Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-21 / 108. szám
1993. április 21., szerda aj Dunántúli napló 9 Kgy Arany Katedra-díj as óvónő Fejlődni kötelező Igaz lehet, amit arról mondanak, hogy aki gyerekek között él, az maga is lassabban öregszik: Kukái Andrásné óvónő csak alátámasztja ezt a feltevést. A pécsi Enyezd utcai 2-es óvoda 55 éves óvónője mosolygós arcával, kedves hangjával csöppet sem mutatja korát. Emmi néni, ahogyan a gyerekek hívják, szinte örökifjú. A léleknek ez a frissessége egész munkáját áthatja. Alapelve, hogy újítani, változtatni muszáj, fejlődni kötelező, ő az, aki szívfájdalom nélkül kidobja előző évi jegyzeteit, mert nem dolgozik évtizedes, foszlott füzetekből. Eredményei magukért beszélnek. Különösen a zenei nevelés terén elért sikereiért kapta meg nemrég az Arany Katedra-díjat, és elismerésül azért is, hogy az óvodából az évek során ének-zenei bázis lett.- Az ének és a zene központi dolog az életemben - mondta el. -A zenében hatalmas erő van. A művészetekkel a legtermészetesebb módon lehet a gyerekek képességeit fejleszteni. Volt olyan gyerekünk is, aki beszélni még nem mert, de már énekelt. Az egész azzal indult, hogy bemutatókat tartottam, ezeket viták követték, jöttek hallgatók, kollégák, a környékről és az országból. Létrejött egy jól szervezett, működő munkaközösség. Elkezdtünk hangversenyeket szervezni az óvodásoknak... Volt, aki megdöbbent ezen, de a szakma általánosságban érdeklődéssel fogadta a vállalkozást. Kukái Andrásné egyébként járt a konzervatóriumba is, és nem az ő hibája, hogy tanulmányai megszakadtak. Rendhagyó az is, ahogyan a pályára került: két gyermek után, húsz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy óvónő lesz. Elvégezte a kecskeméti főiskolát a munka mellett, és dolgozott.-Ez a pálya valahogy magához szólítja az embert - folytatta még akkor is jöttem volna, ha nekem kellett volna fizetni érte... Szeretet nélkül ezt a munkát nem lehet csinálni. És egyedül se: abban, amit elértem, benne vannak a kollégák, hogy a vezetőnőm hagyta, hogy dolgozzak, fölöslegesen nem zaklattak. De ott a családom is, ahol nem egyszer név szerint ismerték a csoportomat. Beszélgetésünkkor három és félszeres nagymamának mondta magát, de azóta biztosan megszületett a negyedik unoka is. Nem fél attól, hogy nyugdíjasán nem lesz dolga, mert biztosan tudja, hogy megmarad a szakmai érdelődése. Azt vallja, hogy jó, ha a pedagóguspályán lévők nem teszik ki magukat szakmai-elméleti hullámzásoknak. Ráadásul egy mai pedagógus sok mindentől szorong; fél, hogy elveszíti az állását, esetleg nem bízik eléggé önmagában. Mégis: „a ránk bízott gyerek- csoportra kell figyelni, meg a meglévő tudásunkra’’, mondja. Szerinte az óvoda ne „iskolaelőkészítő” legyen, az óvónő inkább segítse d gyereket, és hagyja felnőni. És hogy mit lehet tenni a fáradtság, a fásult beletörődés, a kiégés ellen?-A legtöbbet az ember a gyerekektől kap vissza. Szereteted ragaszkodást, de még tudást is. Ott a baj, ha valaki ezt nem veszi észre, és nem tud ebből az erőből töltődni. .. Hodnik I. Gy. Emmi néni a gyerekek álmát vigyázza Löffler Gábor felvétele Egy művelődési ház igazgatójának örömei és kesergése A kultúrára nálunk sosem lesz elég pénz Lassan halad a művelődési ház építése Fotó: Löffler Gábor Minden fontosat megtanulnak a lányok Gazdaasszonyképző tanárok Erőss Zsuzsát három hete nevezte ki Szigetvár közgyűlése a "Tinódi Művelődési Ház" igazgatójává. Egy hosszadalmas procedúra ért véget ezzel. A „győztes” pedig örül, s máris fő a feje a rengeteg teendő miatt, ami előtte áll.- Sajnos, majd egy évig tartott a kinevezési hercehurca - mondja Erőss Zsuzsa -, s mintha az amerikai elnökválasztáson lennénk, egy csomó olyan dolog is felszínre került, amihez senkinek semmi köze, azonban még arra sem adódott lehetőség, hogy az érintett megcáfolja őket. Mindegy, ez az időszak lezárult, jönnek a feladatok.- Nyolc éve dolgozik ebben a művelődési házban, tehát tudta, hogy az esetleges igazgatósággal mire vállalkozik.-Remélem, hogy tudtam, s nem fog semmi kellemetlenség kiderülni. Hisz elég az is, hogy a Makovecz Imre-tervezte új épületünk építése lassan halad, immár négy éve, s az a ház, ahol eddig és jelenleg is működünk, rémes állapotban van. Az új házban idén azt a részt szeretnék átadni, ahol a klubhelyiségek és az irodák lesznek, erre van pénz, hogy elegendőnek bizonyul-e, majd elválik. Persze, a helyzet annyiban biztos nem lesz rózsásabb, hogy egy ekkora épületet fenntartani sokkal nagyobb törődést igényel, mint az előző esetében - az önkormányzat részéről. És nekünk majd mindenképpen idő kell hozzá, hogy az új helyet beüzemeljük, belakjuk, hisz egy magánlakás esetében is kell néhány hónap, mire igazán otthon érzi magát az ember.-Milyen változást hoz majd Szigetvár kulturális életében az új művelődési ház elkészülte?-A legjelentősebb változás az lesz, hogy a városban nem szétszórtan működünk majd. Hiszen a nagytermünkön kívül voltak foglalkozásaink az iskolában, de még banképületben is! Az új helyen már minden koncentráltabban lesz együtt, a kupolateremben akár konferenciákat is lehetne majd szervezni, hangversenyeket (jó akusztika esetén), előadásokat. Kiállításoknak is jobb helye lenne ott, most a Helytörténeti Múzeumban állítunk ki, ami egy eléggé sajátos gyakorlat...- Kikre tud támaszkodni, kik azok, akik az ötletek megvalósításában segítségére lehetnek?- Mindenképp számítok a kollégákra, s remélem, a több hónap bizonytalanság után ismét helyre rázódik a csapat, mert azért mindenkit megtépázott egy kicsit ez a várakozás. Nagyon súlyos problémának érzem a szigetvári munkanélküliséget, s hogy valamit e téren mi is segíthessünk, tudnunk kell, hogy a vezetés, milyen arculatot szán a városnak. Azok a fiatalok, akik végzés után rögtön munkanélküliek lesznek, ki se tudják próbálni magukat, s ez roppantul züllesztő helyzet. Szeretnénk valamiképpen ilyen téren is tevékenykedni, mert, sajnos, szükség van rá. Indítottunk szőlész-borász, valamint számítógépes tanfolyamot, mert úgy néz ki, hogy a művelődési házakra egyfajta hiánypótló szerep hárul. Azonban az is igaz, hogy egyes rendezvényeknek - mostanában volt egy Kovács Kati-, majd egy magyar nóta-est - nincs nagy sikerük, alig jönnek az emberek. És nem csak anyagi oka van ennek. Érezni egy lelki mélypontot is a városban. Azt hiszem, sok időnek kell eltelnie, mire arról beszélhetünk majd, hogy javul a helyzet.- Milyen új tulajdonságokat kell magában fölfedeznie egy művelődési ház igazgatónőnek?- Elsősorban gazdaságiakat. Hogy hogyan lehet a legoptimálisabban beosztani azt a meglévő kicsi pénzt. De nálunk már tradíció, hogy alapjában véve sose volt pénzünk, és érdekes módon mégis sok minden történt. Egyelőre tehát mi sem amiatt esünk kétségbe, hogy nincs pénzünk, hanem megpróbáljuk kitalálni a lehetőségeket. Szerencsére, azért mindig vannak olyan partnerek, akik szeretnének megmutatkozni, egyszerűen mozdítani a dolgokon. M. K. A maga módján minden falun és városban élő feleség előbb-utóbb vállalkozó, azaz gazdaasszony lesz. Rájuk hárul a bevásárlás, a sütés-főzés, a pénzkezelés, a gyereknevelés, a betegápolás, a mosás, a varrás, aztán az állattartással, konyhakerttel kapcsolatos nem kevés tudni- és elvégezni való. De mindezt hol tanulják, erre hol készülhetnek fel? Több mint négy évtizedes kényszerű kihagyás után 1989 szeptemberében a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola hazánkban elsőként ismét megkezdte a gazdaasszonyképzést. A cél egyértelmű, állítja Litter József igazgató, elsősorban a család régi társadalmi és gazdasági rangját akarják visszaállítani. Ehhez a család ellátására, vezetésére készítik fel a leendő családanyákat, valamint arra, hogy szociális gondozást is végezhessenek. Tehát tudatosan készítik fel a lányokat e sokrétű feladatra. Most mindinkább felértékelődik a nők eme szerepköre, hisz maguk is munkába kényszerültek, mert közülük is mind több a munkanélküli. Nem mindegy, hogy a családösszetartó háziasszonyi, gazdaasszo- nyi teendőiket ösztönösen, vagy tudatosan látják el. Tehát a tudatos felkészítésé a főszerep. Az országban már több mint húsz általános-, szak- és középiskolában folyik a gazdaasszonyképzés, és Gödöllőn márciusban végzett az első, a gazdaasszonyképzést immár tanárként végző csapat az Agrár- tudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Intézetének háztartásgazdasági szakán. (Köztük tizenkilenc a volt szentlőrinci tanítvány.) A nagy áttörés immár teljes körben megtörtént. De vajon mikor lesz mindenütt általánosan oktatott tantárgy a háztartásgazdaság, a gazdaasszonyképzés? Rövidesen? Csak ne lenne ez a fajta képzés ennyire drága és az oktatásügy ennyire szegény! Szentlőrincen az érettségit követő évben a lányok megtanulnak minden fontosat az állat- tenyésztéssel, a kertészkedéssel, a vendéglátással, a gyermekneveléssel, az öregek ellátásával, a szabás-varrással, a gépírással, a szakmai gazdasági számítással kapcsolatban. Az iskolában az elmélet mellett igen nagy súlyt helyeznek a gyakorlatra. Mert nem elég megtanulni mondjuk a baromfinevelést, a paprikatermesztést, azt is tudni kell, hogyan kell csirkepaprikást, avagy töltött paprikát készíteni, azt is, miként lehet indítani és jól csinálni a falusi turizmust. Emellett tanulnak szakmai levelezést, jogi ismereteket és német nyelvet, ugyanakkor ruhakészítő és gépíró szakképesítést is szerezhetnek. Ebből nem lehet túlképzést csinálni. Már csak azért sem, mert a munkanélküliség mind nagyobb terheket ró a háziasz- szonyokra, nekik kell a mind kevesebből kigazdálkodniuk a család fenntartásához szükséges anyagiakat. Ők tudják, hogy hol és mivel lehet megfogni, beosztani a pénzt, hogy ha egyre szűkösebben is, de minden nélkülözhetetlenre teljen. Murányi L. Nem kérdés, hogy kell-e mozi! Nagy konkurens a tévé, a videó A pécsi Városi Közgyűlés döntésének értelmében megoldódni látszik a pécsi mozik üzemeltetésének jövője, miután az öt pályázó közül az InterCom nyerte el a működtetés jogát. A konkrét tervek elkészítése ezek után születik majd meg, ezért arra kértem Pozsgai Miklóst, a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját, röviden foglalja össze Pécs és Baranya megye mozizásának történetét, hadd lássuk, milyen múlttal és milyen alapokról indul „az új korszak”.- Még nincs száz éve annak, hogy Párizsban bemutatták az első mozgóképet. Ezalatt az idő alatt a mozgókép-kultúra hallatlan átalakulásokon ment keresztül, s talán nem túlzás az, hogy majdnem mindenki életét befolyásolja így vagy úgy. Budapesten már a millenneumi kiállításon megjelentek az első vetítő mutatványosok, s a századfordulón már Pécsett is fölállították a vándorsátrakat a Búza téren. 1905-ben pedig a mai Kamaraszínház épületében az első rendes mozi is megkezdte működését, az Uránia bi- oszkóp. Ez még némamozi volt, zongoráztak alatta, illetve a kikiáltó mondta, hogy Ferenc József ezt csinálta, Párizsban amaz történt. A mozi semmihez nem hasonlítható fejlődésére jellemző, hogy már 1912-ben felépítették az Apolló Mozit, a város első állandó filmszínházát, amit 1931-ben már hangosfilmre állítanak majd át. Utána megépült a Park Kertmozi, majd végül 1937-ben az Uránia Mozi. Az előadások úgy néztek ki, hogy először volt egy híradó, amiből a néző megtudta, mi történt a világban - ezt ma minden este megnézheti akár többször is a televízióban. Ezután vetítettek egy rövidfilm-összeállítást, amiért külön nem mentek volna be, de úgy érezhették - joggal hogy egy jegy áráért több filmet kapnak. S ez után következett a nagy film. Ez egy olyan egységet jelentett a nagyvárosokban, és Baranya majd 300 településén, amiért érdemes volt moziba menni. Lehet, hogy nem voltak rögzített székek, gépház, lehet, hogy minden tekercs után szünetet kellett tartani, de hetente legalább egyszer megjelent a lovaskocsi, később autó, amely a filmet hozta, s ez az 50-es, 60-as években még nagy szó volt. Azonban ez utóbbi időben már megindult a televíziózás, lehetett kapni a Tavasz meg a Kékes készülékeket, s hirtelen ez a másik csoda is betört az emberek életébe. A 60-as években átlagban 140-150 millió látogatója volt a mozinak, tavaly, 1992-ben 15 millió. Többé már nem a mozi volt az egyetlen helyszín, ahol filmet lehetett nézni, hanem egy sokkal kézenfekvőbb hely, mindenkinek a saját lakása. Mindezt hamarosan kiegészítette a videó, és még egy lépéssel tovább a „világtelevízió”, amikor - napjainkban - jóformán az egész világ egy gombsoron végigzongorázva a nagyszobába szállítható egy szem- pillantás alatt. Mindez a fejlődés felveti a kérést: ezek után egyáltalán kell-e mozi?- Szerintem kell. Nekem legalábbis hiányozna.- Persze, hogy kell! Csak nem any- nyi. Pont azért, mert ma csupán egyik helyszíne a filmnézésnek. Csökkent a mozilátogatók száma, csökkent a mozik száma, ugyanakkor egyre több ember nézett filmet tévén, videón, ennél fogva több filmre is szükség lett. A világban nagyjából 4000 filmet gyártanak évente, ebből a mozi csupán 200-at mutat be, a televízió sokkal többet.- Hogyan vetül ez az általános helyzet Baranyára?-Én 1980-ban kerültem a Moziüzemi Vállalathoz, akkor több, mint 200 mozink volt a 296 településen, ahol legalább egy héten egyszer volt előadás. A hálózatban 450 ember tevékenykedett, 14 autóval járták a megyét. Napjainkra ez az igény már nincs meg. A korábbi rendszerben természetesen az állam működtette a mozikat, miután 1952-ban államosította a mozikat, és megyénként létrehozott egy-egy Moziüzemi Vállalatot. Egészen napjainkig 4000 mozival gazdálkodtak, mert a művelődés-politikának az volt a célja, hogy a legkisebb faluban is legyen filmvetítés, ráadásul olcsón. Ezért persze, a deficitet is az állam fizette. A zonban világos volt, hogy ez a struktúra nem tartható tovább, főleg a rendszerváltás után. Az első lépcsőben a körzeti mozikat szüntettük meg, ahová kocsin vittük a gépet, filmet. Tavalyi év július 31-ig az ön- kormányzati tulajdontörvény értelmében átadtuk az önkormányzatnak azokat a mozikat, amik adott település ellátását szolgálják Baranyában. Ez a folyamat gyakorlatilag most Péccsel fejeződött be. M. K.
