Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-11 / 99. szám

Závodot nemcsak a szentek védik Szász Gábor tanulmányát „megírták ” a falubeliek is Nagyatádon bővítették a szennyvíztelepet Az elmúlt évek legnagyobb beruházása valósult meg Nagy­atádon. A közelmúltban elkez­dődött a próbaüzem a város 50 millió forintért bővített szenny­víztelepén. A 14 ezer lakosú Somogy megyei kisváros vezetése az el­következő évek egyik feladatá­nak a közmű olló szőkébbre zá­rását tartja. Jelenleg a város kétharmad részében még nincs szennyvízcsatorna. Összesen 68 utcában 24 ezer kilométer hosz- szú vezetékre lenne szükség. A város teljes csatornázása a há­rom átemelővel együtt több mint 400 millió forintba kerül. A következő években van tehát mire költeni a város pénzét. A korszerűsített szennyvízte­lepet a jövőben képes lesz a vá­ros egészét ellátni. Az érdem mindenekelőtt most mégis a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola ötödéves diákjáé, aki magasépí­tésből szerez majd technikusi oklevelet, és aki az előkészítő felvételi tanfolyamokon muta­tott felkészültsége alapján már a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola hallgatója. Szász Gábor március végén ugyanis országos ifjúsági kör­nyezetvédelmi pályázat első dí­jasa lett, de a második díj is „po- lákos” diáké - egy negyedik osztályos ifjú pécsi hölgy; Gráf Orsolya nevéhez fűződik. A závodi fiatalembert akkor sem könnyű megtalálni, ha a házuk - ahol szüleivel él na­gyon szépen felújított, 1926-ban épített sváb paraszt­ház és a mindenki által ismert Széchenyi utcában találni. Mert Závodban az utcák, akár a me­sében, kanyargós szalagként, cikk-cakkban szaladnak az ég felé, mintha szél hintáztatná őket, s e vidám kavargás fölött csak a katolikus templom áll őrt bádogborítású barokk tornyá­val. A hosszú tornác falára szinte szőnyeget borít a cserepesvirá­gok zöldje, a magunkra csukott ajtón túl, odakint két odébbtes­sékelt kölyökkutya viháncol.-Tavaly unokahúgommal, Sebestyén Ágnessel a závodi plébánia történetét dolgoztuk fel - kínál hellyel a hosszú hajú fiatalember, a téesz korábbi té- emkás ezermesterének, Szász János elektroműszerésznek - a mostani polgármesternek - fia. - Akkor második helyezést ér­tünk el, most a „Gyermekek az épített környezet védelméért” címmel a Város és Faluvédők Szövetsége írt ki pályázatot. Ez egy műemléki szempontú fel­dolgozás volt, műszaki taná­rom, Szaffenauer János ösztön­zött a megírására. A dolgozat összefoglalja azt is, hogy a zá- vodiak mi mindent tettek ebben a néhány évben a falu műemlé­keiért, hogyan szabadítottuk ki a Kálvária-domb szobrait - a stáció-szobrokat, a Golgotát - a gaz-dzsungelből tavaly, milyen értéket képvisel a Szent Vendel és a Mária-szobor, hogyan állí­tottuk helyre Páduai Szent An­tal szobrát, amit a diszkóból ér­kezők borítottak föl, a színezett Szent Flóriánt, amit ugyancsak feldöntött valami vagy valaki, és ott a katolikus templom bel­seje, aminek a felújítása a ter­vek szerint 6 millió forintba ke­rül majd. A munkát egyébként segítette a szekszárdi Athéné Kft. is. Amiről Gábor beszél, nyo­mon követhetem videofelvéte­len és fényképek sokaságán is. A világot tizenkilenc évesen is meglepő érettséggel szemlélő, szerény fiatalember azt mondja, a vallásos, idős magyar embe­rekben, az egykor itt letelepített németekben és az anyaországi rokonaikban nagyon erős ösz­tönzés ébredt a vallási tárgyú műemlékek helyreállítására. Az értékmentésnek koránt sincs vége: maga is újabb „terepfel­mérésre”, korabeli iratok bön­gészésére szánja majd el magát, hiszen ebben az alig négyszáz lelkes, lélekszáma szerint felére apadó faluban valamikor 180-200 présház is volt, me­lyekből mára csak négy hasz­nálható maradt... B. R. Szász Gábor Závodon Fotó; Läufer László Forintok a pörbölyi iskoláért A pörbölyi sírkert Fotó: Läufer László A Költészet (egyik) Napja Hogy könnyebben menjen a délutáni alvás, gyerekkorom­ban Toldi Miklós kalandjait mesélték nekem, de az olyan izgalmas volt, ahogy azt a ma­lomkövet haj igái ta, meg ösz- szeaprította a farkasokat, hogy egyáltalán nem aludtam el tőle. Dehogy tudtam én akkor, hogy ez „vers”, mi több, „el­beszélő költemény”! A másik véglet az volt, mikor öcsém­mel az óvodában április 4-di- kére betanultatták, hogy „Ez egy szovjet katona, úgy hívják, hogy Kosztya, sok-sok testvé­rével együtt szabadságunk hozta”. ' Erről már tudtam, hogy micsoda, lám, máig a fü­lemben maradt. És azután vé­gig, az iskolai órák során, „ha­sonlat”, „metafora”, „szünesz- tézia”, „jambikus lejtésű sor”. Ezek voltak a költészet nap­jai. Nem nagyon szerettem őket. Kötelezőek voltak, év­számokkal telezsúfolva, „gon­dolta a fene”-magyarázatok- kal, vagy még azoknál is rosz- szabbakkal. Aztán - egyszerre csak úgy magától megindult, mert kel­lettek a versek. Télen, nyáron, reggel vagy este, s hiányoztak, ha valamiért mégsem. Minden nap. Ezek közül az egyik ápri­lis 11-dike. M. K. Város- és turistatérképek, oh! Egy újsághír szerint Rába György író, költő, műfordító, a francia és olasz irodalom tudós kutatója, számtalan elismerés, díj birtokosa - akinek a közel­múltban Kézrátétel címen jelent meg újabb verseskötete - a kö­zelmúltban átvett Széchenyi-dí- ját, pontosabban a díjjal járó pénzösszeget egy új pörbölyi ál­talános iskola építésére aján­lotta fel. A költőt lakásán hívtuk tele­fonon, azzal a merőben közhe­lyes és szónokinak tetsző kér­déssel, hogy mi indította erre a gesztusra, egy olyan eset kap­csán, amely éppen szavakkal kommentálható a legnehezeb­ben ...- Nehezemre esik válaszolni. Jobb lett volna, ha a hír - amely csak belső, írószövetségi köz­lemény volt - nem szivárog ki a nyilvánosság elé, és azzal együtt semmiképpen nem kötő­dik a nevemhez. Azért sem vá­laszolok szívesen, mert számta­lan esetben más írók ezt ugyan­így megteszik - hála istennek! De még csak újdonság sincs eb­ben. Minden eddigi díjamat ha­sonló módon közcélra ajánlot­tam fel. Másfelől csak olyan pénzt szeretek megtartani, ami­ért megdolgoztam.- Ahhoz pedig, hogy a tragé­dia után csak annál több akku­mulátor tűnt el egy jóidéig, ne­héz mit hozzáfűzni.- Eredetileg egy vasúti alul­vagy felüljáró elkészítéséhez szerettem volna hozzájárulni, a másik lehetőség egy iskola épí­tésének támogatása lett. Egy­szóval a felajánlást nem tekin­tem erkölcsi gesztusnak, inkább lélektaninak. Tudja, amikor az ember a hírekből megtudja, hogy az iskolába induló pörbö­lyi gyerekeket sírógörcs fogja el, és nem akarnak a buszra fel­szállni ... De a miértet firtatni, s hogy külvárosi kisgyerekként engem személyes élmények mennyire motiválnak, ez rop­pant kényes kérdés. Nagyon röstellnék bárki előtt is tetsze­legni. Primadonnáskodni az ol­vasók előtt. Elégedjék meg annyival, hogy ennek - aho­gyan sokan mások is teszik - így éreztem belső szükségét.- A Széchenyi-díj - a Bölöni-, a József Attila- s más díjak mel­lett - irodalmi munkásságának elismerése is, amihez az olvasók nevében - ha illetéktelenül is - csak szeretettel gratulálhatok. Köszönöm a gratulációt, ami munkám elismerését illeti, ab­ban igaza van. A diplomát meg­tartottam, ahogyan korábban is tettem. De ismétlem; ami a köz­ügyeket, a gyerekek sorsáért aggódók sokaságát illeti, a so­kaságból most is csak egy va­gyok. B. R. Forog az idegen, s gyakran mit nem adna egy használható várostérképért. Ha hozzá is jut valahol (könyvesboltban, ide­genforgalmi hivatalnál) még mindig nem biztos, hogy nyert. Mert a térkép vagy azért régi, mert a terjeszkedő települések minden utcája még nem szere­pel rajta, vagy mert ugyan min­den a helyén van, de még a régi utcanevekkel, s azóta sok utca­név úgy keresztelődött át, hogy még az ott lakó sem tudja az új nevet. (Arról nem is szólva, hogy az „új” lakótelepeken még a legújabb térképpel a kézben sem könnyű megtalálni utcákat, s pláne házszámokat.) Mi a helyzet a régió város- és turisztikai térképeivel? Zalaegerszegen, Nagykani­zsán, Lentiben és Zalaszentgró- ton a korábbi várostérkép kap­ható, azokba betétlapként tették be az átkeresztelt utcák névso­rát. Keszthelyen a régi már el­fogyott, a vállalkozói alapon ki­adottban a töméntelen hirdetés mellett az utcák már az új nevü­kön szerepelnek, míg Hévízen csak fénymásolt térkép alapján tájékozódhat az idegen, ha hoz­zájut. Zalai turistatérkép viszont a privatizált könyvesboltokban is beszerezhető. Somogybán és Baranyában még a régi térképek nyújthatnak támpontot a tájékozódáshoz, s mind több település új térképét reklámanyagként is hozzáférhe­tővé tették. Beszerezhető még a Mecsek-, valamint a többnyelvű Balaton-térkép és a Magyaror­Szezonnyitó a Mandulás Kempingben Az április 15-i hivatalos nyi­tás előtt már pénteken vendége­ket fogadott a Mecseken a Mandulás Kemping és az ott üzemelő étterem-presszó. Az osztrák-magyar bajnokság egyik futamaként szervezett motoros Enduro Mecsek Kupa résztvevői ötven szobát és har­minc lakókocsiállást béreltek, s a ma délutáni eredményhirde­tést követően is sokan marad­nak még egy-két napra. Hilcz József, a pécsi kemping veze­tője és Benkő Gyula, a napi tel­jes ellátást biztosító Mandulás étterem bérlője reménykedik, hogy az idei szezon jobb lesz a tavalyinál. Áprilisra ugyan még nem, de májusra már szinte előre kitehetik a megtelt táblát. szág album is több nyelven. Szekszárd térképe az új utcane­vekkel nemrég jelent meg, ugyanígy Tolna megye részletes térképe is, bár a szekszárdi dombság vagy két éve kiadott turista térképe, félő, itt-ott talán már nem egészen naprakész. Lám, reklámhordozóként is nagy szolgálatot tehet az ere­dendő emberi kíváncsiság!.' A Kartográfiai Vállalat és a „Térképkirály” Kartográfia Na­vigátor Kft. meg kiad, kiadna, s az utóbbi terjesztene is minden új turisztikai és várostérképet magyar és bármilyen idegen nyelven, ha ajánlatukra vevők lennének az önkormányzatok és idegenforgalmi hivatalok, vagy maguk jelentkeznének náluk megrendelőként. M. L. Rádió mellett... A riporternő jegyzetében visszaidézte a hajdani városi „grundok” világát, és szomo­rúan állapítja meg, hogy mára már eltűntek a grundok. Ezek voltak a városszéli parlagterüle­tek, afféle „senkiföldek”, ame­lyeket bokrok vagy mellig érő dudva és gaz borított, a pandúr- rablósdit játszó gyerekeknek ki­tűnő búvóhelyként, de akadt itt tisztás is, ahol focizni lehetett, ahol a futballkaput két sapka vagy egy-egy tégla jelölte, a bőrlabdát pedig gyakran a jól kitömött rongylabda helyettesí­tette. Közbevetőleg mondom, az utóbbi évtizedekben már nem is láttam rongylabdát, ha­nem igazi „lasztit” bőrből. A grund - annak idején, még Pus­kás Öcsi gyermekkorában - te­hetséges, később nagy hírű fo­cistákat nevelt a köznép szá­mára. De hát grund azért most is van. A városok lakótelepein megtalálhatók az aszfaltozott - magas vaskerítéssel övezett - kisebb-nagyobb focipályák, legföljebb nosztalgiával mond­hatjuk azt, hogy ez nem az igazi. Amikor annak idején - minden városban - megkezdőd­tek a lakótelepi építkezések, a grundok kijjebb szorultak, is­mét a városszélre, ha csak ... ha csak az elszaporodott kisker­tek, szőlők útjukat nem állták. Mert kert is kell, meg szőlő is a városi népnek, tavasztól őszig ásnak, kapálnak, permeteznek, gyomlálnak, de amit megter­melnek, az mégiscsak a családé, sőt még eladásra is kerül-került a termésből. Néhány évvel ez­előtti adat szerint Magyarorszá­gon egymillió-nyolcszázezer kiskerttulajdonossal számolt a statisztika. Papa-mama+gye- rek, vagyis hárommal számolva a lakosságszám tükrében ez igazán szép jelenség. Ha Aigner Szilárd időjós úrnak hinni lehet - s miért ne lehetne - szép hús- vétunk lesz - van -, ha nem is döglesztő meleg, de esőmentes vasárnapot remélhetünk. A kert­tulajdonosok - legalábbis az öregebbjei - minden bizonnyal kint töltik el az ünnepi délutá­nokat, szorongva vizsgálják a feltehetően kivirágzott gyü­mölcsfákat, az istenért, nehogy elkapja a fagy a rügyeket, szir­mokat, különben nem lesz sem cseresznye, sem barack, sem szilvapálinka. Ásni lehet, ha a talaj megszikkad hétvégére, a magboltban vásárolt tasakos magokat elhintik, aztán majd kiderül, milyen zöldség zöldell ki hetek múlva. Soha nem lehet tudni. A húsvéti sonkázást is folytathatják a hétvégi házban vagy a présházban, de vigyáz­zanak, a hét elején Czeizel dok­tor felhívta a jónép figyelmét az átkozott koleszterin embert pusztító hatására: nálunk min­den elhunyt állampolgár közül minden ötödik infarktusban hal meg, az infarktust pedig kemé­nyen előidézi a koleszterin. Kolbászt és főtt tojást se egye­nek, mert mindkét eledel merő koleszterin. Az alkoholról nem is be­szélve. Inni tilos. A rádióból tu­dom, hogy már napi egy deci - nőknél fél deci! - tömény szesz, azaz pálinka hat-hét év múltán rákként támadja meg a májat, amiből ugye, csak egy van ... Tehát minden, ami jó - az ká­ros. Nem akarom kedvüket szegni, de hazánkban a férfiak átlagéletkora 62-64, a nőké 67 év, és ez kevés. Bezzeg az ame­rikaiak egészségesebbek, mert az elmúlt negyven esztendő alatt 55 százalékkal csökkent az infarktusos halálesetek száma. Hogy esznek-e füstölt sonkát és kolbászt, azt nem tudom. Ami az italozásukat illet, nem hi­szem, hogy szerények, legaláb­bis a filmeken látható nyakló nélküli vedelések láttán. Hiszen a Dallas egy-egy epizódjában többet megiszik Dzsoki és né­pes családja, mint amennyi egy magyar falusi kocsma egész heti készlete. Szóval: ne tobzód­jon senki ételben-italban csak azért, mert húsvét van. Se sonka, se bor, se pálinka! In­kább egyenek nyers káposztát (140 forint kilója), vagy spenó­tot. (Ebben meg sok az arzén.) Hogy el ne felejtsem, és egy kicsit felvidítsam Önöket: leg­kedvesebb parlamenti képvise­lőm - aki egyben elnök is - azt ígérte: ha megnyeri a jövő évi választást, lakást biztosít a fiata­loknak. Utasítja az önkormány­zatokat; záros határidőn belül területükön jelöljék ki a házhe­lyeket, lakótelepeket. Ennyi. S ebből lesz a lakás. Húsvéti postacsúcs A levélládák a pécsi nagyposta előtt megtelnek, azért még bele tudok gyö­möszölni néhány üdvözlő­lapot, szívek szárnyán, ga­lambpostával megérkezhet ünnepek után is. Afelől is érdeklődöm, a feledékeny- ségemet utolérendő exp­ressz küldemény ezért a százegynéhány forintért el­jut-e a címzetthez másnap. A válasz bizonytalan. Nagyszombaton már levél- kézbesítés nincs, az újságok késnek, nagy valószínűség­gel prognosztizálható, ha nem kapjuk meg napila­punkat, leveleinket, otthoni postaládáink kedden egy­szeriben dugig lesznek ün-1 nepeket szépítő, ám idejét­múlt üzenetekkel. Szívhez szólóak így is, hiszen a hús­véti postacsúcsra monopó­liumunk s vele mi is felké­szültünk. Hűen patópáli ha­gyományainkhoz. B. R. Koleszterin és lakás 4 Új VDN 1993. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents