Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-08 / 154. szám
8 új Dunántúli napló 1993. június 8., kedd A siratófalnál hétköznap is sokan vannak A városfalon belüli sikátorok világa Fegyveresek egymás közt. Jelenlétük gyakori. Zsidó gyerekek kapeliben A Fájdalom útja a negyedik stációnál Szunyókál a háború az olajfák árnyékában Shalom al Izrael! Félelemmel telnek napjaink, a félelem része az életünknek - magyarázta Áron, az alkalmi idegenvezető, aki néhány sókéiért szívesen megmutatta Ke- let-Jeruzsálemet, az Old City-t, a Damaszkuszi kaput, a zsidó negyedet, az Olajfák hegyét, a Getszemáni kertet.. Egy órán belül a sokadik alkalommal léptünk át ellenőrzési ponton, ahol állig felfegyverzett, golyóálló mellényt öltött katonák, rendőrök detektoros készülékkel vizsgáltak át, belenéztek táskákba, szatyrokba . .. A félelem ott bujkál az izraeliekben, lett légyen a polgár zsidó, arab, örmény, drúz, s ezt ellensúlyozandó példátlanul nagy és demonstratív a fegyveres erők jelenléte. Minden utcasarkon géppuskával felszerelt terepjárókból, szüntelenül villogó rendőrautókból figyelnek az egyenruhások - kétséget sem hagyva senkiben, hogy bármikor beavatkozásra készek. Jeruzsálemben, a megszállt s június elején még blokád alatt tartott területeken, például Ciszjordániában is szabad a járás.Az utakon lévő torlaszokat viszont csak alapos vizsgálat és útlevél ellenőrzés után lehet átlépni. A settenkedő, s bármikor robbanó veszély ellenére Izrael él, lélegzik, dolgozik, s mivel az idegenforgalomból jelentősek a bevételek, mozgásukban igazából a turistákat sem igen korlátozzák. Azt mondják, a félelmet meg lehet szokni. Ezen a bibliai tájon, a Szentföldön, ahol évszázadok óta csak időlegesen hallgatnak a fegyverek, az itt élők, s egy idő után a'vendégek is kénytelenek megszokni ezt az érzést. Meg lehet? Néhány nap után már az idegen sem csodálkozik azon, hogy lányok, hanyagul hátracsapott puskával stoppolnak, hogy a Golgotára vezető Via Dolorosán „kézitelefonos” emberek, pisztolytól dagadó dzsekiben sétálnak, szüntelenül figyelve a stációkat megjáró tömeget, hogy minden nagyobb üzlet bejáratánál biztonsági emberek nézik meg, nincs-e a belépőknél bomba. Aki nem szokta, az is hozzáedződhet a félelemhez, bár időlegesen feledheti, mert ez a varázslatosan érdekes vidék ámulatba ejti; a három nagy világvallás szent helyei, a sikátorok bazárjainak parádés kínálata, a nyüzsgés, Jerikó fenséges méltósága, a Holt-tenger csodái, a kumrani romok, a massadai erődítmény, a holdbéli táj, a kibucok sivatagban életet teremtő valósága, az olajfaligetek, pálmaerdők, banáncserjék, fügefák, a leanderektől, rózsáktól pompázó és illatozó Tel Aviv-i utcák ... Van mit nézni Izraelben! Az elővigyázatosság azonban mindenütt jelen van. Amikor a turista leül egy parkban, hogy megpihenjen, s tőle néhány méterre egy üres hátizsákot pillant meg, majd neki kiabáló embereket hall, s néhány perccel később szirénázva érkező tűzszerészeket lát - mint a legizgalmasabb krimikben, de ez nem mozi, kérem! akik „hatástalanítani” viszik a zsákot egy közelben lévő bunkerbe, akkor döbben rá arra ismét, hogy a béke csak elszunyókált egy kis időre az olajfák árnyékában. Pedig az itt élő népeknek is békességre, nyugalomra lenne szükségük. Shalom al Izrael, azaz Békét Izraelnek! Roszprim Nándor A Golgota, ahol a kereszt állt Jézus Krisztus sírja * \ A Jeruzsálemi életkép kúttal
