Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-18 / 134. szám
8 uj Dunántúlt napló 1993. május 18., kedd Példátlan földreform zajlik az országkan Négymillió hektár tulajdonlása, valamint hat és fél millió művelése a tét Újra magánkézbe kerülnek a legelők, erdők Fotó: Szundi A Földművelésügyi Minisztérium kidolgozta földbirtok-politikai irányelveit, amelyben megfogalmazta a magyar és külföldi magán- és jogi személyek földhözjutási és bérlési lehetőségeit. Magyar állampolgárok 200 hektárnyi területet szerezhetnének, ugyanennyit az alapítványok és az önkormányzatok is, csak az állam juthatna korlátlan mennyiségben földhöz. A szövetkezetek, magánszemélyek, gazdasági társaságok 500, míg az úgynevezett bérlőszövetkezetek 2500 hektárt bérelhetnének. Szabályozni kívánják a tulajdon és a haszonbérlet egymáshoz való viszonyát, valamint a termőföld örökölhetőségét is. Az irányelvek kiadása egy újabb próbálkozás arra, hogy végre valahára megszülessen a földtörvény. Baranya megyében az Agrárszövetség vitát szervezett, amelyre meghívta a pártok, az érdekképviseleti szervezetek, a szövetkezetek képviselőit és a magángazdákat egyaránt. * Buzássy Lajos, az Agrárszövetség irodaigazgatója bevezetőjében elmondta, hogy dicséretes a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezése, ha a véleményeket valóban figyelembe veszik, azonban már késői a konzenszuskeresés. A mezőgazdaságot befolyásoló törvények nagy része megszületett. Jelenleg olyan földreform zajlik az országban, amire eddig még nem volt példa. Négy millió hektár föld tulajdonlásáról és hat és fél millió műveléséről van szó. A jelenlegi földreform egyik nagy buktatója, hogy amíg eddig a kezelő és tulajdonos közelítése volt a cél, addig most ezek szétválnak, ami komoly gazdálkodási gondokat jelenthet a későbbiekben. A föld bérletekre nem lesz fedezet. Bankhitelt csak a föld tulajdonosa kaphat, a bérlője nem. Jogi személy sem lehet a föld tulajdonosa, így megkérdőjeleződik a jelzálogkölcsön intézménye is. A magánszemélyeknél is féket állítottak be a tulajdonosi és bérlői oldalon egyaránt, azonban az állam korlátlanul szerezhet mezőgazdasági művelés alatt álló földet. Az öröklődés kérdése sem teljesen tisztázott. Gondot fog jelenteni az amúgy is kis földterületek tovább apró- zódása. Míg Ausztriában és Németországban csak az elsőszülött örökölheti a családi birtokot, Franciaországban pedig csak az, aki továbbra is mező- gazdasági termelést folytat, nálunk ez nincs szabályozva. * Németh István, a Magángazdálkodók Országos Szövetségének elnöke hozzászólásában elmondta: az egész tervezetre jellemző, hogy ez politikai gazdaság, és nem gazdaságpolitika. Annak idején a MAGOSZ is beállt a civakodók egyik oldalára, és támogatta a kárpótlás ügyét. Ma már tudják, hogy rosszul döntöttek. A magángazdaságok és a nagyüzem között egyre súlyosabbak az összeütközések, egymásra licitálnak az árakban. Jelenleg senki nem tudja, hogy ki irányítja a mező- gazdaságot. A falu, az élettér legyen a meghatározó, és ne az állam irányítson. Ne csak beszéljenek a termelők támogatásáráról, hanem legyen ennek látható, kézzel fogható eredménye is. Vissza kell vinni a falvakba a termelést, a feldolgozást, de nagyobb technológiai fegyelemre van szükség. Nagy András nyugdíjas, az egerági Kertbarátkor elnöke kifejtette, hogy a törvények Budapesten születnek, az íróasztalok mellett, és nem a faluból, a parasztembertől indulnak ki, aki együtt él a földdel. A kárpótlás során a falvak határaiban idegenek jutnak földhöz, míg a helybeliek elmehetnek egy másik határba. Nagy a valószínűsége annak is, hogy, aki nem ott él, az nem műveli meg a földet, hanem más célra használja fel. Megszűntek a zártkertek, de most újra annyi lesz, amennyi még soha nem volt, hiszen van, akinek az öt holdja öt helyen van. A hitel az meg egy blöff csupán. Az eltelt három évben az emberek az összekuporgatott pénzüket használták fel. Gépeket vettek rajta, de már a termelésre nem maradt. Dániában a Gazdaszövetség a 35 hektárnál kisebb gazdaságokat nem támogatja. Egerágon is próbálják győzködni a gazdákat, hogy álljanak össze, vegyenek közösen gépeket, mert egyedül csak kínlódnak, és nadrágszíj parcellák lesznek megint. * Katona Józsejhek, a szabadszentkirályi Béke termelőszövetkezet elnök-helyettesének véleménye szerint azt az 1,2 millió embert, aki a mezőgazdaságból él senki nem kérdezi. A TESZÖV küldött-közgyűlésére sem jött el egyetlen meghívott sem. Egyedül a Kereszténydemokrata Néppárt ad hangot annak, hogy meg kell akadályozni a kivásárlást. A szövetkezeteknek legyen lehetőségük arra, hogy kifizessék a rész- tulajdonosokat, hogy ne hordják szét a még működőeket. A kárpótlással olyanok is földhöz jutnak , akik már nem a megyében, és a település környékén élnek, hanem az ország legtávolabbi pontjain laknak, és a helybeliek nem jutnak földhöz. A tsz-tagok és alkalmazottak 20-30 aranykorona értékű földet kaptak. Közülük sokan már el is adták ezeket a területeket. A parasztok mélypontra kerültek. A nyugatiak mindent megvesznek, nemcsak a termelő eszközöket, hanem a kereskedelmi gócpontokat is. * Lenkei Imre, nyugdíjas, a Pécs-Baranyai Gazdakör elnöke hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy a tsz-ek szétverése indokolatlan. A megkapott földeket bérbeadják a tulajdonosaik, de még nem alakult ki az új réteg, aki ezzel foglalkozna, így csak a tsz-ek, és az állami gazdaságok jöhetnek számításba. * Nyári Gyula, a sásdi Búzakalász termelőszövetkezet elnöke úgy látja, hogy drámai a helyzet, ami tragédia felé visz. A mezőgazdaságban dolgozóknak össze kellene fogni és lobbyzni kellene az ágazatért, hiszen a mezőgazdaság egyenlő a vidékkel. Ellenségképek nélkül kellene tárgyalni. Ursprung János, a Kereszténydemokrata Néppárt Baranya megyei elnöke kifejtette: KDNP fontosnak tartja, hogy a föld ne kerülhessen külföldiek tulajdonába, és szükségét látja egy földbérleti törvény megalkotását is. Nagyon fontos, hogy minden földterületnek legyen tulajdonosa, és az maga dönthessen annak sorsáról. Nem szabad, hogy kinullázzák a falusi embereket. Bízni kell abban, hogy a magyar paraszt tudja, hogy mit tikár kezdeni a földjével. Nem elfogadható, hogy a hús- és tejipar tulajdonosa ne a termelő legyen. * Harmat Árpád kisdodszai magángazdálkodó, kertész úgy látja, hogy a földbirtokpolitika megkésett. Addig, amíg nem alakultak ki a földbirtokok, felesleges is róla beszélni. Ami az elmúlt évtizedekben történt az a tragédia, és nagyon rosszul álltunk neki, hogy kijavítsuk a hibákat. Nincs mezőgazdasági koncepció ma Magyarországon. A cél, a valódi tulajdonon alapuló termelés.lenne. Le kellene számolni egy illúzióval, hogy a mezőgazdaság 1,3 millió embert el tud tartani. A magyar mezőgazdaság nem munkaerőfelvevő. Drágán termel, és az adottságaihoz, a termelők számához viszonyítottan rossz hatékonysággal. Egy holland kertész hétszer annyi virágot termeszt, mint egy magyar, éppen ezért fejleszteni kell. A sertéstartó is 300 disznót ad le évente, de ezret kellene leadnia ahhoz, hogy nyereséges legyen. Az élet, és a rutin az amihez alkalmazkodni kell. A parasztember az időjárást és a közgazdasági tényezők ellen semmit nem tehet. A földek értékét meg kellene fizetni. A nagy táblák nem kelnek el, az árverésekre sok helyen nem mennek el az emberek. Czakó Dezső a Parasztszövetség képviseletében vett részt a megbeszélésen. Szerinte, ha egy tsz, rt, kft, tönkre megy, amely a területeket műveli, akkor a bank először a földet viszi el, éppen ezért a tulajdonosok és a tsz-ek közötti viszonyt kellene tisztázni. Mindenkinek van föld je a falvakban, de, hogy meg tud-e élni belőle az más kérdés. Egy-egy családnak meg kell keresnie legalább fejenként a 9-10 ezer forintos minimálbért, ez két személynél 240 000 forintot jelent. Ehhez havonta hozzájön a nem csekély tb-járulék, hogy nyugdíjuk is legyen, valamint 300 000 forint tiszta bevétel is kellene, hogy a következő évet el tudja kezdeni. * Czigler János, a villányi Új Alkotmány termelőszövetkezet elnöke, az MSZP képviseletében is részt vett a kerekasz- tal-megbeszélésen. Mint elmondta, nagy hiba, hogy a kormány szervezeti formákat tilt, vagy támogat. A társas vállalkozások, a tsz-ek tevékenységének nehezítése kistulajdonos ellenes is. A helyben jól működő nagyobb társas vállalkozások adnak lehetőséget a kisebbeknek az életben maradásra. A tulajdonformák közül egyiket sem lenne szabad a másik elé helyezni. A legfontosabbnak a hatékony művelésnek kellene lenni. Sz. K. Mit lehet ésszerűen tenni a kiadások csökkentéséért? (3.) Elszámolás mérés szerint Az előző két részben a fűtési hőenergia mérésnek feltétételeit ismertettük, most a központi előállítású használati melegvíz mérésével foglalkozunk, mivel a víz- és csatornadíjak, valamint a felmelegítési díj fokozatos emelkedése felgyorsította a használati melegvíz mérés szerinti elszámolás igényét. Kétvezetékes rendszer Használati melegvíz előállítása ún. közvetett kapcsolással történik, ami annyit jelent, hogy az erőműből érkező forróvíz egy hőcserélőn keresztül melegíti fel a hálózati hidegvizet. Az épületek (fogyasztók) ellátása kétvezetékes rendszeren történik (1. ábra). A második ún cirkulációs vezeték azért szükséges mert megfelelő hőmérsékletű víz csak akkor biztosítható a fogyasztási helyen, ha a csővezetékben lehűlő víz helyett mindig újab melegvíz érkezik. Ezért a cirkulációs vezetéken keresztül a rendszerben akkor is van áramlás, ha egyébként fogyasztás nincs. A fogyasztás mérésére több módszer is kínálkozik. A használati melegvíz ára a felhasznált hidegvíz árából és a felmelegítésre fordított hőmennyiség árából tevődik ösz- sze. Mivel a hőmennyiség mérése a fogyasztói helyeken (lakás) nem oldható meg, célszerűbb a fogyasztást a vízmennyiség mérése alapján ellenőrizni. A melegvízmérővel meg lehet mérni egy lakás fogyasztását, vagy a hőközpontban elhelyezett hidegvízmérővel megmérhető hőközpontról ellátott épületek) együttes fogyasztása. A vízmérővel történő mérés egyetlen hibája, hogy a felmelegítésre fordított hőmennyiségbeli eltérések nem jelennek meg. Vízmérők A víz mennyiségének mérésére mindig a szükséges pontosság figyelembevételével kell az alkalmazandó mérő típusát kiválasztani. Az a körülmény, hogy hol akarunk mérni, alapvetően meghatározza a szükséges mérő fajtáját. A vízmérőket két nagy csoportba oszthatjuk:- mechanikus vízmérők (szárnykerekes, turbinás),-elektronikus vízmérők (indukciós, ultrahangos). Magyarországon a mechanikus vízmérők terjedtek el, mert ezek egyszerű szerkezetűek és viszonylag olcsók. Hátrányuk, hogy aránylag szűk méréstartományban alkalmazhatók, és lettartamuk korlátozott (mozgó alkatrészt tartalmaznak). A lakásokban elegendő az egysugaras szárnykerekes melegvízmérő, míg a hőközpontokba térfogatáramtól függően többsugaras számykerekes, vagy Wolt- mann rendszerű turbinás, esetleg a két mérőt tartalmazó ún. kombinált hidegvízmérő szükséges. A vízmérőket érzékenység szempontjából három osztályba sorolják (A, B, C). A három kategória alapvetően abban különbözik egymástól, hogy a hitelesítési hibahatárokat (hidegvíznél 2%, melegvíznél 3%) milyen terhelés esetén érik el (2. ábra). Amint látható a ”C” osztályú mérő a legpontosabb. A lakásokban elegendő az „A” osztályú mérő, a hőközpontban ,3” illetve „C” osztályú mérőt kell alkalmazni. A mérés pontosságát jelentősen befolyásolhatja a beépítés módja (jósága), ezért a beépítést csak szakszerűen, a Pétáv által kiadott tájékoztatásnak megfelelően szabad elvégezni. A legfontosabb szabályok a következők:- lakásonként lehetőleg egy melegvízmérőt kell beépíteni és lehetőleg a lakáson kívül,- méretlen fogyasztási hely nem maradhat a lakáson belül,- a mérő(k) csak vízszintesen, vagy függőlegesen állhatnak (ferdén nem), a mérőnek hitelesítettnek és a mérendő fogyasztáshoz igazodó teljesítményűnek kell lennie,-a mérő(k) előtt és után az előírt egyenes rávezetőszakasznak meg kell lennie, a hidegvíz és a melegvíz hálózat összedolgozásának megakadályozása érdekében visszacsapó szelepet kell beépíteni, a mérő(k) csatlakozó pontját a Pétávnak le kell plombál- nia. A mérési módok értékelése Ha az épületnek saját hőközpontja van, ott lehet mérni a használati melegvíz előállításához szükséges hidegvíz meny- nyiségét. Az így mért hidegvíz kellően pontos eredményt ad az elszámoláshoz feltéve, hogy a vízmérő kiválasztása helyes.Ez a mérési módszer csak kis lakásszám esetében alkalmazható. Az ilyen mérés hátránya, hogy a lakások egyedi fogyasztása nem állapítható meg. Hőfogadóban (a cirkuláció miatt) csak úgy lehetne mérni, hogy mérni kellene mind az ellátó vezetéken mind a cirkulációs vezetéken áramló víz- mennyiséget és a kettő különbségéből adódna a felhasznált vízmennyiség. Méréstechnikai- lag azonban ez rossz megoldás a következők miatt. A pontos mérés feltétele, hogy a fogyasztástól függetlenül az egyes vízmérők hibája minden fogyasztási szituációban (különféle térfogatáram párok esetén ) azonos legyen. Pl. egy 30 lakásos épületben az órai csúcsfogyasztás 2,5 m3/h, a szükséges cirkuláció pedig 1 m3/h, A fogyasztás csökkenésekor (a cirkuláció változatlan) a mérés hibája rohamosan nőni kezd. A nulla fogyasztás környezetében előállhat az az abszurd helyzet, hogy a cirkuláció többet mér, mint az előremenő mérő, és ez az állapot éjszaka akár több órán keresztül is fennállhat. Enriek eredményeként a különbség képzésből az adódik, hogy az épület nem fogyasztotta, hanem „termelte” a melegvizet. A cirkuláció helytelen beszabályozása a mérést tovább rontja. Az ilyen mérési megoldás ezért elszámolásra nem alkalmas. A lakásokban elhelyezett egyedi vízmérőkkel történő mérés adja a méréstechnikailag a legjobb eredményt, mert a vízmérő méréstartománya a fogyasztáshoz legjobban itt választható meg és lehetővé teszi a lakásonkénti elszámolást. Egyetlen hátránya, hogy a lakáson belüli elhelyezés esetén a szolgáltatónak nehézkes a mérő ellenőrzése, a szolgáltatói mérő leolvasás pedig lényegében megoldhatatlan. Kakas Ernő osztályvezető-helyettes Pécsi Távfűtő Vállalat i t i Szükség van az életképes nagyüzemekre
