Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-14 / 130. szám
10 aj Dunäntült napló 1993. május 14., péntek A baloldali terroristák visszavonulóban Éleződnek az etnikai ellentétek 1992-ben a nemzetközi terrorizmus számlájára írható merényletek száma a legalacsonyabb szintre esett vissza 1975 óta - derül ki az Egyesült Államok külügyminisztériuma által nemrégen közzétett jelentésből. A nyilvánosságra hozott adatok szerint a nemzetközi terrorista merényletek száma tavaly az előző évihez képest 35 százalékkal csökkent. Míg 1991-ben 567 ilyen támadás történt, 1992-ben „csupán” 361. A nemzetközi terrorista incidensek számát illetően ez a legnagyobb éves visszaesés az elmúlt 25 esztendőben. (Washington csak 1968-ban kezdett statisztikát vezetni a nemzetközi terrorizmusról.) A külügyminisztérium dokumentumának meghatározása értelmében a nemzetközi terrorizmus az egynél több ország állampolgárait vagy területét / érintő terrorizmus. A jelentés szerint a műit évben csökkent a nemzetközi terrorizmus halálos áldozatainak a száma: az 1991- es 102-höz képest 1992- ben 93-an haltak meg. Tavaly ezzel szemben jelentősen emelkedett a terrorista cselekmények sebesültjeinek a száma: 1992-ben 636-an sérültek meg, míg 1991-ben 242-en. A jelentésből az is kiderül, hogy az elmúlt négy évben La- tin-Ámerikában követték el a legtöbb terrorista merényletet. Az ott végrehajtott támadások főleg amerikai célpontok ellen irányultak. A baloldali terroristák akciói visszaszorulóban vannak, különösen Európában. Ezzel szemben a különféle etnikai ellentétekből táplálkozó és szeparatista célokat maguk elé tűző terrorista csoportok minden földrészen továbbra is aktívak. A washingtoni jelentés felsorolja azokat az államokat, amelyek terrorista cselekményeket szponzoráló országoknak minősülnek. Kuba, Irán, Irak, Líbia, Észak-Korea és Szíria tartozik a terrorizmus állami támogatói közé. Bár ezekben az országokban számos bejelentett lépés történt a terrorizmus leküzdésére, az állami támogatású terrorizmus továbbra is veszélyeket jelent a nemzetközösség számára - olvasható az iratban. 1992-ben Irán volt a legveszélyesebb állami támogatója a terrorizmusnak: Teherán ügynökei 20-nál is több merényletért felelősek. Észak-Korea azonban az 1987-es KAL-ka- tasztrófa óta nem vett részt nemzetközi terrorista akciók szervezésében. Európában az 1992-es évben elenyészően kevés merénylet volt minősíthető nemzetközi terrorista akciónak. Ám egyre inkább fennáll a veszélye annak, hogy az etnikai ellentétek az egész kontinensen a terrorista merényletek számának növekedéséhez vezetnek. Erre utalnak egyebek között a külföldiek ellen irányuló németországi jobboldali terrorista támadások is. A FÁK kivonja csapatait Kelet-Németországból. Az orosz légierő tisztjei családjukkal május 11-én elhagyták az Eberswalde-Finow-i légitámaszpontot. A lengyel társadalom nézetei Vád a titkárnő ellen Mi a teendő akkor, ha a titkárnő okosabbnak bizonyul a főnökénél? Meg kell szabadulni tőle. Legalábbis Bill Taylor ezt tette. Mary Jefferson 53 éves rendőrségi titkárnőt elbocsátotta, mert többszöri figyelmeztetés ellenére is kijavította hivatalos levelei helyesírását és stilisztikai hibáit. Mary Jefferson fellebbezett a munkaügyi bíróságnál, s így került az ügy a nyilvánosság elé. Honecker könyvet ír A Chilében száműzetésben élő Erich Honecker, a hajdani elsőszámú kelet-német vezető a Panorama című olasz folyóiratnak nyilatkozva elmondta, „életének utolsó energiáit arra fordítja” , hogy könyvet írjon, amely „a Német Demokratikus Köztársaság igaz története lesz” és leleplezi, hogy „kik és miként idézték elő az NDK bukását”. Az olasz folyóirat munkatársa akkor csinálta az interjút, amikor Honecker április 23-án feleségével együtt szerény ebéden vett részt egy étteremben egykori chilei emigránsokkal, akiket a katonai diktatúra idején az NDK befogadott. Jelen voltak továbbá olyan ismert chilei baloldali személyiségek is, mint Clodomiro Almeyda, Chile egykori moszkvai nagykövete. Ez volt egyébként Santiagóba érkezése óta az első alkalom, hogy Erich Honecker elhagyta otthonát. Honecker szerint a könyveben számos meglepetéssel találkozhat majd az olvasó és sokmindent megért majd, ha elolvasta azt. (AFP) A lengyel társadalom, nézeteit és helyzetértékelését tekintve, meglepő stabilitással oszlik három részre - írta tanulmányában Jerzy Wertens- tein-Zulawski, a Varsói Egyetem Alkalmazott Társadalom- tudományok Intézetének szociológusa. A kutató az utóbbi évek közvéleménykutatásaira és felméréseire alapozva megállapította, hogy a megoszlás 20-30-50 százalékos. A Gazeta Wyborcza című lapban megjelent cikke szerint 20 százalék optimista, pozitívan értékeli helyzetét és kilátásait, toleráns, rugalmas, tart az egyház hatalmának jelentős növekedésétől, a demokrácia híve, és ellenez mindenfajta diktatúrát. A színkép másik oldalán helyezkedik el a társadalom 30 százaléka. Ez a tömeg kilátástalannak érzi helyzetét, szokásait illetően rendkívül merev. Ellenzi a válást, a házasság előtti nemi életet, az ifjúság szexuális oktatását, híve a gyermekek fizikai büntetésének. Erős xeno- fóbia jellemzi. Helyesli, hogy a katolikus egyház tanításainak megfelelő törvények szülessenek, és híve az „erős kéz” politikájának, az egyszemélyes diktatúrának a „rend és nyugalom” érdekében. Ez a tömeg teljesen közömbös a politika iránt. A legnagyobb létszámú csoport, a lengyelek 50 százaléka ugyan tart a jövőtől, de nem retteg, a szokásokat illetően kevésbé merev, de nem is igazán toleráns, s a másság, az idegenek gyűlölete sem jellemzi egyértelműen. Egyes kérdésekben elfogadhatónak tartja az egyházi tanítások törvényerőre emelését, másokban nem, és bár szintén rendet és nyugalmat akar, nem értene egyet a demokratikus intézményrendszer felszámolásával. Az utóbbi időben mind nagyobb része válik közönyössé a politikával szemben. A szerző adatai szerint e tartós megoszlás nem magyarázható sem a gazdasági, sem a társadalmi különbségekkel, kulcsa sokkal inkább a társadalomlélektanban, mint a szociológiában található. Veszélyei azonban kétségtelenek, hiszen ismét kialakul a „mi-ők” kettőssége, amelyben 80 százaléka a lengyeleknek nem érzi igazán otthon magát hazájában, alapvetően elégedetlen. Paraguay frissen megválasztott elnöke Juan Carlos Wasmosy üdvözli Jimmy Cartert, az Egyesült Államok egykori elnökét május 10-én. Negyven év után Wasmosy Paraguay első választott polgári vezetője. Hírességek a békéért Chantal Bemard, egy 62 éves francia asszony a héten hivatalosan is bemutatja Verdunben a „Béke Nemzetközi Könyvét”, amelynek összeállítására életének hét esztendejét áldozta. A könyv a világ 161 híres emberének béke melletti kiállását tartalmazza, a Nobel-Békedíjas Teréz anyától Willy Brandtig. Chantal Bemard levélben kérte 57 ország hírességeit, hogy járuljanak hozzá egy „ökumenikus mű” létrehozásához, amely „könnyít az emberiség fájdalmán”. Egyesek, mint Butrosz Gáli, az ENSZ főtitkára sajátkezű levélben válaszoltak, mások festményt küldtek, ismét mások zeneművet. Névjegyre írt néhány sor, vagy több oldalas írás alatt a többi között: Lech Walesa, a dalai láma, Jelena Bonner, Brigitte Bardot, Maurice Béjárt, Václav Havel, Yves Saint-Laurent, Elie Wiesel, Federico Fellini, Mario Vargas Llosa és mások aláírása. A gyűjteményt Nancyban tett látogatásakor megáldotta II. János Pál pápa. A gyűjteményt ősszel vagy télen árverésre bocsájtják. A befolyt összeget nemzetközi humanitárius és környezetvédelmi célokra fordítják, mondta az AFP francia hírügynökség tudósítójának Chantal Bemard asszony. Kilencmilliárd dollár A Pentagon elad Az elszegényedő családok taktikáját alkalmazza az amerikai védelmi miniszter: kezdi felélni tartalékait. Ám nem az ezüst evőeszköz-készletet vagy az éremgyűjteményt teszi pénzzé, hanem gyémántjait bocsátja áruba. A Pentagon valaha azért halmozott fel egymillió karát nyers, csiszolatlan gyémántot, hogy egy esetleges három évig elhúzódó háború esetére is biztosítsa Amerika gyémántszükségletét. Manapság azonban nincsenek ilyen hosszú háborúk, és a védelmi minisztérium az értékesített kövekből kívánja korszerűsíteni az Egyesült Államok katonai bázisait. Az ország több pontján található raktárakban, a stratégiai fontosságú fémek és más értéktárgyak között őrzik a drágakő minőségű gyémántokat, amelyek együttes értéke meghaladja a kilenc milliárd dollárt. Eredetileg arra szánták e mesés kincset, hogy harci repülőgépek, hajók és páncélosok számára készítsenek elnyűhetetlen alkatrészeket. Időközben azonban e tartalék stratégiai jelentősége erősen veszített jelentőségéből, mert sikerült kifejleszteni a jobb tulajdonságokkal bíró szintetikus gyémántokat. A Pentagon már a hetvenes és nyolcvanas években is piacra dobta készletei egy részét (262 millió dollár értékben), ám a most előirányzott mennyiség minden képzeletet felülmúl. Ezer karát körülbelül 198 kilóval egyenértékű. A leendő vevők a Citibank központjának földalatti páncéltermében tekinthetik meg az üvegtálakban tárolt kincset. Ha sikerült túladni az első millió karáton, a további kilenc millió karátnyi „Pentagon-koronaékszert” is eladják. A barikádok éjszakája „A hatalom az utcán van”, „Az értelmet a hatalomra” - hirdették a feliratok a párizsi Latin negyed épületein, a Sorbonne falán. S a feliratok alatt fiatalok ezrei gyülekeztek, egyetemisták a Sorbonne-ról, a városon kívüli Nanterre-i egyetemről és máshonnan. 1968. május 10-nek délutánja nyugodtan indult, pedig már a csata közepét jelentette. A különböző szélsőbaloldali, maoista, forradalmi kommunista szervezetek által irányított diákok, akik akkor már hetek óta mozgolódtak, el is vesztették az első összeütközést a rohamrendőrökkel, amikor előbb május 3-án kiszorították őket a megszállt egyetemről, hatszáz diákot tartóztatva le, majd három nappal később kegyetlenül szétverték a fogva tartott diákvezérek kiszabadításáért tüntető diáksereget. Ennél az összecsapásnál hatszá- zan sérültek meg, 422 diák került az őrszobákra. * De Párizs akkor még nyugodt volt. Sokan vélték úgy, hogy a diákok megmozdulása csak afféle fiatalos hevületből fakad, az eredetileg az egyetemi reformokért megindult tüntetéseket le lehet csillapítani. De Gaulle elnök kevéssé törődött a tüntetésekkel - majd elintézik azt a kormány tagjai, őt különben is tervezett romániai hivatalos látogatásának előkészületei kötötték le. Pompidou miniszterelnök nem is volt Franciaországban, ezekben a napokban Afganisztánba látogatott - elvégre a világ keleti részén, a Szovjetunió peremvidékén ekkortájt még csend volt, legfeljebb a prágai tavaszra kellett odafigyelni, Nyugaton viszont égtek az amerikai néger gettók, szinte minden fővárosban zajlottak a tüntetések a vietnami háború ellen. A kormány még szövetségesekre is talált, méghozzá váratlan helyen. Alig néhány nappal korábban még a miniszterek is felfigyeltek arra, hogy maga Georges Marchais, a kommunista párt főtitkára írt mérges vezércikket az „anarchisták” ellen a párt lapjában, a szakszervezetek sem voltak hajlandóak szóba állni a fiatalokkal - elvégre ők is valamiféle részét képezték a kialakult intézmény- rendszernek Franciaországban, s a maoista csoportok még őket is kikezdték puhaságukért, tétlenségükért. * S ekkor jött május 10-nek éjszakája. A diákok tüntetése békésen indult végig Szent Mihály útján, hogy „visszafoglalja” a Sorbonne épületét, de hamarosan beleütközött a rohamrendőrök, csendőrök első útelzárásába. Rendőrsorfal sorakozott minden mellékutcán, keresztúton, készenlétben voltak a gázgránátok, a gumibotok. S a rendőrök megindultak a diákok felé. Az első barikád hamarjában összetolt gépkocsikból épült, de mögötte már megkezdték a Gay-Luccas utca kockaköveinek bontását is fegyvernek, de barikádnak is. Hajnalra harmincnál több barikád állt a Latin negyedben, mögötte kövekkel felfegyverzett diákokkal, s a rendőröknek lépésről lépésre, útakadályról útakadályra kellett velük megvívni a hajnalig tartó véres csatát. S ami addig nem volt: az ország lakossága „tilos rádiók”, de még az állami televízió rendkívüli adásaiban is szinte percről percre nyomon követhette ezt az ütközetet. A folytatás váratlan lett, legalábbis a kormány számára: a rokonszenv ekkor a diákok felé fordult, s ami a legfontosabb, felébredtek az addig alvó szak- szervezetek is, úgy ítélték meg, hogy most már ideje kiállniuk a munkások érdekei mellett, annál is inkább mert a diákpropaganda egyre inkább hatott a nagyüzemi munkásságra. Május 13-án együtt vonultak fel Párizs utcáin a diákok és a szervezett munkások, a baloldali pártok vezetői - ott volt velük egy Francois Mitterrand nevű képviselő is. Az országban egymás után robbantak ki a sztrájkok, s diáksereg vonult a Renault gyár billancourt-i üzemébe, hogy összeölelkezzék a munkásokkal, meghallgassa Jean-Paul Sartre beszédét. .. Franciaországban hetekre megbénult az élet, a sztrájkokkal a szakszervezetek kivívták a „Grenelle utcai megállapodást”, amely jelentősen javított az üzemi munkások helyzetén. De Gaulle referendumot javasolt, s Francois Mitterrand bejelentette: kész átmeneti kormányt alakítani. Úgy tűnt, hogy a gaulle-ista rendszer összeomlott, s Franciaországban a radikális baloldal kerül hatalomra. A dolgok azonban nem így alakultak. De Gaulle, aki először távozását is felajánlotta a referendum tétjeként, május 28-án „eltűnt” Párizsból, senki sem tudta hová lett. Másnap derült ki, hogy a Németországban állomásozó francia csapatok parancsnokságán járt, s Massu tábornok késznek mutatkozott arra, hogy ha kell, csapatokkal verje le a „lázadást”. Áz elnök ennek tudatában lépett: feloszlatta a nemzetgyűlést, visszavonta a referendum tervét, átszervezte kormányát, me- nesztve Pompidou miniszterelnököt. A gaulle-isták összeszedték magukat, a Champs Elysée-en rendezett milliós felvonulással válaszoltak a hetek óta forrongó de eddigre kifulladt baloldalnak. Júniusban választásokat tartottak Franciaországban. A ga- ulleista párt addigi - s egészen 1993 tavaszáig tartó - legnagyobb győzelmét aratta. A barikádok éjszakája ekkorra már csak emlék maradt. Kis Csaba á
