Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-16 / 103. szám
1993. április 16., péntek új Dunántúli napló 11 Igen? Nem? Tartózkodás? Politikai korszakváltás a Fideszben • • Öregszenek Nyomulnak a fiúk-Az új imázs: tapasztaltabbak vagyunk - Szakszerűség és tárgyilagosság Stjepan Mesic vezetésével horvát parlamenti küldöttség járt a héten Magyarországon. A horvát Szábor elnökét hivatalában fogadta Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Interjú az új jugoszláv kisebbségi miniszterrel Párbeszéd mindenkivel A Parlament házszabályának módosításáról hetek óta folynak a tárgyalások. Több változás várható, de változtatnak-e a szavazatértékelés jelenlegi módján is! Ma a nálunk érvényben lévő rendszer szerint a tartózkodó szavazó, a nemmel szavazókat támogatja. Miért igazságosabb ez, mintha nem számítanák, vagy az igen oldalára sorolnák a tartózkodást? - kérdeztük dr. Dörnbach Alajost, az Ország- gyűlés alelnökét.- A jelenlegi házszabály szerint egy javaslat elfogadásához a jelenlévő képviselők felének és még egynek a szavazatára van szükség. Ugyanakkor valóban kimondja azt is a szabályzat, hogy a tartózkodás a nemmel szavazókat támogatja ...- Pedig ha nemmel akart volna szavazni a tartózkodó, megnyomhatta volna a nem gombját is...- De ha az igennel értett volna egyet, akkor azt nyomta volna meg! A tartózkodásnak politikai üzenete is van. A tartózkodó képviselő azt jelzi, hogy legalább is aggályai vannak az indítványt illetően. Ez gyakran tapasztalható kormánypárti képviselők esetében, akik nem tartják megfelelőnek az indítványt, de ugyanakkor nem akarnak a kormány ellen szavazni.- Más országok parlamentjeiben milyen módszert alkalmaznak?- Sokféle módszert ismerünk, de a legtöbb helyen ugyanazt alkalmazzák, mint nálunk. Van parlament, ahol nem ismerik a tartózkodással való szavazást, ott a képviselő egyszerűen nem nyomja meg egyik gombot sem, vagy kimegy a teremből. Ez is egy módja a tartózkodásnak, csak azzal fenyeget, hogy határozatképtelenné válhat az ülés.- A szavazási szabályok változásától mit vár a parlament tisztikara?- Egyik képviselőtársunk azt javasolja, hogy a tartózkodó szavazatot csak a határozatképesség szempontjából vegyük figyelembe, de a határozat sorsát kizárólag az igene k és a nemek döntsék el. Ez szerintem torz döntéseket szülne, hiszen ha sokan tartózkodnak, akkor a jelenlévő törpe kisebbség megszavazhatja, vagy elvetheti akár a legjobb javaslatot, vagy törvényt is. Én a magam részéről tehát jobbnak tartom a jelenlegi szabályozást, mert most az igen vagy a nem dönt. Azt hiszem, ebben a kérdésben még a T. Ház vezérkara sem jutott egyezségre. (koós) Domenico Fisichella, nemzetközi hírű olasz politológus eddig ismeretlen volt a magyar olvasóközönség, gyanítom, hogy a szakma hazai képviselői előtt is. Most magyarul is megjelent a hazájában rövid idő alatt két kiadást is megélt, a szerző által kézikönyvnek szánt önálló kötete A politikatudomány alapvonalai címmel. Benne a kortárs politikatudomány fogalmairól, problémáiról és elméleteiről gazdag szakirodalmi bázison nyugvó áttekintést ad a római La Sapienze Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője. De elképzelhető-e egyáltalán, hogy szakembereken kívül mások kezébe is odakerül ez az - Észak-Magyarországi Innovációs Centrum (Park)Rt. kiadá„Öregszünk” - hirdette kihívóan ötödik születésnapját a Fidesz március végén utcai plakátokon és újsághirdetéseken, s a budapesti Petőfi Csarnokban rendezett nagyszabású bulin (belépés csak szigorú motozás után). A plakáton a születésnapi gyertyákat elfújó gyerek - Deutsch Tamás egyik kisfia - azonban nemcsak az idő múlására figyelmeztet. Egyúttal a hosszúhajú, farmeres, „tinilányok bálványa” fiatalemberből lett komoly politikus családapai felelősségét és megbizhatóságát is hirdeti. „Öregszünk”, még mindig mi vagyunk a legfiatalabbak, de már benőtt a fejünk lágya, felnőttünk, egyre tapasztaltabbak vagyunk - ez az új Fi- desz-imázs, egy választásokra és utána kormányzati szerepvállalásra készülő párt önképe. Ezt a képet hivatott megerősíteni a Fiatal Demokraták Szövetségének ma kezdődő V. - s e néven feltehetőleg utolsó - kongresz- szusa Debrecenben. Politikai szempontból korszakváltás lesz a kongresszus - mondta sajtótájékoztatóján Kosa Lajos, amikor megnyitotta a tanácskozást megelőző és kísérő kulturális rendezvényt. Pedig a Narancsfesztivál még a „régi jó” Fideszt idézi: elsősorban a fiatal diák és az értelmiségi közönséghez szólnak az igényesen összeválogatott rockkoncertek, az avantgárd kiállítások, a művészfilmek, s a színielőadások. S valójában semmi okunk feltételezni, hogy ezzel az értékválasztással, s az így megszerzett közönséggel bármikor is szakítana a Fidesz. Ez a bázis azonban kevés - főleg ha a fiatalok esetleg el se mennek szavazni. Ezért van szükség a korszakváltásra, amit külsőleg ki fog fejezni a felső - 35 éves - tagság korhatár eltörlése, s a névváltoztatás. Ami a korhatárt illeti, már egy évvel sában megjelent - kötet? Ennek, úgy vélem, nincs sok realitása. pedig az olasz szerző számos megállapítása többek figyelmére érdemes. Számos vonatkozásban összehasonlításra is készteti olvasóját. S bár jól tudjuk, hogy minden tipológia - éppen magas fokú általánosítása következtében - alig vagy egyáltalán nem alkalmazható közvetlenül, egy konkrét viszonyrendszer vizsgálatára, mégis - „tengerben a csepp” alapon - megkísérelhető, hogy önmagunkra vagy a földrajzi régióra „szabjuk” számos gondolatát. Például korunk rezsim- jeivel, s mindenekelőtt a demokráciával kapcsolatban. Mert a demokratikus rezsimnek - véli az olasz politológus - a szavazás nem egyetlen és nem ezelőtt, a pécsi kongresszuson is szó volt róla, de akkor a küldöttek jelentős része még nem akart beletörődni a Fidesz generációs jellegének a feladásába. Most városi, megyei és regionális értekezletek során győzték meg Orbán Viktorék a küldötteket arról, hogy végképp meg kell szabadulni az ifjúsági mozgalom vonzó, de bizonyos értelemben mégiscsak marginali- záló bélyegétől. A Fidesz csak úgy győzhet a jövő évi választásokon, s csak úgy lehet egy kormánykoalcívió vezető ereje- márpedig ez a bevallott cél -, ha képes lesz a magyar lakosság minden rétegét és korcsoportját megszólítani és képviselni; Nem utolsósorban a felső korhatár eltörlésével lehet erősebben a párthoz kötni azokat a 35-ön túliakat, akik jelenleg szakértőként segítik a Fideszt, vagy azokat a liberális érzelmű szavazókat, akik kiábrándultak az SZDSZ-ből vagy az MDF-ből. A korhatár eltörlése „lefutott” ügynek látszik, nem sikerült azonban megállapodni az előtanácskozásokon az új névben. A Fidesz rövidítést természetesen megtartják - ebben teljes az egyetértés -, de a kongresszusnak kell döntenie arról, hogy a teljes név Fiatal Demokrácia Szövetsége, vagy Fidesz-Liberálisok legyen-e, esetleg mégis maradjon a jelenlegi elnevezés. A mozgalmi jelleggel való szakítást, a végleges párttá válást - és a választási kampányt - szolgálják a tervezett szervezeti változtatások. Ezek közül a leglátványosabb, hogy a kongresszus- a mai állapot szerint ellenjelölt nélkül - pártelnökké és ezzel miniszterelnök-jelöltté választja Orbán Viktort. A szóba került riválisok - Fodor Gábor és Áder János - még a hivatalos jelölés előtt visszaléptek és egyértelmű támogatásukról bizkimerítő kritériuma. S az állampolgárok megítélése nem szűkíthető a barát - ellenség kettősségre, hiszen a demokráciában az egyén kifejezheti egyet nem értését vagy akár szemben állását is a hatalom birtokosaival, anélkül, hogy emiatt szükségszerűen ellenségnek tartanák. Nem puszta „áthallás” tehát, mikor ugyancsak aktuálisnak érezzük a figyelmeztetést: a demokratikus rezsimekben a barát - ellenség dichotómia helyébe a barát-ellenfél kettősségnek kell lépnie. S az ellenfélnek lehetősége és joga van megkísérelni akár a hatalom átvételét is. Az ezért folyó versengés a politikának szerves része, melyből - az ezt kísérő konfliktusok ellenére - a pozitív eredmények születhetnek a politikai fejlődés egésze számára. A demokratikus rezsimekben - vallja a szerző - a politika tiszteletben tartja a társadalmi, a kulturális, a gazdasági, a rokonsági, és az egyéb dimenziók autonómiáját. Nem lépi át a pritosították Orbánt, mint azt a politikust, aki ma a közvélemény számára megszemélyesíti a Fideszt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pártvezetésnek azok a tagjai, akik egyben-másban eltérő politikai véleményt vagy stílust képviselnek mint Orbán Viktor, ezt a különbséget a maximális pártfegyelemmel szorítják háttérbe a közös győzelem érdekében. (A magyar sajtó különböző orgánumai az elmúlt hetekben hiábavaló küzdelmet folytattak azért, hogy Fodor Gábortól legalább egy rossz szót kicsikarjanak a vele egyáltalán nem felhőtlen barátságban lévő Orbán Viktorról. A nyilvánvaló nézet- és habituskülönbségre legfeljebb az utalt, hogy egy „születésnapi” rádióriportban Fodor arról beszélt: jó volna hosszú időre és sokezer kilométer távolba elutazni.) A lényeges szervezeti változásokhoz tartozik és a helyi választási mozgósítást szolgálja, hogy elnöke - tehát egyszemélyi felelős vezetője - lesz a városi és megyei Fidesz szervezeteknek is. A Fideszben ugyanis valójában már minden a választásról szól - miként az összes többi pártban is. Úgy tűnik azonban, hogy míg ezt a többieknél természetesnek tartják, a Fidesztől sokan rossz néven veszik a pragmatikus célratörést. 1990-től a Fidesz vonzerejének és viszonylagos sikerének éppen az volt a titka, hogy any- nyira különbözött a többiektől, annyira mást ígért már megjelenésében is. Később a parlamenti munkában is sikerült megőriznie saját, szimpatikus arcát azzal, hogy képviselői a szakszerűséget és a tárgyilagosságot képviselve tudatosan és látványosan távolmaradtak a hol személyeskedő, hol ideologikus „törzsi vitáktól”. Ez formálta a mindenki számára partiképes - sőt a mások partiképességét megítélni hivatott -, higgadt középpárt képét, s ez erősítette a Fidesz vezetőinek politikai ambícióit. A közvéleménykutatások szerint ma is a Fidesz a legki- magaslóan legnépszerűbb párt, Orbán, Fodor és Deutsch a legkedveltebb politikusok közé tartozik. Februárban Orbán Viktornak szinte órák alatt sikerült rendre utasítani és a Fidesz mellett elkötelezni az MSZP-vel „kacérkodó” SZDSZ-t, majd a miniszterelnök kivételezett ellenzéki tárgyalópartnereként tűnt fel. „Nyomulnak” a fiúk. Hajdú András vát szféra politika által érinthetetlen küszöbét, a hatalom nem terheli tehát indokolatlan beavatkozásokkal a magánélet intim szféráit. Az állammal szemben érvényesülő egyéni szabadságnak a biztosítása, az egyén autonómiája bizonyos mértékének megőrzése tehát a demokrácia létének elengedhetetlen kritériuma. Ez a politikai „mi”-vel szemben az individuális „én” védettségét jelenti. A modern demokrácia döntési elve a többségi elv, de nem a szélsőséges többségi elv - hangsúlyozza Domenico Fisichella. Hanem a kisebbségek számára biztosított garanciákkal mérsékelt többségi elv! A mindenkori döntésekben tükröződnie kell annak az igazságnak, hogy a többségnek nincs mindig és mindenben igaza, azaz nem illeti meg őt korlátlanul minden hatalom. Ebből következik, hogy a demokráciában az egyet nem értés kifejezésre juttatásának szabadsága elengedhetetlen. Ennek határt a képviseleti intézmények és a- Savovic Margit szabadkai főiskolai matematikatanár talán az egész jugoszláv kormány legvitatottabb egyénisége - magyar szemszögből. Neve akkor lett ismert, amikor a vajdasági Szerb Szocialista Párt és a tartományi vezetés a szabadkai Hét Nap című újság főszerkesztőjének akarta kineveztetni, de a szerkesztőség határozott ellenállása miatt ettől végül eltekintettek. Újra nagy viharokat kavart az, amikor a vajdasági kormányban kisebbségi miniszteri (titkári) megbízást kapott. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének képviselői nyomban elhatárolódtak tőle, kinevezését provokációnak minősítették. Érről a tisztségről emelték ki; a márciusban megalakult új jugoszláv kormány kisebbségi és emberi jogi minisztere lett, Momcilo Grubac professzor utóda. Savovic Margit az MTI tudósítójának, B. Walkó Györgynek elmondta, hogy a funkciót elsősorban pártmegbízatásként fogadta el.- A munkakör valóban nagy kihívás, de még inkább kötelezettség, miközben állandóan fennáll annak a lehetősége, hogy az ember téves következtetésekre jut. Igyekszem minden apró tényt ellenőrizni, mielőtt döntést hoznék. A politikát nem tekintem élethivatásomdemokratikus játékszabályok elfogadása szab csupán. A modern demokráciában tehát a küzdőterek pluralizmusa létezik, ezért is tekinthető érvényesnek a „Minden hatalmat senkinek!” - jelszó. A hatalommegosztás ténye tehát maga jelenti a korlátokat a korlátlan hatalombirtoklás és -gyakorlás előtt! S ebből következik a hatalom különböző tényezőinek, szereplőinek egymást kölcsönösen kontrolláló működése, a jogi és egyéb eszközökkel történő ellenőrzése. A demokráciáról leírtak csírájában jelen vannak formálódóban lévő hazai viszonyainkban is. Jóllehet a demokráciát ért és érő kihívások és a demokrácia problémái jóval nagyobbak, mint az évtizedes-évszázados hagyományokká! rendelkező országokban. Például a „láthatatlan politika” kétségkívül nagyobb még annál, mint amit a nemzetbiztonság szükségessé tesz. Kétségkívül erőteljesek még a képviseleti demokrácia gondjai is, mindenekelőtt nak, s remélem, hogy megbízatásom után visszatérhetek tanári teendőimhez. Remélem, doktori értekezésemet is rövidesen megvédhetem. Arra a kérdésre válaszolva, hogy tudott-e már tárgyalni a kisebbségek vezetőivel, érez-e bojkottot maga körül, s mivel tudja meggyőzni a kisebbségeket, Savovic asszonyy kifejtette:- Hajlandó vagyok párbeszédet folytatni mindenkivel, aki ezt igényli, természetesen minden előzetes feltétel nélkül. Bojkottról szó sincs, mert már e rövid idő alatt is számtalan találkozón vettem részt, s mindig igyekszem segíteni. A nemzetiségi törvény, amely hamarosan elkészül, a világban elfogadott mércékhez igazodik, s minden nemzeti kisebbségre vonatkozik majd. Ez lesz az alapja a jövőbeni párbeszédnek, s remélem, mindenki meg lesz vele elégedve. A délszláv helyzetről szólva annak a véleményének adott hangot, hogy a nemzetközi közösség megalapozatlan rendszabályokat vezetett be Jugoszláviával szemben, noha egyetlen jugoszláv katona sem harcol Boszniában. „Ugyanakkor a horvát hadsereg jelen van, de Horvátország ellen nem rendeltek el zárlatot. Kettős mércével mérnek” - így Savovic Margit. annak következtében, hogy a részvétel aktusa.és annak érzése szükségszerűen elválnak egymástól s még meglehetősen kevés elem kompenzálja az állampolgárok számára ezt a tényt. Az pedig semmiképp sem, hogy a döntéshozatali fórumokon gyakran presztizsviták folynak, álkérdésekkel viaskodnak, morzsolgatják a három esz- tendővelezelőttibizalmitőkét... Az állampolgárok többsége a küzdőterek pluralizmusát ízlelgetve, a fiatal demokrácia legnehezebb óráiban is féltve őrizte a politikai élet demokratikus elemeit és alkalmazta azok szabályait. Most a pártokon a sor, hogy kigyógyulva pubertáskori betegségeikből jobban ügyeljenek ezekre a normákra és szabályokra maguk is. Mert az elkövetkező esztendőben túl sok veszélyforrás, túl sok csapda fenyeget. Kikerülésük állampolgároknak, pártoknak és a társadalom egészének érdeke. Dr. Szirtes Gábor Képünk az előző kongresszuson készült Olvasás közben . .. A tükörben: a demokrácia
