Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-06 / 64. szám

1993. március 6., szombat üj Dunántúli napló ll A pécsi Bazilika belső tere - Fotó: Csonka Károly A pécsi egyházmegye papságának nesztorai Tanúságtétel Az egyházmegyében öten vannak papok, akik 80. életé­vüket is leélték. Hármat közülük 1931-ben szenteltek, egyet 1930-ban és egyet 1927-ben. Mindegyik ma is dolgozik, hol­ott márcsak bottal járják a plébániaépület vagy a lakásuk és a sekrestye közti utat. Ha sorba vesszük őket, tanulságos életvitelek állnak előttünk: Weisenburger József, volt cikói plébános, Feurbach Péter, a limburgi egyházmegyében dolgozik Németországban, dr. Taksonyi József mo­hács-belvárosi apát-plebános és Deák István töttösi plébá­nos, és dr. Patton János. Magyarul magyarán A reklámokról Dr. Patton János Kezdjük a megemlékezést dr. Patton Jánossal, aki hosszú időn keresztül, ameddig ezt a kommunista kormány megen­gedte, hírneves legényegyleti vezető volt, előbb Mohácson, majd Pécsett. Mosolygó, jó lel­kületű papként áll előttünk, aki tudatosan hordozta Krisztus ke­resztjét. Mindig szíves és vonzó ember maradt, és ha szenvedett is, mert szenvedni kellett, ezzel is azt hirdette, hogy a szenve­désben van a felemelkedés. Ő a lelkek pásztora volt akkor is, amikor az iparoslegénységgel foglalkozott. A fiatalokban mély lelkiséget alakított ki. Vé­gül is a kormányzat nyomására el kellett távoznia Pécsről és vi­déki plébániára ment. Patton János legényegyleti tevékenysége, a pécsi Megye utcai Kolping-ház kisugárzása még ma is érződik az egyház­megyében. Vonzó egyéniség. Aki egyszer' találkozott vele, már nem tudta megállni, hogy újból fel ne keresse és lelkét ki­tárja előtte. A fiatalok egymásra találva esténként összejöttek és vagy társasjátékot játszottak, vagy kugliztak, vagy pedig va­lamilyen színielőadásra készül­tek fel. Patton atya vonzóereje abban állt, hogy nyitott, minden jó ügyért lelkesedő ember volt, és ezt a lelkierőt át tudta adni a fiataloknak. Közülük egyet feltétlenül em­lítenünk kell, Pécsi Géza, ének­tanárt, aki maga is ifjúságne­velő lett és később is Patton-el- veihez hűségesen ragaszkodva foglalkozott a fiatalokkal. Ko­dály inspirációja alapján az éneklésnek tulajdonította azt az erőt, amely az iijúságot lelkileg át tudja formálni. Máig is kere­sett könyve: „Kulcs a muzsiká­hoz”. Patton atya 1977. januárjában ünnepelte aranymiséjét, ezen je­len volt Heinrich Festing prelá- tus Kölnből, a Kolping világ- szervezet lelki főnöke és szinte minden magyar egyházmegye képviseltette magát. Feuerbach Péter Sokgyermekes családból származott Feuerbach Péter. Mint mucsi plébános kénytelen volt elhagyni az országot, mert kommunistaellenes magatartása és főleg tevékenysége miatt bör­tön előtt állt. Külföldön is hűsé­ges maradt hazájához és az egyházmegyéhez. Rengeteg jót tett azokért a magyarokért, akik Németországba voltak kényte­lenek menekülni és új hazát ke­resni. Az otthonukat veszített németek és magyarok számára otthonokat szervezett, állásokat biztosított, kenyérhez juttatta őket, pénzt és adományokat szerzett a rászorulóknak. Ezrek nyitottak rá ajtót, keresték fel segítségét és közbenjárását kérve. Sohasem mondott nemet. A rászorulók ostroma nem volt terhére, sőt minden kérelmet mint a Gondviselőtől adott ter­het akart viselni. Segítségével sok ezer ember újból életet tudott teremteni és kezdeni külföldön. Munkásságát a Né­met Szövetségi Köztársaság el­nöke a Szövetségi Érdemke­reszt arany fokozatával ismerte el. Deák István Egy másik, hasonló lelki al­katú, imádságos és fáradhatat­lanul az Isten szőlejében dol­gozó lelkiatya Deák István. Hí­veiért horvátul is tökéletesen megtanult; mint esperes járta a plébániákat és segítette a fiatal papokat. Ahogyan ő tudta sze­retni az egyházat, úgy másokat is megtanított erre az erényre: jószóval, jócselekedettel körül­venni másokat. Fáradhatatlan és energiában kimeríthetetlen lel­kipásztor volt, aki eredményes szolgálatot tett hívei anyagi megsegítésében is. Azon embe­rek közé tartozik, akiket cso­dálni és tisztelni, de leginkább szeretni lehet. Ez a szeretet fogja végigkísérni életében, er­ről fognak majd sokat beszélni egymásnak a mai kicsinyek, akik szüleiktől, illetve nagyszü- leiktől fogják hallani, hogy ki volt Deák István. Weisenburger József Weisenburger József, volt ci­kói plébános törődött, idős em­ber létére tataroztatta és felújí­totta faluja templomát, nagy külföldi támogatással. Minta­szerűen látta el feladatait, nem mulasztott el lehetőséget, hogy híveivel beszélgessen és segít­ségükre legyen. Szegénysége ellenére mindenét odaadta má­soknak. Tőle szegény ember üres kézzel nem távozhatott. Kellemes humor jellemezte, ami arra vall, hogy lelkileg mély egyéniség, aki mint szen­vedő ember maga is a minden­napi szürkeségek fölé tudott emelkedni és mosolyával, jósá­gával türelmet és szeretetet hir­detett. Ma is ott él falujában. Dr. Taksonyi József Dr. Taksonyi József címzetes apát középiskolai tanári okleve­let szerezvén a volt püspöki ta­nítóképzőben és a püspöki énekiskolában tanított. Igazi szellemi nagyság, aki stíluso­san, szinte ragyogóan tudott ki­fejteni eszméket, gondolatokat. Újságokba és folyóiratokba iro­dalmi értékű értekezéseket írt. Fáradhatatlan a vasárnapi ige­hirdetésben. Mindig lelkesen és élvezettel szólt a néphez. Min­dig új volt és mindig megújult, nem is hétről-hétre, hanem nap- ról-napra. Szónoklatait min­denki élvezte. Sok mondaniva­lója volt, és gondolati gazdag­ság jellemezte beszédeit. Mély lelki forrásokból táplálkozott, ezért is tudott mindig újat adni. Az egyházmegye . történésze­ként emlegettük. Kevesen isme­rik annyira a magyar történel­met és az egyházmegye régmúlt jelentős eseményeit, mint ő. Je­lenleg már mint nyugdíjas Pé­csett él nővérével, a székesegy­ház közelében. A hívők kívánsága volt, hogy megemlékezzünk a legidősebb­ről, mert a fiatalok, ha kevesen is vannak, örökké érvényes élet­igazságokat tanulhatnak tőlük. Isten áldását kívánjuk további életükre! Cserháti József ny. püspök Húsvétkor: babák német népviseletben Idén is megrendezik a német népviseletbe öltöztetett babák kiállítását a Lenau-házban, úgy mint 1991. december - 1992. januárjában (amikor többezer ember nézte meg a bemutatót), most azonban húsvétkor vagyis április 7-től 18-ig. Minden falu népviseletét szertnék bemutatni és minden korosztályét, tehát gyermekek, fiatalok, menyasz- szonyok, vőlegények, ifjú háza­sok és idősek ruházatát, de kü­lön is várják azokat a falvakat, amelyek nincsenek még képvi­selve a Lenau-ház gyűjtemé­nyében. A viseleteket szakem­berek bírálják el. Szempont: az eredetiség és a megmunkáltság. A 20 legszebb babát most is megvásárolják. A babákat ápri­lis első hetében kell leadni. Mini-OPEC A volt szovjet köztársaságok túlnyomó többségének részvé­telével megtartott kétnapos szurguti tanácskozáson létrejött egyezmény értelmében a felek többszintű kooperációval pró­bálnak gátat vetni az orosz kő­olajtermelés összeomlásszerű zuhanásának. A máris „mini-OPEC” névvel illetett együttműködés során három felállítandó szervezet hangolja majd össze a köztársaságok te­vékenységét: a kormányfők gáz- és olajipari tanácsa, egy hasonló, miniszteri szintű testü­let és egy állandó titkárság. A titkárság székhelye a szibériai olajipar fővárosában, Tyumen- ben lesz. A Reuter hírügynök­ség értesülése szerint Türkme­nisztán és Lettország nem kíván részese lenni a megállapodás­nak. A piacgazdaság szükség- szerű tartozéká á reklám. Las­san ez válik fő műsorszámmá az írott és az elektronikus saj­tóban. A napi- és hetilapok, sőt az alkalmi kiadványok te­kintélyes része reklám, szel­lemes, kevésbé szellemes, sokszor bárgyú szöveggel. Mivel az újságok szerves ré­szének számítanak, nyelvi he­lyességükért a szerkesztőknek éppúgy vállalni kell a felelős­séget, mint lapjuk állandó ro­vataiért. Ez a megállapításom a rádióban és a tévében el­hangzó reklámszövegekre is érvényes. Néhány héttel ez­előtt figyeltem föl arra, hogy egy jó hangú, kellemes orgá- numú férfi a Kincses Kalendá­riumra hívta fel a rádióhallga­tók figyelmét. Az elhangzó szöveg írásban így adható vissza: „Közhírré tétetik, is­mét megjelllent a Kincses Kalllendárium.” Legalább há­rom 1-lel. Azt hiszem, a régi, a háború előtti magyar falu hangulatát kívánta idézni, amikor a kis­bíró dobbal járta végig a falut, és hallótávolságszerinti szaka­szonként a hosszabb-rövidebb dobpergés után felsorolta, el­harsogta mindazt, amit a falu lakóinak célszerű vagy szük­séges volt tudomásul venni. Mivel a régi falu kisbíróstul eltűnt a történelem süllyesztő­jében, felidézése lehet nosz­talgiázás, amit mostanság po- pulizmusnak is szoktak minő­síteni. De korántsem ezért ho­zom szóba ezt a jelenséget, hanem azért, mert ez az így elhangzott szöveg hamis. Aki megtervezte, s aki-elmondta, az a magyar nyelv területi nyelvváltozatát, azaz a nyelv­járást, a népnyelvet akarta megszólaltatni. Hát bizony ez nem sikerült. Tudtommal a kerek világon sehol sincs olyan nyelvjárás, amelyben akár a megjelent, akár a kalen­dárium szavunkat így, azaz a hosszúnál is hosszabb /-lel ej­tené bárki is. A nyelvjárások­ban előfordul az ellemi, a köp- peny, a bakkancs a szabályos­nak számító elemi, köpeny, bakancs helyett. Ez mint meg­volt és részben ma is meglévő nyelvjárási jelenség érthető és elfogadható. A szóvá tett két hiba goromba tévedés, Göre Gábor szellemének fölösleges megidézése, amely aligha nö­veli a reklámozott Kalendá­rium vásárlóinak számát. Sokkal inkább arról árulkodik, hogy a Rádió reklámosztályán nincs olyan ember, aki a ma­gyar nyelvjárásokról valaha is hallott volna valamit. Pedig a bölcsészkarokon legalább két féléves tantárgy a dialektoló­gia, magyarul: a nyelvjárástan. A másik szélsőség az ame­rikanizmus, amely a világpol­gár igényeit akarja kielégíteni, amikör a tévé a „Trafic jam”-ot ajánlja figyelmünkbe. Az - egyszerű, mondhatnám mucsai néző így okoskodik: trafiknak hívták régebben a dohányboltot, a jam pedig ne­künk egyszerűen csak lekvár. Ez a valami tehát olyan do­hányüzlet, amelyben lekvárt is árulnak?! A butikok korában ez nem is olyan meglepő. Rónai Béla Beküldendő a helyes megfejtés március 16-án (kedd) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 20-i lapban közölt rejtvény megfej­tése:,, __mert akkor egy nagyobb lakókocsit b éreltem volna.” Utalványt nyertek: Csömör Péter, Gödre, Fő u. 34/6, Pecz Dezső, Pécs, Szántó Kovács J. u. 6/A., Takács Attiláné, Vékény, Fő u. 39., Vásári Edit, Pécs, Uitz B.u. 5., Wagner Helga, Egyházaskozár, Rákóczi u. 20. A nyertesek részére az utalványokat postán küldjük el. Keresztrejtvény

Next

/
Thumbnails
Contents