Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-30 / 117. szám
10 üj Dunantüit napló 1993. április 30., péntek Múlt jelene és örökkévalósága László Lajos: Könyörgés a hontalanokért Legutóbbi munkáiban Halálpokol, 1990, Tigrismosoly, 1990 nem ajándékozta meg könnyed szórakozással olvasóit a Pécsett élő szerző. Nem Ígért könnyű olvasmányt. Aki a huszadik századi Kelet-Kö- zép-Európa konfliktusokkal teli, a különböző népeket, nemzeteket és nemzetiségeket embertelen helyzetekbe kényszerítő világának hű krónikása kíván lenni, az nem is teheti másként. S még kevésbé akkor, ha tíz és százezrek jaj kiáltásában ott rejtőznek a keserű önéletrajzi elemek és a kitörölhetetlen családi emlékek is. Szóval mindaz, ami a múltat jelenné és örökkévalóvá teszi. A most megjelent Könyörgés a hontalanokért (Babits Kiadó, 1993) a trilógia befejező kötete. Élményanyagában, ábrázolás- módjában, írói magatartásában és alkotói eszköztárában folytatása az előbbieknek. Ennek az emlékirat-jellegű könyvnek sem az indulat a mozgatója, nem a büntetés kicsikarása a titkolt célja, ám a „nem felejtés engesztelhetetlensége” ott van minden sorában. És benne az ártatlanul meghurcoltak, a méltatlanul megalázónak számára az erkölcsi elégtétel nyújtásának szerzői szándéka. Fikció és történelem, szépírói látásmód és tényszerű valóság sajátos együttese a kompozíció, Ester Maul, a tizenhárom esztendős kamaszlány vallomásának tükrében. így lesz megrendítő én-regénnyé a könyörgés. Hogy fikcionális regény-e, avagy a történeti hitelességű valóságirodalom újabb alkotása, azt talán a jelen ismert kegyetlen történései „dönthetik el” az olvasó számára. Mert a déli határainkon túli események sajátos igazság-tartalommal és igazság-érvénnyel ruházzák fel a szerb partizánok 1945-ös bácskai garázdálkodásairól és az ottani németség élet-halál sorsáról szóló könyvet. A különböző etnikumok történelmi együttélésének legdrámaibb pillanatairól, napjairól és hónapjairól szól a Könyörgés, azokról az időkről, amikor az egykori szomszédok ellenségekké, az egykori cselédek az új hatalom feltétel nélküli kiszolgálóivá, egy népirtás végrehajtóivá váltak. Azokról az időkről, amikor a cmagorác partizán fia - büdös svaba kiáltással - köpheti szembe egykori játszópajtását, amikor az egykori szolga, Pero előállíthatja és a halálba kisérheti korábbi kenyéradóit, amikor a fegyverek erejével olyan szituáció teremthető, melyben mindenki bűnösnek érezheti magát, ki magyar, ki sváb származása miatt, vagy ki tudja milyen mondvacsinált okokból. Következetes írói ábrázolás- módról tanúskodik az etnikai tisztogatás korabeli halálmentének egy kamaszlány tudata, értelem- és érzelemvilága oldaláról történő ábrázolása. Ugyanakkor ezzel a szerző önmaga lehetőségeit is szűkítette, saját korlátáit is megteremtette: ezért is érezzük indokolatlanul halványnak a történelmi háttér megjelenítését, a német vagy az orosz hadsereg magatartásának ábrázolását. Ennek ellenére gazdag élményanyagon nyugvó, nagy lélektani tudásról tanúskodó, egy nemzeti kisebbség történelmi „felmorzsolásának” szándékát drámai erővel bemutató, az emlék - és gondolatfutamokat valamint a történeti leírást többnyire sikeresen összehangoló, jól megszerkesztett művet vehet kezébe az olvasó. A könyv atmoszférikus ereje, keresztény utalásrendszerre épülő kompozíciója, mély líraisága és humanizmusa azoknak az írói kvalitásoknak a kiteljesedését mutatja, melyek már László Lajos korábbi munkáiban is érzékelhetők voltak. S csak remélhetjük azt, hogy a gondoktól gyötört és a borzalmaktól viszolygó olvasók közül sokan vállalkoznak ennek a korántsem könnyű munkának az elolvasására. Szirtes Gábor Milyen gyorsan írnak a gyorsírók? A stílus az ember - tartja a mondás, amely nemcsak a gondolatok írásbeli, hanem szóbeli megformálására is igaz. Ilyenformán a T. Ház üléstermének közepén álló, posztóval bontott asztalka „gazdái”, a parlamenti gyorsírók igencsak jó ismerői az országgyűlési képviselőknek, hiszen nemcsak a plénu- mon, hanem a bizottsági üléseken is lejegyzik a honatyák és honanyák felszólalásainak, beszédeinek minden szavát. S nemcsak lejegyzik, hanem természetesen át is teszik, azaz gépírásos teljes szövegű jegyzőkönyvben rögzítik. Az ország házában megritkultak a fölolvasások - a képviselők többsége jegyzetek alapján ugyan, de rögtönözve szabadon beszél - ki-ki vérmérséklete, beszédstílusa szerinti nyelvi formában és tempóban. Az élő szó, a szokványos beszéd-sebesség általában percenként 240-280 szótag között mozog. A gyorsírók a megmondhatói, hogy ettől a köznyelvi KRESZ-től a törvényhozás sok tagja igencsak eltér. A szóbeli „gyorshajtásnak” minden frakcióban vannak képviselői, ez alól talán cak a FIDESZ kivétel - a parlament fiatal demokratái ugyanis szinte kivétel nélkül percenként legalább 300 szótagos tempót diktálnak önmaguknak, a hallgatóságnak és persze a gyorsíróknak is. Ha Fodor Gábor, Orbán Viktor szólásra jelentkezik, a szte- nografálók tudják, hogy 10 perc alatt 14-15 percre való szöveget kell rögzíteniük ... Az „ifikkel” azonban vetekszik a parlament egyik legidősebb tagja, a tudós Szentágothai János, aki alkalmanként a 380-400 szótagos szuperszonikus beszédsebességet is eléri. (Ráadásul gyakran jónéhány tudományos szakkifejezés is erősíti érvelését - amit roppant élvezetes hallgatni, kevésbé írni. A parlamenti gyorsíróknak azonban - akik bajnoki versenyeiken 440-460 szótagos szélvész-diktátumokkal is megbirkóznak - nem a gyors szónoklatok jelentik a legnagyobb próbatételt, hanem az időnkénti forró légkörű viták, amelyekben néha a felszólalón kívül egyszerre két-három honatya is résztvesz. Mert a jegyzőkönyvben nemcsak a szónok szavait kell megörökíteni, hanem az egyidejűleg elhangzó röp-kommentárokat, közbeszólásokat is. S ehhez bizony szükség van a 440-460 szótagos gyorsírói teljesítményre. (Bajnok) Nem a szigor a visszarettentő erő A bűnözési láz mekkora hófokát képes még elviselni a társadalom? Bayreuth neve alighanem úgy marad fenn a kultúrtörténetben mint a wagneri zenedráma ünnepi kultuszának székvárosa. Pedig ennek a bajor városkának 16 karral bíró egyeteme van, amely szinte külön városrészt formál már. Ezzel az egyetemmel van húsz éve, s immár kerek 10 esztendeje - május 2-ára esik az évforduló - szerződéses kapcsolata is a Janus Pannonius Tudományegyetemnek, s ez az egyetem avatta tiszteletbeli doktorává néhány hete ár. Földvári József büntetőjogász-profesz- szort, a JPTE tanszékvezető egyetemi tanárát. A bajorok nyilvánvalóan nem feledkeztek meg az évfordulóról, hiszen a díszoklevél indoklásában harmadsorban az is szerepel dr. Földvári József professzor azon érdemeként, hogy kiemelkedő szerepe volt a pécsi és a bayreuthi egyetem közötti kapcsolat kiépítésében. (Példának okáért a szerződéskötés idején ő volt a JPTE rektora.) Külföldi visszhang Tiszteletbeli doktorrá természetesen mindenekfölött tudományos munkásságáért, valamint a német és a magyar jogászok közötti kapcsolatok fejlesztésért avatták, de az indoklás harmadik pontját is az előzőkhöz hasonló értékű megtiszteltetésnek tartja.-A bayreuthi doktori címet pályám csúcsának tekintem , hiszen nagy dolog, ha valakit érdemeiért saját hazájában honorálnak, de a külföldi elismerés a jogászi pályán mégiscsak más. Mi tudományos munkáinkat általában nem idegen nyelven publikáljuk, noha például nekem is számos cikkem jelent meg német, angol és francia nyelven. A jog területén azonban a tudományos tevékenységnek eleve kisebb a visszhangja külföldön, mint otthon. Negyvenharmadik éve tanít a pécsi egyetem jogi karán. Pedig nem is szándékozott egyetemi oktató lenni: bírónak készült, de 1950-ben a végzős joghallgatóktól nem kérdezték meg, hogy milyen pályára kívánnak lépni. Közölték vele: az egyetem büntetőjogi tanszékére kerül.- Később soha nem volt okom, hogy bánkódjak e döntés miatt. Tulajdonképpen egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek. Fiatalon, 1958-ban lett a jogtudományok kandidátusa, majd 1971-ben a tudományok doktora. Cikkei, könyvei tanúsítják, hogy a büntetőjog egészét igyekezett érdeklődési körébe vonni. Első publikációi legfőképpen dogmatikai kérdésekkel foglalkoztak, a legutóbbi könyve viszont már a kriminál- politikáról szól.- Évtizedek tapasztalatai alapján döbbentem rá, mekkora szerepe van a kriminálpolitiká- nak az egész büntetőjog és a büntetőjogtudomány fejlődésére, de a gyakorlat alakulására is - mondja ezzel kapcsolatban.- Vannak olyan vélemények, hogy büntetőjogunk nem fejt ki kellő erélyt. Milyen szerepe van, illetve milyen szerepe lehet a büntetőjognak bűnözés visszaszorításában? Dr. Földvári József- Én úgy tapasztalom, hogy a büntetőjog mindenhatóságába vetett korábbi tévhit szerencsére kezd a társadalom felfogásában is oszlani. Évtizedekkel ezelőtt is hangot adtam már ennek és mostanában is elmondom ezt a joghallgatóknak az első előadások egyikén: nagy hibát követ el, aki sokat vár büntetőjogtól a bűnözés visszaszorításában. A büntetőjog semmiféle gazdasági, szociális probléma megoldására nem alkalmas, s a bűnözés helyzetének javítására sem. A bűnözés nem büntetőjogi jelenség Minden problémát keletkezési helyének törvényszerűségei szerint lehet megoldani. A bűnözés pedig nem büntetőjogi, hanem társadalmi jelenség, tehát társadalmi eszközökkel lehet csak javítani rajta. A büntetőjog, illetve a büntetőjogtudomány természetesen besegíthet ebbe a munkába - felhívhatja a figyelmet a problémákra, esetleg megoldásuk eszközeire is, a maga módján büntetést helyez kilátásba a bűncselekmények elkövetőivel szemben -, de csak akkor eredményesen, ha ehhez az alapvető feltételeket a társadalom megteremti.- Mi az összefüggés a büntetőjog, a büntetőjogtudomány és a kriminálpolitika között a bűnözés elleni harc tekintetében?-A szerepük jellegéből fakadó időrendiség felborogatása sok nagy hiba forrása volt már, s lehet mindig is. Ha a politika kerül időrendben az első helyre, a jogtudománynak a szerepe a meghozott törvények kommentálására szorítkozik. Ez a hármas rendszer akkor funkcionál normálisan, ha először a tudomány vizsgálja a társadalmi valóságot, s annak elemzésével következtetéseket von le a jövőre tekintettel. A tudomány javaslatainak feldolgozása, ennek alapján a kriminálpolitikai elképzelések felállítása, illetve azok beépítése az általános célFotó: Hári C. Péter kitűzésekbe már a politikai szféra feladata. De ezt a tudomány eredményeinek felhasználásával teheti csak meg, ha azt akarja, hogy valóban használható jogszabályok szülessenek. Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy ez a hármas rendszer mindinkább így működik. Korábban a politika többnyire megelőzte a tudományt, illetve figyelmen kívül hagyta annak véleményét, álláspontját. Ez a szereptévesztés is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen most nálunk a bűnözés.-A bűnözés mértéke igencsak a társadalmi tűrőképesség határán áll. Ha jól emlékszem, a mostani bűnözési statisztikai számadatokat Ön szinte megjósolta már jóval korábban. A romlás talán megáll, több most nem várható- Példaként szoktam mondani, hogy szervezetünk önmagában is képes legyűrni bizonyos mértékű lázt, s ha gyógyszeres segítséget is kap hozzá, akkor jóval magasabbat is. A 42 fokot viszont már nem tudjuk elviselni. A társadalom is kibírja lázas betegségeit, mint például a bűnözést, de csak bizonyos hőfokig. A kérdés csak az: hol húzható meg az elvisel- hetőség határa. Én húsz évvel ezelőtt, amikor 120 000 fölé emelkedett az egy évben elkövetett bűncselekmények száma, azt a kijelentést tettem, hogy ez még egészen elviselhető mértékű. Ennek a számnak rohamos növekedését valószínűsítettem és 500 000 bűncselekményben jelöltem meg azt a határt, amit a társadalom még el tud viselni. Lehet, hogy revideálnom kell akkori álláspontomat, mert ezt a mértéket már-már elértük. Ugyanakkor vannak jelei annak, hogy ez a romlás talán megáll. Egyelőre nem is várhatunk többet. Egy későbbi időpontban talán lehet javítani ezen a helyzeten. Optimista vagyok: hiszek abban, hogy a társadalmi elviselhetőség szintjén tudjuk tartani a bűnözést.- Milyen okokra vezethető vissza a bűnözés növekedése?- Szerencsére azon már elég régen túljutott a tudomány, hogy egy vagy néhány okot állítson be bűnbakként. A probléma rendkívül összetett: oldalakon keresztül lehetne sorolni az okokat. Személy szerint én az egyik legáltalánosabbnak az érzelemhiányos nevelést látom. Pontosabban azt, hogy 40 éven át iskolai rendszerünkből az oktatás mellől szinte teljesen hiányzott a nevelés. Mostanra érett be ennek a vetése. Jóval eredményesebb bűnüldözés szükséges- Sokan a büntetőjogi szankciók szigorításában vélnék felfedezni a visszatartó erőt, amely elrettentheti a bűnözőket.- Tudomásul kell vennie mindenkinek, az államhatalomnak, a közvéleménynek is, hogy nem a szigor az, aminek vissza tartó hatása lehet. Biztos, ho; ha minél szigorúbb büntetések szabnak ki, az annál jobba, megijeszti az embereket. Meg győződésem, hogy a szigomá, is van egy szint, amit ha átlépünk, a szándék eredményét tekintve saját ellentétébe csap át. Nem a szigor az, amiben a visz- szatartó erőt kereshetjük. Ha egy bűnözésre hajlamos ember azt tapasztalhatja, hogy az országban az elkövetett bűncselekmények 25-30 százalékát derítik ki, az csak buzdítás a számára. Majd, ha meggyőzzük őket, hogy az elkövetett bűncselekmények 95 százalékát kiderítik és a felelősségre vonás sem marad el, akkor számíthatunk a visszatartó hatásra.-A gyakorlatban megközelí- tették-e már valahol, valamikor is ezt az ideális arányt?- Persze megelégednék én 70-80 százalékkal is, de valóban még ez is olyan arány, amilyen eredményességet a világ egyetlen rendőrsége sem tud felmutatni. Igazából az a baj, hogy a miénk egyelőre - vagy legalább is az elmúlt években így volt - eléggé hátul van ebben az eredményességi rangsorban. Ezen kell változtatni minél előbb, ez lesz a következő évek legnagyobb kihívása a bűnözés elleni küzdelemben. Dunai Imre Kitüntetéssel- Nem vagyok elmebeteg, se degenerált, de nem szeretem, ha a becsületembe gázolnak - mondja indulatosan Lipcsik István rokkant nyugdíjas, aki a Baranya Megyei Közgyűlés nyolc szintes épületének növénygondozójaként két-három hete egy Kiváló Dolgozó jelvénnyel a mellén locsolja a virágokat, nyesegeti a korcs hajtásokat. Sok-sok éves ténykedését üdén zöld pálmák, terebélyes fikuszok, filodendronok jelzik. Miért hordja a kitüntetést?- Mert ez nem pártállami szimbólum, nem is lehet, hiszen a szakszervezettől kaptam a jó munkám eredményeként 1957 május elsején, húsz évesen. Mint annyian, akik szíwel-lé- lekkel és tisztességgel tenni akartak ezért az országért. S most azt mondják, miattam, miattunk jutott ide Magyarország! Hát én azért tettem ki ezt a medáliát, mert igen is változatlanul vállalom a múltamat, s egyáltalán nem a balhé kedvéért, mert ezt nem véletlenül adták akkoriban sem ... S Lipcsik István mesélni kezd fiatalságáról, hogy vas- útoldalban nőtt fel, arról, hogy amióta az eszét tudja, mozdonyvezető akart lenni, hogy kitanulva a géplakatos szakmát, vágya valóra vált, s mozdonyvezető gyakornok lett. S emlékezik arra, hogy szinte gyerekfejjel 375-ös és 424-es gőzösökön tüzelt, volt olyan hónap, hogy 470 órát, az akkori norma több mint dupláját, hogy amikor Abaliget előtt az alagútba érve kinyílt a tűzszekrény ajtaja, s a légvákuumban keletkezett tűz súlyosan megégette fűtő társát, akkor Budapestig egyedül pakolta a szenet a kazánba, de előfordult, hogy 39 órai szolgálat után éjjel szóltak, hajnalban fűteni kellene, a legendás hírű Győri Kis István mozdonyvezető mellett, örömében sírva fakadt, s két órai alvás után ment tisztogatni a gőzöst...- Tetszik tudni, nem akarok magamból utólag hőst csinálni, mert nem voltam az, egyszerűen, mint annyian sokan, szerettem dolgozni, szerettem a munkámat, s hittem abban, hogy jót cselekszem. S ezt ezzel a kitüntetéssel ismerték el,- mutat a mellén csillogó me- dállra -, amit akkor, ahogy apám mesélte, hiszen katona voltam, s nem engedtek haza, hatalmas taps közepette ő vett át. Most ezt kellene szégyellnem? Hát nem! R. N.
