Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-19 / 135. szám
1993. május 19., szerda üj Dunántúli napló 9 Egészségügyi ellátásunkra, nyugdíjunkra szavazunk pénteken A népjóléti tárca kéri, minél többen szavazzanak A pénteki szavazásról, amelyen a társadalombiztosítási ön- kormányzatok létrehozásáról és összetételéről szavazunk, már sokszor írtunk. Nyilatkoztak a jelölt listát állító szakszervezetek, az egyes jelöltek, azonban viszonylag kevés szót kapott az a minisztérium, amelyik tulajdonképpen az egész magyar egészségügy, s ezzel együtt a finanszírozás, vagyis a társadalombiztosítás reformját elindította. Egyrészt ezért, másrészt, mert még most, a szavazás előtti napokban is sokan nem értik tisztán, miről is van szó, tájékoztatást kértünk a Népjóléti Minisztériumtól. Veress Pálma, a népjóléti miniszter szóvivője a következőket mondta el lapunk számára : - A rendszerváltás után a népjóléti minisztérium átfogó egészségügyi reformot hirdetett meg. Ennek a reformnak döntő állomása a társadalombiztosítás (továbbiakban TB) átalakítása. Ez több lépcsőben valósulhat meg. Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy elkülönítették az állami költségvetéstől a TB pénzét. Világosan tisztázni kellett, hogy mennyi pénz is folyik be a TB kasszájába, s mindez mire elegendő. Ez azért volt fontos, mert az előző rendszerben a járulékok az állami költségvetés kasszájába futottak be, s mivel a költségvetés állandó hiánnyal küszködött, sokszor nyúltak a TB járulékhoz a hiányok pótlására. Ez azon túl, hogy szabálytalan, azt is eredményezte, hogy a TB pénzügyi helyzete zavaros és áttekinthetetlen volt, s nem jutott mindig arra pénz, amire pedig ebből kellett volna a fedezetet biztosítani.- A második lépés: a TB önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtése. A Parlament a közelmúltban törvényt hozott, hogy 1994 végéig 300 milliárdos vagyonhoz kell juttatni a TB-t. Ez egyfajta kárpótlás is, hiszen a nyugdíj és betegbiztosító társaságok a háború előtt tetemes vagyonnal rendelkeztek, amelyet államosítottak. Nem elég azonban vagyonhoz juttatni a TB-t, új, áttekinthető irányítási rendszert is ki kell alakítani, tisztázni kell azt, hogy mi az állam felelőssége a TB-vel kapcsolatban, meg kell teremteni a garanciákat, hogy mi, járulékfizető állampolgárok beleszólhassunk, hogy pénzünket hogyan, mire, miképp használják fel. A nemzetközi tapasztalatok alapján erre a leginkább a TB önkormányzatok felelnek meg. A TB önkormányzatok jogosítványai között szerepel ugyanis az egyetértési, illetve vétó jog, ami azt jelenti, hogy a kormány, TB-vel kapcsolatos törvényjavaslatot csak akkor nyújthat be a Parlament elé, ha azzal az önkormányzatok is egyetértenek, vagyis, a véleményezésük nélkül nem kerülhet sor törvényhozásra e témában. Ezenkívül az önkormányzatok feladata lesz a TB pénzeivel való gazdálkodás. Tisztázni kell, hogy nem lesz több pénze a TB-nek, hanem a meglévő elosztása lesz nyíltabb, áttekinthetőbb, racionálisabb, igazságosabb.- Ez mind nagyon szépen hangzik, de sokan felteszik a kérdést, igazából lesz-e beleszólása az állampolgárnak, illetve, lesz-e betekitési, ellenőrzési lehetősége az önkormányzatók működésével, döntéseivel kapcsolatban ?-Nyugaton ezek az önkormányzatok állandóan tájékoztatják a lakosságot, vagy sajtón kersztül, vagy egyéb olyan fórumokon, ahol az állampolgárnak lehetősége van közvetlen kérdéseket feltenni. Valószínű, hogy a nálunk megválasztott önkormányzatok is hasonló megoldással élnek majd.-Azt is sokan megkérdezik, hogy miért éppen a szakszervezetek állítanak jelölteket ennek az önkormányzatnak az össsze- tételére?- Ezt is nyugati mintából vettük, mivel nálunk még nem volt ilyen, s ott jól bevált ez a megoldás. A másik ok, hogy a társadalom stabilitása érdekében elengedhetetlen, hogy ilyen fontos témában minél több érdek- védelmi csoport fejthesse ki véleményét, s az érdekvédelmet mégiscsak a szakszervezetek tudják a legjobban ellátni. Nem a választások abszolút győztese lesz az egyedüli önkormányzati képviseletet ellátó, hanem a szavazati számok arányában Mi, nyolcadikosok is ballagunk Az elmúlt napokban ballagtak a felnőtté vált középiskolások, akik beléptek a nagy ÉLET kapuján. Hamarosan mi nyolcadikosok is búcsúzunk az általános iskolától, tanárainktól és egymástól, ajóban-rosszban eltöltött eltöltött nyolc esztendőtől, nagyot lépve ezzel a nagy ÉLET bejárata felé. Elköszönünk az iskola épületétől is, amely előtt ha sok-sok év után elhaladunk, eszünkbe fog jutni, hogy e falak között tanítottak meg bennünket írni, olvasni, számolni, itt ismerkedhettünk meg a történelem, az irodalom, a nyelvtan, a biológia, a kémia és más tantárgyak alapjaival. Ma már mindannyian tudjuk, hol fogunk továbbtanulni. Az év végi hajrá sem olyan kemény, mint volt az elmúlt hét évben. Úgy tűnik, tanáraink is egy kicsit elnézőbbek velünk szemben. Talán már ők is a közelgő búcsúra gondolnak? A ballagás megszervezése, a ballagás napjának szebbé, emlékezetesebbé tétele minden szabadidőnkben beszédtéma közöttünk. Most még várjuk az ünnepi perceket, készülnek az utolsó fényképek az osztályról, tanárainkról és a barátokról. Emlékezetemben még frissen él az első tanévnyitó ünnepély. Osztálytársaimmal akkor egy kicsit szorongva sorakoztunk fel, hiszen minden idegen volt, és még egymást sem ismertük. Fülembe cseng az igazgatónő egyik mondata: „A tanítás hétfőn kezdődik. Gyülekezés reggel 7.30 és 7.45 óra között.” Nyolc éven keresztül eszerint érkeztünk az iskolába, és most szeptembertől már a gimnázium igazgatójának szavait fogjuk lesni. Elevenen élnek bennünk a csillagos piros pontok, a karikás fekete pontok, a jó és a rossz jegyek. Persze a fő kérdés is: vajon hány napig titkolhatok el otthon az ellenőrzőbe beírt rossz jegyek? Ma már tudjuk: előbb vagy utóbb, de legkésőbb a fogadóórán minden kiderül. Néhány nap múlva elköszönünk. A jövő tanévben már mások ülnek a padjainkban, mások fognak futni a folyosón és megjönnek az elsősök, a legkisebbek is. Mi pedig szétszóródunk, de biztos, hogy örülni fogunk, ha újra találkozhatunk. Erdődi Gyula, a Jurisics úti Általános Iskola ballagó tanulója lesznek jelen, (persze lesz, aki kiesik ebből) Ez egyfajta megmérettetése is most az egyes szakszervezeteknek.- Két önkormányzatot választunk. Az egyik a nyugdíj biztosítási önkormányzat. Ennek létszáma 60 fő lesz, ebbe 24 főt a munkáltatók delegálnak, (itt a munkáltatók azt a kilenc szervezetet jelentik, akik az érdekegyeztetői tárgyalásokon a munkaadói oldalon állnak) négy főt a nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek adnak, s 32 főt mi állampolgárok fogunk megválasztani. A másik az egészség- biztosítási önkormányzat lesz. Ez is 60-as létszámú lesz, ide fele-fele arányban delegálnak tagokat a munkáltatók, illetve az általunk megválasztott szak- szervezetek. A képviselőlet négy évre választják. Ez a választás egyfordulós, akkor lesz érvényes, ha a szavazati joggal rendelkező állampolgároknak legalább a 25 százaléka voksol. Ha ez nem történik meg, 1994 végéig újabb választást kell kiírni. A választás költsége megközelítően 800 millió forint. A néjóléti tárca ezért kéri az állampolgárokat, hogy saját jövőjük - egészségük, nyugdíjuk - érdekében menjenek el szavazni. A köztársasági elnök is többször kifejtette véleméynét a TB önkormányzati választásokról, s egy fórumon azt mondta, aki arra se veszi a fáradtságot, hogy elmenjen szavazni, annak a későbbiekben nem lesz meg az erkölcsi alapja, hogy bármiért reklamáljon, panaszkodjon. Sarok Zsuzsa Két óra közti szünetben a 8. b. osztály Fotó: Szundi György A Zsolnaisokra jobban odafigyelnek Egy oktatási program kijárta az általános iskolát Persze, kívülről nem látszik rajtuk semmi. Ugyanolyan vidám, nyári szünetet váró nyolcadikosok ülnek szemben velem, mint bármelyik hasonló gyerek. Kijártak nyolc osztályt a pécsi Jókai Úti Általános Iskolában - és valami miatt mégis különböznek társaiktól. Annak idején, mikor ők első osztályba kezdtek járni, 1985-ben, az iskolában indult egy Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs (NyIK) program, melyet Zsolnai József pedagógiai módszereire építettek föl. A törökbálinti kísérleti iskolának a pécsi lett egy úgynevezett „bázis” (követő) osztálya, melyből országosan is csupán néhányat hoztak létre. Zsolnai „Egy gyakorlatközeli pedagógia” címmel írta meg könyvét, ami egy, az 1 -sőtől a 8. osztályig ívelő, tudatosan megtervezett koncepciót kínál. Igaz, ez a fajta „gyakorlatközeliség” a tanároktól is másfajta attitűdöt követel, hiszen a kiscsoportos foglalkozás azt is jelenti, hogy párhuzamosan egy órán többféle munka folyik, s mindezt a tanárnak kell kézbentartania. Pedagógusok, szakemberek és kevésbé szakemberek, minisztériumi felelősök megszületése és bevezetése óta vitáznak a Zsolnai-program erényein, vélt és valós hibáin. Azonban az tény, hogy egy generáció már ezen az oktatási gyakorlaton nőtt fel, eszerint tanulta végig az általános iskolát - azaz, örökre sejtjeikbe ivódott mindaz a jó (s ki tudja, esetleg kevésbé jó is), amit a Zsolnai-program nyújt. Ezért ezt a különös, évvégi pillanatot ragadtuk meg, hogy most a tanulók beszéljenek élményeikről, tapasztalataikról, ami számukra nem más, minthogy: milyen volt iskolába járniIDr. Meláth Ferencné irodalomtanámő ugyan beül hozzánk a könyvtárba, azonban a négy nyolcadikost - Aspán Nikolittát, Boro- vácz Zoltánt, Schäffer Dávidot és Tóth Magdolnát - alig kell bíztatni, hogy mind részletesebben belemerüljenek az elmúlt évek felidézésébe. Mint mondják, bár a Zsolnai-módszer keretében „mindent másképp tanultak”, mint a hagyományos tantervű osztályokban, azonban a hangsúly nem csupán a „más”-on van, hiszen az lenne a legkönnyebb, valamit a megszokottól másként csinálni. Bár a tananyag - például irodalomból és nyelvtanból - mennyiségre is több, mélyebb és ezzel együtt színesebb, a tudnivaló elsajátítása olyan csoportmunkában történik, ahol a tanulók képességeik, elért tanulmányi eredményük alapján vannak besorolva.- Talán furcsa lehet - mondja Áspán Nikoletta -, de mindenki törekedett, hogy egy alacsonyabb rangú csoportból feljusson a következőbe, s ez olyany- nyira sikerült, hogy az eredeti három csoportból a leggyengébbet meg is szüntették, 8. osztályra csak két társaságra oszlik az osztály.- Irodalomból nem pusztán a hagyományosan kötelező olvasmányokkal foglalkoztunk - veszi át a szót Schäffer Dávid -, hanem interjúkat, könyvismertetéseket olvastunk, kommunikációs gyakorlat keretében szituációkat játszottunk el.-Megtanultuk, hogyan kell bánni lexikonnal, s ez mindennapos használati eszközünk lett. Nagyjából tisztában vagyunk azzal is, hogyan néz ki egy könyvtár, mit, hol s hogyan kell keresni - mondja szinte büszkén Tóth Magdolna. A gyerekek olyan tanári vezetés alatt álltak folyamatosan, melynek eredményeképpen általuk sem hitt tulajdonságokat fedezhettek fel magukban, nevezetesen, hogy verset is lehet kedvvel és szeretettel elemezni, sőt, szavalni is! Igaz, a szereplés mindig is hozzátartozott iskolai életükhöz, hiszen egyik bemutató tanítás a másikat érte, így aztán megszokhatták, hogy spontán, közönség előtt, anélkül, hogy „produkálnák magukat”, szerepeljenek. A nagy kérdés az, hogy végezvén az általános iskolával, miképp tudják majd folytatni tanulmányaikat a már magukra szedett, mindenki által egyénileg formált Zsolnai-módszerrel, egy olyan középiskolában, ahol hagyományos menetrend szerint oktatnak. A gyerekek egybehangzóan állították, hogy nyolc év „gyűjtögetéséből” meg lehet élni majd a jövőben is. Egyedül dr. Meláth Ferencné tanárnő aggódik, mert a hírek szerint a Zsolnai-programra eddig adott állami támogatás drasztikusan csökkenni fog, s a kevesebb a pénz a továbbiakban nem tenné lehetővé több tízezer gyerek s az őket tanító pedagógusok továbbképzését. Pedig, most hogy a középiskolai fázis következne, mindennnél fontosabb lenne a további segítség. Sok kísérlet van, de komoly, kész koncepciót csak a Zsolnai-féle ad, vallják a program féltői, s ezért aláírásgyűjtést is kezdeményeznek tanárok, szülők körében, akik saját szemükkel bizonyosodhattak meg róla: miről is van szó. M. K. Június 4-8.: ünnepi könyvhét A hagyomány kötelez, a helyzet parancsol A könyveknek sorsa van, mint az embereknek, több hétköznappal, kevesebb ünneppel. Akiket nem tudott elválasztani az élet a drága szerelemtől, az új könyvektől, felírhatják a naptáraikba piros betűvel: Június 4- 8. Ünnepi könyvhét. Zentai Péter Lászlóval, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatójával beszélgettünk a mostani könyvünnepről. — Ügy tűnik, a könyvek sorsa sem könnyű. Nehezen találják meg az utat az olvasókhoz az érdekes, ám drága kötetek. Milyenek az előjelek, az idei könyvhéthez közeledve?- liehet, hogy különös, de én kedvezőnek ítélem a körülményeket. Erre a hagyomány jogosít fel. A magyar könyvhét Európa egyik legrégibb, hagyományos ünnepe, 1929 óta rendezik, azt követően, hogy a jogelődünk közgyűlésén, 1927-ben, SupkaGéza újságíró az irodalom és a könyvkiadás nehéz helyzetét látva, ünnepi könyvhetet javasolt. Vallotta, hogy a krízissel szemben az értékes irodalomnak ki kell vonulnia az utcára, mint hajdan a ponyvának. A versenyt ott kell megvívni az olvasókért. Supka igyekezett megnyerni a legjelentősebb írókat, művészeket, politikusokat, hogy ajánlják, közvetítsék a könyvet. Tudjuk, az utóbbi három évben, a piac- gazdaságra való átmenet miatt most is nehéz helyzetbe került a könyv, de már a tavalyi könyvhét jelezte: megtörtént az irodalom szerepváltása. Az értékes irodalom újjáéledt és vele azok a kiadói műhelyek is, amelyek ismét hajlandók verseket, drámaköteteket, esszéket és regényeket közreadni. A mostani Ünnepi könyvhét tehát igen gazdag kínálattal szolgál. Míg tavaly 40 kiadó százegynéhány műve volt a standokon, most 58 kiadó 155 könyvvel jelentkezik. Az esemény valóban a kultúra, az irodalom rangos szemléje lesz, ennélfogva nem szabad valamiféle kereskedelmi akcióval azonosítani. Ünnep lesz, amelyben nem az üzleti siker a döntő.-Az ünnepi kínálatból tudható már, hogy mennyibe kerül egy könyv, átlagosan ?- Ezt még nem tudjuk. De nem kell hozzá jóstehetség, hogy megkockáztassam: magasabb lesz a könyvek ára, mint tavaly, de nem éri el a téli könyvvásár átlagszintjét.- Mennyiben lesz országos esemény az idei könyvhét, amelynek a főbb eseményei ezúttal is Budapesten, a Vörösmarty téren zajlanak?- Jó érzéssel mondhatom, hogy a könyvszakma most már eléggé decentralizált, a nagy állami monopóliumok megszüntetésével számos cég, kereskedő is megjelent s ez azt is jelzi, hogy a saját régiójukban, területükön a budapesti eseményekkel párhuzamosan, ők is rendeznek ünnepi könyvnapokat. Tudok arról is, hogy a nagyobb városokban, a megyeszékhelyeken az Ünnepi könyvhéttel kapcsolatban különféle rendezvények lesznek, író-olvasó találkozókra kerül sor.-Mi lesz a szenzációja az idei ünnepi könyvhétnek?- Egyetlen műre nem mernék utalni, hiszen ez ízlés dolga. De szenzációszámba megy, hogy újra megjelennek azok a művek és nemzedékek, amelyek korábban nem kaptak megjelenési lehetőséget. Válságban volt a líra, különösen az első kötetesek, de az egész irodalom is. Azt hiszem, hogy a mostani ünnepet az írótársadalom és a könyvek mégoly nehézsorsú barátainak egymásra találása jellemzi majd. K. E.
