Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-05 / 93. szám

1993. április 5., hétfő aj Dunántúli napiö n Ötödik típusú találkozás? A telepítést követő évben a fák már teremnek Almatermesztés világszínvonalon A második évben szüretelhető Az elmúlt évtizedekben a szárazföldi csapatok mozgé­konysága a magas fokú gépesí­tés és óriási tűzerő következté­ben olyan nagymértékűvé vált, aminek hatalmas ellátási igé­nyét szárazföldről ellátni ilyen ütemben már lehetetlen. Mint­egy 35 éve kezdtek hozzá a ka­tonai fejlesztő mérnökök a légi utánpótlási módszereket kidol­gozni, amelynek végeredmé­nyei a ma már jól ismert katonai szállítógépek lettek. Igények Ez a katonai stratégiai elkép­zelés ma is él, hiszen még az elmúlt években is új típusok je­lentek meg, egyre nagyobbak, így pl. A világ jelenleg is lena- gyobb repülőgépe, az AN-124- es szállítógép. Ezzel egyidőben megoldásra várt az a feladat is, hogy nagy­számú felfegyverzett katonát, összes egyéb fegyverzetével (tüzérség, páncolosok, jármű­vek, lőszer, élelem, üzemanyag stb.) együtt el tudjanak juttatni nagy tömegben, nagy távol­ságra is. A légi utánpótlás gondolata már a II. világháborúban fo­galmazódott meg, amikor kör­bezárt csapatok ellátásáról kel­lett gondoskodni. Gyakorlatilag akkor, ezek a gépek csak né­hány tonna szállítmányt tudtak egyenként célbajuttatni, megle­hetősen nagy pontatlansággal. Ennek oka a navigációs bizony­talanság, a meteorológiai előre­jelzés nagy szórása, de maga az ejtőernyőzési módszer kezdet­legessége is. Ma a navigációs problémák megoldódtak, a meteorológiai jelentések (műholdas info, pon­tosítva azt menetközben helyi mérésekkel) megbízhatósága 80-90 %-os, a „liftezési” prob­léma is megoldódott. Napjaink­ban leszállás nélkül is célba tudnak juttatni könnyű harcko­csikat, páncélozott járműveket, lövegeket. A szállítógépeket általában három csoportba sorolják a ka­tonai szakértők, a 3-15 tonna teherbírású gépek a könnyű, a 15-20 tonna teherbírásúak a kö­zepes, a 20-150 tonnásak a ne­héz szállítógépek kategóriába tartoznak. Gépek Nézzük néhány szállítógép jellemző szállítási képességét. Az AN-124-es gép vihet magá­val 345 fő teljes fegyverzetű ka­tonát, vagy 270 ejtőernyőst. A legnagyobb USA repülő­gép, a „Galaxy”, vihet 2 nehéz harckocsit, vagy 5 nehéz páncé­lozott szállító járművet, vihet 2 nehéz helikoptert, vagy 16 db 0,75 t teherbírású gépkocsit. Egy komplett, önjáró Per— shing-2 rakétaüteget tud szállí­tani, vagy 270 felfegyverzett katonát. Ellátmányként le tud dobni 36 szabaványositott kon­ténert. A napjainkban híressé vált „Hercules” amerikai gyártmá­nyú repülőgép kiképzése alkal­massá teszi egyidejűleg 92 fel­szerelt katona, vagy 64 ejtőer­nyős szállítására. Sebesült szál­lításkor 74 hordágyon fekvő be­teget tud magába foglalni az or­vosi, ellátó személyzettel együtt. De adott esetben egy 155 mm-es tarackot-vontatóval is tud szállítani. Végül a francia-német „Tran­sall”gép, a legkisebb teherszál­lító, 2 db 3 tonnás teherautót, vagy 45 felszerelt katonát, adott esetben 18 hordágyon fekvő be­teget tud szállítani személyzet­tel együtt. E repülőgépekre típustól füg­gően, szinte minden belefér, ro­kon változatuk légi utántöltésre készültek, de ezek egy része is átalakítható teherszállításra. Légi utántöltéskor e légi „tehe­nek” 20-80 tonna üzemanyagot visznek magukkal. A világtörténelem eddigi legnagyobb légi szállítású, tá­madó frontját a Szövetségesek nyitották meg 1944-ben Arn- heimnél. Ekkor ledobták, vagy vontatott vitorlázókkal földre szállították az expediciós had­erő 20 000-nél több katonáját, többszáz járművét és ütegét, lő­szerét. E hadműveletben közel 5000 vadászgépet, bombázót, szállító repülőgépet és több mint 2500 „egyszer használatos” teher­szállító vitorlázót vettek igénybe. Napjainkban nehéz nyilván­tartani azt, hogy melyik ország melyik tipusu szállötógépekből hány darabbal rendelkezik, hi­szen ezek nincsenek olyan szi­gorúan szabályozva, mint a név szerint is ismert atomtengera­lattjárók. (A viszonylag olcsó és megbízható „Hercules” gépeket is számtalan ország vásárolta meg eddig.) Azt viszont tudjuk, hogy csak az Egyesült Álla­mokban van 75 „Galaxy”, 310 „Hercules” és 270 „Starlifter” típusú gép, amelyek elvileg 70 000 ejtőernyőst képesek egyidejűleg ledobni. Korlátlan távolságra képesek ezek a gé­pek az ejtőernyősöket elszállí­tani, mivel a fenti számokon kí­vül az USA légierő rendelkezik még mintegy 570 egyéb szállító és légi utántöltő repülőgéppel is. Az elmúlt időben két jelentő­sebb helyi háborúban volt kie­melkedő jelentősége a légi szál­lításnak, az afganisztáni ill. leg­utóbb az iraki háborúban. Feladatok Napjainkban szerencsére egyre inkább békés jellegű fel­adatokat kapnak ezek a légi óri­ások. A „Hercules”-ek eddigi legismertebb és leglátványo­sabb „fegyveres” béke misszi­ója még 1976-ban volt, amikor egy francia utasszállító repülő­gépet, zömmel zsidó utassal a fedélzetén, terroristák Ugan­dába térítettek el, az Entebbe-i repülőtérre, amely Izraeltől 4000 km távolságban van. Hosszas tárgyalási huza-vonát követően, felszállt Izraelből négy „Hercules” - izraeli bece­nevén Víziló, - két Boeing 707-es támogatásával. Maguk­kal vittek páncélozott járműve­ket, mintegy 500 katonát és egy komplett légi korházat. A négy „Hercules” éjfélkor szállt le a repülőtérre, egyidejűleg kisza­badították a több mint száz fog­lyot, a terroristákat megölték, a repülőteret védő őrszázadot szétzavarták, szétlőtték az irá­nyítótornyot és megsemmisítet­ték a földön lévő teljes ugandai légierőt. A leszállást követő 55-ik percben szállt fel az utolsó „Hercules” is sértetlenül. Most egy újabb nagy feladat áll e teherszállító, névtelen ka­tonák által vezetett gépek előtt. A körülzárt Bosznia több száze­zer éhező emberét, asszonyát és gyerekét kell ellátni élelemmel, vízzel, tisztálkodó szerekkel, gyógyszerrel, kötszerekkel a le­vegőből ! Az ENSZ égisze alatt zajló békemisszióba ma már bekap­csolódott az USA-n kívül Fran­ciaország, Németország, Anglia és elvileg Oroszország is! Nyilvánvalóan e nemzetközi expedicóban az AN-12 „Club”, a C-130 „Hercules” és a C-160 „Transall” gépek fogják a se­gélykonténereket célba juttatni. Ezen tipusu gépek repülési pa­raméterei ugyanis nagyon ha­sonlóak egymáshoz, a radar ké­pernyőn is azonos foltként je­lennek meg. Ideálisan egy köte­lékben való repülésre alkalma­sak. E békemisszió ugyan nem UFO, de mindenképpen égi je­lenség! Talán egy helyi háború miatt létrejön végre-valahára egy „ötödik tipusu” találkozás? A szerb területi fegyveres erő hagyományos fegyverekkel nem tudja lelőni a 4-5000 méter magasan szálló gépeket, ehhez a belgrádi irányítású rakétás légvédelem, vagy vadászgép szükséges! Szerb dilema maradjon az, hogy ha az éjszaka sötétjében közeledő, jószolgálati misszió­ját teljesítő légikötelékre rálő, melyik gépet találja el? Reméljük egyiket sem! A pilóták szeretnének to­vábbra is „névtelen katonák” maradni. Eszéky Ottó A baranyai kistermelők ha­gyományos téli szakmai elő­adássorozata keretében, több mint száz érdeklődőnek mutatta be Méhes Vilmos, az EURO- PLANT cégvezetője a holland és osztrák almaoltványokat. A színes diafelvételek a telepítés, a gondozás, a termés, a szüret munkáit mutatták be. A jelenlé­vők egy része előtt már ismert volt az almatermesztésnek ez a világszínvonalú módszere, de többen csak akkor hallottak róla először, s bizony nem kevesen kételkedtek az előadó állításai­ban. Miről is volt szó? Az EU- ROPLANT egy új, különleges biológiai értékű, vírusmentes, magas szemzésű, a legkorsze­rűbb alany-fajta kombinációjú holland és osztrák almaoltvá­nyokat szerzett be, telepítéshez. Ezek főbb jellemzője, hogy al­kalmasak az u.n. intenzív, szu­per intenzív művelésre. A fák kisméretűek maradnak (2-2,3 m). Végleges térfogatukat leg­később a harmadik év végére elnyerik és tovább nem nőnék. Sűrű térállás, magas telepítésű egyedszám lehetséges. A telepí­tést követő évben már terem­nek, a harmadik évtől pedig a teljes termések időszaka vár­ható. Az intenzív művelés kö­vetkeztében a fák várható élet­kora rövidebb (10-15 év). Sajnos amikor az előadáson résztvevő kistermelők az iránt érdeklődtek, hogyan lehet tele­pítéshez a csemetékhez jutni, a válasz az volt, hogy vállalkozók részére a legkisebb megrendel­hető mennyiség 300 darab, ezért a cégvezető azt ajánlotta, hogy többen álljanak össze mennyiség megvásárlására. Sajnos ez nehezen oldható meg. Nem nyugodtam bele, hogy ne tudjak néhány csemetét kísérleti telepítésre szerezni, hasonlóan gondolkodott néhány kister­melő ismerősöm is. így jutot­tam el az Egervár szomszédsá­gában lévő Lakhegyen található Méhes József magántermelő almáskertjébe, mely az EU­ROPLANT-nak szinte egy kis bemutató telepe. Szívesen mutatta be munká­jának eddigi eredményeit. Több sorban láthattam a különböző almafajtákat. Méhes József fel­hívta a figyelmet a gondos tele­pítés fontosságára. Hihetetlen­nek tűnt, de a valóság meggyő­zött arról, hogy a fák egymástól való távolsága nem haladta meg az 50 centimétert, másodéves korukban nem érték el a másfél méteres magasságot. Nagyon fontosnak tartja, hogy a fákon található oltási, vagy szemzési hely (forradás) magassága tele­pítéskor a földtől számítva min­den fánál azonos legyen (kb. 15 cm). Ez a magasság ugyanis lé­nyegesen befolyásolja a fák ké­sőbbi növekedését és termésho­zamát. A talaj állapotától füg­gően az ültetés után a fákat ala­posan be kell öntözni. A tavaszi ültetéskor a csemetéket 80 cen­timéteres magasságban vissza­metszette. Állította: az 1991 tavaszán ültetett fák 1992 őszén átlago­san 3,5 kg termést hoztak! Meg is mutatta a gyümölcsöket, me­lyeket az egyenletes hőmérsék­letű kamrájában tárol. Még ápri­lisban is az almák épek, sértet­lenek, színtartóak voltak. A szeptember közepén érő Jona- gold, kiváló ízű téli alma egy-egy darabja átlagosan 23-25 deka. Ugyancsak szépek a fűszeres ízű Gloster 69, az aranysárga Golden téli almák is. Néhány fajtából lehetőségem volt egy pár kilót megvásárolni, s amikor hazérkezve megmutat­tam azokat kistermelő ismerőse­imnek, bizony hitetlenkedtek, hogy azok a második évben te­remtek ezeken a csodálatos al­mafákon! Végezetül: Méhes József csemeteárusítással is foglalko­zik, és kistételben. Akik meg akarják kiskertükben ezeket az almafákat honosítani, és nem sajnálják a fáradságot, keressék fel őt Lakhegyen. M. E. Magyar bárhölgyek kerestetnek (MTI-Panoráma) - Öles hirdetések jelentek meg a magyar sajtóban arról, hogy hölgyek, pontosabban „barna, vagy szőke hajú, 19 éves pályázók” ke­restetnek, hogy betöltsék egy, a „ma­gyar ügyért” már sokat tett, ám várat­lan nehézségek miatt Japánból hazaté­résre kényszerült lány helyét. Élni le­het a gyanúperrel, hogy az ismeretlen vállalkozó célja nem az, hogy meg­tudja - mint olvasható - mennyire könnyen képes egy magyar lány elsajá­títani a japán nyelvet, vagy, hogy meg­győződjék róla, mennyire közeli a két nép közötti rokonság. Valószínűbb az, hogy a hirdető bárhölgyeket keres. Ha így van, nem ártott volna ponto­san megjelölni, hogy a teaházak mai intézményeibe, a japános bárokba ke­resnek-e hostesseket, avagy a soapland intézményeibe - a vörös lámpás há­zakba - prostituáltakat, a kettő ugyanis többé-kevésbé elkülönül a szigetor­szágban. „Verje ki a fejéből, hogy ne­kem szexuális szolgálatatásokat kel­lene nyújtanom” - vág a dolog kellős közepébe egy kétéves japán tapasztala­tokkal rendelkező honleány, aki hosz- szas kérdezősködés után ismeri el, hogy kötéltáncos ügyességre van szük­ség ahhoz, hogy a bárhölgyek el tudják kerülni a „szexuális kiszolgáltatottsá­got”. Ha nem jönnek hozzám eseten­ként a vendégek, előbb-utóbb a mama­szán egy biccentéssel tudomásomra hozza, hogy az illető úrnak tetszem és legyek jóba vele” - mondja. Á mamaszán-ok, a japán bárok férfi tulajdonosai amúgy nem zaklatják a lányokat, feltéve, hogy a klubok üzleti forgalma eléri a tervezettet. Csakhogy a dekonjuktúra elérte Japánt is, és ez megtizedelte a betérő vendégek szá­mát. A bárokba járó japánok cégük számlájára szórakoznak esténként és beszélgetnek rendszerint pajzán té­mákról az asztalukhoz kötelezően oda­telepedő lányokkal, adják nekik cégük költségére a mesés összegű borravaló­kat. Ehhez persze ma már nem elég, ha valaki tökéletesen bírja a nyelvet, ha kellő vonzerővel és kommunikatív ké­pességgel rendelkezik. A japán vállala­tok megnyirbálták a reprenzentációs kiadásokat és emiatt sorra csuknak be a bárok, illetve, ami a mi szempontunk­ból érdekes, a modem „teaházak” ol­csóbb hölgyek után néznek. A Sukan Jomiuri című hetilap ír legújabb számában arról, hogy eltűn­tek a Ginza, vagy az Akaszaka bárjai­ban a korábbi mesés fizetések. „Havi 1 millió jent - 600 ezer forintot- is meg­kerestem, azon felül, hogy egy-egy vendeg 100 ezer jen - 60 ezer forint­borravalót is adott - mondja Rika, egy 27 éves hostess, aki még abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy nem kel­lett elhagynia a legelőkelőbb negyed­ben, a Ginzán lévő intézményét. Rika, aki társaihoz hasonlóan, a japán ven­dégek dolgát megkönnyítendő „mun­kanevet” visel, elpanaszolja, hogy számos társa távozott, és újabban 1800 forintos órabérért kénytelen dolgozni. Persze még ez a fizetség is vonzó lehet, főként, ha a lányok ki tudják alkudni azt, ami régebben megszokott juttatás­nak számított, vagyis, hogy a bár átvál­lalja a rezsi egy részét is, a betanítási kölségeket, a nyelviskola díját és a szállás költségeit. Az említett hetilap ír arról,"hogy ma már nem alkalmaznak a bárok ilyen költséges hostesseket, újabban „a tömegigények kielégítésére állnak át”. A „tömegigény” a kiszolgáltatottság, a megaláztatás veszélyével jár, mint ahogyan arról számos thaiföldi és fü- löp-szigeteki lány szerzett Japánban ta­pasztalatot. Időről időre olvasható a ja­pán újságokban, hogy milyen veszélyes mentőkacióval sikerült csak kiszabadí­tani a bárok — illetve gyakorta az alvilág - alkalmazásában álló lányokat, akik­nek ugyan megadják a keresetet, de az elmegy a lakbérre, a helyi utazásra, meg a japáni kiutazás és a hazautazás később levonandó költségeire. Ezért kellett ki­menekíteni a Japán nyelvtanulás” me­séjével idecsábított lányokat, akiket még a teljes jogbizonytalanság is végle­tes helyzetekbe taszít. A külügyminisztériumban is mege­rősítik, hogy Japánban csak szakkép­zett emberek kapnak átmeneti munka- vállalási engedélyt, így énekesnek, táncosnak, artistának álcázva kerülhet­tek csak be Magyarországról lányok a szigetországba. Ha ambiciózusak, széles látókörűek, fantasztikus nyelvtehetséggel megál­dottak, nem utolsósorban pedig elég szerencsések ahhoz, hogy elkerüljék japán társnőik feljelentgetéseit, vagy a kiutasítást a vízum lejártakor, akkor ta­lán átvészelik a próbatételt, ha nem,nem...-Ezt talán jobb nem részletezni. Ed­dig a tokiói magyar követségnek nem kellett magyar lányok miatt semmilyen mentőkacióban résztvennie. Marton János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents