Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-28 / 115. szám

1993. április 28., szerda aj Dunantüll napló 11 Hatalmas lombkoronák, dús levélzet, s alatta templomi félhomály A katedrális az emberi alko­tás csodája. Az erdész ugyanezt érzi, amikor a 28-30 méteres oszlopcsarnokok helyett ugyan­ilyen méretű, fenséges tölgyek és bükkök között tevékenyke­dik. Van hasonlóság a kettő kö­zött, mivel ennek megalkotása, felnevelése és több évtizedes munka eredménye s alkotói le­galább két erdészgeneráció tag­jai. Nem véletlen a már szállói­gévé vált mondás: az erdész az unokái örökségével gazdálko­dik. Ezért rendkívül nagy a fe­lelősség, hiszen miután nem­zeti kincset gondoz, ezért való­jában a nemzetnek tartozik el­számolni. Ezzel a felelősséggel és alá­zattal kell belépnünk az erdők királyainak, a tölgyeseknek, és az erdők anyjának, a bükkösök­nek 110-120 éves, 30-40 cm vastagságú, 28-30 méter magas csarnokaiba. Mi az, ami az idős tölgyes­ben megragad minket? A játé­kos fény, amely áttűz a koro­nán, lejut a cseijeszinten át a lágyszárú növényekig. Ezzel igazolja, hogy fény igényes fa­fajról van szó. És ezt a fényt igényli egész élete során. Nem nagyon visel el konkurenciát, csak a koronája alatti szinten. Ott találunk szép számmal sö­tétszürke kérgű gyertyánt, karé- lyos levelű juharokat, ezüstös levélfonákú hársakat. A Dráva árterében méltó társa azonban a pannon kőris, amelyik éppoly fénykedvelő és laza koronájú. A hegyvidéken, ahol a ko- csánytalan tölgyek az uralkodó főfajok, a csertölgynek és bükknek van esélye megélni az ő felső szintjében. Ezt az esélyt kell biztosítani a nevelővágá­sok során a gyertyán, a juharok alsóbb szintbe szorításával. A jól kezelt öreg tölgyerdő tehát több szintű - lágy szárú, cserje és fás szárú - képet mutat, töké­letes ökológiai egyensúlyt ké­pezve az év valamennyi szakán. Azért egyet emeljünk ki belőle. Októberi napsütés, színes lom­bok, és halk, egyenletes koppa- nások a földön, füvön - hullik a tölgymakk. Új élet kezdődik, az erdő megújítja önmagát! A napos déli Mecsek-olda- lak, a páprádi, szentegáti síkvi­déki tölgyerdők után térjünk át a Mecsek északi hűvös völgye­ibe és oldalaiba, Orfű, Darázs­forrás, Zengővárkony, Temp­lomhegy világosszürke kérgű bükköseibe. Hatalmas lombko­ronák, dús levélzet, s alatta templomi félhomály. Legár- nyékolóbb fafajunk. Lombo­zata a ráeső fénynek 95%-át hasznosítja, így életfenntartá­sához igen kevés fénnyel is megelégszik, tehát a legámyék- tűrőbb, s a makk itt is hullik, sajnos ritkán, 10-15 évenként adva jó termést. De a természet kegyes, mert a csemetéket még nagyobb ámytűrő képességgel áldotta meg, hogy saját állomá­A természet katedrálisai (3.) nya (anyja) alatt felújulhasson, „örökké” éljen az erdő. Innen ered a csodálatos hasonlat: az erdők anyja! Né Ezek az erdők tehát képesek önmegújulásra azáltal, hogy makkot teremnek. S most érke­zik el az erdész egész szakmai tevékenysége csúcsához, ami­kor megpróbálja megtelepíteni a makkból kikelt tölgy- és bükkcsemetéket. Gondosan kell ügyelnie arra, hogy nem­csak elegendő fényt, hanem nedvességet is biztosítson az új erdő számára. Az anyaállomány már idős, megérett a letermelésre. A fa­termesztési ciklus egy korszaka lassan lezárul. Úgy kell kivágni egyenként e 120-130 éves pél­dányokat, hogy közben felújít­Tehát bármilyen fájdalmas is a kívülálló számára, az életkö­zösség folyamatos fenntartása érdekében a már megérett érté­kes faegyedeket fokozatosan ki kell termelni. Azért fokozato­san, mert ha a fentebb leírt belső ökológiai egyensúlyt drasztikusan megbontjuk, ak­kor a bölcs természet megbün­tet bennünket. Mivel tud büntetni? Azzal, hogy egy másik egyensúlyt hoz létre. Nemcsak képzeletben, de a valóságban is látott a kedves kiránduló olyan képe, amikor a zárt idős állományból kidől vagy kivágnak több hatalmas koronájuú törzset. Mi történik a helyén? Az idős példány már nem párologtat tovább, a talaj nedvesebbé válik. A talajban levő magok, lágy szárú növé­suk az erdőt. Ezért hívják ezt a beavatkozást felújító vágásnak. Tehát az új erdőnk már megte­lepedett, ott van, de növekedési lehetőségei korlátozottak. Ta­lán az idős anyaállomány elfe­lejtette volna szerepét? Nem védi meg gyermekeit? A termé­szetben mindenki küzd az éle­téért. Az öreg tölgy vagy bükk továbbra is élni akar, árnyékol, és hatalmas gyökérzetével el­szív minden nedvességet a kis csemeték elől. Azok nem so­káig bírják ezt a konkurenciát. Egy-két évig elvegetálnak, az­tán csendben elpusztulnak. Ek­kor nyúl az erdész a fejszéhez. tam 15-25 év!. Miután tudjuk, ámytűrő fafajról van szó. A fényigényes tölgyesek nem bír­ják az árnyalást ilyen hosszan, ezért 2-5 év alatt le kell ter­melni az öreg erdőt. Látszólag igaza van a termé­szetkedvelő kirándulónak, amikor kijelenti: letarolták az erdőt. Megkérem, menjen be az üres területre, és amit az útról nem látott, bent észreveszi. Az erdész csillagot jelképező kis tölgycsemeték karélyos levelét 15-20 cm-re a földtől. ■Né Egyszer a természet katedrá­lisai is befejezik földi pályafu­tásukat, megöregednek, s ha nem vágják ki őket, maguktól elpusztulnak. Ennek elkerülése érdekében egyre gyakrabban nyék, szeder számára megszűnt a konkurencia. Egy másik vege­táció hasznosítja mindazt, amit az öreg fák. A talaj termőereje egy buja növényzet megtelepedését se­gíti elő. Ez már egy másik egyensúly. Ezt akarja az er­dész? S főként a 10-15 cm-es apró bükk-, tölgycsemeték pusztulását, amikor megfojtja őket a lágy szárú növények, cserjék tömege? Egyáltalán nem. Hanem fokozatosan szok­tatja a fényhez, a több nedves- séhez a kis csemetéket. Tehát fokozatos felújítást végez. A bükkösök esetében az az időtar­fognak találkozni olyan képek­kel, amikor szemük előtt az évek során egy-egy erdőrész idős fái egyre kevesebben lesz­nek, de közben felnő egy fiatal erdő. Sajnálatos, hogy a mi időnk­ben csak megteremteni tudjuk annak az erdőképnek a kereteit, amikor a felújító vágást fel­váltja a szálalóvágás. Amikor 30-60 év alatt zajlik le ez a fo- lyamt, és ennek megfelelően több méretű és korú csodálatos életközösség alakul ki. Dr. Papp Tivadar MEFAG K atonai és gazdasági refor­mok színtere Kelet-Kö- zép-Európa. Az egykori VSZ-tagországok katonai saj­tója Nyugat felé tekintget: mi­lyen fegyverek várhatók és fő­ként mennyiért. A haditechni­kai csodamasinák mellett per­sze van érdeklődés a szeré­nyebb fegyverek, a „keleti ma­radvány” iránt is és tart a vita: mennyiség vagy minőség, ha­tékonyság és korszerűség, vagy gazdaságos, talán igénytelen egyszerűség? A nyugati tapasztalatok elemzése az új fegyverrendsze­rek bonyolultságánál kezdődik, amely a NATO számára is a haditechnika látványos drágu­lásához, a saját fegyverbeszer­zés csökkenéséhez vezetett. Ha a hatékonyság 1 százalékos emelése bizonyos szinten túl 30-50 százalékos költségtöbb­letet jelent, ez már elgondol­koztató. Ha a seregek a drá­gább fegyverből kevesebbet vásárolnak, ezek tovább drá­A „minőség ellenforradalma”“] ? gulnak, hiszen egyfelől a kuta­tás és fejlesztés kiadásainak kevesebb késztermékből kell megtérülniük, másfelől a nagy gyárak nem képesek elérni az „optimális szériát”. A bonyolultabb haditechni­kai eszközök kidolgozása egyre hosszabb időt vesz igénybe, így ezek mind ke­vésbé rugalmasan tudnak al­kalmazkodni az operatív köve­telményekhez: az „erkölcsi el­avulás” olykor a kifejlesztés zárószakaszában befejezett tény. Az igényesebb kidolgo­zás pénzügyileg és más okok­ból is megnehezíti több „ver­sengő változat” egyidejű kifej­lesztését, ami további technikai kockázatot jelent. Bár a nyugati hadiipar váltig hangoztatja, hogy ezeket a té­nyezőket bőven ellensúlyozza a megnövekedett harci haté­konyság, vitán felül áll, hogy a bonyolultabb eszközök az ese­tek többségében kevésbé meg­bízhatóak - még akkor is, ha egyes összetevőik megbízha­tóbbakká váltak -, kezelésük, karbantartásuk pótlólagos ne­hézségekkel jár. Ez azt jelenti, hogy több fegyver „aszalódik” a műhelyekben és kevesebb van teljesen és azonnal harcra- kész állapotban. (Riccioni ame­rikai repülőezredes szerint a harcrakész fegyverzet százalé­kos részaránya fordítottan ará­nyos a bonyolultsági fokot jel­lemző együttható négyzetével.) Korszerűbb fegyvereknél természetesen bonyolultabb a műszaki kiszolgálás, amihez több idő mellett magasabb szakképzettségű személyzet is szükséges. Nyugaton is előfor­dul, hogy tartalékalkatrészekre vagy magára a karbantartásra kell várni, sőt amerikai folyói­ratokba beszivárogtak a „kan­nibalizmus” esetei, ami annyit jelent, hogy nem tartalékból, hanem működő eszközökből emelik ki a javításhoz szüksé­ges alkatrészeket. Ami a vita tárgyát gyakorta képező modem harci repülőgé­peket illeti, kétszeres hangse­bességre képes gépeknél szinte kihasználatlan a hangsebesség fölötti sebességtartomány, egy­részt az ugrásszerűen emelkedő üzemanyagfogyasztás, más­részt a nagyobb sebezhetőség miatt. Itt nemcsak a megnöve­kedett vörösöninneni kisugár­zásról van szó, hanem a hang- sebesség fölött csökkenő ma­nőverezőképességről, amit a légvédelem hasznosít. A légierőnél elemezhető egyébként az úgynevezett em­beri tényező szerepe a korsze­Beszélgetőpartnereink Európa „atyja” A magyar popélet egyik ko­ronázatlan királya, igazi vezér- egyénisége Varga Miklós. Pontosan 13 évvel ezelőtt lépett fel először hivatásos énekes­ként,' azóta - kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel - a csúcson, vagy legalábbis mindig a köze­lében van. Élete eddigi legna­gyobb sikerét az 1984-ben kia­dott Európa című számával aratta, amelynek zenéjét ő maga szerezte.- Mivel hódította meg az Eu­rópa Európát?- Úgy érzem, hogy a zene és a szöveg pontosan egymásra ta­lált. Varga Misi írta a szöveget. Olyan mély érzelmi háttere van a dalnak, amely még ma is ak­tuális és az marad mindaddig, amíg fel nem épül a népek kö­zös Európa-háza.- Te hiszel, bízol ebben?-Európának és a világnak nem lehet más útja. Ha mégis találna ilyet, félek, ez a gyö­nyörű kontinens megint lángba borul. Szeretném, ha ez a gon­dolat másokban is megérle­lődne, ezért megkértem négy vi­lágsztárt, hogy énekeljék el ezt a dalt ők is, terjesszék minde­nütt, ahol megfordulnak. A CD-felvétel most márciusban készült el, nagyon várom az első visszhangokat.- Ezek szerint magyarul már nem fogjuk hallani a dalt?-Erről szó sincs! Az igaz, hogy az elmúlt kilenc esztendő­ben megváltozott a zenei stílu­sunk. Nem tudom és nem is szabad egy most készülő leme­zen a „régi” dalt ugyanabban a felfogásban, stílusban újraéne­kelni.- Az új lemez címe?- Ma még hadd maradjon az én titkom. Annyit azonban szí­vesen elárulok, hogy elsősorban azokat a világslágereket éneke­lem magyarul, amelyek már régóta a kedvenceim. Összesen kilenc ilyen szám szerepel az albumon, és természetesen az „átöltöztetett” Európa is.- Egyéb szerepek, felkéré­sek?- Mostanában írtam alá egy, rűség, a bonyolultság függvé­nyében. Nem véletlenül mond­ják a szakemberek, hogy több­rendeltetésű repülőgépet köny- nyebb kialakítani, mint több­rendeltetésű pilótát. A repülő­személyzetet mind jobban za­varják az automatizált légtérel­lenőrző berendezések, a repü­lőgépfedélzeti önrávezetős ra­kéták, alacsony repülésnél a domborzati kijelzések, ami ki­képzési gond és koncentrációs probléma is egyben. Kele- ten-Nyugaton egyetértenek ab­ban, hogy ha a harcképesség gyenge láncszeme az ember, ezt a legtökéletesebb technika sem képes maradéktalanul el­lensúlyozni. K elet-Közép-Európa fegy- verkezési-fegyverzetbe- szerzési töprengése objektív szükségszerűség, akárcsak a haditechnika egyre bonyolul­tabbá válásának folyamata és a döntések előtti kármegelőző körülnézés. Pirityi Sándor a szívemnek nagyon kedves szerződést: augusztus 20-án mutatják be Szörényi Levente új rockoperáját Attila, az Isten Kardja címmel. Nemere alvezér szerepére szól a szerződésem. Nagyon remélem, hogy az új opera legalább olyan sikeres lesz, mint az István a király volt.- Varga Miklóst eddig mint énekest ismertük. Színészként mennyire sikerül azonosulnod a szereppel?-Talán nem hangzik nagy­képűen, ha azt mondom, eddig talán színészként sem buktam meg. A színpadon megmaradok énekesnek, a szerep pedig ma­gától alakul.-A televízióban riporterként is próbálkoztál...- Nem, az csak egy kirándu­lás volt. Amikor 1989-ben be­indult a Nap TV, egy ideig ve­zettem egy zenei műsort. De az annyiban is maradt.-Az énekesek közül manap­ság sokan politizálnak. Te me­lyik oldalon állsz?- A lelkem mélyén valóban politizálós alkat vagyok, de a nyilvános politizálásra még nem szántam el magam. Hogy melyik oldalon állok, az remé­lem kiderül a dalaimból, de nincs olyan politikai párt, ame­lyik mellé jószívvel kikötném a hajómat.- Előbb-utóbb a rockzené­szek felett is eljár az idő. Milyen öregséget álmodik Varga Mik­lós?- Tényleg szembe kell néznie az embernek a tényekkel: az idő felettünk is elszáll. Meddig le­het ezt a szakmát folytatni? A kérdésre sokáig kerestem a vá­laszt, aztán úgy döntöttem: ad­dig maradok a pályán, amíg a közönségnek szüksége van egy olyan figurára, mint amilyen én vagyok. És ha már nem kellek? Ha elfáradok? Úgy gondolom, menedzselni fogom a fiatalokat, a kezdőket, akik között talán megtalálom önmagam folytatá­sát is. Most gyakorolok. Szeret­nék megtanulni kalapot emelni a mások tehetsége előtt is. Szeli Sára Franciaország lelkiismerete A 81 éves Pierre abbé, kapu­cinus barát, a szegények papja a legnépszerűbb francia férfi. Égy legutóbbi felmérés szerint ugyanis a közkedveltség terén megelőzte a 82 éves Jacqu­es-Yves Cousteuat, a világhírű tengerkutatót, aki éveken át állt a Le Journal de Dimanche című párizsi lap népszerűségi listájá­nak az élén. A legújabb felmérés szerint az ötödik helyre Jean-Paul Belmondo, a tizedikre pedig Catherine Deneuve került. Pierre abbé, akit gyakran ne- venzek „Franciaország lelkiis­meretének” is, kora ifjúságától kezdve a sszegényeknek és a hajléktalanoknak szentelte éle­tét. A válalkozói családból szü­letett kapucinus atyai örökségét is szétpsztotta a szegények kö­zött. Állami kitüntetést addig nem fogad el, amíg még létez­nek hajléktalanok Párizsban. Erdőrészlet a Mecsekben Fotó: Szundi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents