Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-02 / 90. szám
1993. április 2., péntek uj Dunántúli napló 7 :i < ;ü J poj < J < 1 :» í/i U f x Jelcin a több ezer fős tömeget üdvözli, amely az ő támogatására vasárnap a moszkvai Vörös téren összegyűlt A szekértáborok még inkább elkülönülnek Orosz népszavazás Franciaországi választás - tanulságokkal Egy mamuthitel háttere Már az ötvenes évek közepe óta sajátos emberkereskedelem folyt a Német Szövetségi Köztársaság és „az első német munkás-paraszt állam” között. A dolog lényege mindig az volt, hogy Bonn kemény nyugati márkában fizetett valamilyen berlini „humanitárius” gesztusért, például szabályosan megvásárolta egyes politikai foglyok kiszabadítását, sőt gyakran azt a lehetőséget is, hogy elhagyhassák az NDK-t. A német könyvpiac új érdekessége egy olyan munka, ami a milliárdos nagyságrendű „bel- német” hitelek kulisszái mögé világít. Mint kitűnik belőle, a hetvenes évek végén, amikor a világpiacon a nyersanyag- és üzemanyagárak a csillagos eget ostromolták, megkezdődött a Német Demokratikus Köztársaság viszonylag hosszú gazdasági agóniája. Berlinben addig megszokták, hogy baj esetén nyugodtan fordulhattak a nagy moszkvai testvérhez, akinek politikailag fontos volt (pontosabban lett volna, mert sosem sikerült), hogy a Fal keleti oldalán a tábornak valamiféle kirakata létesüljön. A 80-as években éppen az ellenkezője történt: Moszkva nem tudott ellenállni a nyersanyagok áremelkedése csábításának, és elhatározta, hogy az NDK-nak az addigi 17 millió tonna olaj helyett csak évi 2 millió tonnát szállít. Ebben a pillanatban döntött úgy Berlin, hogy - a megszokott „valamit valamiért” alapon - Bonnhoz fordul. Az első lépés 1981. október 9-én egy mindössze ötvenmillió dolláros hitelegyezmény aláírása volt az NDK polgárainak nyugatra engedése fejében. 1981 decemberében Schmidt kancellár NDK-beli látogatása során pedig Berlin jelezte: egymilliárd márkás mamuthitel ellentételeként hajlandó leszállítani állampolgárai nyugdíjkorhatárát, és ezzel jelentősen megnövelni az NSZK-ba kiengedettek létszámát. 1982. második felében már nemcsak Berlinnek, de Bonnak is sürgős lett a dolog: Schmidt reményei szerint egy ilyen egyezmény akkora siker lenne kormányának, hogy megmenthetné a baloldali koalíciót. Az egyezmény és a siker elmaradt, 1982. október 1-jétől megkezdődött a Kohl-korszak. Akkor még senki sem sejthette, hogy az ügylet éppen Kohl koalíciós partnere, Strauss segítségével jön majd létre. Az egyezményt 1983 kora nyarán írták alá. (MTl-Panoráma) - Az orosz népképviselők a jelek szerint úgy döntöttek: Borisz Jelcin ellen fordítják az eredetileg általa kezdeményezett népszavazást, miután a bizalmi szavazással a hét végén nem sikerült az elnököt megfosztani hatalmától. A képviselők a kilencedik kongresszus zárónapján mindent megtettek azért, hogy az elnök - számításaik szerint - vesztesen kerüljön ki az április 25-ére kitűzött megmérettetésből. Más kérdés, hogy Jelcin, akinek minden eddiginél jobban beszűkült a mozgástere, aligha hagyja magát sarokba szorítani. Mindez a moszkvai hatalmi harc újabb fordulóját vetíti előre, amelynek kimenetele Jelcin szempontjából viszont minden korábbinál kétségesebb. A kérdések Nyilván erre gondolhatott Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök, Jelcin fő ellenlábasa is, amikor azzal búcsúzott a képviselőktől: hamarosan viszontlátják egymást. A képviselők ezúttal is véresen komolyan vették még a szovjet időkből örökölt orosz alkotmány 104. pontját, amely kimondja: legfőbb hatalmi szervként szinte minden kérdésben a szuperparlament jogosult dönteni. A elnöki jogköröket tovább kurtító döntések és a népszavazásra vonatkozó határozatok azt példázzák, hogy az orosz szuperparlamenttel szemben az elnök konfrontációs politikája végső soron Jelcin vereségéhez vezethet. Nevezetesen: a képviselők a többnyire őket támogató helyi hatalmi szervekre bízták a népszavazás megszervezését. Másrészt a kérdéseket eleve úgy fogalmazták meg, hogy az első három, az elnök iránti bizalomra, a jelcini politikára, és az elnökválasztások előrehozására vonatkozó kérdések közül az első kettőre adott „nem” esetén eltávolíthatják az elnököt, a harmadik „igen” esetén pedig előrehozott választásokat írnak ki. Kimondták továbbá, hogy nem az urnák előtt megjelentek, hanem a szavazásra jogosultak több mint felének támogatásával tekinthető csak érvényesnek a népszavazás. Néptribun Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az a tény, hogy Jelcin népszerűségének csúcsán, 1991-ben a leadott szavazatok 60 százalékával lett elnök, azonban a szavazásra jogosultaknak kevesebb mint fele, mintegy 43 százaléka szavazott csak rá. Bár az elnök népszerűsége az utóbbi időben valamelyest nőtt, kérdéses, hogy számíthat-e a szavazópolgárok több mint felének támogatására. Ezért valószínű, hogy az elnök nem veszi tudomásul a kongresszus döntését, annál is inkább, mert a népképviselők által javasolt kérdések között nem szerepelt a szuperparlament iránti bizalomra, illetve az új alkotmányra vonatkozó, Jelcin által javasolt kérdés. Mindezek alapján elképzelhető, hogy az elnök valamiféle párhuzamos népszavazást kezdeményez, vagy esetleg a válságot tovább élező radikális lépésekhez folyamodik. A Kreml mellett, a Vasziljev-lejtőn ösz- szegyűlt hívei előtti mondott beszéde mindenesetre jelezte, hogy Jelcintől nem áll távol a múltjából már jól ismert radikális néptribuni szerep. Erre válaszul Haszbulatov kilátásba helyezte: újra felveti elmozdításának kérdését, ha az elnök úgymond lázit. Lehet tehát, hogy jobb ha a képviselők eleve retúrjegyet váltanak, vagy haza sem utaznak Moszkvából? Egyelőre korai lenne bármiféle jóslás a népszavazással, főleg annak lehetséges eredményével, valamint következményeivel kapcsolatban. Az viszont a népképviselők kongresszusának legújabb ülése alapján ismét megállapítható: nem került közelebb a válság megoldása, a szekértáborok még inkább elkülönültek. Figyelmeztető jel az is, hogy viszonylag hosszabb idő után nagyobb tömegek tüntettek. Bár alighanem túlzottak a polgárháborús fenyegetésre vonatkozó jóslatok, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország 67 városában voltak megmozdulások. Hatalmi út A legutóbbi fejlemények ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy a demokratikus vitakultúra, az írásban rögzített alkotmányos és politikai eljárási normák hiánya, és az egymás döntéseit figyelmen kívül hagyó hatalmi ágak szembenállása miatt kialakuló kettős hatalom - valójában hatalmi űr - sürgős alkotmányreformot tesz szükségessé. A jelek szerint még hosszú az út az erre vonatkozó egyetértésig, az alternatíva viszont fenyegető: az orosz állam és társadalom szétzilálódása. Kóti Lóránt Z ajosan ünnepeltek ugyan vasárnap este a Tömörülés a Köztársaságért és az Unió a Francia Demokráciáért párizsi székházaiban, de a győztes koalíció vezetőinek nyilatkozatai meglepően mértéktartóak voltak, a választási harcok utáni megbékélést hirdették. A vesztesek, a szocialisták pedig arról beszéltek, hogy ők hibáztak, s ezért vállalniok kell a felelősséget, nem igyekeztek külső okokkal magyarázkodni a ka- tasztrófális vereség után. A francia politikai kultúra ezúttal is igen rokonszenvesen mutatkozott meg, holott az ország legújabb kori politikai történetének egyik nagy fordulata következett be a nemzetgyűlési választásokkal. A De Gaulle által megteremtett V. Köztársaság történetében még sohasem fordult elő ekkora győzelem és vereség, soha még egyetlen politikai erő nem jutott ilyen parlamenti többséghez. A mértéktartásnak jó oka van: a jobboldal tisztában van jövőbeni kormányzati felelősségével, az ország problémáival és nem akar felelőtlen ígéreteket tenni. Ez már a választási hadjárat nyomán is nyilvánvaló volt: bár a szocialista kormányzatot kemény bírálattal illették, nem próbálkoztak „övön aluli ütésekkel”, hiszen azokat valaki, valamikor még megválaszolhatja. Ráadásul az új kormányzatnak két évre vállalnia kell a „társbérlet” minden nehézségét, le kell küzdenie azt a veszélyt, amelyet a szocialista párt utolsó megmaradt fellegvára, az Elysee palota ellenállása jelenthet számára. Konzekvensen akarja ugyan megvalósítani programját, de meg kell maradnia a realitások határain belül, ünnepelheti a győzelmet, ám óvatosan kell megítélnie lehetőségeit. A választás utáni nap legnagyobb kérdése így az együttélés problémája lett. A mértéktartó nyilatkozatokban ezúttal nem volt szó arról, hogy ki kell kényszeríteni Mitterrand elnök távozását, bár egyértelművé kell tenni azt a hatalmat, amelyet a jobboldal számára a helyi Ha Dániában ma tartanának népszavazást az európai unióról, akkor támogatói valószínűleg győztesen kerülnének ki belőle. Legalábbis erre utal két közvéleménykutatási eredmény: a Gallup és a Vilstrup intézet felmérése szerint (a kettő között mindössze egy százalékos az eltérés) a megkérdezettek 48 százaléka szavazna Maönigazgatásokban, a tartományi tanácsokban, s immár a törvényhozás mindkét házában meglévő jelentős többsége ad. A kétségkívül meglévő - és bizonyos értelemben érthető - óhajt nem lehet összekeverni az „utcai harc” eszközeivel. Ez a megközelítés viszont az Elysee palota lakóját is rákényszerítheti arra, hogy fogadja el a választók ítéletét, adja meg a jobboldal új kormányának azt, ami jár neki: a kormányzás lehetőségét. A győztesek soraiban sok az új, fiatal, a törvényhozási munkában még gyakorlatlan, de azt megtanulni kész képviselő. A vesztes szocialisták viszont elbúcsúzhatnak nemcsak jóné- hány vezető politikustól, hanem talán elnökválasztási reményeiktől is. Igencsak valószínű, hogy Michel Rocard, aki képviselői mandátumát is elvesztette, mégpedig egy politikai újonccal szemben, minden ambíciója ellenére sem tud két év alatt ütőképes baloldali koalíciót összehozni, s még az sem biztos, hogy a szocialista párt megújulását követelő fiatal politikusok nem akarnak-e új arcot látni a párt jelképeként az elkövetkező két évben. A szocialistáknak tisztában kell lenniök azzal, hogy nemcsak a régi vezetőktől, vagy legalábbis azok egy részétől kell a vereség tanulságaként búcsút venni, hanem a párt eddigi módszereitől, mitterandi ideológiájától is - ha újjá akarják formálni, ismét jelentős politikai erővé tenni pártjukat. Úgy tűnik, sokan hajlamosak közülük arra, hogy ezt a tanulságot vonják le a vasárnapi szavazás adataiból. A francia választók kimondták az ítéletet, megvonták a bizalmat a kormánytól, megadták a felhatalmazást az eddigi ellenzéknek arra, hogy kormányozzon. Győztesek és vesztesek egyaránt arra törekednek, hogy ebből az ítéletből mihamarabb levonják a tanulságot, arra alapozzák jövőbeli politikájukat. Kis Csaba astricht mellett, 26 százalékuk pedig ellene. A bizonytalankodók aránya 26 százalékra tehető. Mint emlékezetes, a Dániában tavaly június 2-án tartott népszavazáson a lakosság 50,7 százaléka vetette el az európai unió gondolatát, 49,3 százaléka viszont az európai unió megteremtése mellett foglalt állást. Dánia Maastricht mellett? Felgyorsult a világkereskedelem V ancouver, a csúcstalálkozó városa Kelet-Közép-Európa országaiban tavaly valamelyest növekedett az export és az import volumene. Először azóta, hogy áttérnek a piacgazdaságra - áll az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Megállapodás (GATT) szervezetének Genfben közzé tett jelentésében. Az AFP által ismertetett anyag szerint A fejlett országok atomerőműveinek több mint felét fenyegeti az úgynevezett Kína-szindróma, a nukleáris leolvadás, mert kezdenek repedezni - ez áll a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi mozgalom kiadott jelentésében. A repedezést először egy franciaországi atomerőműnél észlelték a szakemberek másfél évvel ezelőtt. A jelenség a 1988. óta tavaly először gyorsult fel a világkereskedelem növekedése és - számítások szerint - a 4,5 százalékot is meghaladhatja, jóllehet a második félévben határozottan visszaesett. A GATT szerint az árucsereforgalom 5,5 százalékkal növekedett. Értékben kifejezve elérte a 3700 milliárd dollárt. nyomottvizes, avagy vízhűtéses reaktoroknál tapasztalható, márpedig ilyen típusúakból van a legtöbb a fejlett országokban, összesen 118. A jelentés szerint a repedezés miatt üzemzavar keletkezhet a reaktorok központi szabályozó rendszereiben, s emiatt a számítások szerint megnő annak a veszélye, hogy a reaktor üzemanyaga leolvad. V ancouver, Nyugat-Kanada 1,7 millió lakosú gazdasági és kulturális központja annak a brit kapitánynak a nevét viseli, aki alig 200 évvel ezelőtt másodikként „fedezte fel” az eszményi, védett kikötőt, hegyek koszorújában, a Csendes- óceán partján. Előtte egy évvel a spanyolok jártak ott elsőnek. Vancouver kapitány ugyan nem találta meg a keresett legendás északnyugati átjárót, de a mérsékelt éghajlatú, gazdagnak ígérkező tájon utána megjelentek a szőrmekereskedők, majd az aranyásók. Sokat nem lelhettek, mert a városkának még egy évszazaddal ezelőtt is mindösz- sze 2000 lakója volt, ám a fejlettebb Kelet-Kanadából, az Atlanti óceántól a Csendes óceánig vezető vasút elkészülte azután rohamos fejlődést hozott és Vancouverben a századfordulón már százezren éltek. Sok amerikai szerint Kanada egyfajta rossz tréfa, hiszen a határaiktól északra elterülő, területre az USA-nál nagyobb országban a kemény hideg miatt a lakosság túlnyomó többsége e határ közelében él, az ország túlnyomó része szinte lakatlan. Vancouver mindenesetre kivétel: a magas hegyek nyújtotta védelem, a tenger mérséklő hatása következtében az éghajlat olyan kellemes, hogy a környék szigeteire, félszigeteire kiterjedő övezetben tízezrével élnek az ország minden részéből odatelepült nyugdíjasok. Ami távolról sem teszi Vancouvert az öregek városává: a növekvő ázsiai kereskedelem, a nagy idegenforgalom dinamikája legalább úgy vonzza a fiatalokat, mint Brit Kolumbia jeles egyeteme. Az egyetem erdőben álló, az öbölre néző gótikus épületei adnak várhatóan otthont Bili Clinton és Borisz Jelcin találkozójának. A másik helyszín Vancouver legszebb, ötcsillagos szállodája, a Pan Pacific az öböl partján, az 1986-os világkiállításra épült épületegyüttes központjában. E szálló egyébként, ahol Borisz Jelcin lakik majd, mint Vancouver sok más vállalkozása, japán tulajdonban van. Clinton elnök és kísérete számára természetesen amerikai szállodát foglaták le, a Hyattet. A kétnapos csúcstalálkozó a kanadai kormánynak vagy ötmillió dollárjába kerül, különösen a biztonsági költségek magasak, de a 86-os Expo e vonatkozásban kitűnő gyakorlattal szolgált. Az előkészületekre rövid idejük maradt, sőt, a moszkvai válság közepette a csúcs helyszíne körüli bizonytalanság további késletető tényező volt: csak a most hét \é- gén érkeztek meg Vancouverbe a technikai előkészítésen dolgozó amerikai és orosz megbízottak. Torontó mellett egyébként Vancouverben él a legtöbb kanadai magyar: mintegy tizenötezren vannak és élénk egyesületi életet élnek korszerű székházukban: énekkar, színiegyüttes, tánccsoport működik és jól ismert a Csendes-óceán partján a magyar zene: Vancouver Észak-Amerika egyetlen városa, ahol Bartóknak, Kodálynak szobra van és a Ko- dály-módszert behatóan oktatják az egyetem tanárképző intézetében. G öncz Árpád köztársasági elnök 1991. októberi kanadai útján találkozott a magyarokkal Vancouverben, ahol tiszteletbeli konzulátusunk is működik, Molnár András vállalkozó vezetésével. Heltai András Kína-szindróma A környzetvédők félelmei
