Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-16 / 132. szám

Siker Egy magyar operatőr Koppenhágából Szabó Gergely mindent elért, amiről gyerekfejjel álmodott Október 24-ikén reggel hat­kor kellett volna bevonulnia, így került abba a helyzetbe, hogy ma elmondhatja: mindent elért, amit szeretett volna, most már „csupán” élvezni akaija az életet. A fenti - elismerem, kissé zagyva - következtetés persze, némi magyarázatra szo­rul... Mert hát, az az októberi reg­gel 1956-ban volt. Szabó Ger­gely pedig - akit éppen ezt megelőzően, mint osztályide­gent távolítottak el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-színészi szakáról - úgy döntött mégsem vonul be, in­kább Eisenstadt felé veszi útját. Amerikáig szeretett volna jutni.- Hogy mégis Dániában kö­töttem ki, az egyike életem sze­rencsés véletleneinek - mondja az 56 éves filmszakember. - Martonvásáron ugyanis kide­rült: évekig várhatnék az ame­rikai bevándorló vízumra, vi­szont abban az órában, amely­ben ezt megtudtam, a menekült- tábor hangosbeszélőjén be- mondták: indul egy vöröske­resztes vonat Dániába, s van még rajta hely. A színészi pálya folytatásá­ról - a nyelvi nehézségek miatt - szó sem lehetett, öt hónappal később azonban újra a film kö­zelébe kerül: az operett-szakos színésztanoncból operatőr lett. Helyesebben, először opera­tőr-asszisztens, aztán mikor a főnöke nem vállalt el egy mun­kát, megkérdezték tőle, a kez­dőtől, megcsinálná-e ő? Meg­csinálta.-Megint szerencsém volt - meséli. - A munka olyan jól si­került, hogy a „dán Os- car-nak ” titulált Bodil-díjat nyertem el vele. A ,3odil” után viszont nem sokkal az akkor még gyerekci­pőben járó televízió egyik ope­ratőri állását pályázta meg, s ötvennégy jelentkező közül nyernie is . sikerült. Mint mondja elsősorban azért „iga­zolt át”, mert gyerekkori álma volt, hogy körbe nézzen a vi­lágban. 1961 júniusa óta áll a Dán Televízió alkalmazásában - kérdésemre megerősíti: vala­hogy úgy áll e téren Koppen­hágában, mint mondjuk Vitray Budapesten. (Egy tény ennek alátámasztására: az utóbbi ti­zennégy évben minden alka­lommal őt választották a Dán Újságírószövetség (DÚSZ) operatőri tagozatának országos vezetőjévé, ami nem kis meg­tiszteltetés.)- A harminckét év alatt het­vennégy országban forgathat­tam: gyerekkori álmom tehát 100 százalékig teljesült. Vi­lágot láthattam, s közben azt tehettem, amit szeretek. Tizen­egy hivatalos királyi és király­női látogatást kísértem, részt vettem Jörgensen első hivata­los Szovjetunióbeli látogatón, és két olimpián. A vietnami há­borúban kétszer, a bengáliban és az úgynevezett „hatnapos” háborúban egyszer, míg az Öböl-háborúban háromszor forgattam. S még folytatható a sor. Gergely magyar lányt vett feleségül, fiuk, Miklós már Dá­niában született. S úgy tűnik, a vér nem vált vízzé: a magyart is anyanyelvi szinten beszélő 28 éves fiatalember fotósként két éve a „Skandinávia fotóri­portere” díjat nyerte el. Az 1965 óta a nyarat minden évben Magyarországon töltő Szabó Gergely - Svendt-Erik Hansen, a DÚSZ tájékoztatási igazgatója társaságában - a hé­ten a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének vendége­ként tett látogatást Pécsett, s tárgyalt érdekvédelmi kérdé­sekről magyar kollégáival. Pauska Zsolt Repülők A neves szerző Vükről idősebbként írt Torgyánban hisz és az Ufókban Pataki Attila arról énekel az Eddában, amit érez Pataki (balról) a csütörtök esti koncerten Fotó: Löffler G. Teljesen oda van a Balaton nyugalma - fakadt ki a minap egy balatonboglári asszony, mert egyre több repülő, heli­kopter, motoros sárkányre­pülő zúg el felettük. Hasonló „jelzések” érkeztek már Ba- latonkilitiről - ahol már „dolgozik” a repülőtér -, Sió­fokról, Fonyódról... S hol van még a hosszú, minden bizonnyal forró, a tavalyinál több vendéget ígérő nyár! A különféle légi zajforrá­sok ellen egyre nagyobb a felzúdulás, de úgy tűnik - nem sokat lehet tenni. E kér­déssel foglalkozott a Balaton Szövetség - a tó menti tele­pülések önkormányzatainak társasága -, de ők is csak a probléma felvetéséig jutot­tak. Mert a fennálló rendel­kezések értelmében semmi­lyen jogszabállyal nem tud­ják „kivédeni” az égi zajokat, ugyanis bizonyos magasság alatt bárki, bármivel nyugod­tan röpködhet. S röpködnek is hivatalból, passzióból, rek­lám célból, s ki tudja még miért. Ami nem lenne baj, de ezek a repülések többnyire annyira alacsonyan történ­nek, hogy dübörög a part. Mit lehet tenni? Egyelőre nincs tipp, felvetődött ugyan, talán repülési időkorlátozást kel­lene életbe léptetni, de erre sincs lehetőség, meg aztán a megvalósítás sem igazán ki­vitelezhető. A Balaton-parti települé­seken élők mérgelődnek, a vendégek szintén, de félő, utóbbiak, akik üdülni, pi­henni, jókat szunyókálni sze­retnének, elmennek vagy el sem jönnek. A megoldás várat magára. R. N. Aki nem járt mostanában az Edda együttes koncertjén, ne­hezen tudja elképzelni az ural­kodó hangulatot. Pécsett, csü­törtökön mintegy ötszáz, zömé­ben tizenéves fiatal csápolt, tap­solt, ujongott egy negyvenkét éves ember, Pataki Attila által vezetett magyar zenekarnak. Az Edda énekese szívesen nyilat­kozott lapunknak. Amikor beléptem öltözőjébe, rádiós kollégámnak éppen azt fejtegette, hogy hisz az ufók­ban, és szerinte a földöntúliak máris megharagudtak a Földön élő, egyébként derék embe­rekre, és ideje lenne észbe kap­nunk. Meglepetésemben volt időm megfigyelni az ujjain lévő hatalmas, figurális ezüstgyűrű­ket.- A hetvenes évek elején rengeteg gyűrűt kaptam a ra­jongóktól, azok már eltűntek. Elkérték őket, mit tudom én. Egyszer látom, hogy nincs egy sem az ujjaimon. Vettem is az ócskapiacon ezeket külföldön, a többit kaptam ajándékba.- Attila, régről ismerjük egymást. Túl vagytok most a 15. lemezen. Az eltelt idő alatt ti változtatok jobban vagy a kor?-Az érzékelőim, a recepto­raim megmaradtak. A szövege­ket én írom, Gömöri Zsolti pe­dig a zenét.- Úgy érzem, konszolidál­tabbak a mostani szövegeitek. Korábban „minden sarkon áll­tái”, „180 kilométerre, néha többre voltál”. . . ”-Most az elveszett illúziók­nál tartok. Azért nem írok mást, hogy húszezerrel többen meg­vegyék a lemezt, mert valaki­nek teszik. Azt írom, amit ér­zek. Például ma már hazugság lenne, ha azt énekelném, hogy „semmim sincsen nekem, mit adhatnék.” Mert van egy ameri­kai autóm, de ezért nagyon megdolgoztam. Csak arról éne­kelhetek, amit megélek.- Ezt Révész Sándor, az egy­kori Piramisban úgy mondta, hogy: „csak arról énekelek, amit igaznak hiszek".- Nagyon az elején volt, mi­kor a Sanyika ezt énekelte. Annyi a különbség még kettőnk között, hogy én a saját szövege­imet dalolom, ami a 15. leme­zen hallható, az vagyok én, Pa­taki Attila.-1951-ben születtél, a kö­zönség zöme, életkora alapján a gyereked lehetne.- Nézd, végül is a rockzenés- zség egy életforma. A szöve­gekről? Szóval, Fekete István is több mint ötven éves volt, ami­kor írta a Vukot, és mindenki olvasta és nézte, a fiam is, én is, anyósom is. A mai gyerekek már a parabolaantenna-nemze­dékhez tartoznak, később szü­lettek.-Nem értem, az előbb azt mondtad, nincsenek nemzedé­kek közti különbségek.- Az említett parabolaan­tenna-nemzedék azt jelenti, hogy ezek, már látják a műso­rokat, előbb-utóbb tudatosodik bennük, hogy nem kések, gya­koriok órákat, mert különben nem viszem semmire. Kérlek, dicsérd meg magad!- Hm. Jó a monotóniatűrő képességem, még hajdan, kö­zéptávfutóként tanultam meg.- Nem kértek fel a tévé könnyűzenei műsorainak szer­kesztőjévé?- Nem. Most egyébként Tor­gyán Józseffel szimpatizálok, mert ő megkeresett engem. Jót beszélgettünk, érdekelt is annak a véleménye, akit, mint engem, rengetegen ütnek-vágnak. Nagyformátumú ember.-Én a dalaitokat várom to­vábbra is. Bozsik László Rádió mellett. Az utóbbi hetekben - rövid időn belül - azonos alakulatnál két katona öngyilkos lett, a két szomorú eset között nincs ösz- szefüggés és politikai okot sem találni. Politikai hátteret csak a rendszerváltás idején kerestek egyesek - visszamenőleg - ha­sonló esetek felidézése kapcsán és a szegény szülők ezen az ala­pon keresték-kutatták a bűnba­kot, eljutva egészen a miniszte­rig, minisztériumig. Magatartá­suk érthető: nincs mélységesebb szülői fájdalom, gyermeke el­vesztése fölött. A hadsereg ve­szélyes üzem, lám e fent emlí­tett eseteket beleszámítva is. A világ valamennyi hadseregénél - sajnos - történnek öngyilkos­ságok, legföljebb az okok vál­tozhatnak, ha egyáltalán kide- ríthetőek. A rádió híradása sze­rint az eseteket kivizsgálják. A vizsgálatokat illetően azok ala­posságában nincs okunk kétel­kedni. Abban sem persze, hogy a jövőben — közeli vagy távoli jövőben - ilyesmi ismét előfor­dul. Már csak azért sem, mert a bevonuló ifjak között akad olyan, aki elviselhetetlennek érzi azt a szinte drasztikus vál­tozást, amely egyik napról a másikra rázuhan. Valamikor - most nem tudom, hogy van ez - a bevonulókat búcsúztatták a pályaudvaron, üdvözlő beszé­dekkel fogadták őket a lakta­nyában, szólt a trombitás zene­kar, a nők sírtak, az újoncok ká­romkodtak és szomorkodtak. A szabad életből átléptek egy szi­gorú közegbe, ahol regula van, fegyelem van, meg ilyen-olyan egyenruha, ami lehet szűk vagy bő, minden parancsra megyen, ébredés, fekvés, csizmapucolás és reggeli torna, és „sorakozó”, üvöltésre reggeli-ebéd-vacsora, és az örökös menetelés - és jobbra át, balra át! -, órákon át tűző napon és esőben, és ha van ideje, gondolatban hazatér a ha­verok közé, a mamához, vagy a szeretőhöz, vagy az esti disz­kóba és a söntésekbe. Feszült­ségben él. Alkalmazkodni kéne, de sikerül-e mindegyiknek? A többségnek igen. Akinek nem, az éjszaka sírva fakad. Siratja a szabadságot. Aztán idővel megnyugszik. Megerősödik lé­lekben is. Amelyik nem - ez ritka -, az fogja a fegyverét és magába ereszt egy golyót. Min­denkiért kár, aki meghal. Min­den halottal kevesebb lesz az emberiség. Valahogy így mondta az amerikai irodalom Nagy Öregje. Az ám: a fegyver. Az önlö­vésre a katonának van inkább lehetősége, mert van fegyvere. Jómagam eleve pacifista va­gyok, utálom a fegyvert, de a katonának - állítólag - kell hogy fegyvere legyen. Azért „állítólag”, mert állítólag hadse­regre is szükség van. Azért, mert van ellenség is. Ha nincs, akkor majd a politika kreál el­lenséget. Az emberiség nem fér a bőrében. Nem jött még rá, hogy akik a pulpitusokon tépik a szájukat, azok éppen hogy nem láthatók a csatamezőn. Va­Katona, biciklivel Az egyetem rektora Erzsébet királynőről „Pécs és a régió üdvözletét közvetíthettem” A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem rektora, dr. Hámori József a Rektori Konfe­rencia elnökeként annak a két­száz vendégnek az egyike lehe­tett, akik számára a hazánkba lá­togató angol királynő, Erzsébet díszvacsorát adott május 6-án csütörtökön Budapesten, a Nép­rajzi Múzeumban.-A díszvacsorát a késő esti órákban állófogadás követte - mondja dr. Hámori József -, amelyre kulturális és sportéle­tünk jónéhány neves képvise­lője - a sportolók közt például Taróczy Balázs vagy Puskás Öcsi - is hivatalos volt. A foga­dáson volt alkalmam szót vál­tani a királynővel, egy olyan, ál­tala adott vacsora után, amelyre egyenesen Windsorból, a kirá­lyi palotából hozatott ara­nyozott ezüst evőeszközöket, Viktória királyné idejéből való porcelánokat, s talán az egyéni­ségéhez tartozik az is, hogy Gundel az ő vezényletével ké­szítette el, varázsolta az asztalra a több fogásos lazacot... Má­sok szerint szerint közel negye­dórát beszélgettünk - ennyi idő alatt elég sok mindenről szót le­het ejteni. Ebben persze nem az én sze­mélyem fontos, hanem a lehető­ség, hogy Pécs, a régió üdvözle­tét közvetíthettem egy olyan ember számára, aki nemcsak egy nagyhatalom királynője, hanem egy szeretetre méltó, empatikus személyiség, akiről azt is érezni, hogy valóban ki­rálynő, de azt is, hogy négy gyermeke van és éppen úgy anya, mint bárki más.- Miről váltottak szót?-A királynőnek, akit érde­kelt az egyetemi rendszerünk, lamikor némely papok, püspö­kök még meg is áldották a fegyvereket, mielőtt a vagon­szerelvény - tele katonákkal - elindult a frontra. De a fegyve­reket megáldották a túloldalon is „... a haza védelmében”. És a két ifjú katona - különbséget köztük csak anyanyelvűk oko­zott, vagy ahogy ezt napjaink­ban tapasztaljuk, még az sem - egymásra lövöldöz. Megtanít­ják őket, hogyan kell lepuffan- tani a másikat. De hát hogyan állunk akkor a tízparancsolattal, amelyik óva int bennünket: Ne ölj! A katona - pillanatnyi elmezavarában - önmagára is lő. Valahol a vi­lágban - olvastam egyszer - egészen kicsiny kis országban tizenhat kerékpárt kapott a had­sereg. Összesen ennyien voltak. Ha én lennék a magyar király, én sem tartanék nagyobb sere­get, tizenhat biciklis katonánál. Fegyvert egy szálat sem. elmondtam, hogy a valamikori négy-öt egyetemünk az utóbbi évtizedekben szétaprózódott - lett belőle húsz. De elsők között az orvosi egyetemek vagy a Budapesti Műszaki Egyetem - igyekeztek megőrizni nemzet­közi rangjukat. Megjegyezte, hogy a főiskolák egyetemi rangra emelésével náluk is meg­indult a szétaprózódási folya­mat, amit mi most vissza aka­runk fordítani. Mint sok más­ban, ezekben a kérdésekben is igen tájékozott volt, érdekelte az egykori Sopianae, Pécs egye­teme, őszinte örömmel nyug­tázta, amikor szélesülő angliai kapcsolatainkat említettem.-A rektor úr szerint milyen erkölcsi és gazdasági szerepe lehet a királynő látogatásának?- A látogatás a nagy nyugati, köztük a brit lapok címoldalán szerepelt, és nem szabad elfelej­teni; a kelet-európai országók közül egyedül bennünket tisz­telt meg; még ha ebben szerepe van a férj, a fogathajtás kapcsán magyarbarát Fülöp herceg szimpátiájának is. Meggyőző­désem, bízhatunk a gazdasági kapcsolatokban is, rövidesen hazánkba látogat az angol mun­kaügyi miniszter, míg a kulturá­lis tárca képviselői Angliába utaznak. Erzsébet királynő szimbólum az angolok számára, de hozzá kell tennem; rendkívü­lien emberi szimbólum. B. R. Az eszperantó, mint üzleti nyelv Május 15-16-án nemzetközi konferenciát rendez Pécsett vál­lalkozók részére a trieszti Esz­perantó Kereskedelmi Társulás, amelynek tagjai olyan kereske­delmi és üzletkötői tapasztala­tokkal rendelkező emberek, akik az eszperantó nyelvet használják a tárgyalásaik során. A világon ez az első alkalom, hogy eszperantisták ilyen jel­legű találkozót szerveznek. A két nap alatt előadások hangza­nak el a piacgazdaságról, az üz­letkötés szabályairól, módsze­reiről. Bulgáriából, Lengyelország­ból, Romániából is érkeztek résztvevők. Ginka Dilova, aki Szófiából jött elmondta: Saját vállalkozása van. Az eszperantó nyelv segítségével már több céggel is kötött üzletet, többek között Németországban, Kíná­ban és Csehországban is. A bu­kovinai Eszperantó Központ el­nöke, Bodale Ionéi mérnök azért vesz részt a tanácskozá­son, hogy tájékozódjon a lehe­tőségekről. Eőry István győri vállalkozó nagyon nemesnek tartja a triesztiek szándékát, hogy az eszperantó révén ke­reskedelmi, ügynöki hálózatot építenek ki. Sz. K. 4 Új VDN 1993. MÁJUS 16., VASÁRNAP t v i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents