Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-11 / 157. szám

1993. június 11., péntek aj Dunántúli napló 11 Pénzügyi rendkívüli állapot Várhatóan a jövő hónapban „pénzügyi rendkívüli állapo­tot” vezetnek be Japánban, mert a tervezetthez képest lé­nyegesen kevesebb adó folyik be a kincstárba. Ennek oka a másfél éve tartó gazdasági pangás. Az ITAR- TASZSZ beszámolója szerint a március végén zárult 1992-es pénzügyi év utáni adóbefizetés az elképzeltekhez képest 3 ezer milliárd jennel (25 milliárd dollárral) kevesebb. A tokiói pénzügyminiszté­rium szerint emiatt rendkívüli lépések meghozatalára lesz szükség, így igen kemény lefa­ragások várhatók majd az 1994. évi állami kiadások­ban is. Az új Fiat A Fiat szeptemberben dobja piacra új modelljét, a Puntót, amely az Unót váltja fel - jelen­tette az AP az olasz gépkocsi­gyár szóvivőjét idézve. Az új modellt a Fiat torinói központ­jában augusztus 30-ikán mutat­ják be a nagyközönségnek, míg a nemzetközi premier a szep­tember elején tartandó frank­furti autószalonon lesz. A Fiat reméli, hogy a Punto méltó utódja lesz az Unónak, amely­nek gyártását fokozatosan meg­szüntetik. 1995-ig három olaszországi gyárban évente összesen 750 ezer darabot ter­veznek összeszerelni az új mo­dellből. Ópiumtermelés A gazdasági válságban lévő Észak-Korea az ópiumkivitel fokozásával igyekszik szert tenni keményvalutára - jelen­tette be a dél-koreai nemzetbiz­tonsági hivatal. A szöuli hír­szerző intézményben úgy tud­ják, hogy Kim Dzsong Ilnek, az észak-koreai hatalom örökösé­nek utasítására fokozták re­kordméretűre az idén az ópium­termelést. A mák termőterületét a tava­lyihoz képest a tízszeresére, több mint négyezer négyzetki­lométerre terjesztették. Tíz évesnél kisebb gyerekeket ne hagyjunk felügyelet nélkül a vízparton Fotó: Szundi György Vigyázat, vakációveszély Kellemes kikapcsolódást a vizeken is! Minden évben nő azoknak a vizi baleseteknek a száma, ame­lyeknél a felelősség, a meggon­dolatlanság játssza a főszerepet. A tilalmak nekünk és értünk vannak, hogy elkerülhessük a tragédiákat. Jó megszívlelni, hogy tilos:-hajóutak, hajókikötők, ki­kötőhelyek és hajóállomások te­rületén a hajóutat jelző bóják és - vitorlás hajók kivételével - nagyhajók, úszó munkagépek, úszóművek 50 méteres körzeté­ben;- hidak, zsilipek, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek, vízi munkák 100 méteres körzeté­ben;- határvizeken és a városok belterületén lévő vizeken - a ki­jelölt fürdővizek kivételével;- az egészségre■ ártalmas vi­zeken;- a Balatonon vízijármű kísé­rete nélkül Somogy megye terü­letén a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megye terüle­tén a parttól 500 méternél na­gyobb távolságban;- ahol a fiirdés tilamát tábla jelzi. Hogy egy kellemes vízi ki­rándulás után pihenten és nyu­godt idegekkel indulhassunk haza, mi magunk tehetjük a leg­többet. Jó tanácsként fogadjuk el: ha egy mód van rá, ne fürödjünk egyedül. Aki szív- és légúti be­tegségben szenved, betegség vagy rokkantság miatt mozgá­sában korlátozott, valamint eszméletvesztésre hajlamos, semmiképpen ne fürödjön egyedül. Szigorú szabály - mégis megdöbbentő, hogy mennyi felnőtt nem tartja be - tíz éven aluli (úszni nem tudó) gyermek csak felnőtt kíséretében füröd- het szabad vizeken. Ha tele a gyomra, ha alkohol kábultságot előidéző, vagy vér­nyomást csökkentő gyógyszer hatása alatt áll - inkább halasz- sza el a fürdést! Fürdés előtt lassú mosako­dással hűtsük le magunkat, fel- hevült testei sohase vetődjünk a hullámok közé. A vízbe ugrással általában vigyázzunk, soha ne ugorjunk ismeretlen vízbe! Feltétlenül tá­jékozódjunk a meder alakulásá­ról, a vízmélység alakulásáról, a víz alatti akadályokról és az esetleges rendellenes vízmoz­gásokról (pl. forgó örvény). Mindig az ismeretlen vonzza az embert és jelenti a veszélyt. A vizi balesetek háromnegyed része lakóhelytől távol, ismeret­len vizeken következik be. Szomorú a hétvégék statisz­tikája, pedig akkor sokan men­nek pihenni, hódolnak napi­mádó és vízimádó szenvedélye­iknek. Lehet, hogy nem figye­lünk egymásra eléggé? De az sem mindegy, hogy ki és ho­gyan nyújt segítséget a bajbaju­tottaknak. A helyzetet ne bo­nyolítsuk azzal, hogy úszni nem tudó akar segítséget nyújtani, egy már szorult helyzetben lé­vőnek. Keressünk arra alkalmas eszközt, tárgyat (faág, kötél), amely megadhatja a biztonságot a mentéshez. Legyen a nyár, a természet szeretete a nyugodt pihenés, ki- kapcsolódás és szórakozás he­lye és ideje, ne a szomorú tra­gédiáké. Vegyük figyelembe, hogy az emberi ész sokmin­denre képes, de a természet ki- számíthatalan erejét még nem győzte le. Vegyük fontolóra és szívleljük meg azokat a tanács­okat, amelyek értünk embere­kért vannak, hogy kipihenten jó kedvvel teljen el a nyár, csak szép és jó élmények maradja­nak, amelyből egy évre, egy életre építeni lehet. Jó pihenést, kellemes vizes kikapcsolódást kíván a megye minden lakójának a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság és a Mohácsi Vízirendészeti Rendőrőrs Az Agrárszövetség pártigazgatója Buzássy Lajos Buzássy Lajos, a szervezet Baranya megyei irodájának vezetője lett az Agrárszövet­ség pártigazgatója. Közel 30 esztendeje dolgozik a mező- gazdaságban. A termelés ösz- szes fokozatát végigjárta a fi­zikai munkától, a főkertészsé- gen át a kerületvezetői posztig.- Életemnek talán a leg­szebb szakasza a pécsváradi volt - mondja. - 2400 hektár szántó, 300 hektár gyümöl­csös, 40 hektár szőlő, 2 szako­sított szarvasmarhatelep és egy vágóhíd tartozott hozzám. Személyi harcok miatt jöttem el. Két évig a Zöldért-nél, egy esztendeig a Terraholdingnál dolgoztam. így a mezőgazda­ság másik oldalát, a felvásár­lást, az értékesítést is megis­mertem. Az egész agrárgazda­ságra rálátásom lett. Két éve dolgozom főállásban az Ag­rárszövetségnél, miután a Ter­raholdingnál megszűnt az állá­som. Patkó László, az Agrár- szövetség megyei elnöke kere­sett meg és kért fel, hogy vál­laljam el a baranyai iroda ve­zetését. Főkertészként jó volt a kap­csolata a kistermelőkkel. Met­szési bemutatókat tartott, ker­teket tervezett. Gyümölcster­melés korszerűen címmel az Új Dunántúli Naplóban rend­szeresen megjelennek írásai, de a politikai vitafórumban is. Soha nem foglalkozott annak a gondolatával, hogy politikusi pályára lép.-Az ágazat helyzete miatt, természetesen azok közé tar­toztam, akik Baranyában fel merték vállalni, hogy kiállnak a mezőgazdaság mellett, szóvá teszik a gondokat, problémá­kat. Lassan megismertek az Agrárszövetségben, elismerték a munkámat. A jelenleg kapott pártigazgatói megbízatás óri­ási felelősséggel jár, hiszen egy jól menő dolgot vettem át, és azt még jobban kell csinál­nom. Nem könnyű feladat, nagy kihívás. Az agrárértelmi­séget fel kell rázni, hiszen elő­ször fordul elő a magyar törté­nelemben, hogy a magyar pa­rasztságnak saját értelmisége van, aki a saját köreiből került ki. Ennek az értelmiségnek végre tudomásul kell venni, hogy kevés a szakértelem, a szaktudás, a tisztesség, hallat­niuk kell a hangjukat, be kell kerülniük a parlamentbe, hogy beleszólhassanak az őket érintő törvényekbe. A falusi orvosnak, tanítónak, a városi embereknek is érdekük, hogy a mezőgazdaság talpon marad­jon. A mezőgazdaság egyenlő a vidékkel, a hazai földdel. A környezetvédelem egyik leg­olcsóbb módja. A jelenleg kia­lakult helyzet azonban nem a nyugat-európai, hanem a la­tin-amerikai modell. A rend­szerváltás árát megint a pa­rasztsággal fizettetik meg. Az Agrárszövetség párt­igazgatójának a választásokig nem lesz más dolga, mint a vá­lasztási hadjárat szervezése. Mint elmondta, pozitív kam­pányt szeretnének csinálni, a hangoskodásra nem kíván­csiak az emberek. Az embere­ket érdeklő, gazdasági kérdé­seket előtérbe helyező prog­rammal jelentkeznek. Az em­bereket ma az érdekli, hogy megtudnak-e élni. Ebben kie­melt szerepe van a mezőgaz­daságnak, e nélkül nem megy az élet. Szeretnének kormány­zati szerephez jutni, de úgy, hogy megőrizhessék önállósá­gukat, egyéni arculatukat. Sz. K. Variációk presszógépre és nosztalgiákra (3.) Hol vagytok ti régi kávéházak?... Szeged: Virág cukrászda „A Centrál, modern Akadé­mia, / pezsgett, forrt. A költők törzsasztala / rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth, / Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt / tudós és író, öt és nyolc között mind oda gyűlt. Vers-börze működött, / és lexi­kongyár: Mikes sakkozott, / Ba­bits korrigált...” (Szabó Lőrinc: Tücsökzene) Csorba Győzővel egyszer a negyvenes évek sokszínű pécsi irodalmi-művészeti palettájáról beszélgettem. S minthogy a pé­csi kávéházakról s szerepükről a szellemi életben kevesen s vajmi keveset tudunk, az interjú néhány részletét ehelyütt is köz­readom: Csorba Győző költő és mű­fordító így emlékezett erre az időszakra: ,A pécsi Sorsunk folyóirat megalakulásáig (1941.) a Janus Pannonius Társaság írói itt-ott találkoztak, de törzsasztalunk nem volt sehol. Várkányi Nán­dor a lapot egyetemi könyvtár­beli szobájában szerkesztette. Akkortájt alakult ki egy állandó törzshelyünk a Corso Kávéház­ban. (Az utóbbi évektől - pé­csiek számára ismert - ez ma is eredeti helyén, a Király utcá­ban, a kamaraszínházi épület­tömb sarkán működik. - W. E.) Idősebb és fiatalabb írók is jöt­tek ide: Várkonyi Nándor mel­lett Weöres Sándor, Makay Gusztáv, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Bajcsa (Holler) András; közénk járt Fischer Béla ny. alispán, a Sorsunk egyik mecénása. És jöttek a fia­talok: Kopányi György, András Endre, Hunyady Jóska, később a legfiatalabbak, Rubin Szilárd, Galsai Pongrác. Persze nem­csak írók jártak ide. A színészek közül Rajz János, Velenczey István, Bodor Tibor alakjára emlékszem, de ide járt Székely György és Zách János is. De szívesen leültek itt zenészek is: Takács Jenő, Sirio Piovesan, Maros Rudolf és festők, mint Martyn Ferenc, Gádor Emil, akikkel rendszeresen találkoz­tunk minden szombat délután. Ilyenkor fenntartották a tör­zsasztalunkat, amely a bejárat közelében volt. Sok mindenről beszélgettünk, de a Sorsunk szerkesztése szempontjából is gyümölcsözőek voltak ezek a találkozók. Friss kéziratainkat itt olvas­tuk fel először, s véleményt mondtunk egymás dolgairól. Amikor ’48 tavaszán a Sorsunk megszűnt, a társaság szétszóró­dott ... 1949-ben Katkó István kapott megbízást újabb lap indí­tására ... Ez volt az első Du­nántúl, amelynek három száma jelent meg. Katkó Moszkvába került, utána Szántó Tibor fel­adata lett az írók szervezése. A második Dunántúl 1952-ben in­dult meg évi négy számmal, Szántó és Galsai szerkesztésé­ben. A szerkesztőség akkor már a mai Jelenkor helyén volt. Ők szervezték meg a péntek dél­utáni találkozókat, elsősorban önképzési célokkal. Én például verstani előadásokat tartottam. Utána mindig lementünk a Ná­dor Kávéházba, ahol a ruhatár melletti oszlopnál volt a tör­zsasztalunk. Szántó, Galsai, Örsi Ferenc, Kalász Márton, Kende Sándor, Gáli István - és sok fiatal ülte körül a kerek márványasztalt, évődő eszme­csere közben, számtalan csíny­tevéssel, tréfával. Dehát ennek a Nádor-törzsasztalnak már más volt a jellege, mint a Corso-be- linek. Ez így ment 1956-ig ... Utána még egyszer megpróbál­tuk folytatni a Pannónia-pincé- ben, de nem sikerült...” - nyi­latkozta Csorba Győző. (Az in­terjú 1980-ban készült.) És milyen kár, hogy nem si­került! - mondhatnánk ma (is) - , hiszen ezzel a város iro­dalmi-művészeti életének egy kivételes színfoltja tűnt el foko­zatosan az ötvenes évek máso­dik felétől. A hatvanas években ugyan még fel-fellobbantak régi kávéházi hangulatok, amelyek­nek volt valamelyes alkotói légköre vagy irodalmi atmosz­férája is. Bertha Bulcsú, Lázár Ervin sikeres indulására gondo­lok s köreikben Hallatna Erzsé­bet vibráló jelenlétére; Bertók László első köteteire, Makay Ida beruccanásaira Véméndről; vagy az oroszlánkörmeit nyito- gató Kampis Péterre, akiket mind a Nádor-kávéházban is­mertem meg közelebbről. Ám olyan délelőttre is emlékszem - ez még a hatvanas évek derekán lehetett -, az utcai középső nagy bokszban nyolcan-tizen szorongtak Örsi Ferenc körül, akkorái zsinatolással, hogy a pincér félóránként óvakodott a közelükbe, kérvén a művész urakat: csöndesebben... A Tenkes kapitánya c. nagysikerű Tv-sorozat technikai forgató- könyvét „fésülték” éppen, fil­mesekkel súlyosbítva... Hát, ez is a Nádorban történt és sok más is ... Ami együtt­véve mind arról bizonykodik, hogy volt Pécsett, s ha jól utá­nanézünk, van ma is - parázs­ként, hamu alatt - kávéházi ha­gyomány. Miként a hallgatóla­gosan szellemi testvérvárosnak, Szegednek is. És ezt a kettőt nem véletlenül említem egy la­pon. Az elmúlt közel két és fél év­százados időszakban ugyanis néhány kisebb jelentőségű, de régi, patinás hely - az egri Do­bos, a szombathelyi Savaria, a győri Városkapu - mellett a szegedi Virág Cukrászda (va­laha kávéház is) és a pécsi Ná­dor Kávéház őrizte meg eredeti berendezését, hangulatát és szellemi találkozóhely tradíció­ját voltaképp mindmáig. Sokszor eltöprengtem, vajon hogyan tudta átvészelni ez a két elegáns, „mondén” hangulatú hely az elmúlt 45 év „Ha a múl­tat végképp eltöröljük” tenden­ciáit? ... Eddigi adataim s föltevéseim szerint a „Habent sua ...” kez­detű mondás a szegedi Virág sorsát is formázza. A patinás cukrászdát és kávéházat 1922-ben vették meg a Vi- ra'g/i-testvérek. Vezették is közmegelégedésre, jó negyed­századon át. 1948 végén azon­ban ezt is államosították, azóta eltűnt a nevéből a „h” betű ... De talán épp ez volt a szeren­cséje. Az egykori „Virágh” is életben maradhatott, minthogy a virág semleges név, nem utalt korábbi rezsimekre. (így nem lett belőle például „Új Világ”). Ma is ez a neve: VIRÁG ... Azaz most egy kicsit bővebben, Mert mit tesz Isten? A múlt évben privatizálták, s a Virágh fivérek hajdani tulaj­donát ismét családi társulás, egy hírneves soltvadkerti cukrász­dinasztia, a „Szervánszky Test­vérek és Gyermekeik Kft. ” vásá­rolta meg. Mint meggyőződtem róla, viszonylag szolid árakkal és azon - a szakmai becsületét hirdető - színvonalon működik, mint eleitől fogva. És a Nádor? A Nádor Kávé­ház vajon hogyan maradhatott meg ezzel az ordítóan „feudá­lis” névvel? (Folytatjuk) Wallinger Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents