Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-05 / 93. szám
1993. április 5., hétfő uj Dunántúlt napló 7 Bosznia-Hercegovina 4,5 milliós lakosságából a majd egy éve tartó polgárháború csaknem 150 ezer ember életét követelte. Szarajevói hivatalos közlések szerint a háború kitörésétől 1992 végéig 128 448 a halottak, és csaknem ennyi a sebesültek száma. Több, mint egy millióan kényszerültek elmenekülni lakóhelyükről. Az ország népességének 31,5 százalékát szerbek, 43,8 százalékát muzulmánok és 17,4 százalékát horvátok alkotják. A maradék néhány százalékon törökök, albánok, egyéb nemzetiségek osztoznak. A volt jugoszláv államszövetség tagjai közül Bosznia- Hercegovinában 1992. február 29-én és március 1—jén tartottak népszavazást a köztársaság jövőjéről. Ezen a választók 63,4 százaléka vett részt, 99,43 százalékuk a függetlenségre voksolt. A Szerb Demokrata Párt a szavazás bojkottjára szólította fel a boszniai szerbeket, mivel A boszniai Szerb Köztársaság vezetői már 1991. novemberben bejelentették, hogy Jugoszláviához csatlakozó boszniai szerb köztársaságot fognak alakítani. 1991. október 24-én a boszniai parlament 72 szerb képviselője megalakította saját parlamentjét. 1991. december 21-én a kra- jinai szerbek kikiáltották a független Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot (Bosanska Krajina). A függetlenségüket 1992. január közepétől számítják. Január 9-én a bosznia-hercegovinai fővárost, Szarajevót nyilvánították saját fővárosukká. Februárban a boszniai szerb képviselők határozatokat hoztak önálló kormány, közbiztonsági szervek, hadsereg, bank és tömegtájékoztatás létrehozásáról. Elfogadták saját alkotmá- nyukat.Március 27-én ki is hirdették,azzal,hogy csatlakozni kívánnak Jugoszláviához. 1992. április 7-én az Európai Közösség országai elismerték Bosznia-Hercegovina függetlenségét. S az új független államon belül létezik most már a szerbek által kikiáltott „önálló” szerb köztársaság, amely egyesülni kíván egy másik országgal A sajátos helyzet miatt kiéleződtek az ellentétek. Már a márciusi szavazáskor Szarajevóban fegyveres összetűzések robbantak ki, és a három népcsoport vezetői hiába kötöttek megállapodásokat, a harcok polgárháborúvá szélesedtek. A boszniai szerbek 1992. augusztus 12-én Banja Lukán bejelentették, hogy előbb vámuniót kívánnak létesíteni Kis- Jugoszláviával, a későbbi cél a teljes egyesülés. A „Bosznia- hercegovinai Szerb Köztársaság” neve ezentúl „Szerb Köztársaság,, - ők ugyanis Bosznia-Hercegovinát megszűntnek tekintik. Államuk határait azonban pontosan most sem határozták meg. Közölték viszont, hogy olyan területekre is igényt tartanak, amelyek „egykor szerb többségűek” voltak.” A Szerb Köztársaság elnökévé választott Radovan Karadzic egyik 1992 decemberi nyilatkozata szerint „Boszniában a szerbek a lakosság egyharmadát alkotják, és pillanatnyilag a terület négyötödét birtokolják”. 1992. október 31-én a boszniai Prijedorban közös állam megalakításáról döntött a boszniai Szerb Köztársaság és a horvátországi területen 1990-91-ben megalakult Krajinai Szerb Köztársaság parlamentje. Szándékaik szerint közös védelmi politikát folytatnak, pénzügyi és vámuniót hoznak létre. Malics Edit Párizsban az új „háziúr” :Balladur Kész tervekkel érkezett a Matignon-palotába Balladur (baloldalt), az új és Beregovoy, a volt miniszterelnök. Koronából tüzelő Több cseh cég is pályázik arra a jogra, hogy tüzelőt gyárthasson az egykori Csehszlovákia pénzéből - jelentette az AP. A cseh nemzeti bank illetékesei szerint 800 tonna papírpénz vár a forgalomból történő kivonására. Bár ez nem túl nagy mennyiség, a szerződés elnyerésére pályázó egyik cég, a Holztherm Ltd. szerint a papírpénzből nyerhető fűtőbrikett ökológiailag tiszta lenne, ami nem elhanyagolható szempont a súlyos levegőszennyezéstől szenvedő Észak-Csehország- ban. E cég különleges német technológiával ezer bankjegyet préselne össze egy briketté. A cseh nemzeti bank illetékesei azonban szkeptikusak a tervet illetően. Vasököl politika Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője óva intette Jichak Rabin izraeli kormányfőt az erőszakos cselekedetek folytatásától a megszállt területeken. - Rabin csak saját magának tesz rosszat, ha továbbra is a vasököl politikáját folytatja - mondta Arafat a Monte Carloi Rádió közel-keleti adásának adott nyilatkozatában, s hozzátette: - Az Inti- fáda addig folytatódik, amíg a palessztin zászlót ki nem tűzik Jeruzsálem falaira. A palesztin politikus egyben figyelmeztetett, hogy az Intifáda, amely most a hatodik szakaszban van, meglepetéseket okozhat következő periódusában. Azt azonban nem közölte, hogy milyen „meglepetésekre” kerülhet sor. Edouard Balladur, Franciaország új kormányfője nem szereti a rögtönzéseket. Az utóbbi néhány hónapban, amióta a közvéleménykutatások immár a kékek, vagyis a hagyományos konzervatív jobboldal biztos győzelmét jelezték, tudatosan készült a miniszterelnökségre. A kampány frontemberei, Jacques Chirac, az újgaulleista RPR és Valéry Giscard d’Esta- ing, a köztársasági UDF vezérei mellett ő volt a háttérember, a sikerre vezető program kidolgozója s alighanem kész tervekkel érkezett a Matignon-palotába. A hatvanegyedik életévében levő politikus a törökországi Izmirben született, ahol apja, az örmény származású „tengerentúli francia”, bankárként tevékenykedett. Jogot és politikai tudományokat tanult, Algériában töltötte le katonai szolgálatát, majd a rendkívül tehetséges fiatalember előtt megnyíltak a párizsi ENA, Franciaország elitképző főiskolájának kapui. Miután elvégezte azt, Pompidou holdudvarába került, annak miniszterelnöksége alatt a kabinet, elnöksége alatt az Ely- sée-palota főtitkáraként dolgozott. Pompidou halálát követően, az elhunyt akarata szerint, ő volt a végrendelet megvalósítója. Később kormányzási tapasztalatokat is szerzett, 1986 és 88 között a Mitterrand szocialista elnökkel társbérletben levő jobboldali Chirac-kabinet gazdasági és pénzügyi tárcáját vállalta. Azzal is kifejezték megkülönböztetett szerepét, hogy egyedül neki volt államminiszteri címe. Adócsökkentési, privatizálási, az exportot előmozdító frankleértékelési intézkedései eredményeseknek bizonyultak, személyes jótulajdonságai (korrektség, udvariasság, szakmai tudás, gyakorlatiasság, a színpadias gesztusok s a nagy ígérgetések elkerülése, határozottsága és lendülete) rokon- szenvet ébresztettek iránta. Igaz, voltak, akik bírálták túlzott magabiztosságát, a Leláncolt Kacsa című híres szatirikus lap ezért nevezte el „Ő Önteltségének”. Ha már az elnevezésekről esik szó, bíborosi alkatnak is mondják: miközben Chirac és Giscard d’Estaing szíve szerint az elnöki tisztet célozta vagy célozná meg, Balladur a kormány élére készült, a Mitterrand-al való második társbérlet körülményei között. 1815 óta nem állt még ilyen biztos parlamenti többség francia kormány háta mögött s a választók a program mielőbbi valóra váltását várják. Nem utolsósorban ettől függ, ki lesz majd két év múlva az új elnök s a „pápaságra” pályázó Chirac pártbeli bizalmasától, Balladur „bíborostól” várja útjának kikövezését. Az új miniszterelnök négy fiúgyermek apja, a francia Becsületrend lovagja s több érdekes kötet szerzője. Legutóbbi könyve egy aforizma gyűjtemény volt. Párizs kíváncsian várja új Ballad-urától, milyen új, szellemes megállapításokkal egészíti ki ezt a miniszterelnöki gyakorlat. Réti Ervin Csiang Cö-min szól az Országos Népi Gyűlés küldötteihez. Csiang a Teng -utód Reform és változatlanság Csiang Cö-mint, a Kínai Kommunista Párt főtitkárát választották államfővé az Országos Népi Gyűlés (parlament) küldöttei. A választást itt aligha lehet szó szerint venni: e szó jelentésének tartalma szerint az, aki választ, több dolog, lehetőség vagy személy között dönt. Ezen a választáson azonban csak egyből lehetett választani, a kommunista párt központi bizottságának egyetlen jelöltjéből. Dehát ki ne tudná, hogy a politikában ilyen választások is vannak. Ha az új államfő megválasztása nem is, kiválasztása kétségkívül érdekes, izgalmas folyamat lehetett. Hogy pontosan miként történt, az a külvilág számára egyelőre talány, mert kívülállóknak nagyon nehéz belelátniuk a titkolózó, elzárkózó kínai politikai elit döntési folyamataiba, belharcaiba, bonyolult kompromisszumaiba. Pontosan nem tudható, de sejthető az a kör, amelyben megszületett a döntés Csiang államfői tisztéről, és nagyjából következtetni lehet idejére is. Mint minden fontos döntés, ez is vélhetőleg a „hosszú menetelés” kommunista veteránjainak és a kommunista párt hivatalban lévő politikai bizottságának szűk körében született meg bonyolult alkudozások és kompromisszumok nyomán. Legsúlyosabb szava, mint minden fontos döntésben, ezúttal is bizonyára Teng Hsziao-pingnek volt, aki minden hivatalos tisztség nélkül is főszerepet játszik a kínai politika színpadán. Ami a döntés idejét illeti, az valamikor a kommunista párt tavai októberi 14. kongresszusának utolsó napjaiban vagy közvetlenül a kongresszus után lehetett, amikor kegyvesztetté váltak Tengnél a Jang-fivérek (Jang Sang-kun államfő és Jang Paj-ping tábornok), mert - ki- szivárgott hírek szerint - az első számú vezető úgy látta, hogy a Jang-család (korábbi szövetségese) megkérdőjelezi hatalmát és utódkijelölési jogát. Ez az incidens meggyorsította az amú- gyis nagyon esedékes utódkijelölést. Akkortájt jelentek meg a külföldi sajtóban az első jelentések arról, hogy Csiang Cö- min átveszi az államfői tisztet Jang Sang-kuntól az országos népi gyűlés legközelebbi ülész- szakán. A most 89 esztendős Tengnek sokéves kísérletezgetés után most már feltétlenül döntenie kellett utódjáról, ha rendezett körülmények között, a stabilitás megőrzésével akarja átadni vagy örökül hagyni hatalmát. Pekingi megfigyelők szerint Csiang államfői megbízatásának legfőbb üzenete éppen az: ő a kijelölt utód. A kormányfői poszt kivételével most már az összes hatalmi csúcspozíció az övé: ő az uralkodó párt főtitkára, az állam elnöke és a hadsereg főparancsnoka. Kijelölése Teng utódjául voltaképpen váratlan fordulat, hiszen - kiszivárgott hírek szerint - a veterán vezető sokáig elégedetlen volt Csiang főtitkári teljesítményével. Személyének kiválasztásában feltehetőleg az lehetett meghatározó, hogy a hivatalban lévő felső vezetők közül ő az, akinek politikai alkata Teng megítélése szerint a legkedvezőbb arányban ötvözi magában a gazdasági reformszellemet és a politikai változatlanság igényét (konzervativizmust), a tengi koncepció e két sarkalatos elemét. Barta György f „Erős ember” az amerikai horizonton Az Egyesült Államok története tanúsítja: ebben a tágas és gazdag országban, rövid időszakoktól eltekintve (például a hírhedt MaCarthy szenátor idején) soha nem volt igazi talaja a szélsőséges politikusoknak. Lehet, hogy most érlelődik a szabályt erősítő kivétel. A Washington Post politikai szenzációnak számító értesülése szerint Oliver North alezredes, a hírhedt „iráni-kontra ügy” főszereplője komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy jelölteti magát az amerikai törvényhozás felsőházába, a szenátusba. A feltűnően jóképű, kőkemény katona a nyolcvanas évek közepén volt Ronald Reagan elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, John Pointdexter- nek vezető munkatársa, szürke eminenciása. A legfelsőbb körök tudtával és beleegyezésével, de az ország érvényes törvényeit kijátszva koordinált egy akciót, amelynek lényege az volt, hogy Iránból illegálisan szerzett pénzt játsszanak a közvélemény háta mögött az úgynevezett kontrák, a nicaraguai sandinisták ellenfeleinek kezére. Ma már nem ez az érdekes, hanem az, hogy Oliver North személye az egész amerikai szélsőjobb zászlaja lehet! Ehhez az alezredesnek nemcsak a külseje, fellépése, imázsa van meg, hanem - és ez az Egyesült Államokban még fontosabb, mint más országokban! - a pénze is. Méghozzá tömegtámogatásból. 1988 és 1991 között 13 millió dollárt (!) gyűjtöttek össze Oliver North „ügyvédi költségeire” azok, akik szerint az alezredes puha liberálisok állították bíróság elé, pedig ő a vádlottak padja helyett a nemzeti dicsőség pulpitusát érdemli. Az adományokból és kampányokból olyan szponzor-hálózat született, ami megfigyelők szerint csaknem hetvenezer emberből áll és bármikor működésbe helyezhető, akár választási apparátusként is. A tekintélyes amerikai lap hosszan idézi a washingtoni Brooking Intézet neves elemzője, Thomas Mann prognózisát. Eszerint 1994-ben North alezredes könnyűszerrel legyőzi a déli Virginia állam demokratapárti szenátorát, Charles Robbot és azonnal megkezdi tábomyitó harcát „a feministák, homokosok és liberálisok” ellen. Nem esélytelenül, mert Mann szerint „szenátori kampányba még sosem dobtak annyi pénzt, amennyit most.” Hogyan működik a légtérzár? A NATO - az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján - megkezdte a bosznia- hercegovinai légtérben életbe léptetett repülési tilalom betartatására való felkészülést. Az akció, amely lehetővé teszi, hogy a szövetségesek repülőgépei lelőjék a légtérbe lépő gépeket, várhatóan már két héten belül megkezdődik. * A NATO az olaszországi Vi- cenzában rendezi be főhadiszállását, s egy olasz tábornok irányítja majd az akciót. A délszláv térségben állomásozó ENSZ-erőkkel folyamatos kapcsolatot tartó tábornok John Shalikashvili NATO-tábor- noknak tartozik felelősséggel, azonban az ENSZ kezében marad a főparancsnokság, így a világszervezet bármikor módosíthat a terveken, sőt le is állíthatja az akciót. A repülési tilalom betartatásában várhatóan amerikai, brit, francia és esetleg holland gépek vesznek majd részt. A mintegy száz gép olaszországi támaszpontokról, és az Adriai-tengeren állomásozó repülőgép-hordozókról száll majd fel. Ä harci gépeket a térség felett cirkáló AWACS-gépek vezetik majd a célpontokra. A magyar légtérben repülő megfigyelő és ellenőrző gépek már több hónapja figyelik a boszniai és az adriai légi forgalmat. Hivatalos ENSZ-jelentések szerint a múlt év novembere óta elsősorban a horvát repülőgépek sértik meg az egykori jugoszláv tagköztársaság légterében elrendelt repülési tilalmat. Bár a résztvevő gépek típusát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, NATO források szerint várhatóan Mirage 2000-es francia és F-14-es amerikai elfogó vadászok, valamint brit Tornádók, Harrierek, illetve holland F-16-osok vállalnak majd szerepet a repülési tilalom kikényszerítésében. NATO-szakértők szerint a legkorszerűbb technikát képviselő gépek esetleges ellenállás esetén is rövid időn belül képesek lennének kivívni a légi fölényt. A jugoszláv hadsereg 18 darab, Nyugaton is jónak tartott MiG-29-es géppel rendelkezik. A légierő többi gépe - köztük MiG-21-es vadászok - már évek óta elavultnak számítanak. A boszniai szerbeknek több mint húsz többé-kevésbé elavult harci gépe és majd ugyanennyi helikoptere van. A boszniai muzulmánok egyetlen géppel sem rendelkeznek, míg Horvátország a szállító gépek mellett három MiG-et is magáénak mondhat.(Reuter)
