Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-22 / 138. szám

1993. május 22., szombat új Dunántúli napló 9 A pénzéhes Miki egér A nyári szabadságok előtt talán megfordult egyes - te­hetősebb - családok fejében, hogy megnézik a Párizs kör­nyéki Euro-Disneylandet. Nekik nyújt némi támpontot a hamburgi Die Welt tudósí­tása, amelyből kiderül, hogy a szállás két napra Camp Davy Crockettben, az egy­szerűen felszerelt, kissé ba­rakkszerű fabungalóban - mondjuk egy öttagú család­nak - átszámítva több mint 20 000 forint. Mickey Mo­use európai főhadiszállásán ennél olcsóbb szállás nem lé­tezik. A Hotel Disneyland- ben egy kétágyas szoba éj­szakánként több mint 35 000 Ft(l), az egyszerűbb - szeré­nyebb Hotel New Yorkban potom 25 000 Ft. Mit mutatnak az Euro-Disneyland fényei és árnyai? Már a belépőjegye­kért (darabja több mint 3500 Ft) 15 percig kellett sorba- nállni. A Main Street, a Fő­utca tele van drága üzletek­kel, viszpnt csak egyetlen műitat idéző gőzmozdony pöfög rajta az élményre - akár egy órát - váró gyere­kekkel. Maga az élmény, az utazás viszont csak 21 percig tart. S ez az arány jellemzi az egész itt-tartózkodást: az el­töltött időnek mindössze 20-25 százaléka telik el va­lami attrakcióval. Egy prog­ram átlagára 190 Ft körül van. A legolcsóbb műanyag Miki egér mintegy 1500 Ft, a legdrágább - különleges fé­nyezett fából készült és mé­retre hatalmas - példány (nem tévedés), több mint egymillió forint. Három Cheeseburger De- lux sült krumplival együtt kb. 6000 Ft, de a saláták már külön 3000 Ft-ba kerülnek. A legkisebb Cola mintegy 200 Ft. A „Nagy Menny­dörgő Hegység” csodájára a látogatónak egy teljes órát kell várnia, míg maga a mennydörgő utazás öt ke­mény percig tart. Az űrhajó­nál minimum 30 perc a vára­kozás, amelyet négyperces űrutazás követ. A gyerekek egyik kedvencére, Peter Pan kalózhajójára egyszer csak 92 perces várakozás után le­hetett feljutni. A Die Welt senkit sem akart elkedvetleníteni az Euro-Disneyland meglátoga­tásától, mert a felnőttnek és a gyereknek varázslatos él­mény. Az idézett költségeket csak annak bizonyítására hozta fel, hogy „a derék Miki egérből bizony pénzé­hes, falánk patkány lett”. Túlélem vagy belerokkanok, de abba nem hagyhatom Etruszk-lapok Olaszországba Maradjunk abban, hogy a kényszer szülte vállalkozó - megszállott. Mi más is lehetne Légrádi Ferenc, aki, ha nem ve­szi át a szederkényi termelőszö­vetkezet téglagyárát, annak mára talán csak a romjai látha­tók, aki ráadásul elkezdte ta­nulni egy hazánkban már rég el­feledett termék, az etruszk-la­pok gyártását, attól remélve a munkát, megélhetést, sikert. A tanulópénzt még fizeti. Azon túl, hogy pénze és ren­geteg energiája fekszik a vállal­kozásban, most ugyanott tart, ahol az elején. Vagy mégsem? A tanulás ára A negyvenegy éves Légrádi Ferenc a tavalyi, első találkozá­sunk óta mit sem változott. Ugyanolyan munkásruha van rajta, akár az emberein. És most is bizakodó:- Ha normális ütemben megy ki az áru és jön be a pénz, au­gusztus-szeptemberre letudom a hitelt, a társadalombiztosítási és adóhátralékomat, akkor végre egyenesbe jutok. Szeren­csére van kereslet az etruszk-la­pokra, de képtelen vagyok meg­finanszírozni a termelés felfut­tatását. Ha egymilliót gyárta­nék, azt is örömmel vinné el az olasz megrendelőm - mondja. Ismerve vállalkozásba kez­désének indítékait, állíthatom: Légrádi Ferenc megszállott. Buktatók- Már annyira benne vagyok, hogy abbahagyni, kiszállni nem, csak belerokkanni lehet, és végsőkig reménykedni a si­kerben - mondja. Mélyponton van, de tele re­ményekkel. A tavalyi első éve messze nem úgy sikerült, ahogy azt óvatosan tervezte. Az agyagban lévő meszes ér miatt majd két­milliós kára lett. Pedig a hajdan bevizsgált agyagban meszet vé­letlenül se találtak. A mész az égetett téglafélék legnagyobb ellensége, a kész­termék kipattogzik, lényegében hasznavehetetlenné válik. Ki­dobták vele a beleölt rengeteg pénzt (munkabér, közterhek, energia, gépamortizáció stb.).- Ha úgy kell idehozni a föl­det vagy hét kilométerről, vajon abban nem lesz-e mész, és le tudjuk-e nyelni a méregdrága fuvarköltséget a késztermék árában? Tavaly ősszel az esőzések miatt a nyesedékbegyűjtés, ez­zel az égetés is akadozott. A környezetkímélő etruszk-ke­mencében a környékről begyűj­tött szőlővenyigét és ágnyese- déket elégetve érik el a szüksé­ges égetési hőmérsékletet. Januárban betörtek az iroda-épületbe: törtek-zúztak, elvitték a szódás ballonokat, tönkretették a radiátoros fűtést. Vagy 300 ezer forint értékű nyers etruszk-lap fagyott ki. Az olasszal két éve megkö­tött szerződése is magán viselte a kezdő vállalkozó tudatlansá­gát. Az olasz partner kizáróla­gos forgalmazóként diktálta a termékei árát, melyet ugyan az­óta már megemelt, de még min­dig alatta van a piaci árnak. Újabb, tíz évre szóló szerződés megkötése előtt állnak.- Ha szeptemberre egye­nesbe jövök, annak szállítok, aki a legtöbbet adja. Szeren­csére egyre felkapottabbak a termékeink - fűzi hozzá. Idén már vagy félmillió kis­méretű téglát is kénytelen gyár­tani és kiégetni. Kell a bevétel. Az etruszk-lapok mellett akar végképp kikötni. Azt már nagy áldozatok árán kitanulta az em­bereivel. Öten vannak jelenleg. A termelés Készítenek hatszögletű és két méretben téglalapalakú fagyálló burkolólapokat. Rövidesen gyártani fogja a nyolcszögletű­eket is a hozzájuk való lapok­kal, valamint a hatszögletűek kísérőlapjait. Műemléképületek felújításához egyedi idomtéglák gyártását is megkezdik, akár 50-100-as tételben is, ehhez most építik a fazekas kemencét. Közben, mivel nincs ele­gendő tőkéje az alapvető fej­lesztésekre, az anyagmozgatást is kézi erővel végzik. Targon­cára még nem telik. A maguk építette et­ruszk-kemencében havonta vagy három kamionnyi külön­féle lapot égetnek ki, ha semmi nem hátráltatja a munkát. Miután körbekalauzol a nyersgyártástól az égetésig, megkér, menjek ki vele a mári- akéméndi pincesorra, ahol egy régi épület külső járdarészét és belső padozatát burkolják a lap­jaival. Mit mondjak? A hatszög­letű lapokból kirakott padló szí­nével, formájával is szemet gyönyörködtető, a metlahi és egyéb lapokkal szemben meleg is. A járdalapok fagyállók.- Ha most elfogadható kama­tozású, négy-öt éves futamidejű hitelt vehetnék fel bárhol is, nem kérdőjelezhetnék meg je­lenünket és jövőnket a nyo­masztó anyagi gondok. De ilyen hitel létezik egyáltalán idehaza? így, enélkül meg csak kínló­dunk és a végsőkig reményke­dünk, hogy megerősödve talpon maradhatunk. Murányi László Hagyományos, több ezer éves technológiával készülnek az etruszk cserepek Fotó: Szundi György Vállalati kezdeményezésű egyszerűsített privatizáció Göröngyös út vezet a pénztárig Nyugodtan ki lehetne tenni a , táblát az ország kapujára: az ál- f lami vagyon eladó! Vannak ’ gyárak, üzemek, amelyekre az , Állami Vagyonügynökség, il­letve hivatalos megbízottai ke­resnek belföldön-külföldön fi­zetőképes vevőt, másokat akár maguk az alkalmazottak is megvehetnek, ha úgy érzik, hogy érdemes pénzt fektetniük a saját üzemükbe. Ezt a privati­zációs lehetőséget egyszerűen csak „önprivatizációnak” ne­vezi a szakzsargon. Mi is ez a vállalati kezdemé­nyezésű, egyszerűsített privati- * záció? Az eljárás azon alapszik, hogy az Állami Vagyonügy­nökség valamelyik szakértő céggel keretszerződéseket köt arra, hogy a vállalatok saját maguk kezdeményezte privati­zációját megszervezze, az át­alakulás és eladás folyamatát irányítsa. Egyben megállapod­nak a vevőnek folyósítható hite­lek formájáról , a részletfizetés lehetőségeiről is. A szakértő pá­lyázatot hirdet a privatizálásra, értesíti mindazokat a pénzinté­zeteket, amelyek az egziszten­cia hitel lebonyolításában részt- vesznek. Ha a privatizálásra ke­rülő vagyontárgy tanácsi alapí­tású vállalat része, akkor az el­járásba természetesen bevonják a jogutódot, az önkormányzatot is. A befektetők általában közel sem rendelkeznek akkora kész­pénzzel, amennyi egy-egy gyár, vagy üzemrész megvételéhez kellene, ezért a bankoké a to­vábbi szerep. A vevők többsége arra számít, hogy igénybe ve­heti a rendkívül kedvezményes kamatozású egzisztencia hitelt, de a döntés joga végülis a pénz­intézetek kezébe van. Joggal kérik a jelentkezőktől, hogy va­lamennyi saját pénzzel is „be­szálljanak” az üzletbe, hiszen igazán csak akkor kockáztat va­laki, ha nemcsak az állam zse­bére vállalkozik. Legalább a vé­telár 15 százaléka az az összeg, ami már tárgyalási alapnak számíthat a bankárok asztalá­nál. Ezt a pénzt nem feltétlenül kell bankbetétből elővenni, el­fogadnak kárpótlási jegyet is. Ha a jelentkező hitelképes­nek bizonyul, tikkor a pénzinté­zet szándéknyilatkozatot ad a pályázónak, amelyet hitelígér­vénynek neveznek. Ez az ígér­vény adott esetben milliókat ér­het: egyrészt igazolja a megfe­lelő saját tőkerész meglétét, másrészt megjelöli az ahhoz rendelt hitelösszeget is. Az Ígérvény tulajdonképpen a „be­lépőjegy” a pályázathoz, mert csak ennek birtokában fogadják el a jelentkezést a privatizáció lebonyolítói. A pénzintézetek a hitelké­relmeket nem automatikusan teljesítik. Előbb alaposan meg­vizsgálják a jelentkezők felké­szültségét, üzleti elképzeléseit, piacpolitikai terveit, s erre a be­nyújtástól számított 30 munka­nap áll rendelkezésükre. Ha olyan nagy összegről van szó, amelyhez a Hitelgarancia Rt. jó­tállása kell, akkor további 15 munkanapra van szükség a dön­téshez. Ezt érdemes számításba venni, mert könnyen megeshet, hogy valaki kifut a pályázati ha­táridőből. Tudni kell a Hitelga­rancia RT. csak akkor foglalko­zik a kérelemmel, ha a pályázó pénzintézete igazolja, hogy a je­lentkező a részvénytársaságot megillető egyszeri és vissza nem térítendő kezelési díjat be­fizette a bank pénztárának. Ezt a kezelési díjat nem lehet vissza kérni, akkor sem, ha a garancia- kérelmet elutasítják. Bácskai Tamás Első kézből Mi gátolja az egészség­ügy fejlődését? Jó egy esztendeje kongatják az egészségügy felett a vészha­rangokat. Az ápolószemélyzet hiánya miatt bezárt kórházi osz­tályokról beszélnek, elmaradt műtétekről suttognak, ame­lyekre azért nem kerülhetett sor, mert vagy vér, vgy elegendő pénz nem állt rendelkezésre. Itt-ott gyógyszerhiány miatt el­hunyt betegekről hallani ...- Valóban ilyen szomorú az egészségügy helyzete? Igaz, hogy pénzhiány miatt kórházak, kórházi osztályok ajtajára ke­rült lakat? - kérdeztük dr. Sur­ján László népjóléti minisztert.-Előfordult olyan eset,hogy ideiglenesen be kellett zárni egy-egy osztályt, de véglegesen egyikre sem került lakat.- A jövőben sem kell ilyesmi­vel számolni?- Az egészségügyi reform nyolc milliárd forinttal több pénzt ad a kórházaknak, de az alapvető feszültségeket ez a pénz sem oldja meg. Talán al­kalmunk lesz úgy csoportosítani a rendelkezésre álló forrásokat, hogy a jobban dolgozók többet is kereshessenek.,- Előfordult Magyarorszá­gon az utóbbi időben, hogy egy beteg azért halt meg, mert nem jutott hozzá a szükséges gyógy­szerekhez?- Sajnos ilyen eset a világon mindenütt adódhat. Még a leg­jobban felszerelt kórházakkal is előfordulhat, hogy valamilyen speciális életmentő gép, vagy műszer, netán gyógyszer nincs kéznél. Az orvostudomány fej­lődése olyan gyorsütemű, hogy azzal a leggazdagabb országok sem tudnak lépést tartani. Csak egyetlen példát hadd említsek: évente több ezer szívműtétre volna szükség, de erre ma még képtelenek vagyunk.- Beváltak a reform első lé­pései?-Lassan egy éve, hogy az alapellátásban dolgozó kollégák a nekik bizalmat adó betegek után kapják a jövedelmük jelen­tős százalékát. Ezért érdekük, hogy ne csak a beteggel, hanem lehetőleg a megelőzéssel is fog­lalkoznak.-Az orvosok jövedelmét a minőségi munka szabná meg: ösztönözni fogjuk őket, hogy a járóbetegeket még azelőtt gyó­gyítsák meg, mielőtt kórházi kezelésre szorulnának. Ez per­sze több tudást, nagyobb odafi­gyelést kíván mindegyiküktől. A kórházakban az így felszaba­duló energiát a minőségi és ha­tékonyabb munkára lehetne fordítani-„Minőség”, „hatékony­ság" ... ez azonban csak lát­szólag egyszerű dolog.- Ezt magam is tudom. Mindaz, amit elmondtam, a gyakorlatban nehezen érvénye­sül. Feltételezné az alapellátó orvos, a szakorvos, a kórházi orvos egybehangolt munkáját. Ez különben a reformok egyik eleme lenne ...- Ön tehát elégedett a házi­orvosi rendszer működésével?- Ez a rendszer bizalmat ka­pott az egészségügyi kormány­zattól, kicsit talán nagyobbat is, mint amennyi a kórházi kollé­gák szerint megilletné. De ez volt az első lépés az átalakulás felé. A magam részéről elége­dett vagyok az eddigi tapaszta­latokkal.- Véleménye szerint, vagy még mindig kevés az orvosvál­lalkozók száma?- A vállalkozó orvosok száma robbanásszerűen meg­nőtt. Elsősorban vidéken, de Budapesten is sokan választot­ták a szakmai érvényesülésnek ezt az útját. Szerintem ez a jövő iránya, de ezzel korántsem sze­retnék senkit sem vállalkozásra kényszeríteni.- Egy utolsó kérdés: vélemé­nye szerint megszűnik-e valaha Magyarországon a hálapénz?- Svédországban néhány év­vel ezelőtt egyik napról a má­sikra háromszorosára emelték az orvosok fizetését és ezzel egyidőben megtiltották, hogy akár egy szál virágot, egy üveg italt elfogadjanak. Talán nálunk is a svéd „gyógyszerre” volna szükség, de pillanatnyilag - a pénzhiány miatt - gondolni sem tudunk ilyen megoldásra. R. Szabó László Csomagbontás előtt Gazdasági pályakorrekció A „kötőben”, azaz a pénz­ügyminiszter-menyecske gaz­dasági csomagtervében, nyári piros alma helyett pótköltségve­tés benyújtása, s egyidejűleg négy nagy léptékű intézkedés szerepel. Közülük kettő - a közalkalmazotti bérek törvényi­leg is garantált rendezésének elhalasztása és a 6 százalékos AFA 10 százalékra emelése - a társadalmi közérzetet' súlyosan rontó lépés. A másik két „falat”, a szociá­lis juttatásokban a rászorultsági jog elvének alkalmazása, vala­mint a kis- és középvállalkozá­sok, a bankok anyagi-környezeti feltételeinek javítása, könnyeb­ben emészthető. Mi tette szükségessé a gazda­sági pályakorrekciót? Elsősor­ban a tervezettet jóval megha­ladó költségvetési hiány, ami immár gazdaságunk talpraállá- sának esélyeit is szertefoszlat- hatja. A deficit „túlsúlyában” leg­inkább a remélt privatizációs bevételek elmaradása a ludas, de persze más tényezők (az ipar, a mezőgazdaság teljesítményé­nek további csökkenése, általá­ban a gazdaság várt élénkülésé­nek késedelme, stb.) is közreját­szanak abban, hogy komor fel­hők gyülekeznek a horizonton. Változik a gazdaságpolitika irányvonala? Bizonyos mérték­ben igen. Eddig az infláció fé­kentartása, az egyensúlyi hely­zet megőrzése volt a fontosak között is a legfontosabb cél. Most - nem utolsó sorban az IMF hangsúlyos intelmei nyo­mán - a gazdaság hanyatlásá­nak megállítása, a kis- és kö­zépvállalkozók mozgásterének bővítése kap prioritást. Elfogadtathatók-e a tervezett intézkedések a közvélemény­nyel? A csomagterv részletei még nem ismertek, a különböző érdekvédelmi és rétegszerveze­tek egyelőre csak ízlelgetik” a keserű pirulákat. Az ellenzék berkeiben már súlyos szakmai kételyek fogalmazódnak meg a tervezett lépések célirányos vol­táról, a meghatározóan fontos „laikus” közvélemény pedig csupán a következmények és ki­látások latolgatásánál tart. Min­denesetre a pótköltségvetés be­nyújtása, a „csomagbontás” az Antall-kormány idei legna­gyobb próbatételének ígérkezik. Egész biztosan csillapítaná a várható belpolitikai viharokat, ha érzékelhető lenne, hogy az újabb gazdasági megszorítások terhe nem pusztán a lakosság vállaira kerülne; ha az állam­élet, a közhatalom vezérkara is rövidebbre húzná önmaga és az állami bürokrácia nadrágszíját. Vajon az önkorlátozás csomag­terve is ott lesz a pénzügymi­niszter-menyecske kötőjében? Bajnok Zsolt 3 á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents