Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-02 / 90. szám
1993. április 2., péntek uj Dunántúli napló 9 Környezetbarát járművek Két amerikai autógyár, egymástól függetlenül bejelentette, hogy kutatási és fejlesztési szerződéseket írt alá amerikai hadiipari kutatólaboratóriumokkal. A Chrysler összesen 30 millió dollár értékben 6 szerződést kötött az albuquerque-i Sandia National laboratóriummal környezetbarát járművek kifejlesztéséről. A General Motors a kaliforniai Lawrence Livermore National laboratóriummal írt alá egyezményt az autók belső ellenőrző rendszerének továbbfejlesztéséről. Ennek értéke összesen 6 millió dollár. Felbőszült elefánt Halálra taposott egy kétgyermekes családapát egy felbőszült elefánt a dél-afrikai Pi- lanesberg Nemzeti Parkban, Johannesburgtól 160 kilométernyire északnyugatra. A német Hans Zilligen, feleségével és két kislányával egy autóban ülve éppen az állatokat fényképezte, amikor az elefántbika nekiktámadt, és oldalára fordította a gépkocsit. A háromesztendős kislány kirepült az autóból. Az apának sikerült a kislányt biztonságba helyezni, őt azonban utolérte a felbőszült állat és halálra taposta. A parkőrök lelőtték az állatot, s a család többi tagját kimentették. Hajléktalanok egy bölcsödében Rendőrgyűrű zár körül Párizsban egy volt bölcsödét, amelyet hajléktalanok foglaltak el maguknak ideiglenes szállásként. Az üresen álló épület Párizs városának tulajdona, azt korábban egy alapítvány használta gyermekotthonnak, de a város és az alapítvány közötti vita következtében 1989 óta üresen áll, bár teljesen be van rendezve. A hajléktalanok beköltözését saját szervezetük szorgalmazta, mivel a városi tanács nem váltotta be korábbi ígéretét, és nem juttatta legalább ideiglenes lakáshoz a fedél nélkül maradt családokat. Összesen mintegy százan költöztek be, köztük csaknem negyven kisgyermek. A rendőrök még azt is megakadályozták, hogy a bennlévőknek éle- miszerszállítmányokat juttassanak el. Magasak klubja Prágában megtartották a Csehországi Magasak Klubjának bálját. A klubtagsághoz a nők esetében 180 cm, a férfiaknál 190 centiméter az alsó mérethatár, és a tagsági könyv (valamint a klubszékház) birtokában a magasaknak módjuk nyílik arra, hogy rendszeresen találkozzanak egymással, megbeszéljék gondjaikat, sőt, akár saját sportrendezvényeken vegyenek részt. Folyóiratuk is van. A 150 tagú klub jelenlegi legmagasabb személyisége a nők között a 193 cm magas Éva Bosnáková, a férfiak között pedig a 216 centire nőtt Miloslav Konvalina. U ráncsempészek A lengyel rendőrség három uráncsempészt vett őrizetbe Gdyniában.A három lengyel férfi megpróbálta áruba bocsátani a balti kikötővárosban a mintegy 6,5 kilogrammnyi sugárzó anyagot, amikor a rendőrök rajtuk ütöttek. Az erősen sugárzó, 238-as tömegszámú uránizotóp, illetve uránmonoxid valószínűleg egy közelebbről meg nem nevezett szovjet utódállamból származik. Pereked Tavaly tatarozták az épület homlokzatát Fotó: Läufer L. Későn jött kárpótlási jegyek Kié lehet a belvárosi műhely? Megint egy iparossal kevesebb, mert bezárt egy több, mint fél évszázada nyitvatartó tisztító műhely. Hirtelen meghalt a műhely tulajdonosa, akire a nevelőanyja még életében ráhagyta az üzletet. A magára maradt idős asszony rettenetes helyzetbe került. Folytatná az ipart, kiváltaná az engedélyt, ha végre eldőlne a műhely sorsa. Jó lenne, ha legalább megkapná a bérleti jogot arra, ami annak idején is a családé volt. Megvásárolni csak a kárpótlási jegyeiből tudná. A belvárosi üzletet 1938-ban nyitották meg. A megvásárolt ház egyik nagy szobáját alakították át, itt kapott helyet az átvevő. A kisebb szobákban laktak. Ezeket az idős hölgy már megvásárolta a PIK-től. A lakásvételt követően kapta meg a kárpótlási jegyeket, amelyeket a műhely és az üzlet megvételére szeretett volna fordítani, de, mint megtudta, arra nem használhatja fel. Levelet írt a köztársasági megbízottnak és Pécs város önkormányzatának is. Elutasító válaszok érkeztek. Egy hónappal ezelőtt ismét levelet írt az önkormányzatnak, mert tudomására jutott, hogy ettől az évtől a kárpótlási jegyek felhasználhatók nem lakáscélú ingatlanok megvásárlására is. Válasz még nem érkezett. Már beadta a kérvényét is, hogy kiváltaná az ipart, 83 évesen is folytatná. Csak tudná végre, hogy övé lehet-e a műhely vagy sem? Eddig ahány embert kérdezett, annyiféle választ kapott. Először azt mondták neki, hogy megvásárolhatja és nem lesz licit a műhelyre. Máskor meg azt, ha eladásra kerül az üzlet, akkor elsőbbséget élvez. Havonta kifizeti az 5000 forint bérleti díjat, mert vannak, akik még mindig nem vitték el a kitisztított ruháikat. Sok már egy éve vár a gazdájára. A pénzük fekszik benne, mert csak átvételkor és nem előre kell fizetni a tisztításért. Lassan kipakolják a műhelyeket. Befejeződik a rendrakás. Az épületet homlokzatát tavaly tataroztatták. Ha elveszik a műhelyt, akkor le kell falaztatni a lakáshoz vezető ajtót. Az idős asszonynak akkor nem lesz se vize, se konyhája, se fürdőszobája, mert mindez a műhelyekben kapott helyet. Sokan zaklatták már, hogy megvennék a műhelyt fodrászatot, galériát, kozmetikát és még ki tudja mi mindent nyitnának benne, azonban erre nem alkalmas az épület. Amióta meg kiderült, hogy csak bérlemény, sokan ugrásra készen várnak, hogy mikor írják ki a pályázatot. A hatalmas és magas helyiségeket képtelenség kifűteni. Lehetőség sincs rá, mert itt mindig vefy- tísztító üzem volt. Itt csak vegy- tisztítót lehet nyitni, vagy le kell bontani az egészet, az átalakítás nagyon sokba kerülne. Az elhalt özvegye kérvényezhette volna a bérleti jogviszony folytatását, amit elmulasztott. Akkor nem alakult volna ki ez a lehetetlen helyzet. A bérleményt vissza kell adni, és újra-hasznosítására pályázatot írnak ki. Licitálást követően kaphatja csak meg az új bérlő. Az elhalt nevelőanyja nem jogosult arra, hogy tovább bérelje, mert az engedélyt névre szólóan adták ki. Kárpótlási jegyre sem vásárolhatja meg, mert a helyi rendelet szerint csak önkormányzati tulajdonú bérlakás, - akár egyenesági leszármazott részére is - állami telek saját erőből épített garázs vehető fel- használásával. Lehetőség van még a korábban vett lakások részleteinek kárpótlási jeggyel való törlesztésére is. Sz. K. Budai Sándorné, Rózsika néni (balról) tőzsgyökeres perekedi Läufer László felvételei Az egy utcás Pereked Pereked közel van a megye- székhelyhez: akinek kocsija van, annak tényleg csak egy ugrás Pécs, de autóbusszal sem tart tovább az út 20-25 percnél. A nagyváros közelsége tagadhatatlan előny, de ahhoz, hogy jól érezze magát bárki is a faluban - bizony kevés. Főleg manapság, amikor a munkanélküliség egyre nagyobb, s a korábban szidott ingázás is lassan-lassan a múlté lesz. Tamás Erzsébet azon kevés fiatal közé tartozik, akinek még van munkája Pécsett: a fiatal- asszony minden nap bejár takarítani a 400 ágyas klinikára.-Nem sokat keresek, de annak is örülni kell manapság, hogy egyáltalán dolgozhat az ember. Főleg azért, mert férjem a két gyermekünk után egyetlen fillér tartásdíjat nem fizet. Megmondom őszintén, ha nem a szüleimmel laknánk együtt - képtelen volnék megélni. Fényképeket nézegetünk, persze a gyerekeket mutatják, s közben beszélgetünk a családról, arról, hogy a nyugdíjas szülők is másképpen képzelték el öreg napjaikat, a faluról, amely szerintük érzékelhetően változott az elmúlt két-három évben.- Nem azért mondom, de mostanság annyi a fejlődés, mint korábban a negyven év alatt - mondja Erzsébet édesanyja, aki annak idején Pécsbá- nyáról került Perekedre. -Régebben csak fizettünk, de semmi nem épült, minden pénzt Ber- kesden költöttek el. Most pedig épülnek járdák, orvosi rendelő lett, a határban fúrtak, s melegvizet találtak, ezt is hasznosítani akarják valahogyan. Agilis polgármesterünk van. Pedig azelőtt nem nagyon vett részt a faluközösség életében. Az egy utcás Pereked a fejlődés ellenére sem tartozik a szemmel láthatóan gazdag kisközségek közé. Alig többen mint kétszázan élnek a dim- bek-dombok között, a házak zöme régebben épült, igaz a portákon rend> van. Talán csak egyetlen épület és környéke a kivétel, a falu közepén - omladozik a vakolat, kidőlt a kerítés, gazlepte az udvar - azt mondják, a tulajdonosa Pécsett él, de nem akarja eladni. Talán a jobb napokat várja. Az idegennek az az érzése, Perekeden méltóságteljes a szegénység.- Jó falu, jó itt élni, annak ellenére, hogy a gazdagság, a jólét csak keveseknek adatik meg - állítja Bernáth Sándor, aki a Pécsre induló autóbuszok megállójában többedmagával várakozik. — Nem szívesen mennék el máshová lakni, még Pécs sem lenne vonzó számomra. Annak ellenére, hogy utazni kell. Perekednek meg van a hangulata. Ezt a hangulatot egy kívülálló nehezen fedezi fel, azt azonban igen, hogy az első tavaszi napokban megélénkülnek a kertek, söprik a járdákat, égetik a tél szaggatta gallyakat, a füst sűrű, kékes színű gomo- lyagban száll fel. Budai Sándornéval az utcán találkoztam. Évtizedek óta özvegy, tősgyökeres perekedi. — Végig küzdöttem az életem, az uramat 1944. december 4-én vitték el az oroszok, valaki még látta Temesváron, aztán nem hallottam felőle többé. A két gyereket egyedül neveltem fel, gondolhatja, nem volt könnyű. A tsz-ben dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba: most 10 000 forintot kapok havonta, s egy kicsit még hozzákeresek a polgármesteri hivatalban. Én azt már soha nem fogom megtudni, hogy milyen a gondtalan élet. Horvát Jánossal, aki 1939 óta perekedi, arról beszélgettem, hogy élt-e a kárpótlás lehetőségével.- Nekem 11 hold földem volt, de ki gondolta valaha, hogy ennek a papírjaira még szükség lehet. Most semmivel nem tudom bizonyítani, írás nélkül meg aztán szóba sem állnak az emberrel. A 75 éves ember a boltban volt vásárolni, kis tejet, kenyeret, narancsot... A felül lévő egyik narancs szemmel láthatóan rohadófélben van, mutatom. Az öreg csak legyint. Pereked legszebb része a Kálvária-domb. Aki felkaptat ide, körültekinthet a faluban, beláthat az udvarokba, azonban a lelkekbe nem. Vajon hogyan élnek a perekedi polgárok tíz év múlva? Ezt ők is szeretnék tudni, mindenesetre reménykednek: jobban, mint most. Roszprim Nándor Baranyai barangolások Együtt a szegényekért Segítsen, aki tud A szegények száma szaporodik, akár a nedves falon a gomba. A statisztikák adatai szerint több millió ember él a létminimumon vagy annak közelében. A napi gondok, a fillérek számolgatása sok-sok család, idős, egyedülálló ember napjait keseríti meg. Igaz, hogy idén a szociálpolitikai célokra 30 százalékkal több jut majd. Az is igaz, hogy a helyi önkormányzatok egyre több ilyen kérdésben döntenek önállóan. Ám ahogyan nőtt az önállóság, ugyanolyan arányban nőtt a segélyre szorulók köre, vagyis egyre többen keresik fel a helyi önkormányzatokat, hogy anyagi gondjaik megoldásához segítséget kérjenek. De az állami segítség, odafigyelés mellett bizony elkel az egyéni segítségnyújtás is. Egyre több a testi-lelki segítségre szoruló ember, s ezt a helyzetet tovább nehezíti a munkanélküliség és hajléktalanság réme. Talán e gondok enyhítésére szaporodnak a különböző szövetségek, alapítványok. Ezért az elmúlt évben a fővárosban is megalakult a Szegények és Hajléktalanok Országos Szövetsége. Bekleva Jenő, a Szövetség elnöke és egyben egyik alapító tagja elmondta, hogy nagy-nagy szükség van az ilyen karitatív jellegű összefogásra. A szövetséget magán- személyek, vállalkozók és olyan magyar állampolgárok alapították, akik szívügyüknek tekintik az elesett emberek megsegítését. A szövetség megalakításával egyidőben létrehozták alapítványukat is „Együtt a Szegényekért” elnevezéssel. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy 700 ezer a regisztrált munkanélküliek száma, s akik nem jelentkeztek a hivatalokba, ahok száma további 80-100 ezer lehet. A hajléktalanok száma az országban közel 60 ezer, s ezeknek az embereknek az ellátására csupán 3-4 ezer ágy áll rendelkezésre. Mint a Szövetség elnökétől megtudtuk, első bemutatkozásuk még az elmúlt év december 20-án volt, amikor a MÁV segítségével a Keleti Pályaudvar érkezési oldalán mintegy 350-400 rászorulónak adtak át ajándékcsomagot. A rendezvény sikeréhez nagymértékben hozzájárult a BÁV, s a Malomipari Vállalat, sok-sok vállalkozó, kft. és magánszemély. Az összefogás eredménye: negyven mázsa élelmiszer, 2 mázsa friss kenyér és hét köbméter ruhanemű. Az ajándékcsomagokból a szegények és hajléktalanok egyaránt részesültek. S arra vonatkozó adat helyett, hogy egy-egy csomagért hány rászoruló fordult meg, ékes bizonyíték: az említett mennyiség alig 3 óra alatt gazdára talált. Fiatal a szövetség, nincs még nagy múlt mögöttük, de tenni akarásukat bizonyítja, hogy újabb akciót hajtottak végre a közelmúltban. Az egyik fővárosi kerület önkormányzatával együtt - közel 200 ezer forint értékben - 300 nagycsaládot „leptek meg” hasonló ajándékcsomagokkal. A Szegények és Hajléktalanok Országos Szövetsége még csak a fővárosban nyújt segítséget. De mint nevük is jelzi, tevékenységüket szeretnék az egész országra kiterjeszteni, hiszen szegény ember nemcsak Budapesten él. Szeretnék, ha a vidéki városokban is tudnának a Szövetség létezéséről. S várják az olyan jelentkezőket, akik nagyobb városokban, falvakban - csatlakozva a központi elvekhez - vállalnák e nemes feladat megvalósítását az ország más területein is. Az „Együtt a Szegényekért Alapítvány” számlaszáma: Postabank Rt. 219-98636. Aki telefonon akar kapcsolatba lépni az alapítvánnyal: 133-99-22. Várják mindazok segítségét, akik adományaikkal támogatják munkájukat, mert együtt talán többet tehetnek a rászorulókért. Az adományok az adóalapból leírhatók. Urbán Ilona
