Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-07 / 95. szám

1993. április 7., szerda új Dunántúli napló 3 Az erőműbe költöznek a szénbánya központ dolgozói Képességfejlesztés a pécsi, Berek utcai iskolában Kamionnal az új munkahelyre Kamionba pakolják az irodabútorokat Fotó: Löffler Gábor Hatalmas ponyvás teherautók váltják egymást a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányák Komjáth Aladár utcai központ­jánál. A bányavállalat vezetésé­nek több volt dolgozója új munkahelyére, a Pécsi Erőmű Részvénytársasághoz, illetve az április 1-jétől annak szerves ré­szévé váló Kőszénbánya komlói központjába költözik. Az elmúlt évi kormánydöntés nyomán foganatosított átszer­vezés következtében a teljes, kö­zel 2700 főnyi „bányász” állo­mányon belül most mintegy 50 központbéli dolgozó kerül új munkahelyre. A változás első­sorban a számviteli, pénzügyi, bérelszámoló, munkaügyi, sztk-ügyintézői, közgazdasági, műszaki és belső ellenőrzési munkacsoportok tagjait érinti. A költözködők vegyes érzelmekkel vesznek búcsút eddigi munkahe­lyüktől, munkatársaiktól, ki szomorúan, ki pedig az új feladat izgalmától áthatva. Bogolin Károly né 19 éve dol­gozott a Szénbányáknál. Utolsó beosztása számviteli csoportve­zető volt. Kicsit elérzékenyülve válaszolt, amikor a váltásról kér­deztük:-Nagyon nehéz szívvel ha­gyom itt a vállalatot, hiszen azt mondhatom, hogy szinte az egész életem ideköt. Édesapám 17 évet dolgozott itt bányász­ként, én a cég ösztöndíjasaként végeztem tanulmányaimat. A vállalat segített hozzá szép laká­somhoz, nagyon sokat köszönhe­tek volt munkahelyemnek. Va­lamikor komoly rangot jelentett itt dolgozni, most viszont az új társaság nagyobb biztonságot je­lent magam és a családom szá­mára is. A férjem munkahelyén hasonlóan bizonytalan a helyzet, egy biztos keresőre pedig min­denképpen szükség van a csa­ládban. Remélem, hogy az egy­kori rang visszatérhet a szakma megítélésében, reménykedve nézek az új munkahelyem felé. Úgy tudom, hogy egyelőre egy ideiglenes irodahelyiségbe kerü­lünk, de néhány hónap múlva szép új szobákat kapunk. Vala­melyest talán könnyíti majd az átállást, hogy munkatársaim kö­zül többen szintén ugyanoda ke­rülnek. Szegő László az utóbbi időig a bér- és jövedelemgazdálkodási osztályt vezette a bányavállalat­nál. Az Erőmű Rt-ben viszont terv-controlling osztályvezető­ként tevékenykedik majd to­vább.-Nagy várakozással tekintek az új feladatra, hiszen nagyon sok újat jelent majd számomra az új munkakör. A betöltése egyben kihívást is jelent szá­momra, új ismereteket kell sze­reznem. Természetesen én sem hagyom itt könnyű szívvel a cé­get, de bizonyára más lesz majd dolgozni egy olyan vállalatnál, ahol nincsenek szanálás, illetve felszámolás szabta gátak. A maradó létszámról dr. Kai­ser László vállalati főkönyvelő adott tájékoztatást. A felszámo­lás alatt álló bányavállalatnál mintegy 1200 ember maradt ezekre a napokra, akiknek a munkájára szükség van a még visszalévő műveletek levezény­lésére. Vasason jelenleg mintegy 750-en dolgoznak, előrelátha­tóan októberig. A munka felha­gyásával többen mennek nyug­díjba, illetve új munkahelyre, a vállalatnál ebben az üzemben mintegy 500 végkielégítésre számítanak. Száz fővel tovább dolgozik a villamos üzem. Kér­déses még a brikettüzem sorsa, ott mintegy 120-an töltik fél­mondásukat. A vállalat szeretné egészben értékesíteni az üze­met. Kaszás E. Lehet, hogy teázunk az órán Telefoninterjú Seattle-bői egy pécsi diákkal Herich Roland Herich Roland, a pécsi Leő- wey Klára Gimnázium III. C osztályos tanulója az AFS (Ame­rican Field Service) nemzetközi diákcsere-szervezet tagjaként egy tanévet az USA-ban, ráadá­sul Pécs testvérvárosában tölt. Augusztus közepén utazott ki, július elején, a tanév befejeztével érkezik haza. így az inteijú kér­déseire telefonon válaszolt.- Hogyan került Seattle-be?-Tulajdonképpen véletlenül. Az AFS egy pszichológus há­zaspárt jelölt ki számomra fo­gadó családnak. Indulás előtt pár nappal tudtam meg, hogy ők ép­pen Pécs testvérvárosában, Se- attle-ben laknak.-Milyen a kapcsolata a csa­láddal? Sikerült beilleszkednie?- Nagyon rendes családhoz kerültem. Megértőek és felnőtt­ként kezelnek. Mivel nincs gye­rekük, elég gyorsan önállósod­tam.- Hogy tetszik a város?- Seattle a Csendes-óceán partján fekszik, sokak szerint a legszebb város az Államokban. Az időjárás hasonlít a pécsire, ta­lán egy kicsit hűvösebb. A város télen is zöld, mert sokat esik az eső, és nincs nagyon hideg. Szinte az egész egy óriási „kert­város”, rengeteg parkkal és er­dővel. A központban a felhőkar­colók általában irodaépületek. Seattle szívében van Washington állam „egyetemvárosa”, körülbe­lül akkora, mint a pécsi Kertvá­ros, több mint 35 000 egyetemis­tával.- Mennyiben más az ottani is­kola, mint a hazai?- Egy magániskolába kaptam ösztöndíjat (University Prep.). Ez egy felsős általános iskola és gimnázium. 300 tanuló jár ide, és 22 harmadikos gimnazista van, ami igen kevés, így egyénileg is tudnak foglalkozni velünk. Az év elején és félévkor választjuk ki a tantárgyakat, amiket tanulni akarunk. Minden nap 7 óránk van. Nem tanulunk olyan sokat, mint Magyarországon, az órák kötetlenebbek. A tanulók viszo­nya a tanárokkal sokkal lazább. Szóban nem felelünk, viszont több röpdolgozatot írunk. Mind­egyik tanár mást követel meg. Lehet, megengedi, hogy teáz­zunk az órán, viszont rengeteg házi feladatot kapunk. A tanulók maguk keresik meg a pénzt az osztálykirándulásra: a harmadikosok ebben az évben stadiont takarítottak, a negyedi­kesek pedig süteményt árulnak az iskolában minden másnap. Nem egy osztályközösségnek van saját állása iskola után. Az iskolai közösségbe elég könnyű volt beilleszkedni. Az amerika­iak nyitottak és rengeteget kér­deznek. Sok barátot szereztem, a legtöbbet az AFS-talál kozókon (ők többnyire volt AFS-diákok) és sportedzéseken.- Mivel tölti a szabadidejét?- Szabadidőm csak hétvége­ken van. Akkor általában teni­szezem vagy a családdal, vagy a barátaimmal kirándulok, síelek. Ha szükség van magyar tudá­somra, segítek a Pécs-Seattle testvérvárosi csereprogram ösz- szekötőjének is.- Miért vállalkozott az egy éves kiutazásra?- Nem könnyű behozni az USA-ban eltöltött évet, de sze­rintem megéri. Sokat önállósod­tam, élettapasztalatot szereztem. Itt olyan dolgokat sajátíthatok el, amire Magyarországon nem volt időm vagy lehetőségem, miköz­ben jól megtanulok angolul. Ké­sőbb majd szeretnék visszajönni ide, meglátogatni a fogadó csa­ládot, a barátaimat, esetleg ösz­töndíjat kapni egy egyetemre. Szeretném az angol nyelvet használni. Még nem döntöttem el, hogy hova fogok menni. Sallai Éva Képernyő előtt Csákánnyal a közöny ellen Pontosabban a közöny jege ellen. Mert a közöny jegét fel kell tömi - mondta Stefka Ist­ván, a legutóbbi Hét műsorve­zetője; ilyen nehezen tavaszodó időben nem minden ok nélkül. A csákányemelgetés, ami a nagy-nagy összefogást előké­szíti, hogy majd zokogva egy­más nyakába borulhassunk, kü­lönösen az álmába dermedt ma­gyar ugart vette célba ezen a hé­ten. A Hétben a korántsem fé- nyeskedő, mégis újra várossá ütött Jászfényszarut, a Korkép című hétfői magazinban a partra vetett halként fuldokló Tiszafü­redet vagy a Feljegyzés című műsorban a dombok mögött már a Balatont sejdítő Nemes­vámost. Ezekben a falvakban már valóságos könnyekkel, va­lóságos zokogással is találkoz­hatott, aki figyelt. Füreden sor­sukba rokkant, a gyárral együtt kiselejtezett melósokkal, Ne­mesvámoson egy-két összeszo­rított állkapcsú paraszttal is, aki a földjéért hajlandó visszahát­rálni a feudalizmusba is, csak a maga ura lehessen. Ä föld megdolgozása már a csütörtöki Hőmérőben kezdetét vette, amiből persze kevés hangsúlyt