Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-30 / 117. szám

1993. április 30., péntek üi Dunántúli napló 15 A ház előtti pádon beszélik meg a világ dolgait a helybéliek Baranyai barangolások A régi harngláb A térképeken még Tere- csenypuszta néven szerepel ez a Baranya észak-nyugati részén, a Zselic szélén, dombok között szerényen meghúzódó kis falu. Az érkezőt azonban már az a helységnév jelző tábla fogadja, hogy Terecseny.- Az volt ez bizony, puszta, a báró Biederman Imrének a pusztája - magyarázza Bodrog Lőrinc, aki ebben a faluban (pusztán) született majd nyolc évtizede, s életét is itt élte le. - Nagyon jó hely volt ez mindig, ilyen víg település nem igen volt a környéken, minden hétvégén szólt a muzsika, húzta a cigány! Az ember sokat dolgozott, de volt értelme, tudott gyarapodni. Most mi van ? Nézzen körül, tel­jesen elmaradtunk a világtól, pedig ugye milyen szép ez a vi­dék! Valóban szép. Ha az ember felkaptat a Terecsenyt körülö­lelő dombok bármelyikére, s körültekint, elragadja a látvány varázsa: a kapaszkodó szántá­sok a zöldbe boruló erdőkbe bújnak, sok helyütt rózsaszín­ben pompáznak a barackfák vi­rágai, odébb három halastó vize csillog a szikrázó tavaszi napsü­tésben ... Békesség és nyuga­lom van, a csendbe csak a ma­darak éneke szól. Balog György, már szintén nyugdíjas cigányember, tizen­egy fiú apja - mondja is, egy futballcsapatot ki tud bármikor állítani, a Balog FC-t - nem ilyen idillinek látja Terecsenyt és a környéket, s a múltról sin­csenek szép emlékei.- Az igaz, hogy gyönyörű környék, jönnek is a kirándulók, a turisták, de azért, ha jól meg­nézzük, nem sok mindent lehet itt csinálni. Ezzel együtt, nekem jobb mint a második háború előtt volt, szép házat építettem, ehhez 700 000 forint támoga­tást kaptam, tisztességben fel­neveltem a gyerekeket, már csak egy jár iskolába, az a fiam, aki ott jön - mutat az út felé egy húsz év forma srácra - szakasz­vezető a hadseregben, de rendőr akar lenni, szóval akárki, akármit mond, a cigány­ságnak javult a helyzete, ha megbecsülte magát az ember. Terecsenyen nem sok minden van. Azonban akikkel csak be­szélgettem, igazából egy dolgot hiányolnak, de azt nagyon: va­lamikor megszüntették a postá­jukat, ezt szeretnék, ha meg­kapnák. A falu tartozott már Alma­mellékhez, Szentlászlóhoz, most Boldogasszonyfával van „házasságban”, de igazából sem régen, sem most nincs az a nagy boldogság.- Az az igazság, hogy mi itt lakók sem vagyunk biztosak ab­ban, hogy jobb lenne-e az önál­lóság, olyan kicsi a falu - mondja Kelemen Gyula önkor­mányzati képviselő - Idén olyan 2,2 millió forint körüli összeg jut Terecsenyre, ez arra elég, hogy a gyerekek iskoláztatásá­hoz hozzájáruljunk, s hogy végre valahára vezetékes vizünk legyen. Attól tartok, ha önálló község lennénk, akkor sem lenne több pénzünk, ezért ala­posan meg kell gondolnunk, ér­demes-e egyáltalán erről a kér­désről népszavazást tartani. A faluban takaros kis kul­csosház várja a betérőket - az erre kirándulók Arnoldéktól kérhetik el a kulcsot -, így az idegenforgalom is jelen van. A helybéliek hozzáteszik, ezek a vendégek nem sokat költenek náluk, mert alszanak, s mennek tovább, azt pedig már én teszem hozzá, hol is költhetnének. Mert csupán egy vegyesbolt és egy kocsma kínál erre lehetőséget. A kocsma. Az Aligvár kul­csosházzal egybeépített vendég­látó egység a színtere a terecse- nyi férfiak rendszeres összejö­veteleinek. Jakab Istvántól, 37 éves fakitermelő vállalkozótól tudom, hogy estenként ott sö- rözgetnek, fröccsözgetnek.- Nincs máshova mennünk fiataloknak, ezért találkozunk a kocsmában, ahol nem az alko­hol a fontos, hanem a társaság, a beszélgetés, a kártyázás. Mit játszunk? Többnyire resztázunk, fájerozunk. Nem, ultizni sajnos nem tudunk, de ezek is jó játé­kok, nyerni, veszíteni alig lehet, mert csak három forintos ala­pon megy a dolog. Dr. Bengemo Miklós körzeti orvos a szokásos, heti egyszeri rendelését tartja a szerényen be­rendezett, de tiszta terecsenyi rendelőben - Szentlászlón van az „igazi”. Beszélgettünk sok mindenről, egyszer csak felkap­tam a fejem.-A hozzám tartozó települé­seken a közelmúltban kötelező koleszterin- és vércukor-vizsgá- latot tartottam, s a terecsenyi embereknél - pedig a falu fele nyugdíjas korú - találtam mesz- sze a legjobb értékeket. Az orvos szerint - hozzátette, ezt tudományosan nem tudná igazolni - ennek talán az lehet az oka, hogy az itt élők bárhova is indulnak, felfelé kell men­niük, mivel völgyben van Tere­cseny, azaz minden nap foko­zottabb mozgásnak vannak ki­téve. De egyébként is, ez a falu egészségesebb az átlagnál. Ehhez a tiszta természeti környezetnek is köze van? Ifi. Kázmér Emőné határozottan ál­lítja, hogy igen, hozzátéve, el nem tudná képzelni az életét másutt. Ez az egészséges lokálpatrio­tizmus?- Én úgy gondolom, hogy ez a haza. Itt Terecsenyen vagyok csak otthon, másutt idegennek érzem magam, legyen város vagy másik falu. Roszprim Nándor Szélesítik a főutcát Fotó: Szundi György Magyarul magyarán \ A magyar nyelv hete Sörivó rekord A lengyel sör 30 lelkes fo­gyasztója került be a Guinness Rekordok Könvébe, miután szombaton Varsóban megdön­tötték a sörivás eddigi világre­kordját - 12 óra leforgása alatt 400 liter folyékony kenyeret eresztettek le a torkukon. Az ünnepélyes külsőségek közt megtartott versenyt Elblag (Észak-Lengyelország) egy sörgyára finanszírozta és a Sör­barátok Pártja (12 mandátum­mal rendelkezik a Szejmben) rendezte. Jelen volt a megmérettetésen a Guinness két képviselője is, akik tájékoztatták központjukat az új sörivó rekordról. Az eddigi vi­lágrekordot csehek tartották. Korcsmáros ne pipázzon A közép-angliai Berkshire egy pubjának (korcsmájának) tulajdonosát az a veszély fenye­geti, hogy a bíróság elmarasz­taló ítéletet hoz ellene amiért - szokása szerint pipázik, miköz­ben vendégei számára csapolja a sört. Ian Macaulay, a Bell Inn tu­lajdonosa annak rendje és módja szerint írásbeli figyel­meztetésben részesült az egész­ségügyi hatóság részéről, amely kilátásba helyezte, hogy a pipá- zás miatt feljelenti őt a bírósá­gon. Az angol törvények tiltják ugyanis, hogy a táplálékkal vagy itallal érintkező személyek dohányozzanak. A korcsmárost ennek alapján három havi bör­tönbüntetésre és 5000 font ster­ling pénzbírságra ítélhetik. Macaulay viszont azt állítja, hogy „sohasem dohányzik fel­szolgálás közben”. Hozzáteszi: „Valahányszor csapolnom kell, leteszem a pipát”. (AFP) A magyar művelődési élet­nek évenként, mégpedig tavasz- szal ismétlődő eseménye A ma­gyar nyelv hete. Az idén is megültük változatos program­mal. A beszéd és az írás művésze­inek lehetőség a vallomásra az anyanyelv iránti szeretetről, az anyanyelv szépségéről, a sorsá­ért való aggodalomról, amely évszázadok óta tárgya a magyar irodalomnak. A tisztelet, a ra­jongás megvallásának csúcs­pontja talán Illyés Gyula Ko­szorú című verse. „Fölmaga­sodni /nem bírhatsz. De lobogsz még,/ szél kaszabolta magyar nyelv.” A rádió és a tv kitett magáért, ugyanis az ünnepi hét minden napján szó esett a magyar nyelvről kritikusan és önkriti­kusan - elfogadva egy nyelv­művelőnek azt a véleményét, hogy „A nyelv nem romlik, ha­nem rontják”. Sokan szándékta- lanul talán, esetenként jóhisze­műen, de mindig emberi be­avatkozással. A közmagyar és a hivatásos beszélő-író, vagyis az írástudó felelőssége között óri­ási a különbség. Az utóbbiak­nak; a médiumok dolgozóinak, a nagy közélet szereplőinek, de elsősorban a pedagógusoknak tudniuk kell, hogy a hall­gató-olvasó meggyőzése a be­széd, illetve az írás jó érvein, szerkezetén kívül annak nyelvi formájától is függ. Tudniuk kel­lene, hogy a nyelvi hiba hitelte­lenné teszi a gondolatot is. A „nyelvrontás” változatos formái közül főként a követke­zőkre irányították figyelmün­ket. Első az általánossá váló igénytelenség, közönségesség, durvaság, trágárság, összefog­lalva: az országos méretű bug- risság. Egyre többen vannak, akik a gondolat- és a szólássza­badságot tévesen értelmezik: a „bármikor, bármit, mindent ki­mondhatok” szabadságának tartják. Több, mint figyelmeztetés, ha az ország házában honatyák, honanyák, néha miniszterek szájából hangzik el például, hogy: „jó buli az önkormány­zati lakások megvétele” - vagy „nem bírja muszklival (egy tes­tület)” - (a másik meg „lerob­bant”, (s ezáltal „macerás” lett az ügy) - s nem lehet tudni, hogy ,Jci viszi el a balhéi’. A másik az idegen szavak áradata. A tévés és a rádiós mű­sorok készítői gyakran meg sem kísérlik, hogy magyaros, érthető címeket adjanak műsorszáma­iknak. Tv-shop, Top-lista, Novo Moda, Mini-klip-mix, Talk-show, Info Show, Traffic Jam, Joe Kommandó - folytatva a filmsorozatok címeivel: Mi­ami Vice, Knight Rider, Love- jov. Városaink utcáit járva az az érzése támad az embernek, hogy nem is Magyarországon van. Kénytelenek vagyunk megál­lapítani, hogy az engedékeny, a jó szándékban bízó, a tanács­adásra szorítkozó nyelvművelés hatástalannak bizonyult, ahogy a hársfatea is hatástalan a tüdő­vész ellen. Ezért az Anyanyel­vápolók Szövetsége javasolta, hogy a készülő „médiatörvény” mondja ki; a nyelvi műveltség, az igényesség, a megfogalma­zás pontossága szakmai köve­telmény. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfej­tés május 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, levelezőla­pon 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az április 17-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Háromra letépem a tapaszt, és kérem, hogy ne kiabáljon. Utalványt nyertek: Aczél Lászlóné, Pécs, Rigó u. 38., Bulsz Menyhért, Pécs, Felső-Balokány u. 8., Pintér Krisztián, Pécs, Fagyöngy u. 26., Végh Zoltán, Gödre, Béke u. 9., Volár István, Hidas, Ady E. 8 u. 2. Terecseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents