Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-03 / 119. szám

1993. május 3., hétfő üj Dunántúlt napló 15 Megyebajnokság P. Zsolnay - PPTSE 2-1 (2-0) Porcelángyár-pálya, 200 néző. V.: Kovács N. Pécsi Zsolnay: Juhos - Plech, Papp, Jávor, Cseresznyés - Kobelák (Nagy), Balogh, Krizmanovics, Suvák - Takács (Kovács), Fo- ral. Edző: Palkovics József. PPTSE: Horváth - Koronics Á., Koronics K., Schmidt - Gamási (Balatinácz), Vajda, Balázs, Baumann - Harsányi, Hadnagy, Szabó. Edző: Balázs Lajos. 5. perc: Takács kilépett a vendégvédők közül, majd besé­tált a kapuba a labdával (1-0). 30. perc: Balogh 22 méteres lö­vését a kint álló Horváth csak beljebb tudta segíteni a kapuba (2-0). 65. perc: a kezezés miatt jogosan megítélt büntetőt Vajda értékesítette (2-1). A fegyelmezetten játszó Zsolnay ha némi szerencsével is, de nem érdemtelenül tar­totta otthon a két pontot. Palkovics József: - Úgy ér­zem, első félidei jó játékunk mi­att megérdemeltük a győzelmet. Balázs Lajos: - Tartalékos csapatunk balszerencsés vere­séget szenvedett. Kosa Péter Pécsi Gázmű - Sásd 5-0 (3-0). Pécsbányatelep, 150 néző. V.: Keresztes. A jól játszó Gázmű biztosan nyert. G.: Réfi, Vukman E. (11-esből), Kiszely, Vukman R., Till. Siklós - P. Kinizsi 1-0 (0-0). Siklós, 200 néző. V.: Németh. Megszolgálta a győzelmet a ha­zai csapat. G.: Keresztes Zs. Újpetre - Harkány 0-0. Új­petre, 300 néző. V.: Gering. Megérdemelten vitte el az egyik pontot a lelkes vendégcsapat. PEAC - Töttös 2-0 (1-0). Töttös, 200 néző. V.: Georgiu. Megérdemelten nyert a vendég­csapat. G.: Fazekas (2). Felsőszentmárton - Sziget­vár 3-1 (1-0), Felsőszentmár­ton, 400 néző. V.: Hajdú. Ma­gas színvonalú mérkőzésen jó játékkal győzött a hazai csapat. G.: Kolompár, Óvári, Szrimácz (1 l-esből), ill. Kiss. Sellye - Somberek 3-2 (2-0). Sellye, 300 néző. V.: Tóth J. 2-0-ról szerencsésen nyertek a hazaiak. G.: Major, Fábos, Ki­rály, ill. Bielcz (1 l-esből), Illés. Kémes - Szászvár 1-1 (1-1). Kémes, 200 néző. V.: dr. Ru- gási. Küzdelmes meccsen osz­tozkodtak a 2 ponton a csapa­tok. G.: Lajtmann, ill. Perényi. A megyei I.o. állása 1. P.Gázmű 23 15 6 2 64-11 36 2. PPTSE 22 13 7 2 62-23 33 3. Sellye 21 12 4 5 43-35 28 4. Szigetvár 22 11 5 6 40-26 27 5. P.Kinizsi 23 10 6 7 36-26 26 6. P.Zsolnay 21 10 6 5 26-16 26 7. Fsztmárton21 11 3 7 45-31 25 8. PEAC 22 9 7 6 38-31 25 9. Újpetre 21 6 11 4 20-21 23 10. Töttös 20 9 3 8 20-21 21 11. Harkány 21 6 7 8 22-22 19 12. Sásd 22 7 3 12 27-41 17 13. Somberek 22 3 9 10 19-41 15 14. Siklós 21 4 1 16 18-59 9 15. Kémes 21 2 3 16 28-65 7 16. Szászvár 21 2 3 16 21-60 7 Ranga ismét győzött A Rádió Juventus Kupájáért vetélkedtek a ralicross országos bajnokság második futamának résztvevői Ádándon, a meglehe­tősen meleg időben. A mintegy 5000 néző előtt rajthoz állt az örökös magyar bajnok Ferjáncz Attila és ifjabb Tóth János is. Egyikük szereplését sem kísérte azonban szerencse, mert Fer­jáncz Lanciájában a motor, Tóth autójában pedig a futómű mondta fel a szolgálatot. Az újjáalakított pályán meg­ismétlődött a szombathelyi via­dal végeredménye, hiszen a I. divízióban Dudás Gyula (Hun­gária Biztosító ASE, Nissan), a II-ban Ranga László (Marlboro Rali Team, Lancia), a H-cso- portban pedig Kotán Péter (Fahrer Racing Club, Renault) győzött. Labdarúgó NB I. Gyáva népnek nincs ... Igen, tudjuk. A közmondás úgy folytatódik, hogy nincs ha­zája. Ezúttal azonban annyit kell rajta módosítani, hogy nem lehet szerencséje. Márpedig arra minden téren szükség van, így a labdarúgásban is, s nem­csak a szerényebb képességű együtteseknek, de a legjobbak­nak is. A PMSC-Fordan azon­ban immár sorozatban szenvedő alanya saját gyámoltalanságá­nak. Sajnos ez ismét bebizo­nyosodott szombaton Győrben. A „számmágia" jóvoltából többszörös jubileummal is szol­gált a mostani Rába ETO - PMSC-Fordan találkozó. Nem­csak azért volt érdekes, mert a győriek éppen harminc éve, 1963-ban nyerték az NB I-ben „félbajnokságukat”, s nemcsak azért mert ezen Győr - Pécs ta­lálkozó is éppen a 63. volt, de azért is, mert pontosan tíz éve, 1983-ban Győrött éppen a Pécs fölött aratott 2-1-es győzelmé­vel lett ismét bajnok a Rába. S az már igazán a véletlenje a sorsnak, hogy akkor is, akár­csak most Verebes József ült a hazaiak kispadján. A kora dél­után a kiskúti pálya felé höm­pölygő, Népstadiont is megtöl­tendő tömeg láttán, az volt az ember érzése, hogy pótlelátókat kell majd beállítani a 30 ezerre tervezett, ékszer szépségű sta­dionba, csakhogy a nagy tömeg a kiskúti majálisra ment és csak töredék része foglalt helyet a le­látókon. Ami pedig a mérkőzést illeti: hellyel-közzel kiszámítható volt: mit várhatnak a baranyaiak a Rába partján. Érezte ezt a pé­csiek mestere, Koller Nándor is. Vagyis, nem hiába gyakorol­tatta a héten a fiúkkal a győri, vagy talán inkább Verebes-stí­lus elleni taktikát. S mi lett be­lőle? Szinte semmi. Annak eredménye pedig a biztos vere­ség. Holott? Holott sokra me­hettek volna a piros-feketék, ha hallgatnak mesterükre. Az ETO ugyan valósággal nekiesett a vendégeknek, akik bizony „fejtvesztve” rugdalóz- tak szűkre kényszerített kapue­lőterükben, mert nemcsak meg­szorongatták őket, de meg is rettentek, minek következmé­nyeként rettenetesen rövid idő alatt hibára kényszerültek. Mindez nem tartott tovább, mint bő 20 percig. Tudta ezt az ETO is, hiszen mesterük felmérve az átvett csapat játékosainak erőállapo­tát, ezen rövid időszak alatt kí­vánta lerohanni, a gyepbe gyö­möszölni a megszeppent pécsi­eket. Sajnos a piros-feketék ezen időszak alatt megfelelő médi­umnak bizonyultak, mert nem­csak megremegtek lábaik, de a fejükben sem volt minden rend­ben. Ugyan hogy is lehetett volna, amikor egész héten át gyakorolták az ETO lestaktikája elleni „gyógyszert”, aminek az lett a következménye, hogy a második félidőben, a 10. lesre állítás után bizony már a hazai közönség is sajnálta a vendége­ket. Ami pedig a hátvédsor tech­nikai „trükkjeit” illeti, csak csodálni lehetett, hogy az ala­posan próbára tett Csaban ka­pus ennyi kapott góllal meg­úszta. Minthogy az is nehezen magyarázható, hogy a két, a csapatot mozgató középpályás - Medgyes és Túri - miért nem ta­lálta meg az egész mérkőzés fo­lyamán a kettőjük közötti leg­rövidebb utat. Magyar sem tu­dott magyarázatot adni arra, hogy Azoitei forintos labdájánál a kapujából kifutó Végh-gél szemben miért alkalmazta a gyáva, s egyben a legkockáza­tosabb elhúzást, s miért nem lőtte el mellette, vagy miért nem emelte át rajta az üres ka­puba a labdát. No, de mindez már a múlté. Tanulság a pécsieknek: gyáva csapatnak nem lehet és nincs is szerencséje! K. L. Rába ETO - PMSC-Fordan 3-1 (2-1) Győr, 7000 néző, V.: Stander. Rába ETO: Végh - Csikós, Pin­tér, B. Szabó, Radics (Szántó 35. p.) - Csertői, Miriuta, Bordás, Mikóczi (Herczeg 86.) - Pena, Klausz. Edző: Verebes József. PMSC-Fodan: Csaban - Ul- veczki, Braun, Bódog, Palaczky- Rózsa (Magyar 46. p.), Túri, Medgyes, Dienes, Kocsis - Azo­itei. Edző: Koller Nándor. A 4. percben Miriuta beadása után Braun hibázott, és Klausz- hoz került a labda, aki 10 m-ről a jobb felső sarokba emelt (1-0). A vezető gól után nagy fö­lénybe kerültek a győriek, a ven­dégek ritkán jutottak el még a További eredmények FTC - Diósgyőr 4-0 (2-0). Diósgyőr, 20 000 néző. V.: Nagy L. G.: Páling (31.p.), Gregor (36.p.), Fodor (75.p.), Wukovics (86.p.). Vác - Videoton 2-0 (0-1). Vác, 300 0 néző. V.: Molnár L. G.: Répási (80., 88.p. - 11-es­ből), ill. Takács (37., 72.p.). Szombaton játszották: Veszprém - UTE 0-1, Vasas- Nyíregyháza 0-0, MTK - Csepel 4-0, BVSC - Békés­csaba 1-3, Siófok - Kispest 2-1. felezővonalig is. Húsz perc után enyhült kissé a Rába nyomása, és így a pécsiek is előremerész­kedtek, de megakadtak a győri lescsapdán. A 25. percben Mi­kóczi cselezett a tizenhatoson be­lül, Ulveczki szerelte, a játékve­zető szabálytalannak ítélte és ti­zenegyest adott, amit Pena érté­kesített (2-0). A 35. percben szépített a Pécs, a hibázó győri védők mellett Kocsishoz került a labda, aki 14 m-ről a jobb sarokba bombázott (2-1). A 2. félidő ismét a győriek fö­lényével kezdődött, de közel sem volt akkora lendület, mint a mér­Az NB I. állása 1. Vác 24 15 5 4 40-21 35 2. FTC 23 16 2 5 37-17 34 3. Kispest 24 14 5 5 37-23 33 4. Videoton 24 13 4 7 37-27 30 5. MTK 24 10 7 7 40-27 27 6. B.csaba 23 9 9 5 33-25 27 7. Csepel 24 9 5 10 23-28 23 8. Rába 24 7 8 9 28-31 22 9. Vasas 24 6 9 9 24-27 21 10. Siófok 24 8 5 11 26-32 21 11. PMSC-F. 24 8 4 12 28-32 20 12. Diósgyőr 24 7 6 11 21-34 20 13. UTE 24 4 10 10 22-31 18 14. BVSC 24 6 6 12 19-29 18 15. Nyíregyháza 24 3 11 10 14-27 17 16. Veszprém 24 5 6 13 21-39 16 kőzés elején. így is egymás után három szögletet rúghattak a ha­zaiak, és csak Csabanon múlott, hogy nem lett gól. A 64. percben Pintér szerzett kisfáján újabb gólt szabadrúgásból, de 30 m-es lövését a pécsi kapus a jobb alsó sarokból kiütötte. A 70. percben Pintér 25 m-es szabadrúgása a kapufát találta el. A 80. perc hozta a mérkőzés legnagyobb helyzetét, ami Magyar előtt adó­dott, de addig ügyetlenkedett az üres kapu előtt, amíg Pintér ki­vágta a labdát. A 85. percben Miriuta ugrott ki a pécsi védők között, és élesen a jobb sarokba vágta a labdát (3-1). A góllövőlista élcsoportja 15 gólos: Répási (Vác FC-Samsung), 9 gólos: Horváth F. (Video- ton-Waltham), 8 gólos: Sallói, Takács (mindkettő Videoton-Walt- ham), Kámán, Kovács J. (mindkettő Siófok), 7 gólos: Kulcsár (Békés­csaba), Balog T. (MTK), Füle (Vác FC-Samsung), Wukovics (Ferencváros), Alulértékeltek a magyar sportolók Zemplényi György tündök­lése és bukása óta rossz a hírük a hazai sportmenedzsereknek. Ha egyáltalán van hírük. Mert még a legnevesebb versenyzők­kel foglalkozóknak sincs meg­közelítően olyan ismeretsége, mint az úszók hajdani Gyuri bá­csijának. Pedig léteznek és dolgoznak. Itt van például dr. Vermes Pé­ter, a Vermes és' Dunaholding Manager Kft. ügyvezető igazga­tója. Nagyágyúk egész sorának kizárólagos menedzsere, így az ő „védence”, Egerszegi Krisz­tina, Kálnoki-Kis Attila, több kick-box világbajnok, de dol­gozik Szabó Bencével és Farkas Péterrel is. — Mi a különbség Ön és mondjuk Zemplényi munka- módszere között?- Az, hogy én nem lépek le a pénzzel. De félretéve a tréfát: ma a sportoló beleegyezésével kötünk szerződést, csak egyéni szponzorálást vállalunk, s a verr senyzőkkel csupán reklámhor­dozóként foglalkozunk. Szak­mai kérdésekbe, versenyek szervezésébe nem folyunk bele.- Miért az egyéni reklám- szerződéseket preferálják?-Ebben van a legnagyobb fantázia. Mindenki a sikeres embereket szeretné „másolni”, ám azonosulni igazán csak egyénekkel lehet. Ezért a sztá­rokra, mint reklámhordozókra nemcsak a pályán belül van szükség, hanem azon kívül is. Németországban sokan csak amiatt vásárolnak Opelt, mert Steffi Graf is erre esküszik - persze jó pénzért.- Ha már itt tartunk: mi könnyebb, egy sztárt nagy ösz- szegért eladni, vagy egy átlag­sportolót aprópénzért?- Itthon az utóbbit. De ez nem szponzorálás, ez adomány- osztás. Sajnos a hazai cégek még nem látták be: az a jó ha sok pénzért sokat követelnek. Mi erre törekszünk, komoly pénzért komoly szolgáltatást ígérünk.- És van rá vásárlóerő?-Ez elsősorban nem pénz kérdése, hanem szemléletmódé. Az nem a pénzen múlik, hogy nálunk - ellentétben a nyugati gyakorlattal - a legnagyobbak­nak is kilincselniük kell a szponzorokért. Más helyeken a cégek szinte verekszenek a menő sportolókért.- Azt azért ne mondja, hogy Egerszegit sem lehet eladni!- Értékén nem! A Pharmavi- ton kívül nincs cég, amely haj­landó lenne érte a megfelelő összeget letenni. Áron alul pe­dig nem eladó. A hazai sporto­lók alulértékeltségére mondok egy példát. A német úszólány, Francziska van Almsick, aki csak ezüstöt nyert Barceloná­ban, az olimpia után hárommil­lió márkás szponzori szerződést írhatott alá. Egerszegi tízszer ér­tékesebb nála, mégis ennek az összegnek a tizedrészéért sem sikerült eladni. Sajnos, nálunk a piac még nem megfelelően ér­tékeli a sportolókat. Meghalt a gázoló motoros A japán Nobuyuki Wakai be- lahalt sérüléseibe, amelyeket Jerez de le Fronterában szerzett a Spanyol Nagydíj gyorsasági motoros világbajnoki verseny szombati időmérő edzésén. Á 26 esztendős sportoló a boxut- cábán elvesztette uralmát jár­műve fölött, elütötte Fabio Ra- vaiole olasz technikust, majd a falnak ütközött. A 250 kcm-es katerógia résztvevőjét a sevillai kórházba szállították, de nem tudták megmenteni életét. MTI-Telefotó Fél évet kosarazott a Cápáknál Ausztráliában gyorsabb, de durvább is a játék Nem sok baranyai sportoló szerepelt eddig Ausztráliában ottani csapatok színeiben. A legutóbbi időkben Csoboth Ró­berttól van tudomásunk, aki még most is Adelaide-ben fut- ballozik, továbbá Gyenge Gá­borról, ő fél évet kosarazott a kenguruk földjén. Csoboth ma­radt még, Gyenge viszont már visszatért Sydney-ből Pécsre, ezért most rajta a sor: meséljen arról, amit ott tapasztalt. A 22 éves ifjú kosaras rokoni kapcsolatok révén került ki Ausztráliába, tavaly október elején. S mivel Magyarorszá­gon már NB I-es játékos volt (a PVSK-ba nem fért be, a Kapos­vári Honvédbe viszont igen), kint már szereztek neki csapa­tot, mire kiért. A Southerland Sharks (Southerlandi Cápák) az ausztrál kosárlabda második vonalában szerepel. Csak egy külföldije volt, Gyenge. Aki nem is volt annyira gyenge, mert rögtön betették a kezdőö­tösbe. Társai mind amatőrök voltak, jobbára diákok. Este tar­tották az edzéseket (hetente hármat), már munka után, mert rajta kívül mindenki dolgozott. A meccseket is este játszották. Az edző egy 26 éves fiatalem­ber volt, aki Amerikában ké­pezte tovább magát, és arról volt híres, hogy majd’ megsza­kította a tanítványait a tréninge­ken.- Tizenöt bajnoki meccset játszottam. Jól ment a játék, meg voltak velem elégedve. Az ausztrál kosárlabda a magyar­nál jóval gyorsabb, de durvább is. A bírók jóval többet megen­gednek, mint nálunk (például elnéznek nyilvánvaló lépéshi­bákat), ilyen szempontból az amerikai stílus a jellemző - me­séli Gyenge. Aki 6 hónapot töltött kint. Maradhatott volna, marasztal­ták is, de mégis hazajött. A fél év elég volt neki odakinn. Min­denesetre ezalatt is sokat fejlő­dött. Ahogy mondja: elsősorban szemléletben, hozzáállásban, a sportág iránti alázatban. Ha má­sért nem, már ezért megérte, hogy Ausztráliában kosarazott. H. L. Kína - olimpia és politika A kínai állam számára látha­tólag politikai üggyé vált a 2000. évi olimpia rendezési jo­gának megszerzése. Politikai nyereség lenne pél­dául számukra, ha a NOB a kí­nai főváros javára döntene ez év szeptemberében, akkor azontúl talán az olimpia, nem pedig a Tienanmen téri tragédia társul Peking nevéhez az átlagos kül­földi újságolvasó képzeletében. Az olimpia alkalmat adna Kína gyors gazdasági növeke­désének „kirakatba állítására is”. E rohamos gazdasági növe­kedésre gazdasági szakemberek és politikusok már külföldön is felfigyeltek, de az átlagos kül­földi szeme alighanem csak ak­kor nyílik majd rá, amikor a te­levízió elviszi otthonába a na­gyon szegénynek gondolt kínai városok egyes felhőkarcolós szegleteinek képeit. A kínai rendszer egyfajta ön­reklámnak szánja a pekingi olimpiát, a „kínai sajátosságok­kal épülő szocializmus” nagy gálaműsorának. A jó reklám vélhetőleg külföldi tőkét és kor­szerű technológiákat vonzana az erre szomjazó Kínába. így tehát a kínai vezetők semmilyen költséget és fáradságot nem kí­mélve küzdenek a rendezési jogért. Az tény, hogy a pekingiek alapjában véve jól járnának, hi­szen a tapasztalatok szerint egy-egy olimpia megrendezése évtizedekkel lendíti előre egy-egy város fejlődését. Való­színű, hogy emelett a kínaiak duzzadó nemzeti büszkeségét is kellemesen legyezgetné e ran­gos esemény. Másfelől viszont az olimpia rendezésének tetemes költségeit ki kellene „nyögnie” az ország­nak, mely gyors fejlődése elle­nére egyelőre még meglehető­sen alacsony életszínvonalat tud biztosítani lakosságának. L \ ) 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents