Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-04 / 120. szám

1993. május 4., kedd uj Dunántúli napló 7 Elszaporodnak a középüzemek Agrárpolitika - szélsőségek nélkül Mi várható a közjogi kamaráktól? A Fidesz nemrég megrende­zett ötödik kongresszusán sú­lyos kritikával illették a kor­mánykoalíció agrárpolitikáját. Glattfelder Béla országgyűlési képviselőt, a párt mezőgazda- sági szakértőjét arról kérdeztük, mi váltotta ki a kritikus hangvé­telt, s milyen változásokat lát­nak szükségesnek. Modellek sokaságát-Úgy tűnik, a koalíció ma már nem törekszik többre, mint az általa meghozott rossz törvé­nyek toldozgatására. Bárki ta­pasztalhatja, hogy az újabb és újabb kárpótlási és szövetkezeti törvénymódosítgatások miatt a parlamenti tévé-közvetítés leg­inkább egy folytatásos telere- gényhez kezd hasonlítani. És közben egyre fogy az esélye annak, hogy az egyébként 1990 augusztus 20-ára ígért földtör­vény most - legalább három év késéssel - megszülessen. Köz­ben szélsőséges nézetek össze­csapásának tanúja az ország. A szövetkezetekkel kapcsolatosan például erősödik azoknak a hangja, akik - a kormánykoalí­cióval szöges ellentétben - csakis szövetkezetekbe szerve­zett mezőgazdaságot tartanak életképesnek - állította a képvi- selő.- Önök hogy gondolják ?-Mi a két szélsőséget egy­aránt elutasítjuk. Szerintünk nem arra kell törekedni, hogy a tulajdonosokat valamilyen - ál­talunk jónak gondolt - mo­dellbe kényszerítsük, hanem modellek változatos sokaságát kell kínálni. Ebbe az egyéni vál­lalkozási formák és a társaságok éppúgy beleférnek, mint á kü­lönféle szövetkezet-típusok. A lényeg, hogy a tulajdonos min­den kényszer nélkül választ­hassa a legkedvezőbbnek vélt formát.- A kárpótlás gondolatát kezdettől elutasították. Ha kor­mányzati pozícióba kerülnének, hogyan kezelnék ezt a sokakat mélyen érintő témakört ?- Új kárpótlási törvényeket nem hoznánk, és a már hatály­ban lévőket érvényesnek ismer­nénk el. De azon fáradoznánk, hogy e törvények végrehajtása minél előbb befejeződjön, azok a birtokok, amelyek éppen a szövetkezeti és kárpótlási tör­vények hatására végletesen el­aprózódtak, végre működőké­pes üzemekké szerveződhesse­nek. Ám látni kell, hogy ez nem megy majd máról-holnapra, ta­lán tíz év sem lesz elegendő a folyamat beteljesüléséhez - hangsúlyozta Glattfelder Béla. Együttes piaci fellépés-Milyen lesz a magyar me­zőgazdaság a választások után ?- A jelentőségüket jórészt megőrző nagyüzemek és rész­munkaidős kisgazdaságok mel­lett a középüzemek elszaporo­dására lehet számítani. Ezek egyaránt működhetnek családi, társasági vagy akár szövetkezeti alapon is. A gazdaságok mére­tének csökkenéséből a termelők kereskedelemmel, feldolgozói­parral szembeni kiszolgáltatott­ságának növekedése követke­zik. A termelők piaci tájékozó­dását és biztonságát erősítő ag­rárpiaci intézmények mielőbbi kiépítése ezért alapvető fontos­ságú. Ha felhatalmazást kapunk rá, kormányzati eszközökkel ösztönözni fogjuk a termelők együttes piaci fellépésének le­hetőségét, támogatva az erre a célra létrehozott szervezeteiket. Akik az elmúlt pár hét történé­seit figyelték, azok tudják, hogy mi már ellenzéki pozícióban komolyan támogatjuk a terme­lők élelmiszeripari tulajdon- szerzését. Nagyon sokan van­nak, akik úgy beszélnek mint mi, de amikor szólamaikat tör­vényekbe kellene iktatni, akkor átmenetileg más álláspontra he­lyezkednek.- Miért éppen az élelmiszer- ipari privatizáció gyakorlatá­ban követelnek változásokat?-Az elmúlt két évben meg­indult az állami élelmiszeripari vállalatok átalakulása és priva­tizációja. A tulajdonosváltásnak határozott iránya alakult ki. A külső (a tranzakció nagysága miatt sokszor külföldi) befekte­tők figyelmét főleg az úgyneve­zett szabványosított termékeket előállító, viszonylag kiegyensú­lyozott pénzügyi helyzetű, meg­felelő piaci kilátásokkal rendel­kező dohány-, cukor-, szesz-, édes-, növényolaj- és söripar keltette fel. Az élelmiszeripar más jelentős, a mezőgazdasági termelőkkel szoros kapcsolato­kat fenntartó tej-, baromfi-, konzerv-, gabona- és húsipar vállalatai iránt korlátozott a be­fektetői érdeklődés. Az utóbbi piaci és pénzügyi gondokkal küszködő, bonyolult belső és mezőgazdasági kapcsolatrend­szerű területek szakágazati és privatizációs kormányzati stra­tégiája csak részben készült el. Az adott helyzetben nemcsak az élelmiszeripari privatizáció las­sulása következik be, hanem egy-egy szakágazat (pl. kon­zervipar, baromfiipar) túlzott leépülésének, a mezőgazdasági kapcsolatrendszer összeomlá­sának veszélye is fenyeget. A kárpótlási törvény lassú végre­hajtása miatt pedig a mezőgaz­dasági üzemek élelmiszeripari privatizációban való részvétele korlátozott. A mezőgazdasági termelők, feldolgozó, kereskedők közti megbomlott kapcsolatok újjáé­pítése, a vertikális integráció kialakítása megköveteli a me­zőgazdasági termelők élelmi- szeripari tulajdonszerzését. Ha Magyarország a jövőben egy hatékony és a nemzetközi piacokon is versenyképes élel­miszergazdaságot akar, akkor már most el kell kezdenie az élelmiszeripar modernizálását, az EK szabványaihoz kell köze­lítenie a magyar szabályozást. Az élelmiszeripar privatizálása során monopolellenes szabá­lyokat kell érvényesíteni - szö­gezte le a képviselő.- A gazdálkodáshoz azonban nemcsak életképes szervezet, hanem működő tőke is kell. Azaz: sok pénz-A termelés finanszírozásá­ban, a más ágazatokban meg­szokottaktól eltérő pénzügyi in­tézményeket kell kialakítani. Ezért is utasítjuk el a társaságok és a szövetkezetek földtulajdon szerzésének korlátozását, mert az eleve lehetetlenné teszi a mezőgazdaság hiteleinek fede­zetét biztosító földjelzálog in­tézmények kialakítását. A me­zőgazdasági termelést felesle­gesen terhelő költségeket meg kell szüntetni. A Fidesz a kár­pótláshoz hasonlóan kezdetek­től fogva egyedül ellenezte a földadót, eltörlését szorgalmaz­zuk.- Létezhet-e olyan agrárpoli­tika, amely a falusi térségek problémáit nem veszi számba?- Nyilvánvalóan nem. Anél­kül, hogy egyenlőségjelet ten­nék közéjük, a két terület kö­zötti összefüggés, legfőképpen a munkanélküliség terén na­gyon is világos. Ha a falvak nem válnak ugyanolyan értékű lakóhellyé, mint a városok, ak­kor a falvakat elhagyó tömegek nagyvárosaink köré építik majd nyomornegyedeiket. Mi arra tö­rekszünk, hogy ez ne következ­zék be. Azt szeretnénk, ha mindenki megtalálná a számítását ott, ahol lakik. Ezért tartjuk szüksé­gesnek a válságsújtotta térségek foglalkoztatás orientált támoga­tását, a falvak fejlődését meg­alapozó infrastruktúra fejlesz­tést. schöffer ­A piaci elven működő ma­gyar gazdaságban olyan prob­lémák is a felszínre kerültek, amelyeknek a megoldásához sem a kormányzati eszközök, sem a meglévő érdekképvisele­tek lehetőségei nem elegendők. Dr. Tolnay Lajos, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke a közjogi ipari és kereskedelmi kamarák létrehozásában és megfelelő működtetésében látja a megoldás kulcsát.- Voltaképpen mit fed a „ köz­jogi kamara” fogalma? - kér­deztük az MGK elnökét.- Az egykor - a háború előtt - jól működő kamaráktól az ál­lam elvett számos feladatkört, amelyek az egyéni vállalkozók életében meghatározó fontossá­gúak voltak. E vállalkozói kör újraéledésével szükséges, hogy az őket érintő témák megint a vállalati önkormányzatok dön­tési jogkörébe helyeződjenek vissza.A végrehajtásra a vállala­tok által választott testület, il­letve az általa irányított szerve­zet kapjon felhatalmazást. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint az első ne­gyedév végén 73 704 jogi sze­mélyiségű gazdasági szervezet működött az országban, a jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek száma 79 401 volt, a költségvetési és társadalom- biztosítási szervezeteké 14 999, az egyéb, nem nyereségérde­keltségű szervezeteké 35 914, egyéni vállalkozásokból pedig több mint 632 ezret regisztrál­tak. A korlátolt felelősségű társa­ságok aránya tovább növeke­dett, március végére elérte a 83,2 százalékot. A szövetkeze­tek részaránya 11,5 százalékos, a részvénytársaságoké 2,6 szá­zalékos, a vállalatoké 2,1 száza­lékos volt. A kislétszámú vál­lalkozások száma az első ne­gyedévben is az átlagosnál gyorsabban emelkedett: a szer­vezetek 40,7 százaléka legfel­jebb 10, 39 százaléka 11-20 al­kalmazottat foglalkoztatott. A legtöbb új cég a kereskedelem­ben, illetve a szolgáltató ágaza­tokban jött létre. Az első negyedév végére 2556-ra emelkedett a csődöt je­lentett gazdasági szervezetek száma. Ezek 64,4 százaléka gazdasági társaság, 24,7 száza­léka szövetkezet, 10,9 százaléka pedig vállalat. Felszámolási el­járás alá március végéig 2371 cég került, ezeknek körülbelül fele szövetkezet, másik fele kft. A statisztika szerint az első negyedévben 1069 újabb kül­földi érdekeltségű cég alakult az országban, a befektetett tőke-Milyen eredmény várható egy ilyen irányú változástól?- A közjogi kamara - köztes­tületként - továbbra is ellátja majd a klasszikus kamarai ten­nivalókat. Információkat szol­gáltat, elősegíti a kereskedelem fejlesztését, etikai ügyekben lát el képviseletet, gazdaságszer­vező tevékenységében pedig a kormányzati szervek partnere. Részben viszont új feladatokat is átvállalna. Olyanokat, mint a cégnyilvántartással kapcsolatos munka, a csődiroda működte­tése, s bekapcsolódna a hatósági engedélyezések folyamatába, a szakképzésbe, a vizsgáztatásba és más hasonló tevékenységbe. Ezen kívül fontos szerepet vál­lalna a vállalkozások élénkíté­sében, fejlesztésében, a külpiaci kapcsolatok kiépítésében és az export-ösztönzésben is. Mind­ezt a ma ismert módozatoknál olcsóbban, szakszerűbben, a vállalatok által szükség szerint befolyásolhatóan teheti. S.J. nagysága pedig az első három hónapban 15,3 milliárd forint­nak megfelelő összeget tett ki. A vegyes vállalkozások alapítói vagyonában egyre nagyobb há­nyadot tesz ki a külföldi tőke. Aránya az 1989 évi 24,1 száza­lékról mostanára 77 százalékra növekedett. Az alapítói va­gyonnal kapcsolatban azonban a statisztikusok megjegyzik, hogy ez a szám nem tükrözi az alapítást követő tőkeemelése­ket, illetve -csökkentéseket, sem azt a külföldi tőkét, amely a már meglévő külföldi érdekelt­ségű vállalkozásokba áramlik. Az év első hónapjában alakult külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetek 69 százaléka 1 mil­lió forintot meg nem haladó, 22,7 százaléka pedig 1,1-10 millió forint közötti alapítói va­gyonnal jött létre. Mindössze az új szervezetek 2,1 százalékának az alapítói vagyona haladta meg a 100 millió forintot. Ez utób­biak viszont átlagosan a törzs­tőke 75,5 százalékával rendel­keztek. Az APEH nyilvántartása sze­rint március végén 79 401 jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet működött az ország­ban, 12,5 százalékkal több mint a múlt év végén. E szervezetek 62,2 százaléka betéti társaság. A gazdasági munkaközösségeknek és a szak­csoportoknak a jogszabályok szerint a múlt év végéig át kel­lett volna alakulniuk, ez azon­ban viszonylag nagyszámú szervezetnél technikai okokból nem történt meg. Bogádmindszent határában vetik a burgonyát Fotó: Löffler Gábor Cégalapítások az első negyedévben Tetőponton a munkanélküliség? Egyre többen „kopnak ki”a segélyből Az Országos Munkaügyi Központ illetékes főosztályve­zetője már egy hónappal ezelőtt jelezte a februári adatok és a ta­vaszi várakozások alapján: hosszú ideje először csökkenhet a regisztrált munkanélküliek száma. A központ most megje­lent jelentése szerint a csökke­nés márciusban be is követke­zett: a munkanélküliek száma az első tavaszi hónapban 7500-al, az ellátásban részesü­lők száma 9700 fővel csökkent. A második szám meghaladja az elsőt, s ez már nem olyan jó jel. Egyre többen „kikopnak” a munkanélküli segélyből, s gya­rapítják azoknak a munkanélkü­lieknek a számát, akiket egyál­talán nem tartanak nyílván a sta­tisztikák. Mégis egyet lehet ér­teni az OMK elemzőivel abban, hogy „a regisztrált munkanélkü­liek számának több mint 4 éve tartó folyamatos növekedése után ez a kismértékű csökkenés figyelemre méltó, még akkor is, ha tudjuk, hogy a regisztrált lét­szám csökkenése nem feltétle­nül jelenti az összes munkanél­küliek számának csökkenését.” Abszolút számokban a febru­ári 705 ezerrel szemben március végén 687,5 ezer nyilvántartott munkanélküli volt az ország­ban. Százalékosan ez annyit je­lent, hogy 13,6 százalékról 13,4 százalékra csökkent az állásta­lanok aránya. És itt egy újabb jóslat követ­kezik: a következő három hó­napban, egészen addig, míg a Ratkó-korszak második hul­lámbeli csemetéi, mint új pá­lyakezdők be nem lépnek a sta­tisztikába, további javulásra le­het számítani. A csökkentést a szakértők több tényező együttes hatásával magyarázzák. Először fordul elő az idén, hogy a növekedési tendenciák lassúbbak, mint a tavaszi munkákból következő csökkentő hatás. Januárban 67 ezer, februárban 47 ezer, márci­usban 37 ezer új munkanélkülit regisztráltak. Csökken a beje­lentett létszámleépítések száma, ami azt jelenti, hogy a foglal­koztatottak aránya tekintetében megközelítettük a mélypontot. Végül, de nem utolsósorban a munkaügyi megfigyelők azt is észlelték, hogy az ország egyes részein, mindenek előtt a nyu­gati határmegyékben és a Bala­ton környékén a gazdaság némi élénküléséről is lehet beszélni. E három - részint ideiglenes, részint tartós tendencia együttes hatása alapján megkockáztat­ható, hogy noha visszaesések még mindig lesznek, a munka- nélüliség hamarosan tetőzik, s a tartós ellenirányú tendencia megindulására is van kilátás. Az egyes országrészekben az ismertetett trendek nem egy­formán érzékelhetők. A regiszt­rált munkanélküliek száma 15 megyében csökkent, s néhány­ban, elsősorban Szabolcs és Vas megyében több mint 3 százalé­kos volt a csökkenés. Borsod­ban változatlan a munkanélkü­liek száma, három megyében je­lentéktelen, néhány tized száza­lékos növekedést regisztráltak a munkaügyi hivatalok. Vesz­prém megyében viszont jelentő­sebb növekedést tapasztaltak: egy tized híján 3 százalékot. A legalacsonyabb arányú munkanélüliség (6,2 százalék) Budapesten volt. A legmaga­sabb még mindig Szabolcsban (22,5). Változatlanul súlyos a helyzet Borsodban, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében, Nóg- rádban, Békésben és Bács-Kis- kunban, de Hajdu-Biharban és Hevesben is 15 százalék felett maradt az állástalanok aránya. Tartós jelenség, hogy a nyugati országrész .jobban bírja” a gazdasági megrázkódtatásokat, mint a keleti. A Balaton-környéki megyék (Veszprém, Somogy, Tolna, Baranya, Fejér) a 12-14 száza­lékos tartományban maradtak. Nem vitás, az idegenforgalmi szezon nekik sokat kedvez majd. A bejelentett üres álláshelyek száma 35 ezer volt a februári 32 ezerrel szemben, s az is bíztató változásnak tekintendő, hogy márciusban 11 300 fő elbocsá­tását jelentették be a vállalatok. Ez kevesebb mint a fele a tavaly márciusi hasonló előrejelzések­nek. Márciusban 540 ezer honfi­társunk részesült munkanélküli ellátásban, ami még így is irtó­zatosan magas szám, pedig tud­juk, hogy januárban 35 ezren, februárban 40 ezren, március­ban 48 ezren kerültek ki az ellá­tásból. Közülük a munkábalé- pők, a vállalkozást indítók, a közmunkában foglalkoztatot­tak, az átképzősök és az elő­nyugdíjasok együttes létszáma sem érte el a 30 ezret. Ebből következik, hogy egyre többen vannak az országban, akik a nem regisztrált, semmilyen át­képzési vagy szociális program által nem érintett munkanélkü­liek táborát alkotják. Kik ezek az emberek? Miből élnek? Ve­lük már nem foglalkozik a sta­tisztika. A szerencsésebbekről, akik munkanélküli járulékban részesülnek, valahol a nyomor­szint határán, de azért a koráb­binál tűrhetőbb körülmények között élnek: a munkanéllküli járadékok átlagos összege már­ciusban 9214 forint volt. » y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents