Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-03 / 91. szám

1993. április 3., szombat uj Dunántúli napló 23 Baranyai sportkaleidoszkóp Megyénk sportéletéről írott összeállításunk javarészt az 1992-es esztendőről szól. Ám ahol olyan jelentős változás történt már idén, amit fontos­nak tartottunk kiemelni, ott már a megváltozott helyzetről is hírt adunk. 204 egyesület 40 sportágban Kitűnő évet tudhat maga mö­gött Baranya: van világbajno­kunk, a kontinens-viadalokon többen is szereztek érmeket, olimpikonja is akadt szűkebb pátriánknak, két csapat- és számtalan egyéni sportágban magyar bajnoki címek sokasá­gával gazdagodott sportolóink gyűjteménye. Baranya sportolói 204 egye­sület többszáz szakosztályában több mint 40 féle sportág közül választhatják ki a nekik leg- szimpatikusabbat. A hagyomá­nyosnak mondható alapsportá­gaktól (atlétika, úszás), a legkü­lönfélébb labdajátékokig, az itt is vezető labdarúgás mellett egyre nagyobb tért hódító ko­sár- és kézilabdában, teniszben, továbbá az utóbbi időben Ma­gyarországon is ismertté és mind népszerűbbé váló triatlon- ban, petanque-ban, vagy bili­árdban - már mindenre kínál­kozik lehetőség. Pécs és Szent- lőrinc között elkészült az új golfpálya, amely az ország talán legszebb fekvésű, minden nem­zetközi követelménynek megfe­lelő ilyen létesítménye. A nézők legnagyobb szám­ban az NB I-es labdajátékok sporteseményeit látogatták. E téren is kiemelkedik a PMSC labdarúgó-csapata, bár az ada­tok szerint a piros-feketék lelá­tóján is évről évre csökken a nézőszám. Soha nem látott tö­meg követte nyomon a PVSK-Co-Order kosarashöl­gyeinek mérkőzéseit, igaz eh­hez az is kellett, hogy a lányok Pécs város csapatjátékban elér­hető első magyar bajnoki aranyérmével, és a BEK hatos döntőiébe jutással büszkélked­hettek. Maradva továbbra is a labda­játékoknál, az NB I. A-csoport- jába jutott a PVSK férfi kosár­labda-együttese is (igaz most már a bentmaradásért küzde­nek), a B-csoportban szerepel­nek a PPTSE férfi kosarasai, és ugyanezen osztály újonca lett a Komlói Bányász női szakosztá­lya is. Soha ennyi NB I-es, NB Il-es szakosztálya nem volt Ba­ranyának, mint napjainkban: az NB I. immár oszlopos tagja a PMSC mindkét nembéli és a Komlói Bányász férfi kézi­labda-együttese, a B-csoportot már egy éve képviseli a pécsi PEAC-Babits jószerivel még utánpótlás-korú leánygárdája, a csoport legifjabb tagja a Siklósi Pelikán férficsapata. Ugyan egy osztállyal lejjebb szerepel - ám a település méretéhez képest ez kiemelkedő eredmény - a dél-baranyai kis fürdőhely, Harkány nemrégiben újjászer­vezett asztaliteniszklubja is. Ők az újabbak, a többi, immár évek óta az élvonalban, vagy a nem­zeti bajnokságok alsóbb régiói­ban szereplő együttesnek csak a név szerinti felsorolása is hosz- szadalmas lenne. Mindenképpen örvendetes, hogy e helyeken sikerült megte­remteni az egyre magasabb szintű versenyzés feltételeit. Sajnos azonban ellenpélda is akad bőven, hiszen számtalan klubnál már nemhogy a fejlesz­tésre, de a megmaradásra sincs esély. Csak a legutóbbi idő­szakban több olyan egyesület szűnt meg, pontosabban a hiva­talos megfogalmaás szerint szünetelteti szakosztályai indu­lását a bajnokságban, amely mára ugyan az alacsonyabb osz­tályokba szorult, ám hosszú év­tizedeken keresztül meghatáro­zója volt a megye sportéletének. Ilyen például a Pécsi Bőrgyári TC, vagy a Vasasi Bányász. Emellett a megye kistelepü­lésein is egyre gyakoribb, hogy egy csapatnak akár szezon köz­ben is vissza kelljen lépnie a bajnokságtól, mert már az uta­zási költségeket sem tudják elő­teremteni. Mi lesz veled szabadidősport? A korábbi évek adatait bön­gészve szomorú eredményt ka­punk: az 1990-es 32 ezres lét­számmal szemben 1991-ben csak 15 ezer, azaz mindössze félannyi embert lehetett rend­szeres testmozgásra csábítani, mint egy esztendővel korábban. Különösen érdekes azonban az összehasonlítás néhány olyan sportágban, amelyek népszerű­sége, úgy hihettük, töretlen, mint például a labdarúgásé. És mégis, a szervezett kispályás bajnokságokon indulók lét­száma egynyolcad részére apadt egy esztendő alatt (6700-ról 870-re). A miértre nehéz a válasz, ám biztosan közrejátszik benne, hogy néhány korábbi pécsi mamutcég (Ércbánya, Szénbá­nya stb.) nagy hagyományokkal rendelkezett a tömegsportver­senyek szervezése terén is. A KISZ-szervezetek szinte fo­lyamatosan rendezték bajnok­ságaikat, ezek helyébe sem lép­tek újak. Az MHSZ megszűnte magá­val hozta a technikai sportágak, például a lövészet hanyatlását is, e sportág mára kizárólag a profiké maradt. Az már egy kü­lön dolgozat témája lehetne, hogy azokban a sportágakban, amelyek a legszélesebb rétegek előtt is nyitva állnak (úszás, ke­rékpározás, tollaslabda) miért a drasztikus csökkenés. Talán nem járunk messze a valóság­tól, ha feltételezzük, hogy az életkörülmények romlása, a ke­resetkiegészítésként végzett hétvégi munka, az átlagember túlhajszoltsága keresendő az okok hátterében. Objektív okot talán egyetlen helyen, a téli sportágak visszesésében keres­hetünk: a Mecseken évek óta csökken a sportolásra alkalmas hó mennyisége. Szomorú, de egyetlen helyen látható mindössze növekedés: a futó-kocogó napokon a felmé­rés tanúsága szerint valamelyest növekedett a résztvevők lét­száma. Arról, hogy az általános visz­szaesés tovább folytatódott-e vagy megfordult idén, még nin­csenek adataink. Ám figye­lemmel kísérve megyénk tö­megsportrendezvényeit azt hi­szem, reménykedhetünk némi javulásban, legalábbis néhány népszerűbb sportágban. A te­nisz biztosan előretör, egymást érik az amatőr versenyek, fő­ként Pécsett gyarapodik az utcai futóversenyek száma, mind többen vesznek részt a szerve­zett kerékpártúrákon is, és es­ténként egyre több kocogót le­het látni az utcákon, parkokban. Ám ha néhány helyütt tapasz­talható is némi fellendülés, az az elvárás, hogy lehetőleg min­denki - de főleg minden gyerek - mindennap, vagy legalábbis rendszeresen végezzen valami­féle testmozgást, még a nagyon távoli jövő reménye. Ma pedig úgy tűnik, hogy az alapoknál, az óvodai-iskolai testnevelésben nem sikerül ér­demi változásokat elérni, hiszen nemhogy újak alakulnának, megszűnnek a régi diáksportkö­rök is. Azt pedig jól tudjuk, hogy ha ebben az életkorban nem alakul ki kellő mozgás­igény a gyerekekben, később nagyon nehéz lesz rávenni őket a rendszeres testmozgásra. A fókuszban: Pécs Pécs város szervezett ver­senysportja immár több, mint 120 éves múltra tekinthet visz- sza, és az eltelt idő alatt min­denkor az ország élvonalába tar­tozott. Sportolóink folyamato­san helyt kaptak a válogatott ke­retekben, eredményesen képvi­selték városunkat a nemzetközi versenyeken is. 33 pécsi spor­toló írhatta be nevét az olimpiák történetének nagykönyvébe, mellettük számos további olim­pikon is itt kezdte sportpályafu­tását. Jelenleg is 30 szakosztályban majd 8000 versenyző szerepel a különböző bajnokságokban, közülük 30-an büszkélkedhet­nek a címeres mezzel. Az utóbbi években azonban ve­szélybe került a város sporté­lete, amely korábban átlagosan évi 150 milliós költségvetéssel rendelkezet. Ennek kétharmada azonban azoknak a vállalatok­nak a támogatásából szárma­zott, amelyek hovatovább las­san a térképről is eltűnnek. Ekkora hiány pótlására ön- maguktól nem képesek az egye­sületek, bár az új idők jeleként ma már itt is valamennyi sport­köri elnök fő foglalatossága a szponzorok felkutatása lett. A hiányt a városnak kellene pó­tolni, és idén már úgy látszott a költségvetés tárgyalásánál, hogy a korábbi „visszafogott­ság” után a városatyák többsége is belátta: a sportot nem lehet büntetlenül félresöpörni az em­beriség életéből. Ám mindez hiábavaló, ha a törvények sok­szor még ma is sportellenesek, például csak a pécsi egyesületek több, mint 20 millió forint adó­val gazdagítoták tavaly az ál­lamkasszát. Mindenképpen szükséges a város sportjának megújítása, és minél szélesebb társadalmi ala­pokra helyezése. A verseny- és diáksport mellett kiemelkedő szerepet kell juttatni a szabad­idő- és tömegsport számára. E téren még számtalan tennivaló akad, legelőször talán az e célra vásárolt volt BTC-pálya rendbe­tétele. A nemrégiben elfogadott kö­zéptávú városi sportkoncepció szerint a jövőben különválasztja a sportvezetés a verseny- és szabadidősportot, előbbinél akár „véráldozatok” árán is csak a kiemelkedő minőséget támo­gatják, míg utóbbiba minél több ember bevonása a cél. Ha elégséges anyagi fedezet nem is, a megfelelő szellemi kapacitás adott a városban, hi­szen ma Pécsett 30 szakedzőt, 100 edzőt és 75 segédedzőt tar­tanak nyilván, igaz, alig ne­gyedrészük végzi főállásban e tevékenységét. A városban emellett csaknem 200 testne­velő tanár dolgozik. Képzé­sükre, továbbképzésükre hely­ben is van lehetőség, az elmúlt évtől pedig már egyetemi szintű testnevelő-képzés is indult. Emellett első kézből lennének felhasználhatók a legújabb sporttudományos felfedezések is, hiszen a JPTE-n és az orvosi egyetemen kívül működik Pé­csett az MTA-nak egy Sporttu­dományos Munkabizottsága is. Elszomorító a létesítményhelyzet Első látásra az, hogy 395 lé­tesítmény áll a megyeszékhe­lyen sportolni vágyók rendelke­zésére, jónak tűnik, ebből azon­ban még következtetni sem le­het példul azok állagára. Ami pedig egy másik fontos mutató lenne, hiszen közülük jó néhány gyakorlatilag jó ideje csaknem használhatatlan, a felújításokat pedig a tulajdonosok egyre ke­vésbé tudják önerőből megvaló­sítani. Legjobb a helyzet labda­rúgó-pályából, ha a szám nem is túl nagy, egyetlen csapat sem marad azonban edzéslehetőség nélkül. Ennél elszomorítóbb, hogy Dél-Dunántúl központjá­ban nincs állandó fedett uszoda (50 m-es), a kiemelkedő atléti­kai sikerek ellenére sincs egyet­len műanyagborítású atlétikapá­lya, sok iskolának nincs torna­terme, hogy csak a legfájóbb pontokat érintsük. Ám a világ változását jól mu­tatja, hogy van már golfpálya, sorra nyílnak az exkluzív bili­árdszalonok, a pénzes teniszra­jongók sem maradnak (immá­ron fedett) pálya nélkül. Ez per­sze nem baj, de mindezek aligha válnak szélesebb népré­tegek még csak alkalmi kikap­csolódási helyéül sem. Ha pedig Pécsett ilyen a helyzet, milyen lehet a központ­tól távolodva? Bizony sokkal rosszabb. Számszerű adatok so­rolásába nem bocsátkoznék, egyetlen példa is talán jól rávi­lágít a gondokra: a siklósi NB I. B-s kézilabdázók megfelelő te­rem híján jó ideig a szomszéd községben rendezték „hazai” meccseiket, és csak idén tavasz­szal költözhettek végre új ott­honukba, a siklósi sportcsar­nokba. Éppen ez okból sokhelyütt gond az iskolai testnevelésórák megtartása is, ahol nincs terem, ott marad a focipálya, az udvar, jobb esetben a művelődési ház nagyterme. Talán, ha a tornate­remépítésre elkülönített állami pénzekből ide is jut valameny- nyi, a majdan fölépülő könnyű- szerkezetes csarnokok enyhít­hetnek valamit a gondokon. Ma még jó az utánpótlás A versenysport utánpót­lás-nevelését viszonylag jól szervezett kiválasztó foglalkoz­tatási rendszer biztosítja. A mi­nősített sportolói létszám - az elmúlt év kimutatásai szerint több, mint 700 fő, amelynek 3/4-ed része az utánpótlás-kor­osztályú versenyzőkből került ki. Azok az általános és közép- iskolás fiatalok, akik nem vál­lalják a nagyobb megterhelést igénylő versenysportot, részt vehetnek az oktatási intézmé­nyük keretén belül működő di­áksportkörök testedzésein. A 360 működő sportcsoporton be­lül 7000 diák tarthatja karban testét e formában. A szabadidejükben sportolni vágyó felnőttek egészségmegó­vásáról 64 szabadidő­sport-egyesület gondoskodik. Munkájuk összehangoltságának köszönhetően minden hétvé­gére jut valamilyen - jelentős tömegeket megmozgató - „sza­badidős” rendezvény. Két éve jött létre a Baranya M. Szabad­idősport Szöv., melynek már csaknem 30 tagja van. Működé­sét az elmúlt esztendőben több, mint kétmillió forinttal támo­gatta a Baranya megyei Spori, másfél miliőt adott az OTSH - ennek java része a sportegyesü­letekhez került. Sportszövetségeink, sport­egyesületeink széleskörű, jól kiépített nemzetközi kapcsolat- rendszerrel rendelkeznek. Egyre több település talál ma­gának testvérvárost, néhány példa a teljesség igénye nélkül: Pécs -Lahti, -Fellbach, -Eszék, Szigetvár -Eppingen stb. Diáksportról - számokban Megyénkben tavaly 42 000 általános, 20 000 középiskolás, és több mint 10 000 főiskolás­egyetemista tanult. Előbbiek több mint fele, a középiskolá­sok kétharmada, és - lévén Pécs az egyetlen egyetemi város, a hallgatók közül valamennyi Pé­csett koptatta az iskolapadokat. A felmérések szerint mindössze tíz százalékuk sportol rendsze­resen, pedig elvben minden fő­iskolán, egyetemen és középis­kolában működik diáksportkör. A megyében 1991-ben 118 diáksprt-szervezetet, 455 sport- csoportot (szakosztályt) és 424 versenyeken is induló csapatot jegyeztek. Ugyanezek az adatok az alapfokú oktatásban és az öt városra lebontva: Komlón: 20 DSK, 74 szakosztály, 60 ver­senyző csoporttal, Mohács: 17 - 67 - 75, Siklós: 6 - 26 - 23, Szigetvár: 16 - 35 - 54 és Pécs: 25- 113-76. Ebből az adatsorból önmagá­ban nem, de az előző esztendő­kével összehasonlítva kiderül, hogy a versenyeken résztvevők száma az utóbbi években csök­kent, a tervekkel ellentétben mégsem sikerül beépíteni a sportolást a tanulóifjúság élet­módjába: a gyerekek is túlter­heltek, nehezebben szervezhe­tők, a testnevelők, iskolaveze­tők, szülők energiája is szétfor- gácsolódik, és persze az e célra fordítható pénz sem lett több az elmúlt években. Ha azonban a Diákolimpiá­kon résztvevő baranyai sporto­lók eredményeit tekintjük, kide­rül, hogy a létszámcsökkenés ellenére a minőségi mutatók ja­vultak, a korábbinál jobb helye­zésekkel büszkélkedhetnek a megye diáksportolói. A Diáko­limpiákon a középiskolások kö­zül 30 csapat indult az asztalite­nisz, 18 az atlétika-, 3 a torna, 23 a kézilabda, 14 a kosárlabda, 22 a labdarúgás küzdelmeiben. Az egyetemisták, főiskolások sportolási lehetőségére az Uni­versitas PEAC sportegyesület teremt lehetőséget, de majd minden felsőoktatási intéz­ménynek van néhány kiemel­kedő saját szakosztálya is. Ah­hoz képest azonban, hogy váro­sunkban orvos- és tanár (közte testnevelő) képzés is folyik, amely két réteg szerepe kiemel­kedő lesz a jövő ifjúságának nevelésében és egészsége meg­őrzésében, meglehetősen keve­sen veszik maguknak a fáradsá­got tagjaik mindennapi meg­mozgatására. A Diákolimpia rendezvényei mellett csaknem minden sportágban lehetőség nyílik az iskolák közötti baj­nokságokon való részvételre, ám igazi tömegeket az atlétika mellett ez a forma is csak a lab­dajátékokban mozgat meg. A Baranya Megyei Sport- igazgatóságtól kapott adatok felhasználásával az' oldalt írta és összeállította: Szűcs Zsolt A kistelepülések itt is hátrányos helyzetben vannak Öt város, öt módszer A bajnokságok meg­szervezése, életben tartása mára alapvetően a sportági szakszövetségek feladata lett, az állami irányítás hát­térbe szorult. Baranyában 25 sportágban működik megyei szakszövetség, az 5 városban pedig 9 városi szakbizottság. • A tanácsokon belül mű­ködő volt városi sportosz­tályokat többnyire szélnek eresztették, pénz hiányá­ban több helyütt csak egy-egy sportszervező ma­radt a sportügyek intézé­sére. Azt, hogy az öt tele­pülésen milyen szerepet és teret hagytak az önkor­mányzatok a sportnak, lé­nyegében a képviselőtestü­let tagjainak sporthoz, testkultúrához való viszo­nya határozza meg. Ha a városatyák sportbarátok, megy a szekér, ha nem . .. PÉCSETT 10 városi szakszövetség működik, valamint egy „csúcsszer­vezet”, a Városi Szövetsé­gek Egyesülete. Ez utóbbi célja leginkább az össze­tartó erő, a közös fellépés lehetőségének biztosítása. A város egy ötfős Sporti­rodát működtet, emellett társadalmi testületként az önkormányzaton belül egy ötfős sportbizottság léte­zik. Mióta lemondott veze­tőjének helyét a sportü­gyekért felelős alpolgár­mester foglalja el, érezhe­tően jobban működik. KOMLÓN finoman fogalmazva képlékeny ál­lapotok uralkodnak az ön- kormányzati sportirányí­tásban, amolyan „átalaku­lás előtti” a hangulat. A sportügyeket egy négyórás részmunkaidőben foglal­koztatott munkatárs látja el, nyilvánvalóan az ügy megbecsülésével arányos sikerrel. MOHÁCS sportolói panaszkodhatnak a válto­zásokra legkevésbé, a Duna-parti település 8 önálló városi szakszövet­séget tart fönt. Az önkor­mányzatnak külön sportbi­zottsága van, a térség fel­adatainak koordinálását főállású sportreferens látja el. Itt nem csak a város, hanem a környező kistele­pülések feladatait is ma­gukénak tekintik és kie­melten kezelik. SZIGETVÁRONa labdarúgók örülhetnek: a többség kedvenc sportágá­nak jól működő önálló szövetsége van, a többi sportág egyelőre mostoha­gyerek. Az önkormányzat nem érdemesítette a spor­tot önálló bizottságra mél­tónak, így a művelődéssel, kultúrával összevonva lé­tezik. SIKLÓSON éppen annyit tesz az önkormány­zat a sportért, amennyi an­nak életben maradáshoz szükségeltetik. A négy sportági szövet­ség mellett működik egy sportbizottság, a hivatal­ban egy fő csatolt feladat­ként foglalkozik sporttal. A városnak ez elég lenne, ám a vonzáskörzet apró- falvai így könnyen segít­ség nélkül maradhatnak. Ez a helyzet a városok­ban, ám a kistelepüléseken a sportegyesületek vállára nehezedik minden gond. Általánosan jellemző a megyére, hogy korábban az átalakuló-megszűnő té- eszekből élő számtalan kis klub (melyek legtöbbje egyetlen labdarúgó-sza­kosztállyal rendelkezik) most anyagi és adminiszt­ratív támasz nélkül maradt. Ügyintéző, telefon híján minden apró-cseprő ügy­ben a megyeszékhelyre kell utazni, mert sem hely­ben, sem a legközelebbi nagyobb településen sincs mód az ügyek intézésére. Az év végétől a Sporti­gazgatóság az öt várossal együttműködési megálla­podást kötött, és anyagi támogatást nyújt részükre, éppen a kistelepülések gondjainak enyhítésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents