Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-22 / 138. szám
1993. május 22., szombat aj Dunántúli napló 3 Megszűnik a Bányászati Múzeum? Szabálytalanul adják el a festményeket Segít az önkormányzat Vállalkozó körzeti orvos Mindszentgodisán Dr. Nyuschal Ernő a korszerűen felszerelt mindszentgodisai rendelőben Fotó: Szundi György A pécsi Mária utcában lévő Bányászati Múzeum az épület privatizációja miatt megszűnik. Hogy ez végleges megszűnést jelent-e, vagy esetleg a későbbiekben máshol újra megnyílik, azt ma biztosan senki sem tudja. Mindenesetre a múzeumi anyag sorsa pillanatnyilag bizonytalan. Ezen belül is a legbizonytalanabb a festmények helyzete, amelyekről az a hír járja, hogy eladogatják őket. A múzeum őre, egy barátságos hölgy készségesen vezet végig a termeken. Ó úgy tudja, hogy hamarosan becsomagolják az egész anyagot, és elviszik valahová, még nem tudják, hová, pedig elsején kezdődik az épület tatarozása, ősszel pedig ugyanennek az épületnek a másik szárnyában kiállítják egy részét, amennyi elfér, gondolja ő. Átsétálunk-az uránbánya anyagát bemutató termekbe. Nemrég voltak itt a Soproni Bányászati Múzeumból, mondja, lefényképezték az egész urán-anyagot, azt oda viszik, ajándékba kapják. A tárlókban ásványok, sugárzásmérő készülékek, robbantáshoz szükséges eszközök, makettek. A festmények sehol sem láthatók, a hölgy nem beszél róluk. Az állam tulajdona Telefonon kerestük a Soproni Bányászati Múzeum igazgatóját, Molnár Lászlót.- Én úgy tudom - mondta az igazgató -, hogy komoly tárgyalások folynak a várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeummal. Azért is, mert az urán kicsit jobban összehozható a ve- gyészettel, és nekik komoly raktározási lehetőségeik vannak. Valószínű, hogy ők kapják meg ezt az anyagot.- Végül is, Ön szerint kinek a tulajdona ez a múzeumi anyag?-A műszaki múzeumok státusa mindig gondot jelentett. De minden muzeális anyag a magyar állam tulajdona, azt nem lehet eladni. Pécsett egyébként az a legnagyobb gond, hogy az uránbánya, és a szénbánya sohasem kérdezte meg a szakembereket. Például Huszár Zoltánt, aki a Bányászati Múzeum vezetője volt, és most a Janus Pannonius Múzeumnál dolgozik, ő szép terveket is készített, de ezek mind elsikkadnak. Várpalotai kitérő Megkerestük dr. Kovács Istvánt, a Magyar Vegyészeti Múzeum igazgatóját, mondaná el, mit tud az ügyről.-Arról van szó, hogy múzeumunk felajánlotta a pécsi múzeum urán anyagának letétként történő átvételét. Ez azt jelenti, hogy leltár szerint, egy bizonyos időtartamra átvennénk tőlük a kiállítási anyagot. Főleg azt a részét, ami a vegyészetet is érinti. Itt kiállítanánk, megőriznénk, és ha nekik ismét lehetőségük nyílik a bemutatásra, akkor mi azt természetesen visz- szaszállítanánk. Nekünk ez nagy segítség lenne, mert ebben az évben ide várjuk Teller Ede professzort. Háromszor is láttam azt a gyűjteményt, nagyon tetszik, munkatársaimmal lefotóztuk, videóra is vettük, kész forgatókönyvünk van arról, hogyan állítanánk itt föl. Én már tavaly decemberben írtam a szénbányák vezetőjének egy levelet erről az elképzelésről, de még nem kaptam választ. Múzeumi törvény A képeladások híréről elsősorban Huszár Zoltántól értesültünk, akinek egyik, a napokban történt látogatása alkalmából, legnagyobb megdöbbenésére, felajánlották a képvásárlás lehetőségét.- A Múzeumi törvény előírja - mondta Huszár Zoltán -, hogy egy múzeumba beadott vagy bármely módon bekerült anyag az adott múzeum tulajdona, jelen esetben a Mecseki Bányászati Múzeumé, amely jogilag nem szűnt meg. Csak bezárt, kiállítását megszüntette, a múzeumot jogilag csak a művelődési miniszter szüntetheti meg, ami nem történt meg. A törvény másik része kimondja, hogy a múzeumban lévő bármely tárgy, még abban az esetben is, ha nem végezték el a beleltározá- sát, akkor is úgy tekintendő, mint a múzeum tulajdona. Nyilvánvaló, hogy az íróasztalról és a szekrényről ebben az esetben nincs szó, az eladható, mert nem múzeumi tárgy.- Úgy tudom, hogy a múzeum megállapodást kötött a Szénbányával a tárgyak letétbe helyezéséről.-A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Baranya Megyei Levéltár, a Szénbányák és az Ércbányászati Vállalat valóban megállapodást kötött, melynek értelmében a kiállítás lebontásra kerül, de a kiemelten értékes tárgyakat, egyenruhákat, zászlókat, térképeket, Babits András bányatörténész hagyatékát s egyebeket - tartós letétbe átadják egyrészt a levéltárnak, másrészt a Janus Pannonius Múzeumnak.- És a festmények?-Azoknak is a múzeumba kellene kerülniük, letétbe, hangsúlyozom, hogy továbbra is a Mecseki Bányászati Múzeum maradna a tulajdonos. De a festmények tárolására a Szénbánya vállalkozott. Úgy tűnt, hogy az az István aknai raktár, amit erre a célra nekünk egy évvel ezelőtt megmutattak, alkalmas lesz erre. Nekem kellett elkészíteni erre egy szakvéleményt, amit a két vállalat annak idején elfogadott.- Tehát a képek eladása teljesen szabálytalan.- Abszolút szabálytalan. Egyébként a múzeumot még a mai napig nem keresték meg, hogy a tárgyi anyagot tartós letétbe helyezzék. A képeladások A Mecseki Szénbányák központjában hosszas kutatás után leltünk rá arra az úrra, Bóda Miklósra, aki a képeladásokkal foglalkozik.- A képekkel az a helyzet, hogy ott vannak mind a múzeumban - mondta Bóda úr -, ide fogjuk kihozni őket az igazgatóság épületébe. Volt olyan elképzelés is, hogy csinálunk egy árverést, de a képek témája olyan, - bányász jellegű, hogy nem sok értelme lenne. Egy képkereskedővel már beszéltünk, nem sok jóval kecsegtetett minket. 90 százalékban az lesz a sorsuk, hogy itt maradnak, és ha lesz netán bányászati múzeum valahol, oda fognak visszakerülni. Egyébként elég rossz állapotban vannak, a keretek is, restaurálni kellene őket.-Azt hallottam, hogy ezeket a képeket eladják.- Van róla szó. Az az eshetőség is megvan, mint mondtam: árverésre bocsátjuk őket, tehát kiállítjuk valahol és akkor meghirdetjük.- Úgy tudom, hogy Önök tettek már ajánlatokat képek vásárlására.- Nekem meg kellett azt a lépést tennem, hogy elmentem képkereskedőhöz ajánlatot kérni, a képek állapotáról kellett hivatalos papírt beszereznem. Hiszen mi nem értékelhettük föl saját magunk. Lehet, hogy így került a nyilvánosság elé, hogy mi ezeket eladhatjuk. Eladhatjuk, van hivatalos papír arról, hogy a képek a mai hivatalos piaci viszonyok mellett mennyit érnek. Elég tág határok között mozognak.- Ön szerint ezek a képek kinek a tulajdonát képezik?- A Mecseki Szénbányáét. Amikor a múzeum elkezdett kiköltözni, rengeteg fogyóeszköz, asztalok, székek, polcok feleslegessé váltak, azokat már eladtuk, így került szóba, hogy esetleg a festményeket is, mert nett tudunk velük mit csinálni. Kaptunk elvi engedélyt, hogy ezeket a képeket eladhatjuk. Cs. L. Az utóbbi évek sorozatos átalakulásai közül - a felfele kúszó munkanélküliségen kívül - a legérzékenyebben az egészségügyben történt változások érintik az embereket. Újabban körzeti orvos helyett háziorvos lát el bennünket, ha betegek vagyunk, s újabban a jogszabály adta lehetőségek szerint ezt vállalkozási formában is teheti. A beteg pedig egyfolytában attól fél, hogy e sok változtatás során ő mint az ügyben legjobban érintett nem kap megfelelő szerepet, figyelmet és ellátást. Különösen érvényes ez a kis településeken élő emberekre, akik számára még az alapellátás sincs a nap 24 órájában biztosítva. Az orvos önállóvá válásának másik nagy kérdése az, hogy a falu lakói jobb pozícióba kerülnek-e? Dr. Nyuschal Ernő háziorvos ellátási területe három falura - Mindszentgodisa, Bakóca, Kis- beszterce - teljed ki. Ő maga 1986 decemberében cserélte fel a komlói kórház szülész-nőgyógyász állását a körzeti orvosira. Azóta eltelt majd' hét év, s az a tény, hogy május 1-jétől vállalkozóként folytatja tovább tevékenységét, bizonyítja, megszerette ezt a munkát.- Korszerűen műszerezett rendelő - tizenkét csatornás EKG, ultrahang-készülék, laborautomata, vércukorszint-mérő, számítógép - már alapot nyújtott ahhoz, hogy gondolkodni kezdjek a vállalkozás lehetőségén. Másrészt pedig az érvényben lévő jogszabályok egyértelműen erre ösztönzik az orvosokat. És természetesen az önkormányzatokkal való jó kapcsolatom is elősegítette döntésemet. Nagyon fontos a vállalkozó orvos számára a helyi önkormányzat segítsége, nélküle feladatait maradéktalanul ellátni nem tudja. A három község közel 1600 lakója közül 1576 embert látok el, rendelek mindhárom faluban, tanácsadást tartok Mindszentgodisán, részt veszek a hétvégi orvosi ügyeletben Sásdon, s a lakásomon minden nap készenléti ügyeletet tartok. Minderre ez év július 1-jétől havi 46 000 forint bázispénzt kapok a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól rezsire, gyógyszerre, tisztítószerre, a gyerekek, felnőttek - ellátására stb. Ehhez jön még az új rendszer szerinti kártyapénz, s az önkormányzat által díjazott készenléti ügyelet. Ebből kell ill. kellene finanszíroznom az épület karbantartását, az itt dolgozók - egy asszisztens, egy körzeti ápolónő - bérét, a saját kiadásaimat, (mint pl. könyvelő), s nem utolsósorban a korszerűsítést. A képletből jól látható, hogy mindez lehetetlen, így aztán az önkormányzatokkal kötött szerződésem értelmében évenként, lakosonként 120 forinttal, azaz évi 200 ezer forinttal, az épület és a berendezés díjmentes használatával támogatják tevékenységemet. Mindennek fejében legjobb tudásomat kamatoztatva a kisebb vizsgálatokat helyben végzem, pl. az ultrahang-készülékkel terhességet, epekövet, teljes belgyógyászati hasi kivizsgálást tudok végezni, s megpróbálok ugyanolyan lelkiismeretes orvosa lenni a falunak, mint eddig. Hogy mit jelent ez a változás a falu polgármesterének, s hogy biztosították továbbra is a zökkenőmentes ellátást, arról Bimbó István, Mindszentgodisa polgármestere a következőket mondta:-Az önkormányzati törvény előíija számunkra az egészség- ügyi alapellátás biztosítását. Mi eddig is többet próbáltunk tenni a falu lakóinak jó közérzetéért. Ezt azért mondom, mert az emberek hangulatát - különösen falun - nagyban befolyásolja az egészségügyi ellátás színvonala. Sok az idős ember - a lakosság egyharmada - sokat dolgoznak, ezáltal nehezebben regenerálódnak. Ennek tudatában éveken keresztül biztosítottunk szabad pénzt a működtetésre és a fejlesztésre, s ma már rendelőnk falusi viszonylatban korszerűnek mondható. Ä mostani megváltozott körülmények között nem gördítettünk akadályt a doktor úr szándékai elé, s olyan szerződést kötöttünk, mely védi a község lakosságát és érdekeit is. Nevezetesen a felmondási idő 6 hónap, tehát orvos nélkül nem maradnak a falvak. Mivel a törvény csak az orvosról rendelkezik, az asz- szisztenciáról nem, az eddig ott dolgozó embereket továbbra is alkalmaznia kell. Helyettesítésről maga gondoskodik, illetve vállalja a költségeit. A rendelő és annak berendezése az ön- kormányzatok tulajdona, azt az orvos rendeltetésszerűen használja és karbantartja. Ezek voltak a legfontosabb feltételek. Ez a rendszer számunkra és a vállalkozó orvos számára is új, mégis: az eddigi évek jó munkakapcsolata alapján mindenképpen előrelépést várok e döntéstől. Ugyanúgy, mint minden magánvállalkozó esetében, az ő érdeke lesz elsősorban a betegek gyógyítása és kiszolgálása, s a vállalkozás továbbfejlesztése színvonalasabb ellátással a betegek ellátásáért. Megyeri Tiborné Pécsi táncosok Kolozsváron Futnak a képek Mi van Patrick tányérjában? A szókincsnek szinte végtelenül sok árnyalata van, s egy nyelvet ismerni annyit tesz, mint ismerni e finomságokat. Kosztolányi például pontosan tudta, mi a különbség a választékos „gyermek” és a hétköznapibb „gyerek” szó között. Ezért nevezte lírai hősét „szegény kisgyermek”-nek, míg a nagyvárosok kallódó fiataljait „utca- gyerek”-ként idézte meg. Biztos vagyok benne, hogy Szabó Ildikó is tudatosan adta múlt heti cikkemben elemzett filmjének ezt a címet: Gyerekgyilkosságok. Akik látták e szigorúan komponált, tragikus történetet, alkalmasint igazat adtak nekem. Kissé neheztelhetnék hát a szedőre, aki Gyermekgyilkossá- gok-nak keresztelte át a művet. Ám egyúttal megnyugtatom, az e heti filmben valóban gyermekek szerepelnek. Játékos, eleven, gyermekes gyermekek. Az egyik zenélő kabátot visel, a másik kacsa formájú ágyban hajtja álomra a fejét, a harmadik a sapkájára szerelt propellerrel közlekedik, s mikor megvénülvén a sok hancúrozásban, közeledni érzi halálát, úgy rendelkezik, hogy egy elemes kacagómasinával egyetemben helyezzék örök nyugalomra. Ez az elmés szerkezet azután felettébb szokatlan hangulatot kölcsönöz a gyászszertartásnak. Hát nem aranyos? A filmnek egyébként Játékszerek (Toys) a címe, s bármennyire hihetetlen is, de az a Barry Levinson rendezte, akit az Os- car-díjas Esőember és a magyar televízióban a minap bemutatott Őstehetség tett világszerte ismertté. Úgy látszik, egy pajkos gyermeket rejtegetett a szívében, s ez most megkövetelte a maga adóját. így született a film, egyaránt szánva gyermekeknek, felnőtteknek, sőt vén golyhóknak (nem ám golyóknak!) is. Az alapötlet valóban kitűnő, fergeteges vígjátékot ígér. Egy hatalmas játékgyár idős tulajdonosa (ő lesz a kacagó halott) végrendeletében fivérére hagyományozza a birodalmát, aki eladdig a hadsereg tábornokaként folytatta áldásos semmittevését. Most viszont úgy véli, elérkezett végre az ő ideje, s a játékszerekből létrehozza a maga tökéletesen álcázott, elektronikus hadseregét. Az elgondolás azért szellemes, mert a játék, mint tudjuk, csakugyan értelmezhető különféle emberi tevékenységek és törekvések modelljeként. Anélkül, hogy megszűnne játék lenni. Ez a történet viszont túlságosan komolyan veszi önmagát, ezért a játékháború ábrázolása bosszantó stílustörésekkel jár. Pedig Barry Levinson a népszerű Robin Williamsre bízta a dilis tábornokot legyőző kelekótya legény szerepét, akiben leleményes játszópajtásra is lelt. Nekem mégis a robothugicát, Elzászkát alakító Joan Cusack meglepően tehetséges játéka szerezte a legderűsebb perceket, és LL Cool J is tetszett (ha igaz, ez a neve, tejó ég, szegény szedő!), egyszóval ügyes volt Patrick az álcázóművész szerepében. Ő egyébként, mint kiderül, fegyelmezett katona lévén nem szereti, ha összeér a tányérjában az étel, ha a körítés nincs határozottan elkülönítve a hústól, s ha a galuska nem húzódik sánc mögé. Ez gusztus dolga, Patrick, mondhatnánk. Csakhogy e filmben hasonló a helyzet. Itt is „összeérnek” a dolgok, mint Patrick tányérjában, s ez bizony már baj. Á szatíra tanmesébe megy át, a paródia horrorral keveredik, s az amúgy parádésan szorgoskodó látványtervezők tevékenysége időnként giccsbe hajlik, sőt görbül. Néhány szellemesnek vélt ötlet pedig csak gyermekes malackodás. Mert a képeknek is megvannak a maguk stílusámyalatai, s ezek között eligazodni legalább olyan nehéz, mint meglelni a megfelelő szót. Nagy Imre Egy hétig Erdélyben vendégszerepeit a pécsi Szivárvány Gyermekház Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttese. A közel 60 tagú csoport a kolozsvári Kuckó Együttes tavalyi szeptemberi látogatását viszonozta. A turné alatt öt különböző helyen léptünk fel közel másfél órás műsorunkkal, melyben helyet kapott a 8-12 évesekből álló kicsik produkciója is a 14-18 évesele színvonalas, igényes műsorszámai között. A kolozsvári Báthory Líceum nagytermében zsúfolásig telt nézőtér forró tapssal jutalmazta a programot. A kalotaszegi Nagykapuson a pécsiek kedvéért nyitották ki a négy éve bezárt kultúrházat, s a polgármester szavai szerint ez a délután döbbentette rá a falut, hogy érdemes lenne rendbehozni az elhanyagolt épületek Az idős emberek szemében megcsillanó könnyek a mi gyerekeinket is ráébresztették arra, hogy itt más jelentése van a magyar táncnak, dalnak, szónak, a műsorbeli kis vőlegény kalapjára kötött nemzetiszínű szalagnak, mint otthon. Nagyenyed évszázados kollégiumában vastaps kísérte az előadást. A táncosoknak adott virágokban is megnyilvánult az a szeretet, mely mindenütt kísért bennünket. Szovátán és Gyergyómentén is telt ház előtt táncoltunk. A sok szereplés közben jutott idő arra is, hogy megnézzük Kolozsvár nevezetességeit, s végigutazva az Aranyos mentén, a táj szépségén kívül gyönyörködjünk Torockó egykor igen gazdag népművészetében. Utazás közben élmény volt a hógolyózás a Görgényi Havasok hegyvonulatán, majd látni a Békás-szoros tekintélyt parancsoló szikláit. A Szivárvány Gyermekház csoportjának útját a szülők által létrehozott Néptánccal a Gyermekekért alapítvány támogatta. Molnár Jánosné tanárnő A A 1 1
