Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-24 / 111. szám
1993. április 24., szombat új Dunántúli napiö 3 A privatizáció nem választási fogás Dr. Szabó Tamás miniszter a tulajdonváltásról, munkanélküliségről A régió vállalkozóival, üzletembereivel találkozott pécsi látogatása alkalmával dr. Szabó Tamás, a hazai privatizációval foglalkozó tárca nélküli miniszter. Az éjszakába nyúló fórum keretében a vendég jó üteműnek, és rugalmasnak minősítette a tulajdonváltást, amely az eszköztárak fokozatos bővülésével folyamatosan kiterjed a gazdaság valamennyi szférájára. Rövid előadását követően a miniszter szívesen válaszolt az érdeklődő vállalkozók kérdéseire, és adott interjút lapunk számára.- Miniszter úr! A munkaügyi tárca államtitkáraként, illetve most a privatizáció során is szorosan kapcsolódik tevékenysége a hazai munkanélküliséghez. Mi a véleménye a kezelésére kialakult hazai rendszerről?- A munkanélküliség jelentkezése - bármilyen nehéz és fájdalmas is - természetes jelensége annak a változásnak, hogy Magyarországon kialakuljon a piacgazdaság. Mélyen át- érzem ezt a problémát, de azt kell mondanom, hogy szükség- szerű dologról van szó, amit természetesen központilag kell kezelni. A mai jelek azt mutatják, hogy az első menetben kissé lazára sikerült a rendszer kidolgozása, nem igazán ösztönzi az embereket az újra elhelyezkedésben. Szükségszerű tehát a szabályok szigorítása, illetve egy társadalmi fegyelem kialakulása, ami egy működő gazdasággal együtt lehetne hatékony kezelője a problémának. Ez utóbbival elérkeztünk minden gond alapjához, nem véletlenül dolgozik tehát a kormány a hatékony gazdaság gátló tényezőinek kiszűrésén. Csak néhányat említenék a továbblendítő eszközök közül, mint a hitelkonszolidációs program, a garancia intézmények, a befektetési társaságok megalakulása, a privatizáció gyorsítása.- Előadásában különös figyelmet szentelt a bankprivatizációnak. A hazai pénzintézetek hány százalékát érintheti majd a művelet, és megvalósulásával hogyan javulnak a hitelhez jutási feltételek?- Magyarországon ma 40 kereskedelmi bank van. A szám arra utalhatna, hogy verseny- szerű pénzpiac alakult ki, amiről pedig szó sincs. Ezzel szemben a rendszernek az a jellemzője, hogy van egy örökölt problémákkal küzdő, és a gazdaság átalakulásának számos terhét viselő nagybanki szféra, illetve tiszta, friss pénzekből kialakult egy jól működő, a legjobb üzleteket megfogó kisbanki kör. Ezzel együtt sajnos még nem alakult ki a joggal elvárható technikai, technológiai színvonal, ami idő és gyakorlat kérdése. A bankprivatizáció a kormány által elképzeltek szerint egy pénzintézeti erősítés lesz, úgy is mondhatnám, hogy feltőkésítés. Ez nemcsak pénzforrást jelent majd, hanem lehetőség nyílik új menedzsment tudásoknak, technológiai és személyi tőkének a megújulását, aminek jelenleg még eléggé híján vannak a magyar bankok. Ennek hosszútávon jótékony hatást kell gyakorolniuk a bankok hitelezési gyakorlatára. Az államnak jelentős tulajdoni hányada a 40-ből 13-ban van, ezek közül 6 kisbank, amelyeknek az átalakítása könnyebb feladat. A nagyobbak feltőkésítése egy hosszantartó feladat lesz, amelyben a választások után is lesz még bankprivatizációs dolga annak, aki akkor ezért felelős lesz.- A dél-dunántúli vállalkozók sérelmezik a régió elszigetelődését. Ön milyennek látja a térség helyzetét?- Ami Baranyát illeti, a megye kétségkívül nehéz helyzetben van a felszámolás alatt álló bányavállalatok, és a gazdasági szerkezetátalakítás miatt. A fórumon elhangzottak alapján azonban úgy tudom, a megye máris rendelkezik egy olyan, a szénbánya vállalat szellemi és vagyoni tőkéjén alapuló elképzeléssel, amely megoldás lehetne a helyzetre. Magam részéről természetesen támogatom a tervek megvalósulását, javaslom, hogy a térség szerezzen minél több eszmei támogatót a projekthez. A régió közlekedési elszigetelődésének elhárítása elsősorban pénzügyi forrás kérdése. Javaslom az állami alapok megpályázását, illetve a regionális befektetési társaságok mielőbbi megalakítását. Ezen túl még külföldi források elnyerésére lehet remény, amik felkutatásában komoly szerepe lehet a regionális gazdasági kamaráknak.- Térjünk vissza egy kérdés erejéig a privatizációhoz A kisbefektetői programot bírálva ellenzéki körök egyfajta politikai, választási manővernek minősítették az elképzelését. Mi a véleménye erről?- Bár Kelet-Európa legsikeresebb privatizációja a miénk, mindeddig hiányzott egy olyan elem, amely széles körben lehetővé teszi a műveletbe való bekapcsolódást. Ez nem azt jelenti, hogy milliók lesznek vállalkozók, vállalatok irányítói, hanem azt, hogy széles körben ismertté válhatnak a piacgazdaság intézményei, a részvény, a befektetési jegy. Szó sincs választási fogásról, ez egyfajta tanulás lesz, amivel a kormánynak szigorú gazdasági, társadalomszociológiai célja van. Ezért fontos, hogy mielőbb megvalósuljon az elképzelés. K. E. Még bizonytalan a bányaingatlanok sorsa Fotó: Läufer L. Farmergazdálkodást terveznek Siklósnagyfaluban A növekvő munkanélküliség problémája nem kímélte az aprófalvakat sem, a gond egyik feloldási lehetőségét foglalkoztatási központ megvalósításában látják a déli országrész egyik kis településén, Siklósnagyfalun. Bálint Bánk polgármesterrel az elképzelésekről beszélgettünk:-A foglalkoztatási központ terve mint projekt a Baranyáért Alapítvány elképzeléseit Futnak a képek „Felnézett az óriási arcra ... Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga felett. Szerette Nagy Testvért.” George Orwell 1984 című regényének befejező soraiból az ellenállni immár képtelen lélek végső megtöréséről értesülünk. Winston Smith öntudatának pislákoló fénye nem lobban fel soha többé. A szerző kegyetlen utópiájában egy realista regény eszközeivel, szinte magától értetődő természetességgel festi elénk egy Óceániának nevezett szörnyállam rémségeit, s visz- szafogott tárgyilagossággal meséli el hőse lázadásának és meg- töretésének folyamatát. A mű rendkívüli hatása jórészt a képtelenül iszonyatos tárgy és a sallangmentesen puritán, s ezért a valószerűség élményét sugalló stílus feszültségén alapul. takarja. Ennek keretében kedvezményes árúk boltját alakítunk majd ki. Igaz, ez csak egy, esetleg két főnek ad majd munkalehetőséget, ám a fóliakertészetbe, valamint a gombatermesztésbe már többen bekapcsolódhatnak. Az elképzelésünk az, hogy a falusiakat bevonnánk a farmergazdálkodásba. Az önkormányzat egy telket már megvásárolt, amelyen a gyakorló kertet kialakíthatjuk. Az elképzelések szerint a palántákat ingyenesen bocsájtanánk a vállalkozók rendelkezésére.- Mikor válnak valósággá a tervek?-Valójában már működnie kellene, azonban a különböző változások a pénzügyi lehetőségeinket alaposan megnyirbálták. Épp emiatt csúszik annak az elképzelésünknek a megvalósítása is, hogy a régi tűzoltó- szertárból egy közüzemi étkezdét alakítsunk ki. Ott is dolgozhatnának páran, de elindulhatna például a gazdaasszonyképzés is. Ami viszont mindezekkel szemben biztos, az az, hogy nyáron itt már minden házban víz folyik, s ennek minden költségét az önkormányzat állja. Tesszük ezt már csak azért is, mert a falu 130 házából tán tízben, ha ki tudnák fizetni a költségeket - mondta a polgármester. Kótány Egy regény árnyékában Az 1948-ban írt művet, melynek címe bizonyára a számok felcseréléséből adódott, éppen 1984-ben filmesítették meg, ezzel is nyomatékosítva az orwelli vízió akkori időszerűségét és realitását. Amit az a körülmény is igazol, hogy hozzánk sajnos csak most juthatott el Michael Radford alkotása. E késésből annyi hasznunk van csupán, hogy módunkban áll a látottakat, remélhetőleg véglegesen, kizárólag műalkotásként szemlélni. Ezért is olyan szembetűnő, hogy a rendező, Orwelltől eltérően, nem találta meg tárgy és stílus szerves és kifejező összeillesztésének kulcsát. Pedig igazán tisztelte az alapul vett regényt, talán túlságosan is ragaszkodott annak szövegéhez, amelyet, maga írván a forgató- könyvet is, szinte jelenetről jelenetre haladva követett. A szereposztás is a lehető legmegfelelőbb. „O’Brien hatalmas vállát és darabos, csúnya és mégis oly művelt arcát látva lehetetlenség volt elhinni, hogy ezt az embert le lehet győzni” - olvassuk például a regényben, s máris megjelenik előttünk Richard Burton, aki valóban a legyőzhetetlenség komor súlyával alakítja szerepét. De John Hurt • nyúzottsága és Susanna Hamilton lázadó nőisége szintén előírásszerű, megfelelő az író elgondolásainak. A látvány is hiteles. A félelmesen mozgó felvevőgép, a hidegen kékes színek és a sötétben tartott tónusok egyaránt a jól ismert irodalmi mű nyomasztó világát idézik. Minden leltárszerűen a helyén van, még az üveg papírnyomó a ko- rallkristállyal, az elfelejtett múlt e szánnivalóan törékeny darabkája is pontosan olyan, amilyennek a szerző elképzelte. Ám valami mégiscsak hiányzik. Az, ami megszabadítaná a filmet a regény rávetett árnyékától, és megóvhatná attól, hogy a könyv megelevenedő illusztrációjaként nézzük. Vajon mi lehet ez? A válaszon töprengve hirtelen a bevezető képek idéződnek fel bennem, mintegy magyarázatát adva hiányérzetemnek. Ezek a gyűlölet szertartásának percei. Értelmetlen haragtól elvakult, tomboló tömeget látunk, ám az ijesztő hangulatot közelképek által kiragadott arcok sorozata érzékelteti velünk. Eltorzult vonások, kimeredt, bódult tekintetek. Igen, ez Óceánia! Azt hiszem, Michael Rad- fordnak, jócskán könnyítve a cselekmény terhein, mindvégig arcokkal kellett volna leginkább megidézni Winston Smith lázadásának és bukásának történetét. Nagy Imre Mit mond Debreczeni Csurkáról és Hankissról? Az MDF-es képviselő pécsi fóruma Pécsett járt csütörtökön és az Értelmiségi Klubban fórumon vett részt Debreczeni József, országgyűlési képviselő, az MDF liberális szárnyának egyik vezéralakja. Pauska Zsolt az alábbiakban- a politikus hozzájárulásával- Debreczeni Józsefnek a fórumon elhangzott és a „média-háború” egy fejezetével foglalkozó szavait idézi: „Kezdettől fogva két irányzata volt az MDF-ben a média-politikának. Csurka csakugyan el akarta foglalni az első pillanattól kezdve a sajtót, a rádiót, a tévét - megjegyzem: az írott sajtóban erre semmi esélye sem volt soha -, a másik szárny viszont a Nyugat-Európában szokásos politikai eszközökkel igyekezett az MDF pozícióin javítani. (...) Végül is a Csúcsot, meg a Nahlik Gábort kinevezte Göncz. Az igazi tragikai vétség ekkor történt. Lehet, hogy intimitás, de nem leszek hajlandó Nahlik Gábort megkímélni attól, hogy elmondjam, mi történt. Kinevezte őt Göncz Árpád a parlamentben, koccintottak egyet a pezsgővel, utána ahogy kijött a parlament épületéből, egy autó vitte a Szabadság térre, ahol egy három órás beszélgetés után, melyen ellátták őt bőségesen az információkkal (...), aláírta az első alelnöki rendeletét. Ebben mindenféle intézkedéseket tett, miközben Hankiss Amerikában volt, ami mondjuk nem piros pont egy tévéelnöknek. Amikor ilyen feszült a helyzet, lehetőleg ne Amerikában tanítson az egyetemen (...) Az biztos, hogy ő ezt a dolgot úgy fogta fel, hogy Nahlik Gábor, az új alelnök megkezdte a tévé elfoglalását. Az egész ügyet úgy, természetesen, hát én is így fogtam volna föl, hogy Csurka áll föltehetően a háttérben és ő szervezte ezt az egész dolgot. Ez indította be a dominókat. A Hankiss azonnal repülőre ült és még a gép fedélzetéről táviratilag megfenyítette a frissen kinevezett alelnököt, akit Antall végre keresztül tudott vinni az óriási botrányok után (...) Antall számára különösen szörnyű volt a dolog, mert mindenki azt gondolta, hogy Nahlik úgy ment oda a tévébe, hogy Antall mondta neki, mit kell csinálnia. Ráadásul azt a Tihanyi Viktort nevezte ki az Ellenőrzési Osztály vezetőjének - ő volt egyébként a sofőr, aki a Kossuth térről a Szabadság térre fuvarozta -, aki hát, múltját illetően az ÁVH nevű szervezetnek volt a munkatársa annak idején. Akit nem szeretett a tévében senki, függetlenül attól, hogy Hankiss pártján volt-e, vagy sem. A Tihanyi Viktort mindenki utálta: Antalinak ez volt még legszörnyűbb a dologban, hogy (mármint Nahlik) olyan embert nevezett ki, aki ráadásul még kompromittálja is őt, aki még arra is ügyelt, hogy a kormányban egyetlen MSZMP-tag se legyen.” Eszéki vendégjáték Pécsett „Egy szépség pusztulásának krónikája” - olvasható a Tena című darab alcímében. A tragikus sorsú szép leány, Tena a főszereplője annak a darabnak, melyet az Eszéki Nemzeti Színház társulata hozott el szerdai vendégjátéka alkalmából Pécsre. A szerző Josip Kozarac (1851-1906) a századforduló horvát realizmusának egyik képviselője. Műveiben a velünk szomszédos, Dráván túli Szlavónia népének életét keltette életre. Polgári foglalkozását tekintve Kozarac erdőmémök volt, Vinkócon (Vinkovci), szülővárosában élte le életét. Látnia kellett, s ezt örökítette meg írásaiban, miként fecsérlődik el Szlavónia emberi, természeti és anyagi gazdagsága: a javakban dúskáló vidék a múlt század végén idegen tőkések kezére kerül. Ezek vágják ki és értékesítik a szlavóniai tölgyeket, övék a vagyon, s övék a legszebb asszonyok. A szép parasztlány jelképes alakja e föld szépségének, termékenységének, elszalasztott lehetőségeinek. Miután szerelmét hiába várja vissza a háborúból, Tena közönséges falusi prostituált lesz. Iszákos apja elherdálja a családi birtokot; erde- iket, földjeiket idegenek, háborús spekulánsok kerítik kézre. Tena kevélységének büntetése végül a himlő, a betegség, amely megfosztja utolsó kincsétől, szépségétől is. Josip Kozarac novellában írta meg a történetet, a mű úgyszólván kötelező olvasmány a horvát iskolákban. Jelképes, intő tanulságot hordozó történet, amit a mai közönség élő aktualitással él át. A prózai művet Borislav Vujcic alkalmazta színpadra, s megtartotta az eredeti mű komótos tempóját, balladás elemeit. Nem parasztdrámát látunk a szó megszokott értelmében, hanem a realista elemeken túl jelképes, költői játékot a szépség pusztulásáról. Ä színésznőt próbára tevő pompás főszerepet a gyönyörű hangú, dikciójú Vesna Tomi- nacra bízta a rendező. A fiatal színésznő megjelenésével illúziót keltő Tena, s mértéktartó, bensőséges játékkal mutatja be a bukáshoz vezető életutat, az egyéni tragédiát. Az abszolút főszereplő mellett a kor és a táj számos jellegzetes figurája felvonul az előadásban, Pécsett már ismerős igen jó eszéki színészek, mint Ico Tomljenovic, Velimir Cokiját, Drako Milas kidolgozott, karakteres előadásában. Ennek a produkciónak is van persze a háborúval kapcsolatos üzenete. A szépség pusztulásának hátterében - akár okozójaként - háború dúl Boszniában, s oda kell bevonulnia Tena szerelmének, a beszállásolt cseh katonának. Mindez azonban inkább baljós háttérként szolgál az előttünk játszódó egyéni drámához és szerencsére mellőzi az aktualizálást, vagy ne adj’ Isten, a politikai felhangot. Gállos Orsolya Telefon-átkapcsolás Komlón Jövő héten megkezdik a telefonok átkapcsolását a bányászvárosban. Ez 2800 előfizetőt fog érinteni, a megyei távközlési üzem szakemberei szerint a szerelés időszaka alatt kisebb-nagyobb zavar előfordulhat a távbeszélő használatában. Hétfőtől kezdik Szil- vás-Somág térségében, majd utána Kökönyös kelet, nyugati városrészben folytatják, végül a belváros és Gesztenyés kerül sorra. Május 15-én üzembe helyezik az új telefonközpontot is, amellyel lehetővé válik a komlói előfizetők részére a nemzetközi távhívás. Ugyancsak változnak ettől az időtől kezdve a telefonszámok is, hatszámjegyűre változik, mindegyik 4-es előtétszámot kap.
