Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-16 / 132. szám
Siker Egy magyar operatőr Koppenhágából Szabó Gergely mindent elért, amiről gyerekfejjel álmodott Október 24-ikén reggel hatkor kellett volna bevonulnia, így került abba a helyzetbe, hogy ma elmondhatja: mindent elért, amit szeretett volna, most már „csupán” élvezni akaija az életet. A fenti - elismerem, kissé zagyva - következtetés persze, némi magyarázatra szorul... Mert hát, az az októberi reggel 1956-ban volt. Szabó Gergely pedig - akit éppen ezt megelőzően, mint osztályidegent távolítottak el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-színészi szakáról - úgy döntött mégsem vonul be, inkább Eisenstadt felé veszi útját. Amerikáig szeretett volna jutni.- Hogy mégis Dániában kötöttem ki, az egyike életem szerencsés véletleneinek - mondja az 56 éves filmszakember. - Martonvásáron ugyanis kiderült: évekig várhatnék az amerikai bevándorló vízumra, viszont abban az órában, amelyben ezt megtudtam, a menekült- tábor hangosbeszélőjén be- mondták: indul egy vöröskeresztes vonat Dániába, s van még rajta hely. A színészi pálya folytatásáról - a nyelvi nehézségek miatt - szó sem lehetett, öt hónappal később azonban újra a film közelébe kerül: az operett-szakos színésztanoncból operatőr lett. Helyesebben, először operatőr-asszisztens, aztán mikor a főnöke nem vállalt el egy munkát, megkérdezték tőle, a kezdőtől, megcsinálná-e ő? Megcsinálta.-Megint szerencsém volt - meséli. - A munka olyan jól sikerült, hogy a „dán Os- car-nak ” titulált Bodil-díjat nyertem el vele. A ,3odil” után viszont nem sokkal az akkor még gyerekcipőben járó televízió egyik operatőri állását pályázta meg, s ötvennégy jelentkező közül nyernie is . sikerült. Mint mondja elsősorban azért „igazolt át”, mert gyerekkori álma volt, hogy körbe nézzen a világban. 1961 júniusa óta áll a Dán Televízió alkalmazásában - kérdésemre megerősíti: valahogy úgy áll e téren Koppenhágában, mint mondjuk Vitray Budapesten. (Egy tény ennek alátámasztására: az utóbbi tizennégy évben minden alkalommal őt választották a Dán Újságírószövetség (DÚSZ) operatőri tagozatának országos vezetőjévé, ami nem kis megtiszteltetés.)- A harminckét év alatt hetvennégy országban forgathattam: gyerekkori álmom tehát 100 százalékig teljesült. Világot láthattam, s közben azt tehettem, amit szeretek. Tizenegy hivatalos királyi és királynői látogatást kísértem, részt vettem Jörgensen első hivatalos Szovjetunióbeli látogatón, és két olimpián. A vietnami háborúban kétszer, a bengáliban és az úgynevezett „hatnapos” háborúban egyszer, míg az Öböl-háborúban háromszor forgattam. S még folytatható a sor. Gergely magyar lányt vett feleségül, fiuk, Miklós már Dániában született. S úgy tűnik, a vér nem vált vízzé: a magyart is anyanyelvi szinten beszélő 28 éves fiatalember fotósként két éve a „Skandinávia fotóriportere” díjat nyerte el. Az 1965 óta a nyarat minden évben Magyarországon töltő Szabó Gergely - Svendt-Erik Hansen, a DÚSZ tájékoztatási igazgatója társaságában - a héten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vendégeként tett látogatást Pécsett, s tárgyalt érdekvédelmi kérdésekről magyar kollégáival. Pauska Zsolt Repülők A neves szerző Vükről idősebbként írt Torgyánban hisz és az Ufókban Pataki Attila arról énekel az Eddában, amit érez Pataki (balról) a csütörtök esti koncerten Fotó: Löffler G. Teljesen oda van a Balaton nyugalma - fakadt ki a minap egy balatonboglári asszony, mert egyre több repülő, helikopter, motoros sárkányrepülő zúg el felettük. Hasonló „jelzések” érkeztek már Ba- latonkilitiről - ahol már „dolgozik” a repülőtér -, Siófokról, Fonyódról... S hol van még a hosszú, minden bizonnyal forró, a tavalyinál több vendéget ígérő nyár! A különféle légi zajforrások ellen egyre nagyobb a felzúdulás, de úgy tűnik - nem sokat lehet tenni. E kérdéssel foglalkozott a Balaton Szövetség - a tó menti települések önkormányzatainak társasága -, de ők is csak a probléma felvetéséig jutottak. Mert a fennálló rendelkezések értelmében semmilyen jogszabállyal nem tudják „kivédeni” az égi zajokat, ugyanis bizonyos magasság alatt bárki, bármivel nyugodtan röpködhet. S röpködnek is hivatalból, passzióból, reklám célból, s ki tudja még miért. Ami nem lenne baj, de ezek a repülések többnyire annyira alacsonyan történnek, hogy dübörög a part. Mit lehet tenni? Egyelőre nincs tipp, felvetődött ugyan, talán repülési időkorlátozást kellene életbe léptetni, de erre sincs lehetőség, meg aztán a megvalósítás sem igazán kivitelezhető. A Balaton-parti településeken élők mérgelődnek, a vendégek szintén, de félő, utóbbiak, akik üdülni, pihenni, jókat szunyókálni szeretnének, elmennek vagy el sem jönnek. A megoldás várat magára. R. N. Aki nem járt mostanában az Edda együttes koncertjén, nehezen tudja elképzelni az uralkodó hangulatot. Pécsett, csütörtökön mintegy ötszáz, zömében tizenéves fiatal csápolt, tapsolt, ujongott egy negyvenkét éves ember, Pataki Attila által vezetett magyar zenekarnak. Az Edda énekese szívesen nyilatkozott lapunknak. Amikor beléptem öltözőjébe, rádiós kollégámnak éppen azt fejtegette, hogy hisz az ufókban, és szerinte a földöntúliak máris megharagudtak a Földön élő, egyébként derék emberekre, és ideje lenne észbe kapnunk. Meglepetésemben volt időm megfigyelni az ujjain lévő hatalmas, figurális ezüstgyűrűket.- A hetvenes évek elején rengeteg gyűrűt kaptam a rajongóktól, azok már eltűntek. Elkérték őket, mit tudom én. Egyszer látom, hogy nincs egy sem az ujjaimon. Vettem is az ócskapiacon ezeket külföldön, a többit kaptam ajándékba.- Attila, régről ismerjük egymást. Túl vagytok most a 15. lemezen. Az eltelt idő alatt ti változtatok jobban vagy a kor?-Az érzékelőim, a receptoraim megmaradtak. A szövegeket én írom, Gömöri Zsolti pedig a zenét.- Úgy érzem, konszolidáltabbak a mostani szövegeitek. Korábban „minden sarkon álltái”, „180 kilométerre, néha többre voltál”. . . ”-Most az elveszett illúzióknál tartok. Azért nem írok mást, hogy húszezerrel többen megvegyék a lemezt, mert valakinek teszik. Azt írom, amit érzek. Például ma már hazugság lenne, ha azt énekelném, hogy „semmim sincsen nekem, mit adhatnék.” Mert van egy amerikai autóm, de ezért nagyon megdolgoztam. Csak arról énekelhetek, amit megélek.- Ezt Révész Sándor, az egykori Piramisban úgy mondta, hogy: „csak arról énekelek, amit igaznak hiszek".- Nagyon az elején volt, mikor a Sanyika ezt énekelte. Annyi a különbség még kettőnk között, hogy én a saját szövegeimet dalolom, ami a 15. lemezen hallható, az vagyok én, Pataki Attila.-1951-ben születtél, a közönség zöme, életkora alapján a gyereked lehetne.- Nézd, végül is a rockzenés- zség egy életforma. A szövegekről? Szóval, Fekete István is több mint ötven éves volt, amikor írta a Vukot, és mindenki olvasta és nézte, a fiam is, én is, anyósom is. A mai gyerekek már a parabolaantenna-nemzedékhez tartoznak, később születtek.-Nem értem, az előbb azt mondtad, nincsenek nemzedékek közti különbségek.- Az említett parabolaantenna-nemzedék azt jelenti, hogy ezek, már látják a műsorokat, előbb-utóbb tudatosodik bennük, hogy nem kések, gyakoriok órákat, mert különben nem viszem semmire. Kérlek, dicsérd meg magad!- Hm. Jó a monotóniatűrő képességem, még hajdan, középtávfutóként tanultam meg.- Nem kértek fel a tévé könnyűzenei műsorainak szerkesztőjévé?- Nem. Most egyébként Torgyán Józseffel szimpatizálok, mert ő megkeresett engem. Jót beszélgettünk, érdekelt is annak a véleménye, akit, mint engem, rengetegen ütnek-vágnak. Nagyformátumú ember.-Én a dalaitokat várom továbbra is. Bozsik László Rádió mellett. Az utóbbi hetekben - rövid időn belül - azonos alakulatnál két katona öngyilkos lett, a két szomorú eset között nincs ösz- szefüggés és politikai okot sem találni. Politikai hátteret csak a rendszerváltás idején kerestek egyesek - visszamenőleg - hasonló esetek felidézése kapcsán és a szegény szülők ezen az alapon keresték-kutatták a bűnbakot, eljutva egészen a miniszterig, minisztériumig. Magatartásuk érthető: nincs mélységesebb szülői fájdalom, gyermeke elvesztése fölött. A hadsereg veszélyes üzem, lám e fent említett eseteket beleszámítva is. A világ valamennyi hadseregénél - sajnos - történnek öngyilkosságok, legföljebb az okok változhatnak, ha egyáltalán kide- ríthetőek. A rádió híradása szerint az eseteket kivizsgálják. A vizsgálatokat illetően azok alaposságában nincs okunk kételkedni. Abban sem persze, hogy a jövőben — közeli vagy távoli jövőben - ilyesmi ismét előfordul. Már csak azért sem, mert a bevonuló ifjak között akad olyan, aki elviselhetetlennek érzi azt a szinte drasztikus változást, amely egyik napról a másikra rázuhan. Valamikor - most nem tudom, hogy van ez - a bevonulókat búcsúztatták a pályaudvaron, üdvözlő beszédekkel fogadták őket a laktanyában, szólt a trombitás zenekar, a nők sírtak, az újoncok káromkodtak és szomorkodtak. A szabad életből átléptek egy szigorú közegbe, ahol regula van, fegyelem van, meg ilyen-olyan egyenruha, ami lehet szűk vagy bő, minden parancsra megyen, ébredés, fekvés, csizmapucolás és reggeli torna, és „sorakozó”, üvöltésre reggeli-ebéd-vacsora, és az örökös menetelés - és jobbra át, balra át! -, órákon át tűző napon és esőben, és ha van ideje, gondolatban hazatér a haverok közé, a mamához, vagy a szeretőhöz, vagy az esti diszkóba és a söntésekbe. Feszültségben él. Alkalmazkodni kéne, de sikerül-e mindegyiknek? A többségnek igen. Akinek nem, az éjszaka sírva fakad. Siratja a szabadságot. Aztán idővel megnyugszik. Megerősödik lélekben is. Amelyik nem - ez ritka -, az fogja a fegyverét és magába ereszt egy golyót. Mindenkiért kár, aki meghal. Minden halottal kevesebb lesz az emberiség. Valahogy így mondta az amerikai irodalom Nagy Öregje. Az ám: a fegyver. Az önlövésre a katonának van inkább lehetősége, mert van fegyvere. Jómagam eleve pacifista vagyok, utálom a fegyvert, de a katonának - állítólag - kell hogy fegyvere legyen. Azért „állítólag”, mert állítólag hadseregre is szükség van. Azért, mert van ellenség is. Ha nincs, akkor majd a politika kreál ellenséget. Az emberiség nem fér a bőrében. Nem jött még rá, hogy akik a pulpitusokon tépik a szájukat, azok éppen hogy nem láthatók a csatamezőn. VaKatona, biciklivel Az egyetem rektora Erzsébet királynőről „Pécs és a régió üdvözletét közvetíthettem” A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, dr. Hámori József a Rektori Konferencia elnökeként annak a kétszáz vendégnek az egyike lehetett, akik számára a hazánkba látogató angol királynő, Erzsébet díszvacsorát adott május 6-án csütörtökön Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.-A díszvacsorát a késő esti órákban állófogadás követte - mondja dr. Hámori József -, amelyre kulturális és sportéletünk jónéhány neves képviselője - a sportolók közt például Taróczy Balázs vagy Puskás Öcsi - is hivatalos volt. A fogadáson volt alkalmam szót váltani a királynővel, egy olyan, általa adott vacsora után, amelyre egyenesen Windsorból, a királyi palotából hozatott aranyozott ezüst evőeszközöket, Viktória királyné idejéből való porcelánokat, s talán az egyéniségéhez tartozik az is, hogy Gundel az ő vezényletével készítette el, varázsolta az asztalra a több fogásos lazacot... Mások szerint szerint közel negyedórát beszélgettünk - ennyi idő alatt elég sok mindenről szót lehet ejteni. Ebben persze nem az én személyem fontos, hanem a lehetőség, hogy Pécs, a régió üdvözletét közvetíthettem egy olyan ember számára, aki nemcsak egy nagyhatalom királynője, hanem egy szeretetre méltó, empatikus személyiség, akiről azt is érezni, hogy valóban királynő, de azt is, hogy négy gyermeke van és éppen úgy anya, mint bárki más.- Miről váltottak szót?-A királynőnek, akit érdekelt az egyetemi rendszerünk, lamikor némely papok, püspökök még meg is áldották a fegyvereket, mielőtt a vagonszerelvény - tele katonákkal - elindult a frontra. De a fegyvereket megáldották a túloldalon is „... a haza védelmében”. És a két ifjú katona - különbséget köztük csak anyanyelvűk okozott, vagy ahogy ezt napjainkban tapasztaljuk, még az sem - egymásra lövöldöz. Megtanítják őket, hogyan kell lepuffan- tani a másikat. De hát hogyan állunk akkor a tízparancsolattal, amelyik óva int bennünket: Ne ölj! A katona - pillanatnyi elmezavarában - önmagára is lő. Valahol a világban - olvastam egyszer - egészen kicsiny kis országban tizenhat kerékpárt kapott a hadsereg. Összesen ennyien voltak. Ha én lennék a magyar király, én sem tartanék nagyobb sereget, tizenhat biciklis katonánál. Fegyvert egy szálat sem. elmondtam, hogy a valamikori négy-öt egyetemünk az utóbbi évtizedekben szétaprózódott - lett belőle húsz. De elsők között az orvosi egyetemek vagy a Budapesti Műszaki Egyetem - igyekeztek megőrizni nemzetközi rangjukat. Megjegyezte, hogy a főiskolák egyetemi rangra emelésével náluk is megindult a szétaprózódási folyamat, amit mi most vissza akarunk fordítani. Mint sok másban, ezekben a kérdésekben is igen tájékozott volt, érdekelte az egykori Sopianae, Pécs egyeteme, őszinte örömmel nyugtázta, amikor szélesülő angliai kapcsolatainkat említettem.-A rektor úr szerint milyen erkölcsi és gazdasági szerepe lehet a királynő látogatásának?- A látogatás a nagy nyugati, köztük a brit lapok címoldalán szerepelt, és nem szabad elfelejteni; a kelet-európai országók közül egyedül bennünket tisztelt meg; még ha ebben szerepe van a férj, a fogathajtás kapcsán magyarbarát Fülöp herceg szimpátiájának is. Meggyőződésem, bízhatunk a gazdasági kapcsolatokban is, rövidesen hazánkba látogat az angol munkaügyi miniszter, míg a kulturális tárca képviselői Angliába utaznak. Erzsébet királynő szimbólum az angolok számára, de hozzá kell tennem; rendkívülien emberi szimbólum. B. R. Az eszperantó, mint üzleti nyelv Május 15-16-án nemzetközi konferenciát rendez Pécsett vállalkozók részére a trieszti Eszperantó Kereskedelmi Társulás, amelynek tagjai olyan kereskedelmi és üzletkötői tapasztalatokkal rendelkező emberek, akik az eszperantó nyelvet használják a tárgyalásaik során. A világon ez az első alkalom, hogy eszperantisták ilyen jellegű találkozót szerveznek. A két nap alatt előadások hangzanak el a piacgazdaságról, az üzletkötés szabályairól, módszereiről. Bulgáriából, Lengyelországból, Romániából is érkeztek résztvevők. Ginka Dilova, aki Szófiából jött elmondta: Saját vállalkozása van. Az eszperantó nyelv segítségével már több céggel is kötött üzletet, többek között Németországban, Kínában és Csehországban is. A bukovinai Eszperantó Központ elnöke, Bodale Ionéi mérnök azért vesz részt a tanácskozáson, hogy tájékozódjon a lehetőségekről. Eőry István győri vállalkozó nagyon nemesnek tartja a triesztiek szándékát, hogy az eszperantó révén kereskedelmi, ügynöki hálózatot építenek ki. Sz. K. 4 Új VDN 1993. MÁJUS 16., VASÁRNAP t v i i