Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-09 / 97. szám

1993. április 9., péntek oj Dunántúli napló 7 ítélet a Fényes Ösvény ellen Egy titkos perui katonai bíró­ság hazaárulás vádjával vasár­nap életfogytig tartó szabadság- vesztésre ítélte Victor Polay Campost, a Kubával rokon­szenvező Tupamaro Forradalmi Mozgalom (MRTA) vezetőjét. Polay helyettese, Peter Carde­nas ugyancsak életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Polay Campost tavaly június közepén fogták el a hatóságok egy limai kávézóban. 1988-ban egyszer már horogra került, de két év múlva 46 társával együtt sike­rült megszöknie egy alagúton át a limai Canto Grande börtöné­ből. Ugyancsak szombaton szi­gorú biztonsági intézkedések közepette új börtönbe szállítot­ták Abimael Guzmánt, a mao­ista Fényes Ösvény gerillaszer­vezet tavaly szeptemberben életfogytig tartó szabadságvesz­tésre ítélt vezetőjét. Csontvázak Berija egykori lakhelye mellett Lavrentyij Berija, a sztálini titkosrendőrség hajdani rette­gett főnöke lakhelyétől pár mé­terre, árkot ásó munkások közös sírban nyugvó csontvázakra bukkantak a napokban - jelen­tette a Moszkovszkij Komszo- molec. A helyszínre küldött szakér­tők szerint nem kétséges, hogy Berija áldozatainak földi ma­radványaira bukkantak. A hír­hedt Berijának ugyanis szokása volt, hogy foglyokat rendelt magához és kihallgatta őket, de gyakran fiatal lányokat hoza­tott, hogy fajtalankodjék velük. Berija egykori lakhelye Moszkva központjában, ma a török nagykövetségnek ad ott­hont. (AFP) Elreteszelt kikötők Lengyel halászok megbéní­tották tizenkét balti kikötő életét tiltakozásul az olcsó tengeri hal behozatala ellen - jelentette be Janusz Szmit, a halászok érdek- képviseleti szervezetének veze­tője. Mint az AFP hírt adott róla, több száz halászhajóval el­reteszelték a kikötők bejáratát. Többek között olyan nagy kikö­tőkét is, mint amilyen a gdanszki, a gdyniai, a szczecini és a swinoujsciei. Csak a hadi­tengerészeti, a mentő és a par­tőrségi vízijárművek szabad közlekedését biztosították. Egyetlen kivételt tettek: áten­gedtek egy Svédországba tartó lengyel komphajót. Macedónia az ENSZ-ben Macedóniát több mint egy­éves huzavona után a napokban felveszik az ENSZ-be. A dön­tést az hátráltatta, hogy Görög­ország, amelynek szintén van Macedónia nevű területe, törté­nelmi és külpolitikai meggon­dolásokból sérelmezi az ország nevét: a kialakult kompromisz- szum szerint az új állam (amint már az eddigi ENSZ-gyakorlat- ban is) ideiglenesen „Macedó­nia, volt jugoszláv köztársaság” néven szerepel az ENSZ-ben addig, amíg nem sikerül a vi­lágszervezet közvetítésével végleges megoldást találni. Suharto a csúcson? Suharto indonéz köztársasági elnök mindenáron részt akar venni a Hetek állam- és kor­mányfőinek tokiói csúcstalál­kozóján, noha a japán kormány szeretné e szándékától eltérí­teni. A japán vezetés Dzsakartába küldte a külügyminisztérium egyik illetékesét, hogy lebe­szélje Suhartót e szándékáról. Államigazgatás helyett Eredményes közigazgatásra van szükség A közigazgatás korszerűsíté­sére kidolgozott kormányprog­ramot már elfogadták. Ezt az előkészítés időszakában a Köz- igazgatási Kamara vélemé­nyezte. Sok észrevétel volt akkor is, amikor a belügyminiszter ve­zető közigazgatási jogi szakem­bereket hívott meg konzultáci­óra. Képzett szakembereket- A program kidolgozása mindenképpen nagy jelentő­ségű - hallottuk dr. Kiss Lász­lótól, a JPTE professzorától, a Kamara alelnökétől -, mert utat nyitott a korszerűbb közigazga­tás megteremtése felé. Ugyan­akkor elfogadása, a gyakorlatba való átültetése igen sok gondot hozott a felszínre. Csak példa­ként: van korszerűsítési prog­ram, de nincs megfelelő alap­képzés, márpedig képzett szak­emberek hiányában egyszerűen nincsen korszerű közigazgatás. Egy másik ellentmondás: szá­mos ilyen kategória lóg a leve­gőben, mint jogállam, piacgaz­daság, ám alig néhányan van­nak tisztában valóságos tartal­mukkal. Hiányzik még e kate­góriák megfelelő helyi struktú­rájának kidolgozása. Összefog­lalva: nincs kidolgozott háttér, alap, amire a korszerű közigaz­gatásunkat fel lehetne építeni. Példaként említi dr. Kiss László azt is, hogy nagyon sok önkormányzat képtelen a va­gyona felmérésére - de néha a készségük is hiányzik erre. Márpedig ha nem ismerik a va­gyonukat, miként kezelhetnék megfelelően a szociális felada­taikat, hogyan ösztönözhetnék a vállalkozásokat, milyen módon hasznosíthatnák profit érdeké­ben ezt a vagyont? Mindezek következményeként természe­tesen lehetetlen gazdasági stra­tégiájuk kialakítása is.- Feladatmeghatározó, szol­gáltató és szükségletkielégítő tevékenység - definiálja a ka­mara aielnöke a korszerű köz- igazgatást. Ez a korábbi gyakor­lattól való elmozdulás irányát is jelzi: a hagyományos állami­gazgatással szemben a közigaz­gatás kialakítandó gyakorlatá­ban állampolgárnak kell tekin­teni az eddig inkább alattvaló­ként kezelt embereket.- A folyamat lényege - bár­milyen nehezen indul is - nem elsősorban az, hogy elszaka­dunk egy avíttá vált államigaz­gatástól, hanem valóban a kor­szerű közigazgatás felé me­gyünk. Van-e modell? Felvetődik a kérdés: milyen a korszerű közigazgatás? Illetve: van-e modell, ame­lyik a mi viszonyaikra adaptál­ható? Az utóbbi létét kizárja dr. Kiss László, azzal együtt, hogy ha a mi gyakorlatunkba ültet­hető modell - akár német, akár angol - nincs is, ám ezeket meg kell ismernünk, mert „a nálunk is felhasználható elemeit alter­natívaként le kell tenni az asz­talra.”- A saját hagyományrend­szerünkhöz kötődő, eredmény­centrikus közigazgatásra van szükségünk. A program elfogadása nyo­mán felszínre került gondok kö­zül csak néhányról: a törvény szerint az önkormányzatoknak gazdasági programot kell készí­teniük. Mintegy 3000 önkormányzat van az országban - gazdasági program talán három. Min­denki arra vár, hogy az idő majd „kitermeli” ezeket, ám - véli Kiss professzor - a programok tervezés nélkül nem születnek, ezeket „meg kell csinálni”. Ugyancsak feltűnő ellent­mondás: az országban 52 000 körül van az önkormányzati rendeletek száma - ám sehol sincs megfelelő szintet biztosító jogalkotó-képzés, s ez a kritika a központi képzésre is vonatko­zik. Óriási teher: most és mindent egyszerre kellene csinálni. Le­het persze a közigazgatáshoz tartozó feladatokat rangsorolni: mi a legfontosabb? Kiss László személyes véleményként fo­galmazza meg: nagyon fontos lenne a működési rendszer kor­szerűsítése, az önkormányza­toknak a vagyonuk kezeléséhez kapcsolódó munkájának elindí­tása, illetve a humánszféra, a szervezett továbbképzés. Székhely- és társközségek? Hosszasan lehetne szólni azokról a körülményekről, ame­lyek az önkormányzatok mun­káját nehezítik. Gondoljunk csak arra, hogy nincsen végér­vényesen elkülönítve egymástól az állami, illetve az önkor­mányzati feladatkör. Szembe kell néznünk előbb-utóbb azzal is, hogy a ko­rábbi centralizációs törekvések­től eltérően - székhelykö- zség-társközségek - most az ez­zel éppen ellenkező gyakorlat él: ezerszám az apró települési önkormányzat. A professzor vé­leménye szerint a tanácsi igaz­gatás egyik „ használható eleme volt a társulás, természe­tesen ma már változtatásokkal lenne működtethető. Ugyancsak a tanácsrendszer termelte ki a városkörnyéki igazgatást, amely továbbfejlesztve beültet­hető a korszerű közigazgatás keretei közé is. Mit lehet át­venni jó működés reményében a korábbi gyakorlatból - minden­képpen keresni kell a választ a kérdésre. Természetesen elsősorban a tudományos műhelyekben, mint amilyen a pécsi egyetem is. Számos területen voltak már eddig is az önkormányzatok se­gítségére. Ezekben a hetekben a pécsi tanszéken oktatók szinte az egész országot beutazzák, előadásokra kérik fel őket. A slágertéma: az új szociális tör­vény, amely ezernyi kérdést vet fel a gyakorlatban működő szakemberekben. Ezen a tan­széken készült el többek között az önkormányzati rendelet-min- tatár. Elméleti segítséget adnak abban is, hogy az önkormányza­tok jobban megismerhessék mozgásterüket: sok helyen ta­pasztalták, hogy kimaradt dön­tési gyakorlatukból például a koncesszió - mert nincsenek azzal tisztában, hogy miként használható az eddig szokatlan kategória ... Mészáros A. Az útlevélkérelmek körüli bonyodalmak alaposan próbára tet­ték a hivatalokat Fotó: Szundi György Szabad kereskedni? Az okmányokra felkerült az összes aláírás, az ünnepi beszé­dek elhangzottak, az érdekelt külkereskedők máris bizako- dóbban várhatják július 1-jét. Ekkortól lép életbe az EFTA-tagországokkal a hétvé­gén megkötött szabadkereske­delmi megállapodás, amely várhatóan tovább könnyíti a be­jutást egymás piacára, s új lehe­tőségeket teremt a nyugaton sokszor korlátozni kívánt ma­gyar mezőgazdasági kivitelnek is. Lassú szülés volt? Kétségte­len, hogy nagyjából ugyanakkor kezdtünk el tárgyalni az Euró­pai Közösség brüsszeli megbí­zottjaival, mint az EFTA illeté­keseivel. Az EK-val mégis jó másfél évvel korábban, már 1991 végén sikerült megegye­zésre jutni. Az EFTA szervezeti rendje ugyanis eltérő, így kü- lön-külön kellett az agrárkérdé­seket tisztázni a tagállamokkal, Ausztriával, Svájccal, Finnor­szággal, Svédországgal, Izland- dal és Norvégiával. Am úgy tű­nik, az erőfeszítések indokoltak voltak: a gazdasági diplomácia által elért - persze kölcsönös - vámlebontások és más piaci kedvezmények révén ez bankja­inkra évi 40-50 millió dolláros pluszbevételt jelenthet. Sok ez vagy kevés? S valóban az agrárkivitel a lényeg, vagy az iparcikk-piacra kell jobban odafigyelni? Ez ügyben a szak­értők véleménye valószínűleg sokféle. De ne feledjük: föld­rajzi, termelési adottságaink, s a fejlettségi színvonalkülönbség miatt a mezőgazdasági export előnyeiről még sokáig nemigen mondhatunk le. S a közvetett haszon? Az sem lényegtelen, hiszen nyugati szomszédunkkal együtt az EFTA országok rövi­desen EK-tagokká válhatnak, így velük a megegyezés lega­lább olyan fontos volt, mint Brüsszellel. Ezért is nevezhette a mostani genfi sikert a külgaz­dasági miniszter mérföldkőnek az Európa felé vezető úton. Va­lóban ez az irány, végállomás­ként pedig csak a felzárkózás jöhet szóba. Igaz, addig számta­lan mérföldkő mellett el kell még haladnunk. Szegő Gábor A legújabb jeep-modell A jelentős - még mindig tartó - reklámkampánnyal bevezetett legújabb jeep-modell, a Grand Cherokee eddig készült példá­nyainak zömét kénytelen a szervizekbe szólítani a Chrysler amerikai autókonszern, amely pedig nem kis részben éppen e típustól reméli egykori hírnevé­nek helyreállítását. A The Wall Street Journal értesülése szerint a tavaly április óta kiadott 180 ezer luxuskombiból 117 ezret kell visszahívni két különböző szériahiba kijavítása végett: problémák adódhatnak az első futómű felfüggesztésével és a hátsó ajtó nem megfelelő zár- szerkezetével. Japán embercsempészek Több mint száz kínai állam­polgárt vett őrizetbe a japán rendőrség. A hatóságok azt gyanítják, hogy a kínaiakat a japán alvilág akarta a szigetor­szágba csempészni. A 19 tonnás Nagato Maru hajót, fedélzetén 145 kínaival Kagosima-kor- mányzóság közelében tartóz­tatta föl a japán határőrség. Mint kiderült, a Fucsian tarto­mánybeli kínaiaknak azt ígér­ték, hogy pénz ellenében bejut­tatják őket Japánba, ahol mun­kát is szereznek nekik. A hajóskapitányt, aki az egyik japán alvilági szervezet tagja, szintén letartóztatta a rendőrség. S ha nem jön a taxi? Mi történik akkor, ha reggel vonattal szeretnénk utazni, s hogy ne késsünk el, előző nap telefonon taxit rendelünk a la­kásunkhoz - ám a kocsi nem jön? A mai „piaci viszonyok” között ez talán elképzelhetetlen, ám egyik olvasónkkal előfor­dult. Emiatt lekéste a vonatot, s nem jutott el egy fontos találko­zóra. Mit tehet az ember, azon túl, hogy bosszankodik? Molnár István, a pécsi Volán Taxi Kft. vezetője szerint amennyiben a taxi társaság hi­bájából nem jut ki az utas idő­ben - a példánál maradva - a pályudvarra, akkor a cég költ­ségén taxival kell elfuvarozni oda, ahová vonattal ment volna. Mi lehet az a bizonyos hiba? A megrendelést rosszul vették fel, a diszpécser „elkeverte” a papírt, a taxis, amelynek kiad­ták a fuvart, feledékeny volt... Hogyan lehet bizonyítani, hogy a rendelés megtörtént? Nem könnyen, de a taxi társa­ságok általában nem kételked­nek az utasok jóhiszeműségé­ben - tegyük hozzá gyorsan, miért is tennék -, hiszen az utas azért rendel taxit, hogy utazzon. Magnetofonnal ugyan nem rög­zítik a hívásokat, de erre nincs is szükség, mert nagyon ritkán fordul elő a „rendelés nem telje­sítése”, az emiatti reklamálás. Cifrábbnak tűnik a dolog ak­kor, ha egy üzletember fontos tárgyalásról késik le, mondjuk olyanról, ahol nem kis pénzeket nyerhet, illetve veszíthet. A kormány túl „drágának” tartja a megoldást A pénzpiac katalizátora M iért nem készült el egy új egyezmény a nemzetközi pénzügyi szervezet és hazánk között? Miért nem hosszabbí­tották meg a kormány és a Nemzetközi Valutaalap között fennálló készenléti hitelmegál­lapodást, holott az Alap vezető munkatársai is elismerték, hogy Magyarország lényegé­ben eleget tett a korábbi megál­lapodás feltételeinek? Ha a diplomácia nyelvén fo­galmaznánk, azt mondhatnánk: mindkét fél ismeri, hogy az ál­láspontok közeledtek egymás­hoz a költségvetés középtávú kiegyensúlyozása kérdésében, mégis bizonytalan a megálla­podás, mert a Valutaalap eré­lyesebb intézkedéseket kíván a költségvetési hiány csökken­tése és a bevételek növelése ér­dekében. A külföldi szakértők szerint a bevételeket az adókö­telesek körének bővítésével le­hetne növelni, a kiadások mér­séklésére pedig a szociális tá­mogatások megnyirbálásával, a közpénzekből részesülők köré­nek szűkítésével, csak az igazi rászorultak segítésével látnak lehetőséget. Ezek olyan célok, amelyek a kormány gazdaságpolitikájá­ban is szerepelnek, vita csupán a megvalósítás üteme körül van. Az előrelépés évi mértéke tekintetében nem egyeznek az álláspontok. A kormány túl „drágának” tekinti a megálla­podást. Ha ilyen nagy árat kell fi­zetni az egyezségért, miért szorgalmazzuk mégis a készen­léti kölcsönmegállapodást? Mert az a néhány száz millió dollár is jól jöhet a jelenlegi helyzetben, amikor az-ország devizatartalékai - újabb forrá­sok híján - csak félévi behoza­talt tennének lehetővé. Elismert pénzügyi körökben is gyakran megfogalmazzák: talán nincs igazán szükség erre a pénzre, ilyen jelentéktelen összegért nem érdemes eleget tenni a cserébe támasztott szi­gorú követelményeknek. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb. A Nemzetközi Valutaalap olyan kormányközi pénzügyi szervezet, amelynek tagjai - a világ államainak túl­nyomó többsége - arra szövet­keztek, hogy a korlátok nélküli világkereskedelem és a nem­zetközi tőkemozgások felé ha­ladjanak, s ennek Megfelelően alakítsák gazdaságukat. Ennek egyik fontos megjelenési for­mája, hogy az áruk vagy a szolgáltatások importjához ele­gendő legyen a nemzetközi va­luta, s ne kelljen hozzá valami­lyen hatósági engedély. Ez annyit jelent: a követel­mények lehetnek ugyan ké­nyelmetlenek a kormányok számára, népszerűtlenek a pol­gárok, a választók szemében, de összességükben az adott or­szág érdekeit szolgálják. A belföldi egyensúly, s ezzel a pénz értékállósága, a jelentős gazdasági növekedést megala­pozó magánberuházások (ame­lyeket nem csorbítanak nagy adóterhek) minden ország min­den polgárának érdekében áll­nak. A hitelegyezmények megkö­tésével, illetve elutasításával az Alap - szigorú ellenőrként ­tudtára adja a külvilágnak, mennyire tekinti rendben levő­nek, vagy elfogadhatatlannak az adott országokban folytatott gazdaságpolitikát, hogyan ítéli meg az ország nemzetközi fize­tőképességét. Az ítélet - mert az aláírás megtagadása egyben az is - be­folyásolja a világ pénzügyi kö­reit abban, hogyan minősítsék az adott országot, milyen adós­nak tekintsék, amikor hitelez­nek neki, mekkora kockázatra számítsanak, ha a kamatokról és a törlesztésről tárgyalnak. E minősítések hatással van­nak mind a pénzintézetekre, mind a befektetőkre, s az or­szág rendelkezésére álló külső tőke- és kölcsönforrások nagy­ságára. E zért, ha úgy tetszik, azt is mondhatnánk: a Nemzet­közi Valutaalap katalizátorként működik a világ tőke- és hitel­piacain. Bácskai Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents