Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-10 / 98. szám

1993. április 10., szombat aj Dunántúli napló 7 A jósághoz bátorság kell! Pécsi vezetője van a kőszegi SOS gyermekfalunak A zöldterületi ingatlanok ára az ég felé tart Pécsett is Fotó: Szundi György Baranyai ingatlanpiaci körkép Pécsett kialakulóban a city, Komlón mélyponton az árak Alakulóban van az ingat­lanpiac - mondják a szakem­berek. Az emberek - tulajdo­nosok és lakók - egyelőre ugyanúgy a helyüket keresik, mint az árak. Ezért aztán manapság semmin sem kell csodálkozni: az alul- és felül értékelt lakások, telkek és há­zak csakúgy jellemzői a bara­nyai piacnak, mint mi, az időnként csak hüledező vevők és eladók. Pécsett Általánosnak mondható tétel nem létezik - állítják az ingat­lanügynökségek szakemberei - annyi azonban biztos, hogy a városokban, de főként a megye- székhelyen kezd kialakulni a „city”, az üzleti élet és a keres­kedelem központja, s ennek megfelelően lódultak meg a belvárosi árak is. Ma, Pécsett, a központban, s annak szűk környezetében rit­kán találni - relatíve - olcsónak mondható lakást, telket, irodát. Jellemző módon a legmagasabb árakat a téglaépületi, gázfűtéses lakásokért adják az emberek, s ebben a panel-mizéria ugyan­úgy szerepet játszik, mint a gáz relatív olcsósága, s egy esetle­ges emelés után a - konvekto­rok miatti - takarékoskodási le­hetőség. Egy-egy ilyen lakás négyzetméterenkénti ára ma már 35 ezer forintról indul, s nem ritkán (telefon, stb. esetén) meghaladja a negyvenezret is. Hasonló, bár némileg alacso­nyabb árak tapasztalhatók a vá­rosmag feletti, mecseki része­ken, igaz, ott inkább a jó leve­gőért kell kinyitni a pénztárcát, hiszen a panel, mint mondtuk, jelenleg nem túl népszerű. A belvárosban házat venni egyrészt egyre nehezebb, mint egy-kéf évvel ezelőtt - hiszen a piac szűkűl -, másrészt egyre kevésbé éri meg. Elsősorban az árak miatt. A jobb állapotban lévő, tágasabb épületek a tízmil­liót közelítik, de az öregebbek Kettészakad Meciar pártja Független parlamenti frak­ciót alapított Milan Knazko volt szlovák külügyminiszter, aki alig két héttel ezelőtti leváltása­kor távozott a Vladimír Meciar vezette mozgalomból. Knazkó- hoz kedden a mozgalom hét képviselője állt át. Ezt a lépést további képviselők is fontolgat­ják. Több pozsonyi lap véleke­dik úgy, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) kettészakadása végér­vényesen megkezdődött, és Vladimír Meciar máris kisebb­ségi parlamenti párt elnökének tudhatja magát. A 150 tagú szlovák törvényhozásban a „nyolcak” kilépéséig a Meciar vezette mozgalomnak 74 man­dátuma volt. sem olcsók. Igaz, az öregebbe­ket ma már jobbára csak a telek miatt veszik meg, aztán lebont­ják, s újat építenek a helyükön. Komfortfokozattól függően a négyzetméterár 25 ezer forint­nál kezdődik. A lakások árát tekintve a leg­kevésbé kelendőek a Kertváros távolabbi részén lévő és a me- szesi lakások, még, ha utóbbiak jellemzően téglaépületiek is. A Kertvárosban egy háromszobás panel lakást már másfél millió­ért is megkapni, míg a belvá­rosban ez a pénz csak egy más­felesre elegendő. Az uránvárosi téglalakások tartják az árukat: 25 és 30 ezer forint közötti az induló négy­zetméterár. A kisebb pécsi családi házak - komfortfokozattól, helytől és nagyságtól függően - 2,5-3 mil­liónál kezdődnek, de a jellemző ár (persze a belvárost kivéve) itt is a 22-25 ezer/négyzetméter. Egy összközműves, 150 négy­szögöl körüli telket a belváros­ban millió körül, azon kívül pe­dig 600-700 ezerért lehet meg­kapni. Vidéken Az emelkedő pécsi árakkal ellentétben egészen mások a ta­pasztalatok Komlón. Két és fél, három szobás panellakást már 800-900 ezer forintért lehet venni, de a szebb családi házak is ritkán haladják meg a 2,5-3,5 milliót. A város gondjai az in­gatlanpiacon is jelentkeznek: mondhatni, Baranyában a leg­olcsóbban ma Komlón lehet la­káshoz, házhoz jutni. Megfonto­landó viszont, állítják a szak­emberek, hogy a bányászváros előbb-utóbb Pécs alvóvárosává nőheti ki magát - igaz, ehhez néhány évtizednek még el kell telnie befektetésnek tehát a komlói ingatlanok hosszútávon nem tűnnek rossz üzletnek. Mohácson már magasabbak az árak, köszönhetően a von­záskörzetében élők által támasz­tott keresletnek. Körülbelül úgy lehet számolni, hogy egy két szobás, téglaépületi, központi fűtéses lakás áráért Pécsett egy másfél szobásat lehet vásárolni. A családi házak árai helytől és komfortfokozatól függően szé­les skálán változók. Siklóson, Szigetváron és Har­kányban is meghaladja a kínálat a keresletet - ami természetesen az egész megyére jellemző. Sik­lóson főleg a földszinti, első emeleti, két szobás panel laká­sokat veszik, ha veszik, ezek árai 900 ezer és 1,1 millió kö­zött mozognak. Jellemző ár a 20 ezer forint/négyzetméter. A csa­ládi házak 2 milliónál kezdőd­nek. Szigetváron ennél némileg magasabbak az árak, s a három helység közül Harkányban a leginkább drágák: 25 ezer/ négyzetméterről és afölötti áralaól lehet beszélni. A há­rom-négy szobás családi háza­kért 3 millió forintot is elkér­nek. Alkudni kell Végül egy jó tanács a „kezdő” eladóknak és vásárlók­nak: az árak irányárak, ami azt jelenti, hogy a lakáseladásban is egyre inkább teret nyer az üzleti élet gyakorlata: aki tényleg el szeretné adni portékáját, az 10-15 százalékot enged, avagy eleve ennyivel magasabban ál­lapítja meg a kezdő árat. Érde­mes tehát alkudni. Az ingatla­nügynökségek szolgáltatásainál pedig figyelembe veendő, hogy ezek is a piacról élnek, tehát jó­tékonykodást senki ne várjon tőlük. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a címeket nem pénzért, hanem a - segítségük révén - létrejövő üzletből hú­zandó haszon reményében ad­ják ki. Ami nem jelent mást, mint, hogy a vételár fél esetleg egy százalékát is elkérik egy-egy nyélbe ütött adás-vétel, vagy csere után. Érdemes számolni tehát. P. Zs. Személyes élményem volt Szűcs Gáborral, három-négy évvel ezelőtt Balatonberényben, ahol a Baranya Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet üdültette a nevelőszülőket és a velük élő állami gondozott gyermekeket. A másik esetei ott mesélték. Egy kislány félre­nyelte a rágógumit. Ä társai körbeállták, kiabáltak. Erre fi­gyeltek fel a felnőttek, rohantak a jajveszékelő csoporthoz. Szűcs Gábor fölkapta a kis­lányt, fejre állította, megütö- gette a hátát, kijött a rágógumi. Voltak, akik pofonokat, mások büntetést ígérgettek első ijedt­ségükben a színét lassan vissza­nyerő gyereknek, Szűcs Gábor kért egy rágógumit és oda adta a kislánynak.- Rágd csak tovább, mert kü­lönben félni fogsz tőle - mondta. 105 országban ezer falu Lehet, hogy néhány hónappal ezelőtt benne is volt egy kis fé­lelem, de gyorsan döntött: be­adta a pályázatát a kőszegi SOS gyermekfalu vezetői beosztá­sára. El is nyerte. Szűcs Gábor, a Baranya Megyei Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet volt igaz­gató helyettese lett a harmadik magyarországi gyermekfalu ve­zetője. Az első ilyen falut Hermann Gmeiner létesítette 1949-ben a tiroli Imstben az árva, elhagyott gyermekek védelmére, nevelé­sére. A sokgyermekes paraszt családból származó, orvosnak készült Gmeiner úr mozgalmat akart ebből, s minden idejét, energiáját a gyermekfalvak lé­tesítésének szentelte. Hogy mi­lyen eredménnyel, azt jól pél­dázza, hogy 1990-ben a világ 105 országában több, mint 1000 SOS gyermekfalu, illetve ki­egészítő létesítmény működött, s a számuk azóta is nőtt. Ezek a falvak magánkézben lévő szociális intézményháló­zatként, vallástól és politikától függetlenül tevékenykednek. A különböző országokban mű­ködő Nemzeti SOS Gyermek­falu Egyesületek irányítják őket. Az egyesületek építik a falvakat és részben ők gondos­kodnak a fenntartásukról is. Hazánkban 1986-ban létesült az első, a battonyai, 1990-ben pedig a kecskeméti gyermek­falu. A kőszegit tavaly kezdték építeni és ez év nyarán beköl­töznek a gyerekek. Családias környezet Ezek a hetek azonban még a leendő nevelőanyák képzésével, a gyerekek „átigazolásával” tel­nek. Szűcs Gábor ingázik a pé­csi lakhelye, Kőszeg-Budapest- Battonya-Kecskemét között. Januártól március végéig 6000 kilométert autózott.- Gyűjtjük a tapasztalatokat, szeretnénk minél olajozottab­ban kezdeni - magyarázza. - Je­lenleg is tart a leendő anyák képzése, s hamarosan elkezdjük járni a GYIVI-ket, hogy megbe­széljük :honnan, hány gyerme­ket adnak át nekünk. Elsősor­ban a Dunántúlról szeretnénk vinni őket, hogy a meglévő csa­ládi kapcsolatokat ne lazítsa a távolság. A bekerülés korhoz kötött. Tizenkét évnél idősebb gyermekeket csak akkor viszünk Kőszegre, ha testvérekről van szó. Őket semmilyen körülmé­nyek között nem választjuk szét. Teljesen berendezett, felszerelt Szűcs Gábor családi házakban fognak lakni, innét járnak iskolába. Saját óvodánk lesz, ahova viszont a városból is bejárhatnak a gye­rekek. A nyelvtanítást óvodás korban kezdjük. Kőszeg városa gyönyörű környezetben, hatal­mas területet adott a falu létesí­tésére, amelynek legnagyobb szabad része játszótér lesz, de marad hely kiskerteknek, gyü­mölcsösnek is. Tizenkét családi ház épül, mindegyikben legfel­jebb 8-8 gyermek élhet a neve­lőanyával, de mi egyelőre csak 3-3 gyermeket akarunk az anyáknak adni, nehogy túl hir­telen jöjjön a nagy leterhelés. A csak nevelőanyás sziszté­máról kicsit hosszabban beszél­getünk. Pontosabban arról, hogy miért nem családokat, vagy legalább házaspárokat visznek a faluba. Az okok sorá­ban többek között az szerepel, hogy csak nagyon ritkán jelent­keznek valóban elkötelezett há­zaspárok ilyen feladatra. Inkább nagyon is reális igények - be­rendezett ház, kereset - moti­válják őket. A féijeket nem tud­nék a falun belül foglalkoztatni, illetve ha valamilyen ok miatt fel kellene bontani a szerződést, nem tudnák őket a lakásból hova elhelyezni. Az SOS gyer­mekfalu mozgalom abból indult ki, hogy azok a házaspárok, akik igazán szeretnének elha­gyott gyermekeket nevelni, be­fogadják őket a saját ottho­nukba, úgy, mint nevelőszülők. De mivel annál több gyermek­nek akarnak családias környezet teremteni, mint ahánynak a ne­velőszülők ezt megadják, a gyermekfalvak egy hasonló, de mégis másfajta gondoskodást kínálnak. Ennek helyességét természetesen sokan vitatják, de ettől az még tény, hogy ezek a gyermekfalvak szerte a világon - most már több, mint negyven éve - így működnek. Szűcs Gábor egyetért a léte­zésük szükségességével, a mód­szereikkel, ezért lépett be a ma­gyarországi egyesületbe. A fal­vak létesítésében is az elhagyott gyermekekkel szembeni jóság lehetőségét látta. A jóságét, amelyhez - egy kölcsönvett gondolat szerint - bátorság is kell. Rengeteg kedves emlek Mint ahogy bátorságra volt szüksége az édesanyjának is ahhoz, hogy annak idején őt gyermekotthonba adja. Szűcs Gábor ugyanis egy pécsi család második, késői gyermekeként született. Édesapja korán meg­halt, a bátyja már egyetemre járt, és az édesanyjuk nem tu­dott róluk megfelelően*gondos- kodni. Előbb egy budapesti, ké­sőbb a bakócai otthonban töl­tötte a gyermekéveit. Édesanyja rendszeresen látogatta, a szüne­teket itthon töltötte, de a gyer­mekotthon meghatározta az éle­tét.- Kiváló pedagógusok fog­lalkoztak velünk. Szigorúak vol­tak hozzánk, de nagyon szeret­tek bennünket. Nekem nagyon szép emlékeim vannak Bakócá- ról. Később is olyan szerencsé­sen alakult az életem, hogy na­gyon jó közösségekben dolgoz­hattam. Móron kezdtem taní­tani, itt ismerkedtem meg a fele­ségemmel akit átcsábítottam a gyermekvédelembe. 1967-ben jöttem vissza Baranyába. Dol­goztam az Ifjúsági Fiúotthon­ban, majd a GYIVI-ben, nevelő­ként, később nevelőszülős fel­ügyelő, majd igazgató-helyettes lettem. Jól éreztem magam, rengeteg kedves emlék köt ide. Még a fák is, hiszen a fűzfák ki­vételével mindet mi ültettük az intézetben, a gyerekekkel. Kőszegen is ültetni fognak. De a feleségével együtt vissza járnak majd Pécsre látogatóba. A kollégákhoz, a felnőtt lánya­ikhoz és a lassan két éves uno­kájukhoz, akit Gábornak hívnak és aki nem csak az elfogult nagypapa, hanem az ismerősök szerint is csupa derű, álmában is mosolyog. Török É. Hagyományvilágunkból Húsvéti szokások Számos szokás járta és járja napjainkban is húsvétkor me­gye- és országszerte. A szoká­sok között énekes és ének nél­küliek egyaránt fellelhetők. Az utóbbiak közül a legnépszerűbb a tojásfestés és a hímes to­jás-ajándékozás. A tojás Európában és Ázsiá­ban a termékenység szimbó­luma. Ezért találnak gyakran magyar régészek is avar és honfoglalás kori sírleletekben tojás- és díszített tojáshéjakat. A tojásdíszítés, a tojásfestés lányok és asszonyok dolga rég­től fogva. A legegyszerűbb to­jásdíszítési mód az, amikor apró zöld leveleket kötnek a to­jásra, majd így teszik hagyma­leveles, vadalmás vagy dióhé­jas festékbe. A levelekkel fe­dett részek világos színűek ma­radnak. A viasszal ráfestett, majd színesítés után letisztított húsvéti tojásmintáknak se szeri se száma, és településenként más-más az elnevezésük. A díszített és megfestett to­jásokat, az un. hímes tojásokat húsvét reggelén kapják aján­dékba a gyerekek. Á tojásokra zöld fűből rakott fészkekben, házkörüli örökzöld bokrok al­ján vagy szalmakazlak tövében találhatnak rá a gyerekek, más ajándékokkal együtt. A hímes tojások hamar cse­rélnek gazdát a gyerekek köré­ben. Egyes helyeken, mint pl. Szebényben tojásba pénzverés­sel is. Aki csekélyke összeget adott valakinek egy szép hímes tojásért, és abba sikerült pénzt is belehajítani, úgy az a tulaj­dona lett. A fiataloknak és a felnőttek­nek is megvolt a húsvétvasár- napi szokásrendjük. A férfiak­nak, a gazdáknak hajnalban a határban illett sétát, un. határjá­rást végezniük. A lányoknak és asszonyoknak reggel ajánlatos volt hideg vízben megmosa­kodniuk, hogy egész évben szépek és frissek legyenek. Á reggeli teendők végeztével a család tagjai hozzáláthattak a nagyszombaton felszentelt sonka, tojás és torma elfogyasz­tásához. Énekes szokások is dí- vottak húsvétkor. Mánián a gyerekek énekes játékot jártak. Éneklésüknek akkor örült a falu népe, ha messze szárnyalt, mert azt tartották, hogy „ami­lyen messzek hallik az ének hangja, olyan messze megy a jégverés”. Sásdon húsvét va­sárnapján a templom téren dél­után, a litánia előtt a csérigé- zésnek nevezett táncot ropták énekszóra a lányok és legé­nyek. Húsvéthétfőn a legfőbb szo­kás országszerte a locsolás, a locsolkodás vagy más nevén: az öntözés. Régen kútból hú­zott vízzel öntötték le a lányo­kat. Az öntézés a rituális meg­tisztítást célozta. A locsoló le­gények jutalomként sonkát, to­jást és italt kaptak, valamint rozmaringot vagy jácintot a ka­lapjukra. Szatmár-Bereg megye falva­iban, Nagygúton, Fúrricsecsén, Gáton, Balazséron és másutt húsvéti kántálás volt szokás­ban. Legények járták sorra a lányos házakat, hogy meglo­csolják rózsavízzel a bennük lakó „virágszálakat”. Énekük így kezdődött: „Ma van húsvét napja, másod éjszakája, jól tud­játok. Kinek első napján, Jézus feltámadván dicsőségbe.” Kí­vánságukat eképpen foglalták dalba: „Hímes tojás légyen, ti­zenkét pár készen mi szá­munkra!” Dr. Várnai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents