Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-06 / 64. szám
1993. március 6., szombat aj Dunántúlt napló 9 Egy film kiszínesedése Beszélgetés Somogyi Győzővel Somogyi Győző salföldi, saját kezűleg épített műtermében Századunk humora Juhász Gyula Juhász Gyulát sokan halk hangú, szerelmi csalódással kínlódó, az emlékezésekben menedéket kereső lírai költőnek ismerik. Prózai munkásságáról jóval kevesebbet tudnak, holott a publicista Juhász jó háromkötetnyi cikket, tanulmányt írt, kisregényei, elbeszélései is maradandó értékűek. Elmés szellemi forgácsai, az aforizmái sokat elárulnak életfelfogásáról, filozófiájáról. Kár, hogy szinte élve temetkezett bele lelki sérüléseibe, idegbántalmába. Számos öngyilkossági kísérlet után ötvennégy éves korában gyógyszerrel ölte meg magát. Aforizmák A költő az örökélet szenzációinak riportere. ík Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták. Isten sohasem unatkozik. Az emberek mindig éppen elég dolgot adnak neki. Az újítókat máglyára viszik. Az ő tüzüknél századok múlva pecsenyét pirítanak a hóhérok utódai. % A királytragédiák főhőse a nép. Ha valaki elvi ellensége az italnak, attól még egészen vígan berúghat. ík Ez nem politika - hangoztatják gyakran a hatalmon lévők, akik legjobban tudják, hogy minden politika. 3k A hülye azt mondja a lángésznek: bolond. * A női divatban sem a ruha a lényeg, hanem a test. 3k Az iskolában a gyermek hamarabb megtanulja azt, hogy mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, hogy mi az elsőfokú teendő! ík Mindnyájan a boldogság tó- nörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben. * Wilde nagyon becsületes méregkeverő volt. először is magát mérgezte meg. ^k A mozi a demokrácia színháza. 3k A fiatalság szemében minden park Versailles, és minden temető találkahely. * Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar! 3k Akik a forradalomban a legsunyibb módon lapultak, azok kiabálnak legbátrabban az ellenforradalomban . 3k Az őseim juhászok lehettek. A nagyapám már asztalos volt: közeledett az íróasztalhoz, amelynél én dolgozom. * Az édesapám távírász volt. Én is az vagyok. Jeleket küldök a világba. Kár, hogy kevesen fogják föl őket. * Légy szerény! - mondja a katángkóró az ibolyának. sk A farkas és bárány meséjét korunk úgy modernizálta, hogy a farkas báránybőrbe bújt. A korhadt fakeresztek alatt éppen olyan pihenés esik, mint a márványobeliszkek alatt. % Ha a csalánba leüt a mennykő, akkor a csalán nagyzási mániában szenved. Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél. Somogyi Győző képzőművész kiállítása a Pécsi Galériában volt látható. A nem hétköznapi pályát bejárt művésszel képei között beszélgettünk.- A Képzőművészeti Gimnázium után a katolikus teológiát végeztem el. Utána hét évig munkáspap voltam, tehát pap, és fizikai dolgozó. Közben mindvégig tevékenyen műveltem a művészetet, és párhuzamosan az előbb említett tevékenységekkel kiállítottam, mint grafikus.- Mindez tudatos dolog volt, vagy véletlenszerűen alakult így?-Mindkettő, tudatos is meg tudatlan is. A művész általában eléggé ösztönlény, szíve vonzásait követi. Engem az egyházi pálya ugyanúgy vonzott és vonz most is, mint a művészet. Végül is az döntött, hogy elöljáróimmal összezördültem, és 1975-ben betegállományba helyeztek. Azóta nem szolgálok, mint pap, csak a művészetnek élek. 1980-ig főleg grafikákat csináltam, fekete-fehér szitanyomatokat, ’80-tól főleg festek. És azóta egy balatonfelvi- déki kis faluba, Salföldre költöztem. Állatokat tartok, és félig-meddig gazdálkodók is.-Miért történt ez a váltás? Mi késztet egy városi embert arra, hogy falun éljen?- Ez nem volt menekülés„Pécsi Tudománytár” címmel kiadványsorozatot indított útjára a Pannónia Könyvek. A kiadó vezetőit az a megfontolás vezérelte, hogy teret adjanak azoknak, akik szerkesztőségüket ismeretterjesztő és tudományos témájú kézirattal keresték meg. Ezekből előreláthatólag évente 3-4 kötetet, a fenti összefoglaló címmel sorozat keretében adnak közre. A sorozat első példánya, Lábadi Károly Oskolák a régi Drávaszögben címmel február végén jelent meg. A tudományos művek tervezett sorrendjében a következő könyv Kovács Sándor Iván irodalomtörténész A „ Syrena ” és a szobor (Zrínyi Miklós műve, és dél-dunántúli kultusza) c. tanulmánykötete. Ezt Kengyel Miklós jogszociológiai munkája követi Perkultúra címmel. Húszegynéhány bíróság tevéA zon a tavaszi hajnalon az öregember jó mesz- szire eltávolodott a város szélétől. Követte kóborló kutyáját, és átsugárzott bele valami a felkelő napot váró határ nyugalmából, a tisztító fényességből. Ment, ment, egyenesen a kertek közé, ahol a féltenyérnyi telkeken az ember magot ültet magának, hogy örvendezhessen az aratásnak. És akkor meglátott egy embert. Kimért ritmusban lépegetett a fekete földön, jobb kezét maga elé húzta, majd kitárta ősi szóró mozdulattal. Az az ember valamit vetett. Úgy, ahogyan az ősei ezer esztendőn át vetettek. Maguk elé kötötték a vetőmagos zsákot, és pontosan kimért lépésekkel mentek a földön, kezükkel szórták a földbe az életet. De hát mit vethet most? Csak tavaszi búzát vagy tavaszi árpát, mert ezeknek van az ideje. És ahogy az öregember közelebb ment, egyre tisztábban látta az apját1, akitől megtanulta a mozdulatokat. Lépni, szórni, lépni, szórni, de úgy, hogy egyetlen lépés se legyen hosszabb vagy rövidebb, hogy egyetlen marékba se kerüljön egyetlen szemmel se több élet. Mert akkor vagy sűrű lesz a búza, vagy ritka. Ha nincs gép, az embernek nagyon pontosan kell tennie a dolgát. szerű döntés, mert én valójában Pesten is jól éreztem magam, most is van ott műtermem. Hanem az állatokat nem tudtam már kire bízni, így tehát az állatok döntötték el, hogy most már ott maradok. Utóbb persze átgondoltam ezt, és most már a falusi életet sokkal magasabbren- dűnek tartom, mint a szűkén vett városit. Ha pontosak akarunk lenni, azt a városi életet, ahogy mondjuk a középkorban élt egy kézműves vagy városi polgár, úgy, ahogy bizonyos kisvárosokban még ma is lehet élni, azt nagyon jónak tartom.-Egy művész számára nem jelent hátrányt az, hogy a falu, ahol él, kiesik a művészeti élet vérkeringéséből ?- A szakmában már elértem egy olyan rangot, szerencsére, hogy nem szigetelődöm el. Hál' Istennek megtalálnak azok, akik értékelik azt, amit csinálok. Most ötvenéves vagyok, ilyenkor az ember, mint egy munkakutya dolgozik, reggeltől reggelig. Ha Pesten laknék, akkor se járnék kiállításokra. Ez már nem az információk felszívásának az életkora. Az ember versenyt fut a halállal, s igyekszik kiadni azt, ami benne van.- Van valami gyökeres változás az Ön művészetében. A hetvenes évek grafikáiból elementáris erejű drámai erő árad, ami nyolcvanas évek óta készült kenységének és mintegy 700 polgári tárgyalás vizsgálatára kiterjedő kutatásainak eredményeit foglalja össze benne. A következő: Bagoly József Áron Tolnai Vilmosról szóló kismonográfiája. Kötete a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem egykori professzorának, a jeles irodalomtörténésznek mindmáig feledésbe merült életpályáját elemzi. Bereczkei Tamás újabb könyve, a Bennünk élő múlt (Gének, viselkedés, kultúra) átfogó képet kíván nyújtani az emberi magatartás és kultúra biológiai gyökereiről, a genetikai meghatározottság bonyolult kérdéseiről, a szociobiológia legújabb eredményeinek fel- használásával. A Pécsi Tudománytár sorozatának utóbbi négy kötete a Pro Pannónia kiadói alapítvány támogatásával jelenik meg. W. E. Lépni, szórni, lépni,szórni. Ez az emberi teremtés legősibb jelképe. Mennyire tudta, érezte Móricz Zsigmond, hogy ezt a mozdulatot kell jelképül választania magyar irodalmi antológiájához! És az öregembernek hirtelen vállába, derekába sajdultak azok a régi mozdulatok. Amikor például kukoricát ültettek. Az apja vágta kapával a fészket, neki, aki mögötte haladt, kicsit oldalvást, bele kellett tennie a fészekbe három-négy szem tengerit, de olyan ritmusban, hogy a következő kapavágással kiemelt föld visszahulljon az előző fészekre, és eltakarja a szemeket.- Hajolj lejjebb - mondta az apja. A gyerek dereka ugyanis nem akart engedelmeskedni az emelkedés, lehajlás ősi törvényes mozdulatának, gondolta, jó lesz az úgy is, ha egyenesen állva dobja a szemeket a fészekbe. Az apja azonban hátulról is észrevette.-Le kell hajolni! - ismételte. festményekből eltűnt. Pedig a világ, amely bennünket körülvesz, semmivel sem lett jobb vagy szebb.-Azoknak a grafikáknak a részletei is tele vannak derűvel. Ez az a filozófiai dilemma, amit Madách is ábrázolt Az ember tragédiájában, csak egy paraszthajszái választja el Ádámot a végén attól, hogy a mélybe veti magát és véget vet az emberiségnek. De Éva a fülébe súgja, hogy anyának érzem, óh-Miért? így sokkal köny- nyebb.- Az lehet - állt meg a kapa egy pillanatra, - de ha nem hajolsz le, kipattan a fészekből a szem, és nem lesz egyenes a sorja. És akkor nehezebb egyelni, kapálni, töltögetni, törni.- Valami kéne - okoskodott a gyerek, - valami, mellyel állva is elérem a fészket.- Ne okoskodj — lett szigorúbb a hang. - Ezt így kell csinálni. Ez aztán törvény volt. Apelláta nem lehetett.- Egyébként is - tette hozzá az apja -, a földeMisztelni kell. Az előtt meg kell hajolni az embernek. Tudná még, bírná még azt a mozdulatot? Vagy a krumpli ültetését? A széna forgatását? Azt a finom taktikát, ahogyan egyetlen villaalányúlással úgy tudta megfordítani a széna egy csomóját, hogy pontosan a hátára essen, és hogy a sor végén visszanézve ugyanolyan egységes legyen a rend, mint ahogy a kasza levágta? Ádám magam, az Úr pedig leszól, hogy Ember küzdj, és bízva bízzál! Én ezt az utóbbi hozzáállást választottam, és azt hiszem, ez a helyes. A másik mindenképpen a halálba vezetne.-Nem gondolom, hogy azok a művészek, akik komor, tragikus hangulatú műveket hoznak létre, életidegenek lennének.-Azt hiszem, hogy a művésznek túl kell azon lépni, hogy ő korának lenyomata, haTudná még? Bírná még? Az öregember nézte egy kicsit a ritmusra lépő, szertartást végző idegent, aztán füttyentett a kutyájának, és elindult hazafelé. Szégyellte, hogy a sírás fojtogatja. Azok a könnyek, amelyeket azokért a régi mozdulatokért kellene hullatni. Az elfecsérelt, elpazarolt és elfelejtett mozdulatokért. Amelyek ezeréves törvényeket hordoztak, és amelyeket a legnagyobb kincsként hagyott rá az apja. Csak ő már nem adta tovább. Nem tudta, nem akarta? Ki látja már be az ember eltévesztett útjait? Próbált arra az ütemre lépni, ahogyan vetni kell a mellére akasztott zsákból. Lépni, szórni, lépni, szórni. Hasztalan. Az a búza, amelyet ő vetne, hol ritkás lenne, hol csomósodott. A ritkásban szaporodna a pipacs, az aranka, a búzavirág, a sűrűben meg aprócskák maradnának a kalászok. Keleten, a látóhatár peremén kinézett a Nap. Az öregember még mélyebbre engedte amúgy is görnyedt vállait, most, ezen a hajnalon az ősi törvények elfelejtett mozdulatai húzták a föld felé. Mert ha vetni nem is tudott már, egyre közelebb hajolt a földhöz. Az hívta magához. És a földet tisztelni kell. nem meg kell mutatnia a kivezető utat. Nem a saját esze után, hanem, mivel azt a Jóisten megmutatta kinyilatkoztatások és tanítások révén, ahhez kell csatlakoznia. Az biztos, hogy a vallásos művészet csak optimista lehet, tekintettel arra, hogy minden kinyilatkoztatás biztatást és ígéretet is tartalmaz. Nálam arról van szó, mint mikor egy fekete film átvált színesre, s ugyanazt a témát folytatja. ' Cs. L. Mihalik Zsolt: Roggyant de a homokóra fittyet okádott az úton baktatóra szárnyas az idő is behúzott lám dere egy téli jónagyot rakodott a parton kőt kövön nem hagyott szilva rohadt lekvár szállt lassú fák között isten épp dezertált hát szépen átlökött most miket mondhatok fölbukott vak szavak kiherélt mondatok Pákolitz István: Strófák 1. A nyúlgát most szakad át fog az átok rajta Felkötheted a gatyád: hic rhodus hic salta 2. Madárfogó kedvünk jön begyűrűzik minden frász Billog villog mellünkön forró nyárban hideg ráz 3. Már évek óta mondja a háború nem gondja Közeibe jő a távcsőn a totális világcsőd 4. Se vas nincs se érc csak a juj a jaj Hars volt a vorwärts rikács a davaj Furt mellébeszélsz: jobb lesz mint tavaly 5. Csütörtökön leintem a kabalát a fétist De szombaton megintlen Godotra várok én is. 6. O tempóra o mores ragályos lett a kór: bessz az egész világ córesz a kényszer-lumpenproles bal-jobb-szél-hámos ló lesz - hát nem valami jó ez O tempóra o mores Pécsi Tudomány tár Sorozatot kezdett a Pannónia Könyvek Kerék Imre: FeleÚton Arany modorában Eltűnődöm: immár ötven év sorakozik mögöttem - ötven jegenye az úton, merre jöttem. Fölöttem a kék ég sátra, biztatgató csillagpászma - találgatom: mennyi van még vajon hátra? Célt érek-e, vagy felényi úton kidőlök? Remélni késztet holmi kósza sejtés: tán megéri; a Cél noha egyre messzebb, délibábként csak rezegtet tanyát, kútat, hol a vándor megpihenhet; s ha vélném: közeledőben nem lehet már messze tőlem: mint egy álom; szétfoszlik a levegőben. Bényei József: Közelebb a földhöz
