Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-17 / 133. szám

1993. május 17., hétfő aj Dunántúlt napló 7 H vi l P ° ■ ;í f ,;í; ^ fi „A titkaimat úgyis magammal viszem a sírba...” Fiúk Hechingenből Az egyik külügyminiszter is éppen ruganyosán lépked a kormánygép lépcsőjén. A másik ugyanabban a pillanatban bírák előtt áll. Az egyik az eget kém­leli, a másik az ablaktalan düs­seldorfi bírósági terem lehallga­tásbiztos mennyezetét. A két férfit körülbelül 15 év korkü­lönbség választja el egymástól, meg egy utcasarok. Egy időben képletesen szólva farkasszemet néztek egymással. Az egyik Pullachban, a nyugatnémet hír­szerzés központjában, a másik Kelet-Berlinben a felderítési főosztály Íróasztalánál. Klaus Kinkéiről és Markus („Mis- cha”) Wolfról van szó, egy svábföldi település, Hechingen szülötteiről. Állítólag személyesen soha­sem találkozott egymással a két férfi, csak az úgynevezett hi­degháborús barikád két oldalán ülve próbáltak minél több kárt okozni a másik országának. Mindketten németek. Wolf ítéletre vár, bár szerinte akár már most meghozhatnák az ítéletet. Végül is tagadhatatlan, hogy több mint negyedszázadon át ő mozgatta a keletnémet ügy­nökhálózatot, hazaárulást azon­ban nem követett el. A düssel­dorfi perben ugyanis megvesz­tegetéssel párosuló hazaárulás a vád ellene. A hatóság olyasmire építi fel a vádat, hogy a kelet­német hírszerzés diktatúrát szolgált, a nyugatnémet ellen­ben demokratikus rendet. Ezt a megközelítést senki sem veszi túlságosan komolyan, s a karlsruhei alkotmánybírák- nak is el kell majd egyszer dön­teniük, hogy a háború követ­kezményeként megosztott Né­metországban működő hírszer­zőket fel lehet-e osztani jókra és gonoszakra. Wolf nyugodt, a német közvélemény sem túlsá­gosan izgatott. Bevonulása a düsseldorfi bírósági terembe - ugyanitt ítélték el egyik legsike­resebb emberét, a Willy Brand­tot megbuktató Günther Guilla- ume-ot - híres sztár érkezésével ért fel. Mindenki autogramot akart tőle, vagy ajánló sorokat Wolf-könyvekbe. Markus Wolf egy darabig eleget is tett a no­szogatásnak, majd azzal vetett véget az ostromnak, hogy „vé­gül is nem sajtóértekezleten va­gyunk.” A nevét ismerték Nyugaton, a hozzátartozó arcot nem, míg végül egyszer Stockholmban sikerült lencsevégre kapni. Ek­kor már a harmadik feleséggel, Andreával élt együtt a ma het­ven éves, de még mindig szálfa­termetű kelet-berlini nyugdíjas, „szabadúszó könyvszerző”. A nyugdíj nem nagy - 800 márka - de visszaemlékezéseinek - „Személyes küldetésben”, „Trojka” - szerzői jogdíjai is hoznak nem keveset a kony­hára. A „Trojka” a moszkvai szá­műzetés éveiről mesél. A zsidó Wolf-család - az apa Friedrich Wolf, orvos-író - Hitler elől menekült Svájcon át Hechin­genből a Szovjetunióba. A fiú, Markus közvetlenül a német új­raegyesülés előtt újból a Szovje­tunióba vette az irányt, mert nem óhajtotta, hogy a megbilin­cselt Wolf látványában gyö­nyörködjenek. Egy évre rá azonban, látszólag önként, fel­adta magát, s rövid bújócska után visszatért Németországba. „A lelkiismeretem tiszta, ke­zemhez vér nem tapad, a titka­imat pedig amúgyis magammal viszem a sírba” - mondja. Sarkadi Kovács Ferenc Megmarad a titok Az egyre fokozódó külföldi - elsősorban amerikai - nyomás ellenére Ausztriában továbbra is titkosan kezelik majd a bankbe­téteket, azaz a nagyobb össze­get elhelyezőket nem kötelezik személyazonosságuk felfedé­sére. A koalíciós pártok által kidolgozott új banktörvény, amelynek tervezete a hónap vé­gén kerül a kormány elé jóvá­hagyásra, s januártól lép életbe, a korábbinál nagyobb gondos­ságot ír elő a banktisztviselők számára. Ez annyit jelent, hogy - miközben a tervezet nem tar­talmaz intézkedést az anonimi­tás felfüggesztésére - a bank munkatársának a korábbinál nagyobb lehetőséget ad feljelen­tésre, ha gyanús, hogy a betétet elhelyező törvénytelenül jutott a pénzhez. Christian N. Barnard (baloldalt) és Denton R. Colley, aki szív­átültetésének 25. évfordulóját ünnepelte a kamerák előtt egy sajtótájékoztató után a Houston-i Szent Lukács Kórházban. Új távközlési műholdak Május 12-e óta két új európai távközlési műhold kering a Föld körül - jelentette az AFP. Az ASTRA-lC-t és az ARSENE-t egy Ariane hordozórakéta segít­ségével juttatták földkörüli pá­lyára a Francia Guyana-i Kou- rou űrközpontból. Az Ariane-sorozat ötvenha- todik vállalkozása ezzel sike­resnek bizonyult. Az ASTRA- 1C felbocsátására a luxembo­urgi Société Européenne des Sa­tellites (Európai Műhold Társa­ság) adott megrendelést televí­ziós adások továbbítása céljá­ból. A társaság immár harmadik műholdját juttatta földkörüli pá­lyára. Az ARSENE, amely francia gyártmányú minimű­hold, rádióamatőrképzést szol­gál. „Szókratész” csődöt mondott Őrült ötlet Mihail Gorbacsov őrült ötlet­nek tartja a fegyveres beavatko­zást a boszniai válságba. A Die Presse hasábjain megjelent cik­kében . még mindig a Vance-Owen béketervet tartja a legcélszerűbb megoldási módo­zatnak. Ha nem valósítható meg, akkor új béketerv kell, aminek kidolgozásába be kell vonni Oroszországot - írja Gor­bacsov. Amerikát nem kellene mindenhatónak tekinteni. Létre kellene hozni az európai bizton­sági tanácsot, európai főtitkárt kinevezni, aki kollektív felha­talmazás alapján kellő tekintély- lyel rendelkezne. Szükség van emellett olyan haderőre, amely a jövőben megakadályozná a válságokat, és képes lenne gyorsan felvo­nulni. Komor a hangulat a francia államvasutak igazgatóságán: borsos áron beszerezték a világ talán legkorszerűbb számító­gép-programját, amely a jelek szerint a SNCF számára hasz­navehetetlen. A vasutasok 1,3 milliárd frankot (kb. 21 milliárd forint) fizettek az amerikaiak­nak a hipermodern rendszerért, amely a jegyfoglalás automati­zálására szolgál. A „Szókra­tész” névre hallgató program megvásárlása után azonban ki­derült, hogy az eredetileg a légi­forgalom igényei szerint ké­szült. Márpedig a levegőben nincsenek kisebb állomások, ahol az utasok ki-beszállnak. Szókratész két hónapja dol­gozik, az üzemzavarok min­dennaposak. A pályaudvarokon és utazási irodákban összesen tízezer terminált állítottak fel, ezen kívül ezer jegyautomata van a számítógépközponttal összekötve. A csúcstechnológi­ának köszönhetően teljes a fe­jetlenség. A pénztárablakoknál kétszeresére, sőt háromszoro­sára nőtt a várakozási idő, a személyzet együtt dühöng az utasokkal, mert rossz adatok je­lennek meg a képernyőn. Hibás útvonal, a jegyár, a helyfogla­lás. A vasúti alkalmazottak mind nagyobb számban kerülnek be­tegállományba. Az illetékes szakszervezet sztrájkot hirde­tett. A francia államvasutak igazgatósága egészoldalas fize­tett hirdetésben kért bocsánatot az utasoktól. Fogadkozik, hogy csupán kezdeti nehézségekről van szó, és minden segítséget megígért. A kétszázezer vasutas és több millió utas dühe azon­ban a jelek szerint nehezen csil­lapodik. Arra is fény derült, hogy a jegyváltó automaták a programozás ellenére nem ad­nak számlát, s ami még megbo- csáthatatlanabb: elnyelik a hi­telkártyákat. Bemard Bosson közlekedési miniszter az ország legjobb számítógépes szakemberét kérte meg, hogy „vegye keze­lésbe Szókratészt”. Andreotti bíróság elé áll Soha életemben nem volt semmi közöm bűnözőkhöz, akikkel nevemet most kapcso­latba hozzák... Mindaz, amivel vádolnak rosszindulatú rága­lom, amelyért terjesztőinek, remélem, felelniük kell majd - jelentette ki Giulio Andreotti, volt miniszterelnök az olasz szenátusban, amely döntött mentelmi joga felfüggesztéséről a maffiás kapcsolatok vádja kapcsán. Andreotti már korábban kije­lentette: kéri mentelmi joga fel­függesztését, hogy tisztázhassa magát a bíróság előtt az alapta­lan maffiás vádak alól. Etnikai tisztogatás Eszak-írországban (is)? Az ex-Jugoszláviában meg­honosított „etnikai tisztogatás” fogalma a jelek szerint alkalmas kifejezés az észak-írországi konfliktus körülírására is. A brit korona fennhatósága alá tartozó területen az IRA nevű terror­szervezet megöli és megfélem­líti a protestánsokat, hogy ráve­gye őket szülőföldjük elhagyá­sára. Az etnikai tisztogatás első ütemeként az IRA telefonon megfenyegeti a protestáns lakó­kat és hozzátartozóikat. Szi­dalmak kíséretében felszólítja őket, hogy távozzanak a kör­nyékről. Ä brit sajtó beszámolt David Martin gazdálkodó eseté­ről, akit először azzal próbáltak megfélemlíteni, hogy fivérére rálőttek. Amikor a fenyegetések nem használtak, Martin autójára robbanószerkezetet erősítettek. A gazda a merénylet következ­tében életét vesztette. A lakosság két csoportjának szembenállása ott is realitás, ahol a katolikusok vannak ki­sebbségben. Feltűnő, hogy a ka­tolikusok lélekszáma nem nő a protestáns régiókban, holott a katolikus családokban jóval több gyerek születik, mint a protestánsoknál. Nyilvánvaló, hogy ezt használják fel okként elüldözésükre.Megfigyelhető, hogy a köztársasági Írországgal határos katolikus területeken érzékelhetően csökkent a pro­testánsok száma. A brit alsóházban ülő protes­táns képviselők és protestáns papok használják az „etnikai tisztogatás” kifejezést. A Fer­managh grófság egyik települé­sére, Clogh-ra vonatkoztatva nyilván joggal. A faluban ma mindössze 289-an élnek, mert az IRA a lakosság egyharmadát megölte, az életben maradottak félelmükben elköltöztek.” Oroszországi mozaikok Furcsa kép fogadja ma a Moszkvába látogatót, különö­sen akkor, ha a peresztrojka óta nem tette lábát orosz földre. A megváltozott világ már a kievi pályaudvaron szemünkbe tűnik: az élelmes hordárok könnyen túljárnak a tudatlan külföldi eszén - ha hagyja magát. Az üz­let az üzlet, itthonról pedig egy­szerűen képtelenség nyomon követni az óriási inflációt. Időközben a város épületeit díszítő „Éljen a munka!” , „Él­jen az SZKP!” feliratok is eltűn­tek, helyettük nyugati cégek hirdetik a legtöbb ember szá­mára elérhetetlen termékeiket. Kispénzű diákoknak megéhezni sem ajánlatos, mert az annak idején orosz specialitásokat tűr­hető áron kínáló vendéglők tu­lajdonosai csak a dollárpapákra fenik a fogukat. Ha öltözékünk nem sugallja a teli pénztárcát, az ajtóban álló kidobófiú kérés nélkül veszi elő zsebszámoló­gépét, majd a napi árfolyamon közli velünk, mi mennyibe ke­rül dollárban, illetve rubelben. Kérdésünkre, hogy akkor mi­lyen kávéházakba és éttermekbe járnak az oroszok, a következő választ kaptuk a Ptyica nevű kávéház portásától: ,Akinek nincs pénze, az maradjon ott­hon. Különben is, ezt a kérdést a városi önkormányzatnál te­gyék fel, ott talán jobban tudnak rá válaszolni.” A fizikai éhséget szellemi táplálékkal is nehéz pótolni, ha nem rendelkezünk orosz isme­rősökkel, akcentussal beszélünk oroszul, vagy esetleg nincs orosz diákigazolványunk. Mú­zeumokban, színházakban (újabban?) bevett szokás, hogy a külföldiek az eredeti jegy több tízszeresét fizessék. A Nagy Színházban ez az ár akár a 15 dollárt is elérheti. Ha pedig a Szergijev Poszád-beli (volt Za- gorszk) kolostor feletti eget sze­retnénk lefotózni, már készít­hetjük is a három dollárt. Ä társadalom szemmel látha­tóan két részre szakadt: az új le­hetőségeket idejében meglo­vagló „üzletemberek” maréknyi csapata élvezi a földi paradi­csom minden előnyét. Velük szemben áll a bérből és fizetés­ből élők, illetve a nyugdíjasok és a munkanélküliek serege. A nehézségek leküzdésében az emberek leleményessége nem ismer határt: a metró állomásain két méterenként újabb és újabb zenekar szórakoztatja az al­kalmi közönséget. A repertoár meglehetősen bő - a dzsessztől a Lambada balalajkás változa­táig minden hallható. Az elő­adók életkora 15-től 70 évig terjed. Ha nem fűlik a fogunk a sor- banálláshoz, esetleg bővebb árukínálatot szeretnénk, nyu­godtan fordulhatunk a pult in­nenső felén álló fekete-árusok­hoz, akik boldogan kínálják portékájukat. Természetesen némi felárral. A legtalálékonyabbak azon­ban azok a húsz év körüli su- hancok, akik hamis igazolvány­nyal jegyellenőrként rémisztge­tik a potyautasokat, a helyszíni bírság pedig saját zsebükbe vándorol. Az ő eszükön viszont nekünk sikerült túljárnunk, amikor közöltük, hogy csak ak­kor fizetünk, ha nyugtát adnak. A meglepődött ál-ellenőrök úgy gondolták, hogy erre a célra egy elhasznált stadionbelépő is megfelel, nem számítottak arra, hogy rendelkezünk némi orosz nyelvismerettel. Átalakulóban van az érték­rend: az Amerika-imádat, McDonald,s őrület és a megfi­zethetetlen árak miatt a közép- iskolás lányok jelentős hányada a prostitúciót látja egyetlen megoldásnak - panaszkodik egy történelemtanár. Talán az sem véletlen, hogy a „játék” szó az alábbi asszociációkat keltette egy moszkvai iskola nyolcadi­kosaiban: hazárdírozás, krupié, pénz. Különleges élményekkel gazdagodhatunk, ha Oroszor­szág, illetve a volt Szovjetunió területén kívánunk utazgatni. A vonatjegy-vásárlásra akár egy teljes napunk is elmehet, ha nem vagyunk elég kitartóak. A Mozsajszkij valón található központi jegypénztárban ugyanis nem tudják megmon­dani, mennyibe kerül egy jegy Szentpétervárra, sőt azt sem, hogy mikor indulnak vonatok. Legjobban akkor lepődtünk meg, amikor a pénztárban ülő hölgy kijelentette, hogy Péter- várra csak akkor ad jegyet, ha nincs sor. Egyébként csak Ki- evbe mehetünk. Még több kalandban lehet ré­szünk, ha „belföldi” repülőútra vállalkozunk. Ilyenkor nem árt a tervezettnél több ruhát és pénzt vinni magunkkal, mert könnyen megeshet, hogy akara­tunk ellenére, például kerozin­hiány miatt, meg kell hosszab­s bítanunk kirándulásunkat. Úgy látszik, hogy a külföld-belföld kérdése sem tisztázott még, hi­szen Moszkvából • Szamar- kandba (Üzbegisztán) akár út­levél nélkül is eljuthattunk volna, visszafelé azonban szi­gorú útlevélellenőrzésen estünk át. Meglehetősen nagy változá­son ment keresztül az emberek világnézete is. A húsvéti éjféli misére alig lehet beférni, a te­metőkbe induló buszoknál pe­dig rendőrök irányítják a fel- és leszállást az egyébként meg­szokott tolakodás elkerülése végett. A nyírfákkal körülvett sírokat elhalmozzák megszen­telt kenyérrel és tojással, nem ritkán egy kis vodkával. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy kihalófélben van az „orosz lélek”. Az üzleti élet csupán a finom lelkű irodalmárokat, for­dítókat, művészeket nem méte- lyezi meg. A velük való talál­kozás lehetőséget ad arra, hogy újból felfedezzük Oroszország szépségeit. Zelena Judit r k

Next

/
Thumbnails
Contents