Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-04 / 120. szám
10 aj Dunäntült napló 1993. május 4., kedd í£d A szerkesztőség postájából Mire voksoljak? Hibásak a tb-kopogtató cédulák, adja hírül az Uj DN április 27-i száma. Lehet, hogy így van, ettől még szavazhat az állampolgár, ha tudja egyáltalán, miről van szó. Nem tudja. Tíz ember közül kilenc nem tudja, mire szavaz, mi haszna, vagy kára származik abból, ha nem megy el, vagy ha elmegy. Ha elmegy, jobb lesz-e az orvosi ellátás, biztosabb a kenyér, magasabb, vagy stabilabb a nyugdíj, avagy ha nem megy el, akkor mindennek az ellenkezője fenyegeti? Kinek az érdeke, vagy kinek nem érdeke, hogy a 25 százalékos szavazatarány összejöjjön? Azt viszont mindenki tudja, hogy a költségvetés semmiképpen sem tud több pénzt összekaparni. Abból gazdálkodik, ami van. Ha az eredményes választások után netán létrejönnek eme önkormányzatok, újabb íróasztalok hivatalok, székházak lesznek, de miből. Aztán a kijelölt naptári nap: május 21-e, munkanap. Az az érzésem, hogy senki sem veszi jónéven, ha munkahelyét otthagyja a dolgozó és tömegesen elindul lakóhelyi körzete szerint szavazókörbe szavazni. Ezt a dolgot, úgy vélem, ismét magyarosan „elszabtuk, vagy elszabták” az illetékesek. Talán nem is érdekes az egész. Pedig nem olcsó játék ez, kérem milliókba kerül, akár eredményes, akár nem. Magyarázza már meg valaki értelmesen, hogy miért jó az állampolgárnak,ha szavaz május 21-kén, vagy miért baj, ha nem megy el. Ki nyer vagy veszít rajta? - így világos a kérdés. A népet megkérdezni fontos kérdésekben a demokrácia alapszabálya, de nem játék. Vegyük hát komolyan mert zsebbevágó dolog. Azt hiszem sokak nevében várom az értelmes választ: Dr. Hegedűs Sándor Pécs, Mária u. 6. A kárpótlásról Olvasónk saját kárpótlási jegyével nem tudja kifizetni a megvásárolni kívánt földet. Aziránt érdeklődött, hogy a hiányzó részt pénzzel kipótolhatja-e. Megkérdeztük a Baranya Megyei Kárrendezési Hivatalt és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy pénzzel nem pótolhatja ki a hiányzó részt. Egy másik olvasónk, szülei kárpótlási jegyével kíván részt venni a földárverésen. Hogyan teheti ezt meg? - kérdezi. A kárrendezési hivataltól kapott információ alapján elég, ha szülei kézzel írott meghatalmazást adnak számára. (Két tanú szükséges.) A megszerzett föld tulajdonjoga a szüleié lesz, amit azonban átírathatnak levélírónk nevére. Föld-napi tuja ültetés A pécsi, Bánki Donát Utcai Általános Iskola tanulói Föld-napi programsor részeként évfolyamonként egy-egy tuja elültetésével kívántak „Zöld-emléket” hagyni a következő nemzedéknek. A fák további rendszeres ápolásával, védelmével mutatnak példát a felnőtt- és gyerektársaknak, az élő környezetért kevéssé aggódóknak. A terület előkészítéséhez hozzátartozott az iskola környékének rendbetétele. Lelkes, becsületes munkájuk eredménye (a technikai feltételek nehézsége ellenére is) láthatóan nagy változást jelent a terület összképében. A fizikai munkát példátlan lelkesedéssel végküzdött elméleti vetélkedő előzte meg. A tanulók aktivitása és az eredmények alapján bizton állítható, hogy a környezet- és természetvédelemért tenni akaró, és tenni tudó generáció kerül ki ebből az iskolából is. Jádi Zsuzsa Történt-e kutyapusztulás Pécsett? Elterjedt a hír, hogy a pécsi Melinda utca melletti kijelölt kutyafuttatót használók közül néhány hónap alatt 10-12 kutya pusztult el rejtélyes körülmények között. A kutyatulajdonosok szándékos arzénes mérgezésről bezélnek. , A félelmet és felháborodást kiváltó hír nyomán érdeklődtünk a Baranya Megyei Állategészségügyi Állomásnál. Dr. Perlaki Emil főállatorvos arról tájékoztatott, hogy az esetről nincs tudomásuk, sem bejelentés, sem beteg állat vizsgálatakor nem derítettek ki mérgezést. A nevezett kertvárosi terület körállatorvosa dr. Koszorús József sem hallott ilyen nagymérvű kutyaelhullásról. Márpedig, ha a hír valós, akkor arról tudniuk kellene. Mivel az arzén méreg, nem lehet engedély nélkül hozzájutni. Tetem hiányában sem kutyapusztulásról, sem a mérgezés lehetőségéről nem lehet felelősen nyilatkozni. Az Állatvédő Egyesület sem tud az esetről. Egyébként ez időben voltak a kötelező eboltások. Azok a kutyák, amelyek nem részesültek parvo-\\rus elleni védőoltásban, amennyiben megkapják ezt a betegséget, a mérgezéshez hasonló tünetekben szenvednek és rendszerint elpusztulnak. Aki meg akatja őrizni kedvelt kutyáját, ne mulassza el az eboltást! A járványhelyzet kiszűrését, vagy hasonló pusztulás bekövetkeztét ellenőrizni igen nehéz, mert amióta nincs ebadó, azóta hiányzik az állatösszeírás is. Ennek következtében a háziállatok sorsa nem követhető nyomon. Ez a példa is mutatja a nyilvántartásba vétel szükségességét. Újb'óli törvényi szabályozása biztonságot jelentene a kutyáknak, gazdáiknak és a környezetüknek is. Az Állategészségügyi Állomás kéri a kutyatulajdonosokat, akiknek mégis gyanús kutyájuk kimúlása vagy tisztázatlan volt a betegsége, tegyenek bejelentést és szállítsák be vizsgálatra a kutya tetemét. Rozvány György Tudósítóink figyelmébe! Kérjük tudósítóinkat, hogy „Tudósítói igazolvány”- csere miatt keressék meg az Új Dunántúli Napló Szerkesztőségét - május 15-ig - személyesen, vagy levélben. Egy darab 2,5x2,5 centiméteres fényképet hozzanak magukkal, illetve küldjenek be. A régi igazolványokat kérjük leadni. A képek NEM-et mondanak A szenvedélybetegségek ellen címmel írt ki rajzpályázatot Szigetvár és térsége alsó- és középfokú iskolái számára a „Szenvedélybetegek Terjedésének Megelőzéséért” munkacsoport. A különböző életkorú gyerekek (10-18 évesek) nagyszerű plakátrajzokon fejezték ki gondolataikat, s mindazt az aggodalmat, veszélyérzést, amelyet mindannyian érzünk, ha a dohányzás, az alkohol, kábítószerfogyasztás függőségéről hallunk. A pályázatra 82 pályamű érkezett; a szigetvári Tinódi és a II. sz. Általános Iskolából, a Gimnáziumból, a szakmunkás- képzőből, Nagypeterd, Szent- lászló általános iskoláiból. A legjobb 25 munkából kiállítást rendeztek a szigetvári Városi Könyvtár Gyermekalkotások Galériájában. A 25 plakátrajz közül 11-gyet díjaztak a Szent István lakótelepi Általános Iskola, 509. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola, nagypeterdi Általános Iskola, Katolikus Plébánia, Városi Vöröskerszt, 7-es Kör társaság és Rajczi György a Kenyérgyár igazgatója, a Soo- ter'-s cég Szigetvári képviseletének segítségével, míg Darázsi Mátyás a város polgármestere, Rajczi^ György, Szent István ltp-i Általános Iskola, Csorna Dezső katolikus plébános pénzösszegei is támogatja az alapítványt. A 11 díjazott rajz készítőjét felkérték az alapítvány emblémájának megtervezésére. Az elkészült munkákból Berkecz Balázs Szent István ltp-i Általános Iskola tanulójának emblématervét fogadta el a zsűri. Április végén a képek „elindultak”, hogy egy-egy iskolában két héten keresztül láthatóak legyenek. így válik elindítójává, vagy részévé annak a szenvedélybetegségekkel foglalkozó programnak, amelybe egyre több iskola bekapcsolódik. Bízva abban, hogy az alapítványt magánszemélyek, vállalatok is támogatják: a neve Szenvedélybetegségek megelőzéséért. Bankszámla száma: Budapest Bank, Szigetvár 248-9 994 564 005. Szava Rózsa SZMT csoport tagja Behajtási engedély Március első napjaiban bementünk a Városgondnokságra, hogy az önkormányzat felhívásának megfelelően kérjük a behajtási engedélyt, mivel a Király utca 23-25-ben lakunk. Az újságcikknek elhittük, hogy mi a belváros forgalomcsillapította övezetében lakunk, mert a felsorolt utcák között szerepelt a Mária utca, János utca, Szent Mór utca is, ahonnan a ház megközelíthető gépkocsival. Ennek alapján véleményünk szerint járna a behajtási engedély, de mint kiderült a későbbiekben, erről szó sincs! Ugyanis a Városgondnokság ügyintézője felvilágosított bennünket arról, hogy mivel mi helyrajzilag a Király utcában lakunk nem kaphatunk behajtási engedélyt. Hiába minden magyarázat, hogy a ház bejárata a Mór utca felől van és a harmadik oldala pedig a János utca felől. Ha az önkormányzat helyesen döntött volna, akkor ez a ház is megkaphatta volna legalább a János utca felől nézve a parkolási engedélyt. Az ügyintézőtől kérdeztük, hogy akkor honnan közelítsük meg, hol tudunk parkolni. Hagyjuk az autót például a Munkácsy Mihály utcában, vagy az Irányi Dániel téren - mondta. Meggyőzni az igazáról nem sikerült minket, hiszen érvei nem voltak elfogadhatóak. Még azt szeretném hozzátenni az egészhez, hogy az autó, ha nincs rá szükségünk garázsban áll. Ebbe a forgalomcsillapította övezetbe hetente 1-2 alkalommal annyi időre szoktunk behajtani, ami ahhoz szükséges, hogy a csomagtartóba be- és kipakoljunk. Ha mégis úgy döntünk, szeretnénk a saját lépcsőházunk előtt ilyen rövid időre parkolni, akkor 40 forintért váltanunk kell egy behajtási engedélyt. Szeretném megemlíteni, hogy aki itt dolgozik és autója reggeltől estig foglalja a helyet az utcában, minden további nélkül megkaphatja a behajtási engedélyt, csak mi nem, akik ennyi időre vesszük igénybe az utcát és mellesleg itt lakunk. Hihetünk-e abban, hogy az önkormányzat orvosolja az elkövetett hibát és mégis megkaphatjuk az engedélyt? Szeretnénk remélni! Es addig mit tehetünk? Haraszti Lászlóné és két sorstársa Ki fizeti a révészt? Felháborodva vettük tudomásul a Jókai Lakásszövetkezet közgyűlésén azt a bejelentést, hogy a vízórával nem rendelkező lakástulajdonosoknak kell az 1992. évi vízdíj különbözetet kifizetni, mert a PIK a tulajdoni hányad, illetve a bérleményben lakók számának megfelelően rájuk esőrészt nem hajlandók kif- zetni. Tudomásul vettük azt, hogy az elszámolás alapja a Vízmű felé a fővízmérőn mért víz- mennyiség, melyből az egyedi vízmérő fogyasztását kell levonni. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy a két mért fogyasztás közti különbséget csak a lakástulajdonosoknak kell megfizetni, mert a PIK bérleményben lakók csak a PIK által megállapított összeget térítik. A meghívás ellenére a PIK illetékese nem jelent meg a közgyűlésen. A PIK ugyanis nem kívánja a bérlővel a korábban közölt vízdíj átalánydíjat módosítani és helyette a különbözetet kifizetni. Tapasztalatunk szerint a bérleményekben, illetve egyes lakástulajdonban nem a bejelentett létszámú személyek laknak, (ez is indokolná a lakónyilvántartó könyv rendszerének visz- szaállítását), hanem gyakran nagyszámú elbérlő, rokon, unoka, stb. s ezt legtöbbször a lakótársak nem hozzák a közös képviselő, illetve a lakásszövetkezet tudomására, és ilyen alapon az elszámolás sem lehet megfelelő. Ez az eset sajnos nem egyedi, hanem az egész város területére érvényes. Név és cím a szerkesztőségben Nem csukódott a vonatajtó Az Új DN-ben megjelent „Kéz helyett láb” című írásra - mint érintett - a következőket szeretném elmondani: Az adott napon én voltam az a bizonyos „kalauz-férfi”, aki lábbal csuktam be az ajtót, mert két perccel indulás előtt arról győződhettem meg, hogy az a bizonyos ajtó kézzel nem csukható. A cikkíró erről nem győződött meg és tőlem sem kérdezte meg, mi az oka az ilyen ajtócsukási módszernek. Sajnos az utasok mentalitásának köszönhető legtöbbször az ilyen műszaki hiba, mert néha mikor nyitják az ajtót annyira hátravágják, hogy az elakad és bizony sehogy sem lehet becsukni. A cikkíró szerint, nem csattant volna, ha kézzel csukom be? A második dolog: nem hordok semmilyen jelvényt. A „bókot”, hogy rezzenéstelen arccal jártam-keltem, köszönöm, de nem vagyok a váltakozó szelek szélkakasa, aki a váltakozó idővel fordít köpenyt és véleményt és nem is fogok arra kényszerülni, hogy életfilozófiámat megváltoztassam. Úgy gondolom, teljes mértékben a magánügyem, hogy milyen arccal járok-kelek a peronon. A Vasúti utasítás nem írja elő, hogyan csukjam be az ajtókat, lehet úgy „kellemesebb” lett volna, ha indulás előtt kiso- roztatom a kocsit? El tudom képzelni, milyen felháborodást váltott volna ki, ha így járok el. Az átszállás és a késés elkerülése végett tettem - amit a cikkíró annyira elítélt -, hogy a kocsiban utazókat lehetőleg megóvjam a kellemetlenségektől. A cikknek köszönhetően munkaügyi eljárás indult ellenem, mert a leírtakból kiderült, hogy ez csakis én lehettem. (Az írásbeli megrovástól egészen a fizetés fegyelmi úton történő százalékos megvonásáig, sőt az elbocsátásig minden felmerülhet.) Fülöp Ignác Nem tudom, hova jutunk A jövőre nem is merek gondolni. Az újabb áremelésekre. Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy aki középszinten élt eddig, az ebben a rendszerben elszegényedik. Próbálunk szintet tartani, de mint a fuldokló, csak néha vagyunk a víz felett. Csak a gyerekeimet sajnálom, akiknek nem tudok olyan gyermekkort biztosítani, amilyen nekem volt, anyagi szempontból. Én a 70-es években voltam annyi idős, mint most a kislányom, anyám nem dolgozott, apám bányász volt. Mindenünk megvolt. Ettük gurigaszám a Trapista sajtot, rudszám a Pick-szalámit. Az én gyermekeim azt sem tudják, mi az. Pedig becsületesen dolgozunk mind a ketten, sőt még a szülők is segítenek, ha tudnak. Nem tudom hova jutunk. Tegyem azt, amit sok más? Én se fizessek - mondván, mit tudnak csinálni. Annál lekiismerete- sebbek vagyunk. De ezt viszont is elvárnánk. N. T.-né, Pécs Diákok műsorai A pécsi, Nagy Lajos Gimnázium diákjai és tanárai rendszeresen felkeresik az Ágoston téri Átmeneti Szociális Otthont és műsoraikkal szereznek örömet az otthon lakóinak. Reithné Farkas Zsuzsa főnővér A Pécsi Önkormányzattól kapott területtel bővíthette a pécsi, Felsővámház Úti Iskola az udvarát. így lehetőség nyílott arra, hogy parkosítással szebbé, tegyék környezetüket. A szükséges anyagi támogatást a „Környezetért” Alapítványtól kapták. A Kertészeti Vállalat tervezte meg a kertet, a növények elültetését az iskola tanulói végezték, tanáraik irányításával. i í 4
