Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-18 / 105. szám
Erdélyi költő könyve a Jelenkor Kiadónál Kovács András Ferenc: Költözködés Kovács András Ferenc Marosvásárhelyen élő költő verseskötetét jelentette meg közös kiadásban a pécsi Jelenkor Kiadó és a Kriterion. A címe: Költözködés. A szerző most Pécsett járt a könyv bemutatóján, mely egyben a Látó című irodalmi folyóirat bemutatkozó estje is volt. Itt beszélgettünk Kovács András Ferenccel.- Milyen pályára tekinthet vissza egy fiatal, romániai magyar költő?- Az én nemzedékem a 80-as évek elején indult, akkor volt egy Forrás című sorozat, itt jelenhettek meg fiatal szerzők. Persze, egy-egy könyv 2-3 évet várt, a cenzorok nagyon körültekintőek voltak, sokkal keményebben léptek fel, mint ugyanakkor Magyarországon. Minden szóban veszélyt sejtettek. Lassan azért megjelentek a könyvek, azonban a mindennapi közléssel komoly bajok voltak 1989-ig. Természetesen a fordulat után is temérdek gondunk van, de ezek már más típusúak, mint régen. Ma sem szerkeszthetünk olyan lapot, amilyet szeretnénk, minden kompromisz- szumon, konszenzuson alapul. A bajok főleg pénzügyiek. Talán elég annyi adalék, hogy Románia költségvetésének 0.41 százalékát fordítja kultúra támogatására.- Tehát bizonyos tekintetben Romániában és romlott a kultúra helyzete?- A könyvkiadás teljesen összeomlott. A kultúra nehezen viseli el ezt az örökös átmenetiséget, ami felénk, Kelet-Euró- pában uralkodik. Papírhiány van, ami akad, az is rossz minőségű. Az állapotokra pedig a vadkapitalizmus elburjánzása a legjellemzőbb: ember embernek farkasa. De majd ennek is vége lesz egyszer. Én bízom benne. M. K. Gyermekszínjátszók Somberekén A német nemzetiségi általános iskolások színjátszó csoportjainak első találkozóját rendezték meg tegnap a baranyai Somberekén. Lánycsók, Hí- mesháza, Palotabozsok, Somberek és a pécsi Tiborc utcai iskola fiataljai mellett a romániai Sibiu (Szeben) diákjai is bemutattak egy darabot. A 400 fős gyerekközönség külön élvezte, hogy őket is kisminkelték ez alkalomból. A rendezvény költségeit a német állam által támogatott Baden-Würtenberg tartományi Duna-menti Németek Szövetsége állta. Humorral orvosolja a bajokat / Eles István parodista nem pusztán utánoz A dolog ugyebár csalóka. Ha valaki csak fél füllel figyel, s netán dr. Torgyánt vagy Han- kiss urat hallja veretes magyar nyelven megszólalni, s megdöbben, miféle zöldségeket beszélnek, lehet, hogy Éles István parodista áldozata. A kitűnő utánzóművész a legutóbbi Humorfesztiválon robbant be a kabaré világába, s azóta nincs is megállás. Most is Pécsett találkozhattunk vele, a Trade World Club jótékonysági gálaműsorán, s az első kérdés arra irányult, vajon lehet-e tudatosan készülni a humorista pályára?-Azt hiszem, ha valakiből humorista lesz, az nem a tudatos készülés, hanem a gyerekes játékkedv megmaradásának a jele - mondja Éles István, kényelmesen elterpeszkedve egy fotelben. - Nálam mindig egyfajta játék volt az utánzás, már iskolás koromban is, mindenki szerette, osztálytársak, tanárok egyaránt. A tanulás folyamata pedig nem más, mint hogy a produkciót minél jobban elismerik, a jövőben annál jobb lesz, s ha tényleg van fejlődés a színvonalban, akkor az újabb elismerés sem marad el.- Hadd kérdezzek valami nagyon butát: mi a jó a paródiában? 0- Ezen már én is gondollcoz- tam, de voltaképp nem tudtam megfejteni. Elvégre minél tökéletesebb egy utánzás, annál kevésbé paródia, ezért arra jöttem rá, hogy a jellegzetes paródia nem pusztán utánzásból áll. Van a dolognak egy technikai oldala, de mindenképpen igényel maga a szöveg valami pluszt.-Miként választja ki „áldozatait"?- Két módon. Ha van egy ötletem, elképzelt történetem, amit meg szeretnék oldani, akkor ahhoz keresek figurát. De gyakoribb, hogy maga a karakter ad inspirációt. Torgyán József és Hankiss Elemér esetében mindenképp ez utóbbiról volt szó, a két jelenség adta magát.- Van kapcsolata velük? Azt tudom, Torgyánnal már személyesen is találkozott.- Igen, a Friderikusz Sándor show-jában és a Rádiókabaréban. Kedvesen, viccelődve elbeszélgettünk, s nem éreztem semmiféle ellenszenvet az iránt, ahogy kifiguráztam.- Létezik-e humorista ars poetica, legalábbis olyan, amit ön vall?-Nem vagyok ideológus típus, talán ha majd idősebb leszek. Ugyan tervezek előre is, de igyekszem spontán maradni. Annyit már megtanultam, hogy a közönséget a ma érdekli, esetleg még a tegnap, de a tegnapelőtt már semmiképp. Napi bajaikra keresnek orvoslást a humorban! M. K. Már másodikosok a pécsi sziámi ikrek Bíró Tamás és Bálint Löffler Gábor felvétele Egyformák, mint két tojás Milyen lesz a Balatoni forgalom? Vendégcsalogató tervek Régóta nem találkoztunk a Bíró ikrekkel, Tamással és Bálinttal, akik arról voltak ismertek országszerte, hogy összenőve, sziámi ikrekként jöttek világra a pécsi szülészeti klinikán. Abban az időben sokat írtunk róluk. Megírtuk amikor Münchenben elvégezték rajtuk az egyáltalán nem kockázatmentes szétválasztó műtétet. Akkor még kétséges volt, hogy egyáltalán lábra tudnak-e majd állni. A gyerekek a hazatértük után rövid idő alatt megtanultak járni, s eleven két fiúcska lett belőlük. Ma már iskolások, nemsokára a második osztályt fogják befejezni. Amikor arról faggattam őket, ki mit szeret legjobban az iskolában, szinte egyszerre mondták, hogy a tornaórákat, mert ott játszani lehet. Bálint még szereti a matematikát, és az énekórákat, Tamás viszont kijelentette, hbgy ő utál kornyikálni. Bálint a jobb tanuló, Tamás szétszórtabb. Emlékszem, amikor óvodások voltak, Tamás volt aki gyorsabban tanult verseket és kéretés nélkül is szívesen szavalta el azokat. A mostani találkozásunkkor viccekkel árasztottak el, versengtek, ki mondja a jobb viccet, s lesték a hatást. Tíz pec múlva az anyukával együtt már dőltünk a nevetéstől. Hogy miért írunk pont most róluk, amikor nincs semmi jeles esemény? Az apropó csupán annyi, hogy Friderikusz Sándor érdeklődött utánuk, elkérte valamennyi, a lapunkban’ róluk megjelent újságcikket. Eredetileg a következő műsorában szerepeltek volna, a terv azonban módosult, s az ikrek októberi születésnapjára időzítik az adást. Amikor az ikrektől elbúcsúztam, utánam szóltak: néni azt is írja meg, kik a legjobb barátaink. Megígértem, íme teljesítem: a Bíró ikrek legjobb barátja Domonkos Gábor és Pintér Attila. S. Zs. Nem túl optimisták a Balaton idei forgalmát prognosztizáló szakemberek. Legalábbis Magyarosi György, a Siótour gazdasági igazgatója nem az. Véleménye szerint a Balaton a magyar- országi turizmus érzékeny barométere, az itt jelenkező változások, ha egy-két év késéssel is, de országosan bekövetkeznek. Az eddigi jelzésekből feltételezik, hogy tovább folytatódik a Balaton idegenforgalmának csökkenése. Ez a tendencia már 1987-től elindult, ekkor a belföldi turista forgalom csökkent jelentősen, s ez a tendencia azóta is tart. 1989-től a volt szocialista országokból érkező forgalom, különösen a volt NDK területéről érkezett turisták száma esett vissza jelentősen, s szinte ezzel azonos arányban csökkent a nyugatnémet turisták száma is. Hogy a pesszimista kép mellett valami kis biztatót is mondjunk, idei új jelenség, hogy azok a volt kelet-német turisták, akik éveken át itt nyaraltak, a bárhová utazás lehetőségének eufóriája után mintha kezdenének visszapártolni hozzánk, már eddig jeTegnap Pécsett a Doktor Sándor Művelődési Központban lezajlott a baranyai közép- iskolások dr. Hajdú Imre versmondó versenye. A népes mezőny színvonalában is gazdagabb volt a tavalyinál. A zsűri - az MTV Körzeti Stúdiója rendezőjének, Bükkösdi Lászlónak az elnökletével - a Leőwey Gimnázium diákját, a Rad- nóti-versenyeken is sikeres lentős számú egyéni bejelentkezés érkezett a részükről. Ez örvendetes, de nem fogja jelentősen megváltoztatni a Balatoni forgalmat. Az idegenforgalmi szakemberek, legalábbis a Siótoumál, azonban nem ülnek ölhetett kézzel. Először is megpróbálják visszahódítani a hazai turistákat. Szeretnének olyan megállapodásokat kötni, hogy kedvezményes utazásokkal, egyes éttermekben kedvezményes árakkal, különböző programokkal szolgálhassanak a hazaiaknak. A külföldi turisták visszacsalogatására pedig mindenképp színvonalnövelő beruházást kell eszközölni. Magyarosi György elmondta, a Balaton körüli kemping kapacitás túlméretezett. Az ilyen férőhelyek száma a tó körül mintegy 55 ezer, a Siótour 20 ezer kempingférőhellyel rendelkezik. Erre ma már nincs igény. A felét, főként lakókocsis, színvonalas kempinggé alakítják, a másik felén pedig családias, bungalow telepet építenek ki. Az igazi forgalomfellendülést azonban a világkiállítástól várják. S. Zs. Harangi Mária versmondását ítélte a legjobbnak. Második Illés István a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumból, harmadik Sax Gizella, negyedik Rezes Judit - mindketten a pécsi Művészeti Szakközépiskola diákjai. Perlaki Ivett (Janus Pannonius Gimnázium) Görbe Attilával (Angster Károly Szakmunkás- képző és Szakközépiskola) ötödik-hatodik lett. B. R. Versmondó verseny nem(csak) középfokon Rádió mellett __ M int szorgalmas almaevőt, fölöttébb érdekel engem is a szabolcsi almatermések sorsa, mit mondjak: évtizedek óta. Mert amióta létrehozták az óriási - és főleg nagyüzemi - almáskerteket szinte évente ismétlődnek a gondok: ha jó az évjárat, szűk a „hűtőkapacitás”, máskor túltelített a piac s akadozik az export, aztán ötletek születnek, miszerint ivólevelet kellene gyártani a gyümölcsből, amit aztán palackozni kéne, vagy dobozolni, de ehhez is pénzforrást kellene biztosítani. Ha rossz a termés, ráfázik a nagyüzemi- és magántermesztő, közben az ültetvények is elöregednek, sokan unják már a Jonatánt, új fajták telepítése lenne kifizetődő... satöbbi ... satöbbi. A hazai sajtó (tévé, rádió) évente megszellőzteti az alma-ügyeket, akár csak nyaranta, a pestkörnyéki „gurulós málnák” körüli heves üzleti összecsapásokat, amikor is a termelők szinte ölre mennek a felvásárlókkal, úgy érzik, tapasztalják, hogy egymást rendszeresen becsapják. A helyzet aligha változott: napjainkban vásárolható alma harminc-negyven,'. ám het- ven-nyolcvan forintért is, főleg Jonatánt, de gyakran olcsóbb a narancs és a mandarin, ami pedig valamikor hiánycikk volt. Az almafajtákat nem ismerem csak a Jonatánt, ám kapható öklömnyi, középzöldkemény alma is, darabját (nem kilóját!) nyolcvan forintért adják: ízéről, zamatáról nincs ismertem. A hét elején egy Szabolcs megyei képviselő az interpelláció során elmondotta, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tavaly négyszázezer tonna alma termett. De ebből csak negyvenezer tonna talált vevőre, az almatermesztők katasztrófa helyzetbe kerültek. Nyakukon a romlandó - elértéktelenedő - termés, hát most futhatnak a pénzük után. A keleti piac - mint ismeretes - szétesett, a legnagyobb partneri kapcsolat a volt szovjet üzletfelekkel, ismert okok miatt megszűnt. Ő - mármint a képviselő - tudja mi lenne a teendő, például a fajtaváltást már rég végre kellett volna hajtani és olyan gyümölcsöt termeszteni az ültetvényeken, amelyeknek piaca van a nyugati világban. Ehhez persze létre kellene hozni a feldolgozóipar-hálózatot is a termesztés színhelyén lehetőleg. De addig is: hogyan lehetne segíteni a tönk szélén álló termesztőkön? A kérdést a Földművelésügyi Minisztériumhoz intézte, amelynek magas rangú tisztviselője azonnal válaszolt is. Közölte a Házzal, hogy örömhírrel szolgálhat: minden almát eladtak, amelynek minősége megfelelt a partneri követelményeknek. Csak a kifogásolható minőségű termék maradt itthon, hazai fogyasztásra. Ami a jövőt illeti: elengedhetetlen a fajtaváltás, a termékszerkezet-váltás ha versenyképesek akarunk maradni a nyugati piacon. A következmények kemények. A kormány három és félmilliárd (!) forintot fordít a szükséges váltás-feladatok végrehajtására. Azt a kormány adja, a többi a termesztők dolga, akinek önállóan kell a jövőben nem csak a fajtakiválasztást elvégezniök, hanem okosan, kereskedniük is. Ez így rendben is lenne - gondoltam magamban, amint e párbeszéd lezajlott az üléste- remben. Aztán hirtelen valami eszembe jutott. Minden stimmel? A képviselő számokat mondott: 400 ezer tonnából 40 ezret adtak el. A válaszban nem szerepel adat, ám „örömhír”, hogy minden jóminőségű almát eladtak. S ez mennyi lehet? Éppen az a negyvenezer? Mi ebben az örömhír? Ha 360 ezer eladhatatlan? Vagy felvett a nyugati piac mondjuk 200 ezret. Azon már örvendezhetnénk. A válaszban csupán a kormány milliárdos segítségnyújtás okozhat lelkesedést. Hogy a valóságban mennyi alma rohad ránk, arról nincs statisztika. Alma. az egész . . . 4 Új VDN 1993. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP
