Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-28 / 144. szám

1993. május 28., péntek új Dunántúli napló 11 Jelenet a Felhőzsebkendő című darabból Fotó: Tóth László Egyetemi Színpad - egyetemes színház? Első bemutatkozás AGA gyártóüzem Új gyártótelepet nyitott csü­törtökön Budapesten az AGA Gáz Kft. A másfél milliárd fo­rintos beruházással létrehozott üzemben ipari és orvosi gázok gyártását kezdik meg. A megnyitó alkalmából tar­tott sajtótájékoztatón Pirisi Ist­ván, a cég vezérigazgatója az MTI kérdésére elmondta: a svéd AGA a világ legmodernebb, környezetbarát acetilén gyárát építette fel. A cég Szándéka, hogy a magyar piacot innen lássa el ipari gázzal. Nem sikerült eladni a Barnevált A debreceni baromfifeldol­gozót (Barnevál) immár a má­sodik nyilvános árverésen sem sikerült értékesíteni. Az irányár most csupán 75 százaléka volt a csaknem két hónappal korábbi kikiáltási árnak, mégsem akadt egyetlen jelentkező sem, aki a termelőüzem iránt érdeklődött volna. A szerdai árverésen a 802 milliós áfa nélküli vagyonból csupán 40 milliós értékre kötöt­tek előszerződést. Egyebek mel­lett 16 millió forintért a helyi önkormányzat szerezte meg a Barnevál volt üzemi óvodáját. Landhof Kft. A Budapesti Húsipari Válla­lat várhatóan hamarosan sorra kerülő privatizációjakor az oszt­rák-magyar Landhof-Budapest Hús Kft. szeretné megszerezni a vállalat feldolgozó üzemét, amit jelenleg is bérel. Az április 1-jén egymillió forintos alaptő­kével alakult kft. 51 százaléka van az osztrák Landhof cég tu­lajdonában. A magyar tulajdo­nosok közül 20 százalékot a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége birtokol. A további tulajdonré­szeken a Húscéh, a Gen-Intern Kft. és a BHV dolgozóiból ala­kult Menedzsment Team oszto­zik. A 13. McDonalds Immár a 13. magyarországi éttermét nyitotta meg a McDo- nalds-lánc. A Sütő utcai üzlet a második McDonalds étterem a belvárosban, hiszen a hálózat első tagját éppen 5 évvel ezelőtt a közeli Régi Posta utcában avatták fel. Az új étterem helyszínének kiválasztásában jelentős szere­pet játszott a Deák tér közel­sége. A cég olyan közlekedési csomópontnál biztosítja majd a kulturált, gyors étkeztetés lehe­tőségét, ahol mind a Metró, mind az egyéb tömegközleke­dési eszközök, mind pedig a belvárosi gyalogos forgalom ta­lálkozik. Egyetemi Színpad nagyon régóta létezik, azonban a mos­tani valami egészen új. Új, mert tavaly ősszel állt össze a csapat, s új azért is, mert újat akarnak, és ezt már be is mutatták május közepén. Tóth András a Pécs Kisszín- házon belül működő társaság „parancsnoka”, művészeti veze­tőjük Bagossy László rendező. Az Egyetemi Színpad - mint Tóth Andrástól megtudtam -, csak nevében egyetemi, hiszen támogatást alig kap az egyetem­től, a Kisszínház költségvetésé­ből csípnek ki számukra némi pénzt, illetve, mint minden mai magyarországi művelődési szervezet, pályázatokból él.- Az idei tanév kezdetén kezdtük verbuválni a csapatot, ami rendes felvételi vizsgát je­lentett. Jöttek is sokan, de mivel ez a fajta „hobby” is igényel némi elhivatottságot és kitar­tást, mára elég sokan lemorzso­lódtak.- A címe szerint „Avantgarde emlékest” volt a bemutatótok, talán egy kicsit későn, csak má­jusban. Mi ennek története, ma­gyarázata?- Nem szégyen bevallani, hogy kezdők vagyunk. Akik játszották, a színészkedésben kezdők, én a rendezésben. De mégsem arról van szó, hogy lassan dolgoznánk. Egész évben próbáltunk valamit, törtük a fe­jünket, egy márciusra tervezett bemutatónk el is maradt. így történt, hogy két hónapi munka után csak most tudtunk előruk­kolni az „Avantgarde emlék- est”-tel. Sajnos, manapság már az egyetemi diákság sem ren­delkezik sok fölös szabadidő­vel, de magam büszke vagyok rá, hogy majd minden diákok munkája a darabban. A dal-be­tétet egyetemista írta, a díszle­teket egyetemisták tervezték, sőt, az élőzenét is egy ifjú csa­pat, a Va-Jazz szolgáltatta, akik még csak gimnazisták.-Miként esett a választás a Tzara „ Felhőzsebkendő” és Kafka „Az én cellám ” című mű­veire?-A Tzara-darab egy kurió­zum, tudtommal egyetlen be­mutatót ért meg itthon. Az egészhez hozzájött, hogy Pala- sovszky Ödön pontosan 67 éve, május 12-én olvasta fel a Ma­gyar Avantgarde Kiáltványt, te­hát még időpontban is kapcso­lódtunk hozzá, mert a mi elő­adásunk 13-án volt. A második produkció Balogh Róbert ren­dezése, de mivel a két mű meg­írása szempontjából is közel áll egymáshoz, úgy éreztük, hogy egy szünettel megszakítva el- játszhatóak egy este. Kétségtelen, nagy siker volt az „Avantgarde emlékest”. Ezt szerencsére nem csak az irtóza­tos tömeg támasztotta alá, akik be akartak jutni az Anna utcai Kisszínház ezúttal valóban ki­csinek bizonyuló nézőterére. S bár két, felfogásában, témájá­ban merőben különböző pro­dukciót láthattak a fokozódó hőségben, szorosan összeprése­lődve a fiatal és idősebb nézők, nem mentek haza üres kézzel. A „Felhőzsebkendő” egy vi­szonylag könnyed, gördülé­keny, reflektorfénnyel kipécé- zett monológokból és sokszor direkt modoros (ám nem bántó) párbeszédekből álló, laza vagy éppen semmilyen történetű mű, ami megírása idején (1922) nagy újdonság lehetett - mára szinte banalitás. Azonban helye van benne a meghökkentő ötle­teknek, csattanóknak, Ham- let-karikatúrának - minden olyasminek, amit egy mérték­tartó és leleményes rendező bele tud gyömöszölni az eredeti szövegbe. Azon, hogy a Tzara-mű nem szerepel állan­dóan a színházak repertoárján, nem lehet csodálkozni; de azt, hogy 67 évenként elővegye va­laki néhány előadás erejéig, mindenképp megérdemli. Franz Kafkára nagyon is jel­lemző „Az én cellám”. Lega­lábbis a mozgás, a színpad han­gulatából ez érzékelhető, ugyanis a kórusban harsogva előadott szöveg még az első sorban ücsörögve is nehezen volt érhető. Mindenesetre a színpad szépen volt világítva, s az egyszerű eszközökkel, jel­mezekkel előadott mű megállta a helyét. Talán szerencsésebb lett volna, ha a Tzara-darab előtt kap helyet, azonban így biztos mélyebben elgondolkozva me­hetett haza a közönség - hogy vajon létezik-e még manapság egyetemes színpad? M. K. Osztódik a magyar újságíró­társadalom. Működik az orszá­gos szövetség, többen azonban külön közösséget alkotnak. A szövetségen belül megala­kult az Egyensúly Frakció, amelynek „kiegyensúlyozá­sára” létrejött az Objektív Frak­ció is. De akit a sajtó belső életéről még ennyi „információ” sem elégít ki, az a lapokból megtud­hatja, kik kerültek többségbe a Rádió üzemi bizottságában, s ki kik ellen tiltakozik a Televízió­ban. Közügy-e az újságírás? Fel­tétlenül, hiszen a sajtó, a rádió és a televízió tömegek vélemé­nyét, állásfoglalását és magatar­tását befolyásoló olyan eszköz- rendszer, amely nagy hatással van az olvasóra, a hallgatóra és a nézőre. Éppen ezért az újságírás er­kölcsi és szakmai színvonala, az újságíró teljesítménye nagyon is Legutóbb Komlón, a dávid- földiek tiltakoztak egy benzin­kút létesítése ellen. Az emberek ösztönösen megérzik, mi veszé­lyes rájuk nézve. Nem biztos, hogy pontos adatokkal rendel­keztek annak indoklásakor, amikor azt írták: a benzinkút lé­tesítése a környezetre káros ha­tással lesz. Svájc és Svédország után Németország és Ausztria is áttér a benzingőzvisszavezető rend­szerű benzinkutak építésére. Ezekben az országokban már csak úgy szabad új benzinkuta­kat létesíteni, ha nemcsak a tankautók lefejtésekor, hanem a tankoláskor is biztosítják a ben­zingőz visszavezetését. A felso­rolt országokban 3-5 év türelmi időt adnak a tulajdonosoknak, hogy régi rendszerű kútjaikat is közügy.De közügy-e az újság­írótársadalom belső élete, meg­annyi vitája és viszálya? Egyértelműen nem, s csak sajnálni lehet, hogy mi újság­írók traktáljuk a közönséget az­zal, ami - szinte bizonyosra ve­hető - nem érdekli őt. E témák­ban belterjes újságírás folyik a javából. Miben különbözhetnek az új­ságírók? Politikai nézeteikben, erkölcsi felfogásukban, életvite­lükben. De nem lehet külön­böző a viszonyuk a szakma alapvető elveihez, normáihoz, a nemzetnek hasznot hajtó, igaz­mondó, tárgyilagos és magas színvonalon művelt újságírás­hoz. Itt csak egy igazodási pont lehet: a hitelesség. Mert aki az olvasói, hallgatói, nézői előtt nem tudja képviselni és bizonyítani ezt az értékét, az lehet szövetségi, közösségi vagy frakciótag, de újságíró soha. benzingőz-elvezetővel lássák el. Ezzel az intézkedéssel meg­akadályozzák, illetve mérséklik az úgynevezett illékony szerves szénhidrogének kibocsátását. A MÓL az év végére a tervek szerint 80 kutat alakít át ben- zingőz-visszavezetésessé, a Shell egyet már átalakított, hat az év végére lesz meg, de ké­szek az összesét benzingőz el­vezetővei felszerelni. Az ÖMV azt ígéri, hogy az új kútjait már elvezető rendszerrel építi. Sok kútnál a tankautók lefej­tését zárt rendszerben végzik és egyre szaporodnak azok is, amelyeknél a benzingőzt is visszavezetik. A komló-dávid- földi kút új lesz, remélhetően a tankoláskor, a tankautók lefej­tésekor sem kerül benzingőz a levegőbe. Sz. H. J. Mérgező benzinkutak T Egyre több gyermek válik rablók célpontjává Kisfiam, nem mégy sehova Néhány esemény a főváros­ban tíz nap rendőrségi króniká­jából, május 11-21 között: B. László 14 éves és S. Zsolt 17 éves fiatalkorút 19.30-kor megtámadják. Elrabolják karó­rájukat és 40 forintjukat. Gy. Richárdot (11 éves) a Práter utcában megtámadják. Elveszik 200 forintját. L. Ferenc 9 éves gyermektől a Határ-úti kiserdőben elveszik 10 ezer forintot érő BMX ke­rékpárját. Sz. Andrástól (16 éves) a XII. Ráth György u. és a Kékgolyó u. sarkán világos nappal elve­szik walkmanjét, karóráját. L. Pétertől (12 éves) a Népli­getben, a Nyúldomb melletti ré­szen elveszik 30 ezer forint ér­tékű, spanyol gyártmányú Mo­untain bike kerékpárját. Az események fővárosiak. Friss országos adatok még nin­csenek, hiszen a megyék össze­sítésében a jobb áttekinthetőség kedvéért csak a súlyosabb bűn- cselekmények szerepelnek. He­lyet kapnak azonban majd a év­végi statisztikában. Mint az ORFK Bűnmegelőzési Osztá­lyán megtudtuk, az országos kép sem vigasztalóbb. „Kis­fiam, nem mégy sehova” - hall­juk gyakran az aggódó szülők­től, s az óvatosság indokoltnak tűnik. Csakhogy ez nem lehet megoldás.- Sajnos, több gyermeket ra­bolnak ki, mint korábban - mondja Vígh Lajos alezredes. - 1992-ben összességében rablást 3159 személy sérelmére követ­tek el az országban, 643-al ke­vesebbet, mint 1991-ben, vi­szont míg tavalyelőtt ebből 180 volt a gyermekkorú és 390 a fia­talkorú sértett, addig ezek a számok tavaly 207-re, illetve 376-ra nőttek. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy idén ez a nagyon nemkívánatos ten­dencia tovább erősödik, a gyermekek, a fiatalkorúak még inkább célponttá válnak.- Megtörtént eseteket ele­mezve arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a bűnözők az erő­szakos bűncselekmények kate­góriájában a kevesebb kockáza­tot jelentő célpontokat keresik. A gyermek gyakorlatilag véde­kezésre képtelen, ezért a tá­madó kockázata minimális. Tény az is, hogy a gyermekek tulajdonába egyre több nagyér­tékű, és orgazdáknál könnyen értékesíthető tárgy kerül. Egy jobb kerékpár értékét tízezrek­ben mérik. „Keresett cikk” a márkás óra, a walkman is. A gyermekek, akik ha egy esemé­nyen kívül vannak, remek meg­figyelők, de elbizonytalanod­nak, ha őket éri támadás, gyak­ran még a támadó korát, test- magasságát sem tudják megje­gyezni.- Ha ezeket a bűncselekmé­nyeket a rabló oldaláról ele­mezzük, kiderül, hogy míg az átlagos rablások során felnőtt veszi el az értéket egy másik felnőttől, addig a gyermekek ki­rablói számos esetben maguk is gyermekek, fiatalkorúak vagy fiatalkorú felnőttek, akik általá­ban csapatosan követik el a tet­tüket. Találkoztunk olyan jelen­séggel is, hogy a támadók az is­kolából hazainduló jobban öltö­zött gyermeket követik. Ha al­kalmas helyre érnek, kifosztják, lehúzzák róla a bőrdzsekit. Elő­fordult olyan eset is, hogy mi­kor a gyermek hazaérve ajtót nyitott, félrelökték, és még a szülő hazaérkezése előtt kira­bolták a lakást. Ha már megtörtént a baj, a rendőrség igyekszik elfogni a tetteseket. A rablások felderí­tése tavaly már 44,1 százalék­ban sikeres volt. Arra is törek­szünk azonban, hogy a szülők­kel és magukkal az érintett gyermekekkel, fiatalokkal ösz- szefogva megelőzzük a bajt. Már tavaly összesen csaknem 400 ezer példányban adtunk ki füzetecskéket az először isko­lába menő gyermekek szülei­nek, az 5. osztályosoknak és a 14 éve'seknek: mit tehet szülő és gyermek, hogy a kis emberpa­lánta ne váljék áldozattá, de ne kerüljön a bűnözők soraiba sem. Summázva néhány jótanács, különös tekintettel a bűnözés je­lenlegi alakulására, az előttünk álló nyári vakációra, az üdülés időszakára:-A kisebb gyerek lehetőleg látó- és hallótávolságban le­gyen. Lakótelepi szülők, szün­idős nagyobb diákok, egyete­misták egyeztessék, hogy a ját­szótereken mindig legyen egy-két felnőtt.- A gyerek kerékpárral ne menjen számára ismeretlen helyre, bármennyire is csábítja a felfedezés vágya, különösen az üdülők környékén. Legyenek a közelben barátai is, akik adott esetben segíthetnek. Ismeretlen ne tudja kifaggatni.-Ne hivalkodjon értékesebb holmijaival, ne vigye le azokat az utcára.- Ismeretlennek ne adja köl­csön a kerékpárját. Inkább kari- kázzon gyorsan haza.- A szülő ismerje azt a terüle­tet, ahol gyermek tartózkodik. Jó, ha a szülők egymást is in­formálják az esetleges aktuális veszélyekről, mindig tudják, hol található a rendőrség körzeti megbízottjának az irodája.- Konzultáljanak a rend­őrökkel, s ha kell, kérjék a terü­letükön működő polgárőrök se­gítségét is.- Amelyik gyerekkel lehet, beszéljék meg a szülők, hogy miért vigyázzon magára, hova fordulhat, ha baj vah, s legyen óvatos az új ismerősökkel. Némethy Gyula 1965-től francia tagozatos a Köztársaság téri iskola Pécsett. Képen: elsősök franciaórája. MTI telefotó Kálmándy Ferenc Mi (nem) érdekli az olvasót?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents