeti fő­iskolás csak három fiatal lehe­tett, s ma színész is alig van, magyar rendező is összesen há­rom. A pénztelenség sújtja a fél­száz román nemzeti színházat, de a nemzetiségieket is, köztük a hat magyar társulatot. A te­mesváriak (akik egyébként épp 40 évesek, és ősszel még az első ottani magyar nyelvű előadás­nak 165. évfordulóját is ünnep­ük) évente 2 előadást hoznak ki, de az infláció hatalmas, az ál­lami támogatás nem sok, mece­natúra, alapítványi rendszer nincs. A színházban egyébként három különböző nyelvű társu­lat él egy fedél alatt, egymást segítve. Rácsok, lakatok nélkül. Mert lehet úgy is. H. I. Gy. Ma délelőtt kapja vissza a katolikus egyház Pécsett a ciszterci gimnáziumot. Csak­nem félévszázados szünet után egy újabb felekezeti isko­lában kezdődhet el a keresz­tény szellemű oktatás. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök urat az alkalomhoz kötődve kerestük meg, aki válaszolt lapunk kérdéseire.- A Szentatya pünkösdi bullá­jában elrendelt átszervezés csaknem valamennyi magyar- országi katolikus egyházmegyét érintette. Miként változott meg a pécsi püspökség működési te­rülete?-Csak egyetlen egyházme­gye, a szombathelyi maradt meg változatlanul. A pécsi na­gyon egységes és nem volt any- nyira nagy a területe, hogy ketté kellett volna választani. Ezért szinte lényegtelen változások történtek. Papokat nem is érin­tett az átszervezés, csak pap nélküli plébániákat. A többi egyházmegyében ennél sokkal jelentősebb változások voltak. Gondoljon a veszprémire, ame­lyet ketté osztottak: a Balatontól északra a veszprémi, délre a ka­posvári egyházmegyét alakítot­ták ki. Vagy a fővárosra! Eddig három püspökséghez tartozott, most egységes és az esztergomi érsekhez tartozik. (A pécsi egyházmegyét érintő változásokat részletesebben ugyancsak a mai lapunkból is­merhetik meg olvasóink.) A királynék városa- Az átszervezés nyilvános­ságra kerülése után valószínű­leg sokak fejében megfordult: miért Veszprém és miért nem Pécs lett az új érseki tartomány székhelye? Hiszen Pécs a múltja, egyházmegyéjének te­kintélye alapján joggal lehetett volna ennek várományosa.- Valaki tréfásan azt mondta a veszprémi püspöknek: „ Cher- chez la femme! ” A messzi múltba kell visszanéznünk, Szent István király korára, ami­kor Veszprém a királynék vá­rosa volt. Sőt, már a honfoglalás korában is jeles település. Szent Margit is itt nevelkedett, innen ment később a Nyulak szigetére (a mai Margit-sziget), ahol ko­lostorát felépítette. Vagyis Veszprémnek - ha szabad így mondanom - kellő súlya volt ahhoz, hogy érseki székhely le­gyen. A változás minket annyi­ban érint, hogy a pécsi püspöki egyházmegye eddig Eszter­gomhoz tartozott, most pedig a kalocsai érseki tartományhoz. Futnak a képek A gonosz dada és a jó thriller Az ókori legenda szerint Amphion lantjátéka oly gyö­nyörű volt, hogy hallatára megmozdultak a kövek, és fa­lakká álltak össze. A lantosnak bizonyára élt egy testvére is, szintén zenész, csak a nevét nem örökítette meg a hagyo­mány, mivel legfeljebb annyit jegyezhettek volna fel róla, hogy gyakran el-elszórakoztatta a pásztorokat. Ezt a mesét akár a mozgóképre is alkalmazhat­juk. Mert ez is kettős termé­szetű. Bírhat varázserővel, és ha nem, akkor is szerezhet nézői­nek egy-két kellemes órát, ami szintén ér valamit. Csak ne ke­verjük össze e kétféle fizimis­kát! Szögezzük hát le, hogy A kéz, amely a bölcsőt ringatja című film kitűnő - a maga nemében. Ékes bizonysága annak, hogy a szórakoztató mozi, adott eset­ben a thriller is lehet becsülete­sen elkészített, tisztességes munka. Mivel azonban eléggé ritka madár az efféle, vegyük kissé szemügyre a tollazatát! Mitől ilyen izgalmas látnivaló Curtis Hanson filmje? Leginkább talán azért, mert annak a titokzatos erőnek a rombolását mutatja be, amit a romantikusok sorsnak, végzet­nek neveztek, s amiről a műfaj képviselői Hitchcock óta mintha elfeledkeztek volna. A fátum, mint tudjuk, annál rette­netesebb, minél békésebb, fel­hőtlenebb az a világ, amelyre rászabadul. Nos, a Bartel család élete valóban mintaszerű. Fiatal házaspár, van egy kislányuk, második gyermeküket éppen most várják, mindketten értel­miségiek, a feleség botanikával foglalkozik, a férj kutató, szép nagy házban laknak, van hatal­mas kertjük is, kertésszel, s mi­vel eléggé elfoglalt emberek, dadát keresnek az újszülött mellé. Szeretném hangsúlyozni, Bartelék nem a nagyravágyá- sukkal, netán gőgjükkel hívják ki maguk ellen a sorsot, nagyon is szolid, mértéktartó életmódot folytatnak, legalábbis amerikai fogalmak szerint, így hát csak harmonikus boldogságuk dühí­tette fel a szeszélyes végzetet. És ekkor megjelenik a család életében Peyton, a dada. Aki egész családjának elvesztéséért, férjének és gyermekének a halá­láért a mit sem sejtő Barteléket okolja. Azért jött, hogy minde­nüket tönkretegyen, s megkapa­rintsa gyermekeiket. Azaz me­gint romantikus fogalomba botlottunk, úgy nevezik: bosz- szú. És még valami. Ezt nem a romantikusok találták ki, de na­gyon kedvelték, s remek fogás­ként alkalmazták. A néző bea­vatására gondolok. Hogy mi tudjuk, ki ez a Peyton, s mit akar, míg a gyanútlan családnak sejtelme sincs minderről. Izgul­hatunk hát értük. Ilyen egyszerű a dolog. Ki­csit ismerni kell Victor Hugót,-Térjünk vissza a ciszterci gimnázium okán az oktatáshoz! A katolikus egyház állást foglalt az oktatási törvényről. Mi ennek az állásfoglalásnak a lényege?-Az egyik lényeges pontja: pluralista társadalomban élünk, s ebben a vallásnak is megvan a fontossága, súlya. A vallásnak is megvannak a maga értékei, amelyeket az oktatási törvény­a varos nem lesz szegényebb. Megkapta ugyanis a 100 férő­hellyel nagyobb Honvéd-kollé­giumot. Jóllehet, a Honvéd-kol­légium IMS-szerkezetű, de megerősítéséhez a költségvetés biztosítani fogja a pénzt. Pécs tehát gazdagodott, s a város gazdagodásáért, jólétéért küz­dők én is, mint püspök. Azt sze­retném, ha a város polgárai va­Tanórán a ciszter atyák a gimnáziumban Fotó: Läufer Dumas papát meg a többieket, érdemes elszedni tőlük ezeket a motívumokat, nem rozsdásod­tak el, ma is működnek és hat­nak. Mint ahogy az ellenpon­tozó jellemrajz is, amely a go­nosz torzult lelkében is megmu­tatja a megalázott és kifosztott embert, az együgyű kertészben pedig a töretlen jóságot. És majdnem kész egy jó thriller. Persze, kell még egy hajszál­pontosan megírt forgatókönyv, mint amilyen Amanda Silver munkája, amely feszes okszerű­séggel és ügyesen gyorsuló tempóban pergeti a jeleneteket. No és jó színészeket kell szer­ződtetni, olyanokat, mint Anna­bella Sciorra és Rebecca De Momay, akik világosan tudják, mit követel tőlük a műfaj. így készült hát A kéz, amely a bölcsőt ringatja. Falak nem épülnek ugyan tőle, de százöt percig leköti a nézők figyelmét. Mert a dada gonosz, ám a film jó. Nagy Imre nek el kell ismernie. Olyan, hogy értéksemlegesség - nin­csen. Ha a személyiséget ne­velni akarom, a negatív dolgok­nak nem adhatok annyi esélyt, mint a pozitívaknak. Ez utóbbi­akat mindig érvényesíteni kell. Az életben senki sem nő fel semleges módon. Építő értéke­ket kell adnom. Az egyház azt szeretné, hogy ez érvényre jus­son. A vallástalan ember nem tudja felmérni azt, hogy a vallás milyen értékeket ad. Egy szín­vakkal nem lehet a színekről beszélni, • ■ Nyilatkozatával a Püspöki Kar segíteni kívánt ah­hoz, hogy a parlament a vallási értékeket pozitív értékeknek nézze. Az egyház nem hatalmat akar- A társadalomban lép- ten-nyomon tapasztalható ér­tékválság leküzdéséhez meg- van-e a kellő eszköztára a kato­likus egyháznak?-A vallás értékeinek elmé­lyítéséhez nem vagyunk olyan erősek, mint amilyennek az ép­pen most megújuló társadalom­ban lennünk kellene. Az „olyan erősek” nem hatalmi kifejezés. Sokszor elprédikáltam már: az egyház nem akar restaurálni, nem hatalmat akar, de igenis kívánja, hogy pozitív, építő-ne­velő feladatát - amelyet minden józan ember elismer - teljesít­hesse. Ezt a megkeresztelt em­berek igénylik. Sajnos a pécsi egyházmegyében 482 pap he­lyett 134 van, a 200 önálló plé­bánia helyett most csak 130 ... A hitoktatás terén a jelentkező igényeket alig tudjuk kielégí­teni, pedig immár 280 civil hit­oktatónk tanít.- Milyen helyzetben van most a püspöki énekiskola? Elhelye­zése, személyi és dologi ellátott­sága megoldódott?- Többféle szempontból le­het róla beszélni: mint intéz­ményről, mint épületről, háttér- feltételeiről. Egyelőre a pálo­soknál működik, rendkívül túl­zsúfoltan. Remélem, hogy júni­usban a kormány elfogadja azoknak az ingatlanoknak az át­adását, amelyekről megegyezés volt már, és akkor Pécsett a régi énekiskola az egyház tulajdo­nába kerül. E nagyobb épület­ben is csak a minimális igénye­ket tudjuk kielégíteni. A régi, leromlott iskola visszaadásával lóban átéreznék, hogy a pécsi püspök értük is szól, az ő igé­nyeiket is figyelembe veszi. Szent Bernét nyomában-Arra kérem püspök urat, hogy szóljon a ciszterekről, a rendről.-Úgy vélem, a ciszterekről maguknak a cisztereknek kel­lene beszélniük. A rend valami­kor a bencésekből szakadt ki. Szent Bemát volt az, aki a re­formot megoldotta. Amikor már a középkorban Magyarországra jöttek, sok apátságuk volt, ké­sőbb számos gimnáziumuk mű­ködött, egy Pécsett is. Ezt kap­ják most vissza, hogy az ő szel­lemük szerint működjék. Ha va­laki a felekezeti iskolák léte el­len szól, azt gondolom, mindig valamiféle privilégiumot félt. Egy pluralista társadalomban liberalizmus a jellemző. Akik tehát a felekezeti iskolák ellen emelnek szót, azok a legna­gyobb fundamentalisták. Ha li­berálisok, akkor azt kellene mondaniuk: örülünk, hogy egy új érték jelent meg a városban. Hogy egy újabb nézőpont segít az új társadalom megalapozásá­ban. Amikor a felekezeti isko­lák aránya az országban a 2 szá­zalékot sem éri el, akkor nem lehet olyan „veszélyről” be­szélni, hogy az egyház hata­lomra tör. Bizonyságot adni-Mit tekint most Ön, mint Pécs megyéspüspöke, a legfon­tosabb feladatának ?- Az egyház valódi arculatát tudatosítani az emberekben, hogy rájöjjenek, amit az utóbbi évtizedekben az egyházról hal­lottak, az hamisítás. Az egyház igazi értékei az emberekben le­gyenek, felemelt fejjel akarják és merjék vallani, hogy keresz­tények - mert tudják, hogy ez mit jelent. Ha valaki nem ismeri az értékét, az megtorpan, az le­hajtja a fejét. És amíg a keresz­tények lehajtják a fejüket, ha megkérdik tőlük: vallásos vagy-e, templomba járó vagy-e, addig az értékbizonytalanság bennük van. Bizonyságot sze­retnék adni a mai társadalom­nak, a ma emberének, hogy vál­lalja az Isten szeretetét, vállalja az ember felebaráti szolgálatát. Mészáros A. A „Új érték jelent meg a városban!” Beszélgetés Mayer Mihály pécsi megyéspüspökkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents