Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-10 / 98. szám

1993. április 10., szombat aj Dunántúlit napló 9 Javuló teljesítmények Szászváron Az egész évi munka lehetőségét keresik a bányatársaság vezetői Örömteli módon emelkedtek az egyes csapatok teljesítmé­nyei az utóbbi hónap során a Szászvár Bánya Kft-ben. Mint ismeretes, a föld alatt dolgozó termelői állomány kezdemé­nyezésére az elmúlt hónapban új bérezési rendszert vezettek be a Mecseki Szénbányák önál­lósodott üzemében. Ennek lé­nyege, hogy a kitermelt szénért kapott pénz fölött - természete­sen előre rögzített feltételek alapján - maguk a munkások rendelkeznek. Ők döntenek ar­ról, hogy milyen munkákat és mennyiért rendelnek meg a ki­szolgálói létszámtól,, mondván, így közvetlenül nyomon tudják követni a vállalkozáson belüli pénzmozgásokat. Mivel a képlet egyszerű, a jobban dolgozó csapat jobban is keres, a több szénért kapott több pénzt pedig könnyebb elosztani, jobban lehet vele gazdálkodni. Valószínűleg ennek a nyilván­való tételnek köszönhető, hogy a korábbi havi 2 100 tonnás tel­jesítmények ugrásszerűen meg­nőttek, volt olyan csapat is, amelyik 2 650 tonna szenet ho­zott a felszínre az elmúlt hónap alatt. Az új bérrendszer beveze­tésének megbeszélésére fel­használt munkanapot önkéntes pótműszakkal dolgozták le a szászváriak. A társaság vezetőinek ezek­ben a napokban a legfontosabb feladata, hogy az egész éves munkát lehetővé tegye az al­kalmazottak számára. Az eddigi tárgyalások biztatóak, elképzel­hető, hogy lehetővé teszik a nyári leállás elkerülését. A kft vezetői szándéknyilatkozatot kaptak a Dél-Tüzép Rt-től, amely szerint a tüzelő­anyag-forgalmazó vállalat át­venné a meleg hónapok hoza­mát is a szászváriaktól. A bá­nyatársaság ugyancsak tárgya­lásokat folytat a Munkaügyi Minisztériummal, hogy a tárca az Országos Foglalkoztatási Alapból finanszírozza a nyári műszakok költségének egy ré­szét. A folyamatos munka tehát teljes egészében annak függvé­nye, hogy a társaság elő tudja-e teremteni a nyári hónapok mű­ködésének pénzügyi forrását. Ez saját erőből elképzelhetet­len, ugyanis a cég nem rendel­kezik annyi forgótőkével, ami­ből biztosítható lenne a zökke­nőmentes üzemmenet. K. E. Az önállósodás óta jelentősen nőttek a teljesítmények Szászváron Fotó: Szundi György Készpénzzel, ingatlanokkal, üzletrészekkel fizetnek A Bázis végjátéka Az egykori panelüzem helyén már az Építőelemgyártó Kft. dolgozik Fotó: Szundi György Adatok a nemzetközi gazdaságról Szerény elmozdulás a holtpontról Bázis volt, nincs - jellemez­hetnénk a nagymúltú bara­nyai építőipari vállalat jelen­legi állapotát, s bár még a Bá­zis FA működik, tárgyal a ki­elégítetlen hitelezőkkel, lé­nyegében mint termelő válla­lat megszűnt. A csődtörvény jelenleg érvényes szabályzata szerint a felszámolási eljárás megkezdése után két évvel a készpénzben ki nem egyenlí­tett adósságokat, bírósági döntés alapján, meghatáro­zott sorrendben ingatlanok­kal, üzletrészekkel, anyag- készlettel is ki lehet elégíteni. Amikor a Bázis tulajdonkép­pen fizetésképtelenné vált, már egymilliárd forint kifizetetlen számlával rendelkezett. Ha nem lett volna az az „átkozott” IMS-technológia, valószínű ak­kor nem felszámolták volna fel a vállalatot, az adósságait az in­gatlanjai eladásából fedezhette volna, s akkor létszámcsökken­téssel, szervezeti átalakítások­kal, profiltisztítással, igazodva a piaci igényekhez mindkét me­gyében megmaradhatott volna egy-egy építőipari egység. Az IMS-el felépített lakó- és külön­féle kereskedelmi, vendéglátói­pari épületek szavatossági köte­lezettségéből eredően mintegy 2 milliárdos adósságot halmoztak fel. Ennek kiegyenlítésére már nem volt elegendő a mobilizál­ható vagyon - legalábbis két év alatt nem tudtak minden tulaj­donukat eladni. Az ingatlanok, gépek, beren­dezések felére sikerült vevőt ta­lálniuk, ebből fedezték a dolgo­zók végkielégítését. Azon ma­gánszemélyek, akik valamikor az építőipari vállalattal az OTP finanszírozásában készíttették el házukat, s a 10 éves garanci­ára az építőknek fedezetet kel­lett biztosítani, követeléseiket a vállalat ezután fogja készpénz­ben kiegyenlíteni. A már emlí­tett határidőig azonban nem si­került egy durván 100 milliós banki követelést visszafizet­niük, és van még hátra 400 olyan hitelező, akikkel a tarto­zást nem tudták rendezni. Az ingatlanok egy részét leg­főképpen azért nem lehetett el­adni, mert nem volt piacképes, nem akadt rá vevő a megszabott áron. Másrészt a városi földte­rületekkel kapcsolatban jelen­leg is vitában állnak a pécsi ön- kormányzattal, ugyanis a város irányító szervezete közparkká akarta nyilvánítani ezeket a te­rületeket, ami természetesen megszüntette volna az eladási lehetőséget. Ezt ugyan közös megegyezéssel hatálytalanítot­ták, ám még így sem tisztáztak minden kérdést, ugyanis ha pri­vatizálják ezeket a területeket, akkor a bevételből 50 százalék­ban részesedne az önkormány­zat, de az erre jutó terheket is vállalniuk kellene, ami eseten­ként nagyobb összeget tenne ki, mint a a bevétel. A felszámolási eljárás két­éves időszakának letelte után most zárómérleget kell készíte­niük, amelynek része lesz a va­gyonfelosztási terv. A csődtör­vény értelmében ugyanis a ki­elégítetlen hitelezőknek a még megmaradt vagyont kell fel­ajánlani. A felszámolást végző Reorg Rt.-nek most meglehető­sen feladták a leckét, hiszen a csődeljárások történetében ilyen eset még nem fordult elő. A 400 hitelezőnek ugyanis csak azt ígérhették, hogy 25-30 szá­zalékos mértékben tudják az adósságukat megtéríteni, s erre is csak ingatlanokat tudnak fel­ajánlani. A kérdés most már csak az, hogyan tudnak egy például 100 millió forgalmi ér­tékű tulajdont úgy szétosztani, ? hogy az minden hitelezőnek megfeleljen. Mindenesetre megkezdték a tárgyalásokat, de a felszámolást végzők nem tartják valószínű- 1 nek, hogy a május végi bírósági döntés pontot tenne a vagyon- j szétosztás végére. Mert bizo­nyára lesz olyan hitelező, aki nem nyugszik bele a bírósági döntésbe, igazáért akár a Leg- I felső Bíróságig is elmehet, s míg ez a testület döntésre jut, jó pár hónapig kell várakozni a felszámolóknak. Optimális esetben, ha minden hitelezővel sikerül egyezségre jutniuk, a nyár közepére kite- ; hetnék a táblát: a Bázis meg- 1 szűnt. Erre nagyon kevés az ' esély, bár a hitelezők nagy része - mentve a menthetőt - hajlik a megegyezésre. B. G. A nemzetközi statisztikai felmérések szerint az elmúlt évben elmozdult a holtpont­ról a piacgazdálkodást foly­tató fejlett országok gazda­sága. Az előzetes számítások és becslések szerint az OECD-országokban a GDP mintegy másfél százalékkal emelkedett. A növekedés mértéke Nyugat-Európában és Japánban kisebb volt az előző évinél, míg Eszak-Amerikában az előző évi csökkenést váltotta fel kis mértékű növekedés. Az OECD-országokban az el­múlt évben a bruttó hazai termék 1,5 százalékos növe­kedést mutatott, Nyugat-Eu­rópában 0,9 százalékot, míg az USA-ban 1,8, Kanadában 1,3 és Japánban szintén 1,8 százalékot. A Közös Piac országai kö­zül igen jelentős ütemmér­séklődés következett be Né­metországban - az előző évi 3,7 százalékról 0,9 százalékra esett vissza ez a fontos mu­tató. Franciaországban ugyanakkor 1,9 százalékkal nőtt a GDP. Kivételnek te­kinthető az Egyesült Király­ság gazdasága is, ahol nem nőtt, hanem második éve csökken a bruttó hazai ter­mék. A kelet-európai országok­ról rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy Lengyel- országban az elmúlt évben az ipari termelés 4,2 százalékkal növekedett, Csehszlovákiá­ban pedig 17 százalékkal csökkent. Magyarországon a múlt évben kereken 10 száza­lékkal csökkent az ipar telje­sítménye. Romániában a múlt évi szint nem érte el az 1989. évinek a felét sem. A munkanélküliség az OECD-országokban, és ezen belül a Közös Piac országai­ban összességében némileg emelkedett, a fogyasztói ár­index növekedési üteme pe­dig mérséklődött az elmúlt esztendőben. A munkanélkü­liségi ráta a Közös Piac egé­szében az előző évi 8,7 száza­lékról 9,4 százalékra válto­zott. Az átlagot jóval megha­ladta a munkanélküliség Spanyolországban és Íror­szágban, ahol a munkanélkü­liségi ráta 18, illetve 16 szá­zalék. A fejlett országok kö­zül a fogyasztói árak a legna­gyobb mértékben - 15 száza­lékkal - Görögországban nö­vekedtek. A legalacsonyabb árnövekedést a statisztika Ja­pánban regisztrálta, ahol mindössze 1,7 százalékos volt a drágulás. A kelet-euró­pai országokban - Csehszlo­vákia kivételével - a munka- nélküliség az elmúlt évben nőtt, és meglehetősen magas szintet ért el. A munkanélkü­liségi ráta 7 és 14 százalék között mozog. A fogyasztói árak emelke­désének üteme Csehszlováki­ában, Lengyelországban és Magyarországon kisebb volt mint az előző évben. A leg­látványosabb az eredmény í Csehszlovákiában, ahol 58 százalékról nem egészen 11 százalékra csökkent az ár­emelkedés mértéke. Len­gyelországban viszont a je­lentős ütemcsökkenés elle­nére is nagymérvű, 43 száza­lékos volt az áremelkedés az elmúlt évben. A szövetkezetek megkapaszkodtak Gyárak - üzleti érték nélkül A kormányzat három évig bi­zonytalanságban tartotta a szö­vetkezeteket, működési feltéte­leiket jelentősen nehezítette. Ezért az átmenet során hatalmas anyagi és erkölcsi károkat szen­vedtek a szervezetek, amelyek közül több mint ötszáz helyzete nevezhető kritikusnak - álla­pítja meg az Országos Szövet­kezeti Tanács, a magyar szö­vetkezeti mozgalom helyzetéről az elmúlt napokban elkészült összegzésében. A dokumentum fontosnak tartja leszögezni, hogy a cégbíróságok által be­jegyzett szövetkezetek autenti­kus szervezetek. Az egyes szövetkezeti típu­sok főbb jellemzői az értékelés szerint a következők: Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek (Áfé- szek) hazánk szinte valamennyi településén megtalálhatók. Számuk 290-re növekedett. Taglétszámuk eléri az egymil­liót. Vagyonuk 67,6 százalékát - 25,1 milliárd forintot - a ta­gokra nevesítették. A korábban kereteik között működő szak­csoportokból 69 alakult át önálló szövetkezetté. Az ipari szövetkezetek egy része társasági formát vett fel, ám a szövetkezetekkel közös szövetségben (az OKISZ-ban) működik. Az OKISZ több mint 1400 tagszervezetéből 900 a szövetkezet. Az ipari szövetke­zetek teljes vagyonukat - 31 milliárd forintot - nevesítették. Az üzletrészhez jutottak 60 szá­zaléka aktív szövetkezeti tag. A lakásszövetkezetek száma nőtt és elérte az 1500-at. Főként a városokban működnek és kö­zel 1 millió lakos épületét keze­lik. A mezőgazdasági szövetkeze­tek mintegy 90 százaléka ma­radt meg, számuk 1200. A ta­gok mintegy 10 százaléka élt az egyéni kiválás lehetőségével. Jelenleg 700 ezer taggal rendel­keznek. A teljes vagyont, 3,4 millió hektár szövetkezeti föld­területet és mintegy 247 milli­árd forint értékű egyéb vagyont nevesítették. így több mint 1,1 millióan jutottak üzletrészhez - közülük 470 ezer a volt tag és az örökös. A 258 takarékszövetkezet mintegy 1500 községben mű­ködtet fiókot. A taglétszám eléri az 1,1 millió fő. Jelenleg új hite­lezési rendszer kimunkálásán dolgoznak, és kormányzati el­határozás született arra, hogy a továbbiakban a vidék bankja­ként működjenek. A Hangya szövetkezetek száma 132. Taglétszámuk meg­közelíti a 100 ezer főt. Napjainkra sem derült ki egyértelműen, hogy mennyit ér valójában az állam vagyona? Bár a tulajdonosok körét már meghatározták, még mindig vi­ták vannak az Állami Vagyo­nügynökség és az Állami Va­gyonkezelő Rt. tulajdonában lévő gyárak, cégek, épületek va­lós értékéről. Hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton vál­toztatni? - kérdeztük az ÁSZ vizsgálatsorozat tapasztalatairól dr. Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék illetékes igazga­tóját.- Az eredeti elképzelésektől eltérően - amely a spontán pri­vatizációt helyezte előtérbe - mára kiderült: az állam egy kézbentartottabb tulajdonváltást visz végbe. Az ehhez szükséges kerettörvények elkészültek, ugyanakkor hiányoznak azok az információk, amelyek elenged­hetetlenek az akció eredmé­nyességéhez.-Az egyik legtöbbet emlege­tett példa a volt• Diósgyőri Le­nin Kohászati Művek értékének felbecsülése.- Ez csak egy példa a sok kö­zül. Mi magyarok nagyon nehe­zen vesszük tudomásul, hogy értékesnek hitt vállalataink üz­leti értéke sok esetben egyenlő a nullával. Az ipari üzemek va­gyonértéke üzleti megrendelé­sek hiányában sajnos leértéke­lődött, de legalább tudni kel­lene, mi mennyit ér valójában.-És mi a helyzet a termő­földdel?- Közismert tényeket ismét- lek: a világon mezőgazdasági túltermelés van, éppen ezért az agrárágazatot mindenütt támo­gatja az állam. A magyar mező- gazdaság - a szakírók szerint - 15 millió ember ellátására ké­pes. A fölösleget el kellené adni, de ez csak nagyon nehe­zen sikerül. A privatizációs fo­lyamat kezdetén mindannyian reménykedtünk, hogy majd jönnek a külföldi befektetők. Bár van érdeklődés, a szüksé­gesnél kevesebben vásárolnak.- Hogyan lehetne eredmé­nyesebbé tenni a privatizációt?- Az egységes információs rendszer eredményesebbé tenné a privatizációt. Az érintett szak­emberek ezzel a törekvéssel egyetértenek. Nem az akarat hi­ányáról van szó. A törvényalko­tás dömpingjében, vagy a rosz- szul megítélt üzleti titok védel­mében nem született olyan dön­tés, amely a nyilvántartásokat, a folyamatokat zárt, egységes rendszerbe fogja. Pedig égetően szükség lenne rá, talán már túl­vagyunk a huszonnegyedik órán is. sz. m.

Next

/
Thumbnails
Contents