Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-22 / 109. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. április 22., csütörtök VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET Baranyai szem Homályban a privatizációs technika Vállalkozói pályára akarnak csábítani oda nem illő embereket Az eddigi vagyonpolitikai irányelvek elkészültének időpontjai, a velük kapcsolatos döntésképtelenség jól reprezentálja a gazdaságpolitikai és privatizációs stratégia hiányát. 1992 szeptemberére elkészült a magyar privatizáció áttörési koncepciója és kormányzati munkaprogramja című dokumentum. Ebben fontos elem a laksoság széles körét jelentős kedvezménnyel állami tulajdonhoz juttató módszer kidolgozásának igénye, illetve a privatizáció politikai megfontolásokon alapuló gyorsításának - a pénzügyi korlátokat figyelmen kívül hagyó - óhaja. Az elképzelések sorában külön figyelmet érdemel a hiteljegy. A hiteljegyes konstrukció tartalmát az 1993. évi irányelvek tervezete nem részletezi, csak mint egy kidolgozásra és alkalmazásra váró új, a hazai kereslet növelését célzó privatizációs módszert említi. A gazdasági szakbizottság befejezte a hiteljegyes privatizációs konstrukció előkészítőmunkáját, s az előzetes ütemterv szerint a közeljövőben a parlament elé kerül megvitatásra. A végleges tervezetről semmilyen információ nem került nyilvánosságra, csak annyit tudunk, hogy az eredeti hiteljegyes elképzelés nagy mértékben megváltozott. Érdekes kalkuláció Azonban mielőtt a hiteljegyről szót ejtenénk, érdekes kalkulációra hívnánk fel a figyelmet. Szakértői becslések szerint az állam vállalkozói vagyona kb. 2 000 milliárd forint, ebből mintegy 100 milliárdnyit adtak el, 300 milliárd forint került a TB-hez, 1 000 milliárd forint az Állami Vagyonkezelő Rt.-nek adandó vagyon, durván 100 milliárd az önkormányzatoknak és 100 milliárd a dolgozóknak jutó rész, 200-300 mil- liárdra becsült a csődhöz közeli vállalatok vagyona, kb. 60 mil- liárdot használtak fel kárpótlási célra és 40 milliárdnyi vagyonnak van már leendő gazdája. Ezt szem előtt tartva felmerül a kérdés, hol az a privatizációs túlkínálat, mely megköveteli a kereslet élénkítését. Nem szabad persze elfelednünk a könyv szerinti és az üzleti érték közötti különbséget. Ez a különbség semmiképpen sem lehet azonban olyan óriási, mely a kereslet bővítését indokolttá tenné. Természetesen szükség van az erős tulajdonosi középréteg kialakulására, de kevésbé van szükség ennek mesterséges megteremtésére. Az előbb említett társadalmi réteg „előállítása” nem lehet mindenek előtt elérendő cél. Gazdaságilag ésszerűtlen A hiteljegy problémájának taglalása előtt tudnunk kell, mekkora ennek a kérdésnek a súlya. Erre még nem kaptunk választ. Hangsúlyossá teheti ezt a kérdést annak a lehetősége, hogy a hiteljegyes privatizációba - a terv szerint - először a jövedelmező, vagyis a készpénzért is eladható vállalatokat vonják be. Emellett a privatizáció iránti bizalom „feltámasztása” szól: de ha a „szebbik lány” elkelt, a csúnyábbikat kapók (vásárlók) bizalma nem biztos, hogy növekszik! Illetve a külföldi és a szakmai befektetőket nem hisszük, hogy megnyugtatja, ha „elprivatizálják” előlük a legjobb vállalatokat. Ha viszont az eladósodott, korszerűtlen technikával dolgozó vállalatokat vonják be elsőként, az azok működtetéséhez szükséges pótlólagos tőke előteremtésére képtelenek lesznek az új „tulajdonosok”. A hiteljegy koncepciója a tulajdon megszerzéséhez szükséges saját készpénz és vagyon összegét kívánja minimalizálni. Ez gazdaságilag nem igazán ésszerű, olyan terheket ró az amúgy sem stabil gazdaságra, melyeket az teljesen feleslegesen kénytelen elviselni. A hiteljegy hosszú törlesztési és türelmi ideje, a vagyoni kockázat nélküli visszaadás lehetősége eltávolodást jelent a privatizáció valódi jelentésétől. Az a befektető, akinek a vagyona kevés lenne a privatizációban való részvételhez, enélkül a könnyítés nélkül valószínűleg nem rendelkezik a hitel törlesztéséhez szükséges erővel sem. Ha pedig a törlesztés költségeit a vagyonrészből próbálja kigazdálkodni, abban nem marad annyi erő, ami az innovációhoz, a versenytársakkal való lépés tartásához elegendő. Ekkor pedig a „tulajdonos” elkezdi áron alul eladogatni a vagyonrészt, melyet megvásárolnak azok, akik tőkeerejüket tekintve erre megfelelőek, csak éppen jóval ár alatt jutnak hozzá a vagyonhoz. Keserű szájízzel hagyja tehát ott a vállalkozás porondját a „szegény gazdag”, és ráadásul ez a politikai mesterfogás mesterségesen növelte az inflációt, megkárosította az államháztartást, s ezeket a költségeket az az adófizető állja majd, aki épp most csalódott a privatizációban. A legújabb elképzelés A hiteljegyet ért jogos támadások miatt született az elképzelés a cseh kuponos rendszerhez hasonló kuponos privatizációról. Tehát meghatározott ösz- szegű kupont minden magyar állampolgár megkapna, csupán az 5-10 százalékos regisztrációs költséget kell megfizetnie. Ez - megalkotói szerint - igazságosabb és egyszerűbb megoldás, és jobb is lehet, mint a hiteljegy, mivel nem jelent problémát a törlesztés kitermelése. Viszont az ingyen kapott vagyonért a leendő „tulajdonos” nem érez igazi tulajdonosi felelősséget. Valószínűleg a vagyonért azonnal megkapható készpénzt részesíti előnyben majd a jövőbeni nyereséggel szemben. Tehát végül a kuponok eladogatásával kerül a vagyonrész azokhoz, akik azt valóban működtetni képesek. Gond csupán az, hogy ha a kupon pénzként funkcionál, az az infláció növekedéséhez vezet. A legújabb elképzelés - a hitelszámla - révén tulajdonossá lehetne tenni az egyébként erre nem képes társadalmi rétegeket is. Ez az új koncepció is gyakorlatilag az ingyenes elosztást jelentené. Minden magyar állampolgár igényelhetné: saját erő, személyes vagyon, s banki hitelképesség vizsgálat nélkül lehetne hozzájutni. A fejenként kb. 10-15 ezer forintos összeg az úgynevezett privatizációs hitelszámlán jelenne meg, s onnan emelné le az állampolgár. Az egyéni forrás nélküli vállalkozás a személyes kockázatot leszorítaná, s távol vezetne a piaci gazdaságtól, nem is beszélve a személyi feltételekről (egy dilettáns vállalkozói réteg felvirágzásához vezetne ez az út). Politikai manőver Tehát az infláció felgyorsulása, a költségvetési hiány növekedése, a szakmai és a külföldi befektetők megtorpanása az ára egy politikai manővernek, mely vállalkozói pályára csábít oda nem illő embereket, s rövid időn belül le is mossa őket onnan. Szűk csoportok felelőtlen vagy csak ügyetlen próbálkozásainak kockázatát tehát az állam viseli. Ez a kockázat igen nagy az állami vagyon formális, átmeneti privatizálásának várható eredményeivel összehasonlítva. Az a véleményünk, hogy a választási kampány reklámfogásai közt gazdaságpolitikai baklövéseket megjelentetni nem okos dolog. Bunna Gyula Kurucz Zsuzsanna M agyarországon a vállalkozások vagyoni helyzetének tételes értékelését csupán az 1992. január 1-jétől hatályos számviteli törvény szabályozza szorosan. A törvény szelleme, elvei viszont túlhaladnak alkalmazhatóságának jelenlegi lehetőségein, mivel egy fejlett piacgazdaság könyv szerinti, tételes vagyonértékelési követelményeit rögzítik - állapítja meg a Tőzsde Kurír szakírója. Ugyanakkor a vállalkozások üzlet-, illetve vagyonértékelésekor nem árt tekintettel lenni a gazdálkodásuk környezetét szabályozó többi jogszabályra: az 1992. évi Lili., LIV., LV„ úgynevezett privatizációs törvényekre, a földről szóló 1989. évi I. törvény módosítását tartalmazó 1990. évi XXXVII. törvényre. Ez utóbbi hatályos rendelkezések azonban inkább egy direkt szabályozás képét rajzolják fel, mintsem egy hatékony tőkepiac egészséges koordinálásának eszköztárát. Bármennyire körülhatárolt is tehát az értékelés rendje, a mostani átmeneti időszakra való adaptálhatósága akadályokba ütközik. További problémát jelent, hogy az értékelési módszerek meglehetősen szokszínűek, az üzlet- és vagyonértékelő cégek mindegyike saját minősítő elvei szerint jár el. A vállalkozás üzleti értéke Tőkésítés - tetszés szerint? Nehezíti az álláspontok közelítését, hogy aligha akad két olyan értékelés előtt álló vállalkozás, amelyet ugyanolyan szempontok alapján lehetne megközelíteni. (Ennek hátrányát természetszerűleg a felhasználók viselik.) Bár a nemzetközileg elfogadott elméletek és gyakorlatok szerint az eltérő jellemzőjű vállalkozásokat alapvetően azonos szempontok szerint vizsgálják, alkalmasint szükségessé válhat sajátos, a régióhoz (volt KGST), a szakágazathoz, a speciális vállalati szempontokhoz igazodó technikák alkalmazása. A vállalkozások értékét (és nem vagyonát/vagyonának értékét) - az ÁVÜ által is javasol- tan, illetve elfogadottan - a következő, leginkább elterjedt módszerek szerint állapítják meg: a tételes vagyonértékelés lehet likvidációs alapú és to- vábbműködésen nyugvó (forgalmiérték-, avagy „piaci” bázisú, utánpótlásiéHék- és újrae- lőállításiérték—bázisú, mérleg szerinti), a (rendszerszemléletű) üzletértékelés pedig cash flow-, valamint tőkepiaci bázisú. Az elemzésnek tekintetbe kell vennie a múlt eseményeit, s ugyanakkor valószínűsítenie kell a jövőben várhatókat is. Ez értelemszerűen csak a dinamikus és rendszerszemléletű üzletértékelésnél indokolt, a statikus jellegű vagyonértékelésnél nem. Ezen követelményhez azonban nem kell minden tekintetben ragaszkodni, ha a gazdálkodás feltételeit érintő jelentős változások és/vagy a számviteli szabályok módosulása miatt válnak összehasonlíthatatlanná a múltbeli adatok. Úgy tűnik, még legalább három-öt évet feltétlenül várni kell ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai vállalatok üzleti értékének megállapításakor figyelembe lehessen venni múltbeli teljesítményüket. A módszereknek ugyan országonként más-más szabályai vannak, ám az értékelés homlokterében minden esetben az elérhető többletnyereségnek kell állnia. Ez viszont az előbbiekből következően nem általános alapja az értékelésnek, mivel csak az üzletértékelésre vonatkozik. A vagyonértékelés tudniillik tételes és statikus vagyonérték felmérésére irányuló eljárás, a nyereség mint számítási tényező hiányzik belőle. Mivel a könyvvizsgáló a vállalkozásról szóló mérlegbeszámoló elkészítésében nagymértékben támaszkodik a vállalkozás vagyonértékét (!) felmérő független értékelőcég jelentésére, elengedhetetlen, hogy az összhangban légyen a hazai jogszabályok által előírtakkal, a benne szereplő tételek pedig teljeskö- rűek legyenek, s a tényleges viszonyokat tükrözzék. (Az üzlet- értékelés ugyan felhasználja a vállalat pénzügyi adatait tar- talmzó dokumentumokat, azokkal való egyezése azonban nem követelmény.) A számviteli törvény mindenekelőtt leszögezi: a vállalkozó éves tevékenységéről, év végi vagyoni helyzetéről szóló beszámoló csak akkor összesíthető, ha azt a számviteli alapelveknek megfelelően értékelték, illetve ha a könyvvizsgáló ellenőrizte, hitelesítette. A piac résztvevői ugyanis csak az ilyen követelményeknek eleget tevő - a könyvvizsgáló által hitelesített, a vállalkozások felhatalmazott szervei által jóváhagyott, valamint a cégbíróságnál és az adóhatóságnál letétbe helyezett összesített - beszámolókat tekintik mérvadónak, és csak az ilyeneket fogadják el. V. A. Nemzetközi konferencia Budapesten Változások előtt a bankfelügyelet Hamarosan sor kerül a hazai banktörvény módosítására. A héten Budapesten megkezdődött háromnapos nemzetközi bankfelügyeleti konferencia tapasztalatai nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, milyen irányban kellene változtatni a jelenleg hatályos pénzintézeti törvényt - mondotta Botos Katalin, az Állami Bankfelügyelet elnöke a konferencia helyszínén - a Budapest Kongresszusi Központban - ez alkalomból tartott sajtótájékoztatón. Botos Katalin hangsúlyozta: a svájci kormány anyagi támogatásával megrendezett konferencia elsődleges célja, hogy feltárja a közép-európai bankfelügyeleti tevékenység tapasztalatait, hogy azokat a résztvevők összevethessék a svájci, német- országi és ausztriai bankfelügyeleti munkával. A magyar bankfelügyelet számára ugyanis nagyon fontos, hogy az Európai Közösség tagországai, illetve az ahhoz csatlakozni kívánó országok tapasztalatait minél jobban megismerje. Kurt Hauri, a svájci bankfelügyelet vezetője elmondta: Svájc is szeretné banktörvényét mielőbb az Európai Közösségek országainak banki előírásaihoz igazítani. Kifejtette azt a véleményét, hogy a bankfelügyeleteknek működésük során két alapvető dolgot kell szem előtt tartani. Egyrészt azt, hogy a bankok akkor erősek, ha jelentős tartalékokkal rendelkeznek. A nyereségből csak annyi osztalékot érdemes fizetni, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a hozzájuk fűzött bizalom a tulajdonosok részéről fennmaradjon. A bankfelügyeleteknek mindenkor a bankok ügyfeleinek érdekét kell szem előtt tartaniuk, nem azok tulajdonosai érdekében kell tevékenykedniük. s. Kérdésekre válaszolva Botos Katalin elmondta: a banktörvény tervezett módosítása során gondolkodnak azon, hogy az auditoroknak előírják, milyen jelentési kötelezettségük van a bankfelügyelettel szemben. Rendezni kívánják továbbá a központi bank és a bankfelügyelet együttműködését, s egyúttal arra is intézkedéseket hoznak, hogy a tulajdonosok tevékenységét a pénzintézetek esetében miképpen ellenőrizze a bankfelügyelet. Szó van emellett arról is, hogy pénzintézeteknél az egyéni tulajdonos részesedését a jelenlegi 25 százalékos engedélyezett tulajdoni hányad alá szorítsák, mivel ez a bankok biztonságos tevékenységét javítaná. Új üzletközpont épül Budapesten Összesen mintegy 2,3 milliárd forintba kerül annak az épületkomplexumnak a létrehozása, amely Madách Trade Center néven épül fel a Madách tér közelében - mondotta újságíróknak Peter Hilla, a nagyszabású munka kivitelezésére szerveződött vállalkozás egyik tulajdonosa szerdán Budapesten. A Madách Trade Centerről tartott sajtótájékoztatón részletesen ismertették a több mint három évre visszanyúló beruházás megvalósításának tervét. Eszerint az üzleti központ létrehozására 1990 februárjában vegyes vállalat alakult betéti társaság formájában, amelyben három cég - a Henss und Hilla Bt. (84 százalék), a Főgar (15 százalék) és a Főber (1 százalék) - szerzett tulajdoni hányadot. Az elmúlt év nyarától a beruházás finanszírozására a GiroCredit Bank AG der Sparkassen (Bécs) vezetésével bankkonzorciumot hoztak létre, melyben a GiroCredit bankon kívül még a bécsi székhelyű Z-La:nderbank Austria AG és az Österreichische Investitions kredit AG pénzintézetek vesznek részt. A tervek megvalósítására pedig nemzetközi hírű építőipari cégeket nyertek meg, nevezetesen a Strabag Österreich AG-t, a Porr AG-t és a Maculan GmbH-t. A tervek szerint a Madách Trade Center két épületében mintegy 12 ezer négyzetméter iroda- és üzleti teret alakítanak ki a legmodernebb nemzetközi normák szerint. A mintegy 2.400 négyzetméteres telek alatt három mélygarázsz- szint húzódik meg, együttesen körülbelül 230 parkolóhellyel, Ezek egy részét a leendő bérlőknek, más részét közhasznosításra ajánlják fel. Az üzleti központban helyet kapó cégeknek mintegy 250 telefon- és faxvonal áll majd rendelkezésére. A beruházási projekt teljes befejezése 1994 júliusára várható. Faragó János, a VII. kerület polgármestere elmondta: a VII. kerület önkormányzata a Madách tér, illetve a Madách út környéke teljes átalakításának megtervezésére külön bizottságot hozott létre. A ,90-es évtizedben a tervek szerint a Király és Dob utca között a főváros egy teljesen új üzleti és kereskedelmi központja épülne ki. A Madách Trade Center két épülete között pedig kialakítják a Madách sétányt. PRÓBÁLKOZÁS Mondja uram, nem lízingelhetnék magánál fél kiló sertéskarajt?!
