Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-04 / 92. szám

Még nagy teniszező lehet belőle Vidáts Rékára már a Prince is felfigyelt LELÁTÓ Elszállt remények A korábbi sorozatos kudar­cok ellenére a labdarúgó szurkolók bizakodva várták a szerdai görögök elleni világ- bajnoki selejtezőt. Lehet, hogy a japán túrán elért siker adta vissza a futball híveinek a reményt, de az is lehet, hogy a szurkoló már csak ilyen, vert helyzetben is bizakodik. Szóval, csaknem mindenki arra számított, hogy váloga­tottunk legyőzi a görög csapa­tot és továbbra is zöld marad a jelzés a világbajnoki döntő felé vezető úton. A vereséggel gyakorlatilag elszálltak a reményeink, már csak matematikailag van re­mény a továbbjutásra. A mér­kőzést követő napon máris elkezdődött a bűnbakkeresés. Szidták a játékvezetőt a meg­ítélt 11-es miatt. Ezen való­ban lehet vitatkozni, mert tíz hasonló esetben kilenc alka­lommal ezért a közbeavatko­zásért nem ítélnek bűntetőt a bírók. Most viszont bejött ez az egy eset. Ezt is elviseltük volna, ha például a magyar csapat három góllal terheli meg az ellenfél kapuját. Nem terhelte meg, még esélye sem volt arra - az első negyedórát leszámítva hogy egyetlen gólocskát szerezzen. A mérkőzést követő napon az egyik televíziós műsor vendége volt az MLSZ ko­rábbi elnöke, Somogyi Jenő. Számos okot felsorolt a vere­ségre, köztük azt is, hogy csa­lódást okoztak az idegenlégi­ósok. Ezek a játékosok kül­földi klubcsapataikban hét- ről-hétre elfogadható teljesí- tényt nyújtanak, itthon vi­szont képtelenek magukkal ragadni a válogatottat, vissza­csúsznak a hazaiak szintjére. Vitatkoznék az egykori el­nök ezen megállapításával. Természetesen nem azon, hogy a külföldiek hazai szin­ten teljesítenek. Ebben egyet­értek vele, de ha már szóba- hoztá ezt, el kellett volna mondania azt is, hogy azok, akiktől meghatározó szerepet várunk, külföldi klubjaikban egyáltalán nem meghatározó emberek. Néha csak tartalé­kok, a szövetségi kapitány mégis csodát vár tőlük itthon. Miként táltosodhatna meg az a labdarúgó egyik pillanatról a másikra, aki hetek óta pá­lyán sem volt, mivel nem fért be klubcsapatába. Ha netalán mégis játszik, akkor amolyan kiegészítő ember a sztárok mellett. Ez a feladat nem kí­ván tőle erőnfelettit. Ezek után jogos a kérdés: felejtse el a külföldieket a ka­pitány? ha ezt tenné, súlyo­sabb lett volna a vereség szerdán este a Népstadionban. Sajnos, tudomásul kell ven­nünk, pillanatnyilat erre ké­pes a magyar labdarúgás. A futottak még mezőnyében si­kerül néha elkapni egy-egy el­lenfelet, s akkor úgy érezzük felcsillant valami. Ez azonban kevés a nemzetközi közép­mezőny ellen, a jókról nem is beszélve. * Tanácstalan az MLSZ és bizonytalankodva várja a Legfelsőbb Bíróság ítéletét. Ha kiderül, hogy valóban jog­talan a Veszprém és a Győr bejegyzése és a két klubnak ki kell fizetnie a jogelőd adósságát, akkor nem tudják a szövetségben hogy mihez kezdjenek. Az említett két klub ugyanis nem áll úgy, hogy rendezze a korábbi adósságot. A héten Diósgyőrben is megkongatták a vészharan­got. Itt nem az utódlással van baj és nem a korábbi adósság okoz gondot, hanem az, hogy a legerősebb szponzor ellen bűnvádi eljárás kezdődik. Az év elején a miskolci önkor­mányzat csak minimális se­gítséget adott a Diósgyőr csapatának és akkor jött Kli- csu András, a Dimag Rt. ve­zérigazgatója, aki mélyen a zsebébe nyúlt. Megmaradt a csapat, mert lett pénz. Ha iga­zak a vádak, akkor Klicsu nem támogatja tovább a klu­bot. Nem kizárt, hogy a Diós­győr már a bajnokságot sem tudja befejezni, ha csak nincs tartalék a kasszában, vagy va­laki más nem siet a segítsé­gére. Ha viszont elejtik a vádat, akkor egyelőre nincs gond Diósgyőrben. Rájár a rúd a tájfutókra Sportcsarnok magánvállalkozásban Bevált és gazdaságosnak bi­zonyult a zalaegerszegi városi sportcsarnok magánvállalko­zásban történő üzemeltetése. Az elmúlt - és egyben az első - tel­jes gazdasági évben több mint 1 millió forintos adózott nyere­séggel működött a korábban „pénznyelő” intézmény. Még­pedig úgy, hogy - az önkor­mányzati költségvetés kímélése mellett - a város minőségi és tömegsport igényeit is sikerült kielégíteni. A közeljövőben napirendre tűzik a négyezer személyes csarnok teljes felújítását is. Mi­vel ez a feladat meghaladja a működtető magánvállalkozó pénzügyi lehetőségeit, a városi képviselőtestület vegyesbizott­ságot hoz létre a rekonstrukció módjának, forrásainak megter­vezésére. Dombóvár a kosárlabdázás városa Az már csupán a véletlenek összeesése, hogy épp azon a na­pon lett Dombóvár város dísz­polgára dr. Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja, a Nemzetközi Páneurópa Unió elnöke, amikor a város kosara­sai egyébként is ünnepre készül­tek. Március 26-án került sor a városban a DVMSE - PVSK NB I-es „vasutas” kosárlabda rangadó előtt a „Kosárlabdázás városa” és a „Kosárlabdázás polgármestere” címek átadására a vasutas sportcsarnokban. Egyébként nem véletlen, hogy a dombóvári vezetők kérésére az MKOSZ főtitkára, Horváth Frigyes a pécsiek elleni talál­kozó alkalmával tett eleget, hi­szen a szomszédvár PVSK el­leni vasutasrangadók már évek óta méltán élvezik a helyi szur­kolók kitüntetett figyelmét, ar­ról nem is szólva, hogy dr. Habsburg Ottó is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. A zsúfolásig megtelt csar­nokban Harangozó László, az egyesület elnöke köszöntötte a vendégeket, majd a város kosár­labda múltját ismertette dióhéj­ban. Az 1944-ben alakult szak­osztályban a gyengébb nem képviselői hódoltak a sportág­nak. A férfiak 1974-ig az NB Ill-ban szerepeltek, majd 10 éves NB Il-es tagság után a je­lenlegi edző, Horváth Károly vezetésével megvalósult a nagy álom, 1984-ben feljutottak az NB I-be. A csapat azóta a „B” csoport elején végzett és két évig az „Alcsoportba is bele­kóstolt. A lengyel idegenlégió- sok, Leszek Chudeusz és Jacek Miedzik nevével fémjelzett idő­szakra szívesen emlékeznek vissza a dombóvári szurkolók. Négy ígéretesen fejlődő ifjú kosaras: Krasznai Milán, Panta István, Jani Tamás és Szili Ta­más hozta be a szövetség zászla­ját, amelyet Horváth Frigyes, az MKOSZ főtitkára adott át dr. Fazekas István polgármester­nek és Molnár Istx’án csapatka­pitánynak. A szövetség elismeréseként emlékjelvényt kapott: Mester- házy Csaba, Tamás Tibor, Csi­kós Ferenc, dr. Dobos Jenő, Gerecs László, dr. Radochay Imre, Horváth Károly, Tamási Zoltán és Bálind József. G. I. Zalaiak a pörbölyiekért Egyedülálló labdarúgó torna színhelye volt pénteken és szombaton Zalaegerszegen az Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ. Huszon­négy órás labdarjgó gálát ren­deztek, amelyen nemcsak a né­zők fizettek belépődíjat, hanem önként vállalt hozzájárulást ad­tak a résztvevő - 110 együttes - csapatok is. Az összégyűlt pénzt a pörbölyi gyermeksze­rencsétlenség áldozatainak ja­vára utalják át. A hozzáértők szerint csoda­gyerek. Azt mondják róla: úgy teniszezik, mint az igazi na­gyok ilyen korukban. Egy biz­tos: bármi is lesz Vidáts Réká- ból, ő ma a korosztályában a világ legjobbjai közé tartozik. Ugye, ismerős a Vidáts név: Hát persze, Vidáts Csaba. Jó futballista volt, a Vasas játé­kosa, 22-szeres válogatott. Most mindenhová elkíséri a lá­nyát, ahol Réka versenyez. A kislány 11 és fél éves korában indult először a felnőttek kö­zött. Már 1990 óta jár kül­földre, először Ausztriában vett részt gyermekversenyen. Azóta szerepelt már Ameriká­ban és Japánban is. Csak júliusban lesz 14 esz­tendős, de többnek nézné az ember. Nyurga, hosszú lábú, atlétikusan képzett, aki már szép eredményeket ért el teni­szütővel a kezében. Már a fel­nőttek között is letette a névje­gyét, legutóbb Pécsett a fedett­pályás országos női bajnoksá­gon egyesben bejutott a dön­tőbe, ott azonban kikapott. Szisztematikusan készítik fel arra, hogy nagy teniszező legyen. Majdnem minden perce be van osztva, szeptem­ber 18-ig előre tudja, hol, mi­lyen versenyen vesz részt. Az idén összesen 15-ön szeretnék elindítani. Három edzője van, a munkájukat Vidáts-apuka fogja össze.-Ahhoz, hogy a nemzetközi szinthez igazítsuk, most gyors­ítani kell a fejlődését. Ezért is érkezik hamarosan az a híres Soha nem látott játékosáram­lás indult útjára a PMSC-nél az utóbbi néhány szezonban. Ko­rábban többnyire saját utánpót­lásgárdájára épített a csapat, csak nagyon kis részt tett ki a já­tékosok vásárlása. Eladni - ha jó pénzt kaptak - ugyan adtak el játékost, ám a tempó mostanság fölgyorsult. Egyre több Pécsett felnövő játékos választ új klu­bot, ha lehetősége nyílik, a Vi­deotont például ketten, az Új­pestet négyen (plusz edző) erő­sítik ma a hajdani piros-feketék közül. Ez persze nem csak Pécsett van így, hiszen minden más egyesületnél is, és talán valaha a sportág hasznára is válhat a korábbinál nygaobb mozgásle­hetőség. Egyelőre persze csak néhány tehetősebb klub élvezi ennek igazi hasznát, hiszen ők azok, akik a kiszemelt tehetsé­gesebb labdarúgók - lassan csil­lagászati összegű - vételárát ki is tudják fizetni. A többieknél marad vagy a ausztrál szakember, aki Pat Cash edzője volt. Egy hétig lesz Pesten, ezalatt Rékát ta­nítja majd - hallottuk Vidáts Csabától. Szerinte a most következő két év alatt eldől, hogy lesz-e nagy játékos Rékából. Ha a kislány is ugyanúgy akarja a folytatást, mint a családja és az edzői, akkor közösen el tudják vezetni a nemzetközi élvo­nalba. Oda, ahová egyedül el­jutni szinte lehetetlen. Egyéb­ként a cél az lenne, hogy a női világranglistán a felnőttek kö­zött az első 100-ba kerüljön, ott már el tudná magát tartani a kölcsönadás, vagy a sorbanállás a pénzért, vagy a legjövedelme­zőbb, ám legritkább út, a kül­földre történő játékoseladás. A PMSC-nél is belekóstoltak már mindhárom verzióba, hiszen je­len pillanatban is több tarta- lák-játékosuk (Benkovics, Bá­rány, Becker, Reith a PVSK-ban, Tallósi Komlón, Hánzs Mohácson, Knézics Sely- lyén) erősít kölcsönben alsóbb osztályú csapatokat. Ami pedig a külföldi szerző­déseket illeti, legutóbb a svéd AIK Stockholm menedzsere je­lentkezett be Mérei László szakosztály-igazgatónál nemré­giben, és nem kis meglepetésre név szerint Kocsis István után érdeklődött. Meg is nézték Ní- regyházán egy edzőmeccsen, ál­lítólag tetszett is a játéka, de mindössze annyit közöltek a PMSC vezetőivel, hogy még visszatérnek az ügyre. Ok azóta semmi új fejleményről nem tud­tak beszámolni ennek kapcsán.- Még tavaly láttak a svédek kor mar meg tudna elm csak a teniszből. A Vidáts-család a kisebb lá­nyuk versenyeztetését hobbinak fogja fel. Vándorolnak vele ver­senyről versenyre, már harmadik éve nem mennek nyaralni, inkább a teniszpályák környékén töltik a szabadságukat, hogy ezzel is Réka fejlődését segítsék elő. Mindenesetre a világhírű, ütőket, cipőket és más teniszfelszerelést gyártó Prince cég már felfigyelt rá, a játékát látva külön szerződést kötött vele. Márpedik ők tudják, hogy kire érdemes áldozni... H. L. egy budapesti mérkőzésen, ahol fölfigyeltek rám, azért kerestek éppen engem. Úgy gondolom, jó benyomást tettem megfigyelő­ikre, de egyelőre semmi konkré­tumról nem tárgyaltunk. Min­denesetre, ha tényleg öszejönne, én szívesen játszanék, és talán helyt is állnék a Stockholm csa­patában - mondta a PMSC bal­oldali középpályása. A napokban annak is híre kelt, hogy Rózsáén bejelentke­zett a RÁBA ETO. Erről így nyilatkozott Mérei László:- Valóban fölhívott telefonon a menedzserük, és szóba került a játékos kölcsönadása, eladása is. Am én kértem, hogy gondol­ják át a dolgot és egy megbe­szélt időben hívjunk újra. Azóta sem jelentkeztek. Őszintén szólva ezért is nem szeretem vi­lággá kürtölni ezeket a „híre­ket”, mert többségükből soha nem lesz semmi. Ha persze va­lahonnan konkrét kérés érkezik, mi készségesen tárgyalunk min­denkivel. Szűcs Zsolt Az utóbbi egy esztendő nem a tájfutók éve volt, az biztos. Észak-Európában rejtélyes ví­rus tizedelte őket, de Magyaror­szágon is fekete időszakként ke­rül be az utolsó fél év a tájfutás nagykönyvébe. Itt azonban nem az erdő, ha­nem az országutak szedték az áldozatokat. A legsúlyosabb balesetnek három halálos áldo­zata is volt, természetesen(l) a vétlen autóban ülők között. A napokban ismét karambolozott négy pécsi tájfutó egy verseny­ről hazafelé jövet Arpádtető és Mánfa között. Ismét vétlenül, ám ezúttal szerencsére ki- sebb-nagyobb zúzódásokkal, törésekkel megúszták a nem várt „randevút”, csak a Trabant­jukat kell véglegesen kivonni a forgalomból. A sofőr, Pavlovics Gábor, valamint Botor Barbara mell­kasi sérülésekkel került kór­házba, Vonyó Pétert töréssel, Huszár Petrát pedig arcsérülé­sekkel ápolják. Kelemen Jánostól, a PVSK tájfutóinak vezetőjétől, miután megnyugtatott, a négy sérült ál­lapota kielégítő, az iránt érdek­lődtünk, hogy egy vasutas szakosztály miért nem a bizton­ságosabb vonatot választja köz­lekedési eszközül.- Ha többen, és főként vonat­tal is jól megközelíthető helyen versenyzünk, természetesen az­zal utazunk. Am a tájfutóverse­nyek helyszínének java részét nem lehet másképp megközelí­teni, csak busszal, vagy autóval. Mivel autóbuszunk már nincs, így nem marad túl nagy a vá­laszték. Azt azonban minden­képpen hangsúlyozni szeretném, hogy egyik esetben sem a ver­senyzők voltak a hibásak a bal­esetben, úgyhogy valóban igaz: üldözi sportágunkat a balsze­rencse. De hát nincs más vá­lasztásunk, ha versenyezni aka­runk, autóba is kell ülni. Ez pe­dig manapság mindenkire ve­szélyes, ez a sors szeszélye, hogy pont tájfutókkal történt az utóbbi időben három súlyosabb baleset. Sajnos ez a szakosztályt is súlyosan érinti, hiszen Pavlo­vics Gábor személyében egyik legjobb versenyzőnk esik ki még bizonytalan időre a felkészülés­ből, de a többiek eredményei is hiányozni fognak a PVSK-nak. 1. Hófehérke és a ... törpe? 2. Ali Baba és a ... rabló? 3. A ... krajcár? írjad be a hiányzó számokat, add össze és a végeredményt (kétjegyű szám) küld be levelezőlapon hozzánk: Új Vasárnapi Dunántúli Napló Szerkesztőség Pécs, 7601 Pl: 134. A beküldő gyerekek között 3 játékot illetve könyvet sorsolunk ki. Március 21-i Ön is törje a fejét asszonyom" helyes megfejtése: 1. Egyik sem, a legelső háziállat a kutya 2. Lukács Margit 3. Szendrei Júlia Helyes megfejtés nem volt A svéd menedzser szeme a pécsi középpályáson akadt meg Érdeklődés van, üzlet (egyelőre) nincs 1993. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP Új VDN 7

Next

/
Thumbnails
Contents