Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-07 / 95. szám

1993. április 7., szerda aj Dunántúli napló 9 „Deutsch aktív” Pécsett Új utak a nyelvtanításban Weiszt Béla olajfestményeinek kiállítása a galériában Fotó: Szundi György A pécsi Műhelygaléria közel két évéről Küzdelem a megkapaszkodásért Néhány éve új színképpel gazdagodott az idegennyelvi oktatás Közép-kelet Európában - elsősorban Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyar- országon. A luzerni központtal működő Weiterbildungs Zent­rale (WBZ) az Európa Tanács közreműködésével 1989-ben német nyelvi továbbképző kur­zusokat indított. A több lépcső­ben zajló, évenként egy-két al­kalommal összehívott általában kéthetes tanfolyam - melyet két-három éven belül bonyolí­tanak le - a középiskolában ta­nító német tanárok számára kí­nál hasznos módszertani tudni­valókat, a korábbiaktól eltérő nyelvtanítási szemléletet. A napokban Pécsett a Babits Mihály Gimnáziumban hasonló két hetes regionális kurzus feje­ződött be tizennyolc résztvevő­vel, a foglalkozásokat a Frei- burgi Egyetemen tanító Martin Müller és Martin Thurnherr és a project magyarországi szerve­zője Alois Keller vezette. Aki csak egy rövid időre ül be az órákra, annak is feltűnik a foglalkozások hangulata, részt­vevők magától értetődő aktivi­tása, az előadásmód derűje - persze ez utóbbi köszönhető Aligha kell különösebben in­dokolni, hogy a hazai idegen- forgalom előrelépéséhez a pénz mellett nagyon jó szakemberek kellenek. Olyan, nyelveket be­szélő, a turizmus gyakorlati kérdéseivel profi módon foglal­kozni képes hölgyekre és urakra, akik az utazási irodák­ban, vendégforgalmi cégeknél, széleskörű ismeretek birtoká­ban, képesek kiszolgálni a haza­iakat és külföldieket. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanár­képző Karának földrajzi tanszé­kei felvállalták, hallgatóiknak, valamint „kinti”, már diplomá­val rendelkező érdeklődőknek lehetőséget adnak a turizmussal kapcsolatos ismeretek elsajátí­tására. A nappali tagozaton ta­nulók közül - a feltételek között szerepel, hogy az egyetemen a földrajz legyen az egyik szak - immáron két évfolyamon, mint­egy negyvenen „vették fel” spe­ciális szakként ezt a tantárgyat. Mit sajátítanak el? A turizmussal kapcsolatos ismeretek igen széles körét fog­ják át a tanult tárgyak, így töb­bek között foglalkoznak jogi, ökológiai, számítástechnikai, Martin Müller humorérzékének, temperamentumának is.- De mi tulajdonképpen a project lényege? - kérdeztem Martin Müllert.- Általános értelemben egy­más jobb megértése, a kommu­nikáció erősítése a célja - ebben az értelemben akár fogalmazha­tok úgy is, hogy a jobb kommu­nikációs kapcsolatok létrejötte Európában. Nem az a célunk, hogy műfordítókat képezzünk, hanem arra tanítjuk tanárkollé­gáinkat, hogy olyan módszerrel tanítsák diákjaikat, amely az élet gyakorlatias igényeinek megfelel - ilyen módon akár több nyelvet is el tudjon sajátí­tani. Erre a hagyományos, nyelvtanközpontú nyelvtanítás nem akalmas. Persze a mi mód­szerünk, a „Deutsche aktív” és kiadványaink is csak „étlapot”, ötleteket kínálnak, amit ki-ki a saját egyénisége, szabad válasz­tása szerint használhat.- Hogyan történik a módszer „ honosítása ” ?-A képzés több lépcsőben zajlik, az alapozó tanfolyamo­kat „ráépítők”, majd a gyakor­lati alkalmazást elmélyítő tanfo­lyamok követik - a mostani pé­csi már „ráépítő” tanfolyam. szociológiai, pszichológiai, banki, pénzügyi, biztosítási kérdésekkel. Előadásokat hall­gathatnak például Magyaror­szág idegenforgalmi erőforrá­sairól, egyetemes és hazai mű­velődéstörténetről, néprajzról, művészettörténetről, az idegen- vezetés módszertanáról és gya­korlatáról ... Az érdeklődési körnek meg­felelően pedig szabadon vá­lasztható, hogy az utazási irodai vagy szállodai menedzsmenttel, kongresszus-, kiállításszerve­zéssel, ökoturizmussal, falusi, sport vagy termálturizmussal kívánnak-e mélyrehatóbban foglalkozni. Dr. László Mária egyetemi adjunktus elmondta, ez a turiz­mus szervező és tanár speciális szakirány, mint neve is jelzi, arra is felkészíti a hallgatókat, hogy azokban a középfokú ok­tatási intézményekben ahol ide­genforgalommal kapcsolatos képzés folyik, megfelelő isme­retekkel rendelkező tanárok ta­níthassanak. Ez pedig azért jó, mert ezekből a középiskolákból is felkészültebb szakemberek kerülnek az idegenforgalmi ágazatba. Azt egyelőre nehéz Mindezt az úgynevezett multip- likátor-képzés egészíti ki. A multiplikátorok a mi munkán­kat, a módszer honosítását, el­terjesztését segítik, saját tanár- kollégáikat tanítják meg a Deutsch aktív alkalmazására. A pécsivel párhuzamosan Debre­cenben is lezajlott egy hasonló tanfolyam, korábban Szegeden és Budapesten is. A városok - és azt övező régiók - sorába rö­videsen belép Miskolc és Szombathely is.- Mennyire fogékonyak a módszerre a magyarországi kö­zépiskolák tanárai?- Bennünket rendkívül meg­lepett, hogy igen szerény fizeté­sük és lehetőségeik ellenére mi­lyen aktívan tanulnak, mennyire motiváltak és fogékonyak. A lengyel tapasztalataink hason­lók. A tanfolyamokat egyébként 1993 végéig Svájc finanszí­rozza, tehát az iskoláknak erre nem kell külön pénzt kiadniuk. Az oktatási intézményekben mindig együttműködésre kész partnerekére találtunk, csak el­ismeréssel és köszönettel szól­hatok mostani házigazdánkról, a Babits Gimnáziumról is, amely méltó feltételeket biztosí­tott számunkra. Bóka Róbert megjósolni, hogy önálló szak­ként mikortól működhet a JPTE-en belül, e feltételek meg­teremtése még néhány eszten­dőt bizonyára igénybe vesz. Szükségességét azonban senki nem vitatja. Idén már történt előrelépés, ha nem is az önálló szak irá­nyába: februártól posztgraduá­lis keretben felsőfokú végzett­séggel rendelkezők részére - négy féléves, tandíjas — turiz­mus képzést indítottak. A ma­gas követelmények ellenére - többek között egy idegen nyelvnek az alapfokú, egynek pedig a középfokú ismerete - túljelentkezés volt. Egy cso­portban tizennyolcán kezdhet­ték meg tanulmányaikat; a tan­tárgyak, a követelmények, csakúgy mint az előadók meg­egyeznek, illetve ugyanazok, mint az egyetemi képzésnél. A tervek között szerepel, hogy minden tanévben egy-két cso­portot indítanak. A külön szakvizsgákat a Ke­reskedelmi Továbbképző Inté­zetben teszik le, s felsőfokú menedzserként dolgozhatnak - a turisztika különféle helyein. R. N. Körülbelül másfél évvel ez­előtt adtunk hírt arról, hogy Pé­csett, szinte egyidőben három magángaléria, kiállítóhely nyílt. Közülük most a Műhelygaléri­ába látogattunk el, hogy meg­tudjuk, sikerült-e az, amit annak idején elterveztek. Nőt Béla és felesége akkor azt mondták, nem gondolkodnak sok év táv­latában, csak próbálnak megka­paszkodni.- Csak idén januártól kezd­tünk helyrerázódni - mondta a tulajdonos. -Kifejezett veszte­ségünk idáig nem lett, de néha csak hajszálon múlt. Éppen nul­lára futottunk ki. Az elmúlt más­fél év azzal telt, hogy kitanuljuk, hogyan lehetne ebből a vállal­kozásból megélni. Az eladás minimális, az emberek a képe­ket inkább csak nézik, de vevő kevés van. Csak az jelent vala­mit, hogy a vendégkör megnőtt, s az ismerősök hozzák az isme­rősöket, akik aztán kereteztet- nek nálam. Keretezés, paszpartu, keret­felújítás, olajképtisztítás. Ez az a „háttéripar”, ami gyakorlati­lag el kell, hogy tartsa a galé­riát, ahol különben ingyenes a látogatás. 5-800 körüli az érdek­lődők száma, köztük nagyon sok a nyugdíjas és a diák, akik rendszeresen járnak a Szent Ist­ván téri kis lakásból átalakított, bérelt bemutatóhelyre. Egyetlen szobányi csak a tér, a falon oly­kor két sorban függnek a képek, hogy egy-egy alkotótól azért több is odaférjen. Amikor ott jártam, éppen egy osztálynyi gyerek sereglett be, jószerivel kitöltve a szobát, úgyhogy vé­gül két részletben jutottak csak a képek közelébe. A Műhelygalériában nem csak az a feltűnő, hogy kifeje­zetten nagy hangsúlyt fektetnek a szűkebb haza, a város, a me­gye, a régió alkotóinak a bemu­tatására. Az is szembeötlik, mi­lyen szorgalmasan cserélik az anyagot, mindig újat, frisset, mást adva. 1991 júliusától 1993 áprilisáig 18 tárlat nyílt meg. Láthatók voltak Pandur József, Soltra Elemér, Kelle Sándor, Horváth Olivér, Szatyor Győző, Horváth Dénes, Takács Dezső, Magyarné Derszib Éti, Heil Jó­Nőt Béla, a tulajdonos zsef Eszteri Gábor és Wiesz Jó­zsef képei, festményei, grafikái. Bemutatkozott Farkas László szobrász, Tillai Ernő fotómű­vész, Kós Lajos bábművész, de volt csoportos tárlat is, például a baksai művésztelepen készült alkotásokból, vagy a POTE Medgyessy képzőművészeti műhely tagjainak munkáiból. Csemegének számított a ma­gyar sokszorosított grafika száz éves történetét átfogni kívánó kiállítássorozat első, múlt szá­zadi anyagot bemutató része, vagy nemrég hat kortárs litván festőművész tárlata.- Az érték a számunkra fon­tos - folytatta Nőt Béla. - Sokat köszönhetünk Pandur József­nek, aki a művészeti vezetője a galériának. De nagyon sokan segítettek a tanácsaikkal, s bár anyagi támogatást nem kaptunk senkitől, szakmait, erkölcsit igen. Úgy vettük észre, hogy a művészek szeretik ezt a helyet, mert itt be tudják mutatni az új próbálkozásokat, lemérhetik a közönségsikert. A hely kicsi, egy év anyagával is meg lehet töl­teni. A galériában dolgozik Nőt Béla felesége is. Ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel be­szél közös vesszőparipájukról, mint a férje. Sorolja a kedves történeteket arról, hogy nem ritkán náluk futnak össze a mű­vészek délután, véletlenül, hogy egy vasasi öreg bácsi rendület­lenül eljár hozzájuk, csak néze­lődni, mert vásárolni nincs pénze, és hogy a közel lakó óvodás kislány otthon saját raj­zaiból rendez házi tárlatot, mert hát látta, hogy ilyen is van a vi­lágban ...- Ezt mind eredménynek tar­tom - mondta -,sikernek. De, azért elkeserít mindaz, ami visz- szahúz, a sok adminisztráció, néha a rosszindulat, amit ér­zünk. Az adó egyelőre nem, mert annyi pluszunk még sosem volt. Mi a semmiből indultunk, és mindent be kellett fektetnünk. Volt sok keserű pillanat, ne­héz perc, sőt súlyos betegség is a Műhelygaléria eddigi fennál­lása alatt. De tervek újra és újra születnek. Idevárják az ausztriai Linzből Horst Grafleitnert, utána a szá­zad első felének akvarelljeiből és pasztelljeiből rendeznek kis közös kiállítást Kosári Aurél ré­giségkereskedővel, majd a sik­lósi Kovács Ferenc munkái kö­vetkeznek, s nyár közepén ér­dekesnek ígérkezik Nagy Bandó András tárlata, aki ezúttal kép­zőművészként mutatkozik be. Hodnik I. Gy. Nagyon jó szakemberek kellenek A turizmusról - felsőfokon Pécsett idén már diplomásoknak is indult továbbképzés Fogyatékosokért Amerikában és itthon Hiányoznak az integráció tudati feltételei A lakosság 4-5 százaléka fo­gyatékos, csökkent képes­ségű, bár számadatokkal fölös­leges érvelni. Tudjuk, hogy so­kan élnek közöttünk kissé fur­csa, számunkra megfejthetetlen belső világot élő emberek. S megnyugtató tudni, hogy nin­csenek értelmi fogyatékosságuk tudatában, számukra nem „görbe” a világ, csak a mi sze­münkben mások egy kicsit. A szomorú az, hogy esendőbbek, kiszolgáltatottabbak nálunk. Ha elengedjük a kezüket, könnyeb­ben esnek el... Az Egyesült Államokból Pécsre érkezett neves szakmai delegáció konferenciájának záró programjaként kötetlen be­szélgetésre invitálták, a fogya­tékos gyerekeket nevelő szülő­ket és pedagógusokat az elmúlt hét végén a Papnevelde utcai ál­talános iskolába. A neves szak­emberek válaszai számos új is­merethez juttatták a szülőket, ám a találkozó sajnos másvala­miben is megerősítette őket: ki­szolgáltatottságukban és abban az egyelőre áthidalhatatlan tá­volságban, amely morális és anyagi feltételek híján lehetet­lenné teszi az amerikai módsze­rek, még apró, praktikus ’’trükk- jeinek” magyarországi alkal­mazását is. Hazánk „poroszutas” és a fo­gyatékosok esetében a meglévő képességekkel szemben a hi­ányzókat görcsösen erőltető ok­tatási módszereitől gyökereiben különbözik az amerikai. Euró­pai szemmel talán kaotikusnak tűnhet, hogy egyszerűen nincs kötött órarend. Van viszont a gyerek egyéni képességeire ala­pozott, személyre szabott tan­terv, amit az év elején a tanár és az elmegyógyász a szülővel együtt dolgoz ki. Ott az iskola alkalmazkodik az egyes gye­rekhez, míg nálunk ez többnyire éppen fordítva történik. Meglá­tásuk, ha a tanár nem tud alkal­mazkodni a gyerekhez, akkor belőle szükségszerűen áldozat lesz. A értelmi és érzékszervi fo­gyatékosok legtöbbje együtt ta­nul, étkezik és pihen az egész­séges gyerekekkel, a közös élet már a bölcsődében kezdődik. Ám a nap folyamán többször is logopédusok, gyógytornászok, szakemberek viszik el a cso­portból a fogyatékos diákot speciális foglalkozásokra. A társadalmi beilleszkedést bizo­nyára a leghatékonyabban elő­segítő integrált oktatás gondo­lata napjainkban hazánkban is előtérbe került, ám a megvalósí­tás lehetőségében komoly ellen­téteket szított szakmai körök­ben.-Az integrációt mindaddig nem szabad erőltetni, amíg a széles értelemben vett társadalomban és a pedagógusok körében is hiányoznak annak tudati feltéte­lei - mondja Vaskó László, a Papnevelde utcai iskola igaz­gató-helyettese. -Elég, ha csak a másság elfogadására, a tole­ranciára gondolunk. .. Ha az integráció egyelőre nem is realizálható, a korai gondozás hangsúlyosságában és feltételeinek megteremtésében érdemes követni a fejlettebb or­szágok gyakorlatát. A picik mellett azonban a szülőkről sem szabad megfe­ledkezni. Sokuk képtelen elfo­gadni, hogy gyermekük csök­kent képességekkel, másként jött a világra. Segíteni kell őket abban, hogy a traumát mielőbb a szakemberekkel való építő együttműködés, gyermekneve­lés oldja fel. A kapaszkodót már a kórházban meg kellene kap­nia, a fogyatékos babát világra hozott kismamámnak. Elgon­dolkodtató az is, hogy a pécsi orvosképzésbe csak a közel­múltban kezdték „belecsem­pészni” a fogyatékosság jelen­ségét. Sok pécsi szülő képtelen be­lenyugodni, hogy gyermeke számára nem választhat szaba­don iskolát. - Jogos a szülők felháborodása - mondja Mat- kovits Eleonóra pedagógus ám annak is örülnünk kell, hogy ez az egy, fogyatékos képességű gyerekekért létező iskola még működik. Kilátástalan a helyze­tünk. A sikerélmény lenne a leg­fontosabb a gyereknek, de egy­szerűen már arra sem futja, hogy maradék anyagokat, apró eszközöket vásároljunk, ame­lyekkel gyakorolhatnának. Pénz hiányában minimális a gyakor­lati oktatás feltételrendszere, csakúgy a szakember-ellátott­ság. Korábban megdicsérték a gyerekeinket fegyelmezettségü­kért színházban, cukrászdában. Most már színházjegyre sem futja, uszodára, mozira sem. A munkalehetőségről nem is be­szélve. .. A kiút az lehetne, ha a kormány érdekeltté tenné a vál­lalkozókat, cégeket abban, hogy lehetőséget teremtsenek a fo­gyatékos, és épp ezért a legki­szolgáltatottabb, legkönnyeb­ben befolyásolható fiatalok számára. H azánkban túl sok fiatal kényszerül intézetbe, olya­nok is, akik némi segítséggel nyugodtan élhetnék normális életet. Az amerikai fiatalokat az iskola utolsó éveiben szak­mákra készítik fel. A nem csa­ládban élő fogyatékosokról az állam gondoskodik. Nagy ré­szük csoport-otthonban lakik, ahol a négy-öt fogyatékost fel­nőtt gondozók segítik. Az állam kedvező hozzáállását a szülők vívták ki mozgalmaikkal, össze­fogásukkal. Susan C. Ignelzi, Ohio egészségügyi minisztéri­uma munkatársának praktikus tanácsa a magyar szülőknek: ’’...keressetek valakit a parla­mentben, akinek fogyatékos gyermeke vannak, és következe­tesen legyetek nagyon dühösek, amíg eléritek, hogy a „nem”-ből „miért ne?” legyen...” Tröszt É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents