Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-23 / 110. szám

1993. április 23., péntek üj Dunántúli napló 3 Szociális munkások segítik a hajléktalanokat Megoldásra vár a nehéz helyzetű emberek tartós támogatása Eredményesen működik a ré­gióban újdonságnak számító ut­cai szociális munka Pécsett. Bár ez a fajta tevékenység jelenleg csak két szociális munkás fog­lalkoztatására terjed ki, a febru­ári indulás óta eltelt idő alatt a belváros minden hajléktalanjá­val ki tudtak alakítani valami­féle kapcsolatot. A két húszéves fiatalember Balogh Szilárd és Papp Sándor a Támasz Alapítvány munkatár­saiként naponta kerekezi be a belvárost a hajléktalanok szál­láshelye után kutatva. Mint Szi­lárd meséli, napközben meg­vizsgálják a lehetséges „lakóhe­lyeket”, pincerendszereket, le­bontásra váró, szétvert házakat. Ha találnak ott lakásra utaló nyomokat (például matracot vagy ruhákat), este 10-11 óra körül zseblámpával és hátizsák­kal visszamennek. A hátizsák a Támasz Alapítvány által készí­tett zsíroskenyereket és teát rejti. A két fiatalember feladata, hogy felvegye a kapcsolatot az elhagyott, segítségre szoruló emberekkel és gondozás alá adja őket. Ez persze csak a me­sében mehetne ilyen könnyen. Szilárd elbeszéléséből kitű­nik, hogy nem lehet állandó formát kialakítani a hajléktala­nokkal való kapcsolatfelvételre. Személytől és időnként alkoho­los állapottól függően tudnak velük beszélgetésbe elegyedni. A legfontosabb a bizalom kia­lakítása, aminek legegyszerűbb foka, ha el tudják érni, hogy el­fogadja a zsíroskenyeret a haj­léktalan. Olyan is előfordul, hogy nincs gond a bizalmas be­szélgetés kialakításával, mert rögtön maguk közül valónak nézik a szociális munkásokat. De a legjellemzőbb, hogy jó néhány hetes munka árán tudják elérni, hogy néhányan a fellelt hajléktalanok közül megkeres­sék a Támasz Alapítványt (ahol további segítséget adhatnak számukra) vagy más intéz­ményt. Az utcai szociális mun­kások ezután sem hagyják ma­gukra „klienseiket”, követik az életüket amíg segítségre szorul­nak és elfogadják azt. Bár mostanában már a pe­remkerületeket is bevonja a há­lóba a két szociális munkás, de ahhoz, hogy egész Pécs terüle­tén hasonló eredményes munkát végezzenek, nem elegendő két ember. Többre pedig a Támasz Alapítvány sajnos jelenleg nem képes. A belváros épp elég munkát ad a két fiatalembernek, hiszen ki gondolná, de Pécs kö­zepe tele van meghúzódásra al­kalmas zugokkal. Hogy legin­kább kik azok akik ezekben a zugokban fészket vernek, annak körülírására Szilárd két vonal követését javasolja. A fiatalabb hajléktalanokra jellemző kép, hogy munkahely nélkül - sok­szor állami gondozásból kike­rülve - hozzácsapódik úgy­mond szabad életmódot folytató emberekhez. Ez az életmód leg­inkább a börtönbe vezet, ahon­nan kikerülve nem próbálnak meg beilleszkedni, munkahe­lyet keresni, folytatják a meg­kezdett utat. Az idősebb hajlék­talanok igen gyakran a felbom­lott családot otthagyva keresnek valamiféle szálláshelyet és tár­saságot. Ezek az emberek rend­szerint nem tudnak a hajléktalan szállásokról, az ingyenkony­hákról vagy pedig csak homá­lyos sejtésük van róla. Az egyetlen információt nyújtó for­rást Szilárd és Sándor jelentik számukra. A hajléktalanok felkutatása abban az esetben, ha nem tudják őket megnyugtatóan elhelyezni, vagy segítséget nyújtani nekik, nem ér semmit. A rászorulókat felkereső utcai szociális munká­sok munkájának eredménye­ként a felszínre kerül a hajlékta­lanok problémája. Mivel a se­gítségnyújtás túlnő a Támasz Alapítvány keretein, várják az önkormányzat bekapcsolódását is a feladatba. P. V. Erőműépítési stratégia 2010-ig Elkészült a Magyar Villamos Művek Rt. erőműépítési straté­giája: 2010-ig határozza majd meg hazánk energiahelyzetét. A kormány energiapolitikai kon­cepciójával összhangban lévő tervezet lényege az, hogy a rossz hatásfokú, környezet- szennyező erőműveket fokoza­tosan, az ezredfordulóig leállít­ják, egyidejűleg olyan rendszert építenek ki, amely egyrészt biz­tonságosan és rugalmasan üze­meltethető, másrészt megfelelő tartalékkal is rendelkezik. A startégiát csütörtökön saj­tótájékoztatón ismertették az MVM Rt. vezetői. A tervezet abból indul ki, hogy a hazai vil­lamosenergia-felhasználás 2000-re visszaáll az 1989-es szintre. Ekkor az ország 40,3 milliárd kilowattóra villamos­energiát használt fel. A rövid távú stratégia szerint a meglévő telephelyeken új, ki­sebb teljesítőképességű, ám korszerű egységeket hoznak létre. Ebben az úgynevezett megújító erőműépítési prog­ramban gáz-, olaj-, szén- és lig­nitbázison működő blokkokat egyaránt kialakítanak. A terve­zet az ezredfordulóig 750-900 megawatt teljesítményű gáztü­zelésű, 150-700 megawattos olajfűtésű, 300-400 megawattos szenes, és 150-300 megawattos lignitbázisú erőművel számol. Egyidej űleg 1200-1300 meg­awatt teljesítményű elöregedett, gazdaságtalan kapacitást kikap­csolna a termelésből. Az előze­tes számítások alapján a 2000-ig szóló terv beruházási igénye 250-280 milliárd forint. Az MVM Rt. a szükséges pénzt részben saját forrásból, részben külső tőke bevonásával szándé­kozik megoldani. Az ezredforduló után, a te­temes hazai lignitvagyon hasz­nosítása érdekében, még sor kerülhet további lignites blok­kok és magas fűtőértékű, im­port szénre alapozott széntüze­lésű blokkok kialakítására is, együttesen mintegy 300-500 megawatt teljesítménnyel. A következő évtized során az atomerőművek mintegy 600 megawatt értékkel játszhatnak szerepet a villamosener- gia-termelésben. Keller Ferenc, az árverési csoport vezetője (balról) az árverés kezdetén átveszi, és letétbe helyezi a kárpótlási jegyeket. A licitálók arcán feszülség, remény, várakozás. Fotó: Szundi György Éjszakába nyúló földárverés Reménypusztán Idó'nként elszabadultak az indulatok, de megegyeztek a licitálók (Folytatás az 1. oldalról) A kárpótlási jeggyel rendel­kező pécsieknek nagy vonzerőt jelentettek a város határában lévő, zömmel szántónak minő­sülő földek. A tavaly október­ben megtartott árverésen még csak kevesen vehettek részt, mert sokan nem kapták kézhez kárpótlási jegyeiket. így aztán nem csoda, hogy az akkor licitá­lók minimális, 500-600 forintos aranykoronánként! áron jutottak hozzá az értékes területekhez, többek között száz éves tölgy­faerdőhöz. A tegnapi árverésen viszont biztosra vették, hogy el­szabadulnak az árak.- Nagy lesz a harc, én arra számítok, hogy az árverés vé­gén igen sokan csalódottan fog­nak elmenni innen - vélekedett Kiss Róbert, a szövetkezet föld­rendezője. - A most kalapács alá kerülő földek nem véletlenül keresettek, igen magas ingatlan- forgalmi értékük van, s ha va­laki netán most 20 ezer forintért is jutna hozzá egy aranykoroná­hoz, hosszú távon a vásárlása akkor is jó befektetésnek minő­sülhet. Elképzelhető, hogy az érintett területek később más jellegű hasznosításra kerülnek. Katies Dezső, a szövetkezet el­nöke hasonlóképpen vélekedett, ám mint mondotta, nem izgul azért, hogy magasabb áron ta­láljanak gazdára területeik. „Jussanak csak az emberek földhöz, s legyen szerencséjük ahhoz, hogy olcsóbban sikerül­jön.” -jegyezte meg. A tanácskozó teremben eközben befejeződött az adat- felvétel. Két óra alatt végeztek, 111 ember bizonylatait helyez­ték letétbe, és vitték számító­gépbe adataikat a hivatal mun­katársai. Először a Szigeti tanya mögötti, az Ürögi fasor felől megközelíthető 472 aranykoro­nás szántó került kalapács alá. Több mint hatvanan jelezték igényüket, ám végül meg tudtak egyezni. Egyenként 7,6 arany­korona értékű területhez jutot­tak a minimális, 500 forintos aranykoronánként! áron. „Jó vé­tel volt” - mondhatták. Azzal azonban a többség tisztában volt, hogy a körülbelül egyhar­Már a légió sem a régi! Pon­tosabban nem olyan, mint ami­lyenre az az elszánt fiatal számí­tott, aki „hazát és házat” el­hagyva barátjával jelentkezett a patinás szervezethez. A szom­bat délelőtt Jó pihenést! című magazin - melyet ezúttal Zsol­dos László szerkeszt - sok lehe­tőséget ad majd arra, hogy pél­dául éppen az előbb említett be­szélgetés kapcsán is eltöpreng­jenek azon, hogy mit jelent pél­dául azt a parancsot teljesíteni, hogy: ölj! Belső parancsunk lehet a környezet megóvása, tiltakozás az önpusztítás ellen is. Különö­sen figyelemre méltó e gondo­lat, ha gyermekekben fogalma­zódik meg. A hét közepén fiata­lok tiltakoztak a garéi hulladé­kégető mű megépítése ellen. Ők beszélnek arról, hogy a gyer­meki korosztály befolyással le­het-e saját jövőjére. Ismert állítás az is, hogy jö­vőnk a múltunkban leledzik. Két szenzációs expedícióról is beszámolunk terveink szerint. Az egyik az angol BBC támoga­tásával indul, célja nem más, mint a titokzatos Jeti, azaz a he­gyi ember felkutatása. A másik kutatócsoport Szekszárdról in­dul, az úticél Mongólia. A műsor hagyományához hí­ven az oknyomozás sem ma­radhat el, így kíváncsiak vol­tunk arra, hogy az emberek - az érintettek - hogyan vélekednek a munkahelyi kapcsolatterem­tésről akkor, ha ezt a főnök sze­retné kierőszakolni. Izgalmas „csavar” lehet az ügyben, ha nemcsak hagyományosan gon­dolkodunk, hanem megvizsgál­juk például azt is, hogy a női vezetők élnek-e „hatalmukkal”? A háttér felderítésére törek­szünk abban a beszélgetésben is, amelyben az az átejtett fiatal lány beszél, aki Olaszországba vendéglátói munkára ment ki eredetileg, de ott testének áruba bocsájtására kényszerítették. A zenés témák a végére ma­radtak, de kiemelést érdemel­nek: megszólal az örökifjú rockzenész, Frenreisz Károly és Hobo is beszél arról, amit le­mezeimként csak úgy fogalma­zott meg, hogy: Férfibánat. Vasárnap fél 9-től 10 óráig a Szerkesszünk együtt című zenés kívánságműsorral jelentkezik a Pécsi Rádió és ezúttal Lenk Irén lesz „szerkesztőtárs”. Tankönyvek boltja a pedagógiai intézetben Április 26-án délután 14 óra­kor ünnepélyesen is átadják a Baranya Megyei Pedagógiai In­tézet tanboltját Pécsett, a Szé­chenyi tér 9. szám alatt.-Az intézmény 216. számú termét alakítottuk ki erre a célra - mondja Gyürki Judit, a peda­gógiai intézet munkatársa - ahol nemcsak tankönyveket, de taneszközöket és az óvodák számára képességfejlesztést szolgáló játékokat is árusítunk majd. A bolt május 3-tól üzemel rendszeresen, de a megnyitó napján 10-16 óráig várjuk az érdeklődő iskolákat. Terveink szerint 25-30 kiadóval állunk majd rendszeres, szerződéses kapcsolatban, kínálatukat - ami alternatív tankönyvek gazdag választékát ígéri óvodától az érettségiig - bizományos for­mában árusítjuk majd.-Mennyiben segítheti elő ez a bolt az ismét jelentkező tan­könyv-mizéria, a tankönyvpia­con uralkodó káosz feloldását?- Önmagában nyilván nem oldja meg ezt a gondot, de a ki­adókkal és az iskolákkal való ál­landó szakmai kapcsolat révén tanácsolni, ajánlani tudunk majd könyveket, szakirodalmat, tájékoztatást tudunk adni, hogy egy-egy tantárgyban, szakágban milyen könyvek, kiadványok megjelenése várható. Aki itt vásárol majd, az meg­rendelheti a kért könyveket, helyben átlapozhatja, sőt fény­másolatokat is készítünk. A tankönyvek kiosztása ugyan to­vábbra is a pedagógus feladata marad, de a bolt nemcsak széle­sebb áttekintést, tájékozódást nyújt, hanem azt a postaköltsé­get és adminisztrációt is kiik­tatja az oktatási intézmények és a kiadók közötti kereskedelmi láncból, ami hagyományosan az iskolákat sújtja. B. R. mad hektáros terület igen pici egy család eltartásához. Több mint húszán már az előkészüle­tek során megegyeztek, hogy közösen művelik majd a földet, és a termést is együtt értékesí­tik. Olyan is volt a licitálók kö­zött, aki jelezte, szívesen bérbe venné majd a többiek területét is. Voltak azonban, akik egyál­talán nem örültek a többség ál­tal jóformán rájuk erőltetett megegyezésnek. A Nagyárpád határában lévő (a lapzártánk idején árverésre még nem ke­rült) terület esetében például a helybeli gazdálkodók több hek­tárt szerettek volna maguknak vásárolni, hogy elláthassák több tucat szarvasmarhájukat és más állataikat. „Ha itt nem jutok szántóhoz, hol termeljem meg a takarmányt? Hova vonuljak el az istállómmal? Csajágaröcsö- gére?” - fakadt ki egyikük. Ők már biztos, hogy keserű szájízzel, s talán reménytelenül távoztak az egykori Resch-bir- tokról. Morogva a városiakra, akik szétaprózták a komolyabb gazdálkodásra alkalmas földe­ket. „De hát őket is meg kell ér­teni” - vélekedett egy hölgy. „Nagy a munkanélküliség, s a most megszerzett párszáz négy­szögölön legalább az élelmük egy részét megtermelhetik.” Volt, aki megjegyezte, hogy bódénegyedek alakulnak ki a város körül, ■ akár csak Dél-Amerika nagyvárosai szé­lén. Ezt a látomást valamelyet alátámasztotta az az információ, amelyet Keller Ferenc, az árve­rési csoport vezetője telefonon közölt 23 óra 30 perckor:-A malomvölgyi parkerdő­től keletre eső terület esetében is megegyezés született a licitá­lók között. A 17 hektáros föld­részleten 90 tulajdonos oszto­zik. Az ár ugyancsak 500 forint maradt. Balog Nándor Pécsi diákok utaznak Amerikába és Németországba Sikeres pályázatok a Leőwey Gimnáziumban Rendkívüli sikereket hoztak a pécsi Leőwey Klára Gimnázi­umnak a nemzetközi pályázati lehetőségek. Idén tíz diák utaz­hat Amerikába és Németor­szágba. Dr. Szolcsányi Jánosné, a gimnázium igazgatója el­mondta, első ízben kapta meg a lehetőséget az iskola, hogy pá­lyázhat Soros ösztöndíjra, ame­lyet második osztályos diákok­nak hirdettek meg amerikai ta­nulmányútra. Hatan utazhatnak a nyáron, és közülük hárman Russai Rita, Komlósi Katalin és Molnár Mónika egy évig tanul­hatnak ottani magániskolában. Míg Gímes Réka öt hónapra, Golob András és Fiilöp Hanga öt hétre utazik. Bár mindannyian általános osztályba járnak, falkultatív módon tanulják az angolt, töb­ben rendelkeznek a középfokú nyelvvizsgával és nem okozott volna különösebb gondot akár a kéttannyelvű osztályoknak ké­szült tesztet kitölteni a váloga­tón. Örülnek ennek a lehetőség­nek, de ragaszkodnak az osztá­lyukhoz, akik egy évig tanulnak Amerikában biztosan vizsgát tesznek a harmad éves anyag­ból, hogy ne kelljen évet ismé­telni, ugyanis az ott kapott osz­tályzatokat - a nyelvet kivéve - nem fogadhatják el itthon. Golob András fogalmazta meg talán mindannyiukat kép­viselve, hogy az az öt hét is fél életre elegendő élményt ad majd. Hasonló sikert hozott Deuts­che Bank pályázata is halottuk az igazgatónőtől, amely a maj­dan Budapesten megnyíló köz­pontjába készít fel munkatársa­kat úgy, hogy az érettségiző fia­talokból választ igen komoly vizsgák alapján jelölteket. Idén Magyarországról nyolc fiatal nyert a pályázatukon, kö­zülük négy a Leőwey Gimná­zium diákja. Világi Krisztián, Szenes Vik­tória, Farkas Balázs és Schau­ermann Henrik az érettségi után két és fél évet tölthet Németor­szágban. A bank vállalja az oktatásu­kat, megismerteti őket a szakma minden területével, teljes ellá­tást - a lakást is beleértve - kap­nak, elfogadható fizetéssel ki­egészítve. Arról is gondoskodnak, hogy legyen alkalmuk megismer­kedni a szomszédos országok­kal is. Ráadásul ez a képzés nem jár elhelyezkedési kötele­zettséggel a banknál, sőt támo­gatják a továbbtanulásukat. G. M. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból Továbbgondolásra érdemes témák szombaton, kívánságműsor vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents