Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-17 / 133. szám

10 üj Dunántúli napló 1993. május 17., hétfő A „kis Sztálin” különös életútja Távközlési Világnap „Egyetlenem emlékére” - e szavakat vésette rá a bánatos özvegy, Marija Dzsugasvili a tatár főváros, Kazány temetőjé­nek egyik sírkövére. Kevesen tudják, hogy a kőtömb alatt Va- szilijnak, Sztálin különös sorsú fiának földi maradványai nyug­szanak. Róla az ötvenes évek Moszkvájában nem kevés szó­beszéd járta, de az évtizedeken át szigorúan titkosként kezelt dossziék csak most nyíltak meg. A diktátor maga alá gyűrte saját gyermekeit is. Első házas­ságából származó fiát, Jakovot tüzéralezredesként fogságba ej­tették a németek. Az apja tudni sem akart róla, hiszen egy Sztá­lin nem kerülhet fogságba. 1943-ban a sachsenhauseni koncentrációs táborban pusztult el. Lányának, Szvetlánának az életéről eleget tud a világ, a meghasonlott asszony ma egy londoni menhely lakója. De mi történt Vaszilijjal, akinek apja eredetileg a grúzok nemzeti eposzának hőse nyomán a Ta- riel nevet szánta, de az anya, az öngyilkosságba menekülő, vagy meggyilkolt Nagyezsda Allilu- jeva a régi orosz Vaszilijhez ra­gaszkodott. Tizenegy éves korában, 1932-ben elveszíti anyját, s annyira magányosnak érzi ma­gát, hogy a rémült testőrök szemeláttára kocsiba vágja ma­gát, és a Moszkva környékén élő fivéréhez, Jakovhoz hajt. Azonnal visszahozzák, s beke­rül a moszkvai különleges isko­lába, amelynek osztálynévsorá­ban - az éberség kedvéért - csak keresztnevén szerepel. Rengeteg baj van vele, de az igazgató közli a tanári értekez­leten: „Sztálin elvtárs fia min­den diák példaképe, függetlenül attól, elvégzi-e feladatát vagy sem.” Érettségi után a Légierő Komoly kriminológusok és hobby-detektívek több, mint egy évszázada próbálják felderí­teni Jack the Ripper, vagy ahogy mifelénk ismert, a Has- felmetsző Jack titkát. Most a Liverpooli Daily Post közölt szenzációs leleplezést: ezek szerint az 1888-ban, a ke­let-londoni prostituált-negyed­ben öt utcalányt feldaraboló gyilkos James Maybrick gya­potkereskedő volt. Állítólag előkerült Maybrick hatvankét oldalas naplója - ok­tóberben könyv formájában is megjelenik -, amelyben ilyenek olvashatók: „Kezembe kerítem az első kurvát, s megmutatom neki, milyen is a pokol valójá­ban. ” Máshol meg: „Ezek a szemetek meg fognak fizetni a fájdalmamért. Mielőtt mind­egyikkel végzek, egész Anglia 3. számú tiszti iskolájának hall­gatója, a német támadás idején már hadnagyi uniformist visel. Apja utasításba adja, hogy nem vehet részt közvetlen harci cse­lekményekben, de személyi ak­tái szerint a háború végén lelő egy FW 190-es ellenséges gé­pet. Gárdaezredesként, négy magas kitüntetés birtokosaként fejezi be a háborút, s jóllehet személyi anyagában óvatos uta­lások vannak „gyenge idegze­tére”, vezérőrnagyként a moszkvai helyőrség repülőinek parancsnoka. 1952 május elseje után leváltják, mert a légiparádé vezérgépével alacsonyan húzott el az ünneplők felett. Két házas­sága is zátonyra fut, először Tyimosenko marsall lányával, utána Kapitolina úszóbajnok­nővel. A vezérkari akadémiát nem hajlandó elvégezni, unatkozik és iszik, 1953 tavaszán, egy kocsmai verekedés után letar­tóztatják, de beadványai szerint ez Berija bosszúja volt. Két év­vel később már komolyabb vád éri: 1955 szeptemberében a 39. számú katonai bíróság titkos tárgyaláson nyolc évre ítéli, mert elöljáróit és tiszttársait állí­tólag rendszeresen beárulta Sztálinnál. 1960-ban szabadon bocsátják, de három hónap múlva - így a hivatalos közlés - ittasan elgázolt egy asszonyt. Kazányi száműzetésre ítélik, s ebben valószínűleg az is közre­játszott, hogy levelet írt a kínai követségnek, segítségüket kérve egy megfelelő állás el­nyeréséhez. A tatár fővárosban megvál­toztatja nevét, úgy köt házassá­got egy ápolónővel. Alkohol­marta szervezete azonban nem bírja, 1962-ben, 41 évesen Va- szilij Dzsugasvili eltávozott az élők sorából. ismerni fogja a nevem - Jack the Ripper. ” A fájdalom, amire Maybrick utal, valószínűleg erős poten­ciazavara lehetett, amelynek leküzdésére kis adagban arzént szedett. Ez lett végül a veszte. Felesége, Florence, ráunva húszéves házasságuk minden nyűgére - férje erőszakossá­gára, alkoholizmusára.— 1889 júliusában a házban található arzénnal megmérgezte urát. Bűnéért ugyan halálra ítélték, de a nyilvánosság nyomására végül életfogytiglannal meg­úszta. A jelek szerint tehát végleg fény derült a Hasfelmetsző kilé­tére. Az más kérdés, hogy ezt már többször beharangozták, hiszen az évszázada folyó kuta­tások során Maybrick a 73., akit Ripperrel azonosítanak. A Távközlési Világnapot an­nak emlékére tartják minden évben május 17-én, hogy 1865-ben e napon alakult meg a Nemzetközi Távközlési Egye­sület elődje. 128 éve Párizsban húsz or­szág képviselői írták alá a nem­zetközi távíróegyezményt, va­lamint a Nemzetközi Távíró Egyesület nevet viselő szerve­zet létrehozásáról szóló alapító okmányt. Az okmány aláírói között volt Magyarország is. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Tele­communication Union - ITU) mai formájában 1932-ben ala­kult Madridban, amikor az 1865-ben alapított szervezet egyesült az 1906-ban, Berlin­ben létrehozott Nemzetközi Szikratávíró Egyesülettel. Mennyit ér a csók? A szerelem örök. A bíró­sági perek ugyan nem ezt igazolják, de az ihlet és az érzés nagy pillanatában ki gondol a részletkérdésnek tekinthető jövőre? A párizsi bíróság éppen most foglal­kozott egy több, mint négy évtizeddel ezelőtti tavaszi üggyel. Nevezetesen egy lopott csók szerzői jogával. 1950 kora tavaszán tör­tént. Párizsban, egy jó­szemű fotós lefényképezett egy ifjú párt. Denise kisasz- szony és lovagja, Jean-Lo- uis nem vették észre. Még azt sem, hogy képük Life-magazinban bejárta a világot. Aztán néhány évti­zed múlva meglátták magu­kat képeslapokon, plakáto­kon és a korszellemet meg­testesítő trikókon. Sőt ezt már az unokáik is láthatták, mivel az a csók nem köny- nyelmű előleg volt az élet tavaszán, össze is házasod­tak. Kinyomozták tehát a fényképész nevét és címét, aztán a bírósághoz fordul­tak, több, mint fél millió frank (8 millió forintot is meghaladó) kártérítést kö­vetelve. A fényképész ter­mészetesen tagadott. Párizs tele van önfeledten csóko- lózó fiatalokkal és nemcsak tavasszal, mondta. Denise asszony azonban elővette a szerelmes kislányként írott naplóját, amiből ezt olvas­hatta a bíróság: „1950. már­cius 9-én a Városháza körül sétáltunk. Sötét szoknya, kardigán és fehér blúz volt rajtam.” A fiú is fölismerte a ru­hadarabjait. De talán még­sem ez a perdöntő - de bi­zonyára ez a legszebb - hogy mindketten felejthetet­lennek mondják azt a pilla­natot ... Az ITU 1947 óta az ENSZ szakosított szervezete, székhe­lye Genf, s több mint 160 tagor­szága van. Az egyesület célja a távközlés nemzetközi rendjének biztosítása, és a távközlés va­lamennyi ágával foglalkozik, beleértve az űrtávközlést is, te­vékenységének középpontjában a távközlési szolgálat műszaki fejlesztése és szabványosítása áll. Az ITU tartja nyilván a frekvenciákat, és jelentős segít­séget nyújt a fejlődő országok távközlési hálózatának kiépíté­séhez. Talán nem ünneprontás a Távközlési Világnapon is fel­hívni a figyelmet arra, hogy Magyarország igen elmaradott a távközlési infrastruktúra terüle­tén. Az idén februárban Tatán megrendezett országos távköz­David és Sharon Schoo a ka­rácsonyi ünnepeket a napfényes Acapulcóban töltötték, távol otthonuktól, a decemberben mindig zord és hideg Chicagó­tól. Ottani lakásukban viszont magányosan fagyoskodott két leányuk, a kilencesztendős Ni­cole és a négy éves Diana. A két magára hagyott gyermekre csak akkor figyeltek fel, amikor Schooék otthonában riasztott a füstérzékelő, s a lányok az egyik szomszédhoz menekül­tek, ki persze azonnal értesítette a rendőrséget. lési konferencián például csu­pán azt a célt tűzhették ki, hogy hazánk az évtized végére étje el a fejlett Európa néhány évvel ezelőtti telefonsűrűségét, vagyis hogy 100 lakosra mintegy 30 fővonal jusson. A jogszabályi feltételek már adottak, hiszen az Országgyűlés tavaly elfogadta a távközlési törvényt. Ez a leg­magasabb szintű jogszabály ugyanis olyan távközléspolitika kialakításának alkotta meg a ke­reteit és határozta meg a moz­gásterét, amely lehetővé teszi, hogy a távközlés minden terüle­tén egyidejű és gyors fejlődés következzék be. Ez pedig egy­aránt elősegíti a gazdaság növe­kedését és a lakossági igények kielégítését. A Magyar Távközlési Rész­vénytársaság hároméves törzs­A nyomozás a szülők ször­nyű tetteinek egész sorára derí­tett fényt. Az elmúlt másfél év­ben több alkalommal is ma­gukra hagyták a gyermekeket. Az egyiket egy alkalommal olyan szűk ketrecbe zárták be hét órára, ahol még felállni sem tudott. Kiderült az is, hogy a lá­nyokat rendszeresen szíjjal ver­ték, bordáikba rugdostak, és - a nyomok szerint - hasukat és mellüket durván összekarmol­ták. A vádirat hatvannégy pont­ban marasztalja el a szülőket. programja is az előbbi célt szol­gálja, s 1993 végére várhatóan 1,4 millió fővonalat eredmé­nyez. A 100 lakosra jutó 30 fő­vonal-értéket pedig - jó esetben - 1997 végére étjük el. Még az idei év végére kell kiépülnie az ország 56 hálózati csomópont­jáig a nagy kapacitású digitális gerinchálózatnak. A MATÁV Rt. Célul tűzte ki továbbá, hogy minden 500 la­kos feletti település mielőbb rendelkezzék visszahívható, s nemzetközi távhívásra is alkal­mas nyilvános távbeszélő-ál­lomással. A részvénytársaság bővíteni kívánja a nemzetközi távközlési forgalom lebonyolí­tásához szükséges rendszereket, eszközöket is. A MATÁV azt ígéri, hogy - ha a szükséges pénzforrásokat sikerül előte­remteni - 1996-ra nem lesz tel­jesítetlen telefonigény. Kovács Tamás Dohányzóverseny Halálos kimenetelű dohányzó­verseny zajlott le a minap egy kínai faluban: a verseny nyer­tese három órán át cigarettázott szüntelen, majd holtan rogyott a földre. Az esetről a Csungkuo Sangpao című kínai lap számolt be. Ilonán tartomány Sangcsiu járásának egyik falujában hat tinédzser versengett - a telepü­lés lakosainak bíztatásaitól kí­sérve és a helybeli elöljárók döntőbíráskodása mellett -, hogy melyikük bírja tovább a szüntelen dohányzást. A győz­tes ifjú szerfelett örvendezett „sikerén”, de nem sokáig. Ke­véssel győzelmének kihirdetése után rosszul lett, majd holtan te­rült el. Mao „gyermekei” A Corriere della Sera című római lap a pekingi sajtóban megjelent hírekre hivatkozva jelentette, hogy legutóbb a „nagy kormányosnak” már nem kevesebb mint 170 állító­lagos leszármazottjáról véltek tudni egyesek. Az 1976-ban elhunyt Mao Ce-tung egyetlen „törvényes” fia, Mao An-ging visszavonul­tan él nyugdíjasként. A kínai vezető első feleségének fia, Mao An-long állítólag 1932-ben meghalt. Bizonyosat senki sem tud­hat, de egy szélhámos ügyesen kihasználta a rejtélyt és egy ügyes ütlettel „Én, Mao An-long, Mao Ce-tung fia” címmel elejétől végig hazug „önéletrajzot” adott ki. Hogy a többi 170 önjelölt „Mao ivadék” miként magya­rázza meg származását, az nem tűnik ki a pekingi sajtó jelentéseiből. Annyiban mégis hasonlítanak egymásra, hogy jelentős többségük a kínai kommunisták „nagy menete­lésének” különböző pihenőhe­lyeit adja meg születési hely­ként. (APA) A 73. variáció Felesége ölte meg a hasfelmetszőt Michele Zaza, a nápolyi központú Camorra bűnbanda állítóla­gos főnöke mosolyog ezen az 1991 november 15-i felvételen, amikor elhagyta a Marseille-i börtönt. Zazát (50) a francia Ri­viérán Nicehez közeli otthonában nemzetközi körözés alapján tartóztatták le, amelyet az olasz rendőrség adott ki. Hatvannégy vádpont a gonosz szülők ellen Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Álom,- luxuskivitelben A századelő hangulata, vagy éppen Agatha Christie világa elevenedik meg hetente egyszer az atomkor Európájában. Á bé­kebeli romantikára vágyó, s eh­hez kellően tehetős, kissé sznob polgárok számára mindez nem csupán álom. Május 6-tól ugyanis minden csütörtökön - augusztus kivételével - pontban 18.10-kor a 17 kocsiból álló elegáns szerelvény gördül ki a düsseldorfi főpályaudvar 20. számú vágányáról. A lagúnák városába tartó, teljesen felújított Venice-Simplon-Orient Exp­ress szolgáltatásait azonban nem az átlagutazó pénztárcájá­hoz mérik. A legendás, eredeti Ori- ent-expressz újjávarázsolt egy- és kétszemélyes hálófülkéiben intarziás mahagóniberakás gyönyörködteti a szemet, félke­rek, békebeli szekrény szolgál mosdófülkéül, s esténként ró­zsadíszítésű asztali lámpa áraszt diszkrét fényt. Reggelire a kabinsteward ro­pogós croissant-t, kávét, teát és hideg narancslevet szolgál fel. Az utas ebédjét étlapról vá­laszthatja, amelynek kínálatá­ban füstölt lazac, főtt homár, boíjúszűzérmék édesbors-már- tásban és egyéb ínyencségek szerepelnek. Áz étkezőkocsik­ban - vagy inkább éttermekben - ezüst evőeszköz és porcelán étkészlet jár a finomságokhoz, persze nem „elvitelre”. A matt­kék szerelvényhez három gu­ruló éttermet is kapcsoltak, hogy - például a debütálás nap­ján - a 185 vendég mindegyikét azonnal ki tudják szolgálni. A vonat a határokon szinte észrevétlenül halad át: az utast nem verik fel goromba határ­őrök az éj kellős közepén. Min­den formalitást a steward intéz, s ő gondoskodik a különvagon­ban elhelyezett csomagokról is. Az állomásokon hasonlóan kirá­lyi a fogadtatás: a vendégeknek pénzükért vörös szőnyeg is jár. A vendégsereg vegyes, de mindenkit megigéz a hely szel­leme: még a hosszúhajú angol világjáró tinédzser is (akinek szülei persze kellően tehetősek ahhoz, hogy fiacskájukat a lu­xusát élményével ajándékozzák meg) szmokingot ölt a vacsorá­hoz. Velencébe érkezvén lehető­ség nyílik arra is, hogy a nem mindennapi vonatozáshoz kap­csolódva a luxusvendég két éj­szakát abban az előkelő Cipri­ani hotelben töltsön, amelyet a világ első 15 szállodája között jegyeznek. Végül csupán ízelí­tőül az árakból: egy menettérti út Velencébe, Kölnből vagy Düsseldorfból, két éjszakával a Ciprianiban, „mindössze” 4610 német márkába kerül. (DPA)

Next

/
Thumbnails
Contents