kapott, hogy a jelen­legi adó- és hitelrendszer mi­lyen befolyással van arra az ipari hátteret feltételező mező- gazdasági „vertikumra,” amit a francia szakértő emlegetett, és amit most - hátterében a nyere­ségadótól vergődő feldolgozói­parral - szépen „lebontanak.” Nem derült ki, hogy a hitel ilyen kamatok mellett nálunk alma, van viszont 84 százalékos uzso­rakamat, egy-egy téesz pedig arra is igen jó, hogy - akár az ál­lam - látszólagos kedvezmé­nyekkel hitegessen, majd be­csapja a vállalkozókat. Tekintettel azonban tulaj­donviszonyaink átmeneti bo­nyolultságára, ahol árának ötö­déért kénytelenek elkótyave­tyélni egy gyárat, különösen a Csopak Tája Rt. vezetőjének és az őt faggató riporternek a pár­beszéde volt tanulságos annak a csákánynak a szempontjából, amely a közöny jegét hivatott feltörni. A nyelvészkedő riporter, tán égi sugallatra, hallatlanul ki­váncsi lett arra, hogy az elnök úr - volt téeszelnök elvtárs - té- esz-elnök-e még. Nem, nem va­gyok elnök - kezdte volna vála­szát a részvénytársaság vezetője (feje, organizátora, főrészvé­nyese, igazgatója, stb.), és be­húzta kissé a nyakát. - „A hely­zet bonyolultabb ...” - kezdte volna karizmatikusabban. Ha nem a téesznek az elnöke . ...? - dörrentettek rá ismét, amitől a helyzet csak bonyolul­tabbá vált. - Akkor a részvény­társaságnak micsodája Ön? - kérdeztük tovább mi is a képer­nyők előtt, szűnni nem akaró kíváncsisággal. Mert ha egy ti­zennyolc kft-ből szervezett rt.-ről van szó, attól a helyzet át­tekinthetetlenné válhat, ami magyarázatot követel. Az se járja, hogy ezek a nemesvámo­siak, csopakiak képesek ugyan­azt művelni a földdel, mint ko­rábban és mégse téesz-tagok. Kardinális kérdés tehát, ha nem téesz-tagok, akkor miért nem azok, amikor azok és ugyanazt a munkát végzik? A helyzet, ismétlem, bonyo­lult - skandáltuk kizökkenve a közönyünkből, most már az rt. manipulátorával is rokonszen­vezve, és tehetelenül néztük, ahogy végül a kérdező is le­mondóan leereszti a maga jég­törő csákányát és fejet hajt a helyzet már-már tűrhetetlen bo­nyolultsága előtt. Bóka Róbert Tehetséggondozás és hagyományok Az új igények és a megvál­tozott körülmények nagy kihí­vást jelentenek az iskoláknak. A környezet ma már „rendel”, s az oktatási intézmények leg­jobb tudásuk szerint próbálnak helytállni, egymástól eltérő módszerek, programok szerint. Nehéz a döntés, ha arról van szó, hová is Írassuk be a haté­vest, hiszen előfordulhat, hogy az első választás meghatározó lesz. Pécsett, a Berek utcai isko­lában evvel is számoltak, ami­kor kialakították jelenlegi arcu­latukat.- Mára eljutottunk odáig, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni - kezdte az igazga­tónő, dr. Komanovics Józsefné. -Az iskolánk 1973-ban indult, éppen idén ünnepeljük a hu­szadik évfordulónkat. A kezdeti időszakban a legfőbb célunk a túlélés volt, az, hogy minden gyereknek jusson hely nálunk. Most alacsonyabb osztály­létszámok mellett, ideálisabb körülmények között dolgoz­hatnak. Kiemelendő az a rugalmas óratervi program, amelyet alsó tagozatban kezdenek, s amely­nek keretében egyéni ütemben, a gyerekek eltérő adottságait figyelembe véve fejlesztik a képességeiket. Külön fejlesztő pedagógus működik együtt a tanítókkal, ő az órán kívül is foglalkozik a gyerekekkel, azokkal is, akik több feladatra várnak, s azokkal is, akik las­sabban haladnak. Az anya­nyelvi oktatás a Zsolnay-prog- ram szerint halad.- Ugyancsak elsőtől kezdő­dik az angol és a német nyelv oktatása, külön angol tagozat­tal, megemelt óraszámmal. Szeptembertől német tagozat indul be, ugyanígy. Felsőben emelt szintű matematikakép­zést adunk, és egy osztályban működik egy integrációs prog­ramunk is. Magasabb óra­számú a testnevelés tárgy is. Nagyon-nagyon jól működik az énekkar, három kórusunk van jelenleg. Az iskolának finnor­szági kapcsolatai vannak, így vált lehetővé, hogy legutóbb it­teni gyerekek utazzanak ki, az angol nyelv gyakorlása céljá­ból. Fontosak a hagyományos, belső ünnepek is, mint legkö­zelebb, májusban, az egy hetes születésnapi ünnepségsorozat. Most 23 osztályban úgy 540 diák tanul, 54 pedagógus irá­nyítása alatt. Közös céljukat az igazgatónő úgy fogalmazta meg:- Szeretnénk, ha a gyereke­ink olyan alapismereteket sze­reznének, amelyekkel bármi­lyen irányba további tudnak ta­nulni, bármilyen iskolaszerke­zetben helyt tudnak állni. A szülőkkel együttműködve azt akarjuk, hogy kapjanak olyan erkölcsi támaszt, tartást, ami ebben a változó világban hoz­zásegíti őket ahhoz, hogy min­dig etikusan tudjanak csele­kedni. Hodnik I. Gy. Szépséghibás telefon Per a MATÁV és a JPTE között? Ha egy szép lánynak több udvarlója akad, nyugodtan vá­laszthat közülük. A kikosara- zottak megsértődhetnek, mér­gelődhetnek, főleg, ha utólag már látják, nem is olyan szép a menyasszonyjelölt. A „menyasszony” a Janus Pannonius Tudományegye­tem. „Udvarlók” többen vol­tak.- A JPTE, Innovációs Iro­dáján keresztül tavaly októ­berben belső telekommuni­kációs hálózata fejlesztése érdekében pályázati felhívást tett közzé. A kiírás komplett ajánlati dokumentációját 200 USA dollárért vagy ennek megfelelő más valutáért lehe­tett megvásárolni - Nagy Gá­bor, a MATÁV Rt. Pécsi Igazgatósága vállalkozási osztályvezetője szerint, aki az elmondottakhoz azt is hozzá­tette: - Eleve furcsának tűnt ez az indulás; Magyarorszá­gon élünk, ahol forint a tör­vényes fizetőeszköz. Az aján­lati biztosíték - folytatta - 15 ezer US dollár volt, melyet egy banknál kellett letétbe helyezni.- A kiírást előzetes egyez­tető tárgyalás követte, me­lyen a pályázók pontosították az ajánlattevő elvárásait. Mi­után tisztázódtak a technikai és az anyagi feltételek, a Kapsch, a MATÁV Rt., a Budavox Rt., a Telenorma, az AHT-Álcatel, az Internet Kft., és a Schrack Telefon Kft. ajánlkozott a Világbank által finanszírozott nagybe­ruházás kivitelezésére. Továbbra is az osztályve­zető szavait idézve: - Tavaly decemberben nyilvánosság előtt felbontották a beérkezett pályázatokat, felsorolták az ajánlatokat, melyeket úgy ér­tékeltek, hogy az azokat be­nyújtó cégek megfelelnek a formai előírásoknak. Bár az egyetem illetékes vezetői ­szóban - egy hónap múltával már döntést ígértek, arra csak ez év márciusának közepén került sor. A pályázók meg­lepetésére az Ámerican Tele­fon & Telegraph cég nyerte el a munkát, akik állítólag részt sem vettek a versenyben, vi­szont alvállalkozóként az In­ternet Kft.-t jelölték meg. Ezért a MATÁV Rt.-vei j karöltve a többi cég felkérte a programot kiíró Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap illetékeseit, hogy a tisz­tességes versenyszabályok érdekében a pályázat elbírá- ; lási folyamatát vizsgálják felül. Gyakorlatilag óvást je­lentettek be, mondván, mind­egy, ki nyeri meg a versenyt, de az egyetem tartsa be a kií­rás szabályait, mert ellenkező esetben bírósághoz fordul­nak. * A JPTE illetékes vezetője - bár nyílt, tárgyilagos be­szélgetést folytattunk - csak annak közléséhez járult hozzá, hogy az ügy nem hoz­zájuk,! hanem a FÉFA, a Fel­zárkózás az Európai Felsőok­tatáshoz Alap magyarországi irodájához tartozik. A FEFA titkára, Kerekes Pétemé telefonon felhatal­mazott a vesztes vállalkozók­nak küldött levelük egy ré­szének idézésére, melyben ez áll: „Az Internet Kft a tender- felhívásra az AT&T céggel közös pályázatot adott be; a pályázati anyagban ezen kí­vül még az ÄT&T külön nyi­latkozata is szerepel, amely­nek értelmében az Internet Kft. az AT&T nevében, mint a cég felhatalmazott magyar- országi képviselője járhat el a tenderrel kapcsolatos ügyek intézésében. (...) A fentiek alapján az egyetem jogosan kíván szerződést kötni az AT&T céggel.” Ruzsinszky

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents