Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-02 / 90. szám

1993. április 2., péntek uj Dunántúli napló 9 Környezetbarát járművek Két amerikai autógyár, egy­mástól függetlenül bejelentette, hogy kutatási és fejlesztési szerződéseket írt alá amerikai hadiipari kutatólaboratóriu­mokkal. A Chrysler összesen 30 millió dollár értékben 6 szerző­dést kötött az albuquerque-i Sandia National laboratórium­mal környezetbarát járművek kifejlesztéséről. A General Mo­tors a kaliforniai Lawrence Li­vermore National laboratóri­ummal írt alá egyezményt az autók belső ellenőrző rendsze­rének továbbfejlesztéséről. En­nek értéke összesen 6 millió dollár. Felbőszült elefánt Halálra taposott egy két­gyermekes családapát egy fel­bőszült elefánt a dél-afrikai Pi- lanesberg Nemzeti Parkban, Jo­hannesburgtól 160 kilométer­nyire északnyugatra. A német Hans Zilligen, feleségével és két kislányával egy autóban ülve éppen az állatokat fényké­pezte, amikor az elefántbika nekiktámadt, és oldalára fordí­totta a gépkocsit. A háromesz­tendős kislány kirepült az autó­ból. Az apának sikerült a kis­lányt biztonságba helyezni, őt azonban utolérte a felbőszült ál­lat és halálra taposta. A park­őrök lelőtték az állatot, s a csa­lád többi tagját kimentették. Hajléktalanok egy bölcsödében Rendőrgyűrű zár körül Pá­rizsban egy volt bölcsödét, ame­lyet hajléktalanok foglaltak el maguknak ideiglenes szállás­ként. Az üresen álló épület Pá­rizs városának tulajdona, azt korábban egy alapítvány hasz­nálta gyermekotthonnak, de a város és az alapítvány közötti vita következtében 1989 óta üresen áll, bár teljesen be van rendezve. A hajléktalanok be­költözését saját szervezetük szorgalmazta, mivel a városi tanács nem váltotta be korábbi ígéretét, és nem juttatta lega­lább ideiglenes lakáshoz a fe­dél nélkül maradt családokat. Összesen mintegy százan köl­töztek be, köztük csaknem negyven kisgyermek. A rend­őrök még azt is megakadályoz­ták, hogy a bennlévőknek éle- miszerszállítmányokat juttas­sanak el. Magasak klubja Prágában megtartották a Csehországi Magasak Klubjá­nak bálját. A klubtagsághoz a nők esetében 180 cm, a férfiak­nál 190 centiméter az alsó mé­rethatár, és a tagsági könyv (va­lamint a klubszékház) birtoká­ban a magasaknak módjuk nyí­lik arra, hogy rendszeresen ta­lálkozzanak egymással, megbe­széljék gondjaikat, sőt, akár sa­ját sportrendezvényeken ve­gyenek részt. Folyóiratuk is van. A 150 tagú klub jelenlegi legmagasabb személyisége a nők között a 193 cm magas Éva Bosnáková, a férfiak között pe­dig a 216 centire nőtt Miloslav Konvalina. U ráncsempészek A lengyel rendőrség három uráncsempészt vett őrizetbe Gdyniában.A három lengyel férfi megpróbálta áruba bocsá­tani a balti kikötővárosban a mintegy 6,5 kilogrammnyi su­gárzó anyagot, amikor a rend­őrök rajtuk ütöttek. Az erősen sugárzó, 238-as tömegszámú uránizotóp, illetve uránmonoxid valószínűleg egy közelebbről meg nem nevezett szovjet utódállamból szárma­zik. Pereked Tavaly tatarozták az épület homlokzatát Fotó: Läufer L. Későn jött kárpótlási jegyek Kié lehet a belvárosi műhely? Megint egy iparossal keve­sebb, mert bezárt egy több, mint fél évszázada nyitvatartó tisztító műhely. Hirtelen meghalt a műhely tulajdonosa, akire a ne­velőanyja még életében rá­hagyta az üzletet. A magára ma­radt idős asszony rettenetes helyzetbe került. Folytatná az ipart, kiváltaná az engedélyt, ha végre eldőlne a műhely sorsa. Jó lenne, ha legalább megkapná a bérleti jogot arra, ami annak idején is a családé volt. Megvá­sárolni csak a kárpótlási jegyei­ből tudná. A belvárosi üzletet 1938-ban nyitották meg. A megvásárolt ház egyik nagy szobáját alakí­tották át, itt kapott helyet az át­vevő. A kisebb szobákban lak­tak. Ezeket az idős hölgy már megvásárolta a PIK-től. A la­kásvételt követően kapta meg a kárpótlási jegyeket, amelyeket a műhely és az üzlet megvételére szeretett volna fordítani, de, mint megtudta, arra nem hasz­nálhatja fel. Levelet írt a köztár­sasági megbízottnak és Pécs vá­ros önkormányzatának is. El­utasító válaszok érkeztek. Egy hónappal ezelőtt ismét levelet írt az önkormányzatnak, mert tudomására jutott, hogy et­től az évtől a kárpótlási jegyek felhasználhatók nem lakáscélú ingatlanok megvásárlására is. Válasz még nem érkezett. Már beadta a kérvényét is, hogy ki­váltaná az ipart, 83 évesen is folytatná. Csak tudná végre, hogy övé lehet-e a műhely vagy sem? Eddig ahány embert kér­dezett, annyiféle választ kapott. Először azt mondták neki, hogy megvásárolhatja és nem lesz li­cit a műhelyre. Máskor meg azt, ha eladásra kerül az üzlet, akkor elsőbbséget élvez. Havonta ki­fizeti az 5000 forint bérleti dí­jat, mert vannak, akik még min­dig nem vitték el a kitisztított ruháikat. Sok már egy éve vár a gazdájára. A pénzük fekszik benne, mert csak átvételkor és nem előre kell fizetni a tisztítá­sért. Lassan kipakolják a műhe­lyeket. Befejeződik a rendrakás. Az épületet homlokzatát tavaly tataroztatták. Ha elveszik a mű­helyt, akkor le kell falaztatni a lakáshoz vezető ajtót. Az idős asszonynak akkor nem lesz se vize, se konyhája, se fürdőszo­bája, mert mindez a műhelyek­ben kapott helyet. Sokan zaklat­ták már, hogy megvennék a műhelyt fodrászatot, galériát, kozmetikát és még ki tudja mi mindent nyitnának benne, azonban erre nem alkalmas az épület. Amióta meg kiderült, hogy csak bérlemény, sokan ug­rásra készen várnak, hogy mi­kor írják ki a pályázatot. A ha­talmas és magas helyiségeket képtelenség kifűteni. Lehetőség sincs rá, mert itt mindig vefy- tísztító üzem volt. Itt csak vegy- tisztítót lehet nyitni, vagy le kell bontani az egészet, az átalakítás nagyon sokba kerülne. Az elhalt özvegye kérvé­nyezhette volna a bérleti jogvi­szony folytatását, amit elmu­lasztott. Akkor nem alakult volna ki ez a lehetetlen helyzet. A bérleményt vissza kell adni, és újra-hasznosítására pályáza­tot írnak ki. Licitálást követően kaphatja csak meg az új bérlő. Az elhalt nevelőanyja nem jo­gosult arra, hogy tovább bérelje, mert az engedélyt névre szólóan adták ki. Kárpótlási jegyre sem vásárolhatja meg, mert a helyi rendelet szerint csak önkor­mányzati tulajdonú bérlakás, - akár egyenesági leszármazott részére is - állami telek saját erőből épített garázs vehető fel- használásával. Lehetőség van még a korábban vett lakások részleteinek kárpótlási jeggyel való törlesztésére is. Sz. K. Budai Sándorné, Rózsika néni (balról) tőzsgyökeres perekedi Läufer László felvételei Az egy utcás Pereked Pereked közel van a megye- székhelyhez: akinek kocsija van, annak tényleg csak egy ug­rás Pécs, de autóbusszal sem tart tovább az út 20-25 percnél. A nagyváros közelsége tagadha­tatlan előny, de ahhoz, hogy jól érezze magát bárki is a faluban - bizony kevés. Főleg manapság, amikor a munkanélküliség egyre na­gyobb, s a korábban szidott in­gázás is lassan-lassan a múlté lesz. Tamás Erzsébet azon kevés fiatal közé tartozik, akinek még van munkája Pécsett: a fiatal- asszony minden nap bejár taka­rítani a 400 ágyas klinikára.-Nem sokat keresek, de an­nak is örülni kell manapság, hogy egyáltalán dolgozhat az ember. Főleg azért, mert férjem a két gyermekünk után egyetlen fillér tartásdíjat nem fizet. Megmondom őszintén, ha nem a szüleimmel laknánk együtt - képtelen volnék megélni. Fényképeket nézegetünk, persze a gyerekeket mutatják, s közben beszélgetünk a család­ról, arról, hogy a nyugdíjas szü­lők is másképpen képzelték el öreg napjaikat, a faluról, amely szerintük érzékelhetően válto­zott az elmúlt két-három évben.- Nem azért mondom, de mostanság annyi a fejlődés, mint korábban a negyven év alatt - mondja Erzsébet édes­anyja, aki annak idején Pécsbá- nyáról került Perekedre. -Ré­gebben csak fizettünk, de semmi nem épült, minden pénzt Ber- kesden költöttek el. Most pedig épülnek járdák, orvosi rendelő lett, a határban fúrtak, s meleg­vizet találtak, ezt is hasznosítani akarják valahogyan. Agilis pol­gármesterünk van. Pedig az­előtt nem nagyon vett részt a fa­luközösség életében. Az egy utcás Pereked a fejlő­dés ellenére sem tartozik a szemmel láthatóan gazdag kis­községek közé. Alig többen mint kétszázan élnek a dim- bek-dombok között, a házak zöme régebben épült, igaz a portákon rend> van. Talán csak egyetlen épület és környéke a kivétel, a falu közepén - omla­dozik a vakolat, kidőlt a kerítés, gazlepte az udvar - azt mond­ják, a tulajdonosa Pécsett él, de nem akarja eladni. Talán a jobb napokat várja. Az idegennek az az érzése, Perekeden méltóságteljes a sze­génység.- Jó falu, jó itt élni, annak el­lenére, hogy a gazdagság, a jó­lét csak keveseknek adatik meg - állítja Bernáth Sándor, aki a Pécsre induló autóbuszok meg­állójában többedmagával vára­kozik. — Nem szívesen mennék el máshová lakni, még Pécs sem lenne vonzó számomra. Annak ellenére, hogy utazni kell. Pere­kednek meg van a hangulata. Ezt a hangulatot egy kívü­lálló nehezen fedezi fel, azt azonban igen, hogy az első ta­vaszi napokban megélénkülnek a kertek, söprik a járdákat, ége­tik a tél szaggatta gallyakat, a füst sűrű, kékes színű gomo- lyagban száll fel. Budai Sándornéval az utcán találkoztam. Évtizedek óta öz­vegy, tősgyökeres perekedi. — Végig küzdöttem az életem, az uramat 1944. december 4-én vitték el az oroszok, valaki még látta Temesváron, aztán nem hallottam felőle többé. A két gyereket egyedül neveltem fel, gondolhatja, nem volt könnyű. A tsz-ben dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba: most 10 000 forintot kapok havonta, s egy kicsit még hozzákeresek a pol­gármesteri hivatalban. Én azt már soha nem fogom megtudni, hogy milyen a gondtalan élet. Horvát Jánossal, aki 1939 óta perekedi, arról beszélget­tem, hogy élt-e a kárpótlás lehe­tőségével.- Nekem 11 hold földem volt, de ki gondolta valaha, hogy en­nek a papírjaira még szükség lehet. Most semmivel nem tu­dom bizonyítani, írás nélkül meg aztán szóba sem állnak az emberrel. A 75 éves ember a boltban volt vásárolni, kis tejet, kenye­ret, narancsot... A felül lévő egyik narancs szemmel látha­tóan rohadófélben van, muta­tom. Az öreg csak legyint. Pereked legszebb része a Kálvária-domb. Aki felkaptat ide, körültekinthet a faluban, beláthat az udvarokba, azonban a lelkekbe nem. Vajon hogyan élnek a perekedi polgárok tíz év múlva? Ezt ők is szeretnék tudni, mindenesetre remény­kednek: jobban, mint most. Roszprim Nándor Baranyai barangolások Együtt a szegényekért Segítsen, aki tud A szegények száma szapo­rodik, akár a nedves falon a gomba. A statisztikák adatai szerint több millió ember él a létminimumon vagy annak kö­zelében. A napi gondok, a fillé­rek számolgatása sok-sok csa­lád, idős, egyedülálló ember napjait keseríti meg. Igaz, hogy idén a szociálpo­litikai célokra 30 százalékkal több jut majd. Az is igaz, hogy a helyi önkormányzatok egyre több ilyen kérdésben döntenek önállóan. Ám ahogyan nőtt az önállóság, ugyanolyan arány­ban nőtt a segélyre szorulók köre, vagyis egyre többen ke­resik fel a helyi önkormányza­tokat, hogy anyagi gondjaik megoldásához segítséget kér­jenek. De az állami segítség, odafi­gyelés mellett bizony elkel az egyéni segítségnyújtás is. Egyre több a testi-lelki segít­ségre szoruló ember, s ezt a helyzetet tovább nehezíti a munkanélküliség és hajlékta­lanság réme. Talán e gondok enyhítésére szaporodnak a kü­lönböző szövetségek, alapítvá­nyok. Ezért az elmúlt évben a fővárosban is megalakult a Szegények és Hajléktalanok Országos Szövetsége. Bekleva Jenő, a Szövetség elnöke és egyben egyik alapító tagja elmondta, hogy nagy-nagy szükség van az ilyen karitatív jellegű összefo­gásra. A szövetséget magán- személyek, vállalkozók és olyan magyar állampolgárok alapították, akik szívügyüknek tekintik az elesett emberek megsegítését. A szövetség megalakításával egyidőben lét­rehozták alapítványukat is „Együtt a Szegényekért” elne­vezéssel. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy 700 ezer a re­gisztrált munkanélküliek száma, s akik nem jelentkeztek a hivatalokba, ahok száma to­vábbi 80-100 ezer lehet. A haj­léktalanok száma az országban közel 60 ezer, s ezeknek az embereknek az ellátására csu­pán 3-4 ezer ágy áll rendelke­zésre. Mint a Szövetség elnökétől megtudtuk, első bemutatkozá­suk még az elmúlt év december 20-án volt, amikor a MÁV se­gítségével a Keleti Pályaudvar érkezési oldalán mintegy 350-400 rászorulónak adtak át ajándékcsomagot. A rendez­vény sikeréhez nagymértékben hozzájárult a BÁV, s a Malomipari Vállalat, sok-sok vállalkozó, kft. és magánsze­mély. Az összefogás eredmé­nye: negyven mázsa élelmi­szer, 2 mázsa friss kenyér és hét köbméter ruhanemű. Az ajándékcsomagokból a szegények és hajléktalanok egyaránt részesültek. S arra vonatkozó adat helyett, hogy egy-egy csomagért hány rászo­ruló fordult meg, ékes bizonyí­ték: az említett mennyiség alig 3 óra alatt gazdára talált. Fiatal a szövetség, nincs még nagy múlt mögöttük, de tenni akarásukat bizonyítja, hogy újabb akciót hajtottak végre a közelmúltban. Az egyik fővárosi kerület önkor­mányzatával együtt - közel 200 ezer forint értékben - 300 nagycsaládot „leptek meg” ha­sonló ajándékcsomagokkal. A Szegények és Hajléktala­nok Országos Szövetsége még csak a fővárosban nyújt segít­séget. De mint nevük is jelzi, tevékenységüket szeretnék az egész országra kiterjeszteni, hiszen szegény ember nemcsak Budapesten él. Szeretnék, ha a vidéki városokban is tudnának a Szövetség létezéséről. S vár­ják az olyan jelentkezőket, akik nagyobb városokban, falvak­ban - csatlakozva a központi elvekhez - vállalnák e nemes feladat megvalósítását az or­szág más területein is. Az „Együtt a Szegényekért Alapítvány” számlaszáma: Postabank Rt. 219-98636. Aki telefonon akar kapcsolatba lépni az alapítvánnyal: 133-99-22. Várják mindazok segítségét, akik adományaik­kal támogatják munkájukat, mert együtt talán többet tehet­nek a rászorulókért. Az ado­mányok az adóalapból leírha­tók. Urbán Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents