Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-06 / 94. szám
6 üj Dunántúlt napló 1993. április 6., kedd Kincses Kolozsvár Megjelentek a modernizáció jelei A Zengőtői a Dráváig Az erdőről - erdész szemmel A kedvezőtlen környezeti változások hatására a közvélemény kiemelt figyelmet szentel erdeink állapotának. Aggodalma helyenként igenis jogosnak minősíthető, mert számára kevésbé érthető radikális beavatkozásokkal (vágások, károk) találkozik kirándulásai során. Következtetései levonásában nem támaszkodhat ismeretekre, mivel azokat nem volt alkalma megszerezni. Ezért többszöri kirándulásra invitálom a kedves olvasót a Zengőtői a Dráváig, hogy elméljem, mivel is foglalkozik az erdész, hol kapcsolódik a fakitermelő az erdő életébe. Kolozsvár az először odalátogatónak úgy tűnhet, mint a szegény boltos, aki a ládafiában rejtegeti gyönyörű kincseit. A „kincses városban” rossz időben, sárban, hóesésben, a számtalan pocsolyát kerülgetve elsőre nehéz meglátni a szépségeket. Ám ha valaki elvetődik a Mátyás szoborhoz, már meggyőződik arról, hogy valóban szép város Kolozsvár és lépten nyomon újabb gyönyörű épületeket, oszlopfőket, ablakokat fedez fel. A szép fekvésű, hangulatos Házsongárdi temetőben pedig számos híres magyar síremlékét lelheti meg Apáczai Csere Jánostól, Bretter Györgyig. A Mátyás-szobor fenségességét sem tudták elrontani a politikai mesterkedések. A most ott járó ugyanis két földhányást pillanthat meg közvetlen a szobor mellett, melyekből mindkét oldalon fém zászlórudak meredez- nek. Mátyással úgy tűnik manapság igen mostohán bánik a sors, hiszen a lelkes turista Mátyás király szülőházába sem nyerhet belépést az ott berendezkedett művészeti iskola miatt. Magyar feliratot mindössze egyetlen egyszer láttam, a köröndi kerámiákat árusító bolt kirakatában. Nem hirdetheti előadásait magyar-, sőt kétnyelvű feliratokon a kolozsvári magyar színház sem. Előadásaik ennek ellenére sikeresek. Jelenleg például Molnár Ferenc: Doktor úr című darabja arat tetszést esténként. A Kolozsvárral ma már teljesen összeépült Monostor blokk-házainál feltűnik, hogy Kolozsváron is megjelentek a modernizáció jelei. A tehetősebb családok most vásárolják meg a színes televíziót, a video A pénzhiány általános kísérőjelensége az agrárágazatnak - derül ki a Földművelésügyi Minisztérium most kiadott jelentéséből. A mezőgazdasági üzemek jelentős része súlyos anyagi gondokkal kezdte ezt az esztendőt is. A tavaszi vetések pénzügyi ösztönzésére meghirdetett kormányrendelet sem enyhített ezeken a gondokon, mivel a bankok - ez ősszel is tapasztalható volt - a számlák megnyitásának fedezetéül csak a már elvégzett munkát fogadták el. így tehát továbbra is országos gond az üzemanyag, a vetőmag, a műtrágya beszerzése. A pénzintézetek nemigen hajlandóak kockáztatni. A hitel- igénylést minden esetben termékértékesítési szerződéshez kötik, ezen kívül árbevételhez kötődő feltételeket is szabnak. készülékeket. Az erkélyekről több helyen is parabola antenna fehérük. Ám a használat már némileg öszvér megoldásnak tűnik: a lépcsőházban ugyanis mindenki csak azt az adót tudja nézni, amelyre az kíváncsi, akinek az erkélyén díszeleg a parabola antenna. Ha átkapcsolja, az egész lépcsőházban átkapcsolódnak a televíziók. Bár a ruházati üzletek szegényesek, az élelmiszer boltokban mindenütt lehet banánt, narancsot venni, sőt a Bounty, Mars, Twix csokik is több helyen teret hódítottak a pultokon. Á fizetések azonban nem követik ezek árait. Átlagosan 15-20 000 ezer lejt keres egy dolgozó, míg például egy kiló hús 1000 lejbe, egy jobb férfi cipő 6-7000 lejbe kerül. És Kolozsváron sem idegen fogalom már a munkanélküliség. Az ott lakók elmondása szerint nincs se viszály, se feszültség a románok és a város lakosságának mintegy 20 százalékát alkotó magyar kisebbség között. Ezt a magyar turista is tapasztalhatja. A román taxisok segítőkészek és udvariasak, az eladók is mindent elkövetnek, hogy valami úton-módon megértessék magukat a magyar vevővel. A kis magyar közösség pedig rendkívül összetartó. Rendszeresen találkoznak az RMDSZ megyei székházában vagy a helyiek számára folyamatosan programokat biztosító „kuckóban”. Beszélgetnek, hálóznak, az otthoni összejöveteleken pedig időnként elénekelik az ösz- szes magyar népdalt amit ismernek. És ez sok esetben túltesz a itthoni magyarok által tudottak számán. P. V. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi munkálatokra felvett hitel az üzem bármely árbevételéből lehívható, amennyiben a termelő az esedékes részleteket nem akarná befizetni. Az FM legfrissebb jelentése arról is beszámol, hogy igen élénk az érdeklődés a földművelésügyi alapokból igényelhető támogatások iránt. Az érdeklődők többsége minimális saját anyagi erővel sem rendelkező, földhöz juttatott mezőgazdasági kistermelő, aki a támogatást gépek termelőeszközök vásárlására szeretné fordítani. Várhatóan ez a réteg lesz a legkevésbé képes eleget tenni a pályázati feltételeknek, mivel a vállalkozni szándékozók jelentős része nem rendelkezik elegendő pénzzel ahhoz, hogy az utólag igényelhető támogatás összegét megelőlegezzék. Mi is az erdő valójában? Az erdő a legfejlettebb élet- közösség (ökoszisztéma), amely magába foglalja a talaj mikrovilágát, a földfeletti lágyszárú cserje és társnövényeket és állatvilágot, amelyek egymásra is kölcsönhatással vannak. Erdőgazdálkodás Az erdőgazdálkodás célja az életközösségnek a folyamatos fenntartása. Milyen erdőféleségek alkotják földünk erdei vegetációit? Ezek két csoportra oszthatók:- Őserdők - amelyekben az emberi beavatkozásból teljesen függetlenül, kimondottan a természeti törvények érvényesülnek.- Gazdasági erdők, ahol az ember már saját gazdasági céljai elérése érdekében tevékenykedik. Ezek lehetnek természetes erdők és ültett kultúrerdők! És ekkor eljutottunk az erdő- gazdálkodáshoz, amely a nemzetgazdaság egy sajátos termelő ágazata. Sajátos, mert a gazdálkodás során ki kell elégíteni a társadalom materiális (energia, nyersanyag) igényeit, és meg kell felelni az erdővel szemben támasztott több célú hasznosításnak, azaz funkciónak. Ilyenek üdülés, talajvédelem stb. A felsoroltaknak csak jól kezelt egészséges erdők felelnek meg változatos fafaj összetétellel, lehetőleg eltérő korú és méretű fa egyedekkel, gazdag lágyszárú növényzettel és állatvilággal. Ilyenek a természetes, azaz őshonos fafajokból álló (tölgyek, bükk, gyertyán, hárs, hazai nyárak stb.) erdeink. Kialakulnak az ilyen típusú erdők maguktól? Be kell-e mindenáron avatkozniuk az erdészeknek az erdő életébe? / Évtizedekig várni? A társadalmi igények kielégítése során nem lehet évszázadokat várni, hogy pl. egy tölgyes, vagy bükkös magától kialakuljon. Mi jelenthet akadályt e nemes, több száz évet is megérő fafajoknak? A sokkal agresszívabb növekedésű, évente magvakat termő elegyfa- jok vagy kisérőfajok mint pl. a gyertyán, hársak, juharok, kőrisek, amelyek az erdő fiatalos életszakaszában mind egyed- számban, mind magassági növekedésben életre valóbbak. Túl nőve a tölgy vagy bükk- csemetén, leárnyékolják, a lombjuk összezár felettük és azok fény hiányában elpusztulnak. Ekkor és ezért kell az erdésznek beavatkoznia. Tehát a csemetéket (lm magasságig) mint a kisgyermeket ápolni, a fiatalost és középkorú erdőt, mint a fiatalokat nevelni kell. Ezáltal 100-120 évre „lecsökken” a több száz éves önmagától zajló folyamat. Mindkét beavatkozás lényege a legértékesebb fafajok uralmának és növekedésének biztosítása. Következésképpen a már említett elegy- fajoknak fontos szerepük van az erdő életében. Árnyalásukkal takarják a talajt, megőrzik annak kedvező vízgazdálkodását. Ugyancsak segítik a főfajokat abban, hogy az oldalárnyalás révén ágtiszta, egyenes törzseket fejlesszenek. Nem véletlenül vált szállóigévé a tölgy nevelési receptje: a tölgyet subában de fedetlenfővel neveljük. A fiatal (20-25 éves korú) illetve középkorú (25-100 éves) erdőkben lejátszódó természetes1 1 kíválogatódüsr folyariiatok- ról kapta áz erdőrievélés a tisztítóvágás vagy tisztítás és gyérítés elnevezéseket. Az előző esetben a tisztulás, második esetben a gyérülés folyamatának elősegítése, felgyorsítása a cél. Ekkor jelennek meg a motorfűrészek'!'-11 rí nun Tízéves üzemi tervek Mikor és milyen formában kell munkát végeznünk? Az erdészeti ágazat a többi termelő ágazathoz hasonlóan: tervezésre, gazdálkodásra és felügyeletre épül. Tehát valamennyi erdőterületünkre az Erdőrendezési Szolgálat Pécsi Erdőtervezési Irodája készíti el a 10 éves időszakra szóló üzemterveket. Ebben meghatározza az erdő valamennyi életkorában (fiatal, középkor, öregkor) elvégzendő tisztítási, gyérítési, véghasználati és felújítási feladatokat. Ezeket kell végrehajtania a gazdálkodónak, vagy tulajdonosnak. Dr. Papp Tivadar erdőmérnök Felső-Kiskunság képviselője Nagy Tamás, az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt közös jelöltje nyerte meg a Bács-Kiskun megyei 4-es számú választókerületben vasárnapra kiírt időszaki választást. Az érvényes szavazatok 36,67 százalékát szerezte meg, 4687 állampolgár adta rá vok- ság. 61 millió évig utazott Egy kis meteorit, mely két hónappal ezelőtt az égből Japán területére zuhant, 61 millió évig utazott a világűrben. Ezt állapította meg az égitest alkotórészeinek vizsgálata során Masako Shima, a tokiói Nemzeti Tudományos Múzeum igazgatója. A 6,5 kg súlyú és 24 cm hosszú égitestben először találtak a kutatók szkandium 33-m könnyűfémet természetes formában. A legtöbb meteorit valószínűleg egy üstökös vagy kisbolygó maradványa, évente a becslések szerint több mint 10 ezer hullik belőlük a Földre. Miért jó a kagylóragasztó? A kullancsok nyálmirigyeikben ún. cementet állítanak elő. A darazsak fészkeik építésénél farostokat ragasztanak össze bizonyos nyálanyagokkal. A pókok ragadós enyvet használnak zsákmányszerzéshez. Egyes rovarok idegen állatok támadásait a fejükön lévő mirigyből szinte enyvbe fullasztják. A tengeri makkok és egyes kagylótípusok hatásos ragasztóanyagokat állítanak elő, amelyek víz alatt és elszennyeződött altalajon is ragadnak. Ä fekete kagylók például 3 cm hosszú fonalakat képeznek, amelyek rendkívül erősen tapadnak. A kutatók legfontosabb és általánosítható megállapítása: a természetes ragasztók mesterséges utánzása kívánatos. Pusztuló delfinek Az adriai delfintragédia folytatódik: olasz tengerbiológusok azt állítják, hogy évente legkevesebb ezer delfin pusztul el az Adriai-tengeren húzódó hálókban. Ezeket kardhalak fogására használják és a környezetvédők „halálfalaknak” nevezik. A hatalmas húzóhálókból gyakran még a bálnák sem tudnak kiszabadulni. Éppúgy megfulladnak, mint a delfinek, mert nem tudnak felmerülni lélegzetet venni. Az elpusztult delfinek száma, melyeket az olasz partokon és főleg az Adrián találnak, évről évre nő. Mindenki támogatásra számít Carlos, az igazi „A hidegvérű hivatásos gyilkos”, akinek Ilich Ramirez San- chezt, alias Carlost a világsajtó húsz éven át beállította, nem létezik. Helyette egy hiú, gyengeidegzetű, döntéseiben és célzáskor is gyakran hibázó kiskaliberű kalandor van, akinek épp elég vaj van ugyan a fején, de semmi köze nincs azoknak a terrorcselekményeknek a legtöbbjéhez, amelyeket a világsajtó szenzációkeresés közben a számlájára írt. Ezt állítja és bizonyítja is napokban megjelent „A világ végéig” című könyvében David Yallop, aki éveket töltött azzal, hogy tisztázza, kü- lönbözik-e egymástól Carlos a Sakál és Illicit Ramirez Sanchez. A Carlos legendák keletkezése egy valóságos és nagyon véres eseményhez kötődik. 1975 június 27-én a párizsi rendőrség két tisztje bekopogott a város egyik legelhanyagoltabb részén fekvő Toullier utca 9-es számú ház egyik lakásába, s az ajtót nyitó „házaspárral” közölte, hogy egy Maria Lara nevű terroristanőt keresnek, akinek a kocsijukban ülő informátor szerint bizonyosan ott kell tartózkodnia. A tanút később be is hívták a lakásba, majd a megjelenését követő hatvan másodpercben lövöldözés kezdődött, amelyben a tanú és az egyik rendőr életét vesztette. A másik rendőr túlélte a dolgot és a gyilkost perui állampolgárként, Carlos Andreas Martinez Tömésként azonosította. Az útlevél természetesen hamis volt, de Carlos a Sakál legendája ezzel megszületett. A gyilkos igazi neve Illich Ramirez Sanchez, a venezuelai Caracasban született, az Earis Court tanítóképzőben és a moszkvai Lumumba egyetemen tanult, a volt szocialista országokban kapott kiképzést és ott is bújkált évekig, miközben hol halálhírét költötték, hol látni vélték felbukkanni a különféle terrorakciók színhelyén. Az idézett epizód óta a sajtóban csak Carlos néven szerepel. Életajzírója szerint ennek sincs egyéb oka, minthogy a név jól hangzik, ezért a szenzá- cióhajhász riporterek inkább ezt használták, mert ez illett jobban a Sakálnak, „a világ legkeresettebb emberének” jellemzésére. David Yallop azonban meg van győződve róla, hogy Carlos (maradjunk most már ennél az általánosan használt névnél mi is) nem hidegvérű bérgyilkos módjára, hanem a letartóztatástól való félelmében, szinte pánikban követte el a Toullier utcai gyilkosságot. Amikor Carlos az informátor arcán meglátta a rendőrségi vallatás nyomait, megrémült, hogy rá is hasonló sors vár, s hisztérikus állapotban kezdett lövöldözni. Később sem cselekedet logikusan. A nyomozás kiderítette, hogy barátnőjével nem az ilyen esetekre szánt menedékhelyre, hanem egy illegális fegyverraktárnak használt épületbe menekült, amelyet már megfigyelés alatt tartott a rendőrség. A Yallop könyv igen alaposan elemzi a nyomozás minden apró tényét, s olyan körülményekből vonja le következtetéseit, amelyeket nem is lehet félremagyarázni. Például abból, hogy Carlos a gyilkosság elkövetése után még a pisztolyát is az asztalon felejtette. Igaz, Illich Ramirez Sanchez, alias Carlos ugyanannak az évnek a végén részt vett az OPEC bécsi központja elleni terrortámadásban, s ott már maga is a Carlos nevet használta, de a hidegvérű gyilkos ott sem ő volt. Mégis, e két esemény nyomán a hetvenes évek elején elkövetett összes terrorcselekményt a nyakába varrták, s Carlos, akinek egyáltalán nem volt hátrányára saját legendája, hisz ezáltal folyamatosan nőtt ázsiója az arab vezetők szemében, fel is vállalta ezeket. Yallop viszont kije- lenti:„Annyi köze volt az 1972 májusi merénylethez a Lód repülőtéren, vagy a müncheni olimpián elkövetett szeptemberi merénylethez, mint nekem.” Carlost tehát jelentős részben a médiák építették fel, s Szad- dam Husszein csinált belőle hőst, amikor őt választotta olajháborújának eszközévé. Szad- dam, aki akkoriban, 1975 őszén alelnökként az iraki titkosszolgálatokat vezényelte, minden áron el akarta érni az olajárak emelését. Úgy vélte, hogy legegyszerűbben akkor szerezheti meg az ellenőrzést az OPEC, az arab olajtermelő államok szervezete felett, ha meggyilkoltatja Jamani sejket, a szaudi olajipari minisztert, aki mint emlékezetes, akkoriban az OPEC vezetője volt. Carlos-Sanchez elvállalta a feladatot. „Carlos vagyok, ugye hallottak rólam ...” - dicsekedett a bécsi OPEC székházba történt behatolás után. De amikor a halálbrigád többi tagja követelte, hogy azonnal öljék meg Jamanit és az iráni olajminisztert, a Sakálban a pénzszomj azonnal a vérszomj fölé kerekedett: „Ha megöljük őket, nem kapjuk meg a pénzt”- érvelt a Sakál, arra utalva, hogy túszul ejtett miniszterek nagy váltságdíjat ajánlottak fel a terroristáknak. Carlos barátainak és „harcostársainak” leírásait idézve David Yallop korunk legfélelmetesebb terroristáját afféle kispályás forradalmárként jellemzi. „Csak a szájával forradalmár, nem a szívével” - mondta róla egyik barátja. Carlos-Sanchez-Sakál ijedtében gyilkolt csak, viszont a nagy limuzinokat és a Hilton szállodákat kedvelte. A félelmetes terrorsita, akinek szolgálatait államfők vették igénybe, lényegében újságírói fantázia szüleménye. Legalábbis Yallop szerint, akinek azonban számos érdekelt ország rendőrhatóságaihoz hasonlóan soha nem volt alkalma találkozni Carlos- sal. R. Z.
